Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)
1951-01-13 / 11. szám, szombat
1951 január 13 -Ö JSZ Ö - 3 Munkás- és parasztasszonyokat a Csehszlovákiai Nőszövetség szervezeteinek vezetőségeibe! A Csehszlovákiai Nőszövetség helyi, járási és kerületi csoportjai évzáró közgyűlésükre készülnek és közvetlenül ezután a járási és kerületi konferenciákra. Az évzáró közgyűléseken átszervezik a vezetőségeket, hogy rátermett, rugalmas, aktiv erőkkel megerősödve és felfrissülve az előttük álló új és fontos országépitö feladatokat, akadályt nem ismerve és minden nehézségeket leküzdve, hiánytalanul elvégezhessék. Az átszervezések kérdéséhez szeretnék röviden hozzászólni. A Csehszlovákiai Nöszövetségnek régi hagyománya van. Az alapkövek, amelyeken a Csehszlovákiai Nószovetseg felépült, polgári, sőt mondhatnám nagypolgári jellegűek és a Nőszövetség Kizárólagosan mint jótékonysági és kulturális intézmény működött. Vezetőségében a polgári társadalom súlyos (Különösen anyagiakban súlyos; egyéniségei ültek. A vezetőség tagjánaK lenni nagy megtiszteltetés volt és magas társadalmi állást jelentett. Ezek a hölgyek leereszkedő nyájassággal jótékonykodtak és ékszerektől nehéz kezüket kézcsókra nyújtották a hálálkodó szegényeknek. Ezeknél a nagypolgári asszonyoknál a jótékonykodásnak ez a módja hiúság volt és külsőség. A mi dolgozó asszonyaink, sőt a háztartásban élő asszonyaink sem szorulnak jotékonyKodasia többé. A népi demokrácia asszonyainak biztosítva van a becsületes munka lehetősége, öntudatosak és senkinek a jótékony segítségére nincsenek rászorulva, de nem is fogadnák el. A mai Csehszlovákiai Nőszövetség a Nemzeti Front egyik legfontosaoo tenyezöje. Komoly és fontos feladata mozgósítani asszonyainkat az építőm unkára és a békeharcra, átnevelni, iskolázni és meggyőzni tagjait, hogy megértsék ezeket a feladatokat és hogy hü és odaadó dolgozói legyenek népi demokráciánknak és kitartó harcosai a békének. Az építőmunka — mint ahogy már többször hangsúlyoztuk — nem valósítható meg a nők részvétele nélkül. Az építomunkálioz s^uKsegumt van a dolgozó asszonyokra, tehát a vezetőség összeállításánál ugyancsak ki kell domborítani a munkásosztály vezetőszerepét és megfelelő számban képviseltetni munkás- és parasztasszonyainkat. Ezek az asszonyok megértik a rájuk váró munka fontosságát és ennek megfelelő lendülettel fognak feladataikhoz. A vezetőség tagjának lenni nem tiszteletbeli társadalmi állás, hanem fontos mozgósító ténykedés. A választásoknál ne féljünk a fiatal káderektől. Adjunk nekik lehetőséget a munkára és az Idősebbek sokéves tapasztalataikkal segítsék őket a nehezebb kérdések megoldásában. A SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉG SZÜKSÉGESSÉGE A másik kérdés, amelyet még kiemelni szeretnék, a szülői munkaközösség körének legsürgősebb megszervezése. Az iskola sikeres munkaeredményét, azaz a tanulóifjúság fejlődését nem lehet biztosítani a nélkül, hogy a szülök és az iskola barátai szorosan be ne kapcsolódjanak az iskola legsürgősebb kérdéseinek a megoldásába. A fejlődés magával hozza azt az örvendetes tényt, hogy sok, nagyon sok iskolára van szükségünk. Široký elvtárs a IX. kongreszszuson mondja: ,,A dolgozók gyermekei előtt minden iskolánk nyitva áll. Valamennyi különféle fajta iskolában a tanulók száma az 1949—50-es iskolai évben az 1937-es évvel szemben 116 ezerrel növekedett." A régi rendszertől eltérően a munkás- és parasztifjúság tömegei előtt megnyíltak az iskolák kapui és ezt a tömeget ellátni azzal, ami az új i.-kólákban szükséges, nehézségekkel jár, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy ötéves tervünkben még más és nagyon fontos beruházási szükségletek vannak. Tehát sok esetben vannak még hiányok az iskolákban. Azonban ezeket a hiányokat jó gyakorlati érzékkel és hogy úgy mondjam, anyai szívvel könnyen meg lehet oldani. Az anya veszi ki részét legközvetlenebbül a gyermek előrehaladásának és fejlődésének gondjaiban. Tehát ha az anya, illetve a szülök magukévá teszik az ískoiaban felmerülő gondokat, amelyek főleg tárgyi természetűek — helyiségek rendbehozása, berendezése, iskolaszerek hiánya — megszűnnek problémák lenni. A gondok másik része a gyermekek szellemi és testi fejlődését biztosítani. Kormányzatunk célja az, hogy minden iskolába a lehetőség szerint új, megbizható, szocialista tanítókat adjon, akik biztosítékai annak, hogy az új nemzedék egészséges szocialista szellemben nevelődik. Eltávolították a reakciót az iskolából, új, fiatal erőkkel pótolták, akiknél rátermettségük mellett sok esetben hiányzik meg a gyakorlat és a tapasztalat. Azonban, ha a szülök megbeszélik a nevelési kérdéseket ezekkel a tanítókkal, ha közösen figyelemmel kísérik a gyermekeket, rájönnek arra, melyek azok az eszközök és módszerek, amelyekkel a gyermek lelkét megközelíthetik és így közösen a helyes útra vezethetik a tanulókat. Ezen a téren előttünk áll a szovjet iskola példája, ahol a szülői munkaközösség és az sikola együttmunKálkodása gyönyörű eredményekhez vezetett és ezekből a tapasztalatikból sokat tanulhatunk Az alábbiakban egy példát közlünk az egyik szovjet iskolából. Varvara Sztyepá.. /vna Zrelova gyári munkásnő felkereste a fia tanítónőjét és a következő beszélgetés folyt le közöttük: — Nagyon szerettein volna önné* beszélgetni a fiamról, Vjacoeszlávrol, az ön tanítványáról — mondotta Alexandra Ivánovna Venjaminova tanítónőnek. — Az utóbbi időben nagy gondot okoz nekem. Rosszabbul viselkedik, zárkózott és makacs lett, beteges önszeretet jeleit látón, nála. Próbáltam néhányszor a leikbe beszélni. Konokul hallgat. Anyai szivem érzi, hogy fiam titkol valamit előttem. Alexandra Ivánovna sok mindennel kiegészíthette volna az anya szavait: Vjacseszláv elmarad a tanunulásban, az órákon szórakozott, írásbeli dolgozatai hanyagok. De elhalasztotta a beszélgetést. A tanítónő este felkereste Zrelovékat otthonukban. Itt azután alaposan és teljes őszinteséggel megbeszelték a dolgot. A tanítónő és az anya között baráti viszony alakult ki. Varvara Sztyepánovna gyakran felkereste az iskolát. Másként kezdett bánni a fiával, érdeklődött leckéi iránt, kérdezősködött olvasmányai és barátai felől. Vjacseszláv megérezte a változást az anyja magatartásában, maga is őszintébb, egyenesebb lett és kezdett jobban tanulni. Megható tapasztalatom a Honvédelmi Háború alatt a Szovjetunióban, a tanítónők nem ismerten semilyen akadályt abban, hogy a gyirmekek tanuljanak. Itt nálunk, amikor szenhiány mutatkozott, úgynevezett szénszüneteket tartottak, mert hideg iskolatermekben nem lehet tartózKcdni. A Szovjetunióban iärueretes hidegek mellett nem volt szénszünet, filccsizmában, meleg kendövei beköti tt fejjel ültek az osztályban, legfeljebb gyakrabban volt egy pár perc szünet, hogy mozogjanak kicsit, de tanítottak a tanítók, a gyerekek tanultak. Mert tisztában voltak azzal, hogy a háború nem egy iskolaévig tart és a fejlődés nem állhat meg. Ha hazament a szovjet tauicónö, esetleg csak a kenyér fejadagja várta és a forró tea. Ez nem akadályozta meg azonban abban, hogy elkészüljön a következő napra és kijavítsa a diákjai dolgozatait. Ha erdő közelében volt az iskola, nagyobb tanítványaival kiment az erdőbe a tanítónő, énekszóval versenyezve fürészelték a fákat, szánkókra rakták, az iskolában felaprították és így biztosították a meleg tantermet. Senkit siránkozni nem hallottam, hogy ninc3 tüzelő, nincs bőséges koszt és esetleg nincs iskolafüzet. Mindenki tisztában volt azzal, hogy nehéz időket él át a Szovjethaza és mindenkinek a maga posztján kell Harcolni és küzdeni. Turi Mária 1Babszem (Jankót megismerjük Volt egyszer egy asszony. De nem volt gyermeke. Egyszer, amint éppen babot szedett, így panaszkodott: — Ö, ha legalább akkora fiacskám lenne, mint ez a babszem! A babot aztán otthon föltette levesnek, galuskát főzött, s közben megint csak fölsóhajtott: — Uram fia! Ki viszi el az ételt az uramnak a mezőre? — Én, édesanyám! — hangzott valahonnan a kemence mögül. Az asszony körülnéz, de senkit sem lát. Meg is szólalt: — Ki vagy? Hol vagy? Hogy a manó vigyen el! — Hát nem iát? — kérdezte az a vaJaki. Azzal fölugrott a padra, és ott elkezdett táncolni óé kiabálni: — En vagyok az, a maga fia, Jankó! Amikor az asszony jobban körülnézett, hát látja, hogy ott van egy babszemnyi fiúcska, a kis Babszem Jankó. — No, édesanyám, most már csak hamar adjon enni, aztán elviszem majd az ételt édesapámnak is! Édesanyja hozott egy tel® tányér galuskát. Jankó addig nem is tágított mellőle, míg a tányér fenekét nem látta. Aztán édesanyja szépen kendőbe kötötte az apjának szánt galuskát. Föltette Jankó hátára, hóna alá odanyomott egy villát meg egy kanalat. Jankó fogta a leveses fazelkat, és elindult a mezőre, hogy édesapját megkeresse. Klaéko R. Mióta haragszik a kutya a macskára? Egyszer a kutyák nagy lakomát csaptak. Bodri kutya volt a szakács. Föl lette a sok csonlot, sütötte, főzte, aztán odahívta Sajót kóstolgatni. Kóstolgatta a Sajó. Megkóstolta a galuskát is, egyszerre csak azt mondja: — Ejnye, komám, nincs ezen tejfel, így nem jó. Keresi Bodri a tejfelt, hogy majd tesz rá, de egy kanálnyi sem volt a háznál. — Hamar menjen el valaki a boltba! Csakhogy ki menjen? Kutya nem mehet, az nem hagyhatja ott a konyhát. Meglátja a macskát, amint hoszszúra nyúlva lépeget a mezőn. — Hova, hova, macska pajtás? — Megyek egerészni. — Ne menj egerészni, Inkább saaladj el a boltba tejfelért, nem tudunk főzni. — Nem bánom, kutya pajtás, elszaladok érte! Szalad a cica a boltba, kimérik neki a tejfelt, ballag vele vissza a kutyákhoz. Amint ballag, nagyon csiklandozta a tejfel az orrát. Aznap még egy árva egeret sem fogott és nagyon éhes volt. Gondolta magában: — Nyalok egy kicsit a tejfelből, azt csak nem veszik észre. Nyalogatott egy kicsit, aztán mertt tovább. Megint gondolta: — Nyalogatok még egy kicsikét, marad a kutyáknak még elég. Avval megint nyalogatott egy kicsit és addig-addig nyalogatott a tejfelből, amíg utoljára alig maradt belőle. Akkora már közel volt a kutyákhoz. Szégyelte magát a macska, hogy csak ilyen keveset vigyen. — Jaj! — gondolta magában — eet már csak nem adhatom oda, inkább megeszem egészen. Meg is ettte. Oda a tejfel! A kutyák már messziről meglátták. Szaladtak mind eléje és kiabálták: — Hozza a macska a tejfelt, hozza a macska a tejfelt! — Dehogy hozom — mondta a macska. — Nem adott a bojtos. Az agár ott állt mellette, meglátta, hogy tejfeles a bajúsza, azt kiáltotta a többi kutyának: — Hazudik a maesha, megeHa a tejfelünket! No hiszen több se kefflett. a kutyáknak! Neki a macskának! Csakhogy az nem hagyta ám magát! Vdt ott egy magas fa, arra hirtelen fölugrott és onnan morgott le a kutyákra. A kutyák egy darabig lesték. lesték, hogy mikor jön le a fáról. Mikor látták, hogy a macskának semmi kedve sinc® hozzájuk lesétálni, bementek a házba, az*fefcn tejfel nélkül ették meg a galuskát. Azóta h«rag«ik a kutya a macskára. Magyar néi Panni tiszta kisleány Nézd csak Pannit! Miiven Iteftta! A ruháját nem piszkítja. Zsírfolt, étlap sincsen rafta. Nem maszatos orra, ajka. Lám, a cipője sem sáros. Harisnyája szépen páros. Édesanyja örül néki. Kis Pannikát megdicséri. Fraňo M. B ISZ feli szerkesztőség! Nem is tudom azt a nagy örömet kellőképpen kifejezni, amit azzal sze. rezteik nekem, hogy cikkem megjelent az Uj Szóban. Igazán a könnyekig hatott meg, amikor Piroska, az óvoda nevelőn ője valósággal a nyakamba ugrott, keizében az Uj Szót lobogtatva és kiáltotta: „Néni édes, itt a cikked az újságban és milyen szépen megírtad!" Igen, most már elhiszem, amit Hucsková Vera elvtársnő mondtál nekünk, Harmónián, a potttikai iskolában, mikor bizonygattad: „írjatok csak kedves asszonytestvérek, a magatok sorsáról, a védetek megtörtént dolgokról és meglátjátok, a mostani újság azt kinyomatja, nem úgy, mint a mullt. ban volt." És igazad van. Hucsková elvtársnő, ezzel a bizonyítékát adtad annak is, hogy hallgathatunk a fiatalokra. Én, az egyszerű munkásnő, írtam egy levelet és megjelent az Uj Szóban. Kiérzitek levelemből, kedves asszonytársaim, az efeilett érzett nagy boldogságot? Ti, akik velem voltatok Harmónián, tudjátok, milyen nagyon szeretek olvasni, mindazt, amit a mult. ban elmulasztottam, szeretném most bepótolni. így megírom nektek, hogy karácsonyra szép két könyvet kaptam ajándékba, az egyiket Veres Péter írta, „Három nemzedék" a címe, a másik pedig Maxim Gorkijtól „Az anya". Nagyon jó könyv mind a kettő. Veres Péternek azt szeretném megmondani, hogy biztosan proletárgyerek volt a múltban, mert másképpen netm tudta volna ilyen eredeti módon megírni a könyvét, ha nem a saját bőrén tapasztalta volna azt a sok nyomorúságot, amiről ott ír. Ezer köszönet neki ezért a könyvért és még so. kat írjon nekünk. Én már olvastam tőle a „Gyepsor"-t és a »Szűk esztendőit is. A másik. Gorkijtól az „Anya" című regény, még talán jobban lekötött. Szegény Nilovna asszony meny-* nyit szenvedett a részeges férjétől éa mikor becsukják az egyetlen fiát, 5 hejyettesíti az illegális munkában és 5 hordta be a röplapokat a gyári munkásoknak és mint búcsújáró asszony járta a falvakat és terjesztette a kommunista újságokat Kedves aszszonyok. ezt a könyvet nem lehet letenni a kézből, öt évvel ezelőtt,még nem olvastam ezl a könyvet, azonban amikor a Benes-kormány nem engedte nekünk magyaroknak, hogy leadjuk szavazatunkat a Kommunista Pártra, egész héten férjemmel és a szomszédommal ragasztottuk a „3"-as plaká. tokát és meszeltük a falakra a „3"-as számot. Az egyik kulák elfogott, amikor a kapujáia ragasztottam a p'.aJ kátot és gorombán rámordított, hogy akármit csinálok, nekem már soha sem lesz szavazati jogom. Most aztán megmondtam neki: „Látod, van már szavazati jogom, mert Gottwald elvtárs. van az ország élén." Mert éti már akkor is tudtam, hogy ha a Szov. jetúnióban 160 nemzetiség él békében egymással, miért ne élhetne Itt hazánkban két-három nemzetiség megértésben. Kedves asszonytársaim, vegyétek meg Gorkij „Anya" című könyvét,, fiatok vagy lányotok születésnapjára; sokat, igen sokat tanulhatunk mindnyájan Nilovna asszonytól. Plpiska Ilona, Bernolákovo. c/t kék izfiupep (Tadzs'kisztáni leeenda.) Rakhim régóla magányosan élt a hegyekben. De egyszerre nehéz ütések mozgatták meg a barlangját körülvevő sziklákat, amelyek azután a mélységbe zuhantak. Rakhim meglátta az embereket, akik a sziklákat robbantották. Először is meneküni akart előlük, de tekintete a völgyre tévedt, amelvet azelőtt a sziklák eltakarták előle. Ott. ahol régen csak sárga homokot látott, keitek és mezők zöldellek, fehér és kék városok színfoltjai virítottak. Minden úgy nézett ki, mint egv csodálatos kék szőnyeg. És Rakhim futni kezdett. Amidőn a völgvbe ért. azt hitte, hogy mindez csak képzelet volt. De a föld szép volt. a kertek illatoztak. a mezőket fiatal növénvek borították. Folytatta útját. Hamarosan megszomjazott. Megismerte a bey patakját, de a patak mélyebb és szélesebb volt. — Szomjas vagyok — mondá Rakhim , de csillapíthat ia-e a szomját egy szegény embei a bey patakjának vizénél? Megint börtönbe vetnének. De a patak vize azt felelte, hogy az új törvény értelmében vize az összes parasztoké. — Igyál annyit, amennyi jól esik! Rakhim csodálkozott, ivott és folytatta útját. Körülötte hullámzott, a gabona a szélben. — Vehetnék a gobonából. át ac úr bebörtönözne érte. De a gabona így szóit: — Vegyél magjaimból, ló ember, ae új törvény értelmében minden paraszté vagyok. Rakhim egy nagv szántóföld elé ért, ahol sok ember nevetve, énekelve művelte a kövér, fekete földet. Rakhim megint elcsodálkozott és mondta: — Miért örülnek? öröm-e a bey földjét művelni? A szántóföld ígv válaszolt: — Az új törvénv értelmében a föld minden paraszté, s jó ideje van annak, hogy nincs többé bev-ünk. A faluba érve. új szőnyegekkel díszített házakat látott. Az egyik ház szebb és nagvobb volt, mint a többi. Rakhim sok gyermeket látott, s a z udvarban, egy kék szőnyegen kis gyermekek játszottak. Rakhim megismerte az ő kék szőnyegét, amely szerencsét hoz. Visszaemlékezett egész életére, kis leányára, keserves munkájára, amit a bey-nek végzett és maga sem tudva miért, könnyekben tört ki. — Miért sírsz, öregefl*w* — kérdezték tőle a gyermekek. — örömömben sirok — válaszolta Rakhim. — Furcsa dolgok történtek a földön. Minden megváltozott, a föld, a víz, a gabona minden paraszt tulaj" dona, s a gyermekek a szerencséthozó szőnyegen játszanak. — Ki a falu vezető ie? A gyermekek a bev házához vezették. Rakhim belépett, de a bey helyett egy asszonyt látott, aki egy karosszékben ülve beszélgetett a parasztokkal. Rakhim eltűnt leánvát ismerte fel az asszonyban, s leánya is felismerte őt. — Foglalj helyet, apám. üdvözöllek. Beszélni kezdett a parasztokkal, meghallgatta panaszaikat Rakhim fi J gyelmesen hallgatta leánva okos szavát s másodszor könnvezett ezen a napon. Leánva csodálkozva nézett rái — Miért sírsz édesapám? — Sirok, mert büszke vagyok válaszolta Rakhim. — Ki gondolta volna, hogy egy asszony, egv szegény ember leánya egyszer vezető lehet? — Az új törvénv értelmében — válaszolt a fiatal leánv — mindenkiből lehet vezető, akiben megbíznak a pa J rasztok. Ekkor Rakhim felemelkedett és fgy kiáltott: — Melyik törvény ez és honnan származik? A leány szó nélkül karonfogta apját és házába vezette. Meghívta az összes parasztokat^ hogy jöjjenek ünnepelni apja érkezését. Egyikük, egy híres énekes, hangszerén kísérve magát, énekelni kezdett a szabadságharcról, az elkesere' dett küzdelemről, a halhatatlan Leninről. Rakhim lelki szemei előtt — miközben hallgatta az énekel — elv<y nult a füstbe és lángba borúit falvak, leánya és a falu lakosai a herctéren. Harcoltak és gvőztek. Az ellenség oldalán megpillantotta a bevt. Azután a füst eloszlott, a láng kialudt és szabad emberek művelték a földet. — Ekkor új törvényt hoztak az embereknek — mondta a dalnok, befejezve énekét. És Rakhim harmadszor könnyezett ezen a napon. — Miért sírsz? — kérdezték tôie i parasztok. — Mert szégyelem magam, amiéri nem voltam veletek ezekben az évek. ben. De mondjátok meg nekem: ki as a nagy ember a nagyok között, aki a« embereknek a földön az ú i törvényt adta? — Igazad van apám — mowffa Rakhim leánya. — A nagv embernek, a legnagyobbnak az emberek között, aki a földön új törvényt adott, Sztáíia a neve.
