Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-01 / 1. szám, hétfő

ÜJfiV 1951. UJSZ0 Sztálin elvtárs müveinek tizenkettedik kötete azokat az írásokat tartalmazza, amelyek 1929 áprilisától 1930 júniusáig íródtak. Ez az időszak forduló volt nemcsak a Szovjetúnió, de a kapitalista országok életében is. Fordulatot jelentett a Szovjetúnió számára új, komoly gazdasági fellendülés felé, a kapitalista országokban pedig a gazdasági hanyatlás felé. A Szovjetunióban a szocialista építés növekvő fellendülése volt észlelhető mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, a kapitalista országokban ugyenekkor egyre növekedett a gazdasági válság. Két és fél évvel a XVI. pártkongresszus (1930 június) előtt csaknem valamennyi kapitalista ország az átmeneti fellendülés idejét élte. Emelkedett az ipari termelés, nőtt a kereskedelem, az élelmiszer- és nyersanyagtermelés csaknem az összes agrárországokban emelkedett. Valóságos dicsfénnyel övezték körül Amerikát. Uj, békés éra bekövetkezéséről beszéltek. Az imperializmus lakájai elméleteket tákoltak öszsze a „szervezett kapitalizmus" virágzásáról (Hilferding), amit aztán később a német és más szociáldemokrata pártok is elfogadtak. „Szervezett" kapitalizmusról beszélt Buharin is. Azt akarták elhitetni a világgal, hogy az imperializmus ki tudott lábalni általános válságából és a tartós, nyugodt, ellentmondások nélküli fejlődés útjára lépett. A döntő szerepet tikkor is a legfejlettebb kapitalista ország, az Amerikai Egyesült Államok játszotta. Mélyen hajbókoltak — akárcsak ma — a dollár előtt. Az Amerikából eredő „aranyesőtől" várták a kapitalizmus tartós és megingathatatlan stabilizációját. És 1929 végén a kapitalizmusnak csaknem összes ipari országaiban példátlan erejű gazdasági válság tört ki, amely 1933-ig tartott. Az ipari túltermelési válság az egész világra kiterjedő agrárválsággal kapcsolódott össze és mélyreható pénzügyi válság kísérte. A tőkekivitel csaknem teljesen megszűnt. A kapitalista vállalatok, konszernek és bankok százai és ezrei beszüntették fizetéseiket, csődbe jutottak. A világgazdasági válság óriási mértékben növelte a munkanélküliséget, ami a dolgozók életszínvonalának további süllyedését idézte elő minden országban. A munkanélküliek száma elérte a 30 milliót az egész világon. „Pontosan úgy történt — mondotta Sztálin elvtárs —, ahogy a bolsevikok két-három évvel ezelőtt mondották." „A bolsevikok azt mondották, hogy a tőkés országokban a technika fejlődésének, a termelőerők növekedésének és a fokozódó tőkés racionalizálásnak, a milliós munkás- és paraszttömegek korlátozott életszínvonala mellett elkerülhetetlenül súlyos gazdasági válsághoz kell vezetnie. A burzsoá, saitó erúnyolódott a bolsevikok „eredeti jóslatán". A Jobboldali opportunisták visszautasították a bolsevik prognózist s marxista elemzés helyett liberálisok módjára, szervezett kapitalismusról" fecsegtek. És mi történt a valóságban? Ugy történt, ahogy a bolsevikok mondották". (12. kötet, 256. oldal.) Sztálin elvtárs az SzK(b)P XVI. kongresszusán elmondott és a 12. kötetben közölt beszámolójában klasszikus elemzését adja a kapitalizmus egyre növekedő válságának, ellentmondásai kiéleződésének és ezen az alapon rajzolta meg a Szovjetúnió akkori nemzetközi helyzetét. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy az 1929. évi válság már nem egyszerűen a régi válságok megismétlődése volt. Ez a válság a kapitalizmus általános válságának alapján bontakozott ki. Ez pedig azt jelentette, hogý az imperialista háború és annak következményei fokozták a kapitalizmus rothadását és megdöntötték a kapitalizmus egyensúlyát, beléptünk a háborúk és forradalmak korszakába. A kapitalizmus megszűnt, mint az egyetlen és egész világot átfogó gazdasági rendszer. A kapitalista gazdasági rendszerrel egysorban létezik és növekszik a szocialista gazdasági rendszer, amely szemben áll a kapitalista rendszerrel és puszta létével megingatja a kapitalizmus alapjait. Felszínre törtek és kiéleződtek a világkapitalizmus sajátos benső ellentmondásai. A gazdasági válság valamennyi termelési ágra kiterjedt „Van azonban egy termelési ág — mondotta Sztálin elvtárs —, amelyet nem sujt a válság. Ez a hadiipar. Ez a termelési ág a válság ellenére is állandóan növekszik. A burzsoá államok eszeveszetten fegyverkeznek és folyvást felfrissítik fegyvereiket. SZTÁLIN MŰVEINEK 12 KÖTETE Miért? Persze nem társalgásra, hanem háborúra. A háborúra pedig az imperialistáknak szükségük van, mivel az a világ újrafelosztásának, a felvevőpiacok, a nyersanyagforrások, a tőkebefektetési szférák újrafelosztásának egyetlen eszköze." (12. kötet, 268—269. oldal.) Az első világháború és a szocialista forradalom győzelme a Szovjetúnióban megrendítette az imperializmus alapjait a gyarmatokban és a függő országokban. Az imperializmus már nem tudott a gyarmatokban a régi módon kormányozni. Sztálin elvtárs az imperialistáknak a gyarmatokban, de különösen Kínában elkövetett gazságaira utalva mondotta: „nevetséges volna azt hinni, hogy az imperialisták szárazon megússzák ezeket a garázdaságokat. A kínai munkások és parasztok már válaszoltak is azzal, hogy szovjeteket és Vörös Hadsereget teremtettek. Azt beszélik, hogy ott már szovjet kormány alakult. Szerintem, ha ez igaz, akkor ezen nincs mit csodálkozni. Nem lehet kétséges, hogy csak a szovjetek menthetik meg Kínát a végleges felborulástól és elnyomorodástól." (12. kötet, 271. oldal.) Felszínre törtek és kiéleződtek a kapitalista országok burzsoáziája és proletariátusa közötti ellentétek. A válság hatására a munkásosztály helyzete tovább rosszabbodott, a munkanélküliség növekedett, a munkabér csökkent. Kiéleződött az osztályharc, az egyre súlyosbodó helyzet új harcokra késztette a munkásokat, akik egyre inkább a kommunista pártban látták az egyetlen pártot, amely fel tudja venni a harcot a kapitalizmussal és méltó a munkások bizalmára. A tömegek meghódításának feltétele a kommunista pártok számára •— figyelmezteti Sztálin elvtárs — az, hogy kíméletlen harcot folytassanak a burzsoáziának a munkásosztályon belül feltalálható ügynöksége ellen. Az új történelmi viszonyok között ma lejátszódó események teljes mértékben megerösitik Sztálin elvtársnak a kapitalizmus 20 év előtti helyzetéről adott elemzését. A marshallizált országokban ma is époly vitustáncot járnak a dollár előtt, mint 20—25 évvel ezelőtt. A közeledő válságtól és a növekvő kommunista mozgalomtól való páni félelmükben, az árufelvevö és tökekiviteli piacok utáni veszett hajszájukban a háborús gyujtogatók ma is a háborús őrületet szítják, fegyverkeznek, sőt a háború előkészítéséről áttérnek már a nyilt agresszió útjára. De a Szovjetúnió vezette antiimperialista béketábor napról napra növekvő erejével szemben megtörik az imperialisták minden próbálkozása, az emberiség többsége kapcsolódik be a békéért vívott világharcba és egyre fokozódik a tömegek aktivitása. Felmérhetetlenül megnőtt a Szovjetúnió és a Bolsevik Párt nemzetközi tekintélye. Egyre szélesebb tömegek győződnek meg arról, hogy a Szovjetúnió békés külpolitikája az egész világ dolgozóinak életbevágó érdekeit és vágyait fejezi ki. Ma is, mint 20—25 évvel ezelőtt, egyre növekszik a kommunista nírt->k tekintélye és befolyása a széle» tömegek között. A kínai népnek az arierikai imperiaHzmus annak bércr.cei felett aratott világraszóló győzelme, a gyarmati felszabadító mozgalom fellendülése is, mind ugyanerről beszél. A Szovjetúnió külpolitikáját ma is ugyanazok a sztálini elvek határozzák meg, mint 20 esztendővel ezelőtt. „A mi politikánk békepolitika és a kereskedelmi kapcsolatok megerősítésének politikája minden ország irányában — mondta akkor Sztálin elvtárs —, ennek a politikának eredménye az. hogy sikerült megvédenünk a békét s a háborús gyujtogatók számos provokációja és kalandor merénylete ellenére sem engedtük, hogy ellenségeink konfliktusokba sodorjanak bennünket. Ezt a békepolitikát fogjuk folytatni a jövőben is minden erőnkkel, minden eszközzel. Nem akarunk egyetlen talpalatnyi idegen földet sem. De a mi földünkből sem adunk egy rö;íöt sem .senkinek." (U. o. 281—282.) II. Az 1929-es év a Szovjetúnióban a szocialista építés valamennyi frontján „a nagy fordulat éve" volt. „Ez a fordulat — mondotta Sztálin elvtárs ,A nagy fordulat éve' című híres cikkében — a szocializmusnak a város és falu tőkés elemei ellen indított erélyes támadása jegyében ment végbe." (U. o. 129. old.) A fordulat mindenekelőtt a munka termelékenysége terén érvényesült, kibontakozott a munkásosztály milliós tömegeinek alkotó kezdeményezése és hatalmas munkalendülete, amit különösen az önbirálat és szocialista verseny segített elő. Második fontos vívmánya a szocialista építésnek az volt, hogy a Bolsevik Párt Sztálin elvtárs útmutatásai szerint megoldotta a szocialista felhalmozás kérdését, meggyorsult a termelési eszközök fejlesztésének üteme s ezzel megteremtették annak előfeltételét, hogy a Szovjetúniót a vas és fém országává tegyék. S végül a földmüvelés fejlődésében is gyökeres fordulat következett be „az elmaradt, egyéni kisgazdaságtól a nagyüzemi, élenjáró, kollektív földmüvelés felé, a gép- és traktorállomások felé, az új technikára támaszkodó ártelek, kolhozok felé s végül a traktorok és kombájnok százaival felszerelt szovhozóriások felé". (U. o. 136. old.) A szovjet gazdaság fejlődése az iparosodás jegyében haladt előre, a nehézipar fejlesztésének és megerősítésének jegyében. Ez azt is jelentette, hogy a Szovjetúnió már megvetette gazdasági függetlenségének alapját, az egész népgazdaság szocialista újjáalakításának, tehát a mezőgazdaság újjáalakításának is, az alapját. Véglegesen a szocialismus javára dőlt el az ipar terén a „ki kit győz le" kérdése. A mezőgazdaság terén azonban igen komoly problémák vártak megoldásra. Bár a vetésterület és bruttóhozadék tekintetében a szovjet mezőgazdaság már elérte az 1913. évi szinvonalat, a piacra kerülő gabonamennyiség alig érte el a háborúelőttinek 75 százalékát. Ebben rejlett a gabonanehézségek fő oka, mely éreztette hatását az ipari növények termelése és az állattenyésztés fejlesztése terén, mert ..ennek Jövője elegendő mennyiségű és olcsó gabonától és takarmánytól függött A tizenkettedik kötetben összegyűjtött munkáiban Sztálin elvtárs több esetben kitér a gabonakérdés megoldására. „A gabonaproblémát megoldani és ezzel egyúttal a komoly fellendülés útjára kivezetni a mezőgazdaságot, azt jelenti — mondja Szaálin elvtárs —, hogy gyökeresen fel kell számolni a mezőgazdaság elmaradottságát, fel kell szerelni traktorokkal és mezőgazdasági gépekkel, el kell látni új tudományos káderekkel, fokozni kell a munka termelékenységét, növelni kell az áruhozamot. E feltételek nélkül álmodni sem lehet a gabonaprobléma megoldásáról." (U. o. 300. old.) A XVI. konugresszuson Sztálin elvtárs újra felveti: meg lehet-e a gabonakérdést és a mezőgazdaság kérdését oldani a kis egyéni gazdaságok alapján? Nem lehet, feleli Sztálin elvtárs, mert „a kis parasztgazdaság nem képes átvenni és elsajátítani az új technikát, nem képes kellő mértékben fokozni a munka termelékenységét, nem képes kellő mértékben növelni a mezőgazdaság áruhozamát. Csak egy út marad: a mezőgazdaságot nagyüzemű gazdasággá kell átalakítani, korszerű technikával felszerelt nagygazdaságokat kell létesíteni". (U. o. 300. old.) Sztálin elvtárs ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy a Szovjetország nem térhet a nagy kapitalista gazdaságok útjára. „Csakis szocialista típusú, új technikával felszerelt nagygazdaságok szervezésére vehet és köteles venni iráJiyt. Ilyen gazdaságok nálunk a szovhozok és kolhozok." (U. o. 300. old.) A kolhozmozgalom óriási sikere egyeseket megszédített, fejükbe szállt a dicsőség és veszedelmes túlkapásokra ragadtatták el magukat. A Bolsevik Párt vezetősége idejekorán észrevette a fenyegető veszedelmet és a párt megbízásából Sztálin elvtárs két cikkben szembeszállt az ilyen kísérletekkel. Mi volt a gyökere a kolhozmozgalomban elkövetett hibáknak? „A középparaszt helytelen kezelése — felelte a kérdésre Sztálin elvtárs — az, hogy elfelejtették, hogy a kőzépparasztság tömegeivel való gazdasági összefogásnak nem erőszakos intézkedések alapján, hanem a középparaszttal való szövetség alapján kell felépülnie." (U. o. 219. old.) Sztálin elvtárs megállapította, hogy amíg a kulákság elleni támadás a középparaszttal egységfrontban ment végbe, minden jól ment. Amikor azonban egyesek a sikerektől megrészegedve, a kulák elleni támadás útjáról „a középparaszt elleni harc útjára kezdtek lesiklani, akkor a támadás vonala kezdett elferdülni,a a középparaszttal tartott egységfront szakadozni kezdett és csak természetes, hogy a kuláknak lehetősége nyilt arra, hogy megpróbáljon újra lábraállni". (U. o. 219. old.) A 12. kötetben Sztálin elvtárs egész sor útmutatását találhatjuk arra vonatkozóan, hogy a termelőszövetkezet a legalkalmasabb forma a tôVneges kollektivizálás megvalósítására. Ez a forma tudja legszerencsésebben összekapcsolni a kolhozoaraszt e<veni •Maekét a közösáég érdekével, ennek keretében valósítható mee a czoc s'.izmus elve: mindenkitől kénessé?^ zerint mindenkinek munkáia sze^nt A 12. kötetben találhatjuk Sztálin elvtársnak a marxista agrárszaknvberek konferenciáján „A Szovjetúnió ag'árpol'tiká jának kérdéseihez" címen elmondott beszédét. A marxista irodalom e remekművében Sztálin elvtárs sorra veszi és szétzúzza az igrá pnl

;tika terén akkor elterjedt, túliyimóan lobboldali, opportunista nézetíke'. III. A Szovjetúnió az elért eredményeket nem könnyen és simán, hanem a nehézségekkel vívott harc á:án érte ei. Az újjáalakítás korszakának e nehézségei lényegesen különböztek az előző korszak — a helyreállítási korszak — nehézségei'51. Akkor arról volt szó, hogy megindítsák a régi gyárak munkáját, hogy segítséget nyújtsanak a mezőgazdaságnak. Most ellenben arról volt szó, hogy gyökeresen újjáépítsék mind az ipart, m

;nd a mezőgazdaságot, teljesen új technikai alaoon. A népgazdaság újjáalakítása nem jelentette egyszerűen a technikai bázis újjáépítését, hanem egyúttal megkövetelte a gazdasági és társadalmi viszonyok átalakítását is. Ez különösen vonatkozott a mezőgazdaságra. Az iparban, amely már egyesítse és szocializálva volt. az újjáalakítás alapjában kész társadalmi és gazdasági viszonyokat, szocialista termelési viszonyokat talált. A főfeladat itt abban rejlett. hogy kiszorítsák az iparból a kapitalista elemeket, vagy helyesebben: meggyorsítsák azok kiszorítását. Egész másképpen állóit a helyzet a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság újjáalakításának itt is ugyanaz volt a célja. A mezőgazdaság sajátossága azonban abban állott, hogv amíg a kis parasztgazdaság túlsúlyban volt, nem volt képes elsajátítani az ú i technikát és éppen ezért a mezőgazdaság technikai bázisának átépítése lehetetlen volt a régi társadalomgazdasági alaknak egyidejű átépítése, vagyis a kis gazdaságoknak nagy gazdaságokba való egyesítése nélkül, anélkül, hogy a kapitalizmus gyökereit ki ne irtsák a mezőgazdaságból. Ezek a körülmények természetesen még bonyolultabbá tették a nehézségeket. A népgazdaság újjáalakításának munkája kiváltotta a régi világ erőinek kétségbeesett ellenállását. A burzsoá értelmiség felsőrétegének kártevése az összes iparágakban megnyilvánult. A kulákság veszett, dühös harcba kezdett a kollektív gazdaság ellen a falun A bürokratikus elemek szabotázsa a szovjet hatalom intézkedései ellen egyre érezhetőbbé vált. Mindebben a letűnő osztálvok ellenállása nyilvánult meg. Ehhez még hozzá kell venni, hogy a külső osztálvok ellenállása nem a külső világtól elszigetel'en ment végbe, hanem ellenkezően, támogatásra Hál a kapitalista körnvezet részéről. „A kapitalista körnvezetet — mondja Sztálin elvtárs — nem szabad egyszerű földrajzi fogalomnak tekinteni. A kapitalista körnvezet azt jelenti, hogy a Szovjetúniót ellenséges osztályerők veszik körül, amelvek erkölcsileg, anyagilag, pénzügvi blokáddal, esetleg katonai intervencióval is készek támogatni osztálvellenségeinket a Szovjetunión belül. Az imperialista világnak) nem érdeke^ hogy a Szovjet^únió szilárdan álljon a lábán és módjában legyen a fejlett kapitalista országokat utolérni és túlszarnvalni." (U. o, 324—325. o.) Ezek a növekedés, a felemelkedés, az előrehaladás nehézségei voltak, amelyek gyökerese.* különböznek a kapitalista országok nehézségeitől, a gazdasági válság, a hanyatlás és tes-' pedés nehézségeiről, amelvek a kapitalizmus megoldhatatlan ellentmondásaiból fakadnak. Miután ezek mögött a nehézségek mögött a külső és belső ellenség húzódik meg, a bürokratizmus stb., ebből következik az is, hogy „a nehézJ ségek leküzdése érdekében mindenekelőtt vissza kell verni a tőkés elemek rohamait, el kell nyomni ellenállásukat és meg kell tisztítani az utat a gyors előrehaladás számára". (U. a 326. old.) „Nehézségeink olvan nehézségek, amelyek már magukban hord iák leküzdésük lehetőségét" — mondotta Sztálin elvtárs. E nehézségek leküzdéséhez mindenekelőtt az szükséges, hogv visszaverjük a kapitalista tlemek támadását és leküzd jük ezeket a nehézségeket. Erre csak egv eszköz áll rendelkezésünkre: megszervezni a támadást a kapitalista elemek elleni fronton és elszigetelni saját sorainkban az opportunista elemeket, akik zavariák a tá-~ madást, akik ijedtekben egvik végletből a másikba esnek és a Dártban a győzelem iránt bizalmatlanságot kellenek. A 12. kötetben ismerkedhetik meg a magyar olvasó Sztálin elvtárs „Jobboldali elhajlás a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Párt iában" című mű-> vével, amely teljes szövegében először a kötet orosz kiadásában látott napvilágot. A Szovjetúnióban kiélesedő osztályharc nem maradhatott hatás nélkül a pártra. „Egyes elvtársak azt hiszik, hogy pártunkban a nézeteltérések véletlen jellegűek. Ez egyáltalán nem igaz — mondotta Sztálin elvtárs. — Pártunkban a nézeteltérések az osztályeltolódások talaján, az osztályharc ama kiélesedésének talaján keletkeztek, amely az utóbbi időben végbemegy és a fejlődésben fordulatot idéz elő." Buharin és csoportja nem látta és nem akarta észrevenni ezeket az eltolódásokat, amelyekkel kapcsolatban olyan döntő fontosságú kérdések vetődtek fel, mint az önbírálat jelszava, a bürokratizmus elleni harc kiélezésének és a szovjet apparátus megtisztításának, az. új gazdasági káderek szervezésének és vörös szakemberek kiképzésének, a kolhoz- és szovboz-mozgalom fokozásának, a kulák elleni támadás, az önköltségcsökkentés és a szakszervezeti gyakorlati munka gyökeres megjavításának. továbbá a párttisztítás jelszavai stb. Ezeikben a legszükségesebb és legidőszerűbb kérdésekben nyilvánultak meg az ellentétek a párt és a jobboldali ellenzék között. E kérdések megoldása azonban nem tűrt halasztást, mert az osztályharc kiéleződésével szükségessé vált, hogy harcképesebbé tegyék a munkásosztály összes szervezeteit. Sztálin elvtárs e munkája a jobboldali kapitulánsok. Buharinék csoportját, mint a kulákság ügynökségét mutatja be. amely az osztályharc elhalása és a tőkéseknek a szocializmusba való békés be'enövése alapján áll. Ez ellen a veszedelmes elmélet ellen, amely a pártot fegyvertelenné akarta tenni, hívta harcba a pártot Sztálin elvtárs. Sztálin elvtárs dolgozta ki a szocializmus általános támadásának tervét a kapitalista elemek ellen. E támadásnak lényege a tömegek osztályéberségének és foiradalmi aktivitásának mozgósítása volt a, tőkés elemek ellen; a tömegek alkotó kezdeményezésének és öntevékenységének mozgósítása a bürokratizmus ellen, amely nem engedi kibontakozni a szovjet rendszerben rejlő óriási tartalékokat. Ennek a tervnek szerves része volt a tömegek versenyének és munkalendületének megszervezése, a munka termelékenységének emelése. A szocializmus építése a Szovjetúnióban tehát nem Buharin formulája szerint, a kapitalista elemek békés benövése útján, hanem Lenin formulája szerint: „ki kit győz le" — ment végbe. „Vagy mi őket, a kizsákmányolókat, vagy ők bennünket, a Szovjetúnió munkásait és parasztjait nyomnak agyon és fojtanak meg." Ebből következett a párt új feladata a szocializmus támadásának megszervezése a kapitalista elemek ellen az egész fronton. Ezt a jelszót adta ki a Bolsevik Párt a XVI pártkongresszuson, hogy a szocia'izmus egész fronton való győze'mére mozgósítsa a Szovjetúnió munkásosztályát és egész dolgozó népét. SZANTö REZSŐ,