Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-10 / 8. szám, szerda

1951 január 10 ÜJSZ0 rr (J)éfer, Jtlavilta él c/lgnei a béke hrnci Köztudomású, hogy ugyanazzal a késsel, amellyel kenyeret szoktunk szelni, gyilkolni is lehet. Ml sem természetesebb tehát, mintha valaki egy késsel az életünkre tör, altkor nemcsak, hogy kiiitjUk kezéből a gyilkoló szerszámot, hanem arra törekszünk, hogy gonosz szándévai egyszersmlndenkorra ártalmatlanná tegyük. Az atomerővel ugyanaz • helyzet. Míg a Szovjetunóban az atomenergiát bekapcsolják az épitőmunkába, folyókat térítenek ki vele medrükből, hogy sivatagok termőfölddé váljanak, addig Amerikában hidrogénbombákat gyártanak, hogy pusztulásba taszítsák az emberiséget és még nagyobb profitot sajtoljanak ki az imperialisták a világ dolgozóiból. A koreai események és a Szovjetúnió békepolitikája napnál fényesebben bizonyították, hogy míg az egyik oldalon az imperialista háborús uszítók minden erőfeszítésükkel a legborzalmasabb háborús konfliktus kirobbantására törekednek, addig a másik oldalon a Szovjetúnió és szövetségesei szenvedélyesen védik a békét. Érthető tehátily körülmények között, hogy a világ dolgozói a Szovjetünióval az élen összefogtak és megalakították a Béketanácsot, amely nemcsak arra van hivatva, hogy a háborús uszítók kezéből kiüsse a gyilkos fegyvert, hanem arra is, hogy egyszersmindenkorra leszerelje őket és megőrizze a világnak a tartós békét. A varsói békekongresszus határozatai már eddig is bebizonyították, hogy a békeakarat, amely a világ valamennyi dolgozójában szenvedélyesen él (azokban is, akik eddig még nem irták alá a békeivet), a népek szívében époly elpusztíthatatlan, akár a szabadságszeretet. A világ összes dolgozóinak munkája azért oly értékes, mert kitermeli az emberben a békeakaratot és a szabadságszeretetet, amit nem pusztíthat el sem ágyú, sem tank, sem a világ legborzalmasebb fegyvere, az atombomba. Láthatjuk, e század háborúi és öszszes borzalmai a szocializmus, a béke táborának megerősödését és megszilárdulását hozták meg. Az első világháborúnak a Lenin által vezetett Kommunista Párt békeakarata vetett véget és azóta rövid néhány évtized alatt a Nagy Októberi Forradalom vívmányai nyolcszázmillióra növelték eddig a tartós békéért harcolók táborát és biztosak vagyunk benne, hogy ez a szám még sok-sok millióval megnövekszik. A béketábor már ma is olyan hatalmat képvisel, hogy a háborús uszítók elszánt gyilkos tábora hátrálni kénytelen. 1 Hiába fenyegetödznek, zsarolnak az atombombával, ma már ők is érzik, hogy a világ dolgozóiban a béke és szabadság vágya erős és elpusztíthatatlan. A világ dolgozóinak szívében világosságot gyújtottak a marxi-lenini tanok, a Nagy OktóM m»m A kis Ágnes beri Forradalom eseményei és ma már nemcsak a gyarmati népek harcolnak öntudatosan függetlenségükért, hanem népi demokráciánkban már a gyermekek szívében is gyökeret vert a békéhez való heves ragaszkodás. Péter érdeklődik a béke iránt* Elmondok most néhány esetet, amelyek a gyermekek és a serdülő ifjúság világában játszódnak le. Amikor Varsóban megalakult a béketanács, dolgozóink itt Bratislavában is megtartották a békemanifesztácíót a színház előtti téren, ahol tízezres számban gyűlt össze a nép és dallal, tánccal adott kifejezést őszinte és nemes békeakaratának. Impozáns kép volt ez a béketüntetés. Hatalmas reflektorok világítottak meg az öszszegyült néptömeget és miközben békedaloktól zengett az egész tér, jelképesen békegalambok serege repdesett a megvilágított és fellobogózott színház homlokzata körül. Egyszerre csak, ahogy nézem ezt a gyönyörű, szívet örvendeztető képet, amely büszkeséggel, öntudattal és bátorsággal töltött el, közvetlenül mellettem megszólalt szlovákul egy gyermek és azt kérdezte az anyjától, hogy hát milyen manifesztáció is ez tulajdonképpen ? A gyermek négyesztendös fiúcska volt, rendkívül értelmes, csillogó szemei voltak. Izgalommal és bizonyos türelmetlenséggel várta, leste a választ. Az anyja éppen föléje hajolt és megmagyarázta gyermekének, hogy az emberek azért gyűltek össze, hogy a háború ellen tüntessenek, erre az egyik szomszéd, aki ugyancsak gyerekekkel vonult ki a térre, azt mondta a fiúcskának, hogy ez a gyülekezet fcékemanifesztáció. A gyermek arcán látni lehetett, hogy elégedetlen az anyja válaszával. Szemrehányóan fordult az anyjához és kérdőre vonta, hogy miért mondja, hogy az háborúellenes tüntetés. amikor ez békemanifesztáció. Az anyja erre mosolygott és azzal nyugtatta meg gyermekét, hogy a háborúellenesség ugyanazt jelenti. A gyermeket azonban ez sem elégítette ki és durcás határozottsággal rávágta, hogy ez nem ugyanaz. Az anya elhallgatott, mosolyogva nézte durcás gyermekét, aki a békéről ilyen szenvedélyesen vitatkozik. És meg kell állapítanunk e helyen, hogy a gyermeknek tökéletesen igaza volt, a két fogalom nem egészen ugyanaz. Más az, ha valaki báború ellen van és más az, ha valaki a békéért harcol. Az előbbiben bizonyos passzivitás és homály van, míg az utóbbiban határozott cél nyilvánul meg. Békéért Kovai Marika harcolni annyit jelent, hogy meg kell valósítani a tartós béke előfeltételeit, ezt pedig csakis szocialista társadalommal érhetjük el. Ezért van az, hogy öntudatos dolgozóink fokozott munkateljesítménnyel építik a szocializmust és ezzel adják leghatározottabb tanújelét hazafiasságuknak és harcos békeakaratuknak. A serdülő ifjúság a békéről Most pedig hadd mutassuk be serdülő íijuság unkát. Szilveszter napján meglátogattam azokat az ismerős családokat, amelyeket egész esztendőn át elhanyagoltam. így kerültem aztán a Kovai családhoz, ahol az apa, az anya is régi megbízható elvtárs. A Kovai -családban azonban csak lányukat, a hatodik gimnazista Marikát találtam otthon. Marika már csak azért is megörült nekem, mert nem kellett egyedül lennie. Hetek óta ugyanis ágyban fekvő beteg, a térde körüli sérülést kell kihevernie és nem szabad mozognia. Jó meleg volt a szobában és a rádió szólt. A budapesti rádió éppen - egy békeharcos működését ismertette a hallgatósággal. Rendkívül hálás téma volt, mert Ilja Ehrenburgról volt, szó. aki 1951-ben lépett hatvanad pov.tpndeiébe. Azt hiszem, nem kell senkinek külön bemutatni Ilja Elirenburgot, a szovjet írót, aki müveivel és harcos életével a világirodalom legnagyobbjai közé emelkedett. A békeharcban való szerepét méltatta a pesti rádió. Felsorolta müveit a spanyol harcoktól kezdve egészen a mai napig, majd rátért a békemozgalomban kifejtett döntőfontosságú munkájára ós közölte a varsói békekongresszuson elhangzott beszédét, amelyben kijelentette, hogy a háború nem földrengés, nem elemi csapás, hanem olyasvalami, amit emberek, gyilkos háborús uszítók robbantanak ki, tehát a békeszerető, a békéért harcoló embo-ek meg is akadályozhatják. Oly 1 kus és világos Ehrenburg gondol íenete, hogy mindenki számára érthető az az óriási tapsorkán, amely a varsói kongresszuson beszédét kísérte. Marika lelkesen és mosolyogva hallgatta az Ehrenburgról szjjló méltatást s örömmel jelentette ki, hogy a világ összes írói közül Makarenkót és Ehrenburgot szereti a legjobban olvasni. Persze, ezt az alkalmat nem mulaszthattam el, hogy ne közöljem vele Ehrenburg írói működésének óriási jelentőségű hatását. Elmondtam neki azt, amit egy szovjet partizán közölt velem, hogy a felszabadító harcok idején a partizán csapatok külön félretették az újságból Ehrenburg cikkeit és mihelyt volt egy kis idejük, összeültek és hangosan felolvasták őket. Ilja Ehrenburg volt ugyanis az első író, aki alapos emberismerettel lerántotta a német fasisztákról a legyőzhetetlen&ég nimbuszát és bemutatta őket gyilkos gyávaságukban, amilyenek a valóságban voltak. A szovjet harcosok éppen ezért mély hálát és szeretetei éreztek Ilja Ehrenburg iránt és ennek jeléül a háború egész ideje alatt egyetlen szovjet katona sení® sodort magának cigarettát az ő cikkeiből. Kovai Marika erre sajnálatának adott kifejezést, hogy Amerika nem rendelkezik ilyen nagy és békeszerető íróval. Felháborodással és megütközéssel tette még hozzá, hogy egyáltalán nem érti az amerikai népet, hogy hagyja magát elcipelni a sokezer kilométernyi távolságra fekvő koreai frontra. Nem érti az amerikai anyákat és asszonyokat, akik távozni engedik fiaikat és férjeiket hogy imperialista érdekekért harcoljanak távoli földrészeken és nem érti végűi a férfiakat sem, hogy elhagynak szülői, testvért aszszonyt csak azért, hogy 'emészárolják a koreai hősök anyáit és gyermekeit. És Marika felháborodottan tette föl a kérdést, vájjon az amerikai katonák nem tudnak e párhuzamot vonni saját otthonuk és a koreai otthonok között? Hát nem gondolnak soha arra, hogy mily borzalmas lenne, ha Amerikában a föld színével egyenlővé tennék ottho-. nukat? Hisz felinőtt emberek, hát nem értik, hogy az a vén Mac Arthur szemérmetenül hazudik és becsapja őket? Hisz ez a vén háborús uszító a koreai harcok elején azt hazudta, hogy három nap alatt végez a koreai néppel, végül pár héttel ezelőtt ünnepélyesen kijelentette az egész világ előtt, hogy az amerikai katonák a karácsonyt otthon fogják ünnepelni és mindebből egyetlen szó sem volt igaz. És Marika, aki olyan volt, mint egy eleven kérdőjel, új kérdést vetett tel, hogy hát hol is van Amerika öntudatos népe, hol van az amerikai Ilja Ehrenburg, aki felvilágosítaná Amerika dolgozóit arról a katasztrófáról, amelybe az imperialisták saját népüket taszítják. Miért nincs Amerikának Ilja Ehrenburgja ?... Természetesen megmagyaráztam Marikának, hogy Amerika nem népi demokrácia és ott a tartós béke hirdetése szabadságvesztéssel jár, amit Howard Fastnak, ^ béketanács tagjának esete is bizonyít. A sajtó a trösztök kezében van és óriási propagandájával egyebet sem tesz, mint rágalmazza a Szovjetúniót és a szövetséges népi demokráciákat. Hogy a nyomtatott bet(í miképp tudja meghamisítani a valóságot, azt egy lexikonnal bizonyítottam be Marikának. Felnyitottam a Benedek-féle irodalmi lexkont, amely Ilja Ehrenburgot a következőkép jellemzi-. „Jó megfigyelő, de mindent kigúnyol és destruál. Verseket, elbeszéléseket és regényeket ír. Nincs meggyőződése" A lexikon többek közöött még hozzáteszi „Említésre méltó Trust E. D, című fantasztikus műve, Európának 'egy amerikai tröszt által történő elpusztítása." Marika tökéletesen megértette ezt a hamisítást, sokatmondóan mosolygott és mint akinek hirtelen kinyílt a szeme, csodálattal és meglepetéssel a hangjában a következőket mondotta: — Érdekes, hát Ehrenburg már évtizedekkel ezelőtt tisztán látta, hogy a trösztök fenyegetik a mi békénket. Most már azt is értem, mért tud Ehrenburg oly meggyőíődéssel harcolni az imperialista fenevadak ellen.. Ezután még több szeretettel fogom olvasni könyveit és írásait, mert meg kell alaposan tanulnom, hogyan kell becsületesen harcolni a békéért. — -Hát annyira szereted a békét? — Én nemcsak a békét szeretem, — válaszolta önérzetesen Marika — hanem utálom es megvetem szívem mélyéből a háborús uszítókat. Én nagyon jól tudom, hogy m't jelent a háború, tudom, mert anyám és apám a háború alatt is harcoltak a szocializmusért, a békéért. Én akkor 11 esztendős voltam és a szocializmusról annyit tudtam, hogy halkan volt csak szabad énekelnem a forradalmi dalokat. Halkan, titokban, tompított hangon tanított engem az anyám e dalokra. 1944-ben egyedül maradiam nagyanyámmal, mert szü'eimet elcipelték a. fasiszták. Én és nagyanyám csak azért maradhatunk sznhadon mert egy szomszédasszony figyelmeztetett bennünket, Zupka elvtárs, az URO elnöke dolgozóinkhoz A gottwaldi ötéves terv harmadik éve megkezdése alkalmából nagyszámú üdvözlő táviratot kaptam az üzemekből é shivatalokból a Köztársaság minden részéből. Mindezek az üdvözlő táviratok kifejezik dolgozóink lelkesedését és törhetetlen aka. rátát: meggyorsítani a szocializmus felépítését hazánkban és így biztosítani a békét, amelyre aláírásukkal az egész világ dolgozó százmilliói szavaztak. Ebben a szellemben a ROH minden szövetségének szakszervezeti tagjai számtalan kollektív és személyes szocialista kötelezettségvállalást ajánlottak fel, hogy így ez évi tervünket még jobban és még hamarabb teljesíthessük, hogy megkönynyítsék életszínvonalunk emelkedését. Az üzemekből érkező jelentések nagyrésze arról beszél, hogy az öt. éves terv harmadik évének feladatait a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34-ik évfordulójáig és Klement Gottwald köztársasági elnökünk születésnapjáig teljesíteni akarjuk. Államosított iparunk üzemeinek élenjáró alkalmazottai, így például a prágai CKD Sztálingrád, a kladnói Zápotocky-bánya, a hrdlovkai Gottwaldbánya, a klandnói Egyesült Acélmű. vek dolgozói hatalmas szocialista munkaversenyt indítottak május előtti kötelezettségvállalások felajánlásával. Meg vagyok győződve, hogy eze. ket a példákat követni fogják üzemi szakszervezeti csoportjaink, hogy nem lesz egy szakszervezeti funkcionáriusunk és tagunk sem, aki ne venne részt ebben a mozgalomban. Mindazok az üdvözletnyilvánítá. sok és kötelezettségvállalások, amelyeket kaptam, bizonyítják dolgozóink magas politikai öntudatosságát. Ezzel az állásfoglalásukkal szakszer, vezeti tagjainje kezességet vállalnak azért, hogy megvalósítják a ROH második össz-szakszervezeti kongresszusának és az URO taggyűlésének jelentős határozatait, vagyis sikeresen teljesítik az ötéves tervet, amely új szocialista társadalmi rendünk felépítésének alapköve gyönyörű országunkban és a világbéke megerősítését szolgálja. František Zupka, a központi szakszervezeti tanács elnöke. Az új szocialista nemzedékért Tanítóságunk össz-szlovákiai munkaértekezlete Hétfőn kezdődött a besztercebányai Nemzeti Ház nagytermében az eisőés másodfokú iskolák tanítóinak és iskolaügyi dolgozóinak össz-szlovákiai munkaértekezlete, amelyet az iskolatudomány- és művészetügyi mebízotti hivatal rendez. Ez az értekezlet értékeli azt, hogy milyen mértékben teljesítették a CsKP IX. kongresszusa és a SzKP IX kongresszusa, valamint a két tanítói konfeiencia által kitűzött követelményeket. Az értekezleten az első- és másodfokú iskolák tanítói munkájának hiányaitól és' jó tapasztalatairól tárgyaltak és a tapasztalatok kicserélésével világossá vált az az út, amelyet követve eltávolítjuk a hiányokat és iskoláink lépést tartanak a szocializmus építésével. A munkaértekezleten jelen volt dr. Sýkora iskola-, tudomány- és művészatügyi megbízott, Litvaj I., az SzKP központi titkárságának képviselője, dr. Pavlovics, G. Cseh, dr. Uszacsev és Paska Pál. a besztercebányai kerületi Nemzeti Bizottság iskolaügyi előadója. Az értekezletén fölszólalt Pazúr Ferenc az iskolaügyi megbízotti hivatal nevében Szívélyesen üdvözölte az elsőés másodfokú iskolák tanítóit, a kerületi és járási népigazgatási iskolai előadókat. a tanfelügyelőket, a pedagógiai gimnáziumok igazgatóit és a többi iskolaügyi dolgozót, a CsISz tagjait és a pionír-szervezet küldötteit. Beszédében hangsúlyozta az értekezlet fontosságát, mivel éppen az e!ső- és másodfokú síkolák azok, amelyeknek feladata kinevelni az új szocialista nemzedéket. Az értekezlet során felszólalt Kotocs János, az állami pedagógiai intézet igazgatóhelyettese aki tartalmas beszámolójában foglalkozott a nemzeti és a középiskolák kérdéseivel, amelyek minden iskolai kérdés magvát alkotják. A tanítók munkaértekezletére eljöttek az üzemek munkásainak és a szövetkezetek dolgozóinak küldöttségei is, hogy fölköszöntsék új nemzedékünk nevelőit. A délelőtt folyamán beszédet mondott még Belák Emília a szocialista hazafiasságra való nevelés kérdéseiről. Délután az iskolaügyi dolgozók kilenc bizottságban megtárgyalták a két fő beszámolót és ezekkel kapcsolatban határozatokat dolgoztak ki. A konferencia kedden az egyes bizottságok vezetőinek beszámolóival, vitával és Sýkora iskola-, tudomány- és müvészetügyi megbízott beszédével fejeződik be. Igyunk Szántói, Szalvátor, Tátrai és Lenka természetes asztal) ásványvizet. Gyomor, és bélmegbetegedéseket gyógyít a (Jigelka és Baldovszká ásványvíz. A gyomor-, bél-, vese. és epebajokra kitűnő orvosság a Fátra gyógyásványviz. Bélmegbetegedéseket és a hólyagvezetékek megbetegedését a brusznói és baldovi ásványvíz gyógyítja. hogy a fasiszták házkutatást tartanak a lakásunkban Akkoriban Pesten laktunk a Felka utca ö. szám alatt. Ma is nagyon élénken emlékszem arra, hogy nagyanyám kézenfogott és így menekültünk, de azt sem tudtuk, merre, hová . .. Egy teljesen idegen ember, egy Torma nevű asztalos a Pannónia utcából sietett segítségünkre. Ott tartott bennünket a lakásán egészen estig s mire besötétedett, fia, a katonaszökevény, kisért d bennünket égésién Hatvanig és ott elhelyezett bennünket a város végén egy szegény parasztnál. Sajnos, a nevére már nem emlékszem, de azt tudom, hogy a parasztember a gyerekeitől vonta meg az ételt, csakhogy nekünk is juttasson egy kis ennivalót. — Nagyanyám még megérte a fölszabadulást — folytatta Marika, — még látta a szovjet harcosokat, azután teljesen legyengült és megbetegedett. Az egyik szovjet katona négyszáz forintot adott nagyanyámnak költségre, hogy a kórházba juthasson. Ott azonban párnapi szenvedés után meghalt. Most már teljesen egyedül voltam, csak a szovjet katonák gondoskodásának köszönhettem, hogy ruházathoz jutottam. Élelemről a kórház gondoskodott, mert tizenegy esztendős korommal a sebesülteket és a betegeket ápoltam. Itt a kórházban ismerkedtem meg egy elvtárssal, aki lábadozása ideje alatt annyira megszeretett, hogy magához akart venni és felnevelni, mint saját gyermekét. — Erre azonban már nem került sor, mert szüleim mindjárt a szovjet katonai bevonulás után rámakadtak így született meg a szovjet katonák szabadságharcából az én boldogságom is. Ezért szeretem én a Szovjetuniót, akár a saját hazámat és ezért bízom én 3 munkásokban és az elvtársakban, mert a legsúlyosabb napokban, amikor teljesen elhagyatva maradtunk, mindig a munkások voltak azok, akik segítettek rajtunk. Ezért szeretem én a békét, -azt a békét, a mely a dolgozók nyugalmát és munkáját biztosítja. így beszélt Marika VI. gimnazista, aki a CsISz-tagja és akire pillanatnyilag huszonhárom úttörő van bízva. Marika a vezetőjük A népi demokrácia neveltje ő s már nem lehet többé félrevezetni. Az iskolai tanulmányain kívül sokat olvas. Kedvenc írói Gorkij, Ehrenburg, Makarenko, Jilemnický és Fraňo Kráľ. A világ dolgairól és a békéről határozott véleménye van. Az a nézete, hogy a béke gondolatát mindenkiben öntudatosítani kell. A gyereknek olyan játékokat kell venni, amelyek mát kiskorában megértetik velük a béke jelentőségét. A képeik, a meséskönyvek a békét hirdessék. A levélbélyegeken ott kell, hogy legyön Picasso békegalambja. És Marika végül ihegmutatfa azt a nőjétől, akivel Pesten a VIT ideje alatt ismerkedett meg az Üttörők városában. Agnes levelezőlapja két kislányt ábrázol, amint egy galambot dédelgetnek és Agnes a következőket írja karikának: „Nem szép tőled, Marika, hogy már hónapok óía nem írsz egy szót sem. Azt hittem, hogy a varsói békekongresszus után újra jelentkezel, mert a béke eszedbe fogja juttatni a mi Úttörő városunkat. Kérlek, írjál minél előbb újra, ne feledkezz meg sem rólam, sem a békéről. Agnes." Ilyenek Marika baiátnői és Marika azonnal leült válaszolni. Sajnos, a levél tartalmát nem láttam, már lezárt borítékban került a kezembe, viszont a boríték há'lapián hat nyrlven oda volt írva szép kerek betűkke': Béke. Szabó Béla.