Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-09 / 7. szám, kedd

I 1951 január 9 UJSZ0A TITO-FASISZTÁK HALALTÁBORAI Vešzelin Popovics volt UDB őrnagy cikke nyomán 1948 áprilisában az angol-amerikai kémszolgálat rendelkezésére tanácskozást tartott az UDB legfelső vezetősége a hóhér Rankovics elnöklésével. Ezen a „stratégiai találkozáson" a kővetkező feladatokat adták ki az UDB számára: 1. Az internacionalista, a szocialista egységfronthoz hü kommunisták megfigyelése és likvidálása. 2. A népi demokratikus országokban lévő titoista ügynökök számának növelése és a népi demokratikus rendszer megdöntésére irányuló romboló tevékenységük fokozása, egy Tito által vezetett szovjetellenes államokból álló blokk létrehozása érdekében. 3. Azok megfigyelésének megszüntető, se, akiket azzal gyanúsítanak, hogy imperialista hatalmak számára kémkednek és az ilyen személyek szabadonbocsátása. 4. Az UDB alsóbb szervei által az imperialista kémek ellen hozott „túlzottan szigorú itéle-' tek felülvizsgálása. 5. Azon személyek megfigyelésének megszüntetése, akik az USA és Nagy-Britannia kövétségeit vagy a követségek olvasótermeit látogatják. Ugyanebben az időben egy másik titoista bandita, Szvetozár Vukma. novics-Tempo, a jugoszláv hadsereg politikai vezetőségének főnöke, megtiltotta a hadsereg összes tagjainak a Szovjetűnió és a népi demokráciák követségei könyvtárainak látogatását. Jefto Sasics, trockista kém Pedig, a nemzetvédelmi minisztérium kémelhárító szolgálatának (KOS) vezetője megtiltotta a hadsereg tagjainak a szocialista tábor országaiban lakó rokonaikkal és barátaikkal való levelezést, kivéve, ha ezt a levelezést a titoista kémrendszer saját céljaira fel tudja használni. A Tito.klikk, előre látva, hogy a titoista árulók leleplezése felháboro. dást és ellenállást vált majd ki a jugoszláv népből, még a Tájékoztató Iroda határozata előtt titoista ügynököket — úgynevezett „tartalékügynökséget" — épített be az internacionalista kommunisták sorába. Ezek azt a megbízatást kapták, hogy leplezzék le és nyomják el az esetleges titoellenes szervezkedési kísérleteket. A Tájékoztató Iroda történelmi határozatának nyilvánosságrahoza. tala után a fasiszta Tito-banda terrorkülönítményeket szervezett az internacionalista kommunisták letartóztatására és likvidálására. A titoista pogromok legvéresebbjeit a munkásosztály nagy ünnepein, november 7-én, május 1-én, október 20-án — Jugoszlávia felszabadulásának napján — rendezték. így estek el Jugoszlávia legderekabb fiai, a hitleri megszállók ellen vívott küzdelem hősei, a Szovjetúnió és a népi demokráciák hü barátai: Arszo Jovanovics tábornok, Mirko Szcsepanovics ezredes, Dimitrijevics Laza nemzeti hős, Paja Gerencsevics államtitkár, Acsin Grulovics, a szerb nemzetgyűlés alelnöke, Vojo Popovics, Milorád Kir. kelics, Rados Adzsics és sok más elvtárs. A kommunisták ezreit tartóztatták le. 1949 elején a hóhér Tito széles börtönhálózat létesítését rendelte el. Ekkor létesült a Zabela-börtön, a pozsareváci régi börtön, a Bogdanov Kraji börtön Cetinjében 'és mások. Az UDB fasiszta tábornoka, Pavle Pekics, a trockista Baljevics segítségével (aki magának Gyilasznak neveltje), lakóházakban és középületekben is létesített börtönöket és a régi, törökök által épített börtönöket is újra használatba vette. így létesítette a kövacsicai, az ada-tigan. liai, a zágrábi Zvonimir-utca 9 alatti, a kotori és podgoricai börtönöket. De ez a rengeteg börtön is elégtelennek bizonyult a titoisták által letartóztatott hazafiak tízezrei számára. Ezért új börtönök építéséhez kezdtek a belgrádi fasiszták. A KOS most építtet egy nagy börtönt Banyicában a'hadsereg letartóztatott tagjai részére. Udvarán lőteret állítottak fel. ahol az UDB véreskezű tisztjei a céllövészetet élő céltáblákon gyakorolják a hadsereg letartóztatott kom. munistáin. Amikor a börtönök — a régiek és újak — sem tudták befogadni a letartóztatottak tömegeit, a Tito-banda koncentrációs táborok létesítését rendelte el. A letartóztatott kommunisták már ne mkerülnek bíróság elé, ahol a legtöbben bátran és hősiesen viselkednek, hanem három UDBtisztböl álló bizottság Ítélete alapján küldik őket koncentrációs táborokba. A Tito-banditák vigyáznak arra, hogy a koncentrációs táborok léte és helye titokban maradjon és ezért Jugoszlávia lakatlan részein helyezték el őket, az Adriai-tenger elha. gyatott szigetein. Dalmácia sziklás hegyeiben, Goli-Otok-ban, a Mamula, Visz és Koblia szigeteken. Más táborokat az ország belsejében helyeztek el, így a gradistei koncentrációs tábort, a boszniai „64-es postahivatal" névvel álcázott tábort, stb. A szabály: „Ha valaki érdeklődik a tábo. rok léte felöl, őt magát is azonnal a táborba 'kell küldeni". Az UDB kommunistaellenes osztá. lyának főnöke, Szafel Filipovics intézi a letartóztatott hazafiak „fizikai előkészítését". Ez abból áll, hogy az úgynevezett vallatási időszak előtt a hazafiakat az UDB pincéinek levegőtlen celláiban tartják, a

z eszméletlenségig verik és a legborzalmasabb kínzásoknak vetik alá őket. Minden este zárt teherautók hagyják el az UDB .vészterhes épületeit, bennük összezsúfolva állnak a jú. goszláv nép legjobb fiai, bilinccsel kezükön láncokkal egymáshoz kötve. Testükön még vérzik a friss seb. Talpaikon nyilt égések, kezükről és lábukról letépték a körmöket. Velem előfordult, hogy legjobb barátomat nem ismertem fel, miután átesett egy lyen „fizikai előkészítésen". Az áldozatok értéktárgyait, elrabolt óráit, ékszereit szétosztják a hóhérok egymás között. Amikor az UDB elvetemült hóhéra, Szafet Filipovics azt hiszi, hogy a „fizikai előkészítés megtette hatását, a letartóztatott hazafiakat szigorú őrizet alatt útnak indítják a pokoli koncentrációs táborok felé. Amikor napvilágra kezdtek kerülni a szörnyű hírek azokról a borzalmas gyilkosságokról, amelyek a táborban lefolytak, a hóhér Biljanovics parancsot adott a gyilkosság „diszkrétebb"' módszerének, a „normális halálnak" alkalmazására. Ez abból áll, hogy nyáron a foglyokat kényszerítik: élelem és víz nélkül, tűző napsütésben dolgozzanak, télen pedig meleg ruha nélkül, éjjel-nappal robotoltatják őket a legnagyobb fagyok idején. A foglyok a lehető legfeleslegesebb munkát végzik: a pusztaság egyik részéről a másikra söpörtetik velük a havat, négy méter mély gödröket ásatnak velük, majd újból betömetik, egyik helyről a másikra cipeltetnek velük köveket, stb. Élelmezésük csak annyi, hogy ne haljanak éhen: 25 deka kukoricakása és 15 deka káposzta na. ponta. Mindezt a legszörnyüségesebb kínzásokkal egészítik ki. Ezek között van: a „spanyol viz" (a foglyot kifeszitik egy asztalon és forró vizet öntenek az orrába), „zuhanyozás" (a foglyot télen meztelenül jéghideg vízzel öntözik), a fejük felett lőnek revolverrel, félábuknál fogva felakasztják őket, égetik a talpukat (ha a fogolynak égési seb van már a talpán, kényszeritik, hogy homokon szaladgáljon), „patkányharapás" (egy csőbe patkányt tesznek, a cső egyik vége a fogoly meztelen gyomrához és a másik végébe petróleumba mártott égő csóvát nyomnak: a pakány menekülni akar és addig harapja a foglyot, amíg belevájja magát a gyomrába), stb. Amikor a halálradolgoztatott, éhe. ző, agyonkinzott fogoly már mozdúlni sem tud, elküldik az úgynevezett „kórházba", ahol „tapasztalt" orvosok segítenek neki — ahogy az UDBgyilkosok mondják — „néhány nap alatt meghalni". Az UDB főorvosától, a gyilkos Bjelicstől tudom, hogy csak az Adriai-tenger szigetein levő haláltáborokban 1949 év végén száz foglyot végeztek így ki. A fasiszta Tito-banda, az imperialisták szolgálatába szegődött gyilkosok és kémek gyülekezete meg akarja semmisíteni az internacionalista kommunistákat és az összes hazafiakat. De a titoista hóhérok gyilkos számításába hiba csúszott. Az országban nő a nép gyűlölete és szélesedik a forradalmi harc Tito fasiszta rendszere ellen. Tito és Rankovics iszonyatos börtöneiben sínylődő kommunisták, letartóztatott hazafiak megőrzik kapcsolataikat az illegális kommunista csoportokkal és egyre hatalmasabb, egyre szervezettebb ellenállást tanúsítanak az UDB ter. rorjával szemben. A szinte tébolyult nyomás ellenére sem tudta az UDB kideríteni, hogyan szabadítottak ki a cetinje-cotori úton egy kommunista csoportot, amelyet zárt teherautókban szállítottak az egyik adriatengeri szigeten lévő táborba. Nem tudják kideríteni, hogyan sikerült a zabelai börtönbe zárt kommunistáknak mukabeszüntetést szervezniök, hogyan ölték meg Nebojsa Vukolicsot, a véreskezű UDB-századost és vele együtt még egy banditát — amikor éppen egy illegális kommunista cso. port letartóztatására indultak a belgrádi Csukarica-kerületbe. Titok maradt az UDB előtt, hogyan szabadítottak ki egy teljes vagon letartóztatottat a zágráb-goliotoki útvonalon. Nem tudta kideríteni az UDB, hogy a preporodi tábor kommunista asszonyai hogyan tudtak éhségsztrájkot szervezni, hogy kikényszerítsék fekvőhelyeik visszaadását, amelye, ket a tábor vezetősége télvíz idején elvett tőlük. Titok marad előttük, hogyan értesül a közvélemény az UDBnek a haláltáborokban elkövetett bűneiről és hogyan értesülnek a tá. bor foglyai a táboron kívül elkövetett bűnökről. November 7 hajnalán Glavnyacsa falain feliratok jelentek meg: „Le a Tito-banda véres rendszerével!" „Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom!" „Éljen a nagy Sztálin!" De nemcsak a börtön külső falán, hanem minden cellában megjelentek ezek a jelszavak. A dühtől tajtékzó börtönörök minden cellában három hazafit büntetésnek vetettek alá: élelem nélkül, vízzel telt pincébe zárják őket két napra. Hiába keresték a .hóhér Rankovics szigorú parancsára a titoista börtönőrök, ki és hogyan létesített kapcsolatot a börtönbeli és a kinti elvtársak között. Hiába rendelték el, hogy a foglyok tüntessék el a feliratokat. „Mi nem tüntetjük el a feliratokat — kiáltották a harcosok —, ha za. var titeket, töröljétek le magatok!" November 7-én Glavnyacsa fekete pincéiben hol itt, hol ott hangzott fel az Internacionále ünnepélyes és hősi dallama. Az UDB-ista hóhérok zavarodottan szaladgáltak a börtön egyik részéből a másikba. A Glavnyacsába zárt kommunisták éhségsztrájkba kezdtek elvtársaik megmentéséért, követelve a barbár büntetések és gyilkosságok beszüntetését. A titoista poroszlók kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni a sztrájkolókkal. A Tito-fasiszták vad terrorja meg akarja törni az UDB karmaiban lévő hazafiak bátorságát és hősi elszántságát. A letartóztatott hazafiak élete, akik közül száz és ezer vált már áldozatává a terrornak, most is a legsúlyosabb veszedelemben van. Életük drága Jugoszlávia népe számára. Drága a világ összes népei számára, mert olyan harcosok élete, akik a békéért, a népek közötti barátságért és a szabadságért küzdenek. A népek, a békeharcosok százmilliói emeljék fel hatalmas hangju. kat, leplezzék le a fasiszta hóhér Tito szörnyűséges bűneit és követeljék azok azonnali megszüntetését! Angol katonáik tiltakozása: Sohasem egyezünk bele a nácisfa gyilkosok felfegyverzésébe! Sohasem egyezünk bele a nácista gyilkosok felfegyverkezésébe, amit most amerikai parancsra akarnak végrehajtani. így kezdődik az a levél, amelyet négy testvér küldött a Daily Wolkernek, akik mint az angol hadsereg tagjai, résztvettek a német fasizmus elleni háborúban. Angliában a szerkesztőségekbe naponta érkeznek levelek, amelyben a volt katonák, akik a mult háborúban résztvettek, felháborodott hangon tiltakoznak, hogy az angol kormány amerikai követelésre hozzájárult Nyugat-Németország felfegyverzéséhez. A volt frontharcosok az angol kormány döntését hallatlan sértésnek mondják azok ellen, akik a mult háborúban résztvettek, életüket vagy egészségüket áldozták a fasizmus és a hitleri Németország elleni harcokban.^ Figgins, a vasutasok szakszervezetének főtitkára a szakszervezeti lapban igy ír: Tudatosítanunk kell azt, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése azon célok sárbatiprását jelenti, "amelyért a szövetségesek a második világháborúban harcoltak. Követeljük, hogy az angol kormány szüntesse meg eddigi politikáját s térjen rá a békepolitika útjára, hogy megvalósulhasson a nemzetek közötti gazdasági és politikai együttmunkálkodás programja és a tartós béke biztosítása, amely kormányprogrammal a mai „munkáskormány" a dolgozó nép elé lépett az 1945-ös szavazások idején. G. D. H. Cole, a labourista író és nemzetgazdász, az oxfordi egyetem tanára is szembefordult a munkáspárt jobboldali politikusainak magatartásával s elítélte azt a politikát, amely lehetővé tette, hogy Anglia az amerikai követeléseknek eleget téve Koreába csapatokat küldött. A koreai népi hadsereg hadi jelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népi hadseregének íőparancs. noksága január 7-én az alábbi hivatalos jelentést adta ki: A népi hadsereg egységei, legyűrve az ellenség ellenállását. íolvtatják előnyomulásukat a front valamennyi szakaszán. Január 3_án és 4-én a népi hadsereg egységei, amelvék Szöul térségében harcolnak, súlvos csapásokat mértek az ellenségre. A 25. amerikai hadosztály, valamint a 27. angol brigád nagy veszteségeket szenvedett. A harcok során több mint 500 amerikai és brit katona vagv tiszt vesztette életét, több mint 100 brit. illetőleg amerikai katona és tiszt esett a népi demokratikus csapategységek fogságába. Egységeink a következő hadianyagot zsákmányolták: 10 tank. 70 terepjáró gép. három 155 mm.es ágyú, 33 nehéz gépfegyver, nagymennyiségű puska, fegyver és lőszer. • A haladó Kína távirata Korea hazafias frontjához A kínai demokratikus pártok a kínai kommunista párttal egyetemben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hazafias frontjának táviratot küidtek. amelyben szerencsekívártataikat fejezik ki az elért nagyjelentőségű győzelmek felett. Az üdvözlő táviratban többek között ez áll: „Gratulálunk a hatalmas győzelemhez, Szöul felszabadításához és a legszeretetteljesebb üdvözleteinket küldjük a koreai nép nagy vezérének, Kimirszen tábornoknak, a hadseregnek és az egész koreai népnek, nibb ezer éven át a kínai és koreai nép mindig baráti kapcsolatot tartott fenn, mind politikai és gazdasági, mind kulturális vonatkozásban. Több ízben harcoltunk egymás oldalán a japán támadók ellen. A kínai nép mindig emlékezetében fogja tartani azt a baráti segítséget. ameJyet a koreai nép az elmúlt tíz esztendőben nyújtott neki, Japán ellen folytatott nemzeti harcában, majd a kínai felszabadító háborúban. Ma a kínai nép megteremtette a kínai önkéntes csapatokat, amelyek résztvesznek a koreai népnek az ország felszabadításáért vívott hősi harcaiban. A több mint két hónapos közös harcok során a koreai népi hadsereg és a kínai önkéntesek egységei az amerikti imperialistákra, valamint szolgáikra súlyosabbnál súlyosabb csapásokat mérnek. Szöul felszabadítása ismételten bizonyítja, hogy az amerikai imperialisták, valamint lakájaik — így a Csankajsek-banda is magsemmisítő vereséget fognak szenvedni. A "kínai és koreai nép hatalmas győzelmei a világbéke biztosításának egyik legnagyobb járuléka. A kínai nép nevében biztosítunk benneteket, hogy a kínai nép mindenkor megőrzi hagyományos barátságát a koreai nép iránt, végig fogja küzdeni a harcot Korea felszabadításáig, egyben szilárdítani fogja a békét keleten és szétveri az imperialista támadókat, — fejeződik be a kínai kommunista párt és a többi kínai demokratikus pártok távirata, amelyet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti arcvonalának küldtek. Burmai harcok A burmai népfelszabadító hadsereg egységei megtámadtak egv páncélvonatot, amely azt a rendeltetést kapta, hogy segítségére siessen a bajba jutott és a bábkormány szolgálatában álló zsoldoscsapatoknak. A népi egységek csapatai megállásra kényszerítették a páncélvonatot és a harcok során a segítséget szállító csanategységeket, valamint a náncélósvonatot megsemmisítették. További harcok so_ rán sikerült a Rangoon és Tunga közötti vasútvonalat több helven elvágni és így Közép- és Dél-Burma közötti összekötővonalat megszakítani. Guszta Fucsikova, a nagy cseh mártír özvegye Magyarországon A magyar békevédők bizottsága szombaton sajtóértekezletet tartott, Guszta Fucsikova tiszteletére, aki ezidő szerint Magyarországon tartózkodik. A sajtókonferencián a mártírhalált halt Fucsik elvtárs feleségét Mihályi Ernő, a Kultúrkapcsolatok Intézetének igazgatója üdvözölte. Guszta Fucsikova válaszában hangsúlyozta, hogv a csehszlovák nép a Szovietúnó vezetése mellett ugyanabban a táborban küzd a béke megerősítésén, mint Magyarország. A csehszlovák dolgozók a békéért a termelés front ián küzdenek, sikerrel teljesítették az ötéves terv második tervesztendeiét. Csehszlovákia népei' hatalmas lelkesedéssel készülnek most a január 20-án és 21-én Prágába egybehívott csehszlovák békekongreszszusra, amelyen 1.500 delegátus fog lésztvenni. a csehszlovák néni demo'kratikus Köztársaság dolgozói széles rétegének képviselői. A Béke Világtanácsának alelnöke, A. Fagyejev Prágában Vasárnap délután érkezett a ruzini repülőtérre Alexander Fagyejev, a Béke Világ-tanácsának alelnöke és a szovjet írók szövetségének elnöke, továbbá Pantelejnom Guljajev, a Béke Világtanácsának titkára és Emi Siao kínai költő. A becses vendégek hétfőn folytatták útjukat Genfbe, ahol január 10-én ülésezik a Béke Világtanácsának elnöksége. A ruzini rüpelötéren a vendégeket a csehszlovákiai Békehívek bizottsága elnökségének tagjai, Drda Ján, a Csehszlovák írószövetség , elnöke, dr. Husa Václav,, dr. Navrátil Václav és Kubin Miroslav fogadták. A fogadáson megjelent M. D. Frolov, a szovjet nagykövetség kultúrügyvívője, Wen Nin, a kínai nagykövetség nagykövétségi tanácsosa, Csou SanJen a kínai nagykövetség részéről és % tájékoztatási minisztérium képviselői. Végetért a francia köztársasági ifjúság kongresszusa Párizsban az elmúlt napokban végetért a francia köztársasági Ifjúság kongresszusa. A záróbeszédet Leo Figuerrés szövetségi titkár tartotta, akit, mint ismeretes, a francia hatóságok a vietnami háborúval kapcsold tos magatartása miatt a közelmúltban letartóztattak. Az 1500 delegátus és a külföldi vendégeik mély megrendüléssel hallgatták Leo Figuerrés hanglemezre fedvett kiáltványát, amelyben követelte a vietnami háború azonnali beszüntetését és felszólította az ifjúságot, hogy álljon sorompóba, ne hogy a nyugati tőkések végrehajthassák háborús céljukat: Nyugat-Németország felfegyverzését. Guy Ducolonne beszédével ért véget a kongresszus, aki többek között ezeket mondotta: Rettegjenek azok, akik a világot új gyilkosságokba akarják keverni. Bebizonyítottuk már eddig is, hogy egy új háborút meg tudunk akadályozni. Ifjúságunk megmUtatta, hogy nem akar egy szörnyű háború áldozata lenni. Franciaország fiataljai az öregek oldalán Nyugat-Németország felfegyverzése eillen harcolnak. A kongresszus ezzel a kiáltvánnyal fordult a francia ifjúsághoz: A háború megsemmisítené a hívőkelt és a hitetleneket egyaránt. Fogjunk össze egy nagy harcos hazafias frontba a béke megvédéséért. Azt akarjuk, hogy erős és művelt ifjú emberek legyünk. Azt akarjuk, hogy hivatásunk legyen, amely biztos megélhetést nyújt nekünk, örömteli életet akarunk, egyesüljünk és harcoljunk ezekért a célokért.