Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-31 / 26. szám, szerda

t Í—— ÜJ sz© A királyhelrneci járási politikai iskolában: új kádereket nevetünk a szocialista építés minden munkaszakaszára 1951 január 30 U J $10 5 Gogoly revizorja a galántai CSEMADOK előadásában Az 1950. évi járási párté

rtékezlete,n az elvtársak kötelezték magukat, hogy 1951. évi járási konferenciáig 150 elvtársat a járási \ politikai pártiskolában kiiskoláztatnak.. Miért foglalkozott a járási. konferencia és az SzKP járási bizottsága ezzel a kérdéssel és miért vállalt ilyen kötelezettséget? A burzsoá-nacioinalizmus /mélyen gyökeredtett a királyhelrneci járásban. Az SzKP járási bizottságának" titkárai négy év óta állandóan váltakoztak. Felelőtlen nemzetiségi és soviniszta politikát folytattak, később az önkritika alkalmazásában nem állták meg helyüket és kiestek a Párt apparátusából. A királyhelrneci járásnak még. más nehézségekkel is meg kellett* küzdenie. Ebbe a járásba helyezték az állami tisztviselőket büntetésből. Február előtt a járási Nemzeti Bizottság titkárává az úgynevezett Szlovák állam egyik volt főszolgabíróját nevezték ki. Ä tanítók és más alkalmazottak megrögzött ellenségei voltak nemcsak a magyar antifasisztáknak, hanem ellenségei voltak népi demokratikus államunknak és a magyar burzsoázia maradványaival léptek összeköttetésbe és a munkásosztály fejlődését gátolták. Az osztályharc nem fejlődhetett ki, mint más járásokban, mert a kiélezett, megoldatlan nemzetisági kérdés gátolta fejlődését. Itt az agrár jelszó volt érvényben „Egy falu, egy család''. E mellett azonban a falusi gazdagok „zs'írosódtak". A februári események után már járásunkban sem lehetett az elvtársakat hazugságokkal megfélemlíteni és sokan beléptek a Pártba Sokan közülünk már az első köztársaságban tagjai voltak a Pártnak, és sokan 1945-től. Az elkövetett hibákat bátran akarjuk helyrehozni! Az SzKP járási bizottsága új funkcionáriusainak körülteKintő és előrelátó vezetése mellett a magyar és szlovák elvtársak között nem . jött létre ellenségeskedés, sőt, .ellenkezőleg, igyekeztek minél szorosabban együttdolgozni és az osztályellenséget leleplezni. A magyar elvtársak az egyenjogúság elismerésére azzal válaszoltak, hogy aktíve bekapcsolódtak f hazánkban a szocialista építésbe. Nem akarom állítani, hogy járásunkban a sovinizmus már nem létezik, mert ez még fennáll, .mind szlovák, mind magyar részen, de ártalmatlanul csekély százalékban mutatkozik, mert állandóan folytatjuk ellene a harcot. Fel akarom hívni az elvtársak figyelmét arra is, hogy a burzsoá-nacionalizmus káros gyümölcsét még abban is meghozta, hogy lassan minden falusi gazdag vagy annak gyermekei az elmúlt évek „lehetőségei" folytán jobban beszélik a szlovák nyelvet, mint a dolgozó nép és azok gyermekei. És éppen itt történtek a legnagyobb hibák, mert a hivatalokba és vezető állásokba, mind az iparban, mind az elosztásban a falusi gazdagok gyernekei kerültek be nagyobb százalékban. A magyar elvtársak saiát funkcionáriusaik vezetése alatt ma már aktíve 'és a marx-lenini irányvonalon, a proletár-internacionalzmus alaoján dolgoznak és harcolnak a mult hibái ellen. Igazolja ezt az a ténv is, hogy elsőkként vettek részt a falu szocializálásában. Ennek eredménve, hogy járásunkban a szántóföldek több mint 30 százalékán a mezsgyéket felszántották és 5.000 hektár földön már közösen, szövetkezeti' gazdálkodással müveik a földet. Járásunkban 9 EFSznek van már közös istállóia és állatállománpa, hizlaldája, iuh- és tyúkfármja. A szövetkezetek naoró-napra erősödnek az EFSz-funktiónáriusok vezetése mellett. Kiváló elvtársak dolgoznak a szövetkezeti mozgalomban, mint pl. Cap. Palágyi, Dorko. Sütő elvtársak* s minden biztosíték meg van arra, hogy állandóan haladunk előre, mert az EFSz-tagok munkája egyre eredményesebb. Azonban, hogy a nagv és állandóan növekvő feladatokat ieliesíteni tudjuk, szükségünk van öntudatos elvtársakra. Ezért szerveztük meg járá sunkban az állandó politikai pártiskolát. Az iskolázást 1950 eleién kezdtük meg. Sok nehézség merült fel. De kö-, telezettségünket minden áron teljesíteni akartuk és ezért egész éven át gondot fordítottunk arra. hogy az iskolázás jól folyjék és kellő berendezése legyen. A járási kommunális üzemek segítségével sikerült a Párt házában szükséges átépítéseket keresztülvinni és itt tantermet, két lakószobát, egyet a férfiaknak és egvet a nőknek, konyhát és ebédlőt bocsáthattunk az iskola rendelkezésére. így teremtettük meg a szükséges berendezést. Az iskolázás 1951 január 8-án megkezdődött Egv-egy csoporban harminc elvársa iskolázunk itt kéthetes turnusokban Közülök kerülnek ki Párt új funkcionáriusai, a mezőgazdaságban és tömegszervezetekben a ve zető helyeken dolgozó elvtársak. A nagykaposi járásból is jönnek a mi iskolánkba minden csoportba 5 elvtárs. Két csoportban a tanítási nvelv magyar és minden harmadikban szlovák. Kötelességünket tel iésit ifik, mert eddig már 80 elvtárs végezte el a, járási politikai iskolát. SCHMOTZER járási vezető Királyhelvmec. MIHÁLY oárttitkár, , Lesz-e Selmecbánya élmtinkástizem ? A szlovákiai ércbányák Selmecbányái üzeme az ötéves terv második évét december 20-ig teljesítette. Ezt a sikert úgy érték el, hogy a bányászok 72%-a élmunkás lett. Ma már a versenyben résztvevők száma elérte a 99%-ot és ma már ott tartanak, hogy az újonnan szerzett munkaerőket igyekszenek a jól folyó munkaversenybe beállítani. Ez év március 'elsejétől bevezetik a kemény fémmel való fúrást, és megkezdik az egy műszak alatti egész fejtésrobbantást. Még ebben az évben mindenütt bevezetik a ciklusos fejtés módszerét és a munka ünnepének tiszteletére kötelezettséget vállalnak, hogy május l-ig az élüzem címét is elérik. Örvendetes jelenség az, hogy a mult évben nem'Csak a termelés tervét lépték túl, de 30%-kai többet bányásztak ki, mint az 1938-as esztendőben a háború előtt. Emellett növekedett a munka termelékenysége, csökkentek a termelési költségek és emelkedett a munkásság bére. Selmecbánya békekötelezettsége az. hogy 6%-kai növelik az érc fejtését és a tervvel szemben újabb 6%-ot adnak május l-re.« Termelésüket még tovább fogják fokozni a bányászok hagyományos napjáig. A legújabb körmöcbányai hírek szerint itt is megkezdték a ciklusos fejtés előkészületeit és állandó magasabb termelési eredményeket akarnak elérni. NEVELES Valamelyik hosszú decemberi estén Alihail Mihailovics Repejnyikov ótt ült a kerületi aktíva gyűlésén és hallgatta az előadást. „Helyes, helyes — támogatt? gondolatban az előadást. — Ebben a kérdésben némileg én is ludas vagyok Nem foglalkozom felegem nevelésével Amiért, az igazat megvallva, kevés lenne a szidás ..." — Igen gyakran' megesik — mandta az előadó —. hogy a férj fejlődik, tanul, a feleségéről pedig megfeledkezik Azt hiszem, hogy még a jelenlevők között, is akadnának elvtársak, akik . . . , Repejnyikov úgv a nvakába húzta a fejét, hogv ha nem kemény a koponyája, egészen biztosan lepénnyé változott volna Persze az előadó nem nevezte meg és Mihail töredelmesen újra gondolatainak adta át magát: „Igaz is. miféle féri vagyok én! Magam fejlődöm, hivatalt vezetek,. cégjegyzési jogom van, ám fe!e

j ségem iránt — nulla figyelem. Nem, ez részemről minősíthetetlen viselkedés Még ma. haladéktalanul... De mi az, hogy ma Azonnal, ebben a minutumban odamegyek és beszélek Lénával." ľ.ogy jóvátegVe az elmulasztottakat és beíöltse a felesége nevelése körül támadt ürt. Repejnyikov nem is várta meg az ülés végét. •Hazatcrtetett. Fejében, mint a táncoló oárok a -bálon. iíf?v forogtak a tervek, ragyogónál-ragyogóbb tervek. „Mindenekelőtt ezentúl korábban kell hazamennem — állapította meg — llvmódon Léna minden szabadidejét ellenőrzés alá vehetem. Különben, akár van munka a hivat-lban. akár nincs, ott savanvodok éjfél'g az íróasztalnál. Felháborító. hogy még arrd sincs időm, I. KOSZTYIKOV hogy beszélgessek Lénával. Másodszor: be kell telefonálnom a gyárba és megtudni, hogyan dolgozik Léna, hogv viseli magát. Egyben megkérem az elvtársakat, vonják be társadalmi munkába. Kezdetnek azt kérem, adianak neKi valam

;!yen nem bonvclult megbízást. teszem: a társadalombiztosítás terén, vagv szakszervezeti járulékokat gyűjtsön ... Némi idő múlva aztán valami tanulókör is számba jöhet . .." Repcinikov nagyon meg volt elégedve elhatározásával, dévaj módon belekacsintott az utcai fényjelzőbe. mely ugyanolyan szívélyesen válaszolt neki. És egv dalt dalolva a télről, vígan lépte át háza küszöbét — Ilyen korán? — csodálkozott a feltsége. — És mílven ... milyen jókedvű vagv ma! Nos. lehelj csak rám, édesem. — Lenocska! Egv harmatcsepp nem sok, més annvit sem nyeltem le. Jókedvem egyszerűen túláradó érzelmeimtől származik. Tudod Lenocska, mit gondoltam ... Azaz, nem gondolám, hanem keményen elhatároztam .. De gyerünk vacsorázni! — Bölcs elhatározás — nevetett Léna. — Foglalj helvét! Én meg töröm a fejem rajta, hogv mit határoztál. — Nem. Én nem a vacsorát illetően határoztam . .. Tehát... Azaz vacsorázzunk Elhatároztam, kérlek .. — De nehéz téged megérteni... Jobb is, ha megvacsorázol. Repejnyikov a vacsora alatt egy szót nem szólt, mert illetlenségnek tartotta evés közben beszélgetni. Alig kelt fel azonbarr az asztaltól és ült a divánra. amikor a felesége nevelését illető gondolatok újra felrajzottak a fejében. „Hogy kezdjem el? — gondolkozott és a párnára támasztotta a fejét. — Színházba késő már menni. Nézzünk meg egy mozit? Hm ... Moziba vacsora előtt kell menni Most már általában nehéz dolog elmenni otthonról, de meg az orvosok se tanácsol iák a tele gyomorral való sétálást. A gyomornak teljes nyugalmat kell biztosítani." Elmélyedt gondolataiban és észre sem vette, hogv egyik lábát a díványra húzta. Néhánv perc múlva ott volt a másik és mnesokára katonás rendben pihent ott a két láb. — Csak egv órácskára, vagv pedig reggelig? — kérdezte a felesége, aki iól látta, hogv férje keserves erőfeszítésekkel igyekszik nyitvatartaúi a szemét. — Feküdj le hát rendesen! Repejnyikov válasz gvanánt va- , lami határozatlan mozdulatot tett és mormogta: • — Csak egy pillanatra ... — Ismerem én már a te pillanataidat . . Hát igen. Mihail, már régen beszélni akarok veled... Ne aludj már. hallod... Látod, Misa, arról van szó, hogv le irodafőnök vagy, alárendeltjeid vannak és én sehogv' sem értem, hogvan vezeted őket. — Hogy-hogy nem érted? — Ügy, hogy egyáltalán nem fejlődsz. Könvvet nem olvasol, a moziba való utat is elfelejtetted már, színházról nem is beszélve -Bevallom, szégvenlem magam miattad. Érted. Mihail, szégyenlem magam A gvárban engem tlonhaladónak tartanak. tegnap az üzemi bizottság elnökének választottak meg, te pedig ... Hát vedd a kezedve magad végre, tanulj! Ha pedig segítségre lesz szükséged, a legnagyobb örömmel rendelkezésedre állok! Az igazi művészet ném ismer megalkuvást, hanem éles logikával és meggyőző erővel könyörtelenül leleplezi és pőrére vetkőzteti az ingyenélő parazitákat, rámutat a rohadt társadalmi rend korhadt pilléreire és hatásával öntudatra serkenti a dolgozó nép egyre szélesebb tömegeit. Az úri demokráciában a műkedvelő gárdák vezetői sohsem törekedtek arra, hogy felvilágosítsák a dolgozókat, hanem ellenkezőleg, a hatalmon levő reakciós erők csatlósaiként arra törekedtek, hogy ostoba színművekkel eltereljék a nép figyelmét a sürgetően égető problémák megoldásától. Nem tudunk arról, hogy falvainkban vagy községeinkben valaha is népszerűek lettek volna Moliére vagy Gogoly színművei, ellenben tudjuk azi, hogy egyre-másra játszották a Sárga Csikót, a Piros bugyelárist, vagy „Egy csók és semmi más" című limonádé operett. Nem titkoljuk, hogy a Sárga Csikó' nak ma is vannak hívei és minden törekvésük odairányul, hogy a régi hagyományokhoz híven ma is ócska slágerdalokkal kenjék el a valóságot, az egyre élesedő és növekvő békeharcot. Erről most győződtünk meg Galántán, ahol a CSEMADOK tagjainak komoly harcot kellett folytatniok azért, hogy színre hozhassák Gogoly Revizorját A régi műkedvelők nagyrésze még ma is rakaszkodott ama dalos játékokhoz, amelyeknek zengeménye a kapitalista lovagoknak és a kapitalista cinkosok

1 nak jelentett hasznot és fülcsiklandozó zenét. A Revizor betanulása közel hat hónapos szakadatlan harccal és huza vonával járt. Egyre változtak a szereplők, jöttek mások, akik megkezdték és újra abbahagyták, amíg végül a CSEMADOK néhány agilis tagjának sikerült nagy fáradság árán egy teljesen új kultúrgárdát megszervezni, amelynek minden egyes tagja munkás. Élmunkások, szak- és segédmunkások az inasokkal együtt összefogtak és megmutatták Galánta dolgozóinak, hogy nemcsak munkahelyükön állják meg becsületesen a helyüket, hanem a kultúra síkján is olyasmit tudnak nyújtani, amely az élmény erejével hat. Azok, akik fölényesen mosolyogtak ezen az új kultúrgárdán, azt gondolva, hogy a játéktechnikában teljesen járatlanod és fellépésük biztosan kudarcot vall, azok bizony komoly meglepetésben részesültek. Az új együttesnek ugyanis komoly és forró sikere volt. Ez a siker pedig arra fogja ösztönözni és serkenteni a galántai CSEMADOK tagjait, hogy még fokozottabb mértékben vegyenek részt hazánk építőmunkájában, mind a termelékenység emelésében, mind a szocialista kultúra terjesztésében. És nem fér kétség, hozzá hogy ez az ünnepi siker a régi műkedvelők tagjait arra a belátásra bírja, hogy revideálják eddigi magatartásukat és tudásukkal, képességükkel hozzájárulnak majd a CSEMADOK megerősödéséhez. Az új együttes becsületes törekvése őket is magával ragadja és közösen •megteremtik annak feltételeit, hogy a galántai CSEMADOK példásan teljesítse kitűzött feladatát. Hogy Galánta közönségének menynyire szüksége van a CSEMADOK működésére, azt mi -sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a REVIZOR két előadására előre elkeltek a jegyek. A szombat esti előadáson a zsúfolt teremben a nézők-mohó kultúrszomjjal figyelték a színpadon elhangzó előadás minden szavát. A galántai közönség, férfi, asszony és gyermek kitörő tapssal, az öröm és lelkesedés elragadtatásával adott hálájának kifejezést a CSEMADOK kultúregytittes,ének ezért az értékes színelőadásáérf. Egy-egy jólsikerült jelenetnél gyakran felhangzott a nyíltszíni taps és egyegy szereplő tisztán megjelenéseve!, anélkül, hogy egyetlen szól is szólt volna spontán lelkesedést váltott ki a közönségből. Itt derült ki, hogy ezekben a munkásokban, munkásnőkben, akik először életükben léptek színpadra, mennyi vitalitás, mennyi művészi kifejező erő rejlik. Itt derült ki, hogy a munkásember, miközben kizsákmányolták, pontosan elleste elnyomóinak tulaj* donságait, jellemüket alaposan megfigyelte, ösztönösen a hatalom átvételére tört, mert érezte, hogy azt, amit e-zek az urak tudnak, ő kétségtelenül jobban és merőben máskép hajtaná végre. Gogoly Revizorját több ízben láttuk már színpadon és mégis a galántai CSEMADOK előadása mindvégig fogva tartott bennünket és a több mint három órát tartó előadás alatt egyetlen percre sem lanyhult érdeklődésünk.. Ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy ezen az estén nemcsak Gogoly klaszszikus színmüve, hanem valamennyi szereplő kitűnő előadásával hódította | meg a galántai dolgozókat. Voltak hibák ezen az előadáson, de ezek a hibák oly megindítóak, hogy a becsületes igyekvésben teljesen elmosódtak és biztosan tudjuk, hogy ezek szögletességek idővel teljesen eltűnnek. Az egész előadást ízlés, tapintat és fegyelmezett játékstílus jelle| mezte. A rendezés kifogástalan volt, a finom díszetek és agyors képváltozás | arra vall, hogy Guttman és Valásek kultúrtársa-k nem sajnáltak sem időt, sem fáradságot a szocialista kultúra sikere érdekében. Ugyanezt az áldozatkészséget láttuk a szereplőkben' is így a íőszerepiő Uj János, akí a polgármestert alakította, rekedten és valószínűleg lázasan játszotta végig nagy szerepét, csakhogy vállalt feladatának eleget tegyen. Betegen is kiváló alakítást nyújtott. A legjobb abban a jelenetben ' volt; amikor feleségével meghitten arról beszél, hogy miként is lesz' az, ha ő generális lesz ... már legszívesebben egyenruhát is' váltana, így aratja a termést, amit soha el nem vetett. Ugyancsak ebben a jelenetben találja meg igazi hangját Gala Ilonka, a mohó, kaland- és becsvágyó vidéki úrinő. Valenszký Jánosné alakításának csúcspontját abbam a jelenetben érte el, amikor anyja elmondja miként kérték meg a kezét és ő minduntalan naivan és jogosan félbeszakítja, mert menyasszonysága babérjából, valamit magának is meg akar őrizni. Ifj. Vadovics .József bátor felfogással alakította a léha úri szélhámos szerepét. Abban a jelenetben, amikor elszedi a község intelligenciájától a rúbeleket, egyszerűen remekelt. Knapp Gáspár a szolga hangját dicséretre méltóan tolmácsolta. Valábek Mihály, Pékarik István, Éliás János,. Juhász Károly, Boszi Valika, az intelligencia kiváló példányait nagyszerű jellemábrázolással vitték színpadra. Egyesek a hivatásos színészek biztonságával mozogtak a színpadog. És hogy senki se maradjon említetlenfil ebből az együttesből, megemlítjük Pivko Ferencet, Dobrovodszký Annát, Tomacsek Sándort, Mikovics Tibort, Lovász Gyulát, Kyapp Mancit, Gábris Idát, Sípos Józsefet, Petrács Jánost, Gáspár Boldizsárt, Katona Bélát, Juhos Gyulát, Szalonnás Andrást, Bagi Jánosi, Kajma Istvánt és Székács Tibort, akik tudásukkal és igyekvésükkel hozzájárultak a galántai kultúrest ünnepi légkörének megteremtéséhez. Beszámolónk végére hagytuk Bobcsinszký és Dobcsinszký két alakítóját Raveszký Józsefet és Závodszký Mihályt. Kétségtelen, hogy a Revizorban ennek a két talpnyalónak a szerepe úgyszólván kivonata az egész darabnak. Az ostobaság, haszonlesés, hasoncsúszás és az ostobaság megtestesítői ezek. Rovenszký és Závodszký míí'vé&zi összjátéka kiemelkedő színészi teljesítmény volt. Különösen Závodszký volt az, aki tökéletesen megértette ezt a csúszó-mászó figurát. Ö volt az est fénypontja. Tisztán megjele, nésével hatott, arcjátéka és suta mozdulatai bámulatos összhangban voltak hebegő izgatottságával. Alakításában egyetlen rést, egyetlen hibát nem lehetett felfedezni. A nyíltszíni taps sem lendítette ki szerepéből. Závodszkýnak ez volt az első fellépése és biztosak vagyunk benne, hogy kultúr-, működésével még sok ünnepi órát szerez majd a galántai közönségnek. Az előadás utáni vita során a szereplők egyöntetűen hangoztatták, hogy Gogoly Revizorja rendkívül tanúlságos és nemcsak a közönségre hat, hanem a szereplőket gondolkozásra, összehasonlításra készteti A revizor teljes meztelenségében tárja fel a cári feudalizmus rohadtságát és embertelensá-. gét. És nem kell több, minthogy az ember kicserélje ezeket a figurákat a kapitalizmus társadalmi rendjének moz. ' gató figuráira és az ember megkapja • a kapitalizmus kíméletlen kizsákmányolásának pontos kéjjpt. A vita folyamán Fellegi elvtárs, a CSEMADOK ' központi titkára felhívta a tagok figyelmét arra, hogy minden igyekezetükkel arra törekedjenek, hogy a CSEMADOK-ból erős tömegszervezet legyen és pedig olyan tömegszervezet.- amely átütő erővel közreműködik a békeharcban. Fellegi elvtárs ezután rámutatott a szocialista kultúra és az építőmunka szerves kapcsolatára, amely a békeharcban csúcsosodik ki és amit a szlovák dolgozókkal vállvetve kell sikeresen végrehajtani. Sz. B. Meghívó A CSM bratislavai főiskolás tagjainak magyar kultúrcsoportía ' 1951 február elsején, (csütörtökön) ».ste 19.00 órai kezdettel bemutatja a magyar pedagógiat gimnázium kultúrtermében, (Kalintsiáková u. 4.) „VILLA A MELLÉKUTCÁBAN" című háromfelvonásos színművet. Belépődíj tetszés szerint. Minden érdeklődőt szeretettel várunk, A rendezőség.