Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-27 / 23. szám, szombat

6 UJSI0 1951 január 27 Az üzemi újságok feladatairól Hogyan mozgósíthatják üzemi újságjaink dolgozóinkat Szlovákiában már több mint ISO üzemi újság jelenik meg, körül­belül 700.000 példányszámban. Ez a jelentős szám még növekedni fog 8 ez a nagyarányú fejlődés arra késztet bennünket, hogy behatóbban foglalkozzunk az üzemi újságok jelentőségével és feladataival. Számos olyaa üzem újságában, ahol magyarajliú munkások is dolgoznak, a szlováknyolvű cikkek mellett magyar írások is megjelennek. A közös munkában, a köí.üs harcban egybeforrnak erőkik s nem ismerünk más feladatot, mint küzdeni a reakció ellen a békéért folyó harc kiélezésé­vel és az ötéves terv becsületes teljesítésével gyorsabban és merészeb­ben kiépíteni hazánkban a szocializmust. Ebben a nagyszerű küzdelem­ben hathatós segítséget nyújtanak dolgozóinknak az üzemi újságok is, amelyeknek a dolgozók hansrját kell képviselniük. Bátran nyújtsanak segítséget az üzemekben elő? rd'iló fogyatékosságok kiküszöböléséhez, a dolgozók mozgósításában a tervév teljesítésre, a versenymozgalom elmélyítésében és ösztönözzék munkatársaikat májusi kötelezettségek vállalására. levelezőket. Szervezzék meg minden üzemben a munkáslevelezők körét s tegyenek úgy, mint Partizánskeben vagy az apátfalvai PoFanában teszik, ahol a munkáslevelezők tanulnák, kéthetenként szakma szerint, havon­ta pedig összértékezletet tartanak. Ezeken az értekezleteken az üzemi újságok szerkesztői, a pártszervezet, a szakszervezet funkcinnáriusai nem­csak értékelik a eredményeket, ha­nem rámutatnak az újságban előfor­duló hiányosságokra s egyúttal kije­lölik az újabb feladatokat is, ame­lyekkel a levelezőknek behatóbban kell foglalkozniók. Az említett üze­mekben már megkezdték a munkás­levelezők közötti versenyt, hogy ki tud jobban és többet írni. Ennek nem­csak az a jó hatása lesz, hogy ez­Látogatás a víglasí állami birtokon Az eddigi tapasztalatok azt mu-; fejlesztésére kell ösztönöznünk dol- ^ 82 a natasa ies z- n oSY ez­tatják, hogy az eddiginél sokkal na- e-ozóinkat.. A mimkáslevelezőknek ! a 113 1 növelhetik a munkáslevelezők gyobb figyelmet kell fordítanunk az üzemi újságokra. A napilapok nem tudnak minden egyes üzemmel külön foglalkozni és rámutatni az eredmé­nyekre, a hibákra, s épp ebben rejlik az üzemi újságok nagy jelentősége, hogy állandó alkalmuk nyílik a ma­guk kérdéseivel foglalkozni, mozgó­sítani dolgozóikat a termelékenység emelésére, a szocialista munkafor­máluiak merészebb bevezetésére. Ezek az újságok azonban csak úgy válnak az üzemi dolgozók igazi lap­jaivá, ha kizárólag a munkáslevele­zők írják őket. Épp ezért rá kell mu­tatnunk a sokhelyütt előforduló hi­bákra. Az üzemi újságok abból az okból is, hogy nem szervezték meg alaposan a munkáslevelezők hálóza­tát* és csalt a véletlenre bízva vártak levelekre, szóval nem vettek fel szo­ros kapcsolatokat a dolgozókkal, nem tudják hivatásukat teljesíteni. Azok­nál a lapoknál, ahol kevés a munkás­levelezö, azt tapasztaljuk, hogy sok általános vonatkozású cikket közöl­nek, amelyek kevésbbé érdeklik a dolgozókat. ELEVEN, FRISS ÜZEMI ÚJSÁGOKAT! Az üzemi újságok csali úgy éb­reszthetik fel a dolgozók érdeklődé­gozóinkat. A munkáslevelezőknek pedig tudatában kell lenniök annak, hogy írásaikkal a szocializmus épí­tését segítik elő s hogy mögöttük a Párt, a dolgozók milliós tömegei áll­számát, hanem a verseny tanulásra ösztönzi a munkásújságírőkat, hogy elméleti tudásuk elmélyítése mellett fejlesszék szakmabeli tudásukat is. nak. A Párt és a dolgozók hatalmas tömegei iránti felelősségérzetük ösz­tönözze őket tevékenyebb és kezde­ményezőbb munkára. B/RALJON, SEGÍTSEN, ÖSZTÖNÖZZÖN A MUNKASLEVÉL A szocializmusért, a békéért folyó harcból, az ország ügyeinek irányí­tásából a dolgozók levelek írásával ia kivehetik részüket. Minnyájunk­sét a lap iránt, ha állandóan üzemi, nak van mondanvllója, nagy ese­vagyis helyi kérdésekkel foglalkoz­nak. Ezt pedig ügy valósíthatják meg, ha egészséges alapokra fektetik a munkáslevelezők hálózatának ki­építését. Az egyes építkezéseknél megjelenő újságolcnál épp ez az alapos szerve­zőmunka hiányzik, ezért kevés a mények élő tanúi vagyunk, amikor a szocializmus, a népi demokráciák országaiban erős küzdelmet folyta­tunk a békés, szebb élet kiépítéséért, míg ezalatt a nyugati kapitalisták egy újabb háború előkészítésével a romlásba, pusztulásba akarják sodor­ni a békeszerető népeket. Nem sza­munkáslevelezöjük s ezért nem is ' bad félnünk az írástól. A munkásle­tudnak behatóbban foglalkozni az velezők tevékenyen nyújthatnak se­építkezések, az építőmunkások kér- gítséget ebben a harcban is. Irásaik­déseivel. Az építkezéseknél is ma- i kal nemcsak elősegítik a termelés gas színvonalra kell fejleszteni az folyamatának megjavítását, hanem üzemi újságokat, mert "eredménye­1 egyúttal a dolgozók nevelőivé, ösz­sen elősegíthetik ezen a termelési szakaszon is azt, hogy mielőbb beve­zethessék az építkezések ütemét ro­hamosan meggyrosító szovjet mun­kamódszereket. Előfordult olyan eset is, mint pél­dául a zólyomi Bucsinában, hogy a munkáslevelezők cikkeit csak ellen­őrzés után engedték ki és ezzel el­vették a dolgozók kedvét az írástól és akadályozták az ü?emfcen az egész­séges kritika kifejlesztését. Ennek nem szabad így történnie. A cikkek ellenőrzését nem tűrhetjük meg, amikor hazánk alkotmánya biztosít­ja a szólás- és sajtószabadságot. Az üzemek vezetőségének, a pártszer­vezeteknek az eddiginél sokkal na­gyobb segítséget, támaszt kell nyuj­taniok az üzemi újságoknak, a mun­ká slevelezöknek, hogy becsületesen teljesíthessék küldetésüket. Cikkeiket sem az üzemi vezetősé­gek, sem a tőmegsservezetek nem ellenőrizhetik. A szerkesztőségek goaiija a cikkek felülvizsgálása és esetleges kijavítása. Azonban a szer­kesztőségek " sem változtathatják meg. annyira a cikkek tartalmát, hogy arra írójuk rá ne ismerjen. Ra­gaszkodniok kell az eredetiséghez abban az esetben is, ha az illető munkás a legegyszerűbb, népi nyel­ven szövegezi meg írását. Épp ebben van a munkáslevelezők írásainak nagy jelentősége, hogy a dolgozók hangján szőlanak, amelyet valameny­nyi munkatársuli megérthet és adhat rá feleletet. A „hivatalos" ellenőr­zéssel kapcsolatban még felhozhat­juk, hogy az csak ott fordulhat elő, ahol az egyes vezetők félnek a dol­gozók egészséges kritikájától és ez­zel csak szépíteni akarják a helyze­tet, mintha náluk minden rendben folyna. Igen sok feladatunk van mind a termelés, mind £ szervező mrnka terén és csak úgv tehetünk nekik eleget, ha a kritika erős fegy­verére támaszkodunk. A dolgozók tapasztalatai, észrevételei már sok esetben nyújtottak segítséget a hi­bák kiküszöbölésében. S épp ennek az egészséges folyamatnak tovább- l ezen a téren is segítoék a inunkás­tönzöivé, agitátorokká is válnak. Fogjunk bátran az íráshoz és gon­doljunk Sztálin elvtárs szavaira, aki 1912-ben a következőket írta: — Ne mondják a munkások, hogy az írás nekik „szokatlan" munka: a munkásírók nem készen hullanak az égből, csak lassanként, az irodalmi munka folyamán nevelődnek ki. Csalt bátrabban kell munkához látni: egy­szer-kétszer megbotlik az ember, az­tán mégis megtanul írni... Az üzemi újságok szerkesztőségei­nek s egyúttal az igazgatóságoknak és az üzemi tömegszervezeteknek is legfőbb feladata, hogy eredménye­sen építsék ki a munkáslevelezők há­lózatát. Jó példának hozhatnánk fel a partizánskei Augusztus 29,-iizem újságát, vagy az apátfalvai Prie­kopnikot. Az apátfalvai Pol'anában az üzem alkalmazottainak 3 százalé­léka már munkáslevelezö lett. A két üzemben a következőképpen oldották meg a munkáslevelezők megszerve­zését. Személyes meggyőzés révén ed­dig minden műhelyben kettőnél több munkáslevelezöt sikerült szerezniök, akik kritikától nem félve számol­nak be újságaik hasábjain a terme­lés menetéről, riportokat írnak mun­katársaikról, a szocialista munkafor­mák terjesztéséről, Korabelnyikova munkamódszerének sikeres beveze­téséről, az újtípusú mesterekről s nem feledkeznek meg arról sem, hogy rámutassanak az előforduló hi­bákra. HOGYAN TANULHATNAK A MUNKÁSLEVELEZŐK? A munkáslevelezők fejlődését csak úgy biztosíthatjuk, ha állandóan ta­nulmányozzák a marxi-lenini tano­kat, a szocialista ipar építéséről szó­ló könyveket, A Szovjetúnió vezette béketábor bel- és külpolitikájának időszerű kérdéseit. A munkáslevele­zők nevelésére a legjobban hivatottak az üzemekben már tevékenyen műkö­dő üzemi klubok, amelyekenk minden lehetőésgük meg van arra, hogy A Pol'anában tartott legutóbbi összértekezieten a munkáslevelezők részéről éles kritika hangzott el ar­ról, hogy az elmúlt évben az üzemi tömegszervezetek nem támogatták kellően az üzemi újságot, ami az új­ság színvonalának rovására ment. Ezt azonban nemcsak a PoFanában, hanem más üzemben is tapasztaltuk. A tömegszervezetek vezetőségének ezért tudatosítani ok kell, hogy az újság kérdése nemcsali a szerkesztők és a levelezők ügye, hanem az egész üzemé s ezért hathatós segítséget kell nyujtaniok az újságnak, segíte­nie a szervezésben és a nehézségek leküzdésében. NE FÉLJÜNK A KRITIKÁTÓL! Sok helyen azt tapasztaljuk, hogy félnek a kritika alkalmazásától s ha valamelyik munkás mégis merészen megmondja véleményét az előfordu­ló hibákról, „spiclinek" tartják s azt tanácsolják neki, hogy az illető kér­désben forduljon előbb valamelyik tömegszervezethez. Ez helytelen do­log. A munkáslevelezőknek tág teret kell biztosítani, hogy az üzemi újsá­gok hasábjain őszintén foglalkozhas­sanak a termelésben előforduló fo­gyatékosságokkal. Jól mondotta a Šverma-vasmüveknél dolgozó Mar­ké elvtársnő, hogy „a munkásnak joga van kritizálni a feljebbvalóját is. Az egészséges kritika mindig jó­ra vezet. Ha most megalkotjuk a munkáslevelezők körét, jobban fog menni a munka. Miért beszéljünk csak egymás között a gépek vagy az égetö'kemencék mellett ? Azért van újságunk, hogy írjunk bele és kriti­záljunk. A szerkesztő nem láthat meg mindent, arra vagyunk mi mun­kások, munkáslevelezők, hogy írjunk a magunk munkájáról s meglátjá­tok, így gyorsabban teljesíthetjük feladatainkat, gyorsabban építhetjük Iti hazánkban a szocializmust." Hogy mennyire hasznos lehet a kritika, arról a breznói hídépítkezési üzemben dolgozó Dudka elvtárs szá­molt be a munkáslevelezők nemrégi­ben Podbrezován tartott Beszterce­bánya kerületi értekezletén. Az elv­társ elmondotta, hogy mint munkás­levelező az üzemben nagy tekintély­re tett szert s már kora reggel, mi­kor bejön az üzembe, tíz-húsz mun­kás is jön hozzá panasszal, tanács­kéréssel, s egyúttal elmondják neki termelési sikereiket is. Este pedig otthon megírja a cikket. — A kritika — mondja Dudka elvtárs — sokat segít. Ez a mi fegy­verünk! Egyesek sokszor „üldöztek" az üzemben, amikor róluk írtam. De ez nem riasztott engem vissza, mert kötelességemnek tartottam, hogy a hibákra rámutassak, mert csak így haladhatunk előre. Egyszer írtam az egyik mesterhelyettesünkről, Strban­ról, aki nem teljesítette hivatását. Nem adta kl idejéber a munkater­veket s én azt tanácsoltam, hogy he­lyébe egy leányi helyezzenek ero a munkára. Az tizem vezetősége és a tömegszervezetek egyes funkcioná­riusai felháborodottan jöttek hozzám és követelték tőlem, hogy vonjam vissze cikkemet, mert máskülönben Mint a breznói gazdasági iskola tanulója, tanítóim és társaim kíséreté­' ben résztvettem a viglasi állami bir­tok állatállományának megtekintésé­. ben. A tanulmányi kiránduláson gaz­S dag tapasztalatokat szereztünk. Meg­| ismerkedtünk a nagybani termelés elő­T nyeivel, tapasztalhattuk, hogy itt két | hektár szántóföldről három fejőstehe­® net tartanak ki, amelyek mellett még | számos növendékállat fejlődik. A gé­fpesítés már 90%-ban megvalósult itt ds és ez megkönnyíti a gazdálkodást. IA gondosan irányított szaporodás kö­» vetkeztében az utódállatokon megta­; lálhattuk az anya- és apaállat minden | külső jó tulajdonságát. | Mindezt azért mondom el, mert 'í egyes maradi gondolkodású gazdálko­| dók, elsősorban azonban a kulákok, egy­? re azt hajtogatják, hogy a nagyban ter­meléssel kevesebbet érünk el, mint a kisgazdálkodással Ez nagy tévedés. A kis- és középföldmüves soha nem tudja magángazdálkodással megadni a szántóföldnek azt, amit a nagygazdál­kodásnál könnyűszerrel előteremthet­nek. A régi hit, hogy a földet nem le­het rákényszeríteni, hogy többett te­remjen, mint ammennyit önmagától H adna, most teljesen megdől. Micsurin, j szovjet természettudós új gazdálkodá­|si módszereivel világosan rámutat és tényekkel bizonyítja, hogy a szántó­föld igenis sokkal több termést képes adni, csak megfelelő módon elő kell rá készíteni. Mi, a gazdasági iskolán tanulók és a szövetkezeti gazdálkodás részére oktatott káderek mind azon leszünk, hogy az iskolán tanultakat a gyakorlatban is megvalósítsuk és be­bizonyítsuk a kételkedőknek, hogy az EFSz igenis nagy segítségére van a kis- és középföldműveseknek, hogy fokozza a terméshozamot, hogy a kö­zös munka, a közös vetés, aratás, a közös istállók, mind elősegítik a gaz­daságosabb és jobb minőségű termé­kek elérését. A mezőgazdaság közös, nagybani alapokra fektetésével és gépesítésével hathatósan hozzájárulunk hazánkban a szocializmus építéséhez, az ipari és értelmiségi dolgozók és általában egész népünk életszínvonalának eme­léséhez. Ezéra nagyon fontos falvainkon a fiatalságot iskolázni, mert itt külö­nösen erősen dolgozik a kulák reak­ció, amelynek tel jes legyőzése a fia­tal káderek kötelessége is. Szilárd elhatározásunk, hogy ezt a feladatot teljesítjük. Itt látom, hogy mennyire fontos, az iskola és most lá­tom, hogy miért zárták el azelőtt a dolgozók gyermekeit a tanulási lehe­tőségtől. Ha minden ember felvilágo­sodik és tanul, akkor rájön arra, hogy nincs szükség a kapitalistákra. Népi demokráciánk dolgozói bebizonyítot­ták, hogy a kapitalisták nélkül jobban tudnak gazdálkodni, hogy vezetőhelye­ken is megállják helyüket. A hozzánk fűzött várakozás nem lesz hiábavaló, mert mi, a gazdasági iskola hallgatói tudjuk, milyen feladatok várnak ránk és mindegyikünk kettőzött erővel, vállvetve fog dolgozni azért, hogy népi demokratikus hazánkban minél előbb felépíthessük a szocializmust és a béke világtáborának erős támaszt nyujtsunk a világbéke megőrzéséért folytatott harcában. Herberger Imre, gazdasági iskola, Breznó n/Hr. Mikor tüntetik el Vágsellye főteréről a mocsarat? A tervgazdálkodási rendszerben a | helyi Nemzeti Bizottságok feladata a 2 kormányrendeleteket végrehajtani és a j közérdeket szolgálni Ugy látszik fazonban Vágsellyén elfelejtettek terv­szerűen gazdálkodni. Vágsellye járási székhely. A Vörös Hadsereg által való felszabadulása óta szépen fejlődött. A szép kezdet után azonban Vág­sellye valahogy megállt a fejlődés út­ján, mintha elaludt volna. Felvetődik a kérdés, hogy miért. Talán azért, hogy elment néhány funkcionárius, akik törődtek a község fejlődésével és igyekeztek színvonalát emelni? Igen rossz benyomást nyer az, aki Vágsellyére érkezik, mert már az ál­lomás körül akkora a sár, hogy majd beleragad az ember. A főútcán ke­resztül haladva mindenfelé pocsolyá­kat, valóságos mocsarakat látni, és fő­leg a terekein nagy a rendetlenség. A városon keresztül vezető országút, csaknem járhatatlan A község vezetősége öthópapos tervet készített, amelyet azonban egy­általán nem tartott be, illetőleg nem használta fel a rendelkezésére álló le­hetőségeket. A vágsellyei helyi Nemzeti Bizott­ság legközelebbi újjászervezésekor szükséges lesz a helyi Nemzeti Bizott­ságba fiatal, haladószellemű ifjúságot, főleg a CsISZ ottan' helyicsoportjá­nak tagjait javasolni, amely csoport a nyitrai kerület és a járás mintacso­portja és bizonyára gondoskodni fog a község szocializálásáról. A vágsellyei járási Nemzeti Bizottságnak több fi­gyelmet kellene fordítania a fennálló hiányok kiküszöbölésére és mind kul­túrális, mind sporttéren több támoga­tást kellene nyújtania a Szokolnak, amely Vágsellyén lelkesen dolgozik. Kocsis Ferenc munkáslevelező Párkány. én leszek a felelős azért, ha Strban elhagyja az üzemet. Az elvtársak té­vesen értelmezték a kritikát. Én ki­tartottam állításom mellett s Strbant később valóban félre is állították. Most a termelésben dolgozik s he­lyette egy leány osztja ki a munkát a mester utasítására. Azóta 50%-kal javult műhelyünk munkája. MIÉRT AKAROK MUNKÁSLEVELEZÖ LENNI? Az újságíró szövetség versenyt hirdetett, hogy ki szerez több mun­káslevelezőt a napi-, hetilapoknak és az üzemi újságoknak. Ez a nagyje­lentőségű felhívás nemcsak egyese­ket indít munkára, hanem a tömeg­szervezeteket is arra ösztönzi, hogy tevékenyen lássanak hozzá ehhez a munkához, mert csak a munkásle­velezők számának hathatós növelé­sével fektethetjük egészséges ala­pokra szocialista sajtónkat. Podbrezován tartott munkásleve­lezö értekezleten megjelent Majer Gyula, a Sverma-vasmüvek acélüze­mének 60 éves élmunkása, s a követ­kezőket mondotta: Én. mint öreg munkás munkás­levelezőnek jelentkezem. A múltban nem mondhattuk el nyíltan azt, ami a szívünkön feküdt. Azonban be kell látnunk, hogy a munkás szívesebben vállal bármilyen nehéz munkát, mint hogy írjon. De be kell látnunk is, hogy munkáslevelezőkre nagy szük­ség van, hogy írnunk kell. Jól ismer­jük munkakörünket, s ha valahol nem menne a munka, a hibákat fel kell tárnunk. Majer elvtárs ezután kötelezettsé­get vállalt, hogy a békekongresszus tiszteletére még öt munkáslevelezőt toboroz üzemi újságunknak. A munkáslevelezőknek ezen az ér­tekezletén a breznói kiküldöttek kez­deményezésére a besztercebányai ke­letben megjelenő üzemi újságok kö­zött versenyt in (Irtottak, hogy me­lyik lesz a legjobb. Ezt a versenyt a többi kerületekben is meg kellene szervezni, mert alkalmat ad arra, hogy a munkáslevelezők kicserél­hessék tapasztalataikat és egymást jobb munkára ösztönözzék. Az üzemi újságok feladatai azono­sak az üzemi rádióéval. Mind a két szerkesztőségnek egymással szoros kapcsolatot kell fenntartaniolt, hogy közösen, egyidőben bonyolíthassák le az időszerű akciókat. Mindenek­előtt sokat kell foglalkozniok a bé­kemozgalommal, ösztönözniők a dol­gozókat májusi kötelezettségek vál­lalására. Ne közöljenek le általános cikkeket. Foglalkozzanak a munka­verseny elmélyítésével, az üzem min­dennapi kérdéseivel, a terv folyama­tos teljesítésével, a fogyatékosságok­kal, a dolgozók szakképzettségének növelésével, az üzemi klubok tevé­kenységével, a testnevelési tömeg­mozgalommal, azzal, hogy az üzem mint valamely EFSz védnöke, ho­gyan teljesíti kötelezettségét. Kísér­jék élesen figyelemmel a tervek szét­bontását, a második illetve harmadik váltások bevezetésének szükségessé­gét, az élmunkásolt tapasztalatainak átadását, ellenőrizzék a tömegszer­vezeteket, hogy miként mozgósítják a dolgozókat májusi kötelezettségek vállalására. Nem szabad elfeledkez­niük a pártmunkáról sem. Figyeljék meg és írjanak arról, hogyan folyik a pártiskoláztatás, ellenőrizzék a lá­togatást és mutassanak rá arra, hogy a távolmaradó elvtársak miért nem vesznek részt az iskoláztatáson, írjanak az agitátorok munkájáról, sikeres eredményeikről és hibáikrók. Ugyanígy behatóbban kell foglalkoz­niok a szakszervezet és az ifjúsági szervezet tevékenységével s ha mind­ezt megteszik, akkor az üzemi újsá­gok teljesítik hivatásukat és a szo­cializmusért, a békéért, folyó erőtel­jes harcunk erős bástyáivá fejlöd­nek. Petrőci Bálint.

Next

/
Thumbnails
Contents