Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-25 / 21. szám, csütörtök

UJSZ O 1951 január 25 A „MANSKY-DVUR"-BAN Csehszlovákiában töltött utolsó­előtti napunk reggelén tolmácsaink megkérdezték a ROH autóbuszveze­tőjét, ki tudna-e juttatni bennünket ebéd után a közeli állami gazdaság­ba. Stefán, az autobuszsofför egé­szen meghatóan viselkedett. Ezer dolga volt, az olasz, a lengyel, a francia elvtársak ezen a napon utaz­tak el. De a „magyar elvtársakat" kiviszem, kiáltotta oda nekünk tán többször is a délelőtt folyamán, va­lahányszor az állomás és a szállodák közti útjában magyarokkal találko­zott. Ahogy megbeszéltük, egy órakor ott állt a hatalmas autóbusz a „Kos­suth"-szálló előtt. Az út Dalnyi Zsandovig körülbelül 30 kilométer. Szebbet — ebben mindnyájan megál­lapodtunk — még egyikünk sem lá­tott. Az út véges végig 30 méter ma­gas, simatörzsü, valószínűtlenül su­dár fenyők között vezetett. Fenyők, fenyők, amerre a szem ellát s a fák tetejét, mintha valami jószemü ker­tész nyírta volna ilyen bámulatosan egyformára. A sűrű, sötét fenyvesek haragos zöldjét csak itt-ott mintegy kedves diszként tarkítja egy-egy tömzsi, lombos fa őszbesárgult koro­nája. Félórai dimbes-dombos, kanyargós út után feltűnt „Mansky-Dvur", a pompás állami gazdaság. Jellegzetes cseh stílusban épült, tarkamintás, barna gerendákkal tagolt falai már messziről fehérlettek felénk az út­menti, festői völgyből. A cseh Quis­ling, a dicstelen véget ért Henlein, a gyönyörű Csehszlovákia egyik leg­pompásabb helyét sajátította ki an­nakidején birtokául. De — ahogy ve­zetőink már a kocsiban elbeszélték — azonkívül, hogy saját kényelméről, pompájáról Göringgel vetekedő mó­don gondoskodott, semmi mással nem törődött. A gazdaságot elhanya­golta, cselédei embertelen nyomor­ban éltek. A nevezetes 1948 februári események után a kifosztott, elha­nyagolt, elmaradott Henlein-birtok állami gazdaság lett Dávid Ladiszlav, a gazdaság veze­tője — hatalmas, két méter körüli ember — barátságosan elénk sietett. Tudott már a jövetelünkről, nem is volt meglepve. Télen-nyáron gyak­ran jönnek ide látógatók a közeli fürdőhelyekről, Karlovy Varyból, Marianske Lazneból. Kevéssel előt­tünk francia elvtársak járták végig a kicsi, de mintaszerű állami gazda­ságot. — Legelőbb is az istállóba gye­rünk — javasolta Ladiszlav elvtárs s látszott rajta, hogy erre a legbüsz­kébb. Már útközben, amint keresz­tülmentünk a majoron, csillogó sze­mekkel magyarázta, hogy mire le­gyünk majd figyelemmel. — A mechanizált etetöberendezést és a* önműködő itatót most nemrég fejestük be — mondta. — Mindket­tő nagyszerűen bevált és sok feles­leges munkától kíméli meg embe­reinket. — Mire eddig ért a magya­rázatban, be is léptünk a világos, tiszta istállóba. Ladiszlav elvtárs, nagyon örült el­ismerő szavainknak. Az istálló való­ban mintaszerű. A jövő szocialista állattenyésztésnek jellegét viseli ma­gán. A szénát, szecskát mechanizált csilleberendezés hordja fülkéről fül­kére. Amikor egyik-másik jószág szomjasan bedugja a fejét az itató­ba, orrának érintésére vízzel telik meg a vályú. A közeledő fejeshez ra­gyogó tisztán ott sorakoznak már a villany fejőgépek is. — Ezt mind a Szovjetúniótól ta­nultuk — mondta Ladiszlav elvtárs és hozzátette: — Magukat az újfaj­ta gépeket is nagy részben a Szov­jetúniótól kaptuk. — Aztán, ahogy átmentünk az újszülött borjúk külön istállójába, elmondta, hogy a szak­szerű takarmányozás, az állatokról való gondoskodás segítségével egy év alatt két literre! sikeraít Íeiemein!8k az át agos tejhozamoí — Ezek persze még csak az első lépések — szabadkozott. — Most kezdtük el kiváló fejelőfajták kite­nyésztését, mesterséges megterméke­nyítés segítségével. A jelenlegi tehe­nenkénti nyolcliteres tejátlagnak leg­alább a duplájára akarunk felmenni rvidesen. Ennél — mutatott a szélső vörösfoltos állatra — már elértük a 14 literes átlagot. De a szomszédos gazdaság már sokkal messzebb tart ezen a téren. Igaz, nem is egy éve kezdtek az állattenyésztés fejleszté­séhez. Ök már „rekordtehenüknél" a 30 litert, tűzték ki célul. Az „újszülött"-istállóban Kupka elvtárs egy üvegből éppen egy apró koraszülött borjút szoptatott. Egyé­ni parasztnál egy napot sem élt vol­na szegény csenevész jószág. Ilyen gondoskodás mellett azonban szépen fejlődik, erősödik. Kupka elvtárs szerint a legszebb állat lesz vala­mennyi között. A beteg állatokat ugyancsak elkü­lönítve tartják. Ha megbetegszenek, helyet kapnak itt a gazdaság dolgo­zóinak egyéni jószágai is. Kovac elvtárs — akinek, mint mondja, déd­apja még Kovács volt és Magyaror­szágról került át Csehszlovákiába — büszkén mutat a malacok között a leggömbölyübbre. „Nekem, nekem" — használja fel a régmúltból örökölt vékonyka magyar tudását, jelezve, hogy az a szép malac az övé. De ma­gáénak érzi valamennyit. Egyforma gonddal, odaadással ápolgatja vala­mennyi rábízott jószágot. Az istállóktól nem messze van a tejhütö. Ez külön élmény. A patika nem tisztább ennél a helyiségnél. Fe­hérköpenyes kezelője inkább ve­gyészre emlékeztet, mint parasztra. Pedig cseléd volt valamikor ugyanitt, Henlein birtokán. Hosszan kellett kérlelni, hogy köpeny nélkül egyál­talán beengedjen szentélyébe. Ott azután megmutatta lakmuszpapír­jait, amelyekkel a tej savtartalmát ellenőrzi. Azután olyan elragadtatás­sal, mint amikor valaki szép, új la­kását mutatja, bemutatta a rövide­sen elkészülő új tároló- és hütőap­parátus működését. Már leszállt a korai őszi este, de Ladiszlav elvtárs a világért sem en­gedte meg, hogy a szénatárolót meg ne nézzük. — Ügy nézzék meg, hogy ez mind új — mutatott az elevátor­hoz hasonló szénarakóberendezésre. — Fél óra alatt elhelyez a padláson egy teljes rakományt, amivel két em­ber fél nap kínlódhatna. A magtár felé menet megmutatta az új kútforrásokat, villany- és tele­fonkábelmunkálatokat. A magtár előtt az új szovjet és csehszlovák gyártmányú nagyszerű minőségi sze­lektorokat csodáltuk meg. S mintha csak meglepetésnek szánta volna, ti­tokban indította be a „zsákoló"­ventillátor motorját. — így zsáko­lunk mi! — mondta büszkeséggel. Valóban kiváló, emberkímélő beren­dezés ez. A kocsiról beöntik a töl­csérjébe a gabonát s a ventillátor felröpíti a magtár emeletére, akár a csőposta. A lépcsőn görnyedő zsáko­lót nem ismerik már „Mansky Dvur"-ban. Az üzemi konyha melletti ebédlő­ben — amelyet klubnak is használ­nak, — amikor beléptünk, nem tar­tózkodott senki. De oldalaira lefek­tetett, nyitott könyv jelzi, hogy itt már újfajta parasztok élnek. Meg is néztük a könyvet. „Reportáž psaná na oprátce", a mai csehszlovák dol­gozók legnagyobb becsben tartott könyve, az „Üzenet az élőknek", f Julin s Fucsik, a harcos kommunis­ta mártír békedíjnyertes müve.) Hamarosan belépett Vlcek elvtárs, akinek a neve az őszi munltfikban el­ért 175 százalékkal első helyen áll a versenytáblán. — Hogy hogyan élünk? — szedte össze kérdéseinkre a mondanivaló­ját. — Hát körülbelül úgy, mint egy jó ipari munkás. A készoenzjővedelmiiak 4500 - 6000 korona havonta Hozzájön a lakás, világítás és egyéb apróságok. Ez egyfcen azt is jelenti, hogy életszinvonalunk nem függet­len a munkában elért teljesítmé­nyünktől. De itt nálunk általában jó a kollektíva, 160 százalék az átlagos normateljesítésünk. Ha körülnéz az ember a szép, für­dőszobás lakásokban, látja az egy­szerű, szép, tiszta bútorokat, a sok fényes gyermekkocsit s a nagyob­bacskák háromkerekű biciklijeit, mindez ugyanarról beszél, amiről Vlcek elvtárs. Az állami gazdaság dolgozói életszínvonalának örvende­tes emelkedéséről. Ladiszlav elvtárs kikísért bennün­ket a széles, kétszárnyú kerítéska­puig. Az udvaron át is terveikről, el­gondolásaikról beszélt. Hogy milyen intézkedéseket tettek már mo3t az őszi munkák során az idei hektáron­kénti 18 mázsás rozs és 22 mázsás zabtermésnek legalább 20 százalék­kal való fokozására. A csűr mellett búcsúztunk el egy­mástól. Kezet szorítottunk és La­diszlav elvtárs kétszer is elmondta: „Adják át forró üdvözletünket a ma­gyar munkásoknak és parasztok­nak". Sosem felejtjük el ezt a ké­pet. A csűrben két iromba tárgy kör­vonalai rajzolódtak ki a koraesti sö­tétségben. Az egyik: a mult. örök emlékeztetőül őrzik a fiatal állami gazdaság dolgozói. A pompában tob­zódó Henlein vörös bársonnyal be­vont, cirádás hintója. Hátul két hág­csó, a fasiszta helytartót a nép gyű­löletétől védő testőrök számára. A luxushintó azonban eltörpül a mel­lette álló nagyméretű gép mellett, amely a ragyogó jelent, a boldog jövőt jelképezi. Egy hatalmas, szov­jet arató-cséplő kombájn alussza téli álmát a csűr alatt, hogy a jövő nyá­ron új, az eddiginél is nagyobb győ­zelmekhez segítse „Mansky-Dvur" szorgalmas dolgozóit, a szocializmus építéséért, a béke megvédéséért foly­tatott sikeres harcukban. Rajki András Ca budapesti ,,Népszavá"-ból.) Terjesszük kisdiákjaink lapját Úttörőink és nevelőik kapcsolódjanak be a lap szerkesztésébe Úttörőink nagy örömére végre meg­jelent az „Üttörők lapja", amelynek minden sora arról az őszinte törek­vésről tanúskodik, hogy az iíjú úttö­rőket a béke, a szocializmus, a nagy Szovjetúnió es a szomszédos népi de­mokráciák iránti odaadó szeretetre ne­velje. Most már az úttörőkön a sor, hogy h rt adjanak saját lapjukban, hogy mit tanulnak az iskolában és hogy milyen munkát végeznek hazánk jövőjéért, az ötéves tervünk minél előbbi teljesítéséért. Ottörőinknek ha­zánk ötéves tervének a jegyében meg kell tanulniok az olvasást, számtant, történelmet, a földrajzt Ha tanítóink % ebben a szellemben nevelik őket, ak­0 kor munkaszerető és a szocializmushoz hű tanítványok válnak belőlük. Az „Üttörők lapjá"-ból eddig két szám jelent meg A két szám legérde­kesebb és legértékesebb anyaga az, amit az úttörők maguk írtak. Különö­sen kiemelkedő értékkel bír az a négy levél, amit az úttörők írnak különböző országokból a szovjet pioníroknak. E levelek minden szava és sora hite­les és arról a tiszteletről és szeretet­ről tanúskodik, amit a világ valamennyi békeszerető úttörője érez a Szovjet­únió boldog pionírjai iránt, akik szo­cialista hazájukban már a kommuniz­mus küszöbéhez értek. Mily őszintén csendül fel a franciaországi Jules Gab­riel hangja, aki panaszával, hogy to­vább szeretne tanulni, a szovjet pioní­rokhoz fordul. Tőliik várja a segítsé­get, hozzájuk fordul minden reményé­vel, amikor ezeket írja: „Nálunk csak a gazdagok gyerme­kei tanulhatnak." Oly világosan van megfogalmazva ez a mondat, hogy ezt minden úttö­rő megérti és fel tudja mérni, mit je­lent egy kapitalista országban szegény gyermeknek lenni... Fel tudja mérni azt, hogy a gazdagok nemcsak a mun­kás verejtékét szipolyozzák ki, hanem a tudást, a műveltséget is elorozzák, ellopják a dolgozók gyermekei elől. És ugyatnakkoi megvilágítja ez a levél az úttörők előtt, hogy mit jelent nekik a felszabadítás Mert Jules Gab­riel a továbbiakban ezt írja a szovjet pioníroknak: „A szabadságért, a békéért való ki­tartó harcban sokat gondolunk a ti hazátokra, a szeretett Sztálin elvtársra és ez er6t és hitet ád nekünk, a győ­zelemhez." A példa, a Szovjetúnió példája arra ösztönzi a világ dolgozóit, hogy a Szovjetúnió nyomdokain haladjanak. A Szovjetúnió sikerei oly meggyőzők és átütök, hogy az iskolázás gyereke­ket is hittel töltik el a szebb jövő, a béke, a szocializmus győzelme iránt. Franciaországban az úttörő a Szovjet­únióban bízik, ezért a mi úttörőinknek még fokozottabban kel) bízniok a Szovjetúnióban, amely nemcsak a fasiszta hordák elnyomatása alól, ha­nem a kapitalizmus kizsákmányolása alól is felszabadított bennünket. Nálunk a dolgozók a munkások és parasztok gyermekei előtt nyitva áll­nak az iskolák és főiskolák kapui, i Mindenki tanulhat, akinek képessége, ä tehetsége van a tanuláshoz, aki szor­í galmas és aki igyekszik becsületesen elvégezni a feladatát Mindezt fontosnak tartottuk hang­súlyozni, már csak azért is, hogy moz­gósítsuk úttörőinket, hogy cselekvően bekapcsolódjanak lapjuk szerkesztési munkájába. Mint ahogy az Uj Szó is arra törekszik, hogy minél több mun­káslevelezőt vonjon be a dolgozók lapjának szerkesztési munkájába, ugyanolyan fontos, hogy az úttörők lapjába minél több levelező jelentkez­zék. ' Ez természetesen csak úgy lehetsé­ges, ha az úttörők lapját minden ma­gyar iskolában megrendelik az úttörők és figyelemmel kísérik saját lapjukat. Tehát kell, hogy olvassák minden so­rát és ha valami jót fedeznek fel ben­ne, levélben dicsérjék meg és ha hiányt látnak valahol, akkor mutassa­nak rá a hibára, mert ez a lap az övék és jogukban van magasztalni épúgy, mint kritizálni, jogukban van javasla­taikkal, mondanivalójuk-kai gazdagítani tartalmát. Ezért elsősorban az iskolákban has* sanak oda a tanítók, hogy minden ta­nítványuk rendelje meg az „Üttörők lapját". Biztosak vagyunk benne, hogy ez a lap sokban fogja elősegíteni a tanítók nevelő munkáját. Az úttörők levelei révén, az úttörők pontos híreket kapnak az ország különböző iskolái­ból egymás munkájáról, becsületes törekvéséről és olyan tanulási verseny fejlődhet ki közöttük, amely hatható­san hozzájárul majd szellemi fejlődé­sükhöz. Üttörőink lapja gyönyörű kiadásban jelenik meg. Turi Mária, a lap szer­kesztője mindent elkövetett, hogy szép köntösben kapják meg úttörőink az értékes, gazdag és nemes úttörő­anyagot. Most a kis úttörőkön a sor, hogy minden igyekezetükkel hozzá­járuljanak lapjuk és önmaguk fejlő­déséhez. Csaikis ily módon lesznek méltók Gottwald ifjúságához, amely roham-léptekkel tör előre a szocializ­mus útján. Sz. B. Mozifóműhelyek végzik az állami gépállomásokon a traktorok javítását A CsKP Központi Bizottsága elnök­ségének határozatára, amelv felhívta az ál.ami gépállomásokat, hogy javít­sák meg munkájukat, nemcsak a gép­állomások feleltek különféle felajánlá­sokkal, hanem az UMEZ központi igazgatóságának alkalmazottai is részletesen megtárgyalták, hogy mit lehetne tenni munkájuk megjavításá­ra. Hogy az elmúlt évben a mélyszántás tervét nem tudták száz százalékosan teljesíteni, az nemcsak az állami gép­állomások hibája, hanem a kerületi fel­ügyelőségeké, valamint az UMEZ köz­ponti igazgatóságáé is. Ezért a Párt Központi Bizottságának felhívását kü­lön üzemi ülésen megtárgyalták az UMEZ központi igazgatóságának al­kalmazottai és különféle kötelezettsé­geket vállaltak, hogy a múltban elő­fordult hibákat kiküszöböljék és hogy a jövőben a falu szocializálásának egyik fontos tényezőjévé váljanak. A kötelezettségvállalások közül kü­lönösen értékesek voltak a gépek kar­bantartási osztálvának kötelezettség­váll lásai, amelyek szerint mozgóműhe'veket szerveznek, me­lyek sérülés esetén rögtön a hely­színen megjavítják a tnktorokat. Ezenkívül gondoskoinak a gépállo­mások javítóműhelyeinek gondos felszereléséről, hogy az egyes gép­állomások a legnagyobb javításokat is végre tudják hajtani. A tervezőosztálv elvállalta, hogy február 15-ig minden egyes gépállo­más _ számára tervet dolgoz ki a ta­vaszi' munkákra. Ez a terv tényleg nagy segítséget fog jelenteni az egyes gépállomások munkaerőinek toborzá­sában és abban, hogy menjiél nagyobb területet tudjanak megművelni. A tervezőosztály ezenkívül gondoskodik arról, hogy a terv teljesítése az egyes gépállo­másokon szerződésekkel legyen biz­tosítva. A szerződések megkötését állandóan ellenőrzik. A szövetkezeti osztály kötelezte ma­gát, hogy azokon a gépállomásokon és kerületi felügyelőségeken, ahol még nem dolgozták ki az EFSz-ekkel való szerződések megkötésének tervét, — segítséget nyújt e tervek kidolgozásá­ban. Mivel Dél-Szlovákiában a tavaszi munká­kat előbb kezdik meg, a szerződések gyors megkötésének érdekében Észak-Szlovákia állítni gépál'ornásai­ról a?. agronómusokat Dél-Szlová­kiába küldik. A CsISz üzemi csoportjának bizott­sága többek között a következő fel­ajánlásokat tette: A CsISz kongresz­szusa előtti héten bekapcsolódik az „Ifjúság vezeti a vállalatot" akcióba. Ezt az akciót az összes gépállomások CsISz üzemi csoportjainál propagálni fogják, hogy ezáltal ifjúságunk tanú­ságot tegyen arról, hogy hathatósan bekapcsolódik az építő tervbe. Az UMEZ CsISz üzemi csoportja továb­bá kötelezi magát, hogy meggyőző tevékenységet fog folytatni a CsISz-tag traktorosok között, hogv szocialista szerződésekkel és k\ielezettségválla­lásokkal legalább 10 sz^salékkal emel­jék teljesítményüket. Azok között a CsISz-tagok között, akik októberben bevonulnak, szintén meggyőző tevékenységet folytat, hogy évi tervüket még bevonulásuk előtt teljesítsék. Ezenkívül a Párt üzemi szervezetei­nek bizottságával és káderosztályával karöltve minden egyes hónapban felül­vizsgálja a CsIŠz-tag 'raktorosok munkáját és segíteni fog az esetleges hibák kiküszöbölésében. A technikai felülvizsgálási osztály alkalmazottai elvállalták, hogy május elsejéig mindannyian ledolgoznak 40 túlórát, hogy így meggyorsítsák az UMEZ feladatainak teljesítését Kölcsönös segftségi szerződéseket kötnek erdőüzemeink és EFSz-ekk A gottwaldi ötéves terv harmadik [ évében reánk váró fokozott feladato­kat erdőüzemeink csak akkor tudják teljesíteni, ha még intenzívebben együttműködnek az Egységes Földműves Szövetkezetekkel, vagyis, hogyha az erdöüzemek és az FSz­ek közötti együttműködés tömegmoz­galommá válik. A mult évben a fa­beszolgáltatási tervet erdőüzemeink nem tudták 100 százalékra teljesíte­ni. Ha ez az 1951-es évben is így lenne, azt ipari üzemeink is megérez­nék. Ezért mindent meg keU tenni a hibák kiküszöbölésére. Amikor az erdöüzemek és az EFSz. ek közötti együttműködésről beszé­lünk, mindenekelőtt aa. EFSz-ek segítségére gondolunk, amellyel bekapcsolódnak az erdő­sítési akcióba, valamint a fa fuva­rozásába. Másfelől pedig az erdö­üzemek elősegítik új EFSz-ek meg­alakítását, a meglévőknek pedig új tagokat szereznek vagy pedig védnökséget vállalnak az egyes EFSz-ek fölött. Továbbá erdőüzemeink értékes segít­séget tudnak nyújtani szövetkezete­inknek inštruktori munkával is. Ta­pasztalataikat továbbadják a szövet­iz állami birtokok igazgatóinak iskolázása Hogy az állami birtokok a múltban előfordult hibákat ki tudják küszö­bölni, az állami birtokokon külön­féle tanfolyamok nyíltak meg az al­kalmazottak számára. Legutóbb az igazgatók számára január 15-én Po­zsonyivánkán 28 napos tanfolyam kez­dődött. Ezen az iskolázáson Szlová­kia minden részéről résztvesznek az állami birtokok igazgatói, kezeti tagoknak, hogy hogyan lehet a munkát a legelőnyösebben meg­szervezni, hogyan lehet a szövetke­zeti tagok politikai öntudatát nevel­ni, stb. Ezt az együttműködést a kölcsönös segítségről szóló szerződés megköté­sével lehet biztosítani. Ilyen szerző­dést kötött nemrégen a bazini erdö­züem és a szentgyörgyi EFSz. A ba­zini erdőüzem nem tudta feladatait teljesíteni a múltban. Különösen a fa fuvarozása okozott nagy gondot. Ezeket a nehézségeket azonban a szentgyörgyi EFSz-el való szerződés megkötése után sikerült áthidalnia. A szentgyörgyi szövetkezeti tagok ugyanis kötelezték magukat, hogy a körzetükhöz tartozó fa fuvarozásáról gondoskodnak. Ezt a kötelezettség­vállalásukat teljesitik is, úgyhogy a bazini erdőüzem a fafuvarozás tervét idejében teljesítheti. Ajánlatos, hogy erdőüzemeink és EFSz-eink példát vegyenek a fentemlített esetből. Erdőüzemeink eddig még csak 22 védnökséget vállaltak az EFSz-ek fö­lött és csak 24 szerződést kötöttek a kölcsönös segítségről. Ebből lát­hatjuk, hogy az együttműködési moz­galom még nem öltött kielégítő mé­reteket. Másfelől azonban az EFSz­ek sem nyújtanak elegendő segítsé­get az erdőüzemeknek. Kizárólag csak a kassai kerület szövetkezett tagjai kapcsolódtak be a fafuva­rozásba. A kassai kerület szövetkezeti tagjai az 1950-es évben az erdöüzemek szá­mára 3133 munkaórát dolgoztak le. A jövőben arra kell törekednünk, hogy erdőüzemeink ne legyenek ráutalva az egyéni fuvarosok se­gítségére. Az együttműködésben, amint már említettük is, a kassai kerület, vala­mint a bratislavai kerület halad az élen. A bratislavai kerületben pl. az elmúlt napokban összesen 15 szerző­dést kötöttek EFSz-eink az erlöüze­mekkeL

Next

/
Thumbnails
Contents