Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-25 / 21. szám, csütörtök

c/l Ucivinány üléséről UJSZ

O 1951 január 25 Százhatvanezer gyermeket küldtünk üdülni a mult évben Köztársaságunk kormánya kedden ülést tartott, amelyen tudomásul vette Erban miniszter jelentését az üdültetés mult esztendei lefolyásáról. Az üdültetési akcióban résztvevő gyermekek száma évről évre hatalmas emelkedést mutat. 1950-ben mint 160.000 boldog fiatal vett részt az üdülésben, de e számban még nincsenek benne azok a gyermekek, akik a középiskolák egyhetes üdültetési utazásain vettek részt. Nincsenek benne az úgynevezett természeti iskolák sem, amely akcióban havonta váltakoznak az egyes iskolák, vagy pedig a nagyvárosok nemzeti iskoláinak egyes osztályai. A nemzeti és középiskolák utolsó évfolyamainak azok a tanulói, akik a bányászatba, a kohászatba és az építészetbe jelentkeztek, valamint azok a leánytanulók, akik géplakatos, vasesztergályos és elektromechanikus mesterséget választottak, szintén teljesen díjtalanul nyaraltak. Ebbe a csoportba tartoztak az örömteli munka versenyeinek győztesei, az ifjúsági alkotómunka első helyezettjei is. valamint a második világháború áldozatai után maradt árvák és a munka azon hőseinek gyermekei, akik a munka érdemrenddel vannak kitüntetve. A többi gyermekek állami hozzájárulást kaptak olcsóbb nyaralásukhoz. Az üdültetési akciő lefolyása általában kedvező volt. Komolyabb megbetegedés csak egészen kivételes esetekben fordult elő. Az üdültetési központokban a kultúrális élet fejlesztéséről kiváló művészeink gondoskodtak, akik között tizennégy író és huszonhét alkotóművész is résztvett. Az üdültetési központban vendégszerepeltek és bábszínházak és az összes gyermekszínházak. A gyermekek maguk is alkottak zenei, ének, tánc, irodalmi és képzőművészeti köröket, amelyekben élénk tevékenységet fejtettek ki. Versenyt szerveztek a rend és tisztaság megerősítésére. A kormány meghagyta Erban miniszternek, hogy a legrövidebb időn belül terjesszen elő részletes javaslatot az 1951-es évi gyermeküdültetés terjedelméről és azt minden oldalról biztosítsa. A kormány ezután Nősek belügyminiszter javaslatára jóváhagyta a tűzoltóság és más védelmi alakulatokhoz tartozó személyek hazzátartozóinak kárpótlásáról szóló rendeletet. E rendelet értelmében a tűzoltóság azon tagjainak, akik munkaviszonyban vannak, a szolgálatuk ellátása következtében beállott munkabérveszteséget megtérítik. Ugyancsak megtérítik munkabérüket azon személyeknek, akik a helyi Nemzeti Bizottság vagy a tüzoltóparancsnokság fölhívására a tűzoltóságnak segítséget nyújtanak. Azoknak a személyeknek, akik nincsenek szolgálati viszonyban, pótlékot nyújtanak abban az esetben, ha anyagi viszonyaikban a tűzoltóság munkájával való részvételt nagy kiesést okoznak. A munkabérveszteség vagy e pótlék terjedelméről a helyi Nemzeti Bizottság dönt. A nemzetvédelmi és biztonságügyi miniszter javaslatára a kormány rendeletet hagyott jóvá, amely a haderő és a nemzeti biztonság alakulatainak elszállásolásáról gondoskodik. Az új rendelet megállapítja, hogy megfelelő épületekben milyen terjedelemben lehet elhelyezni a haderő és a Biztonsági Testület tagjait és az elszállásolásért menynyit kell fizetni. A kormányrendelet másik része a katonai és biztonsági alakulatokhoz tartozó lakásokról szól. Olyan lakásokat tekintenek idetartozóknak, amelyekben 1948 június 4-én hivatásos katonai személy vagy nyugdíjas katona, szolgálatot teljesítő vagy nyugdíjas biztonsági személy vagy pedig családjának egyik tagja tartózkodott, abban az esetben, ha a lakás konyhán kívül legalább egy lakóhelyiségből áll. Az ilyen lakások felett a helyi katonai parancsnokságok, illetőleg a Biztonsági Testület kerületi parancsnokságai döntenek. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben farsangi bálok és más társadalmi vállalkozások rendezői olyan kéréssel fordultak a kormány tagjaihoz, hogy rendezéseik felett vállaljanak védnökségeket, a kormány elhatározta, hogy felhívja az illetékeseket arra, hogy ne kérjék fel a kormány tagjait ilyen tisztségek átvételére, mert a kormány tagjai ezeket a tisztségeket nem tudják elfogadni és ellátni. A Dynamit-Nobel ifjúsága harcol az élelmiszerek pocsékolása ellen A karlini úttörők felhívása, akik a köztársaság elnökének szavaira feleltek, Szlovákiában is egyre szélesebb visszhanggal találkozik. A CsISz tagjai a bratislavai Dynamit-Nobel-Ozem tanulmányi központjában csatlakoztak ehhez a felhíváshoz és a következő határozatot szavazták meg: — Mi, a Dynamit-Nobel gyakorló központjának szövetségi tagjai, megértve köztársasági elnökünk újévi köszöntőjében foglalt gondolatait és kötelezzük magunkat, hogy a lehető legnagyobb mértékben takarékoskodni fogunk az élelmiszerekkel, hogy így b.,;tosítsuk országunk lakosságának folyamatos ellátását. Kijelentjük, hogy egyetlen darab kenyér vagy más élelmiszer sem pocsékolódik el nálunk és a megtakarítás legkevesebb napi 20 kilogramm kenyeret fog kitenni. Ezt a megtakarítást abban a tudatban tesszük, hogy hiábavaló volna földműveseink munkája, beszolgáltatási kötelezettségeik teljesítése, ha az élelmiszereket mi elpocsékolnánk. Mint haladó ifjúság nem békélhetünk meg azzal, hogy gazdasági életünket bármily módon megkárosítsuk. Ezért felhívjuk a szlovákiai dolgozó ifjúság minden tanuló központjának tagjait, hogy hasonló kötelezettségvállalással csatlakozzanak felhívásunkhoz és így váljanak köztársaságunk gondos gazdáivá. A Kablo élmunkásai iskolalátogatáson A Kablo-gumonüzetn néhány élmunkása Manz Frigyes elvtárs, az üzemtanács elnökének vezetésével meglátogatták a bratislavai 23. nemzeti iskolát, ahol a tantestület kezdeményezésére azt a feladatot vállalták magukra, hogy a diákságot megismertetik, közelebb hozzák munkásosztályunk képviselőivel. A meghívott élmünkások saját szemükkel meggyőződtek új, szocialista iskolánk haladásáról és a diákságnak lehetősége nyílt arra, hogy elbeszélgessen az élmunkásmunkáról az üzemekben, ahol életszínvonalunk emelésének döntő csatája folyik. Az élmunkásokat az iskola úttörői hívták meg és kedves üdvözlésben részesítették a munka megjelenő hőseit. JAROSLAV HAŠEK (1913): A BECKOi KOLOSTORBAN A beckói szerzetesekkel négy év előtt ismerkedtem meg. Nagyon kellemes ferencrendiek voltak, rögtön el is mesélem, hogyan éreztem magamat náluk. A vágvölgyi Beckóba azért mentem, hogy a kúnok maradványai után kutassak az ottani lakosság között. Nem szükséges bővebb magyarázatokba bocsátkoznom, mert az igazság az, hogy ezzel a kifogással loptam be magamat a kolostorba, röviden, megtévesztettem a kegyes apátot. Bekopogtattam a kolostor kapuján, leadtam névjegyemet. Névjegyem másik oldalán ez állott: „Önökhöz fordulok, tisztelendő uraim, a kúnok ügyében, akiknek nyomait kutatni jöttem a Vág völgyébe". Alatta pedig szerényen ez: „Kérek éjjeli szállást és engedélyt a kolostori levéltár átvizsgálásához". Az ajtónyító páter rögtön bevezetett a fogadószobába és elment bejelenteni látogatásomat Euzebius apátnak. Pár perc múlva már jött is Euzebius apát. Kezet nyújtva rögtön mentegetőzni kezdett, hogy a kúnokról semmit nem tud Tehát pont olyan sokat tudott, mint fa. De ami a levéltárat illeti, az rendelkezésemre áll, szívesen látnak a kolostorban, maradjak, amíg jólesik. Majd átvezetett a refektóriumba, ahol a szerzetes urak sakkoztak. Bemutatott a barátoknak, majd Libériát páter bevezetett a szobámba, ahonnan gyönyörű kilátás nyiít a Vágra. Kinyitotta az ab! kot s körbemutatva így szólt: ,,Ez mind a miénk". A hosszú, termékeny síkságon széltiben-hosszá.ban sárgállott a gabona rétek zöldeltek feketéit az erdő és ez mind. mind a beckói szerzeteseké volt. Majd Isten nagyságáról beszélt, szemei csillogtak a lelkesedéstől, arca a zsírtól fénylett. Meghívott a szobájába, ahol rózsa, bazsalikom virított az ablakban. Kinyitotta szekrényét, kivett egy doboz szardiniát, a másik szekrényből finom konyakot húzott elő. Kis ideig pihentünk, iddogáltunk, szivarjainkat szíva, mindenféle dolgokról beszélgetve. Ab árvízről, amitől nagyon féltek, amelyet azonban imájukkal elhárítottak, a gyönyörű nyárról, a termésről, az Isten hatalmából termett gabonáról, no meg arról, hogy milyen szépen sikerült a rozs meg a lucerna. Azután felvezetett a kolostor tornyába, lemutatott egy épületcsoportra és így szólt: — Az, amit ott lát, az a kolostor majorja, alhol négyszáz szarvasmarhát tenyésztünk, háromszáz sertést és a major alatt van a baromfitenyészetünk. Az a másik épületcsoport j a juhtanya négyszáz darab juhhal, p- erdő szélén húzódik a fácános. Az e. löben nyolc erdészünk és vadászunk van. Vadállományunk bőséges, őz, szarvas, dámvad, vaddisznó, nyúl, fogoly. Élénk leírás közben a kedves Liberát barát imára kulcsolta kezét és felfohászkodott: — Nagy az Úristen kegyelme! Idölcözben már kerestek bennünket a vacsorához. Tizenketten ültünk a hosszú asztal körül és miközben rövid imára álltunk fel az Úrtól jó étvágyat kérni, már tálalták is az ételt. Minden elismerésem a konyháé! A Mindenható szerencsésen vezérli a beckói kolostor szerzetes-szakácsainak kezét és véghetetlent jóságában tyúklevest, apróra vágott gyomor- és májdarabj kákkal nyújtott nekünk. Majd egy pohár madeira után gesztenyével töltött fácánpecsenye következett. Még nagyobb volt a Mindeható jóíága, mikor fiatal libát és salátát tálaltatott fel nekünk. Fénylettek az örömtől a barátok szemei, amikor sült pisztráng került az asztalra, így hát a rövid szünetben újból hálát adtunk a Teremtőnek. Remekek voltak a pisztrángok. Teljes mértékben értékeltük az Úr jóságát, aki azért teremtette ezt a sok finom falatot, hogy a beckói ferencrendieknek jól menjen sora. A bor is Isten teremtése. És milyen borai voltak a beckói kolostornak! A bor olyan finom, olyan különleges volt, hogy nem győztük tölteni, így teltek el az órák barátságos beszélgetés és szivarfüst közben, majd az apát érdekes történeteket kezdett mesélni. Szó szót követett és egyszerre megszólalt Fortunát vagy Liberát barát és kétértelmű anekdóták elbeszélésébe kezdtek ilyen bevezetéssel: — Milyen romlott is ez a világ, az ember nem is hinné, mesélte nekem egyszer az egyik kocsis, amikor a trencséni kanoniátusra mentem vendégségbe, ő meg egy úrtól hallotta ezt a disznóságot. A semmirevaló, még a szavaival is vétkezett, nem túlzok, mert ez a tartalma ... És már folyt is a beszéd, valamit kézmozdulatokkal jeleztek, aztán behozták a legfinomabb konyakot, miközben felkelt a nap Trencsén felett. Az ördögbe is! Még aludni sem volt kedvem s amikor a páter urak szétszéledtek szobáikba, elindultam sétálni a mezőre. A földeken már javában folyt a munka. A hajnali szürkületben füvet kaszáltak a kolostori marhák részére. Az erdő szlén kaszáját fente egy öreg ember: — Adjon Isten minden jót! — Hogy megy a sora? — kérdeztem az öreget. — Lelkemre, bűn volna azt mondani, hogy jól — válaszolt az öreg. — Már hogy is volna jő dolgom — folytatta szorongva —, egész nap dolgozom a kolostori nagyságosaknak és az urak húsz krajcárt fizetnek egy' napra koszt nélkül, mert hát muszáj spórolni a pápára. Keresztet vetett és a reggeli csendben tovább fente kaszáját. És amikor a Vág fölött szétfoszlott a köd, a beckói kolostorban vígan hortyogott tizenkét Ferencrendi. Ford.: Soós Erzsébet. Becsüljük meg kenyerünket Január 19-én tartották meg Komáromban az üzemi szaktanácsok elnökségi ülését. Petrovics elvtárs megnyitó beszéde után Késik elvtárs szólt a liszt és a kenyér megbecsülésének szükségességéről, mivel egyes reakciós elemek visszaélve a helyzettel, felvásárolták és állatokkal etették meg ezt a fontos, nélkülözhetetlen élelmicikket. Tényekkel bizonyította, hogy egyes esetekben a rosszindulatú kulákok kenyérrel hizlalták disznaikat, 30 korona értékű kenyérből egy kg húst nyertek, amit aztán a szabad piacon 80—100 Kčs-ért eladtak. így tettek szert tisztességtelen, aránytalanul nagy nyereségre. A városban az útcákon lépten-nyomon eldobált kenyér-, és kiflimaradékokat talál az ember. Nem takarékoskodtunk eléggé, nem becsültük meg eléggé kenyerünket és így természetes, hogy bármennyire is tömték az üzleteket liszttel, minden elfogyott. Ez az állapot arra késztette az illetékes szerveket, hogy a dolgozók érdekében biztosítsa a kenyér- és lisztáru igazságos és észszerű beszerzési lehetőségét. A jövőben már nem lehet mázsa számra összeharácsolni lisztet, hanem mindenki megkapja a maga szükségletét. Az új árakkal kapcsolatban kifejtette Kosik elvtárs, hogy a bevezetett drágább ár tulajdonképpen még sem jelent drágulást, mert újfajta, finomabb minőségű liszt kerül forgalomba és feldolgozásra. Ezután Harcinik elvtárs vette át a szót, aki általános derültség mellett bejelentette az „Amerika Hangja" legújabb „kacsáját". E szerint a közelmúltban nálunk, a csehszlovák népi demokratikus köztársaságban 2500 ember halt éhen. Természetes, hogy dolgozóink, akik ennek éppen az ellenkezőjéről, az életszínvonal állandó emelkedéséről győződhetnek meg, ezt a koholmányt éppúgy kinevetik, mint például a Buzalka püspök haláláról költött álhírt és természetesen csak az Amerika imádóknak volt meglepetés, mikor a tárgyaláson kiderült, bogy Buzalka püspök él Harcinik elvtárs, is foglalkozott a kenyér és liszt körüli új rendszabályok kérdésével. Kifejtette, hogy a Kommunista Párt vezetése alatt álló kormányunk hagyományaihoz híven gondoskodik a dolgozók rendszeres, nyugodt ellátásáról ma és a jövőben is. A beszédek után vita következett A gyűlés résztvevői jól meggondolt kérdéseket tettek fel és helyes felfogással szóltak hozzá a dologhoz. A kérdésekre Petrovics elvtárs kielégítő magyarázatokat adott. A reakció vad híreivel ellentétben, amelyek szerint hazánkban éhség van, statisztikai kimutaf ásókkal bizonyította, hogy menynyivel több élelmiszer és más árucikk fogy ma hazánkban évente, mint a háborút megelőző években. Mindennél ékesebben bizonyítja dolgozóink jó ellátását és megélhetését, hogy bútort például alig kapni, mert olyan nagy a kereslet, hogy az üzemek alig győzik készíteni. Rámutatott Eiseohower európai körútjára is, amelynek célja bizonyára nem „levegőváltozás" volt, hanem alapos körültekintés akart lenni, hogy milyen a helyzet a béketábor országaiban. Ismételten felhívta a figyelmet, hogy be kell szüntetnünk mindennemű pocsékolást, össze kell fognunk, többet, jobbat, gazdaságosabban kell termelnünk, hogy az ellenfél, a háború oldalán állók lássák, kivel állnak szemben. Holczer László munkáslevelező, körzeti műhely, Komárom. Beszámoló a Čierná nad Tísou-i építkezési üzemről Az ötéves terv harmadik évének kezdetén igyekszünk összegezni a mult év tápasztalátalt, megállapítani, hogy mit végeztünk jól és mit nem. Ami a politikai nevelő munkát illeti, rájöttünk, hogy üzemi pártszervezetünk munkája nem volt kielégítő. A pártiskola látogatását nem szerveztük meg elég alaposan és nem fordítottunk gondot üzemünkben az elvtársak felvilágosítására. Hogy milyen nagyjelentőségű a pártiskola 'átogatása, azt észrevehettük a tervteljesítés eredményeiből is, mert csak politikailag felvilágosult és öntudatos emberek nyújthatnak olyan teljesítményt, amely megfelel Pártunk és egész gazdasági rendszerünk irányvonalának. 1950 második felében már igyekeztünk a politikai munkát javítani. A termelés nagyobb sikere érdekében szocialista munkaszerződéseket kötöttünk és nagyobb lendületet adtunk a munkaversenynek. Az eredmény meg is mutatkozott, mert a tervbe vett munkát már november 26-ra teljesítettük. A siker attól is függ, hogy építészeink és palléraink mennvire dolgoznak össze és támogatják a munkások erőkifejtéseit. Itt a politikai kapcsolat a gyenge szervezés miatt még nem kielégítő. Itt is a politikai felvilágosító munkára vár a feladat, hogy a hibák kiküszöbölődjenek. Az ötéves terv harmadik évének kezdetén e hibákat felismerve, igyekszünk új, jobb szervezéssel biztosítani az új tervév sikerét. Előirányoztuk a hiányzások teljes kiküszöbölését, a dolgozók közt végzendő ió felvilágosító munkát és megszerveztük az 1951. évi pártiskolázás rendszeres menetét. A téli munkálatok előkészítése is megtörtént. Pártunk és kormányunk gondoskodott arról, hogv dolgozóink meleg ruhát kapjanak, bőrcsizmákat, meleg bekecseket, téli sapkát, kesztyűt, stb. Megelégedetten és hálával fogadták mindezt dolgozóink szeretett Pártunktól és annak vezérétől, Gottwald elvtárstól. Hálájukat boldog, nyugodt életükért a munka és a béke arcvonalán kifejtett egvre magasabb és jobb minőségű termeléssel akarják kifejezni. Éberen figyelik a kártevők, a hazaárulók, a reakciósok tevékenységét és harcolnak mindazok ellen, akik el akarnák árulni népünket és összeköttetést keresnek a nvugati háborús uszítókkal, hogv uralmukat viszszaállítsák. Nemrég egyházi főpapok nem átalolták népi demokratikus köztársaságunk és békés életünk felforgatására törekedni. Amint azonban az ö tervük nem sikerült, úgy a többi sötétlelkű gazember terveit is meghiúsítjuk, mert őrt állunk a munka és a béke védelmében és leleplezzük őket. Erőt ad ehhez vezető dicső Kommunista Pártunkba vetett hitünk és az a tudat, hogy a nagy Szovjetúnió oldalán harcolunk, amelyet Sztálin elvtárs vezet. Csehszlovákia dolgozóinak csakis ez az út biztosíthatja a jólétet, a békét és a szocial

;sta, boldog jövőt. TÖRÖK Imre. munkáslevelező, Csehszlovák Építkezési Üzemek, Čierná nad Tisou. Mától kezdve folytatólagos tudósításokban Ismertetjük a „Tél" című képeskönyvünkben közölt IV. keresztrejtvénypályázatunkra beérkezett heI lyes megfejtések beküldőinek névsorát. A díjsorsolásban résztvesznek a következők: Bognár Helena, Bratislava, Kovái Ferenc Kassa, Hahn E. Rudolf Poprád, Takács Ferenc Szečianky, Mészáros Ferenc Sándor Holice, özv. Kováts Gézáné Trstená pri Horn., Somogyi Rózsi Diószeg, Balogh Ottó Diószeg, Drenková Piroska Rozsnyó (2 szelvénnyel), Novotny Hona Pőstyén (2 szelvénnyel), Lakatos Margit Losonc, Micsurda Tibor Fülek, Lakatos Irma Opotavá (2 szelvénynyel), Borka Lajos Svodov, özv. Mács Józsefné Štrkovec (2 szelvénnyel), Szabó Margit Érsekújvár (2 szelvénynyel), Dremmel István Chomútov, Duchon Gyula Dubnica (2 szelvénynyel), Margótsy László Gelnica, Balogh István Tardoskedd, Szél János I" Királyhelmec, Szőke József Makov, Pfaundler Mprgit Losonc, ifi. Markusz József Rimaszombat, Iván József Holice, Ulrich Irén Somorja (S szelvénnyel), Marltusz Zoltán Rimaszombat, Engelhardt Adrianna IpolysÉg, Kemecliey Béla Királyhelmec, Orgyelan Miklós Királyhelmec, Forgon Lenke Kameňany, Brezina Irma Gem. Horka, Franta József Diószeg, Zsolka István Losonc, Keszi Judith Kassa, Vavrik Margit Diószeg, Aschner Károly Bratislava, Prohászka Lajos Érsekújvár, Dumán Ernő Diószeg, Horváth Zoltán Somorja, Kövesdi Magda Meliata, Tóth Pál Poľany (2 szelvénnyel), Germán János Komárom, Csicsman Károly Pohr. Ruskov, Juhász István Vyškovce (40 szelvénnyel), Fodor Ferenc Obid (2 szelvénnyel), Krajcsi Lazáry István Komárom, Bordács Mária Szene, Jasinszka Mária Kassa, Németh Imre Aranyos, Halászi Hilda Losonc. Legközelebb lapunk vasárnapi számában közlünk ú.iabb névsort. A mesffejtések beküldésének végső határideje 1951 január 31. A pályázat feltételeit a „Tél" képeskönyvül. oldalán ismertetjük. A kiadóhivatal,