Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-24 / 20. szám, szerda

U J sin 1951 január 24 A rimaszombati Járás újra példát mutat Mesterek segítik a munkásokat II kötelezettségvállalások és a pártoktatás ellenőrzésével igyekszünk Pártunkat erőssé tenni és új kádereket nevein! Az átigazolások elle nőrzése során szerzett ió tapasztalatokból kiindulva, a ri maszombati járási pártvezetőség, városi pártvezetőségg el közösen újabb programmot dolgozott ki. részben a kötelezettségvállalások teljesítésének, részben pedig az évi párt iskolák (alapiskolák) és marx-lenini körök működésének ellenőrzésére. Ezeknek az ellenőrzési munkáknak elvégzésére a járási vezetőség a legjobb e Ivtársakat választotta ki. akik között az üzemi és helyi pártszervezeteket, ellenőrzés céljából felosztotta. A ki' jelölt elvtársak, az üzemi és alapszerv ezetek vezetőségének, a tízesbizalmiak és a tizescsoportok tagjainak jelenlétében egyénenként hajtják végre az ellenőrzést, amelyet már eddig is, több szervezetben a legjobb eredménnyel vezettek le. Ahol például a tízescsoportban az elvtársak arra kötelezték magukat, hogy előfizetnek az Üj Szóra vagy a Pártéletre, ott az ellenőrzésre kiielölt elvtársak ragaszkodtak ahhoz, hogy az előfizetést az illető elvtárs, a posta által kiállított nyugtával igazolja. Ahol az elvtársak arra kötelezték magukat, hogy előadásokat fognak tartani az üzemi pártszervezetben, vagy pedig a szakszervezetben, ott az ellenőrzéssel megbízott elvtársak abban a szervezetben szereztek meggyőződést az adott kötelezettségvállalás teljesítéséről, amelv szervezetre vonatkozólag a tízescsoport tagja azt megtette. Az ellenőrzésre kiielölt elvtársak az ilyen kötelezettségvállalásnál azt is ellenőrzik, hogy az illető tizescsoporttag milyen eredménnyel adott elő. Ezt abból a célból vizsgálják, hogy az elvtárs, aki magát politikai, vagy pedig szakelőadás megtartására kötelezte, nem volna- alkalmas oktatónak, vagy pedig valamilyen más pártfunkcióra. Ahol a tízescsoport tagjai arra kötelezték magukat, hogv oktatónak jelentkeznek az Akció Bizottságnál, a Szovjtbarátok Egyesületénél, vagy a Járási Párttitkárságnál, ott az ellenőrző elvtársak, a kötelezettségvállalás teljesítéséről úgy győződnek meg, hogy felkeresik annak a szervezetnek vezetőségét, vagy titkárát, ahová kötelezte magát a tízescsoport tagja, hogy oktatónak jelentkezik. Kiküszöböljük a felülvizsgálásnál felmerült hibákat Amikor a kötelezettségvállalások ellenőrzésének eme módszerét határozta e la járási vezetőség, akkor abból indult ki, hogy különösen a tízesbizalmiak a tízescsoport tagjaival szemben a legtöbb esetben elfogultak. — Járási pártvezetőségünk még nem felejtette el, hogy az átigazolásoknál mennyire érvényesült a sógorság-komaság és a szervezeteken belüli lokálpatriotizmus és hogy az átigazolás első heteiben mennyire megnehezítette az eredmé nyes és a Központi Pártvezetőség szellemében való munkát az a súlyos tünet, hogy mind a tízesbizalmiak, mind pedig a szervezetek vezetőségeinek tagjai a saját szervezeteiken belül nem akarták, igen sokszor pedig nem merték alkalmazni az elengedhetetlen bolsevik kritikát és önkritikát. A kötelezettségvállalások ellenőrzésének ilyen új módszere, meg is hozta a tőle várt jó eredményeket. A kötelezettségvállalások teljesítésének felülvizsgálatánál már egészen más szellemmel találkoztunk, mint az átigazolások ellenőrzésénél. A tizescsoportok tagjai fegyelmezettebbeknek és öntudatosabbaknak bizonyultak. Azok az elvtársak, akik az általuk adott határidőre nem teljesítették kötelezettségvállalásukat, kifejezetten restellették mulasztásukat és nyomban kötelezték is magukat, hogy egy egészen rövid, úiabb határidőn belül hiánytalanul teljesítik kötelezettségvállalásukat. A kötelezettségvállalások eme újfajta ellenőrzése, határozottan újabb és igen jó iskola volt az elvtársak számára. Igen sok esetben a tízescsooort tagjai, ezen ellenőrzés alkalmával pótolják kötelezettségvállalásaikat és egyben hosszabb időre szóló kötelezettségeket is vállalnak. Különösen jó eredményt mutathat fel e téren a kommunális vállalatok üzemi pártszervezete, ahol az ellenőrzés munkájába az egész pártvezetőség bekapcsolódott. Rybár Gyula elvtárs kötelezettségvállalásainak legnagyobb részét nemcsak teljesítette, de túl is teljesítette. Hronec János elvtárs is — egy kötelezettség kivételével, amelvre nézve január hó 15 napjáig adott újabb határidőt — szintén eleget tett kötelezettségvállalásának. Veverka Sándor elvtárs is idejére teljesítette kötelezettségvállalását. Jó munkát végzett az ellenőrzésben Lesák István elvtárs, aki a kötelezettségvállalások ellenőrzése céljából az állami birtokok üzemi pártszervezetéhez volt kiküldve Lesák elvtárs igyekezete főleg arra Irányult, hogy a tízescsoport tagjai , a mezőgazdasággal kapcsolatosan adjanak, hosszabb időre szóló kötelezettségvállalásokat és hogy az elvtársak eddigi hiányos kötelezettségvállalásaikat egészítsék ki és így elősegítsék az állami birtok jó munkáját. Lénárd Ferenc elvtárs, aki eddigi kötelezettségeit is becsületesen teljesítette, még arra kötelezte magát, hogy február végéig a kurinczpusztai állami birtokhoz tartozó legelőket rendbehozatja és hogy már most megkezdi az előkészületi munkákat a földek tavaszi felszántásához. Vacula Rudolf elvtárs, aki szintén jól te!'Vetette kötelezettségvállalásait, arra kö

f"'ezte magát az ellenőrzés alkalmával, hogy február végéig, az állami birtokhoz tartozó Szabadka pusztán, a fejési eredményt 10%-kal növeli. Hasonlóképpen újabb, értékes kötelezettséget vállalt az állami birtok termelésének fokozásával kapcsolatosan Pavlicska Pál elvtárs is. Jó és lelkiismeretes munkát végzett a kötelezettségvállalások ellenőrzésében a Csehszlovák Vasútak rimaszombati üzemi pártszervezeténél Éliás József elvtárs. Igen nagy gondossággal és lelkiismeretességgel vitte keresztül az ellenőrzési munkát Hlusik János malomi munkás elvtárs, aki egyébként komoly oktatást adott, mind a tízesbízalmi.mind az üzemi pártszervezet alelnökének azért, hogy azok nem megfelelően készítették el az anyagot a felülvizsgálathoz. Hlusik elvtárs a Járási Nemzeti Biztosító üzemi pártszervezeténél vezette le az ellenőrzést, ahol különösen Tóth Béla elvtárs teljesítette példásan kötelezettségvállalásait. Olyan felkészülten tartotta meg előadását „Harcunk a békéért" címmel, hogy ezen az alapon Hlusik elvtárs javaslatot is tett a Járási Párttitkárságnak, hogy Tóth elvtársat, mint járási oktatót kapcsolja be a pártmunkába. Igen fegyelmezetten ós kötelességtudóan végezte el az ellenőrzést Fábián László tanár elvtárs az Állami erdők üzemi szervezeténél, ahol Bábel Milán, Belko József, valamint Holko Gyula elvtásrak túlteljesítették kötelezettségvállalásaikat. Járási párt vezetőségünk most már másodízben győződött meg, hogy az ilyen különleges ellenőrzés mily nagy mértékben javítja a pártszervezetek munkáját és éppen ezért az eddigi eredményekből levonva a tanulságot, újabb lépésre határozta el magát. Az 1949—50-es évi pártiskolával kapcsolatosan ugyanis járásunkban mind az üzemi pártszervezeteknél, mind a helyi szervezeteknél sok hibával és hiányossággal találkoztunk. Sok helyen a kijelölt oktatók és azok helyettesei, nem végezték el lelkiismeretesen munkájukat sem az alapiskolában, sem pedig a marx-lenini körökben. Ezért járásunk pártvezetősége arra az elhatározásra jutott, hogy a pártiskolázással kapcsolatos kádernevelés kérdésére fordított figyelemmel nagy szolgálatot tesz Pártunknak, ha az alapiskolák és a marx-lenini körök lefolyását állandóan figyelemmel kíséri és erre a célra kijelölt jó elvtársak útján, a<z összes üzemi és helyi pártszervezetekben az oktatók és azok helyetteseinek munkáját ellenőrzi. 1. Az oktató rátermettségét, előadó képességét, előadói metódusát ellenőrizve, meg lehetne állapítani, hogy az illető tanító megfelel-e hivatásának, hogy nyugodtan rá lehet-e bízni a tagság oktatását, avagy pedig szükséges volna leváltásáról gondoskodni, hogy a tanító nem volna-e alkalmas a jövőben magasabb politikai iskolában való oktatásra és bizonyos pártfunkció betöltésére. 2. Az iskolában résztvevőknek, a beszélgetésben és vitában való részvételénél meg lehet állapítani nemcsak azt, hogy milyen szorgalmasan készültek fel, hogy a kiadott anyagból milyen részekre figyeltek fel legjobban, hanem egyben azt is, hogy nem lesznek-e alkalmasak a közelebbi jövőben új káder nevelésére, vagy pártfunkcionáriusnak és hogy nem tapasztalható-e egyes elvtársaknál olyan gyors fejlődési folyamat, amely őket alkalmassá tenné előadóknak, vagy oktatóknak. 3. Hogy a tanítók és azok helyettesei tudva azt, hogy munkájuknak rendszeres figyelmet szentelnek, lelkiismeretesebben, nagyobb buzgalommal, nagyobb kommunista öntudattal fogják elvégezni ezen feladatukat. Minden egyes, ilyen ellenőrzéssel megbízott elvtárs megkapta írásban az egész évre szóló iskolai munkaprogrammot és annak alapján állandóan ellenőrzi az iskola lefolyását, a tanítók munkáját és tapasztalatairól két hónaponként közös tanácskozáson beszámol. Koziner Imre. Az érsekújvári Elektroszvitben javul a pártmunka és jobb a tervteljesítés Az érsekújvári Elektroszvit-üzem párttagságánál a felülvizsgálás határozott nehézségekbe ütközött. Az üzem átszervezés alat áll, a dolgozók egyrésze Csehországban volt és nehezen lehetett nyilvántartani a párttagokat, nehezen lehetett megállapítani a párttagok létszámát, tartózkodási helyét és így rendszeresen foglalkozni felülvizsgálásukkal. Ez határozta meg az üzemi pártszervezet munkáját. Azonban itt követték el azt a hibát, hogy nem vezették szabályszerűen az eltávozó párttagok névsorát. így magyarázható, hogy az üzemben a párttagok felülvizsgálása még január 15-én is tartott. Ezen nehézségek ellenére is az üzemben maradt és az üzembe visszaérkezett párttagok felülvizsgálásának örvendetes hatása volt. Emelkedett a munkateljesítmény és a kötelezettségvállalások eredményeképpen 300 darab Uj Szót és Pravdát rendeltek, ami nem kis szám és ami bizonyítja a dolgozók magas politikai fejlettségét és kultúrszomját. A kötelezettségvállalások között leggyakrabban a következők szerepelnek: a párttagok élmunkások lesznek és az élmunkás címet és teljesítményt megtartják a következő felülvizsgálásig. 20—30%kal lépik túl normáikat egész éven át és sokan még a normaszilárdítás után is 10%-kal túlteljesítik a tervet. Az egyes üzemrészek mesterei olyan irányú kötelezettséget vállaltak, hogy a munkásokat gyakorlatilag is támogatják jó munkájuk végzésében. Például, ha egy munkás valamilyen okból elhagyja a gépét, vagy eltávozik, akkor helyébe a mester áll be, hogy így a termelésben semmiféle 'ennakadás ne következzen be. így a mesterek gyakorlatilag is segítik a tervek sikerét. A párttagok között, főként a 1948 utáni párttagok között vannak olyanok, akik eddig semmiféle pártmunkát nem végeztek. A pártoktatás évében az összejöveteleken a párttagságnak mintegy 80 százaléka vesz részt és eddig már a „Harc a békéért" és a „Nemzetközi helyzet" című témákat meg is vitatták. A vitában a párttagok igen élénken vettek részt és igen komoly hozzászólások is voltak Az üzemben 27 kör van és az oktatók a régebbi, képzettebb párttagok közül kerülnek ki. Most, hogy e hó 27-én sor kerül az évzáró taggyűlés megtartására, ezzel kapcsolatban Mészáros párttitkár, értékelve az üzemi pártszervezet munkáját, a következőket mondotta: — Meg kell állapítanunk, hogy a nehézségek ellenére is, a munkásság munkamorálja jó és építőakarata erős, teljesíti az ötéves terv feladatait. Azonban meg kell állapítanunk, hogy a pártszervezet gyöngye munkát végzett, mert a párttagság nem volt eléggé öntudatos, nem volt eléggé képzett. A funkcionáriusok nem hangsúlyozták ki eléggé a Párt vezető szerepét és nem igyekeztek ezt a vezető szerepet a munkásság körében jó példákkal is bizonyítani. Ennek következménye volt, hogy az üzem dolgozói nem isme ték fel a pártmunka fontos szerepét. Az új pártbizottság megválasztásánál, tehát e.sősftrban arra fogunk súlyt fektetni, hogy a bizottsági tagok a munkások, főleg pedig az élmunkások közül kerüljenek ki. A régi bizottsági tagoknak, csuk mintegy egyharmada fog megmaradni. Az, hogy a/ üzemi pártszervezet vezetői nem hangsúlyozták ki megfelelően a Pált vezető szerepét és jelentőségét, megmutatkozott abban is, hogy a tagok nem törődtek a tagkönyvekkel. s azokat sok esetben gyűrötten, tépett állapotban találtuk. Sokan nem fizették rendesen a tagdíjakat. Űj tagokat fogunk beszervezni az élmunkások közül, de csak akkor, ha szemmel látható, hogy az élmunkás, öntudatos és valóban méltó a párttagságra. Itt kell még megemlítenünk azt is, hogy a múltban a pártélet nagyon gyenge volt az üzemben, a párttagok nem éltek szervezeti életet. A pártoktatás, múlt éve is hiányos volt. Ezeket a hibákat most a tízescsoportokon belül a párttagok nagyobb arányú foglalkoztatásával és képzésével igyekszünk majd kiküszöbölni, de nagyobb feladatok várnak a Szakszervezetre is. A hazaáruló papok bűnpere alkalmából az üzem dolgozóinak akaratát tolmácsoltuk, amikor az üzem munkásságának kérésére követeltük, hogy ítéljenek a hazaáruló papok felett szigorúan, bűnösségük mértékének megfelelően. Az igazságos ítélet nagy visszhangot keltett a munkásság körében. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a munkaerők átvizsgálása során biztosítani tudtunk hat munkaerőt a bányaipar számára és kötelezettséget vállaltunk, hogy munkaerőket továbbra is igyekszünk biztosítani a nehézipar számára. A szocialista munkaverseny, az élmunkásmozgalom és az újítómozgalom sikerét nagyban elősegítik faliújságjaink és a jelszavak, amelyeket a munkások maguk szövegeztek meg. A szovjet munkamódszerek nagyon népszerűek a munkásság körében és a faliújság, vagy az üzemi újság egyegy szovjet sztahanovistáról szóló cikke mindenkor nagy visszhangot kelt. E lelkesítő példák nyomán munkásságunk is nagy erőfeszítéseket tesz a sztahanovista módszerek elsajátítására. (V. I.) Holdvilágmentes szeptemberi éjszaka. Az ember a sötétségben alig tudja megkülönböztetni a hullámos dombokat az út két oldalán. Egyre több ilyen domb lesz. Lehet, hogy hamarosan odaérünk a Bunkej-hágóhoz, amely mögött már Korea délvidéke kezdődik. A mi zsákmányolt Willis-kocsink egymásután előzi a tehergépkocsikat. Óvatosan előz, mert lámpa nélkül kell haladnunk, s ha az ember nem nyitja ki a szemét, egy-kettőre az árokban találhatja magát. A tehergépkocsik annyira meg vannak rakva, hogy SLZ ember azt hihetné, csak egy kis zökkenő kell és leszakad a karosszéria. Hegynek fel zúgnak a motorok, megfeszítik minden erejüket, lejtőnek lefelé pedig csikorognak a fékek. A teherkocsik is eloltott lámpával hajtanak és csak minden tizedik kocsi gyújtja meg nagyritkán elsötétítési lámpáját, keskeny kis fénycsíkot vetve az útra. A nyitott tetejű vezetőülésen csak az emberek körvonalait látni. Szinte odatapadnak a szélvédőüveghez, s minden idegszálukat a végtelenségig megfeszítik. A fronton szolgálatot teljesítő gépkocsik útjának megvannak a maga szakaszai. Ezeket a szakaszokat a helyi folyócskák szabják meg. Sok ilyen kis folyó kanyarog ezen a vidéken, s nagy robajjal nyeli el őket a köves meder. A gépkocsik folyótól folyóig haladnak, s a vezetőket egyre az a gondolat űzi, hogy minél előbb maguk mögött hagyhassák az átkelést, mert leggyakrabban itt ütnek rajtuk az amerikai repülőgépek. Soffőrünk hirtelen rálép a fékre. Közvetlenül előttünk néhány tehergépkocsi áll. A beállott csendben hallani lehet a víz csobogását. Mi történt? Talln megsérült az átkelöget valamiről. Az egyik közülük kiválik, s a zseblámpa fényénél megpillantjuk sovány arcát, feketeszegélyü őrmesteri vállszalagját. Az őrmester azt mondja a tolmácsnak, hogy itt át lehet gázolni a folyón, mert nem mély. Egy kissé azonban jobbra kell tartani, hogy elkerüljük a bombatölcséreket. — És maguk miért akadtak meg itt? — kérdeztem tőle. — Egy perc múlva mi is megyünk, — válaszolja tompán az őrmester. — Menjenek csak bátran, itt nem veszélyes. Halkan még mond néhány szót a tolmácsnak. És ebből a pár szóból egész hőstett bontakozik ki. Legutolsó útjuk alkalmával ennél az átkelésnél a gépkocsioszlopot amerikai vadászgépek támadták meg. A soffőrök felkészültek arra, hogy minél előbb áthajtsanak a helyi folyócskán és ezért szorosan felzárkóztatták a kocsikat. Mikor a géppuskák elkezdtek zakatolni, a kocsikat már nem lehetett szétoszlatni. A katonák, mint rendesen, két oldalt szétszaladtak és lefeküdtek a kukoricásban. A géppuskák pásztázó lövedékei átütötték az élenhaladó gép vezetőfülkéjét. Az utat tűző láng festette vörösre. Még egy perc és elkezdenek robbanni a lövedékek, a láng átterjed az egész kocsioszlopra. — A kocsioszlop azonban nem pusztult el — mondotta az őrmester. — Egyik elvtársunk odarohant a géphez, gázt adott, s a folyóhez rohant abban a reményben, hogy ott sikerül eloltania a tüzet. Gépét azon(Koreai naplójegyzetek) — Jun Men I. tüzvonalbeli gépkocsizó-zászlóalj sofförje, válaszolta az őrmester... hely? Tolmácsunkkal előre igyek- ban nem tudta megmenteni. De megcirríívilr A m /viroirrtlrAtl- IrAr, 4- í il avi Ír • -— ^ — : 1 szünk. A megszokott kép tárul elénk: a parton és a vizben ott feketéllenek előttünk a szétrombolt és elégett gépek vázai. Néhány katona fedetlen fővel áll a parton és halkan beszélmentette bajtársait, a többi gépkocsit és a lőszert, amit a megszabott időre el is juttattunk a frontra. Elővettem jegyzetfüzetemet és megkérdeztem a hős nevét. November elején Észak-Korea ege nyáriasan derült volt, noha már érezni lehetett az ősz hűvös lehelletét. A nádtetőkről csak déltájban tUnt el a fehéres dér, apró, ragyogó vízcseppek alakjában hullva le a földre. A szikrázó pocsolyák és a föld nedvessége elpárolgott és úgy látszott, mintha a tiszta, áramló levegőben finoman reszketne a távoli hegyes táj. A nap szemmelláthatólag azon volt, hogy minél tovább melegítse az embereket, akiket az őszi fagy ott ért a hadak útján. Az egyik ilyen napon eljutottam Lim Con Ho kapitány ütegének tüzelöállásába. Az üteg éppen akkor foglalt el új védelmi állást, az ország egyik északi vidékét védelmezve az ellenség légi- és földi erői ellen. Légierőt mondtam, mert ez légelhárító üteg volt. Földi ellenségről is beszéltem, mert a légelhárító ágyúknak gyakran kellett harcbabocsátkozniok az ellenség páncélosaival és gyalogságával. Kik-mik voltak az üteg harcosai? A háború előtt mindegyikük egy vállalatnál dolgozott. Az ifjak a munkásifjúság iskolájában tanultak és tagjai lettek az ifjúság demokratikus szövetségének. De amint kitört a háború, azonnal kérték felvételüket a néphadsereg soraiba. Akkor, amikor én ennek az ütegnek a tüzéreit meglátogattam, számlájuk javán 34 lelőtt ellenséges repülőgép mutatkozott, négy páncélos, amelyet Phenjan vidékén semmisítettek meg és több mint 200 katona, akik az ő ütegük ágyúi előtt lelték dicstelen halálukat. Harci beszámolójukban valójában benne van a néphadsereg dicső sorsa. Ez az üteg ott harcolt Tegu vidékén, mikor Mac Arthur partraszállította csapatait Incsonban. Az amerikai parancsnokság képviselői és a burzsoá firkászok akkor világgá kürtölték, hogy a néphadsereg délen maradt egységeit szétzúzták. Ez hazugság volt. Bármilyen nehéz volt is a harcosok helyzete, tovább küzdöttek és harcolva vonultak észak felé, új állásokat foglalva el. Lim Con Ho kapitány ütege is harcolva vonult vissza. Járhatatlan utakon kellett elörejutniok és sok nélkülözést kellett elviselniök. A katonák pedig mentek és gondosan megőriztek minden egyes ágyút. Ezek az ágyúk lőtték később az ellenséget Seöul alatt. Phenjanban a tüzérek a Maranbon hegy vidékén foglaltak el harci állást. Mikor Phenjant el kellett hagyniok, továbbra is megtartották egész felszerelésüket. Szilárdan hitték, hogy eljő az idő, amikor ágyúik ismét Phenjan alatt kerülnek tüzelőállásba, majd pedig Phenjantól délre áttüzesedve addig fognak lőni, míg a néphadsereg teljesen meg nem tisztítja Korea sokat szenvedett földjét. Amikor az ütegparancsnok meghallotta, hogy a „Komszomolszkaja Pravda" levelezője vagyok, mosolyogva így szólt: — Jól van, majd elolvassuk az újságban. Katonáink méltók arra, hogy beszéljenek róluk. Ne felejtse el megírni, hogy mindnyájukat kitüntették. Természetesen valószínű, hogy újság, jukat majd csak Phenjanban, vagy Szöulban fogjuk megkapni. Sokáig nem maradunk itt, előre megyünk úgy-e bajtársak? — Ugy bizony, csak előre — válaszolta mindnyájuk helyett Pen Nak Han. Csak előre az ellenség teljes megsemmisítéséig — ez a harci kiáltás lelkesíti ma a koreai néphadsereg rettenthetetlen harcosait. A. Kozsin, a Komszomolszkaja Pravda levelezője