Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-20 / 17. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljet ek\ KÉS mm M » ' • . -.y-' ' L J r A M i!i ' •M A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 január 20, szombat 3 Kčs IV. évfolyam, 17. szám Köszöntjük a Béke Hívei prágai kongresszusát •ér • A dolgozó nép elszánt békeakaratát fogjuk Prágában tolmácsolni — mondották Szlovákia békeküldöttei elutazásuk előti bél> naqij oenemozgaiom le Szlovákia fővárosa pénteken zászlódíszben, ünnepi köntösben fogadta a Prágába utazó békeharcosokat. A dolgozó nép kiválasztottjai, akik szombaton és va. sárnap Prágában a Béke Hívei első csehszlovákiai kon­gresszusán a szlovákiai gyári üzemek, szövetkezetek és az értelmiség nevében szólásra fognak jelentkezni, tol­mácsai lesznek azoknak, akik az esztergapadok és gé­pek mellett, a bányák mélyén, a szántóföldeken és az íróasztaloknál az emberiség legszentebb ügyéért, a bé. kéért dolgoznak és harcolnak. Szlovákia fővárosa és a szocializmus építéséért, a tartós és oszthatatlan békéért harcoló dolgozó népe nagy szeretettel fogadta a nép választottjait, akik ne­vükben manifesztálni mennek Prágába, a varsói II. Vi­lágbékekongresszus határozatai mellett, akik harcolni mennek az emberi szabadság, az emberi jövő szebb hol. napjáért és hitet tenni mennek az ő nevükben, hogy mindannyian legmagasztosabb életcéljuknak a béke ügyét tartják, a harcot és a munkát a világbékéért, amely egyaránt áldást hoz a felszabadult népek száz­millióinak, Korea hősi harcban álló népének, az elnyo­mott és emberszámba nem vett afrikai négereknek, a kizsarolt és kizsákmányolt, ötudatra még nem ébredt millióknak. A felszabadult dolgozó nép megindította nagy és győzedelmes utakon járó mozgalmát a világ valameny­nyi dolgozójának szebb holnapjáért. A béke galambja mind magasabban száll, reményt és hitet hirdet a dol­gozók százmillióinak, öntudatot, erőt és önbizalmat ad mindannyiunknak, akik a béketábor hatalmas vezérének jóvoltából és a szovjet nép áldozatkészségéből hazánk­ban a békés életet a szocializmus megteremtésének szentelhetjük. A kommunizmust építő szovjet hősökkel, a Duna­pentelén dolgozó magyar élmunkásokkal, a Duna deltá. jánál új életet teremtő román dolgozókkal, a lengyel, bolgár békeharcosokkal, az öntudatos és szabad élet út­jára lépett kínai néppel együtt megingathatatlan és megdönthetetlen béketáborba kapcsolódott népünk min­den megnyilatkozásában, a munka frontján elvégzett teljesítményével építi ki és emeli mind magasabbra axt a gátat, amely minden viharnak ellent fog állni és ame­lyen megtörnek a háborús uszítók aljas mesterkedései. Hogy mi a békét nemcsak óhajtjuk, hanem ha kell, ál­dozatvállalással harcolni akarunk és tudunk érte, azt a dolgozó nép már számos esetben bebizonyította. Be­bizonyították ezt a testvéri népek békekongresszusai, bebizonyították ezt a párizsi, stockholmi és varsói béke­összejövetelek. A nyugati imperialisták számára inté. sül és figyelmeztetésül fog szolgálni a prágai békekon­gresszus is, hogy Csehszlovákia népe megbonthatatlan egységben áll azoknak oldalán, akik ucmcsak áhítoznak a békére, hanem minden erejükből elszántan és harc­rakészen küzdeni is tudnak érte. Elég volt a háborús uszítók, az árulók, a kizsákmá­nyolók gyilkos összeesküvéseiből. A dolgozó nép nem tűri, hogy az emberiség egy maroknyi ádáz ellensége a dolgozó nép legszentebb jogát, a békére való jogát megsértse. A prágai csehszlovákiai I. békekongresszus kiküldőt­íel kifejezésre fogják juttatni Csehszlovákia valameny­nyi dolgozójának legszilárdabb elhatározását: békével i szocializmusért, szocializmussal az emberiség szebb jövőjéért. Pénteken délután két órakor, a bra­tislavai kerület békekövetei efhagyták Szlovákia fővárosát Elutazásuk előtt az Uj Szó munkatársának alkalma nyílott az első csehszlovákiai békei­kongresszus szlovákiai küldötteivel beszélgetést folytatni. Elsőnek ZA­TĹKAJ JOZSEF-hez, a nagyszombati Kovosmalt-üzem élmunkásához for­dultunk, aki mint a Csehszlovák Népi Demokratikus Köztársaság kiküldötte a varsói békekongresszuson is részt­vett. Zatĺkaj elvtárs egész élete során munkájával és harcos kiállásával be­bizonyította, hogy a dolgozó nép szebb jövőjét biztosító béke élharcosa. Kérésünkre így. nyilatkozott: — Üzemem, a nagyszombati Kovo­smalt, komolyan veszi a békéért foly­tatott küzdelmünket. De ez természe­tes is, hisz a béke egyben a munkás­ember életének további fejlődését, további javát jelenti. Üzemünkben vasárnap tartottuk meg a békéváltást. Mondanom sem kell, mily nagy siker­rel végződött. Nemcsak mi élmunká­sok, hanem az üzem valamennyi dol­gozója tudatában van annak, hogy mennél hatványozottabban járulunk hozzá a szocializmust építő, termelő feladatok megvalósításához, annál jobban támogatjuk a béke ügyét. A vasárnapi békeváltás is ezt az ügye* szolgálta. Gottwald elvtárs újévi be­szédében arra figyelmeztetett bennün­ket, hogy feladatainkat, a tervek meg. valósítását nem rohammunkával kell megvalósítanunk, hanem napról napra becsületesen elvégzett, eredményes munkával. Hazánk első dolgozójának ezt a figyelmeztetését mi nagyszom­bati dolgozók igen megszívHtük. A béke ügyéhez, a szocializmus r. egvaló­sításához mi minden erőnkkel hozzá akarunk járuln'. Elhatároz'jk, hogy minden munkaórát, minden perceg amit az üzemben töltünk, a rendszeres és a helyes termelő munkának altar­juk szentelni. Mert ezzel mutatjuk meg leghatározottabban, hogy a dol­gozó nép mily őszintén viseli szívén a szocializmus építését és a béke meg­védésével kapcsolatos nagy feladatait Zatĺkaj elvtárs, egy kicsit elgondol­kozik, majd így folytatja: — Mi, nagyszombatlak úgy érezzük, hogy most, amikor a háborús uszítók hazai cinkosainak pere véget ért, kö­telességünk még a következőket le­szögezni: megelégedéssel láttuk, hogy a munkásság keze lecsapott az áru­lókra. Továbbra is éberen fogunk őr­ködni, hogy keresztülhúzzuk azoknak számításait, akik a hatalom és vagyon érdekében ismét nyomorba akarják ta­szítani dolgozó népünket. Éberek le­szünk, nagyon éberek, hogy megaka­dályozzunk minden olyan kísérletet, amely a békét vagy a szocializmus építését akarná meggátolni. Én ezzel az elhatározással megyek Prágába és Prága után ebben a szellemben fogok dolgozni. CSIZS JÁNOS-ról, a „Szlovák Nemzeti Felkelés katonái" cimü könyvben hallottam először. Liptó­ban egyike volt azoknak, akik a fa­siszta német horda ellen a felkelést megszervezték. Csizs, a Csehszlová­kiai Rádió munkatársa, azeiőtt tanító volt. Tizenöt éven át kis szlovákiai falvakban működött, ahol a gyerme. keket a békére és a szocializmus el­jövetelének napjára tanította. Ma a rádió föriportpre, aki ezer és ezer ermbert szólaltatott meg már és most, hogy beszélnie kell, zavarban van. Meg is jegyzi: — Furcsa, hogy én. aki mindig má sokat szólaltatok meg, most zavar­ban vagyok, amikor hozzám kérdést intézel. Pedig a kérdés, amelyre vá­laszolnom kell, életem magvát képe­zi. Mindig a békéért és a dolgozó nép szebb jövőjéért harcoltam. Életem­nek legszebb , .llanatai azok, amikor arról hallok, hogy volt tanítványaim ugyanazt az utat követik, amelyet én, vagy hogy a termelésben vagy a munka bármely más szakaszán ki. tüntetik magukat. Különös szeretet­tel gondolok ezekre az emberekre, az én szélesebb értelemben vett család­tagjaimra, volt diákjaimra, akik a béke vonalán, a szocializmus építésé­nek vonalán küzdenek a szocializ­mus megvalósításáért és a béke biz­tosításáért. A csehszlovákiai első bé­kekongresszusra megyek most. Elő. szőr megyek egy ilyen összejövetelre ahol nem mint újságíró, hanem mint a nép küldötte veszek részt. Nekünk újságíróknak különösen szép hivatá­sunk van a szocializmus építésének és a béke harcának magasztos mun­kájában. S most, hogy mint kikül­dött s nem mint újságíró megyek a kongresszusra, alkalmam lesz meg. bírálni azt, hogy eddigi munkámat hogyan teljesítettem. Nagy feladat előtt állok. Mint tudod, főleg gyer­mekeknek szoktam írni s úgy érzem, mint a gyermekek békekövete me­gyek a prágai békekongresszusra. Az én, a te és valamennyiünk gyerme. keinek szebb jövőjéért akarok har­colni. A béke megvédésén kívül cé­lom az, hogy még sok szép írást al­kothassak a gyermekeknek, az ő szép és nemes jövőjükről. Elszántan fo­gom felvenni mindenkor a harcot azok ellen, akik a gyermekek sza­badságát és jövőjét meg akarják ti­porni. Egy öntudatos szocialistának, egy többgyermekes családapának nincs szebb életcélja és hivatása, nincs magasztosabb életmunkája, mint az oszthatatlan és tartós béké. ért vívott, harc, amely a dolgozó nép és gyermekeinek szabad jövőjét biz­tosítja. BÉRIT GYULÁT Vágúihely dol­gozói küldik a békekongresszusra. — A járásban azon vagyunk — mondja —. hogy még erőteljesebbé és egységesebbé váljék dolgozóink szé­les tömegeiben a béke gondolata. Ne­künk a békéért harcolnunk kell és nem elégedhetünk meg csak azzal, hogy pusztán csak beszéljünk róla. Minden megnyilatkozásunkban, mun­kánkban a béke gondolata kell, hogy áthasson bennünket és a termelésben felmutatott eredmények azt igazolják, hogy Csehszlovákia dolgozó népe tud­ja, mit jelent számára a béke A béke jelenti számára az emelkedett életet, az előtte álló szép jövőt, a boldog csa­ládi életet, a bőséges kenveret, a nyu­.Folytatája a. a. oldalon.) Prágában a csehszlovákiai békek­vek kongresszusára készülnek. Ez a kongresszus mindazon erők szaka­datlan növekedésének és felzárkózá­sának jegyében áll, amelyek arra képesek, hogy az imperialista hábo­rús gyujtogatókat fékentartsák és a népek legfőbb javát, a békét meg­védjék. Soha a történelemben nem volt még a néptömegeknek oly szélea egységes frontja, mint aminőt a bé­kemozgalom képvisel. A békemozgalom korunknak leg­fontosabb haladó mozgalma; benne minden nép legnagyobb sajátos ér-. dekel tükröződnek. Egyre mélyebben hatol a tömegek tudatába az új vi­lágháború veszedelmének megértése. Napról napra nő és nagyobbodik a néptömegek harci készsége a békéért és soraikhoz egyre újabb békebará­tok csatlakoznak, akik megértették, hogy a háborús gyujtogatók vér­szomjas terveinek megvalósítását csakis aktív cselekvéssel lehet meg­gátolni. Minden ország, minden földrész embermilliói sokszorozott erővel ve­tik magukat a békeharcba. Minden jóakaratú ember szenvedélyes kézzel támogatja a világbéke-kongresszus állandó bizottságának a prágai ülé­sen elfogadott felhívását. A béke hívei követelik az atomfegyver fel­tétlen betiltását, követelik minden­nemű fegyverkezés általános korlá­tozását és ellenőrzését. A stockholmi felhívást közel 500 millió ember írta alá. És az aláírások száma napról napra szaporodik. A béke hívei elítélnek minden táma­dást és a népek belügyeibe való min­den fegyveres beavatkozást. Követe­lik mindennemű olyan propaganda betiltását, amely előmozdíthatná a háború kitörését. A békeszerető né­pek megbélyegzik az amerikai im­perialisták szörnyű gaztetteit Koreá­ban, követelik a koreai nép elleni támadás azonnali beszüntetését és a külföldi csapatok kivonását Koreá­ból. A második világbéke-kongresszus és a kongresszus előkészületének munkálatai, amelyek a földgolyó minden országára kiterjedtek, hoz­zájárultak ahhoz, hogy a népek ha­talmas békevédő mozgalma továbbra erősödjék és szélesedjék. Népgyűlé­seken és országos kongresszusokon fejtegették a béke védelmére Prá­gában kidolgozott javaslatokat a leg­szélesebb néprégtegek előtt. Ezeken a gyűléseken és kongresszusokon, amelyeken mindenki megjelenhetett, aki függetlenül politikai meggyőző­désétől, hitvallásától és a háborús veszély okairól való személyes fel­fogásától, szívből kívánta a békét, választották meg a második világbé­ke-kongresszus képviselőit. A békeharcosok első soraiban ha­lad a szovjet nép. Ez a nép lelkes teremtő munkájával, amely oly nagy büszke művekben fejeződik ki, mint a volgai, dnyeperi, amudarjai nagy­szabású páratlan vízierőművek és a nagy turkesztámi, a Volga—doni csa­tornák, a népek békéiének és biz­tonságának szilárdításához hatalma­san hozzájárul. A béke híveinek hal­latlan lendülettel telt második egy­séges összoroszországí értekezlete, amely mult év októberében folyt le és amelyen megválasztották a szov­jet küldötteket a második vUágbtke­kongresszusra, a szovjet nép azon akartának hatalmas tüntető kifeje­zése volt, hogy a békét megvédi, hogy a háborús uszítók vérszomjas terveinek megvalósítását meggátol­ja. A Szovjetúnió az egész világ bé­kéjének védőbástyája és zászlóvi­vője. A békemozgalom valódi népi moz­galom. Kiemelkedő helyet foglal el a békeharcban a dolgozók százmil­liói mellett az értelmiség is. A hala­dó értelmiségnek a béke és a népek barátságának eszméje szeretett és drága. A háború a kultúrának és a kultúra teremtőinek rettenetes ve­szedelmét jelenti. Hitler-Németország fasiszta barbárjai egyenesen azt tet­ték feladatukká, hogy a kultúrának százados vívmányait és emlékeit megsemmisítsék. Üldözték a tudo­mányt és a művészetet. Az amerikai világuralomra törek­vők a Hitler-fasiszták nyomdokain járnak azzal, hogy a szabad függet­len tudományos gondolkodást és a haladó művészetet és kultúrát rend­szeresen üldözik. A hatalom reakciós birtoklói terrorral és vesztegetéssel akarják az értelmiséget a békemoz­galomból kizárni, arra törekszenek, hogy szöges drótkerítést vonjanak a nép és tudósai közé, hogy az írókat és a művészeket a maguk gonoszte­vő céljaik szekérhúzóivá tegyék, a tudományt a tőzsde cselédjévé, a mű­vészetet a pénzmágnások szolgájává. De azt a nemes és magasztos esz­mét, amelyért a nép küzd, nem le­het koncentrációs táborba zárni. A tudomány és a művészet legkiválóbb képviselői is, akiknek neve korunk­nak büszkesége, a béke hívei első soraiban haladnak. Csehszlovákia egész népe mély megvetéssel bélyegzi meg békekon­gresszusán az imperialista háborús gyujtogatók és propagandisták go­nosztevő eljárását, akik emberpusz­tításra való dühös felhívásaikkal megmérgezik a nemzetközi légkört, gyűlölködést szítnak a népek közt és rettenetes fegyverkezési versenyt indítanak. Világuralmi terveik megvalósítá­sáért ezek az imperialista támadók barbár háborút folytatnak a szabad­ságszerető koreai nép ellen; maguk­hoz ragadták a kínai Taivan szige­tet, elnyomják Vietnam, Malaja és Indonézia népeit, akik fölkeltek sza­badságuk kivívására, fölfegyverzik Nyugat-Németország egykori Hitler­fasisztáit és Japánt katonai felvonu­lási terekké teszik. Ily körülmények között minden or­szág béke híveinek szélesbíteniök és erősíteniük kell tevékenységüket a béke védelmére, soraikat szorosabb­ra kell zárniok és a békeharcba újabb meg újabb milliókat bevonnick — mindazokat, akiluiek a béke, a sza­badság és a civilizáció szívügyük, függetlenül politikai és vallási meg­győződésüktől. Az imperialista há­borús gyujtogatók egyaránt fenye­getnek minden népet. Ezért a béke vé­delme közös ügye a világ minden népének. A béke híveinek erői mérhetetle­nek. Az a rendíthetetlen akarat fűzi össze őket. hogy a bŕľróŕrt harcol­nak. Ám dühönq-ienek a béke ellen­ségei, az emberiség ellenségei még oly veszettül, a békeharcosok nagy, hatalmas, minden népben mélyen gyökerező és az egész világot átfogó mozgalmát el nem fojthatják. A bé­ke le fogja győzni a háborút!

Next

/
Thumbnails
Contents