Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-19 / 16. szám, péntek

1951 január 20 UJSZO 7 ADENAUER - az ágyútöltelék-kereskedő Adenauer eiiuasitotta Grotewohl elvtárs Németország egységesítésére fett javaslatait A nyugatnémetországi DPA hírügynökség közölte Adenauer báb­kancellár Bonnban sajtóértekezleten tett nyilatkozatát, melyből kitűnik, hogy Adenauer elutasította Grotewohl elvtársnak, a Német Demokra­tikus Köztársaság miniszterelnökének Németország egységének megva­lósítására irányuló javaslatait. Adenauer másfél hónappal ezelőtt meg­kapta ezeket a javaslatokat, amelyeket Nyugat-Németország lakosságá­nak legkülönbözőbb rétegei egyhangúlag támogatnak. Ez a körülmény arra kényszeritette Adenauert, hogy minden lehető módon húzza-halasz­sza a választ. Közben Adenauert több ízben hivatták az angol és ameri­kai főbiztoshoz, ahol nyilván „kioktatták" arról, mi a teendője. Aden­auer a sajtókonferencián elhangzott nyilatkozatában — hogy Németor­szág kettészakítása megszilárdítására irányuló lépését igazolja egész sor rágalmazó kirohanást intézett a Német Demokratikus Köztársaság demokratikus rendszere ellen és megkísérelte elködösíteni Németország egységesítésének kérdését. A nyugati sajtó bő kommentárokkal kíséri Adenauer nyilatkozatát. A ľHumanlté hangsúlyozza; Adenauer elutasító magatartása megfelel az amerikai imperialisták taktikájának, akik vitatkozni akarnak anél­kül, hogy megvolna bennük a merreeyezésl készség, csak azért, hogy időt nyerjenek az új háború előkészítésére. A Drapeau Rouge, a Belga Kommunista Párt központi lapja beszá­mol arról, hogy a berlini békeharcosok bizottságának közleménye sze­rint január 8-lg több mint 900.000 berlini szavazott aláírásával Nyugat­Németország újra felfegyverzése ellen. Az aláírásgyflitést a nvugatber­lini békeharcosok indították el december végén, hogy méltó választ ad­janak ezzel az amerikai imperialistáknak, akik a gmnewaldi erdőben megtartott hadgyakorlataikra már német egységeket is beosztottak. Az egyik Bon -környéki tekin­télyes villából minden reggel a ko­rai órákban egy tiszteletreméltó külsejű öreg lép ki a kábító virág­illattal teli kertbe, amelyet szőlők és szántóföldek vesznek körül, Az öregúr egy nyikorgó acélfüző se­gítségével hetykén tartja magát. Fe­jén régimódi cilindert hord, fekete árháikus redingotját nyakig begom­bolva viseli, fekete nadrágjának szé­le pedig divatját multa. Ez az ódiva­tú személyiség balkezében esernyőt tart, jobbkezében pedig öntözőt. Az öreg úr diadalmasan lépked a kis kertben, beleszúrja esernyőjét a vi­rágágyak porhanyó földjébe és nagy odaadással űzi kedvenc szórakozá­sát, a virágok öntözését. ­E kellemes foglalkozás befejezése után az öreg úr átadja a lakájának az öntözőt, jobbkezével kihúzza a vi­rágágyból az esernyőt, balkezével pedig megfogja a kis kötelet, amely­nek végére fehér báxánykát kötöztek. A bárányka béget, az öreg úr pedig peckesen útnak indult. Az út nem hosszú. Fekete cilinderében, fekete redingotjában, fekete esernyőjével egyik kezében, a fehér báránykához kötött kötelecskével a másikban, az öreg Konrád Adenauer lépked har­ciasan háza kapujának irányába. A kapunál egy amerikai Cadillac-autó várja. A gépkocsi fekete lakkja és nikkel alkatrészei vakítóan fényle­nek. A gépkocsi egyáltalán nem mondható ókorinak. Az öreg úr gyön­géden babusgatja a báránykát, mel­lénye zsebéből egy darab (Ameriká­ból importált) cukrot ad neki majd átveszi a lakálytól fehér kesztyűjét és anélkül, hogy fekete esernyőjétől megválna, elhelyezkedik a fekete au­tóban és a »főváros« felé, Bonnba száguld tova és eltűnik á távoliban. Az öreg úr nem más, mint Konrád Adenauer, a bonni »kormány« vezető­je és ^Nyugat-Németország kancel­lárja*. , A fekete redingot egyáltalán nem illik a bonni »kancellárhoz«. Rangja után jelenleg porosz egyenruhába kellene öltöznie amelyet amerikai lakájok zsinórai díszítsenek, mert »az állatvédő« az utóbbi időben legújabb divatú »árút« szállít a Wall Street­nek: ágyútöltelék-kereskedő lett. Ez a ^jóravaló Konrád«, Nyugat­Németországnak ez a »figarója« meg­lepő ügyességgel mindenütt ott volt, ahol haszonra számíthatott, hol a német nép érdekeit vitték vásárra. Ilyen alkalmakkor Adenauer sem­miféle pénzbeli ajánlattól nem riadt ' vissza. Életének 75 esztendeje alatt j kapott már frankot, olasz lírát és fontsterlinget is. Ezek a változatos szimpátiái azon­ban .nem akadályozták meg Herr Adenauert, hogy hü marad.on a né­met monopoltökéhez és hatalmas védnökéhez, az amerikai imperia­lizmushoz. A Hitlerhez hü Konrád Adenauer ugyanakkor változatlanul j Mongan »dollár impérium áh t>z« is hü maradt. Adenauer hivatalos beszédeinek ki­fejezése. is arról tanúskodnak, hogy a jelenlegi »kancellár« ugyanúgy ér­tett a politikai business-hez, mint az amerikai üzletemberek. Annak ide­jén Konrád Adenauer kijelentette, hogy Németország három övezetre oszlik. »A bor övezetére (Nyugat­Németország), a sör övezetére -(Kö­zép- és Dél-Németország) és a víz övezetére (Kelet-Németország). Ugy látszik, Morgannak ez a hűséges la­kája — a szakadár Adenauer — ma már nem olyan pátriárkálisan — a bor fajtái szerint ö— hanem az oceá­nontuli imperialistáknak szükséges ágyútöltelék szertat osztja el Német­országot. Konrád Adenauer 3>baráti« köre azonban nemcsak a Morgan-házra szorítkozik, amelyhez — mellékkesen szólva — Zinsser nevű volt amerikai feleségével kötött >dinasztikus« há­zassága révén más szálak is kötik. Adenauer legbensőbb tanácsosa Frings lelkész. Éppen Frings és sen­ki más volt az, aki már az iskola padjain megtanította Adenauert a megvesztegethetőség tudományára. Frings lelkész, Köln jelenlegi bíbo­rosa, nevelte Adenauert a Vatikán hü szolgájává és ügynökévé. Ade­nauernek a rajnai állam megterem­tésére vonatkozó szeparatista esz­méi, amelyekkel az 1919—1920-as megszállás idején foglalkozott és amelyekre néhanapján ma is vissza­emlékszik, tökéletesen egybeesnek a Vatikánnak a német katolikus állam megteremtésére irányuló tervével. Ehhez még hozzá kell fűznünk, hogy Frings lelkész személyesen és Ade­nauer útján a legszorosoabb kapcso­latban áll Speelman bíborossal, a közismert amerikai multimilliomos­sal. Köztudomásu, hogy Speelman a legszorosabb üzleti és baráti kapcso­latokat tart fent a »mindenható« Morgan-házzal. Herr Adenauer ugyanolyan hűsé­gesen szolgálja ki a német tőkése­ket, mint a Morgan-házat. Adenauer máť"' a weimari köztársaság idején tagja volt a Rajna-westfáliai tarto­mány több trösztje igazgató-tanácsá­nak. Ezenkívül tagja volt még a né­met monopoltöke fellegvára, a Né­met Bank igazgatótanácsának. De őszintén szólva, kinek is adta el Adenauer lelkét — a német ipar­mágnásoknak, a katolikus egyház­nak, vagy az amerikai tőkéseknek? Balga kérdés! Még Speelman bíboros is azt mondja majd, hogy olyan is­tenről van szó, amelyet a német nagyipar, az amerikai monopóliumok és a Vatikán — a háromféle külalak­ban jeletkező de mégis egyet je­lentő — Wall Street személyesített meg. Adenauernek a német imperia­listákkal valamint az amerikai busi­ness-mannokkal fennálló kapcsolatai határozták meg a nyugatnémetorszá­gi utazó ügynök alapfoglalkozását. Mihelyt az amerikai reakciósok és az európai obszkurantisták új mocskos ügylet megkötésére készültek — Herr Adenauer Németországban »per sona grata« lett. Ennek ellenére, a politikai ügynöknek a háború előtti tevékenységét árnyékba borítja jelen­legi businesse. Az amerikai gyarma­tosítók Herr Adenauer személyében a leghűségesebb segítségre találtak. A háború örületet szító és a hábo­rúról álmodó amerikai imperialisták most lázasan ágyútöltelék után ku­tatnak. Elborult tekintetüket minde­nekelőtt a büntetlennül hagyott becs­telen fasiszták által előre elkészített káderekre vetik. Ezek a kádereik Nyu­gat-Németországban rejtőzködnek és Mc Cloy amerikai tábornok gondos keze alatt, valamint a dollár kegyel­méből „kancellárrá" ütött Adenauer jóvoltából virágoznak Kimondott ka­tonai jellegű tevékenységé már sok­kal régebben megkezdődött. Köztudo­mású, hogy Adenauer minden esz­közzel hozzájárul! ahhoz, hogy Nyu­gat-Németországban ne szereljék le a hadiipart, ugyanakkor pedig anyagok­kal és munkaerővel látja ej az ame­rikai katonai támaszpontokat és repü­lőtereket építő telepeket. Adenauer ugyanakkor „ideológiai" szempontból is előkészítette az amerikai monopo­listák katonai kalandjait. Adenauer namrég elhatározta, hogy különlege­sen kedvébe jár óceánontúli urainak. A „Titania-Palast" hatalmas épületé­tan elmondott beszéde végén Herr Adenauer hirtelen ... énekelni kezdett. A „Titania-Palast"-ban jelenlévő kül­földi és német újságírók semilyen szórakoztató részletet nem közöltek a bonni pátriárka hangjáról Igaz, Herr Ademauer rondán énekelt. De nem erről van szó A lényeg az, hogy a bonni „kancellár" Németország régi soviniszta háborús himnuszát, a „Deutschland, Deutschland über al­les"-t énekelte Természetes hogy Adenauert nem véletlenül fogta el szó­lóénekesi hajlama Köztudomású, hogy a bonni „kancellár" mindig mások kottája szerint énekel. Ezúttal is amerikai gazdáira hallgatott, akik minden eszközt felhasználnak arra, hogy Nyugat-Németországban a mili­tarista soviniszta hangulatot szítsák. Adenauer számára a militarista in­dulók eléneklése azonban a jelen pil­lanatban már túlhaladott szakasz. Az utóbbi hónapokban nyľan támogatta Nyugat-Németország támadó hadsere­ge felélesztésének cinikus programm­jáit. Az Atlanti paktumban résztvevő államok külügyminisztereinek brüsz­szeli értekezlete lényegében nem tett egyebet, mint szentesítette a bonni vetzetőknek már régóta folytatott bű­nös tevékenységét, amely „Németor­szág hozzájáruJása a védelem ügyé­hez" jelszó alatt a nagy német had­sereg létrehozására törekszik. A brüsszeli értekezlet közleménye vilá­gosan megmutatja ezt a törekvést, amely már rég legfőbb feladata a bonni „kancellárnak" és »miniszterei­nekc. Az öreg „kancelár" komoly erőfe­szítéseket tesz arra is, hogy Nyugat­Németország nemzetgazdaságát hadi­gazdasággá alakítsa át. Adenauer lá­zas sietséggel élelmiszer készleteket és hadászati felszereléseket halmoz fel Nyugat-Németországban. Egyáltalán nejm törődik azzal; hogy az ilyen po­litika egyre rosszabbá teszi a nyugat­németországi dolgozók amúgy is el­viselhetetlen életét. Ismét kezdik mondani: a „vaj helyett ágyúkat" jel­szót — írja a Nyugat-Németország­ban mag jelenő Mannheimer Morgen című újság. Az Adenauer „kormány" lázas ka­tonai erőfeszítései azonban Nyugat­Németország népének egyre hataro. zottabb ellenállásba ütköznek. A né­met nép a békét szomjúhozza. Az erő­szak és üldözés, Adenauer embergyű­lölő katonai propagandája ellenére Nyugat-Némeftországban több mint 2 millió német írta alá a stockholmi bé­kefelhívást. A Béke Hívei első berlini kongresszusán erősen megnyilvánult a német nép békeakarata. A nyugat­németországi ifjú békeharcosok első kongresszusán, a demokrata német ifjúság megesküdött hogy minden erejével ,,a háborús uszítók leleple­zéséért és a háborús tervek megsem­misítéséért" fog harcolni. Még a nyugatnémetországi burzsoá lapok is kénytelenek voltak elismerni, hogy Adenauer és amerikai gazdáinak militarista irányzata egyre nyilvánva­lóbb csődöt mond a "német nép széles tömege között. „Egyik templom ke­resztényei sem akarnak semmiféle fe'fegyverzést és háborút — mondja a Frankenthaller Zeitung cimű lap­ban között felhívás. — Békét akarnak és minden körülményeik között arra törekszenek, hogy ellenálljanak annak a kísérletnek, amely a németek félre­vezesétére és lemészárlására irányul." Nyugat-Németország vezeltői „tekinté. lyére" hatalmas csapást mért a Né­met Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke, Ottó Grotewohl lervele, melyben a miniszterelnök konkrét ja­vaslatot tesz Németország demokra­tikus alapokon történő egységesíté­sére. A német nép szomjúhozza az igaz­ságot és a békét — és mindenekelőtt a békét! Napról napra egyre jobban A Demokratikus Nők Világszövetségének felhívása az amerikai nőkhöz Amerikában helységeket rombolnak le s helyükbe tömegírtó fegyvert gyártó üzemeket építenek Észak-Amerika, Dél-Karolina álla­mában több helységben lebontják a lakóházakat, üzleteket, iskolákat és templomokat, hogy atombomba­üzemet építsenek helyükbe. Ezzel kapcsolatban a Demokrata Nők Vi­lágszövetségének titkársága a követ­kező tartalmú levelet küldte a kila­koltatott amerikai asszonyoknak: „Nem ismerünk benneteket szemé­lysen, azért írunk nektek, mert meg­tudtuk, hogy otthonaitokat lerom­bolják és helyette atombomba-üze­meket építenek. Olvastunk szomorú sorsotokról és láttuk az ellingtoni körzetben ter­jesztett falragaszok szövegét, amely így hangzik: „Nem értjük, miért kell a mi városunkat lerombolni; csak azért, hogy olyan bombát gyártsa­nak, amely más emberek városait el­pusztítja? Hiszen azok az emberek éppen úgy szeretik saját városukat, mint mi a mi városunkat." A Demokratikus Nők Világszövet­ségének sokmillió olyan tagja van, j akik saját szemükkel látták váro­• saik pusztulását, a rokiok alá teme­I tett gyermekeket és családtagjaikat. Ma a koreai asszonyok élik át ezeket a szenvedéseket. Az amerikai barbár bombatámadások áldozatainak 45 százaléka nő és több mint egyharma­da gyermek. A koreai nép azt köve­teli, hogy az összes idegen csapatok hagyják el országa területét. A ko­reai nép szabad akar lenni, hogy új­jáépíthesse országát. Kik akarnak háborút? A háborús nyerészkedők maroknyi csoportja, amely óriási hasznot vág zsebre az emberek tömeges pusztítása nyo­mán. Ilyen a Dupont de Nemours amerikai tröszt és szövetségese, a I. G. Farben. A monopoltrösztök pénzt kerestek minden meghalt ka­tonán, nyereséget húztak minden nő és gyermek szenvedéséből, minden falu pusztulásából. A pusztítást a ti városotokkal kezdik. Az amerikai nép nem akar hábo­rút. Az európai és más országok asszonyai saját tapasztalatukból tud­ják, hogy nem elég nem óhajtani a háborút, hanem harcolni kell ellent; és mindazok ellen, akik előkészítik az újabb mészárlást. Ezért felszólítunk benneteket, csat­lakozzatok a mi tiltakozásunkhoz, tiltakozzatok otthonaitok lerombo­lása ellen. A világ összes asszonyai tudják, hogy mi történik Ameriká­ban és meggyőződésünk, hogy ti is tiltakozni fogtok otthonaitok, váro­sotok lerombolása ellen és a szörnyű tömegpusztító fegyvergyár létesíté­se ellen. Cselekednünk kell. Harcoljatok ve­lünk együtt a békéért. Szervezzetek küldöttséget, amely országotok elnö­kénél és kénviselőiteknél tiltakozzék. Küldjetek tiltakozó leveleket a saj­tónak, hogy mindenütt meghallják a ti szavatokat. A háborút el lehet kerülni. Az emberek milliói, akik ellenzik a há­borút a iog és az ifrazság erejét kép­viselik. Egységbe tömörülve, le fog­juk győzni a háborús uszítókat" Mac Artiiurgiak kifogyott a lélekzete — az Egyesült Államok tárgyalási készséget színfel Rasszagyin, a Pravda newyorki tu­dósítója „Az amerikai támadók otrom­ba manőverei" című cikkében foglal­kozik az ENSz úgynevezett „hármas bizottságának" a koreai kérdésben tett legújabb javaslataival. Rámutat: Mac Arthumak és hadainak feltétlenül lé­lekzetvéteüi szünetre van szükségük. Ennek biztosítását Achesonra és Austinra bízták. Az USA kormánya a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot „agresz­szióval" vádolja és ezzel akarja ta_ kargatni a koreai nép elleni saját ag­resszióját. Most pedig arra törekszik, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zetén keresztül a Kínai Népköztársa­ságra is ráragassza az „agresszor" címkéjét. Laké Successban majdnem mindennap lehet látni Austint, he­lyettesét Grosst és segítőtársaikat, amint az egyes országok küldötteinek „megdolgozásán" fáradoztak, hogy ki­csikarják belőlük a szavazatokat a Kínai Népköztársaság „agresszorrá" nyilvánításához. Ugyanekkor Wash­ingtonban az amerikai miniszterek a csatlós államok nagyköveteit „puhítot­ták". Nyugat-Európa, Délkelet-Ázsia és Latin-Amerika fővárosaiban pedig az amerikai nagykövetek gyakoroltak nyomást a miniszterelnökökre és a miniszterekre. Arra a hazug vádra, hogy a Kínai Népköztársaság „agressziót' jíövetett el, az USA vezető köreinek azért van szükségük, hogy a Kínai Népköztársa­ság ne foglalhassa el helyét az Egye­sült Nemzetek Szervezetében. Az amerikai vezető körök továbbá ezzel a hazug váddal akarják iga­zolni Taivan elfoglalását. Csang Kai Sek bandáinak katonai támo­gatását és általában a Kínai Nép. köztársaság elleni egyéb agresz­sziv lépéseiket. Rasszagyin ezután a „hármak bi­zottságának" kiegészítő jelentésével foglalkozik, amelyet a politikai bizott­sághoz terjesztettek bei Ugy tudják — írja —, hogy ez a jelentés Washing­ton és London megegyezésének ered­ményeként született meg. Az USA ve­zető körei ideiglenesen félretették azt a követelésüket, hogy a Kínai Népköz, társaságot „agresszornak" kell nyil­vánítani és elhatározták, hogy most megjátsszák azt a látszatot, mintha a koreai kérdés békés megtárgyalása mellett lennének. Hogy ez mennyire csak porhintés, elárulja a New York Herald Tribúne is. A lap arról ír, hogy Mac Arthur tábornok nemcsak, hogy nem szándékozik kivonulni Koreából, ellenkezőleg, még több csapatot kö­vetel Korea „tartására". „Amerikának az a programmja, hogy folytatja a koreai háborút, hogy ez­zel időt nyerjen az ázsiai kommu­nistaellenes erők megszilárdulásá­hoz" — idézi Rasszagyin, a New York He­rald Tribünét. Chicagóban népgyűlésen követelik a koreai háború beszüntetését A budapesti Szabad Nép írja, hogy Chicagóban sokezer ember részvé­telével gyűlést tartottak, amelyen a békeküldöttek, Kennard néger lelki­pásztor, Word, a mezőgazdasági gé­peket gyártó munkások szakszerve­zetének tagja, Miller, a chicagói gépkocsiipari munkások képviselője, Dorothy Colé, Charles Howaťd, a Haladó Párt egyik vezetője és mások mondottak beszédet. A gyűlés résztvevői elhatározták, hogy Chicagóban népszavazást tar­tanak a béke legfontosabb kérdései­ről: 1. Szüntessék be a koreai hábo­rút és hozzák haza az amerikai fia­talokat. 2. Ne küldjenek csapatokat Európába a nép megkérdezése nél­kül. 3. Hagyják abba Nyugat-Né­metország felfegyverzését és a ka­tonai kényszerkiképzést. 4. Adjanak önkormányzati jogot a világ gyar­mati népeinek és teljes egyenjogúsá­got a néger népnek az Egyesült Ál­lamokban. 5. Folytassanak tárgyalá­sokat az öt nagyhatalom között az atom- és baktériumfegyver betiltá­sáról és az óriás méretű katonai költségvetés csökkentéséről. 6. Tilt­sák be a bérek rögzítését és az adók növelését, vezessenek be békés ter­melést a háborús helyett. kinyílik a szeme, Nyugat-Németor­szágban egyre több ember kezdi meg­érteni, hogy Adenauer, ez a-, ágyú­töltelék-kereiskedő az amerikai mono­poliumok érdekeiért véres háborúba akarja sodorni Németországot. Nyu­gat-Németország becsületes emberei 1 megvetik Konrád Adenauert az ame­rikai háborús uszítók jóvoltából hata­lomrakerült újdonsült führert és bele­illeszkednek a békéért, a Németor­szág agységéért vívott küzdelembe. (Literaturája Gazetta nyomán.)

Next

/
Thumbnails
Contents