Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-18 / 15. szám, csütörtök

1951 január 18 UJSZ0 Állandó munkacsoportokkal t r a jó szövetkezeti gazdálkodásért (b. 1.) — A legtöbb helyen, ahol az őszi munkákkal elmaradtak és a . kedvezőtlen időjárás miatt nem tudták őket befejezni, — ha az em­ber utána nézett, tulajdonképpen mi is volt az oka, hogy a jó feltételek ellenére sem tudták a munkákat idejében elvégezni, — akkor rend­szerint minden esetben kiderült, hogy az elmaradás oka a tervszerűtlen munka volt. Az elvégzésre váró mun­kák nem Voltak tervszerűen be­osztva, nem volt megállapítva, hogy melyik napon ki, hol és mi­lyen munkát végez s persze, az ilyen tervszeriitlenségböl csak kapkodás, fejetlenség keletkezett. Ezek a szövetkezetek vagy községek hü követőivé váltak a ráknak és nem­hogy előre haladtak volna, hanem . éppejn, ellenkezőleg, csak visszafe­lé mentek. Nem elég aztán az, hogy ez az elmaradás egész népgazdasá­gunknak károkat okoz, hanem ennek a tervszerűtlen és rosszul végzett munkának az illető szövetkezet tag­jai is megisszák a levét. Rossz volt a munka, ennek viszont természe­tes következménye, hogy gyenge lesz a termésük és kevés lesz a jö­vedelmük is. Ezeket a hiányosságokat pedig májd az ellenség igyekszik kihasznál­ni, mint ahogyan eddig is minden esetben kihasználta. A falusi reak­ció, a kulákok nem azt mondják, hogy a szövetkezet azért nem tud­ta idejében és jól elvégezni a mun­kákat, mert tervszerűtlenül és és összevissza, kapkodva dolgoz­tak, hanem azt híreszteli a kulák­rádió, hogy így néz ki a szövetke­zeti közös munka, nem jutni vele semmire sem. Rossz a közös mun­ka — mondja ilyenkor a kulák — meg különben is rossz az egész szö­vetkezeti gazdálkodás. Ezek az ősszel elkövetett hibák megtanították bennünket, hogy JÓ MUNKÁT CSAK TERVSZERŰEN lehet végezni. A tavaszi munkák elő­készítésében tehát az legyen a leg­fontosabb feladat, hogy az elvég­zésre váró munkákról pontos mun­ka te r ve t készítsünk., A munkaterv­ben részletesen fel kell tüntetni az összes munkákat,- a rendelkezésre ál­ló emberi, gépi és állati munkaaerő­ket mindennemű munkaerőnél kiszá­mítani azok teljesítőképességét s így a munkákat felosztani az egyes munkaerőkre és napokra. Bizonyos, hogy ha egy szövetkezet majd így indul neki a tavaszi munkáknak, ak­kor abban nem is lesz fennakadás. A jó és eredményes szövetkezeti munkának egyik legfontosabb alap­feltétele aztán még az is, hogy a munkákat ne csak tervszerűen, ha­nem egyes termelési ágakra feloszt­va MUNKACSOPORTOKBAN VÉGEZZÜK. A magasabb típusú szövetkezetek­ben a munka helyes megszervezését el sem lehet képzelni az állandó mun­kacsoportok nélkül. Ugyanis a közö­sen és tervszerűen végzett munka sem tudja azokat az eredményeket biztosítani, amilyeneket a munka­csoportok megszervezésével elérhe­tünk. Ha az EFSz az egyes terme­lési ágakban, mind a növényi ter­melésben', mind pedig az állattenyész­tésben állandó munkacsoportokkal dolgozik, akkor ezzel biztosítja a föld lehető legjobb megmunkálá­sát, illetve, az állatállomány leg­odaadóbb gondozását, a szövetke­zet tagjaiban növeli a munkáért való felelősségérzetet és prémium juttatásával a tagokat serkenti munkájukban. Ha a szövetkezet már vetésforgó szerint dolgozik, akkor a növényter­melő csoportokat — amelyek a szük­ség szerijit 30—50 főből álljanak — úgy osszuk be, hogy azok A VETÉSFORGÓ EGÉSZ IDŐTARTAMÁRA, de legalább is egy gazdasági évre egy bizonyos mennyiségű földet a szükséges szerszámokkal együtt meg­kapjanak. Különösen a magasabb ti­pusú--szövet kezetekben, amelyekben a jövedelem szétosztása a végzett mun­ka szerint történik, éppen a munka igazságos jutalmazása érdekében feltétlenül fontos, hogy a szövet­kezet államdó munkacsoportokkal dolgozzék. A helyzet ugyanis az, hogy ha a termelés különféle ágaira megfelelő munkacsoportokat létesí­tünk, akkor a szövetkezet minden dolgozó tagját tudása és képességei szerint tudjuk foglalkoztatni. Termé­szetes dolog, hogy a növénytermelő csoportba nem azokat a tagokat oszt­juk be akik éppen az állattenyésztő csoportban szeretnének dolgozni és ahhoz értenek is, hanem azokat, akik szívesebben dolgoznak a földeken, minthogy állatokat etessenek és gon­dozzanak. Vannak aztán a szövetke­zet tagjai között olyanok is, akik kertészkedni szeretnek és a munká­jukat ott tudják a legjobban hasz­nosítani, tehát ezeket a tagokat a kertészeti csoportba osszuk be. Ha a szövetkezetben a munkákat állandó munkacsoportokra felosztva végezzük, akkor, mert minden egyes tag a KÉPESSÉGEINEK LEGMEGFELELŐBB MUNKÁT végzi, _ elérhetjük, hogy a tagok muunkájuk után a legigazságosabb jutalomban részesüljenek. Aki nehe­zebbet dolgozik — mert bírja — an. *ak több a jövedelme is, mint annak a tagnak, aki, mert gyengébb test­alkatú, csak könnyebb munkát tud végezni. De a gyengébb, vagy az idő­sebb szövetkezeti tag is éppen az állandó munkacsoportok alkalma, zásával érheti el, hogy gyengesége dacára is megfelelő, sőt kiváló ja­vadalmazásban részesüljön. Vannak emberek, akik — mint mondani is szokás — olyan erősek, hogy a teli zsákot fél kézzel dobál­ják és nincs az a nehéz munka, amit el ne bírnának végezni, ellenben te­hetetlenné válnak és munkájuk jófor­mán semmit sem ér, ha mondjuk a kertészetben kellene dolgozniok, ahol a jó munka nem az erőn, hanem in­kább az ügyességen alapszik. Ezzel szemben vannak aztán vékony és gyenge testalkatú emberek, akik meg éppen a kertészetben olyan ügyesek, hogy ügyességük révén a megállapított normákat nemcsak tel­jesítik, hanem többszörösen • túl is teljesítik. Igy aztán persze, hogy munkájukkal komoly jövedelmet is tudnak maguknak biztosítani. A TERMELÉS FOKOZÁSÁBAN IS ugyancsak jelentős eredményeket ér­hetünk el az állandó munkacsopor­tokkal. Ha például a növénytermelő csoportnak a vetésforgó egész idő­tartamára kiadunk egy földterületet, akkor ez a csoport igyekezni is fog, hogy a földeken idejében és a lehe­tő legjobban végezzék el a munkákat. Ezen felül pedig évek során értékes tapasztalatokat szereznek, kiisme­rik az egyes dűlök tulajdonságait,. Megtudják, hogy melyik darab föld milyen növényi tápanyagokban szen­ved hiányt, kiismerik, hogy melyik dűlőben milyen vetemény terem meg a legjobban, — egyszóval tisztába jönnek a reájuk bízott termelési fel­adatok minden kérdésével. S éppen ezáltal TÁG TERET NYITUNK A SZÖVETKEZETI TAGOK EGYÉNI KEZDEMÉNYEZÉSEINEK az újításoknak és a termelés ész­szerüsítésének. A prémium-rendszer bevezetésével, hogy a munkacsoportok tagjait a ter­ven felül elért termelési teljesítmé­nyeikért külön jutalomban részesít­jük, a szövetkezet tagjait a terme­lés fokozására serkentjük. Ha pél­dául az állattenyésztő cso­portban, a tehenészetben dolgozók mondjuk a tervezett hét literes tehe­nenkénti napi tejátlagot 9 literre emelik fel és ezt a terven felüli két liter teiet vagy árának egy részét mint prémiumot a csoport tagjainak juttatjuk, akkor bizonyos, hogy azok — mert törekvésüket megfelelöké­pen jutalmazva látják — iparkodni fognak, hogy most már ne 9, hanem 10 vagy még ennél is nagyobb tej­átlagot érjenek el. Éppen így van aztán a növényter­melési vagy más munkacsoportoknál is. A tervenfelüli termelésért pré­miumban részesítjük őket. Nagy jelentősége van az állandó munkacsoportoknak A MUNKÁKNAK IDEJÉBEN VALÓ ELVÉGZÉSÉBEN. Ha a szövetkezet munkáját cso­portokra szedjük szét, akkor minden egyes szövetkezeti tag jó előre, úgy­szólván az egész termelés időtarta­mára ismeri a reá háruló feladato­kat. Erre aztán nemcsak az egyes munkacsoportok, hanem azoknak minden egyes tagja is pontos és elő­zetes tervet tud készíteni és akkor nem történhetik meg, hogy a szö­vetkezet elmaradjon munkáival. A tavaszi munkák tervének kidol­gozására még bőséges idő áll az EFSz-ek rendelkezésére. Éppen ezért az EFSz-eknek, különösen pedig a magasabb tipusú szövetkezeteknek a tavaszi munkákat már az állandó munkacsoportokkal kell megkez­deniük. A télen még elég idő lesz ahhoz, hogy az EFSz-ek vezetősége a szövetkezetek tagjait felvilágosít­sa az állandó munkacsoportok jelen­tőségéről, amelyeknek megszervezé­sével és alkalmazásával szövetkeze­teink egy újabb jelentős lépést tehet­nek a minél magasabb termésered­mények s így a magasabb jövedelem felé is. Már nem egy kiló túróért és egy ócska nadrágért dolgozom Csehországban Dvúr Kŕovicén az állami birtokon dolgdzom, mint ser­tésetető. Két éven át egészen a muít év áprilisáig a sertéshizlaldában dol­goztam. Aprilsban aztán a sertéste­nyésztőbe mentem át dolgozni, ahol 68 anyadisznó volt a gondjaimra bíz­va. Júliusiján készült el két új sertés­tenyészde és akkor az anyadisznókat ide költöztettük át. Ekkor kötelezettséget vállaltam, hogy a malacoknál S hetes korukig 14 kg­os i átlag-súlyt érek el. örömmel számolok be, hogy kötele­zettségvállalásomat teljesíteni tudtam és ennelk alapján szeptemberben megkaptam az él­mnnkás-könyvecskét és egy dicsérő okirat is. Most tudom csak, hogy mit jelert élmunkásnak lenni és az élműnkás­könyvecskére vásárolni. A múlt esz­tendőben sok mindent vettünk. Bebútoroztuk a lakást, fel is ruház­kodtunk és az ősszel egy nagy rá­diót és varrógépet és még sok más holmit szereztünk be. Saját életemen érzeim, hogy m.i az, ha a dolgozó nép nem az urak zsebé­re, hanem magának dolgozik. Azelőtt a kapitalista rendszerben, mint béres hét évig egy helyben dolgoztam egy csallóközi kuláknál. Ott is neveltem szép állatokat, például egy bika 14 hónapos korában 8 mázsa és 60 kg volt. A bikát kiállításra vitték és szép ára-t fizettek érte. Kitüntetést is ka­pott a — gazdám, de nem én. A bika árát is a kulák vágta zsebre az utol­só fillérig, nekem pedig nagylelkűségi rohamában „prémium" fejében egy kiló túrót adott, meg egy kopott ócs­ka nadrágot, ami nem emberre, ha­! nem már csak madárjesztőre való volt. Tetszett ez a világ a kulákoknak, amikor a munkásember nekik dolgo z ott hajnaltól késő estig, éjjel-nappal. Mennyire más világ van ma. Ha dol­gozom, akkor magamnak és az egész dolgozó népnek dolgozom és munkám gyümölcsét nem az ingyenélő"k vág­ják zsebre, hanorn az a dolgozó nép javát szolgálja. Amíg a hizlaldában dolgoztam, ahol néha feleségem is kisegített a munkában, kél év alatta tiszta keresetünk 216.400 koronát tett ki A hizlaldából az államnak 568 má­zsa disznóhúst szolgáltattünk be és magunk részére is levághattunk 5 hízott sertést, mert a hét gyereknek kell a jó ennivaló. \ Ahogyan a hizlaldában, éppen úgy a temyészdében is igyekszem a rám bí­zott állatokat minél gondosabban el­látni. Két évvel ezelőtt, amikor ide­kerültem, még csak 200 sertés volt az egész állatállomány, ma meg már az anyadisznókkal együtt 800 darab van. A sertés'tenyészdében. ahol 68 anya­disznó van, most már ketten dolgo­zunk Vasztrý elvtárssal, aki decerpbfr 1-én jött ide dolgozni, mert egyedül nem bírnék ennyi állatot ellátni. Október óta 28 anyadisznótól 227 malacot választottam el és ne­veltem fel. A malacok átlagos súlya 8 hetes korukban, amikor is anyjuk tói végleg el vannak választva, 14.82 kg volt. Az anyadisznókkal búzakorpát, főtt krumplit, heresrótot, takarmányme­szet és hallisztet etetünk, — az elvá­I lasztott malacok pedig árpadarát, szá­rított főtt krumplit — amit meleg vízben áztatok meg — és különféle tápporokat esznek. A sertéstenyészdében több a rr.jÄ. ka, mint a hizlaldában volt, de jóval több a kereset is. A hizlaldában átlagos havi kerese­tem 7- 8000 korona volt, itt vi­szont felmegy havonta 12—14 ezer, sőt 16 ezer koronára ;s. Gazdaságunkban más téren is szép eredményeket értünk el. Most a tehe­nészetben a napi tejátlag tehenenként II liter, de nyáron, amikor zöldtakar­mány volt, több mint 13 liter volt. Gabonatermésünk is jól sikerült A gabona beadásnak 118%-ra tettünk eleget. Hektáronkénti átlagtermésünk búzából 28. rozsból 19, árpából 32, zabból 29. krumplibó' 286 és cukor­répából 318 q volt. Az ősziek vetését az esős időjárás miatt csak 80%-ra tudtuk elvégezni, de az elmaradást majd tavasszal pótoljuk. A mélyszán­tást. is kevés kivételiéi elvégeztük. Mindannyian, akik ebben a gazda­ságban dolgozunk, arra törekszünk, hogy munkánkét minél odaadóbban és minél jobban végezzük el Tudjuk, liogy mivel tartozunk népi demokrá­ciánknak azért, hogv ilven jó sorsot biztosított nekünk Becsületes munká­val igyekszünk ezt meghálálni. Tud­juk, hogy ma már munkánkért nem egy kiló túrót és ócska nadrágot, ha­nem olyan megélhetést kapunk, ami­lyen a dolgozó népnek ebben az or­szágban még sohasem volt. I 'SÓK A 1AVOS, Dvúr Kŕovice, Csehország. A füleki dolgozók példájára Olvastam az Cl i Szóban, hogy a füleki Kovosmalt és a füleki Drevo­industria dclgozói miiven értékes ajándékokat adtak a holosi F.FSz­nek. A füleki dolgozóknak ez a kö­vetésreméltó példája engem is arra buzdított, hogy anyagi viszonyaimhoz mérten én is hozzájáruljak szövet­kezeteik nrelőbbi felvirágoztatásá­hoz. Éppen ezért .felajánlok bárme­lyik szövetkezet részére 10 méh­családot. Hogv ezt a 10 méhcs-lí­dot melyik EFSz kapja, ennek el­döntését a füleki dolgozókra bízom. Lehetőleg olvan EFSz-et víhssza­nak k !, amelv már foph koľik mé­hészettel, vagy legalább is méhé­szethez értő szakemberrel rendel­kezik Amennyiben a fül?ki dolgo­zók, akár a Kovosmrlf. akár a Dre­voindustria ajánlatomat elfogadják, arra kérem őket. hogv készítsenek 10 drb. tetszés szerinti nagyságú kaptárt és azokat szállítsák a meg­ajándékozott EFSz-nek. A méhcsaládokat ez év május 1-étó'l kezdve adom á^ MEGYERI LAJOS, PLEŠ 31. Egyesült a vicsápapáti harmadik és negyedik típusú Egységes Földműves Szövetkezet Január 9-én délután Vicsápapáti község f<_ ^yasztási szövetkezetének : nagytermében 127 szövetkezeti tag gyűlt össze, hogy ünnepélyes keretek : között egyesítsék a községben lévő harmadik és neigyedik tipusú EFSz-t. Az ünnepségen résztvett Knézl kép­viselő, a Párt kerületi bizottságának titkára, a kerületi nemzed bizottsága képviselője, a védnökséget vállalt nyitrai Ferrentt-üzem kiküldöttei és még sok más vendég. A gazdag kultúrműsor után, ame­lyet a helyi nemzeti, és középiskola tanulói adtak ellő, a nemzeti iskola egyik diákja megkérte az EFSz-t, hogy vállaljon védnökséget iskolájuk feletti. Ezt a javaslatot a szövetkezeti tagok nagy lelkesedéssel elfogadták. Ezek -után Lietavec József, a kerü­leti nemzeti bizottság elnöke részle­tesen elemezte a nemzetközi politikát és ismertette a község, szocializálásá­ban elért eredményeket. Utána Knézl elvtárs vette át a Csehországban már ezer szövetkezeti istállót javítottak meg A cseh vidékek EFSz-ei már ezer szövetkezeti istálló megjavítását be­fejezték. Erre a szép eredményre a csehországi szövetkezeti tagok teljes joggsl büszkék lehetnek. Nehogy azt gondoljuk, hogy ott csupán kisebb ja­vításokra volt szükség és hogy a föld­művesek rögtön megértették a közös istállók létesítésének ielentőségét. Csehországban is meggyőző munkát kelleti folytatni a földművesek között a közös állattenyésztés jelentőségéről. Meg kellett magvarázni a földműve­seknek, hogv csakis közös állattenyésztéssel lehet emelni állatállományuk hasznossá­gát és megkönnyíteni a földművesek munkáját. A cseh földműveseknél a meggyőző munka termékeny falaira talált. Az első ezer istálló megjavításával a szövetkezeti tagok nem elégedtek meg. Azonnal megkezdték a munkát az istállójavítási munkálatok második időszaki'han is. hogy még a tavaszi munkák előtt az egész szövetkezeti állományt el tud­ják helyezni a közös szövetkezeti istál­lókban. szót. aki azokkal a próblémákkal fog­lalkozott, amelyekkel a kapitalista or» szágokban élő dolgozóknak kell meg­küzdeniük Knézl elvtárs a továbbiak­ban rámutatott a Szovjetúnió és a népi demokratikus államok dolgozói­nak sikereire, végül felhívta a helyi EFSz figyelmét, hogy a szövetkezeti tagok még jobban fokozzák munká­jukat és folytassanak meggyőző teve­kenységet az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldművesek között, hogy minél nagyobb számban kapcsolódja­nak be a szövetkezeti munkába A helyi CsISz csop-vt nevében egyenruhás CsISz-tagok üdvözölték az egyesülési ünnepséget. Ezek a CsISz-tagok egyidejűleg kihirdették, hogy 62 CsISz-tag manifesztációsan belép az EFSz-be. Lelkesen követve szüleik példáját, hozzá akarnak járul­ni községük szocializálásához. A felemelő ünnepség utolsó pontja­ként megválasztották az EFSz új ve. zetőségét. A méhészet 1951. évre szóló feladatai Mig a méhek téli álmukat alusz­szák, addig a méhészek az 1951. év­re szóló terv kidolgozásával foglal­koznak. A méhcsaládok számát az idén tíz százalékkal, a méztermelést pedig 12 százalékkal kell emelni. Az országos tervvel szorosan össze­függ a kerületi terv kidolgozása, amely kiveti a feladatokat az egyes méhészeti társaságokra és ezek az­tán az egyes méhészekre. Természe­tesen minden egyes feladatot alapo­san megtárgyalnak a méhészekkel, mert hisz mindenekelőtt tőlük függ, hogy a kitűzött feladatok és kötele­zettségek teljesítve lesznek-e. A járási és kerületi értekezleteken megállapítják az előfeltételeket ahhoz, hogy a méztermelés az idén tényleg nagyobbméretű legyen. Hiba lenne azonban az, ha ezek az értekezletek csak elméletben tör­ténnének meg és nem jelentenének az egyes méhészek számára gya­korlati előkészítést. A méhészeket alaposan fel kell ké­szíteni c. reájuk váró feladatokra. Ennek érdekében rövid tanfolyamo­kat és előadásokat rendeznek, ame­lyeken a méhészeknek alkalmuk nyí­lik, hogy megismerkedjenek a leg­újabb tudományos kutatások ered­ményeivel és a méhészet gyakorlati kérdéseivel. Január és február hónapban há­romhetes tanfolyamok nyílnak meg a méhészek számára az EFSz-ek­Tíz nan alatt 6! istáüót 5av>tottak meg Szlovákiában h-i Ez év január '3-ig Szlovákiában összesen 433 épületet alakítottak át szövetkezeti istállóvá. További tíz nap alatt, újabb 61 épületet javítottak meg. Az istállójavítási munkálatokban különösen a nyitrai kerület szövetke­zeti tagjai haladnak jól. akik január 11-től január 13-ig kilenc épületei alakítottak át. Ezekben az épü'etek­ben összesen 290 darab szarvasmar­hát helyeznek el. A nyitrai kerületben eddig összesen 178 épületet javítottak meg s így Szlovákiában az első he­lyen állnak. A második helyen a bra­tislavai kerület szövetkezeti tagjai helyezkednek el 210 adaptálással. A besztercebányai kerü'etben eddig 27 épületet, a zsolnai kerületben pedig 19 épületet javítottak meg. ben, az állami birtokokon és az ál­lami erdészetekben. A kerületi méhészeti felelősök szá­mára szaktanfolyamok nyílnak meg, hogy ezek aztán tényleg komoly munkát végezhessenek. A méhészek elősegítik a méhte­nyésztés fejlesztését az EFSz-ekben, az állami birtokokon és az állami er­dőkben. Az állami erdők az 1951-es évben kétéves méhészeti iskolát tarta­nak, hogy a méhészetre rótt fel­adatok teljesítésére új, politikailag és szaktéren képzett kádereket ne­veljenek. A méhészeti iskola iránt igen nagy az érdeklődés. Ezt a kérvények tö­mege is jelzi, amelyekben az érdek­lődők jelentkeznek a kétéves iskolá­ra. Ezen az iskolán azok a 15. élet­éviiket betöltött tanulók vehetnek részt, akiknek a szülei kötelezik magukat, hogy az iskola befejez­tével az illetők a csehszlovákiai ál­lami erdők n. v. üzemben marad­nak. Meg kell említenünk még, hogy 18 éven felülieket nem vesznek fel az iskolába. Ami az érdeklődő tanulólányokat illeti, azok az első meginduló évfo­lyamra még szintén nem vehetők fel, mert számukra még nincs gondos­kodva lakásról. A Csehszlovák Álla­mi Erdők a tanulólányok-iak azt ajánlják, hogy jelentkezzenek a mag­termelő iskolázási központban. Ké­sőbb aztán minden nagyobb akadály nélkül átléphetnek a méhészetre. Az érdekeltek között vannak olyanok is, akik csak júniusban tesznek ele­get iskolai kötelezettségüknek. Ezek­kel az egyénekkel is számolunk, de maid csak az úi iskolaév kezdetén, ősszel, amikor ugvanis az első év­folyam hallgatói átmennek a máso­dik évfolyamba. A méhészeti közoont intemŕtu* biztosítása után azon­nal meenyílik. A 7. érdekeltek addig még pontos értesítést kapnak. i

Next

/
Thumbnails
Contents