Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-01 / 1. szám, hétfő

UJSZO Ahol a boldogabb jövőért építik és védelmezik a békét ÜJÉV 1951 Az t950.es év a vége felé közeledik. A sztálini ötéves terv utolsó éve ez, és a 3?ovjetúnió nemzetgazdaságának és kultúrájának terén, annak min. den ágazatában sok jelentős győzelmet hozott. Ezek a győzelmek még inkább megszilárdították a Szovjetúniö hatalmát, amely az egész világon a béke reményteljes védőbástyája. Most az újesztendő küszöbén az állam vezető f ér fiai, a tudósok, az írók, a munkások, a Szovjetúniö kolhozainak tagjai, a színészek és képzőmű, vészek egyaránt számot vetnek a múlt évben elért eredményekről, mérlegelik munkáikat, és tervezgetnek az 1951.es évre, mindegyikük előtt ott áll a kérdés: mit hoz az újesztendő. úgy nyomorog és verejtékesen robotol a földbirtokosokra. Minálunk azonban minden újabb év újabb változást hoz. Az 1951-es j évbe Arajatli egy kultúrházzal és egy i új iskolaépülettel gazdagabban lép, kolhoztagjaink közül sokan új há_ | zakba költöztek. Minden egyes házba, a régiekbe és újakba egyaránt be van vezetve a villany, a rádió szól. A kolhoztagok ebben az esztendőben öt-nyolc tonna terményt kaptak, és 12—20 ezer, sót több rúbelt is. Én magam pl. 20.000 rúbelt kaptaim, rengeteg búsát, vajat, húst, sajtot es cukrot, A mult évben keresetemből házat építettem, és szép bútort vásároltam, sőt egy kis autót is. Mindezt a kolhoztagok becsületes és áldozatkész munkája hozza meg. Az a munkacsoport, amelyet én veze. tek. 85 mázsa gyapotot takarított be hektáronként. Mind az öt csoportomban tartozó kolhoztagnőt, Lenin-rendde! és a munkás Vörös Zászló.rendjelével tüntették ki. Mindannyian tanulunk a gazdasági technikai középiskolán. A magas hektárhozamért, amelyeket az ötéves terv első éveiben értünk el, a szovjet kormány a szocialista munka hőse címével jutal mázott bennünket és a mult évben ezt a címet másodszor kaptam meg. így becsüli meg a szovjet kormány az egyszerű emberek munkáját, akik minden tehetségüket szeretett hazájuknak Bzentelik. Nemcsak az én munkacsoportom üdvözli új győzelemmel az 1951-es évet, hanem egész kolhozunk. Gazdag hektárhozamot értünk el a gya pottermelés terén: 55 mázsát hektáronként. A kolhoz jövedelme több mint 4 millió rúbelt tett ki. Kolhozainknak épúgy, mint a Szovjetúnió minden kolhozának, igen nagy segítséget nyújt a szovjet állam. Földjeinken elsőrangú gépek dolgoznak, a

z 1950.es évben először helyeztek nálunk üzembe gépeket a gyapot fésülésére. EJzeket a gépeket is szovjet mérnökök tervezték meg és állították össze. így az utolsó megerőltető munkát is gépesítették, amit eddig kéazel végeztünk. Kolhozunk ötször annyi műtrágyát kapott, mint 1946_bam. Örömmel üdvözöljük az 1951-es évet. Ez az év szívós harc éve 1<?az, hogy elérjük az átlagos hatvan métermázsa gyapothektárhoaamot aiz egész kolhoz területén és a 100 métermázsát hektáronként az én mun. kacsoportombea. Ez az új esztendő kolhojjtmk további virágzásának éve les*. Samama Gaszanova, a szocialista munka kétszeres hőse, Azerbeidzsán köztársaság Kar ja gin járása „Május elseje"—kolhoza munkacsoportjának vezetője. A Szovfetúnié ipari hatalma újabb növekedést matat Ma a legalapvetőbb ipari ágazat az exci'eldolgozás — mondja J. V. Sztálin. Ezért a bányászat fejlesztésének kérdése a Szovjetúniö nemzet, gazdasági terveiben jelentős helyet foglal el. A háború utáni ötéves tervben az 1950-es évre a bányászati termelést a terv szerint 350/^kal akarták emelni a háború előtti 1949.es évvel szemben. Az eddigi statisztikai adatok alapján az 1950-es év első 10 hónapja alatt az érctermelés a háború előtti színvonalat 44o/

0_kal multa felül. Tehát az ötéves terv feladatát nemcsak hogy teljesítették, hanem túl is lépték. Az elmúlt években jelentősein megjavult a Szovjetunió kohászati üzemei munkájának minősége. Ezt ki. vált a kohászati berendezés kihasználásánál lehet észlelni. így például a magas kemencék kapacitásának kihasználása 25o/'

0-kal növekedett, összehasonlítva a háborúelőtti időszakkal és a Martin.kemencék észszerű kihasználása 32»/o-kal Eaek a számadatok a Szovjetúniö kohászati technikájának nagy haladását bizonyítják. , J. V. Sztálin a fémipar elé a k8vetkező feladatot állította: Az ötéves terv három.négy éve alatt el kell érni az öntvény terén az évi 50 millió tonna gyártást és az acél gyártásában a 60 millió tonnát. A szovjet fémipar dolgozói sikeresen teljesítik ezt a feladatot és egyre inkább erősítik a Szovjetúniö ipari hatalmát, amelynek az újecztendő újabb növekedését hozza meg. N. Ljakonov, a Szovjetúniö kohászati minisztériumának tervezési osztályfőnöke. Vágyam valóra válik! Az 1950-es elmúlt év úgy lépett az életembe, mint a komoly munka és tanulás éve. Fiatal vagyok, csak 18 éves. Mint kövező munkás dolgozom a moszkvai egyetem építésén. Ez az egyetem a szovjet főváros egyik legnagyobb és leggyönyörűbb épülete lesz. Az egyetem épületének építésén éjjel-nappal folyik a munka. A munká. sok gépekkel dolgoznak mindenütt, ahol csak használni lehet a gépeket és a hazai gyártmányú gépesített munkaeszközöket. Szavunkat adtuk, hogy az épületet 1951 végéig befejezzük. És az épület napról-napra növekedik, ma már 160 méter magas. De nemcsak a mi épületünkön lük. tet a munka üteme. Moszkvának egyetlen olyan negyede sincsen, ahol ne építenének lakóházakat, iskolákat, kórházakat és adminisztratív épületeket. 1950-ben Moszkva lakosai félmillió négyzetméter területet ka.r>tak lakóházakkal. Az egyetemen kívül Moszkvában további 8 felhőkarcoló építésén folyik a munka. Boldog és büszke vagyok arra, hogy szülővárosom, Moszkva kiépítésében résztvehetek. Mily könnyű és örömteli az élet, ha az ember tudja, hogy amit alkot, örömet jelent embertársai számára! t>e más okból is drága nekem a mult év. Ebben az esztendőben kezdtem meg tanulmányaimat a munkásifjűság esti isko Iájában. Az esti iskolát a mi épületünk körzetében nyitották meg és ha elvégzem sikerrel ezt az iskolát, egyetemire szere+nék meiroi. Mindi, azok, akik ebbe az esti iskolánk!-.' beiratkoztak, hegrrztő munkások, betonozok, kövező munkások, most az egyetemet építik és majd ezer és ezer szovjet ifjúval és lánnyal együtt ben. ne folvtatják tanulmányaikat. Leghőbb vágyunk így valóra válik. Vaszilij Parskov munkás. Ör«mmel üdvözSJjfik az 1951-es évet Falunk. Arajatli, a szovjet-irán határhoz eii's közel. A traktorok zú gása, amelyek földjeinken dolgoznak, víg dalunk az ünnepnapokon elhallatszanak a határon túlra, a másik oldalra, ahol még minden a régiben maradt, úgy mint évtizedekkel ezelőtt. Ott a földműves Ugyan„ Békét és boldogságot A szovjet filmgyártás az 1950.es évben egy egész sor kimagasló filmet alkotott. A »Berlin eleste« című film, amely a szovjet népnek a legutolsó világháború alatt a fasiszmus ellen folytatott hősi harcát és óriási győzelmét mutatja be, a csehszlovákiai NemzeitköBi V. FllmfesztiváJoai az első díjait nyerte: egy kristálypoharat. A béke díját a »Kárhozottak összeesküvése* című film, a Munka Díját pedig a »Kubáni kozákok« nyerték. Ezenkívül díjat nyertek még a »Bá_ tor emberek", a „Zsukovszky" és más filmek is. Komoly alkotó örömmel üdvözöltem azt a feladatot, amit a s> Berlin elestében« nekem osztottak ki megfoidásra: az öntő munkás feladatát, ebben az óriási filmmüben, amely arról szól, hogy a szovjet emberek J. V. Sztálin vezetésével hot&tm aaatoad&otték fel az európai nemzeteket a fasiszta rabszolgaság alól. A film megható jelenettel végző, dik: a szovjet nép vezére, J. V. Sztálin találkozik a szovjet hadsereg harcos katonáival s a világ számos nemzetének képviselőivel, akiket a Vö_ rös Hadsereg szabadított ki a fasiszta koncentrációs táborokból. Sztálin szavai mély értelműek és figyelmeztetők és minden dolgozó néphez szólnak: »Ezt a győzelmet drágán fizet, tük meg. Ne feledkezzetek meg az áldozatokról, amit hoztatok. Mától fogva a történelem minden nemzet előtt, amely szereti a szabadságot, széles utat nyit... A jövő nevében védelmezzük a békét. Békét és boldogságot kívánok mindnyájatoknak barátaim!* Ezekben a szavakban kifejezésre jut az egész szovjet nép békeakarata. Ezt a békeakaratot fejezi ki alkotásaiban a szovjet filmművészet, film. gyártás és a szovjet művészet minden ágának alkotása. Engedjétek meg nekem, szovjet színésznek, hogy most az újesztendő küszöbén szívből üdvözöljem határokon túli barátainkat is és ismételjem e gyönyörű szavakat: »Békét és boldogságot kívánok mindnyájatoknak barátaim!* Boris Andrejev Sztálin-díjas nemzeti művész. Agronóm akarok lenni A következő esztendő örömteli ese. menyeket jelent számomra, mert sikeresen letettem vizsgáimat, a lett mezőgazdasági akadémia agronómiai fakultásának harmadik évfolyamából. Tanulmányaimat magánúton folytatom. Az 1951-es év január elsejétől a negyedik évfolyam hallgatója le. ] szek. Barátságosan búcsúzom az č-esztendőtől, emlékezetes szakasz életemben és a „Harc"-kolhoz történelmében is. A kolhoz az 1951-es év küszöbén ünnepli megalapításának harmadik évfordulóját. A kolhoz bevé. tele az 1950-es évben két és féímillió rúbelt tett kd. A kolhoztagoik anyagi jóléte növekedett. A kolhoztagok három és fél tonna terményt, különféle gyümölcs, és zöldségféléket és 10—15.000 rúbelt kaptak fejenként. Számos családban nagy bevásárlásokat tettek, motorbicikht, kerékpárokat vásároltak, nem is beszélve a rádió-vevőkészülékekről. Alma Rajbarter, a lett köztársaság „Harc"-kolhosámit kertésznője. Világrekordot értünk el a cukorrépa hektárhozamában 1949-ben Olga Gonazsenko, a szocialista munka hőse és a taldikurgani terület „Május elseje"-kolhoza egyik munkacsoportjának vezetője, hektáronként 1515 mázsa cukorrépát takarított be. Ez világrekord volt. Olga Gonazsenkot 1950_ben Sztálindíjjal tüntették ki. Olga Gonazsenko győzelme igen fellelkesített engem. Szocialista munkaversenyre hívtam, mert elhatároztam, hogy új rekordot állítok fel ée ezzel bebizonyítom, hogy a szocialista mezőgazdaságban a hektáronkén. ti terméshozam terén nem létezik határvonal. Olga Gonazsenko igen nagy segítségemre volt. Gazdagította tapasz, talataimat az ő termelési módsze. reinek ismertetésével a cukorrépa hektárhozamának növelése terén. A Szovjetunióban az ilyen tapasztalatcsere szokásos jelenség, mert mirid annyian szeretett hazánk jólétéért dolgozunk. A verseny nekem is és Gonazsenkonak is újabb sikereket hozott az 1950-es esztendőben. Olga Gonazsenko jelentős mértékben túllépte az Í949_es évben elért rekordját. 1633 mázsa cukorrépát termelt hektáronként. Én 1890 mázsa cukorrépát takarítottam be hektáronként. Ezzel járultam hozzá a háborúutáni ötéves tervhez ée a béke ügyéhez. Tatenova kolhoz, parasfsfcnő a mi kerületünkben még többet tenanelt hektáronként és pedig 1906.54 máfiisát. 1951-ben én, Olga Gonazsenko és Tatenova szocialista versenyben arra fogunk törekedni, hogy nem kevesebb, mint 2000 mázsa cukorrépatermést érjünk iel hektáronként. Darriha Dzsantohova, a Szocialista Munka Hőse, a Kaza&h köktársaság DzsmnXniii terjlete »Vö. rös Csillag* rntmkacmportjának «MVMIfk Az árammődszer bevezetése tanMmasitta épitészettinScet A szovjet szocialista munkamódszer az építészetben, az úgynevezett árammódszer, forradalmi tett építkezésűnk fejlődésében. Ezzel a módszerrel öntudatos építészeti munkásaink olyan eredményeket érnek el, amilyeneket soha azelőtt neim érhettek el. Ha öszszehasonlítjük a bratislavai 216 lakásegység fejlépítési idejét, azaz 92 munkanapot, azzal, ahogy a múltban építettek, megállapíthatjuk, hogy a múltban ilyen számú lakásegységet egy és félévig építettek A mai építkezési gyorsaságot azelőtt még a legöntudatosabb és leghaladóbbszelllemű kőművefe sem tudta elképzelni. A csehszlovák építkezési üzemek nemzeti vállalata összehasonlító statisztikát állított össze a bratislavai, handlovai, nováky-i, prqsovi és zsilinai árammódszeres építkezésekről. E szernt a statisztika szerint Bratislavában 216 lakásegységet 92 munkanap alatt építettek fel, vagyis egy munkanap alatt 2.35 lakásegységet. Handlován az árammódszerrél 64 lakásegységet 54 munkanap alatt építettek fel, tehát egy munkanap alatt 1.2 lakásegységet. Ugyanezzel a módszerről Presovban 78 lakásegység 87 munkanap alatt készült el, tehát munkanaponként 0.9 lakásegység. Zsilinán az árammódszeras építkezéssel 54 lakásegységet 68 munkanap alatt készítettek el, azaz munkanaponként 0.8 lakásegységet. Jtm a% emáex eljut odáig. (Folytatás a IS. oldalról) te mondtad: vissza, ahonnan elindultam. — Értelek, testvér. Honvágyad van, hát csak eredj!... Kétféle ember van a világon. Az egyik minden áron könnyűvé akarja tenni az életét és néha inaszakadtáig követ kell törnie, hogy fel ne forduljon, ahogy most velem megesett. A másikat a munka nehezebbje vonzza mindig és kifogja a könnyebb felét. Ezt kívánom neked!... Hát Isten veled! Az életben bizonyára nem látlak többé, a képedre szívesen fogok emlékezni. Nagyon becsületes, jő képed van. Vigyázz magadra és ne rontsd el az életedet! Márton meghatottságot látott a búcsúzó Kvas arcán. . De azért ne sajnálj! Leszek én még fent is, szivaros és aranyláncos burzsuj, jó kövér hassal és egy takaros mamussal! Márton beszállt a főváros felé induló vonatba. Hajnalban megérkezett. Hátizsákját az állomáson hagyta és bement az ébredező városba. Leszerelése óta nem járt itt. Valahogy másnak és idegenségében vonzónak és nagyobbnak látta a sok megkezdett építkezésével, rengeteg új címtábláival, melyek lépten-nyomon emlékeetették, hogy a monarchia régi világa megszűnt és új világban jár. Külsőségeket kezdett megfigyelni, a vasárnapias hangulatú utcák gondozottságát, a vonat felé sietők jobb ruházatát. A háborús esztendők kopottságának mintha nyoma veszett volna. Léptei a Várhegy felé vitték. Látni akarta a kaszárnyákat és fent a hegyről az egész várost, a Duna széles szürke csíkját a híddal és túlnan a Ligetet csónakházaival és a vendéglővel, a messzeség páráiban Hainburg várának szürke vonalát. Minden szeglet, a várhoz vezető zegzúgos lépcsők az egymás hegyénhátán nőtt házak barokkos homlokzatukkal, a kis kocsmák és kávémérések, a mélyen alvó örömtanyák emlékeket ébresztettek benne, de ez az emlékezés egy szikrányi meleget sem csiholt fel benne. Kimerítette, lelkileg elfárasztotta ez a reggeli séta. És nyugtalan, lehangolt volt, mintha megérezte volna, hogy mindennek, amit átél, egyedüli értelme az ember és az emlékezést csak az teszi meghitté és széppé, ha megoszthatja valakivel. Visszament az állomásra és a restiben bevárta a zsolnai személyvonat indulását. Amikor a kalauz indulást jelzett, fogta a podgyászát és beszállt a vonatba. Alig másfélórás utazás után megérkezett. A „Titkos küldetés" c. szovjet iílm elindult diadalútjára (Folytatás a 12. oídalról.) egyik legmüvésziebb jelenete és Romín, a szovjet rendező gondos művészi munkáját dicséri. Az asztalfőn ott ül az amerikai szenátor hatalmasan, öntelten, mint d&gevö hiéna a patkányok között. A rendező premier plánban mutatja be az iparbárókat. Van köztük kövér, puffadt, sovány, magas és alacsony megértő és elégedetlen, de az össze, gyűlt kultivált úriemberekre jellemző a profitból kiáradó hullaszag. Mi sem természetesebb, mint hogy a dolgozó nép ellenségei megegyeznek. A jelenetben éppen az a meggyőző, hogy a rendező nem festi az iparbárókat druva, goromba, embereknek, ellenkezőleg, a valósághoz ragaszko. dik, finom, nagyon finom űriembereket jelenít meg, akik még elégedetlenségükben is nagyon fegyelmezettek és főleg gyors felfogásúak. Mind. annyian megértik az amerikai szenátor egy-egy elejtett mondatából, hogy sürgősen cselekedniök kell, mert itt egy új háború előkészítéséről van szó, tehát ebben a légkörben otthon vannak és úgy érzik magukat, mint hal a vízben. A néző előtt kidomborodik ezeknek az úri gyilkosoknak förtelmes jelleme. A néaő látja, hogy ezek az úriem. berek csak egy gyomorral és egy hassal rendelkeznek, nyugodtan és békében élhetnének, lenne mit a tejbe aprítaniok, de nekik ez nem elegendő, nekik profit kell, ragadozó karmaikban egy vdiágot akarnak tartani és ha kell, a profit kedvéért akár millió és millió embert elpusztítani. Mit számít nekik az árvák, az özve. gyek és nyomorékok százezernyi hada, a fontos a profit és gyor-sam kell cselekedni, még mielőtt késő, lenne még mielőtt a dolgozó népek öntudat, ra ébredinek ki kell robbantani egy újabb háborút. így tárgyalnak a® imperialisták finoman és fegyelmezetten és megindwl annak rendje és módja amermt a® összeesküvés koa. mopollta alapon. Titót már puhAra fóefce a dollár, már karmaikban van, a tíöbttí is sorra kerül, és felvonulnak premier plánban Rajk, Koeztov, Mindszenty a világ dolgozóinak összes árulói... A nézőnek ökölbe szorul a keze, sDeret. ne közéjük csapni, seeretné felborítani a súlyos antik asztalt, az antik úriemberekkel együtt, hogy elseperje mind e háborús gyujtogatókat a fejlődés, a haladás útjáíból. A filmnek az az őriáíi érdeme, hogy pontosan megmutatja a háborús uszítók elenyészően kis seregét és min. ácsi becatttefceoi jóstóndéteú enťberbon feltolul az a kívánság, hogy a világ dolgozóinak egyesülniök kell e silány és aljas banda ellen, amely a világ népeinek a verejtékéből és véréből éleskődik Soha még egy film története nem volt olyan aktuális, mint épp e napokban, amikor a világ dolgozóinak a százmilliói világnézetre való különbség nélkül egyesültek a világbéke védelmében. A béketábor egyre szélese, dö mozgalma, a varsói béketanács határozata e film lepergése alatt kapja meg igazi értelmét és jelentőségét. A néző azt is megérti, hogy a béketábor élén miért áll a Szovjetúniö. Ezzel a filmmei, amely leleplezi az imperialisták alattomosságát, nem számoltak a ragadozók, mint ahogy nem számoltak az egyre erősödő békemozgalommal sem, amely százmii. liók tömegeit öntudatosította. így, ilyen meggyőzően méregkeverök mes. terkedéseit nem hozták még nyilvánosságra. Ismerjük a Párt történetét és tudjuk, hogy mily borzalmas pusztításokat okoztak a Szovjet, únióban az intervenciós hadseregek, de a kulisszák mögé nem tudtunk teljes betekintést nyerni. Most azon. ban ez a film. az imperialistákat teljes meztelenségükben mutatja be, az utolsó leplet is lerántja erről a tár. saságról. Az ember most már megérti azt is, hogy miért akadályozták meg a sheffieldi békekongresszust. Könnyű Katót táncba vinni, ha a

Z angol imperialisták érdeke megegyezik az amerikai imperialisták érdekeivel, még akkor is, ha hazájuk a legnagyobb veszélyben van. Az impe. rialistáknak nincs hazája, az imperiaiistáknak profitjuk van. A film legnagyobb érdeme, hogy a néző igazságérzetét felébreszti. Prága legnagyobb filmszínházában tanúi voltunk annak, hogy az utolsó jeleneteiéi, amely megmutatja London, New York képét a májusi fegyver^ Istétel napján, a zsúfolt nézőt ét egyattwi emberként állt fel ás rarge. t-egee nyíltszíni tapsban tört ki Egyetlen ember volt, aki elégedetlenül csóválta a fejét e nyiítsaini tapson ez Churchill volt, a háiborús uszítók vezére, aki nem bírt kinézni az ablakon, amikor látta, hogy az angol nép mennyire örül a békének. Ám ez mit sem jelent. A „Titkos küldetés" című orosz filmalkotás bizonyítja nekünk, hogy a békét meg tudjuk védeni, ha tény. leg harcolni fogunk érte és kiragadjuk a hábopús uszítók kezéből a veaetést. 8e*ebó Béla,