Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-18 / 15. szám, csütörtök

1951 január 20 UJS ZO 7 A háborút csak azok akarják, akiknek nem fáj a rombolás Talán sehol sem lenet úgv belekin­tést nyerni az emberek életébe, mint a vonaton. Az utazás ideié alatt az uta­soknak van idejük elmélkedni, össze­gezni az eddig elért eredményeket és a közéli hetek, hónanok tennivalóit is megtervezhetik. E számadás ideje slatt az utasok rendkívül közlékenyek, egyenesen vár iák az plkalmat. hogy valakivel közöljék bánatukat vagy örö­mük t. Különösen érvénves ez a mun­kásokra. akiknek tiszta a lelkiismere­tük. "kik becsületesen elvégezték a munkájukat és hazatértükben szívesen kőzik embertársaikkal benvomásaikat, tapasztalataikat a munkáról, békéről, a szoc'al'zmusról és áltrlában mindarról, ami az élettel szervesen összefügg. Egy ilyen munkássrl való találkozásról szeretnék most számot adni. Ösmerkedésünk úgy kezdődött, hogy egyik elvtársammal beszélgetni kezdtem a püspöki talárba öltözött gazemberek­ről, ?kik egyházi méltóságukat arra használták fel, hogy kémkedjenek és hogy szétverjék mindazt, amit munká­saink parasztjainkkal vállvetve fel­építettek hazánkban. Ha állami szer­veink nem eréhesek. ha Pártunk nem elég éber, akkor talán sohsem került volní felszínre ezeknek a magasrangú árulóknak alattonos és alias működése. Mert, ki Inerte volna még csak felté­telezni is. hogy ezek az egvházi fő­papok saját népüket, saiát hazájukat kéoessk elárulni közönséges gyilkosok módján, tisztán anyagi javakért. Egy pernek, egy tárgyalásnak kellett le­zajlani a világ minden részéről össze­sereglett újságírók előtt, hogv lelen­lezzék, hogv felfedjék ezeknek a há­borús uszítóknak igazi ábrázatát. Ekkor szólt közbe egv fiatal utas, aki velünk szemben iilt. Munkáskülse­jű fiatalember volt. állán még alig pelyhedzett a szakáll, de szavainak mégis komoly súlva volt. A munkás cs k annyit mondott: — Bizony ébe­reknek kell lennünk . .. Ennvi volt az egész, de ez a pár szó éppen elegendő volt arra. hogv felkeltse érdeklődése­met. Határozottan éreztem, hogy e rövid és tömöi kijelentése mögött sú­lyos tapasztalatok rejtőznek. Persze, többet akartam róla tudni és ezért, amint ilyenkor szokás, először óvato­san megkérdeztem tőle. hogv honnan való. Szó szót követett. ígv tudtam meg. hogv Szfbellai Lászlónak hívják, 20 esztendős. Felsőturról való, ap ta bognár és az állami birtokon dolgozik Továbbá kiderült, hogy még három fi­testvére van. Sándor és Imre mező­gazdasági munkát végeznek ugyan­csak az állami birtokon, míg legfia­talabb öccse Ipolyságon tanul a polgá­riban. Önérzetesen tette még hozzá, hogy az összes testvérek támopatják a legfifalabbat. hogv gondtalanul és sikerrel tegye le vizsgáit, mert azt akar'ák. hogy tanult ember legyen. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy honnan jön, azt válaszolta, hogv Č. I'.udejovicéről. ahol négy hónapon ké­részül brigádmunkát végzett. Am, anvkor érdeklődtem nála. hogy milyen ruinkát végzett ott, ridegen meg'a­gadta a választ. Azt mondotta, hogy a munkás ébersége it kezdődik. Büsz­• kén és önérzettel hangsúlvozta, hogy az ember sohsem tudia. hogy kivel beszél, kivel áll szóba, ezért a leghe­lyesebb az, ha hallgat Egv munká*­nžk ma nemcsak az a kötelessége, ; t'os_v munkrhelvén becsületesen elvé­gezze a dolgát, hanem az is, hogy Szebellai László élmunkás rrirden körülménvek között éber le­gyen. Erre figyelmezteti őt a oüspö­kök pere. Aki még nem dolgozott egv üzemben, az nem tudia. hogy nut ie r.nt ébernek lerni. de aki már *úl­tfcliesite'te a n.ormáiát 280 százalékra, az már tudja, hegy miért dolgozik és az' is tudja, hogv vannak kör ii löt t'"tik olyan egyének, akik a munkások éle­ére és munkáiára törnek. —• Ez nem mese — telte hozzá '<o­molyan — nálunk az üzemben nár h> rappal ezelő't elcsíptek egv ilyen gaz áiuló kém.'t. aki ott iárt üzemünk­ben é<- pontos r?izokat készített min­denről Amikor az egvik őr észrevet­te lövőidőzni kezdett rá. Frre a lö­völdözésre felfigyeltek a többiek és' így sikerült őt artalmathnná tenni A vizsgáid* során kiderült, hogy ká* órán leresztül tartózkodott az üzem területére. Motorhic kliiét kint hagyta az erdőben, ő pedig belnoakodott íz üzem területére és az alkonv óráiban készítette a tervrajzokat, amikor sza­badabban mozoghaott Ez a lövöldöző biť'ng, aki olvan elszánt volt. hogy a fegyverét használta. könyörgött a munkásoknak, amikor lefogták, hogy eresszék el. mert otthon felesége és gy rmeke van Ekkor gondolt ő a csa­lád :ára, de ^nvkor kémútiára indrlt. egvetlen pil' natig «em gondolt a mun­kások családjára, a munkások gyer­mekeire. — Hát kérem. — folvtatla a fiatal munkás, — ezért vagvok én óvatos. En , rem b'zonv serik' sém fog már fél­revezetni mert én tudom, ho^v mun­kámmal közös hazánkat éoítem. Ami­A nyugati Dongesz, a Délafrikai Unió reak ciós kormányának belügyminisztere, aki a brit impérium legutóbbi londonr konferenciáján résztvett, beje'entette. hogy Nagy-Britanniába abbcül a célból érkezett, hogy résztvegyen a ..nyu­gati civilizáció védelmének" tárgya­lásain. A nyugati civilizáció foga'ma alatt a délafrikai nacionalisták a fehé­reknek, a feketék és hinduk feletti uralmát értik, akik a Dé'afrikai Unió lakosságának négyötödét teszik ki. Dongesz. az úgynevezett délafrikai nacionalista párt" tagja, amely 1948­ban jutott uralomra és a mult háború során szimpátiáját a hitleri nácik irányt több ízben is kifejezésre jut­tatta. Kormányra jutása után a há­borús bűnösökéi és" kémeket, akik Németországból Dél-Afrikába jutot­tak, azonnsi szabadlábra helyezte. A délafrikai nacionalista párt tagjai 1948 óta a törvények egész sorát hozták, amelyekben szentesítették a legkegyetlenebb intézkedéseket a hin­du é« néger lakosság ellen. Bevezet. védőié lék az országban az úgynevezett re­gisztrációs törvényt, amely szerint a lakosság személy azonossági okmá­nyain feltüntetik a fajt. amelyhez tar­toznak, Törvény van érvényben, amely megtiltja a különböző fajú em­berek összeházasodását és e törvény megszegését szigorúan büntetik. Az antidemokratikus intézkedések kere­tében a kormány betiltotta.a kommu­nista pártot is. A rendszer a legke­gyetlenebb eszközökkel üldözi a hindu és néger lakosságot Tehát, Dongesz úr, a Délafrikai Unió belügyminisztere. Hitler volt rendszerének csodálója, a civilizáció­nak ezt a formáját jött megvédeni Londonba. A civilizációt, a béke civi­lizációját, azonban valójában nem az ilyen háborús uszítók és gonosztevők védik, hanem azok a délafrikai béke­harcosok. akik decemberben Fokvá­rosban konferenciájukon magukévá tették a varsói II. békekongresszus határozatait. A Chkago Trjfcune című reakciós amerikai újság gmgeetmé'űnek minősíti Trumant A Chicago Tribúne című reakciós I amerikai újság egyik legutóbbi ve-' zércikkében kommentálja Truman elnöknek azt az elhatározását, hogy többszázezer amerikai ifjút küld Nyu­gat-Európába az „Atlanti hadsereg­be" és ennek kapcsán az elnök levál­tását követeli. A vezércikk nyíltan kijelenti, hogy Trumant súlyos vét­ségek terhelik, miután azonban leg. utóbbi cselekedetei gyengeelméjűség­ről tesznek tanúságot, legegyszerűbb ( volna ezen a cimen leváltani. kor régi munkahelyemen az üzemi gyűK'sen szóvá tették a brigádmun­kát. azonnal jelentkeztem. CsilSz tag vagyok és mint ílven nem vonhatom ki m g."m a sürgős munka alól, amikor hazánknak szüksége van fiatal^ erőtel­jes munk erőkre ígv kerültem aztán Budejovicére. ahol a cseh munkások­kal nagyon összebarátkoztam Meg­szerettek bnenünket. mert látták, hogv becsüVtcsen végezzük munkánkat Veit olyan hónap is. amikor 280 százalékra teljesítettük a normát Heten dolgoz­tunk ebben az élcsoportban. Ezek kö­zül három párttag volt, egv partizán és mi hárman pártonkívüli kommunis­ák velünk. Munkánk után szép ke­seth z is jutót'unk. En például az első három héten 4500 koronát kerestem, októberben 7.500-at. novemberben 8.000-e! és decemberben az ünnepek miatt cs-k 5 500-at most pedig január­ban egy heti munka után a szabad­ságpénzzel egviit 5.100 koronát fizet­tek ki nekem. — ígv keresünk mi fiatalok. — mondta mosolyogva, — ak k szocirlista hazánkat építjük Be is vásároltam m'ndent, amire szükségem volt. Vet­tem egy ruhát, egv télikabátot, inge­ket. b!c ;kľt, kétpár bakancsot, haza is adtam pár ezer koronát és a zsebem­ben most viszem haza iannári fizeté­semet. Mindebből én azt látom, hogy az életünk megszépült és biztosan tu­dom, hogy még szebb lesz. mert mi munkások munkánkkal fogjuk kihar­colni a szebb és jobb jövőt. — Büszke vagyok arra hogy hasz­nos munkát végezhetek hazámban — folytatta önérzettel — fin ugyan még csak húsz eszténdős vagvok. de már gyerekkorom óta dolgozom és nagyon élénken emlékszem arra. hogy munkámból és szüleim munkájából nem tellett egyébre, mint íatalpú ci­-pőre. Ilyen cipőben jártam én iskolába és a feladatok elkészítésére sem volt időm, mert vagv a kulákok vagy a papok állatait kellett gondoznom, akik 10—15 pengőt fizettek a munkámért havonta. Ezért a vacak bérért másnak a vagyonát kellett gondoznom, őríz­nm. ma azonban munkámmal a ma­gunk közös vagyonát őrzöm és gya­rapítóm. Nálunk, a mi családunkban már bebizonyult az, hogv a normák túf­teliesítésével párhuzamósan életszín­vonalunk is emelkedik. F.z nemcsak az élelmezé cben. hanem a ruházatban is megmutatkozik. És abban is megmu­tatkozik, hogv államunk nagyon is tö­rődik további "kiképzésünkkel. Én pél­dául már poľtikai iskolán is voltam, amelyre a CsISz küldött ki. — A leg jobbon. — folvtatia derűsen, — anník a kitüntető oklevélnek örü­lök. am :t most hazaviszek. — És Sze­Irilai László a kofferjéből nagy óvato­san kiszedi az oklevelet, amelven pon­'osan fel v n tüntetve, hogv hány szá­zalékkal telrsí'ette túl a normát. Az oklevélen olt van a dicséret, a mél­ta'ás. a Párt az üzemtanács és a CsISz pecsétjével ellátva. — Most már párttag lehetek. — mondia ragyogó szemmel. — Én már júliusban akartam a Pártba jelentkez­ni, de pártszervezetünk elnöke azt mondotta nekem, hocrv csak akkor le­hetek tag, ha élmunkás leszek. ' Hát most az vagyok kérem, itt van az ok­levél. rajia a nevem és biztos, hogy folve-znck en"em tagnak. Ezután még erősebben dolgozom maid a szocializ­musért, a békéért, mert egv párttag­nak példát kell muta'nia a többieknek: A f'atal élmunkásnak hirtelen azt a kérdé-t te't°m fel, hogv rrrlven össze­függést Iát az építőmunka és a béke között. ,Szebfľlai László erre fénvlő. lelkes­ségtől sugárzó arcát két kérges, ki­dolgozott kezébe rejtette és gondolko­zott. Pár perc múlva habozva és óva­tosan ezeket mondotta: — Azt tapasztaltam, hogv minden dolgozó ember a békét akaria. Nálunk például az egész család örömmel és boldogan írta alá a békeivet és min­denütt, ahol megfordultam, azt láttam, hogv a munkásság szereti a békét. In­nen tudom, hogv az építőmunka a bé­kétől elválaszthatatlan, mert bizony, ha háború van. nem lehet éníteni, ellen­kezelőg, a háború mindent lerombol, amit mi munkások építünk. Ezért csak azok akarják a háborút, akik nem dol­goznak, akiknek nem fái a munka le­rombolása, mert hiszen nem ők végez­ték. De mi most megmutatjuk ennek a háborús bandának, hogv nem hagy­juk m-igunkat és kiharcoljuk a békét. Nem engedjük többé, hogv ők a mi nyomorúságunkon meggazde.god ianak. Aki harcolni tud ' az énítőmunkáért, az harcolni tud a békéért, a szabad­ságért Ezt a szoviet harcosok mu­ta'ták meg. A szoviet sztahanovisták volt" k a leg'obb harcosok, ők voltak a hő'ök, a partizánok onvk'-'r bnrcrl­ni k'lle't a fasiszták ellen a szabad­ságért. Ezt a példái nekünk i- kivet­nünk kell. Szabó Béla. A Vatikán a béke tógájában A moszkvai Pravda legutóbbi szá­mában a római pápa úgynevezett békeenciklikájával foglalkozik. XII. Pius pápa a közelmúltban adta ki ezt az enciklikáját, közvetlenül ka­rácsony előtt. Újévkor a pápa ismét a békéről beszélt a diplomáciai tes­tület tiszteletére adott fogadáson. Nem nehéz azonban — írja a moszk­vai Pravda — a pápának és a keresz­tény demokratáknak igazi törekvé­sére rájönni, a hazugságokra és a csalásokra, amelyekkel a Vatikán és a keresztény demokraták mesterked­nek. A vatikáni hírverésnek, vala­mint a keresztény demokratáknak alapvető motívuma a jelenben is ugyanaz, mint amilyen a múltban volt: a Szovjetúnió és a népi demo­kratikus országok megrágalmazása, a katolikusoknak v az egész olasz nép­nek a Szovjetúnió és a népi demo­kratikus országok elleni uszítása. A moszkvai Pravda ezután meg­állapítja, hogy egy ilyen pápai béke­enciklikát az uszító cikkek egész tömege követ, amelyek háborús pszi­chózist idéznek elő, uszításokat a béke ellen, amelyek XII. Pius pápa sajtójában látnak napvilágot. A ró­mai pápa a legutóbbi időben nem ke­vés beszédet tartott, de ezekben a beszédeiben egyetlen egy esetben sem tiltakozott az atombomba felhaszná­lása ellen, egyetlen esetben sem lé­pett fel a gyilkos amerikai interven­ciósok ellen, hogy szüntessék be a koreai polgári lakosság, asszonyok, gyermekek, örggek bombázását, mé­szárlását. Egy esetben sem fordult az amerikai kormányhoz oly értelmű kéréssel, hogy vonja ki Koreából az amerikai katonai egységeket, átka sem szállt azok felé, akik egy ide­gen országba érkeztek azzal a cél­lal, hogy gyilkoljanak, erőszakossá­gokat kövessenek el és halálra kínoz­zák az emberek tízezreit. Ezzel szem­ben az olasz papok egész sorának megtiltotta a Vatikán, hogy papi hi­vatásukat teljesíthessék, pusztán azért, mert a béke védelme érdekében szálltak síkra. December elején a pápa az olasz repülőakadémia ŰiS­vendékeit fogadta kihallgatáson, akikhez intézett beszédében annak a reményének adott kifejezést, hogy ,,az olasz repülők biztos kézzel és nyugodt lelkiismerettel fogják ve­zetni a repülőgépeket." A vatikáni békekampány és a Vatikánhoz közelálló keresztény de­mokraták „békére irányuló törek­vése" a világ békeharcosai nagy tö­megmozgalmának hatása alatt ke­letkezett, e békemozgalomtól valő félelem eredményeként. A Vatikán meggyőződött róla, hogy a nemzetek békeharcát nem lehet sem terrorral, sem exkommunikációs dekrétumok­kal megállítani, most tehát igyek­szik a mozgalmat befolyásolni, hogy kihasználja a népek őszinte és mély érzelmeit saját céljaira, amelyeknek azonban nincsen semmi köze a béke ügyéhez. A Vatikán a békeszeretet tógájá­ban mutatkozik most és arra törek­szik, hogy ismét becsapja ast olasz népet, hogy kendőzze előtte azt a veszélyt, amely az olasz nép fölött lebeg, az olasz népnek egy új hábo­rús kalandba való bevonását. Ezeket a /számításokat azonban a Vatikán homokra építette álla­pítja meg Cikkében a moszkvai Prav­da. — Az elmúlt esztendők során a világ népei és a katolikusok te sok mindent felismertek és megtanultak. Rájöttek arra, hogy a béke védelmé­re egyetlen egy út létezik és az: be­kapcsolódni a Béke Hívei világmoz­galmába. Ezt az utat járják az ola­szok milliós tömegei is. akiket nem lehet eltántorítani a helyes útról. A lengyel dolgozók tiltakoznak cz amerikaiak koreai gyilkosságai ellen Az amerikai intervenciósok koreai gaztettei, a városok és falvak barbár bombázása, asszonyok, gyermekek és öregemberek ellen elkövetett merény­leteik, a koreai nép ősi kultúrájának megsemmisítése mély felháborodást kelt az egész lengyel népben. Válaszul az amerikai barbarizmusra a lengyei nép most egy nagyszabású gyűjtési akcióba kezdett, amelynek célja az. hogy támogassák a koreai gyermekeket. Gdanskban és Gdiniá­han eddig több mint 140.000 z'otyt gyűjtöttek. A fémmunkások krakkói értekezletén ecgyhangú határozatot hoztak a küldöttek amely többek kö­zött a következőket állapítja meg: „A leghatározottabban megbélye­gezzük a szörnyű gyilkosságokat, amelyeket az amerikai barbárok Ko­reában elkövetnek e hitleri gyilko­sok rémtetteinek mintájára. Követel­jük az intervenciós csapatoknak Ko­reából való azonnali/ visszavonását." Az ország egészségügyi deígozói is legutóbbi aktívájukon határozatot fogadtak el. amelyben tiltakoznak az imperialista támadók koreai barbár rémuralma efien. A moszkvai Pravda a svéd tengernagyról és az amerikai sarkantyúról A moszkvai „Pravda" Viktorov alá­írásával cikket közön ,,A svéd tenger­nagy és az amerikai sarkantyú" cím­mel. A cikkíró többek között a követ­kezőket írja: Extrand tengernagy nem magán­személy. Svédország keleti partvidéke tengeri flottájának paiancsnoka. így tehát természetes, hogy \vashingtoni utazása az érdeklődés középpontjába került. Annál is inkább, mert az Uni­ted Press amerikai hírügynökség be­jelentette, a svéd tengernagy látoga­tásának célja, hogy Washingtonban érintkezésbe lépjen az Egyesült Álla­mok katonai köreivel. Ezt a hírt senki sem cáfolta mag. Sőt ellenkezőleg, maga a tengernagy fejtette ki látogatásának célját. A sajtó képviselőinek kijelentette, hogy a svéd haderő felszerelése, a kikötői berendezése^ kiépítése az Egyesült Államok saját érdeke. E nyilatkozat kapcsán önként adó­dik a kérdés: Vájjon milyen közös érdek fűzi Amerikát Svédország fel­fegyverzéséhez? Vájjon Svédország amerikai terület-e. vagy amerikai ha­dászati támaszpont? Ugyanezek a kérdések merültek fel a svéd közvéleményben is Extrand tengernagy nyilatkozata után tömege­sen érkeznek a levelek a svéd kor­mányhoz. Ugylátszik a levelek igen erélyes hangúak voltak mert a svéd távirati irgda január 4-én a következő közle­ményt adta ki: Extrand tengernagynak washingtoni útjávaü kapcsolatban adott nyilatkoza­tát i"etőlqg a svéd vezérkar kijelenti, hogy Extrand semmiféle megbízást sem kapott a svéd katonai hatóságok­tól. A tergemagy amerikai útjának tényleges célja, hogy résztvagyen „az erkölcsi felfegyverzés egybehívott nemzetközi értekezleten". A svéd hatóságok cáfoló nyäatko- zata Extrand tengernagy esetével kapcsolatosan feltűnően emlékestet az egyszerű molnár fe'eségének szavaira. A molnár megkérdezte feleségét, hogy miképpen került egy pár idegen férficsizma a házba, mire a molnárné kijelentette, hogy ez nem csizma, ha­nem két cseber. A mcilnár elhitte vol­na ezt az állítást, ha történetesen a csebreken nem lett volna sarkantyú. Ugyanilyen kevéssé moggyözö a svéd közlemény számára a katonai* körök cáfolata is. Az „erkölcsi fel­fegyverzés" ürügye alól kilátszik a ló'áb. az „emberbaráti gyülekezetnek" amerikai sarkantyúi vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents