Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-10 / 286. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! C s E H SZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓKLAPM Bratislava, 1950 december 10, vasárnap 2 Kčs III. évfolyam, 286. szám Örök nyugalomra helyeitek dr. tf. SroMrt. a szlovák nemzet nagy fiit A kormány és a nép Bratislavában búcsúztatja dr. Va¥iQ Smmi ZDENEK FIERLINGER: Fáradhatattan bntss ravatala felett Szombaton, december 9-én helyezik örök nyugovóra Bratislavában dr. Vavra Srobárt, a törvények egységesítésének miniszterét, akit az • András-temető kápolnájából péntek délelőtt szállítottak át a Megbízot­tak Testületének épületébe. A koporsót a díszőrség sorai közt vitték át az előcsarnokon, ahol a megboldogult leánya és rokonsága, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége, élén Fr. Kubacs elnökkel, a Megbí­zottak Testülete, élén Karol Bacílek elnökkel, Rudolf Martanovics kép­viselő, a kerületi Nemzeti Bizottság és Ladislav Kurták, a központi Nem­zeti Bizottság elnöke, továbbá Štefan Kusík, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke és a Szlovák Szakszervezeti Tanács hivatalban levő alelnöke vá­rakoztak. A koporsót a Megbízottak Testületének feldíszített üléstermé­ben helyezték a katafalkra. A nagy halott koporsóját Klement Gottwald köztársasági elnök és felesége, a nemzetgyűlés, a kormány, a ceshszlo­vák hadsereg, a Központi Nemzeti Bizottság, á ROH és más soervezetek koszorúi borították. A délután 15 órakor kezdődő állami temetés ä Megbízottak Testü­letének épületéből indul ki a bratislavai utcákon keresztül az Andris­temetőbe, ahol megtartják a végső temetési szertartást. A temeté' n a köztársaság elnökét Zdenek Fierlinger, a kormány alelnöke képviseli. Hazánk kormányférfiain kívül a temetésen a népi demokratikus államok diplomáciai képviselői is megjelennek. A szlovák nemzet nagy halottját František Kubacs, a Szlovák Nem­zeti Tanács elnöke búcsúztatta. Elhagy minket dr. Vavro Šrobár, a szlovák nemzet nagy fia, a tör­vények egyesítésének minisztere. Tartalmas és gazdag életet élt át és megadatott neki. hogy tevékenyen résztvehetett a szlovák nemzet tör­ténelmének döntő korszakában. Ifjú­ságát a szlovák nép legszörnyűbb nemzetiségi és társadalmi elnyoma­tásának idején élte át. Nem csatla­kozott az elnyomók pártjához, amint az akkoriban szokás volt, hanem de­rekasan és büszkén a nép mellé állt, amelyből származott. Nemzeti öntu­datáért kegyetleni üldözték. Nem tört azonban meg és népének hü fia maradt. Egy volt azok közül, akik felfogták, hogy a szlovák nemzet út­ja a szabadság felépítéséhez a cseh nemzet oldalán vezet. Egész életén át hü maradt a szlovák és cseh nem­zet testvéri szövetségéhez. A liptószentmiklósi történelmi ma­nifesztáción 1918 május elsején a szlovák nép elfogadta Srobár nyilat­kozatát, amelyben a szlovákok nyil­vánosan a testvéri cseh nemzettel való egységhez csatlakoztak a meg­alakuló csehszlovák állámban. A második világháború mint or­vost érte Trencsén Teplicen. Dr. Vavro Šrobár helyesen fogta fel a müncheni döntést és sohasem tekintette tartósnak. Nem egyezett ki a megszállókkal és szlovákiai tá­mogatóikkal, hanem bekapcsolódott az ellenük folytatott illegális harc­ba. Bár már előrehaladott korban volt, nem habozott résztvenni a Szlo­vák Nemzeti Felkelésben, amelyben jelentős szerepet játszott, mint a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke. Miután a felkelőket visszanyomták a hegyekbe, dr. Vavro Šrobár a Szov­jetunióba ment, hogy ott segítsen előkészíteni a felszabadítandó haza igazgatását. Mindjárt a front átha­ladása után a felszabadított terület­re érkezett, hogy nagy élettapaszta­latait a felszabadított ország irányí­tó szervezetének rendelkezésére bo­csássa a súlyos feladatok megoldásá­ban, amelyek a fasiszta megszállás és a front keresztülhaladása követ­keztében előálltak. A kassai első csehszlovák kormányban pénzügymi­niszteri tárcát vállalt. Dr. Vavro Šrobár nagysága leg­inkább a történelmi februári napok­ban tűnik ki, amikor helyesen értel­mezi a fejlődést és hűségesen a dol­gozó néppel megy. A második gottwaldí kormányban a törvények egységesítésének mi­niszteri funkcióját vállalja. Ezt a tárcát vezette Antonín Zápotocký kormányában, is, egészen gazdag éle­te végéig. Megadatott neki, hogy folytassa a Csehszlovák Köztársaság törvényei egységesítésének nagy müvét, ame­lyet már az első Köztársaság idején megkezdett és amelyet az akkori tár­sadalmi viszonyok közt nem lehetett befejezni. Abban az időben megy el soraink­ból, amikor Szlovákia népe a cseh néppel testvéri egyetértésben építi boldog szocialista holnapját és erő­síti a hatalmas Szovjetúnió vezette nagy béketábort. Búcsúzom tőled, drága Vavro, szlovák nemzetünk nagy fia, a Szlo­vák Nemzeti Tanács és a szlovák nemzet nevében, amelyet annyira szerettél, amelyért dolgoztál, harcol­tál és amelyhez mindig hü maradtál Legyen neked könnyű a drága szlovák föld! Összehívták a csehszlovák Békevédők I. kongresszusát Tiltakozunk Truman nyilatkozata ellen — Fokozzuk építő igyekezetünket és békeharcunkat A Béke Hívei csehszlovákiai bizottságának elnöksége a Nemzeti Arcvonal szerveinek képviselőivel együttesen 1950 december 8-án rend­kívüli iilést tartott Prágában. Az ülésen megtárgyalták a Béke Hívei varsói II. világkongresszusá­nak határozatát. A Béke Hívei csehszlovákiai bizottsága nevében Anež­ka Hodlnová-Spurná, a bizottság elnöknője és a nemzetgyűlés alelnök­nője adott jelentést. Az elnökség jóváhagyta a kongresszuson elfogadott mindkét főokmányt, a nemzeteknek küldött kiáltványt és az Egyesült Nemzetek Szervezetének küldött üzenetet. A Béke Hivei csehszlovákiai bi­zottságának elnöksége a polgárság­nak, a politikai pártoknak és az or­szágos szervezeteknek a napokban lezajlott gyűlésein hozott határoza­taival egyetértve a következő dön­tést hozta: 1. A leghatározottabban tiltako­zunk Truman elnöknek a minap nyil­vánosságra hozott kihívó nyilatkoza­ta ellen és követeljük, hogy azonnal szüntessék be Koreában az amerikai imperialisták által előidézett hábo­rút. 2. Követeljük, hogy erélyes intéz­kedésekkel akadályozzák meg Nyu­gat-Németországban az újra felfegy­verzésre és katonai támaszpontok építésére irányuló kísérleteket és nyújtsanak kezességet arra, hogy nem fogják tóbbé megsérteni a nemzet­közi egyezményeket, főleg a postda­ini egyezményt. 3. Teljes erőnkkel azon követel­mény mellé állunk, hogy az összes országok parlamentjei fogadják el a béke védelmi törvényét, ami bűnügyi felelősséget jelentene az új háború propagálásáért. 4. Egyetértünk azzal a javaslattal, hogy tiltsák el az atomfegyverek es és minden más tömeges pusztítást okozó eszköz használatát és hogy há­borús gonosztevőnek nyilvánítsák azt a kormányt, amely e fegyvereket el­sőnek használná. / / 5. Azonosítjuk magunkat a kon­gresszusnak a nagyhatalmakhoz in­tézett felhívásával, amely a fegyve­res erők csökkentését javasolja 1951 -1952-ben mai létszámuk egyhar­madával, sőt felével. 6. A kongresszus határozatával egyetértve javasoljuk, hogy intéz­ményszerűen biztosítsák a gazdasági és kulturális javak rendszeres köl­csönös kicserélését az egyes országok között. A Béke Hívei csehszlovákiai bizott­ságának elnöksége melegen üdvözli a Békevilágtanács megalakítását és kö­telezi magát, hogy minden erejével támogatni fogja a szilárd és tartós bé­ke biztosítására irányuló törekvését. Az elnökség fölhívja a Nemzeti Arcvonal összes szerveit, az összes politikai pártokat és országos szerve­zeteket, valamint azoknak az üzemek­bem, hivatalokban, iskolákban, váro­sokban és vidéken működő szerveit, az összes egyházakat és képviselőiket, az összes népnevelő, kultúr-, művészeti, tudományos és testnevelő munkásokat, az összes újságírókat, a rádió és a film munkatársait a Béke Hívei cseh­szlovákiai bizottságának, valamint a 11. világbékekongresszuson résztvett csehszlovák küldöttségnek minden tag-i iát, hogy ismertessék meg a nemze/ teknek küldött manifesztummal és az Egyesült Nemzetek Szervezetének kül­dött üzeneittel népünk legszélesebb ré­tegeit és minden eszközzel támogas­sák a Világbéketanács tevékenységét. A Béke Hívei csehszlovákiai bízott, ságának elnöksége a továbbiakban egy­öntetűen elhatározta, hogy 1951 ja­nuár 20 és 21-ért összehívja a Béke Hívei I. csehszlovákiai kongresszusát Prágába. Ez a kongresszus kitűzi a feladato­kat, amelyeket a Béke Hívei varsói 11. világkongresszusán vállaltunk. Mozgó­sít minden erőt a munkahelyeken a fokozott munkaigyekezet kifejtéséhez, a szocializmushoz vezető útunk meg­gyorsításához és a világbéke megőr­zéséhez. Népünknek a dicső győze­lembe, a béke erőinek a háború erői fölötti fölényébe vetett szilárd hitét fejezi majd ki ez a kongresszus és megmutatja nagy szeretetünket és odaadásunkat a világbéke szilárd vé­dője — a Szovjetúnió. valamint az egész világ legnagyobb békeharcosa, j J. V. Sztálin generalisszimusz iránt. | Bebizonyítja hálánkat Klement Gott- § wald köztársasági elnökünk bölcs ve- j zetéséért és valóban örömteli életűn- y kért. Fáradhatatlan harcos ravatala felett állunk, aki mindenekfelett szerette Szlovákiát és ennek szentelte gazdag életét. Hazafit siratunk, aki népéért önfeiládozóan dolgozott, a leggono­szabb üldöztetést és a börtönt is ed­viselte, de becsületes erőfeszítéseiéit gazdag jutalmat is kapott. Hiszen ab­ban az időbein távozŕk tőlünk, amikor legmerészebb álmai a számára oly drá­ga Szlovákia boldogságáról beteljesüi­nek, amikor a szlovákok é^ csehek el­válase-thatatlan kölcsönös testvériség­ben ' és szoros baráti szövetségben a nagy szláv világgal ragyogó és nag>y jövő elébe indulnak. Mindkét nemezetünket és egész dol­gozó népünket mély fájdalommal! sújt­ja ennek a jó embeirnek elmúlása, aki egész életét a nemzete szabadságáért folyhatott harcnak szentelte és min­dig az új, erős és boldog Csehszlová­kia felépítéséért dolgozott. Srobár miniszter ismerte népét, né­péért élt, átérezte kívánságait és a nép akaratának alárendelte magát. Népszerűségének alapja a szlovák néppeí való bizalmas együttélése volt. Srobár István liszkovai földműves negyedikfi aként született. Tizenkét testvére volt. Emlékezéseiben maga beszéli el, hogy a szülőkön kivül ta­nítója és nevelője Tupcsek Matej, egy­szerű cseléd, a nép fia volt, aki Sro­bárt szántani, kaszámi. lovat és ökrö­ket befogni tanította. Srobár saját ta­pasztalatából ismerte meg a szlovák népet, mindennapi munkáját és nyo­morát, de látta egészséges magvát is, jó tulajdonságait és hitt a szlovák nép nagy jövőjében, ha müvellődni tud és gazdaságilag megerősödni. Tizenkilenc éves volt Srobár, amikor szláv érzülete miatt kizárták az isko­lából. Eperjesre ment befejezni a nyol­sadik esztendőt és innét Prágába in­dult, hogy orvosnak tanuljon. Itt a Detvan szervezetben találta meg az új haladó cseh és szlovák szellemi alaku­lat nemes műhelyét, amely az újjá­születés hagy társadalmi korszakából merítette erejét. Azonban Srobár már akkor megérezte, hogy a szlovák ve­zetők elszigetelték magukat a néptől. Srobár más szlovák programmot akart. Belső újjászületést, amely a gazdag népi kultúrából ered és apró meggyőző munkát a nép között. Vav­ro Srobár ezért harcolt azok ellen, akiknek a szemében a nemzet csak az értelmiséget, a kiválasztott és tanult társaságot jelentette. Fierlinger miniszterelnök beszédének további részében foglalkozott Srobár életével, amely teli volt üldöztetéssel, börtönökkel A régi monarchia idején Szegeiden és Cegléden tartották fogva. Ezért nem csoda, hogy neve a szlovák nemzet sssabadságáért folytatott harc egyik legkiválóbb harcosának neve. Mint gyakorló orvos és mint szlovák újság-író és iró, Srobár mindig a népi szftem hirdetője volt. Sohasem érezte jól magát az első köztársaság ál'lam­férfiai és politikusai között, akik az egyre növekvő reakció, a nagy agrár népellenes gazdasági diktatúra befo­lyása alatt voltak, lépten-nyomon el­árulták a dolgozó népet és Münchent készítették elő. Kompromisszumok nélkül a legna­gyobb határozottsággal harcolt Szlo­vákiában a Hlinka reakció ellen, amely előkészítette a két nemzet közös tra­gédiáját. Az események azonban nem törték meg őt. Lelki ereje nagyobb volt, mint a szenvedése. És ezért ért­hető, hogy amikor a győztes szovjet csapatok Sztálingrádtól a Kárpátokig jutottak, Vavro Srobár azok között volt, akik előkészítették a Szlovák Nemzeti Felkelést és a felkelés első soraiba állt. Még most is érzem kezének forró szorítását és arcának boldog moso­lyát, amikor a moszkvai repülőtéren üdvözöltem Szlovákia e nemes kép­viselőjét. Moszkvában mindannyiunk számára természetes volt — folytat­ta Fierlinger miniszterelnökhelyettes beszédét —, hogy Šrobár hűséges fegyvertársunk lesz a dolgozó népünk boldogabb jövőjéért folytatott harc­ban. A Kremlben tartott ünnepi es­tén Sztálin generalisszimusz, akit nyilvánvalóan megnyert Šrobár ro­konszenves személyisége, szívélyesen megszorította a kezét, mert amint mondotta, nagy szlovák hazafit kö­szönt benne. A továbbiakban a miniszterelnök­helyettes gyászbeszédében méltatta Srobár szerepét a februári napok­ban. Amikor látta, hogy mit akar dolgozó népünk, habozás nélkül )da állt a dolgozó nép mellé. Köztársaságunk, — fejezte be be­szédét a miniszterelnökhelyettes — Vavro Srobárban nagy hazafit ve­szít el, aki egész életét a csehszlovák állam egységéért folytatott harcnak és népeink testvériségének szentelte. Ezért' népünk őröltre hálás marad neki és szeretettel emlékszik rá örökké. Bacílek elvtárs gyászbeszéde A Béke Hívei csehszlovákiai bizott­ságának elnöksége felhívja az egész 3 csehszlovák népet, férfiakat, nőket és ' ifjúságot, hogy mái most kezdjenek készülődni erre a kongresszusra és hogy a szocialista munkaversenyben f való még nagyobb részvétellel, vala­mint az első gottwaldi ötéves terv fel­; adatainak becsületes teljesítésével gyor- 'i sítsák meg utunkat országunk boldog " és ragyogó jövője, a szocializmus felé. A Béke Hívei csehszlovákiai bizott­ságának elnöksége ülésén örömmel és ' büszkén fogadta a nemzetközi döntő- 3 bíróság határozatát, amellyel a béke tiszteletdíját nemzeti hősünknek. Július § Fucsíknak juttatta „Üzenet az élők nek" című könyvéért. Dr. Vavro Srobárral a szlovák és csehszlovák történelem utolsó 60 évé­nek jelentős tanúja és résztvevője tá­vozik ma közülünk. Történelmünk leg­mozgalmasabb évei ezek,, mert ezekben játszódnak le a szlovákok nemzeti és szociális felszabadításáért folvó döntő és győzelmes küzdelmek Bacílek elvtárs a továbbiakban is­mertette a 19. és 20. század küszöbén lezajlott nemzeti mozgalmakat és az első világháború időszakát, amelynek tartama alatt 1917-ben Vavro Srobár elsőként távozik Szlovákiából Prágá­ba, hogy a háború utáni állampolitikai újjárendezésben a monarchia romjain számítsanak Szlovákiára is. mint ' az egységes csehszlovák állam alkotóré­szére. Vavro Srobár 1918. máius 1-én fel­lép a szlovák munkások liptószent­miklósi gyűlésén, ahol az egész 1 világ előtt proklamálja a szlovák nemzet el­határozott akaratát, hogy él . az önren­delkezés jogával és a cseh nemzettel összhangban dönt sorsáról. A liptó­szentmiklósi májusi gyűlés, amelyet nyilvánvalóan a nagy Októberi Forra­dalom eszméi befolyásoltak, határkövet jelentett a szlovák történelemben és Vavro Srobár neve szorosan egybe­kapcsolódik ezzel. A Csehszlovák Köztársaság meg­alakítása után Vavro Srobár az új ál­lam első kormányában miniszterré lesz, Szlovákia igazgatásának minisz ferévé, abban a téves hitben, hogv így segít népének. Abban a nagy küzdelemben, amely 1918. után fejlődött ki azért, hogy ki lesz az új köztársaság ura, Srobár még nem értette a csehszlovák mun­kásosztály törekvéseinek értelmét és azt a tényt, hogy csak a munkásosz­tály kormánya lehet az ú i állam füg­ge lenségének és a benne élő nemze­tek szabadságának megbízható bizto­sítéka. Csak a Csehszlovák Köztársaság ké­sőbbi fejlődése győzte meg őt erről. A legkeményebben a müncheni meg­alázás és a köztársaság feldarabolásá­nak évei győzték meg, amikor látta ' saját osztályának gyalázatos árulását és csődjét, de egyúttal látt 1 az új ostály küldetését az egész dolgozó nép élén, amely egyedül volt hivatva arra, hogy biztosítsa a Csehszlovák Köztár­saság egységét és függetlenségét és nemzeti szabadságát. Ezért látjuk őt feltétel nélkül a szlovák nemzeti ta­nács élén állni, amelv 1944 őszén a felkelő és harcoló szlovák népet kép­viselte, amely harcot folytatott az új Csehszlovák Köztársaságért. ezért halad a kommunistákkal karöltve az új köztársaságban és lerakja a Nem­zeti Arcvonal hagyományainak alap­ját. Ezért vonul vissza a hegyek kö­zé a szlovák Nemzeti Felkelés elnyo­mása után és megy át a Vörös Had­sereghez, amelv felszabadítja Cséh­szlovákiát és dolgozó népét. Ezért utazik 1945 áprilisában Moszkvába, ahol résztvesz a Nem­zeti Arcvonal első kormányának ala­kításáról szóló megbeszéléseken, személyi és politikai kapcsolatokat teremt Klement Gottwalddal és ezért áll ez időtől kezdve a győzelmes feb­ruáron keresztül életének utolsó órá­jáig a nép mellett, a népi demokrá­cia, a Szovjetúnió mellett. Viharos és gazdag volt dr. Vavro Srobár 83 esztendeje. Politikai tevékenységbe kezdett, hogy a szlovák környezetben meg­honosítsa a haladás és a demokrácia gondolatát. Ezeket a célokat nem tudta megvalósítani saját osztályá­val, amelyet képviselt. Politikai te­vékenységének egész ideje alatt ar­ra törekedett, hogy a testvéri cseh nemzettel állami és politikai egység­be lépjen. Ezeket a célokat sem tud­ta szilárdan biztosítani az az osztály, amelyre támaszkodott. Ezzel szemben a haladás és demo­krácia Csehszlovákia nemzetei test­véri egységének egyetlen következe­tes harcosa a csehszlovák munkás­osztály lett a Kommunista Párt ve­zetésével, amely a nemzetközi mun­kásosztályra támaszkodik, amelynek élén a Szovjetúnió áll. Míg a burzsoázia más képviselői saját osztályuk útján mentek még hirdetett eszméik elárulása árán is és így árulói lettek nemzetüknek és államuknak, Vavro Srobár élete esz­méi nevében a munkásosztályhoz haj­lott és megértéssel segítette Zápo­tocký kormányát a szocializmus épí­fésének nagy müvében. Ezért hajtja meg megindultan lo­bogóit Srobár ravatala felett Cseh­szlovákia munkásosztálya is, amely a Köztársaság népeit a szocializmus felé viszi. Vavro Srobár emlékének tisztesség adassék.

Next

/
Thumbnails
Contents