Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-08 / 284. szám, péntek

U J SID 1950 december 8 Élmunkás a kasšai Gépművek iizemi CsISz kultúrcsoportjában A kassai CsISz ifjúsága mindent elkövet mind a munka, mind a kultúra vonalán, hogy hathatósan szolgálja a tartós békét érlelő szocializmust. Az ifjúság becsületes törekvésében nem ismer fáradságot, vasárnapját és ünnepnapját odaajándékozza a környező falvak, községek dolgozóinak, hogy meggyorsítsa az öntudatosítás és felvilágosítás folyamatát. Vasárnap van, a CsISz mintegy harminctagú csoportja hatalmas autobuszon indult kultúrelőadást tartani Szepsibe, ahol a helyi CSEMADOK eajtőankétot rendezett. Az autóbuszon felcsendült az ifjak és lányok éneke. Az egyik rázendített és a többi mintegy parancsszóra bekapcsolódott a népdalba és egy emberként daloltak mind az elvonuló tájak mellett. A népdalok nagyrészt a szabadságról és a békéről szóltak. Ebben a vidámságban és derűben volt valami mélyen megindító, mert ez az ifjúság tökéletesen megbízható, ez az ifjúság Petőfit dédelgeti, ez az Ifjúság kérges kezekkel harcol, dolgozik! ötéves tervünk minél előbbi megváló, sításán. Ez az ifjúság élmimkásokat nevel. Nagyon sajnáljuk,, hogy nem jegyeztük fel a kassái CsISz csoport tagjainak a neveit. Kár, hogy nem Volt módunkban elbeszélgetni a szépei dolgozókkal, akik zsúfolásig megtöltötték a mozitermet, hogy meghallgassák Fábry István elvtárs beszédét az építőmunka és a szocialista sajtó szerves összefüggéséről. ÉR végül sajnáljuk, hogy nem foglalkoztunk érdemben a szepsi tanítókkal, akik iskolájukat szocialista vezetőink arcképeivel és a békét jelképező békegalambbal díszítik. Mindez azt bizonyítja, hogy a szepsi' dolgozók sze. rétik a békét és kultúrszomjuk is mintegy záloga annak, hogy Petőfi szellemében minden igyekezetükkel harcolni is fognak a tartós békéért. A tanítók és tanítónők magatartása viszont biztosítéka annak, hogy a szepsi CSEMADOK teljesíteni fogja hivatását és gyakori kultfirprográm mokkái céltudatos szocialista összefogásra serkenti a község dolgozóit. Mi ígérjük, hogy legközelebb hibáinkat helyrehozzuk. Addig is hall. gassák meg, mit mond egy tizenkilenc esztendős élmunkás, aki a kossai Gépmüveknél 130%-ban teljesíti a normát és estélt még vasárnapjait arra használja fel, hogy Majakovszkij és Petőfi szellemében terjessze szerte az országban a kultúrát a CsISz fáradhatatlan csoportjával, Gyüre Lajosnak hívják a szép szál húsz éven aluli élmunkást. Arca még teljesen sima ég vidám, de kezal már kérgesek, mert kemény munkát végez a kassai kazánkovács-mühelyben, ahol állandó villámlások és mennydörgések kőzött folyik a munka. A nagy kaposi járásból való, apja kisgazda és mert a földből a család úgysem tudott volna megélni, apja kazánkovácsnak adta a fiát Tanoncnak 16 éves korában ment, és mihelyt felszabadult azonnal beállt a kassai Gépmüvekhez dolgozni, ahol hat hónapi szorgalmas és oda adó munka után élmunkás lett. Mér volt úgy is, hogy 200%-ra vitt* teljesítményét. A fiatal élmunkás hangsúlyozza, hogy az eredmény tisztán a munka beosztásától függ. Van ugyanis olyan munka, amit egy segédmunkás is elvégezhet és ilyenkor, ha ő tisztán a szakmunkára szorítkozik, akkor 200%-ra teljesítheti & normát. — A műhelyben — mondja a fiatal élmunkás — mindannyian arra törekszünk, hogy minél többet, minél jobbat és minél olcsóbban termeljünk. Mert ha az üzemünkben a gépeket, a gépalkatrészeket olcsóbban tudjuk előállítani és a javításokat olcsóbban* eszközölni, akkor természetesen a szükségleti cikkekhez is olcsóbban hozzájuthatunk. Ilymódon emelkedh"tlk mindannyiunk életszínvonala. Az első hetekben, amikor a faluból ide az üzembe kerültem, ezekről az össwíflggéiekről mltSem tudtam, de ugyanakkor meg kell azt ls jegyeznem, hogy a szakmámhoz is alig értettem. Üzemünk mesterei, étmunkásai tanítottak meg szakszerűen dolgozni é9 ugyancsak ők világosítottak fel arról is. hogv miért kell becsüleíes törekvéssel résztvennem a szocialista munkaversenvben. Itt az üzemünkben értettem meg azt. hogv mindért élmunkás a tartós béke harcosa és én harcolni akarok a békéért^ezért leftem élmunkás és ezért törekedni fogok arra továbbra Is, hogy munkámmal megszilárdítsam hazánk béketörekvését. — Munkáslársaimat nagvon megszerettem. Láttam, hogy mennyire jóindulatúak irántam, mennyire akarják, zájuk. Es én méltó is akarok lenni hozzájuk! Ha azt látom, hogy valaki hogy szakmámat jól megtanultam, hogy megáll jam a helvemet munkahelyemen és hogv méltó legyek hozgyengébben dolgozik nálam, akkor én is mindent elkövetek, hogy tudásommal segftsek rajta. — Nálunk — mondia öntudatosan — az élmunkásmozgalornba egyre több dolgozó kapcsolódik be » ma már üzemünkben az élmunkások száma meghaladja az ő<»zmunkásság nyolcvan százalékát. Az új gyár ünnepi felavatása mindannyiunkban örömet ás büszkeséget keltett. Most már új gépekkel és új munkaszerszámokkal még főbbet, még jobbat fogunk termelni, mint eddig. Az új gvár gyönyörű, olyan világos és szép. mint egy hatalmas palota. Blzonv azt szeretnők, ha népi demokráciánkban, minél főbb Ilyen munkapalola lenne. Ezek az új gyárak erősítik hitünket a szocializmusban és fokozzák munkakedvünket a harcos békéért. De nehogv azt hidd. hogy üzemünkben csak én egyedül vagyok fiatal élmunkás. Nem, mindannyian, akik egykorúak velem, elnyerték az élmunkás ranglát. Szégyen lenne, ha nem ígv lenne Az idősebb munkások kigönvolnának bennünket. — Ha befejezzük napi munkánkat, — folytatja —. ákkor az íizPffl! CsfSzcsoport kulfúrhelviségében a fcultúrprogrammot állít luk össze. Szívesen kapcsolódtam be ebbe a munkába, mert a ml kultúránk épúsrv. mint a munkánk a dolgozók kŐztl tökéletes összefogást, a tartós békét hirdeti. Sz. B. Öol a fiiba? Az Üj Szó 275. számában megjelent egy cikk „A rozsnyói tartoncotthon építőinek példás választerve" címen. Mint a cikkben emlegetett egyik kőműves, úgy érzem. kötelességem egves dolgokra vfláeosan ét részletesen rámutatnom, hogy ezáltal is elősegítsem építkezésünkön folvó munka sikerét. Mint a cikk is frja, üzemünkben lezajlott egv munkaértekezlet, amelyet mi építőmunkások igen nagy fontoesáírfmak tartottunk. En magam is több javaslatot tettem munkás' ársaim nevében az értekezleten felen volt Rodák főmérnöknek és Valasche kádermegblzottnak Mi", sz építkezésen dolgozó szakmunkások, lefadafunkat Igen súlyosnak tartjuk. fől«? mivel Ősszel az esőzés Is narvban gátolja munkánkat, fíár a fefenlegt létszámú kfiművesek számára a napi átlagtermelő terve kissé túlméretezett (felénkéit 5 köbméter), ennek ellenére is vállaltok, hogv a kőművesmunkát a kidolgozott terv alapián ideiére elvégezzük, Azf szeretnénk azonban. ha a műszak) vezetők ígéretet lennének, hogv az építőanyagot Időben megkap iuk. Pontos, hoey az épület egv i k felében a salitzés és a betonozás már készen várjon, rrt're a kőművesek az épfllet etyyré=zén a falakat megtelelő magasságba fölrakták. Rodák főmérnök elvtárs e javaslatomat szlovákul tolmácsolta a műszaki vezetőknek, Azok a (avaslafot el Is fogadták és kijelentették, hogy a tervet kefesztülviszik. Sajnos, meg kell állapifanom, hogy az ígéret ellenére december 7-ig még az első emelet sem készül el, Ezért ml munkások felteszsztik a 'kérdést: szabad-e építészeknek Ilven súlvos tévedést elkövetnlők. Nemcsak az építészetben,, hanem semmiféle más szakmában sem szabad előfordulni annak, hogy az előre megszabott és kötelezettséggel vállalt tervet lires papfrigéretté alacsonyítjuk és nevetség tárgyává tegvük. Mi építőmunkások hivatásunkat komolvan vesszük és ezért választ várunk arra a kérdésünkre, hol itt a hiba. kik azok, akik nem teliesftették váHalt kfttelezettségüket. Világosan látjuk a hibákat és az a véleményünk, hogy ha a terv elkészítésekor mindenki beszélt, miért halgatnak most, amikor a terv mm sikerült. Kérjük, hogy Rodák főmérnfik elvtárs tisztázza a munkásság előtt, mi a terv meghiúsulásának oka és miért fogadtattak el a munkássággal olyan tervet, amelvnek kivitelezéséhez az alapot nem tudták megadni. Ambrus László, kőműves, Rozsnvó. JítimkcÍLUö^Ltz&uik írják Jól halad a brigádmunka Füleken Harminc családi ház épül brigádmunkával Füleken. A ki* telepet, mint arról már beszámoltam. Fülek testi és szellemi munkásai vállvetve Igyekeznek minél előbb lakhatóvá tenni. A Pótorra áthelyezett S zalai kőmtivespallér elvtára helyett Bodnár Ferenc pallér elvtársat bízták meg a munka vezetésével, aki Szolnoki elvtárs segítségével állapítja meg a normát és kiszámítja a keresetet. A vezetők és a telep építői kölcsönösen elégedettek egymással és így a munka menetében nincs semmi hiba. A falak pucolásával szerencséjük volt. Napsütéses időben a külső falakon dolgoztak és mire beállt az esőzés, addigra már fedél alatt pucolhattak belülről. A napszámos" elvtársak kitartóan dolgoztak, bár a felázott talajon nehezen ment az anyagszállítás. A munka menete még seffl szenvedett csorbát. A kőművesek is megtettek minden tőlük telhetőt, harminc lakóházat és a menynyezeteket egyhuzamban pucolták végig, ami nem kis teljesítmény. A hivatásos és önkéntes építőmunkásoknak elismerésünket kell kifejezni, mert láthatólag egy cél Vezeti és ösztönzi őket. hogy december 15-ikére a 30 lakóházat lakhatóvá tegyék. Dolgozik itt egy élmunkás is, Benyó János a neve. Tulajdonképpen az állványozás a mestersége, de minden szerszám jól áll a _ kezében. Segített is mindenfelé és ] szinte éjt nappallá tett azért, hogy i jól kidolgozott mész álljon a kőmü- I vesek rendelkezésére. Ez az elvtárs igazán kiérdemelte az élmunkás címet. Legújabban Ádám József kőmüvespallér Vette át a befejező munkák irányítását. Már ott tartanak, hogy a villanyszerelők szorgalmas munkájával néhány napon belül villanyfényben úszik mind a harminc lakóház. Reméljük, hogy december hónapban harminc boldog család kapja meg a lakások kulcsait, hogy a telet már egészséges, meleg lakásokban tölthesse el. Az új lakások tulajdonosai bizonyára hálával fogják emlegetni hazánk felszabadítójának, Sztálin elvtársnak é»_a dicső szovjet hadseregnek, I valamint népi demokráciánk gondoskodó elnökének, Gottwald elvtársnak nevét, de ugyanakkor szeretetteljes hálával gondolnak majd a lakásokat felépítő lelkes és önzetlen munkásokra is. Tavasszal Gordon László és Szuki építészek harminc családnak egyforma házkertet is kimérnek és akkor Ismét nemes munkaverseny indul az új telepen, mert bizonyára minden család azon fog igyekezni, hogy házatáján minden a legszebben virágozzék és teremjen. Kívánjuk, hogy a harminc új lakóház új lakói szeretetben és igazi felebaráti együttmunkálkodásban építsék boldog Jövőjüket és így hozzájáruljanak egész polgári közösségünk boldogabb életéhez. Koronezl János. éjjeli őr, Csákányháza. üzemi gyűlés volt a tornóci állami birtokon A tornóci állami birtokok igazgatósága a felsőjattói mintagazdaságban megtárgyalta az ötéves terv harmadik évében alkalmazandó munkarendszert Martinec igazgató elvtárs ismertette az l»50-es év mutfkaeredményeit és rámutatott a hibákra is, hogy ezekből a dolgozók okulhassanak. Ezután részletesen foglalkozott az 1951. év gazdálkodási tervível. Az egész évi munkát felosztotta én Ismertette a csoportok és munkaosztagok jelentőségét. Rámutatott a munkamegosztás fontosságára. A jő eredményekért a csoportok és osztagok vezetőit tette felelőssé. A munkát minden hónapban felülvizsgálják ás az esetleges hibákat azonnal kijavítják. A gazdaságot külön termelési, állattenyésztési, műhely, irodai stb. csoportokra oeztotta fel. Martinec elvtárs foglalkozott a munkaerők biztosításának kérdésével is és azt javasolta, hogy az idénymunkásokból toborozzanak leszerződtetett munkásokat egész évre. A birtokok közti kölcsönbrígádok tekintetében Martinec elvtárs úgy nyilatkozott, hogy azokat rugalmasan, mindig a szükségletnek megfelelően fogják alkalmazni. Ugyanez vonatkozik a gépek használatára is. A mintagazdaság "üzemi gyűlésén megállapították, hogy az idei őszi időjárás alaposan próbára tette a gazdaságokat. A felsőjattói mintagazdaság dolgozói a próbát bolsevlki módra megáliták. Korea volt a reak JORGE AMADO, a Béke Vttdgt<mác*<Uut)c tagja: FÁTYOL NÉLKÜL Ki tud ellenállni a kísértésnek, hogy meglátogasson egy piacot, egy falusi vásárt, ki tud ellenállni akkor, ha ezt »Ezeregy éjszaka bazárjainak hívják? A kísértés, hogy elmen, jek és megnézzem a vásárt, már régóta furdalt és cselszövő képpel érdeklődtem a hivatalos programm iránt. Beavattam tervembe bűnrészesként Dimlter Suterityi albán Írót, együtt hagytuk el a »hivatalos« karavánt és eltűntünk egy utcasze^letnél. Ö, micsoda ünnepség volt látni ezt a »bazárt«, zöldségféléjének és szőtteseinek színeivel, kerámiáival és állataival, ezüstjeivel és Ízes kanjerévei! Még most ls fülemben cseng annak a vidám asszonynak a kacagása, akit megkérdeztem, hogy hol hagyta mohamedán fátylát? A mesz. szeségbe mutatott és azt felelte: — A fátyol a múlté, amikor csak csúf és gonosz dolgokat lehetett a világban látni. Ma a jó dolgok kora van a parasztok számára. Nem akarom elfedni az " arcomat, mert Így jobban látok. Leültem egy öregasszony lábához, aki egyszerű szövőszéke fölé hajolva, csodálatos finomságú anyagot szőtt. Ilyen anyagokba öltözhetnek az ezeregyéjszaka hősei, ha ünnepre készülődnek. Az öregasszony Ujjai olyanok, mint a tündéreké, szépséget varázsolnak a finom fonálból, boldog lakodalmakat, falusi bálakat, vidám bőségeket idéznek fel. Sző és mesél. A multat Idézi. Az aľbán nép múltját, de fáradt hangjából feltámad előttem a brazíliai .parasztok mindennapi fájdalmának ritmusa, az én hazám parasztjaié. Munka egyik évszakról a másikra, igavonó barmokéhoz hasonlító, minden örömet nélkülöző élet, a földesurak. terrorja, akiknek mindent szabad, akik minv den jog birtokosai, akik mindent elrabolnak a parasztoktól: javakat, holmit, jogot... Mesél a saját otthonának nyomorúságáról, az elszenvedett igazságtalanságról, a mindennapi keserűségekről, a hatalomról, a gazdagságról, a »bej« gőgös kegyetlenségéről. és a földekről, amelyeken dolgozott. Azután hirtelen megváltozik a hangja, már nem egy öregasszony féradt suttogása. Lelkesedés világítja meg ráncokkal barázdált arcát, Most a felszabadító háborúról beszél, a nép katonáiról a hegyekben, a parasztokról, akik fegyvert ragadtak a vörös lobogók alatt. Elmeséli, hogyan hagyták el fial éjnek idején a rozzant viskót, hogy csatlakozzanak a parti, zánokhoz. A »bej« kiszolgálta az olaszokat, az olasz fasisztákat, kiszolgálta a németeket, de teste örökre a föld alá került: egy partizán megtorló lövése véget vetett életének. És elmondja, hogy egy éjjel, amikor a legelkeseredettehben dúlt a harc a hegyekben, a paracshok — Így hívták és hívják a parasztok Enver Hodzsát — az ő szegényes kunyhójában aludt, végigdőlve a földön, kőppenyébe burkolózva. Ma az öreg asszony a saját földjét műveli és tudja, hogy a »bej« soha többé nem fog visszatérni. Fiai a szomszéd földeket müvelik és a föld, tudjuk, egyre gazdagabban ontja kin. eSeit a parasztok kezében. Most minde

n héten elhozza eladni ide a Piacra bőséges termésének egy részét és élete már nem megaláztatásokból és szenvedésekből áll. .. Beszélgetünk egy paraszttal. aki szelíd és tanulékony öszvéren érkezik a piacra. Elmondja, miképpen vél. tozott meg az él«>t a falnjában. ő, aki azelőtt csak a bejnek dolgozott, annak a földjét öntözte verejtékévei. ma tekintély, közigazgatási kérdésekkel foglalkozik, komoly problémákat old meg, résztves* egész országának építésében . . . így van ez a népi demokráciák országaiban. Visszagondoltam, Északkelet.Brazília vásáraira és piacaira. Azok is festőiek és színpompásak, azokon i» megnyilatkozik apró dolgokban a nép alkotóereje: a kerámiákban, a kézzpl vzőtt hálókban, a vakok dalaiban. akik gitárral kísérik éneküket. De: hol a vidámság, hol vannak a szabad mosolyok, az eredmények, a tervek, a lelkesedés ? Ott, az én hazámban, ma is feudális urak pöffeszkednek. olyanok, mint az albán belek voltak, ott minden csupa fájdalom és síenvedér: ott bánatrs a festöiség és a színek a nyomor színei. Ilyen volt a múltban a sftoderi ha. zár« is, de a szocializmus vörös csillaga űj fényt sugárzott ezekre a bódékra és mindenütt kínálkozik az az »őru«, amely a legdrágább és mégsem kerül semmibe: a vidámság, a Jövőbe vetett bizalom, A következő napon meghatottan tudtam meg, ml a magyarázata a parasztvásár nyugodt derűjének, amikor meglátogattam a sukti állami gazdaságot Tirana és Durazzo között. Ez az óriási terület, amely valamikor egyetlen család birtokában volt és amelyen a parasztok rabszolgasorba éltek, ma állami gazdasôg. Nem akarom elmondani, milyen reggelit tálaltak elénk, milyen beszédeket mondottak. Csak egy dolgot akanok kiemelni: a gazdaság bölcsődéjét. Ezt abban az épületben rendezték be. amely a régi birtokos lakóháza volt. A gyermekek bölcsői állanak azokban a díszes szobákban, amelyek a feudális urak elégedett álmai számára épültek. Az anyák a mezőkön dolgoznak. Azelőtt kénytelenek voltak csecsemőiket magukkal hurcolni az égető nap hevébe: nem volt őket hol hagyniok, nem volt, aki vigyázzon rájuk. Végignéztem ezeken az apró gyermekeken: derűsek, Jóltápláltak, óvónők vigyáznak rájuk, kitűnő orvosok felügyelete mellett, úgy vannak ellátva mint a kis hercegek ... Itt éreztem a legjobban, mennyire megváltozott az albán parasztok élete. Az anyák dalolva dolgoznak a földeken ,.. Gyermekeik nyugodtan alusznak a bölcsődében ... Visszagondoltam a szép parasztasszonyra, aki levette arcáról a mohamedán fátylat, hogy Jobban láthassa a szocializmus építésének szépségét, az emberiségnek ezt a tavaszát. I ció öröme, hogy be fog fagyni a r*pa és a burgonya, hogy nem lehet maj'í vetaí és nem lesz kenyáér, stb. De nem így történt. A vetés 107 százalékra idejében megtörtént és már szépen zöldül. A cukorrépa és a burgonya, sőt minden más termény is hetaka'itódott, a munkáshiány ellenére is. Ez annak köszönhető, hogy a kisszámú munkásság lelkesen és becsületesen dolgozott, mert tudj*, hogy magának és munkástestvéreinek termel. Az üzemi gyűlés keretében, mint a járás oktatója, én magam ls felszólaltam, hogy ismertessem a mezőgazdaság szocializálásának politikai részét. Elmondtam az elvtársaknak, hogy mennyi sztrájkot vívtunk a múltban, itt Felaőjattón, mennyit kellett harcolnunk a nagyobb d arak kenyérért. Csendőrök és a nyitrai huszárezred ellen kellett harcolnunk, amely puskatussal és kardlappal Utötte-verte a jogaiért harcoló munkásokat és asszonyokat, lovakkal gyúratta a terhes anyákat. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a jattól dolgozóit megértsék a mult és a Jelen közti különbséget. Ma az igazgató és intéző elvtársak az összes dolgoeókkal együtt megtárgyalják az egész évi munkatervet, hogy mit hogyan fognak végezni és aki a legjobban ért hozzá, azt fogjuk követni. Jattó dolgozói nem felejtették el a multat és sohasem fogják megengedni, hogy az még egyszer visszatérjen. Ennek bizonynyítéka az la, hogy a felsőjattól üzemi Párt és ROH szervezet nevel a legtöbb élmunkást. A felszabadulás után a jattói dolgozók a semmiből építették fel elpusztult gazdaságukat, öntudatosan eljutottak a mai eredményekig, de még itt sem akarnak megállni. Továbbra is bátran haladnak előre a szocializmus útján végső céljuk, a kommunizmus felé. Bukovecky elvtárs, a gazdaság Intézője, nagy körültekintéssel kidolgozta a csoportok és a munkaosztagok vezetőinek munkáját. Megszervezték a Micsurin-kört is. A vezető emberek felolvasott névsorát az üzemi gyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Ezek a csoportvezetők az egész igazgatóság területéről, sőt a szomszédos Igazgatóságokról is Jattón gyűlnek össze, hogy 14 nftpl iskolázôssal még jobban elsajátítsák tennivalólkat. Poszpis József, Tornóc. I magyar tannyelvű nemzeti Iskniák igazgatóinak figyelmébe A „Štátne nakladateľstvo" felhíváséra figyelmeztetjük a magyar tannyelvű nemzrtl Iskolák igazgatóit, hogy az iskolák tanuló lrészére szükséges elemi iskolai tankönyveket csakis a Štátne nakladateľstvonál, Bratislava, faáinek u. 5. rendelhetik meg.