Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-01 / 278. szám, péntek

J 950 december 1. 45. szám Negyedévi számadás Szövetségünk iskolai csoportjai most adnak számot az első negyedévben kifejtett munkájukról. Itt válik el, hogyan fogták fel és milyen mértékben teljesítették diákjaink a Központi Bizottság öszi ülésének határozatát: az Ifjúsági Szövetség tagjainak a tanári kar legjobb támaszává s a legjobb tanulókká kell válniok. Sok hibát tártak fel már az évi közgyűlések. Mind abból eredt, hogy egyes csoportok a vezetőség megválasztásánál figyelmen kívül hagyták az ősszel kiadott irányelveket. így néhol húsztagú vezetőség is alakulti az összes elképzelhető (és felesleges) tisztségekkel. A munka ezáltal nehézkes lett, a politikai nevelés a háttérbe szorult és ellaposodott s a csoport tagsága nem a feladatokat látta tisztán, csupán a rossz vezetést... A vezetőségek hibái közül a legkiemelkedőbb az, hogy heti gyűléseiken nem tárgyalnak előre meghatározott pontok szerint és az iskolaév elején kihirdetett munkatervükről megfeledkeznek. A gyűléseken olykor tíz-tizenöt kérdés is tárgyalásra kerül, a nélkül, hogy érdemleges megoldást érnének el és mindegyikről jegyzőkönyvbe foglalt határozatot hoznának. Hanyagság mutatkozik az ellenőrzés gyakorlásában is. Az egyes osztályok felett védnökséget vállalt vezetőségi tagok rendszertelenül látogatják a tanulmányi helyeket és ha megjelennek is ott, csak felületes munkát végeznek. Nem törődnek a feladatok helyességével és pontos elvégzésével, holott tudják, hogy jó eredményt csak a feladatok és kötelezettségek állandó ellenőrzésével lehet biztosítani. A „tízperces-akció" is újjászervezésre szorul. Egyes helyeken — nem tudni, mi okból — még be sem vezették s ahol megvan, nem helyezték megfelelő alapokra. Megelégszenek azzal, hogy beolvasnak az iskolai hangszóróba néhány száraz újságcikket, de nem dolgozzák fel, egyáltalán nem igyekeznek az időszerű eseményeket érdekessé tenni és közelhožni a diákság életéhez, munkájához. Elmarad az egyének és a tanulóközösségek, bírálata, ami pedig minden formájában oly bevált segítség a mozgalom iskolai szakaszán is. Gottwald elvtárs jelszavával A negyedévi számadás jó alkalmul szolgál a csoportok tagságának, de különösen a vezetőségi tagoknak tanulmányi eredményeik felülvizsgálására. Hogyan feleltünk meg elnökünk, Gottwald elvtárs várakozásának, aki a szövetségi tagoktól azt kívánja, hogy miként minden ifjúmunkás élmunkás, úgy minden diák óltanuló legyen ? A központi bizottság titkárságának határozata alapján 1951 február 3-án és 4-én, az iskolai csoportok országos értekezletén fogjuk értékelni az első félév eredményeit. Az értekezlet tiszteletére az elmaradt csoportok munkájuk megjavítására kötelezik magukat, az eredményesen működő szervezetek pedig új és az eddigieknél is szebb kötelezettségvállalásokat tesznek. Keressük meg mindenütt a hibákat. Küszöböljük ki a személyes ellentéteket, amelyek leggyakrabban akadályozzák munkánk sikerét. Hejzlár elvtárs szavai szellemében biztosítsuk a tanári kar feltétlen tekintélyét és szorosan működjünk együtt az iskola vezetésével. A szövetségi alapiskolázásnak és a politikai köröknek adjunk igazi építő tartalmat az eddigi formális jelleg helyett. Felelősségünk A diákság eszmei színvonalúnak állandó emelése, a tisztességes és rendszeres tanulás biztosítása — ez lesz a téli időszakban a Szövetség Iskolai csoportjainak napi feladata. Minden funkcionáriusnak és tagnak egyaránt át kell éreznie a felelősség nagyságát. A jó eredményeket a munkásosztály és élcsapata, a Kommunista Párt követeli meg tőlünk cserébe azért, hogy minden dolgozó gyermekének lehetővé tette a tanulást iskoláink valamennyi fokán. Végezzenek hát csoportjaink a második negyedévben sokkal alaposabb munkát és az ötéves terv iskolai szakaszán érjenek el az eddi f'eknél kimagaslóbb sikereket! Vörösmarty Mihály: tOrszágháza (A költő születésnapjának százötvenedik évfordulója alkalmából) A hazának nincsen háza, Mert fiainak Nem hazája; Büszke fajnak Küzdő pálya, Mellyen az magát rongálja, Kincsnek, vérnek rossz gazdája. És oh szégyen! rosszra jóra Még szavazni jár dobszóra. Ura s rabja millióknak kik gyűlölnek és dacolnak; Zsarnok, szolga egy személyben, Iíi magával sincs békében. S vas eszével Jégszívével Fölmerül a kiilfaj árja, A meleg vért általjárja, És a nemzet áll fagyottan Tompa zsibbadt fájdalomban. Nincsen egy szó Összehangzó Honfiaknak ajakáról, Nino'Müi egy tett Az eggyé lett Nemzet élete fájáról. A hazának nincsen háza. Mért? Volt idő, midőn nevére Fölkelének s a mit kére Nem keresvén cifra szóban, Ami a szív legmélyén van, I

Adtak drága bért, Adtak érte vért, Most midőn leszállt a béke S a vérontó harcnak végre, S a hazának, Mint anyának, Aki gyermekei köréljen I Áll ragyogva örömében. Földerülne boldog napja, i Most fejét szenny s gyász takarji. Földönfutva, ? Bujdokolva, Mint hívatlan vendég száll be f A szegény s kaján telekbe, ! Hol nevét rút ferdítésben !

Ismerik csak átokképen. Neve: szolgálj és ne láss bért. ; Neve: adj pénzt és ne tudd mért. | Neve: halj meg más javáért, t Neve szégyen, neve átok: i Ezzé lett magyar hazátok.