Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-28 / 299. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! Bratislava, 1950 december 28, csütörtök 2 Kčs III. évfolyam, 299. szám A belgrádi kémek álarc Irta: RUDOLF SLÓNSKÝ a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája már 1948 júniu­sában leleplezte, hogy Tito és ban­dája az imperialisták ügynökei. A Tito-banda egészen a legutóbbi időkig igyekezett azt a látszatot kel­teni, hogy önálló és nem függ az amerikai imperialistáktól. Igy aka,­ta megtéveszteni a jugoszláv népet. Nemrégiben Gyilasz az úgynevezett jugoszláv békebizottság kongresszu­sán kijelentette, hogy semilyen kap­csolatuk nincs a Nyugattal. A jugo­szláv képviselők a Biztonsági Ta­nácsban és az ENSz-ben akkoriban «vatosan „tartózkodtak" a szavazás­tól, sőt olykor — demagóg módon — a nyugati hatalmak javaslatai ellen szavaztak. De nincs az az álarc, amely a provokátorok igazi ábrázatát el tud­ná takarni. Tito mindjobban lelep­lezi önmagát. Egyre közvetlenebbül és nyíltabban tör lándzsát az ame­rikai-angol imperialisták mellett. A Tito-klikk megbízottai az ENSz-ben most együtt szavaznak az imperialis­ták blokkjával és nyiltan védelmére keltek az amerikiak koreai és kínai agressziójának. A nyugati sajtó agyba-föbe dicséri Titonak a „Borbá''-ban megjelent nyilatkozatát, amelyben — mint a New York Herald Tribúne november 11-i száma írja — fogadkozik, hogy „hadseregének ogy részét hadbaküld­heti az északkoreai, a kinai, vagy akár a szovjet csapatok ellen.' 1 Tito nyUtan kijelentette azt is, hogy haj­landó magáévá tenni minden olyan döntést, amelyet az imperialisták a népi Kína ellen hoznak. A Tito-klikk a Szovjetúnió ellen irányuló rágalmakról és kirohaná­sokrió, amelyeket „elméleti fenntar­tások' és ,,viták" címén tálalt fel, olyan dühödt szovjetellenes uszításra tért át, amilyent még Göbbels és társai sem folytattak. Gyüasz, a kém, most ugyanazon a nyelven ir és beszél az amerikai imperialisták­ról, mint a Hearst-konszern megvá­sárolt újságírói: az egekig magasz­talja az amerikai milliárdosokat és háborús uszítókat: Trumant, Mac Arthurt s egyben ostoba és aljas, rá­galmazó koholmányokat terjeszt a Szovjetúnió ellen. A belgráli kémek ma már nem is próbálják azt a látszatot kelteni, hogy a Tito-klikknek semmi köze az imperialisták táborához, hogy ez a klikk független, hogy kívül áll a két tábor harcán. A Tito-banda a háborús tábor közvetlen eszköze­ként cselekszik. Vájjon mivel magyarázható ez a gyors ,,pálfordulás" ? Elsősorban az­zal, hogy az imperialisták a háborús előkészületekről és háborús bujtoga­tásról áttértek a közvetlen támadó cselekedetekre. Most már kénytele­nek megengedni a Tito-bandának, hogy nyíltan az ó agressziójukat támogassa. Már azért sem járhatnak el máskép, mert Koreát illetően ke­gyetlenül elszámitoták magukat. Az imperialisták abban remény­kedtek, hogy könnyen leigázzák majd egész Koreát s ez némi kár­pótlást nyújt számunkra Kína elvesz­téséért. Az imperialisták, amikor közvetlenül áttértek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni nyilt, bűnös katonai támadásra, arra számítottak: ez majd megkönnyíti nekik a2t, hogy vérbe fojthassák a gyarmati népei? felszabadító harcát, hogy Ázsiában megtarthassák és megszilárdítsák az amerikai és angol monopolisták uralmát és világuralmi terveik keresztülviteléhez támasz­pontokat biztosithatnak itt a népi Kína, valamint a Szovjetúnió ellen. Az imperialisták számításait ke­resztülhúzta a koreai nép hősi har­ca és az a testvéri segítség, ame­lyet a kínai nép nyújt a küzdő Ko­reának. Az USA bűnös agressziója világszerte hatalmas mértékben föl­lendítette a békemozgalmat s az im­perializmus ellen folyó küzdelmet és fokozta az ázsiai népek szabadság­harcát is. A Szovjetúnió és a népi demokra­tikus országok óriási sikerei, más­részt pedig a kapitalista tábort fe­nyegető válság és csőd, valamint a növekvő nehézségek és ellentmon­dások mindinkább fokozzák a páni­kot és az imperialisták dühöngés-ét. ! Az imperialisták politikája mind­inkább bűnös kalandor-politikáva válik. És ezzel kapcsolatban egyre nagyobb szerephez jutnak ügynökeik, egyre fokozottabb tevékenységet kell kifejteniök a fizetett kémek és gyil­kosok bandáinak, tehát a Tito-klikk is egyre gyalázatosabb szolgálatokat köteles teljesíteni az imperialisták­nak. Igy tehát teljesen nyilvánvalóvá vált a Tito-banda szolgai függősége a Wall Street vezetőitől. Ma már az egész világ tudja, hogy Tito úgy táncol, ahogy Washington fütyül. Az imperialisták nyiltan adnak neki megbízásokat, amelyeket Tito buz­gón végre is hajt. Az imperialisták Jugoszláviával szemben mindazokat a módszereket alkalmazzák, ame­lyekhez az imperialista hitelező kis, függő országgal szemben szokott fo­lyamodni. S tegyük még hozzá, az imperia­listák kezében van minden kompro­mittáló anyag és az egész Tito-banda sötét múltjáról. Jugoszlávia ma már — Amerika függvénye. Belgrád pedig a háborús hírverés, kémkedés és a terrorista kártevés balkáni központja. Truman a kongresszusnak küldött üzeneté­ben nyiltan bejelentette: neki Jugo­szláviával kapcsolatban az a poli­tikája, hogy Titonak olyan segítsé­get kell nyújtani, amilyent „mi (vagyis az amerikai imperialisták — R. S.) stratégiai és politikai érde­keink védelme szempontjából ebben a körzetben szükségesnek tartunk." Az imperialista sajtó dicséri Titót azért, mert barátsággal viseltetik az USA, Nagy-Britannia és Görögország iránt és béketűrő magatartást tanúsít a római katolikus egyház föpapjaivaS szemben.' Az amerikai imperialisták már nem is próbálják eltitkolni, hogy mire szol­gál voltaképpen a Jugoszláviának nyújtott úgynevezett amerikai „segít­ség". Amellett, hogy Jugoszláviát gaz­daságilag kírabcjják és stratégiai tá­maszponttá változtatják, egyre nyíltab­ban beszélnek a jugoszláv hadsereg felhasználásáról. Az imperialisták nyil­tan hangoztatják, liogy azért nyújtot­tak kölcsönt Jugoszláviának, mert Ti­to harminckét jugoszláv hadosztályt ajánlott fel támadó céljaikra. Kiszámí­tották, hogy ez a harminckét hadosztály kevesebbe kerül nekik, mint amennyit egyetlenegy amerikai hadosztály egy­ötöd részére költenéjiek. Szerintük őrültség lenne lemondani „ilyenfajta háborús üzlétről"! Igyhát Tito elárulta, hogy nemcsak kártevő, hanem háborús bűnös is, aki­nek „kiemelkedő" szerepet szántak a háború kiprovokálásában. Mi bizonyíthatná jobban a Titoban­dának a jugoszláv nép és a jugoszláv munkásosztály ellen elkövetett gazlet. tét, mint Titonak az az ajánlata, hogy jugoszláv hadosztályok formájában jó­pénzért „ágyútclteléket" szállít az im­perialistáknak? ílymódon az egész világ munkásosztálya előtt az eddiginél is élesebben rajzolódik ki a Tájékoztató Iroda által leleplezett Tito-banda igazi politikai arculata Ezzel egyidőben még világosabbá válik, hogy milyen feneketlen mély­ségbe dönti Jugoszlávia gazdaságát az imperialisták titóista ügynöksége. Jugoszlávia gazdasági leigázása az amerikai imperialisták részéről, együtt­jár azzal, hogy a lakosság ellátása to­rén egyre katasztrofáíisabb a helyzet. A titóista Jugoszláviában éhség és nyomor uralkodik. A nép egyre eré­lyesebben ellenszegül a fasiszta rend­szernek, egyre gyakoribbak a szabo­tázsakciók a gyárakban és a falvak­ban. Az imperialistákat nyugtalanítja a Tito-rendszer bukásának veszélyei. A Tito-banda azzal próbálkozott, hogy az éhínségért a rossz termést és a szácazságot okolja. Csakhogy, mi­ként a reakciós nyugati sajtó is elis­meri, „Szerbia egész történetében ez­ideig egyetlen aszály sem okozott ilyen katasztrófát". A valóságban nem az aszály idézte elő Jugoszláviában a nyomort. Más országokban: Bulgáriá­ban és Magyarországnak Jugoszláviá­val határos térületén is volt szárazság. Eš ezekben az országokban mégsincs éhinség. ' Egyébként a szárazságról szóló daj­kamesével a Tito-banda kissé elkésett. Voltaképpen a gazdasági csőd igazi okait akarta elkendőzni. A jugoszláv éhinség veszélyéről szóló külföldi hí­rekre a belgrádi rádió már aug. 21-én így 1 reagált: „A terménybetakarítás el­ső eredményei pontosan az ellenkezőjét bizonyítják Arról tanúskodnak, hogy a gabonabeszolgáltatás áltaSában jól halad" — hangoztatták a belgrádi rádió hazugsággyártói. — ,,Egy hónap le­forgása ' alatt a t orv b e vett gabona­mennyiségnek ötvenhat, százalékát szolgáltatták bfc, annak ellenére, hogy Jugoszlávia nagy részében csak most bontakozott ki teljes mértékben a hő­szolgáltatás. Igyhát a gabonabeszol­gáltatás Jugoszláviában nem rekedt meg, nem a mi terveink mondtak cső­döt, hanem a Tájékoztató Iroda propa­ganda-álma omlott össze a dolgozó parasztság 'ellenállásáról és arról, hogy országunkban éhinség dúl."' Ha Jugoszláviában bizonyos mérté­kig rossz is volt a termés, helyzete mégis egészen másképpen alakult vol­na, ha Tito nem kótyavetyélte volna efl azt az imperialistáknak. 1947-ben Cseh­szlovákiában katasztrofális szárazság és igen rossz termés volt. És Csehszlo­vákiában ennek ellenére sem volt éh­inség! E nehéz körülmények között is hatalmas lépéssel jutott előbbre a cseh­szlovák gazdasági élet. Ez pedig annak köszönhető, hogy Csehszlovákia nagy­lelkű és önzetlen segítséget kapott a Szovjetuniótól. A Szovjetúnióval fenn­álló szövetség és barátság, a Szovjet­únió testvéri támogatása hozzásegítet­te Csehszlovákiát ahhoz, hgy elkerülje a fenyegető nyomort és éhínséget. Ez­zel szemben a jugoszláv nép önállósá­gának elvesztésével fizet Amerikának azért a segítségért, amelyet még meg sem kapott, amelyet nem az éhinség elhárítására, hanem elsősorban háborús előkészületekre és Jugoszláviának a háborúba vaió bevonására szántak. Jugoszlávia a háború előtt teljesen maga fedezte élelmiszerszükségletét. Ma pedig a parasztok országszerte le­vágják jószágukat, mert nincs takar­mány. Jugoszláviában nő az elégedet­lenség és lázadoznak a parasztok, aki­ket a kulák kegyetlenül kizsákmányol a titóista álszövetkezetekben. A jugoszláv nép ma már átlát a szitán, átlát a Tito-klikk politikáján A nép saját tapasztalata árán győző­dött meg arról, mire vezet az ország gazdaságának imperialista kiszipolyo­zása. A jugoszláv nép összehasonlítja, mikor ment jobban a sora. és mikor rosszabbul: akkor-e. amikor Jugoszlá­via még a Szovjetúnióval és a népi demokratikus országokkal kereske­dett, avagy most, amikor Tito a kapi­talista Nyugattal köt üzleteket. Ami­kor még megvoltak a kereskedelmi kapcsolatok a Szovjetúnióval. Jugo­szláviában sokkal iobb volt az élet, mint most, annak ellenére, hogy e kapcsolatok közvetlenül a háborút kö­vető első években állottak fenn. Most. amikor a Tito-banda elszakí­totta Jugoszláviát a néDi demokrati­kus országok táborától, megfosztotta a Szovjetúnió segítségétől és az im­perialista Amerika függvényévé vál­toztatta, amikor Titót seregestől ke­resik fel a kapitalisták, most Jugoszlá­viában éhség és nvomor uralkodik. A jugoszláv nép látja, milv hatalmas méretekben fejlődik a gazdasági élet és emelkedik az életszínvonal vala­mennyi népi demokratikus országban: Csehszlovákiában, Lengyelországban. (Folytatás a 2. oldalon.) Á térünk a második és harmad mOsTakra Az építőmunkásság kezdeményezése gyorséfia az ütemet Pártunk gazdasági vezetőinek ülésezésén értékes határozatokat fogadtak el, amelyek előmozdítják tervünk sikeres teljesítését és túllépését. A határo­zatok egyike az volt, hogv az építkezéseken át kell térni a .több műszakra. Nemrég hírt adtunk arról, hogy a trencséní árammódszeres éoítkezéseken bevezették a második műszakot. Most újabb örömteli hír érkezett a trnavai építkezésekről, ahol a második, illetőleg harmadik műszakot vezetik be. Ez­zel végképpen megszüntetik az építkezések idény jellegét és az egész évi nagyipari termelés alkatrészévé teszik őket. Trnavában a következő építke­zéseken készítették elő a második, illetőleg harmadik műszakot: a szakiskola épületén, a postapalotán és számos árammódszeres lakásépítkezésen. A szakiskola építkezését mult év ok­tóber 4-én kezdték és a terv értelmé­ben 1952 szeptemberében kellene be­fejezni. Ennek a<z építkezésnek mun­kássága azonban fejlettségéve! és kezdeményezésével jelentős sikereket ért él és így elnyerte a kerületi igaz­gafSs legjobb építkezésének iáró ván­dorzászlót is. Ezen az építkezésen kezdtek dolgozni azok a kőművesek, akik az úgynevezett báhonvi mozgal­mat kezdeményezték, amelv Szlovákiá­ban a szocialista munkaverseny kezde­ti fázisa volt. A teljesítmény-normák szerint 280—340 százalékos teljesít­ményeket érnek el, átlagos órabérük 35—40 koronára rúg. Ez év októberé­től az állami bérkatalógus szerint dol­goznak. A bérkatalógus bevezetése után eredményeik még nagvobbak let­tek és órabérük is jelentősen emelke­dett. Lássuk csak, mi a helvzet az ácsok­nál, akik szntén 300 százalékon felül ieljesitik normájukat. Átlagos óra­bérük 62 koronára rúg. A salúzásnál két élmunkás-részleg dolgozik, mind­kettő teljesítménye 150 százalékon felül van. Danis Mihálv. Rába Ferenc, Hanakovics Ferenc, Balázs Pál, Ta­kács János, Psíránszkv Domonkos, Vadovics és Urbán elvtársak példás munkájukkal tűnnek ki és ielentősen emelték a munka termelékenységét. A munka termelékenységére jel­lemző, hogy például a mennyezet saluzásánál a termelékenység 30 szá­zalékkal, a mennyezet alátámasztá­sánál 50 százalékkal emelkedett. A kerületi építkezések igazgatósá­ga elhatározta, hogy néhány ke­vésbbé fontos építkezésen beszünteti a munkát és a dolgozókat áthelyezi a fontosabb építkezésekre, ahol be­vezetik a harmadik műszakot is. Igy pl. bevezetik a postapalota építkezé­sénél, ahol a téli munkák sikeres tel­jesítését megakadályozta a munka­erők hiánya. Megkezdték a munka­erők toborzását is és jól felkészülnek a téli terv teljesítésére. Az épületet tető alá hozták, az ablakokat befa­lazták és a többi nyílásokat besaluz­ták. Az építőanyagot a földszinti he­lyiségekben raktározzák és a mun­kásság kötelezettséget vállalt, hogy a téli építkezések munkáiban 100 százalékban résztvesz. Az árammódszeres építkezések elő­készítése folyik a Kovosmalt mun­kássága részére készülő 36 lakás­egység építkezésén is. Ezeken az építkezéseken is két műszakban fog­nak dolgozni és a szakmunkások ér­vényesíthetik majd előbbi tapaszta­lataikat, amelyeket más fontos áram­módszeres építkezéseken szereztek. Igen fontos az, hogy a munkásság mindenütt kezdeményezően vegye ke­zébe az új építkezési módszerek be­vezetését, újítási javaslataival segít­se elö, hogy a legutóbbi években el­maradt építkezések minél előbb meg­feleljenek az ötéves terv ütemének és az ország rohamos tempóban nö­vekvő szükségleteinek. A Szovjetúnió segítsége Lengyelországnak A lengyel-szovjet gazdasági kap­csolatok a békeszerető népek baráti szocialista együttműködésének pél­_ daképéül szolgálnak. | A Lengyelország és a Szovjetúnió között létrejött szerződések szerint Lengyelország nemcsak nyersanya­got, félkész- és készgyártmányt kap, hanem sok új gyár számára teljes felszerelést is. A krakkó melletti óriási „Nova-Huta" acélmű gépeket és teljes felszerelést kap a Szovjet­únióból. Ezenkívül a Szovjetúnió se­gítségével kibővítik és új gépekkel szerelik föl a régi acélgyárakat. Leg­újabb hő. és vízienergiatermelö be­rendezések érkeznek a Szovjetunió­ból. A hatéves terv gyökeres fordula­tot idéz elö a lengyel vegyiipar fej­lődésében. Ezt a fordulatot azzal érik el, hogy szovjet gépekkel szerelik föl a gyárakat. A lengyel szénipar sízénkombájno­kat, szállítóberendezéseket és más felszereléseket kap a Szovjetunióból, aminek eredményeként a szénterme­lést gépesítik. Az olajiparban pedig már most is szovjet fúrógépeket használnak. A szovjet fölszerelésnek köszönhető, hogy az olajiparban az eldűlt amerikai és német berende­zést újjal cserélik ki. A hatéves terv keretében tehergépkocsi'gyárat kell építeni Lnblinban. Lengyelország e gyár berendezését, miként a varsói személygépkocsigyár felszerelését is, a Szovjetunióból kapja. Gépeit és be­rendezéseit a Szovjetúnióból kapja a most épülő, az a nagy cementgyár is, amely legjobb minőségű portlandce­mentet készít majd. A Szovjetúnió növekvő segítsége Lengyelország számára teljes bizto­sítékot ad arra, hogy teljesíteni fog­ják a hatéves tervet, amely a szocia­lizmus alapját teremti meg Lengyel­országban. A Béke V ilágtanácsa titkárságának párizsi ülése A Béke Viiágtanácsának titkársága Párizsban összeült és megvizsgálta a li. Békevilágkongresszus határozatai­nak népszerűsítése terén elért első eredményeit. Meghozták a szükséges döntéseket arról, hogy a határozatok népszerűsítését még jobban kiszéle­sítik. A titkárság tanulmányozta a külön­féle országos bizottságok jelentéseit és osztja azt a felháborodást, amely mindenütt megnyilvánul Truman nem­rég ejhangzött háborús uszító nyilat­kozata ellen, valamint az atlanti szer­ződés minisztereinek határozata ügyé­ben, amely szentesíti és folytatja Nyu­gat-Németország nagyarányú felfegy­verzését. A titkárság jóváhagyását adja a már megtett kezdeményezésekhez és felhívja a különböző országok _ béke­mozgalmait: kettőzzék rrrag erőfeszí­téseiket a háború és a háborús pro­paganda ellen, a világkongresszuson eS fogadott békehatározat alkalmazá­sával. A Béke Világtanácsa vezetőségének teljes ülését január 10-re tűzték kL Nyugati jelentések a koreai helyzetről Koreában súlyos harcok folynak Korea középső térségében Cshoncshon körül, a 30. szélességi foktól délre. A 2., 5. és 8. délkóreai hadosztály a népi hadsereg erős ellenállásába ütközött. Az Associated Press jelentése szerint a front legtöbb szakaszán a népi had­sereg erői továbbra is előrenyomulnak. A hungnami hídfőállásnál az ameri­kai csapatok ellentámadással kísérle­teztek, de mint ahogy a londoni rádió jelenti, a népi hadsereg általános offenzívája ezeket a próbálkozásokat meghiúsította, jó''ehet az amerikai támadást a tüzérség, a légierő is tá­mogatta. A hungnami hídfőállásnál a népi hadsereg tüzérsége nagy tűz alatt tartja az amerikai állásokat. Egyre súlyosabb csapásokat mérnek a partizánegységek az ellenségre. Több jelentés számol be arról, hogy- a 8. amerikai hadsereg Délkelet-Koreában számos alkalommal összeütközésbe ke­rült a partizánokkal. Mac Arthur hivatalos jelentést adott ki csapatainak az utolsó 40 nap alatt elszenvedett veszteségeiről. Ez a negy­ven nap volt az, amikor az amerikai agresszorok a népi hadsereg és a kínai önkéntesek csapásai alatt dél felé vo­nultak vissza. A veszteséglista ka­tasztrofális és különösen két amerikai hadosztály szenvedett nagy vesztesé­geket. Saját gépkocsija halálra gázolta Walker tábornokot, a Koreában levő 8. amerikai hadsereg parancsnokát A Reuter és a londoni rádió jelenti: Walton Walker tábornok, a Koreá­ban működő 8. amerikai hadsereg pa­rancsnoka Szöultól északra gépkocsi­szerencsétlenség következtében meg­halt. A tábornok gépkocsijának hirtelen meg kellett állnia egy nagy sebesség­gel dél felé menekülő gépkocsioszlop miatt. A tábornok jeepje hirtelen lefé­kezett, Walker tábornok kirepült a jeepből és az keresztülhaladt rajta.

Next

/
Thumbnails
Contents