Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-23 / 297. szám, karácsony

KARÁCSONY 1950 •Ái H\. S.zá szerkesztőségének Drága elvtársnők és elvtársak, az Uj Szó dolgozói! A csehszlovákiai magyar dolgozók napilapjának kétéves fennállása alkalmából szeretettel gondolunk rátok és kívánjuk, hogy a szocializmus felépítéséért és a béke megvalósításáért folytatott önzetlen tevékenységeteket további hatalmas sikerek kísérjék. Mi, a vítkovicei hídszerkezeti élüzemben dolgozó magyar nemzetiségű munkások üzemi párt-és ROH-szervezetünk irányításával igyekszünk erőnk teljéből végezni kötelességünket, hogy cseh, morva és szlovák dolgozótársainkkal együtt hozzájáruljunk szeretett népi demokráciánk felvirágoztatásához. Beres Antal, Dózsa Zoltán és Varga Antal hegesztő-vasmunkások. A vítkovicei hídszerkezeti élüzem munkásai szeretettel üdvözlik fennállása második évfordulóján az Uj Szó napilapot, mint hazánk magyar dolgozóinak újságját. Köszönjük, hogy tevékenységével oly nagy segítséget nyújt a magyar és csehszlovák munkásság egymásratalálásához. Köszönjük magyar elvtársainknak a szocializmus felépítéséhez való lelkes hozzájárulásukat hazánkban. Én, Panykó Mihály és a barátom, Hajdók János, a királyhelmeci járásból jöttünk. Üj munkahelyünkkel elégedettek vagyunk. Négyen lakunk egy szobában. Minden kéthétben kapunk tiszta ágyneműt, közös fürdőszobánkban munka után naponta megfürödhetünk. Az étkezés, azt tehet mondani, hogy meghdadja a „100%-os normát". Munkaidő után mindenki kedve szerint szórakozhat. Mi a műhelyben elvégzett munka után brigádmunkát vállaltunk, hogy még hamarabb felépíthessük gyárunkat és a magunk jövőjét. Csakis így lehet belőlünk legyőzhetetlen bástya a nyugati imperialisták és veizetőik, Truman, Churchill, Tito és a többi háborús uszítók ellem. . * Ifjú munkáselvtársainknak üzenjük, hogy ne féljenek eljönni otthonról. Lássák be ők is, hogy végre mienk a jövő. Buzdításul mellékeilek egy kis verset és szeretném, ha gyakorlatlan igyekezetemet minél többen megértenék és megszívlelnék. Építsd a jövőt, Fel munkára, ifjú sereg, , Lásd, az idő gyorsan pereg. Vár téged is a bánya-kohó, A sokezer gép, zakatoló. Miről a munkás csak álmodott, Te azt már valóra válthatod. Magadnak építsz, tiéd a jövő, Csak előre bátran, ifjú úttörő! Panykó Mihály. vasgyári brigádmunkás, Trinec. A munkás és a könyv A „Jó könyv és sajtó hete" felidézte bennôm a mult idők emlékét, azt az időt, amikor az urak még rossz szemmel tekintettek arra a dolgozóra, aki képezte magát, főleg pedig azokra, akik Marx, Lenin munkáit vagy más haladó politikai műveket olvastak. Bizony sok esetben üldözés járt érte. A magántulajdonukat féltő gyárosok és más kapitalisták vigyáztak, hogy a proletár meg ne ismerje az igazságot, a nagyobb darab kenyér eltéréséért való harc útját. Volt ugyan olyan jelszava a kapitalistáknak, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember", de ezt csak magukra értették mert neikik a kenyér mellé minden más jó is jutott. A dolgo/óknak azonban még ezt a mindennapi darab kenyeret sem akarták megadni, keservesen meg kellett érte harcolni. Hiáoa vágyódtunk akkor tanulás vagy könyvek után, a munkabérből vagy a munkanélküli sefgélyből nem tellett. Milyen más ma a helyzet! öröm látni, hogy a könyvesboltok vevőkkel zsúfoltak, hogy a munkások ölszámra veszik a sok jó könyvet, a nélkül, hogy a családjukat ezzel bármiben is megrövidítenék. A „Jó könyv és sajtó hete" ismét bebizonyította, hogy népi demokratikus rendszerünk a do'gozók testi és lelki szükségletéről is gondoskodik. Igen, tanulni fogunk, egyre tovább tanulni, fejlődni, hogy minél csiszoltabb legyen az agyunk, hogy minél jobban felfoghassuk. Marx, Engels, Lenin, Sztálin és Gottwald elvtársunk gondolatait és tanítását és hogy minél tökéletesebb építőivé váljunk a szocializmusnak hazánkban és az egész világon. Brezina Lajos, a munkásszerkesztő tanfolyam hallgatója. Tartják az ütemet a körzeti műhely dolgozói A komáromi körzeti műhejy nevében már többízben küldtem beszámolót az Uj Szó munkáslevelező rovatába. Most ismét megelégedetten jelezhetem, hogy bár munkatársaink közül sokan beyonultak katonai szolgálatra, a helyükbe került új munkaerők már belejöttek a dologba és remélhetőleg tavaszra már új élrounkásokat üdvözölhetünk bennük. Üzemünk dolgozói a rendszeres tervteljesítés meltett brigádmunkákkal is hozzájárulnak az életszínvoiyíl emeléséhez és országunk felvirágoztatásához. November 5-én a bálványi gazdaságban voltunk ötnapos répaszedő brigádon, egy napig pedig a híres csergői áíiami birtokon, ahol rizst termelnek óriási eredménnyel. Csergőpuszta most is megmutatta, hogy mire képes. Nyolc-tíz kilogrammos répákat szedtünk ki, ekkorákat termelnek. A csergői brigádmunkára különben is jókedvűen emlékszünk vissza, mert derekasan megvendégeltek minket, mindannyiunk kedvencével, mákos tésztával. Kétszer résztvettünk városrendező brigádon is, amelyet ólmunkástempóval végeztünk, úgyhogy Balaskó előadó elvtárs szerint üzemünk e téren is útat mutatott. Ledolgoztunk ezenkívül egy órát a bálványi áilami bírtok kultúrterme berendezése javára, egy órát pedig a laktanya kultúrberendezésének céljaira. Most örömmel készül üzemünk a hadsereg karácsonyi szeretetcsomag-akciójára és reméljük, hogy szerény ajándékunk hozzájárul a dolgozó nép és a népi hadsereg közti barátság elmélyítéséhez. Üzemünk nem állt meg a fejlődés útján. Rövidfesen beköltözhetünk új műhelyünkbe, az újévet talán már ott is kezdjük el. Azon leszünk, hogy egészséges, szép műhelyeinkben az eddiginél még jobb eredményt érjünk el. A régi hideg, reumát és más betegségeket okozó, a kapitalisták lelketlen, gondatlanságát bizonyító bódét eltávolítjuk, hogy már az emléke se maradjon me|g. Minden dolgozó boldog, hogy végre teljesen új, modern, fűthető, vlágos, egészséges és tiszta kis gyárban dolgozhat. Egységesen és telkesen fogjuk meg ismét a szorgalmas munka végét, híven nyáron közzétett nyilatkozatunkhoz, amellyel röpgyűlésünk eredményeként megbélyegeztük az ameirikai imperialisták rablógyilkos támadását a koreai nép ellen. Nem vakított el minket egy pillanatra se maz amerikai túlerő átmeneti sikere, tudtuk, hogy az eredmény a hős koreai harcosokat, a sokat szenvedett koreai népet és a világ békettáborát igazolja, mint ahogy mrn-dig győz az igazság. Holczer László, a körzeti műhely dolgozója, Komárom. Minden olvasójának kellemes karácsonyi ünnepeket kíván Élüzemben élmunkások lettünk A douby-i kőfejtők, akik 530 százalékra teljesítenek A ROH I. műhelytanácsa. Lelkiismeretfurdalást érzünk, hogy ilyen hosszú idő után csak most jelentkezünk ismét. Szeptemberben az Uj Szó egyik szerkesztő elvtársa látogatásakor megígértük, hogy teljesítményünket tovább fokozzuk és 168%ról 200%-ra emeljük. Büszkén jelentjük, hogy október hónaptól teljesítményünk elérte az 530%-ot. Ezzel a hatalmas eredménnyel sikerült az a törekvésünk, hogy az 1950. évi tervet november l-re befejezzük. Igy felelünk az imperialistáknak és a háborús uszítóknak. így harcolunk mi douby-i kőfejtők a békéért. Igy építjük hazánkat, Csehszlovákiát és a szocializmust. Karlové Vary körzetében munkaverseny indult a vándorzászlóért és ebbe a versenybe mi is bekapcsolódtunk. Hisszük, hogy a zászlót sikerül elnyernünk. Ezúton szólunk Csehszlovákia ősz- i szes kőfejtőihez, hogy ők is indítsák i (Folytatás'a 10. oldalról.) mét arra, hogy olvassa el a Párt történetét. De Margit erre azt válaszolta, hogy már olvassa esténként Magdával együtt. Magda férje mindent megmagyaráz, ha valamit nem értenek. Igy derült ki, hogy Margitnak már komoly és bátor véleménye van a munkáról és az életről. A munkások már komolyan meghallgatták és bizonyos tisztelettel vették körül. Először arra kérték, hogy lépjen be az üzemi CsISz-be. Amikor rájöttek, hogy kellemes, tiszta hangja van és tud énekelni, beosztották az énekkarba. Majd szavalni is megtanították. Különösen Petőfit szavalta szenvedélyesen, mély átérzéssel. Tudta, ki az a Petőfi, ki ne tudná, hisz a legfélreesöbb faluban is gyökeret vert ez a költő, aki a szabadságot, a dolgozó nép szabadságát jobban szerette az életénél is. vm. Magda asszonynak nem Margit volt az első kiváló tanítványa, de öt különösképp szerette, szerény, okos és körültekintő magatartásáért. A többi falusi kislány is, akiket Magda a házába hozott, nagyon rendes volt, de jó időbe telt, míg komoly munkába lehetett őket fogni. Férje épA vítkovicei Klement Gottwald vasmüvek hídszerkezeti üzemének kommunista pártszervezete. meg a túlteljesítményért folyó versenyt, hogy minél hamarabb és minél sikeresebben bevégezhessük az ötéves tervet. Igy sgíthetünk önönmagunknak, országunknak és így támogathatjuk lgjobban a szocializmus felépítését. Népi demokratikus rendszerünktől megkaptuk azt, amit vártunk és amire a mult kizsákmányoló rendszer folyamán csak harcos álmainkban gondoltunk. Mai eredményeinket a mi kőbányánkban is úgy értük el, hogy testvériesen összefogtunk és kollektív alapon dolgozunk. Elvtársi üdvözlettel: Nagy Ernő kőfejtő-élmunkás, Douby. Kedves elvtársak! Első levelem ez, amellyel én is jelentkeztem a munkástecelezők táborába. Több munkástársammal, mint brigádmunkás jöttem Trinecre Szlovákiából, hogy segítsek felépíteni és felvirágoz1 t a tni a Molotov elvtársról elnevezett i vasgyárat. | pen ezért nem fogadta nagy lelkesedéssel Margitot. Most azonban szó sem esett többé arról, hogy Margit lakást' keressen. Tudniillik Margit azok közé a lányok közé tartozott, akik nem tűrték meg maguk körül a rendetlenséget. Magától értetődően kapcsolódott be a háztartás rendbentartásába, nem kérdezett sokat, hanem segített Magdának ott, ahol lehetett és ahol kellett. Ennek az volt az eredménye, hogy úgy kezelték, mint egy családtagot. Mindenüvé magukkal vitték, a moziba épúgy, mint a színházba. A' pártgyülések horderejűről itt szerzett tudomást és az átigazolásnál a házaspárral együtt átélte az ezzel járó izgalmakat. Nem titkoltak előtte semmit, mert látták, hogy mindez hasznára válik. Magdát rendkívül meghatotta Margit kérdése, aki azzal fordult hozzá, hogy vájjon ö, aki nem tartozik a Párthoz, vehet-e magára kötelezettségvállalást a napi munkáján kívül. Magda erre határozott igennel válaszolt. Azt ajánlotta neki, hogy kapcsolódjék be a béke mozgalmába a CsISz-en és a CSEMADOK-on keresztül. El is kisérte egyizben a helyi CSEMADOK előadására, amely kultúrprogrammal volt egybekötve. Ezen az előadáson találkozott először Erzsivel, aki a Cérnagyárban dolgozott, már élmunkásnő volt és városi öltözetben járt. A két fiatal lány még alig mult húsz esztendős és természetesen, amikor meglátták egymást a városban, örömükben elfelejtették azt is, hogy valaha nézeteltérésük volt. Rengeteg mondanivalójuk volt. És reggelig tudtak volna egymással megszakítás nélkül elbeszélgetni, hogy kicserélhessék a városban szerzett tapasztalataikat. Magda a férjével együtt bizonyos távolságból figyelte örömtől kigyúlt, sugárzó arcukat. Hallotta, amint Margit közölte Erzsivel, hogy karácsonyra ö is élmunkásnő lesz. Magdát megindította ez a hang és odasúgta párjának, hogy hát milyen kitűnő anyag ez a magyar dolgozó nép. Hozzátette, hogy ez nem is csoda. Olyan népet, amely szívébe zárta Petőfit, a szabadság költőjét, könnyen meg lehet győzni a szocializmus áldástosztó jövőjéről. Férjének nem volt ideje válaszolni, mert a CSEMADOK színpadján egy fiatalember mintegy válaszul szavalni kezdte Petőfit: Szent a küszöb, melyen beléptem én, Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be. Kunyhóból jő mind, aki a Világnak szenteli magát. IX. Ám az igazság az, hogy Petőfin kívül Fero, a kiváló szlovák élmunAZ ÜJ SZÓ SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA kás sarkalta Margitot arra, hogy fokozatosan résztvegyen az építőmunkában és a tartós béke kemény harcában. Nem, még Erzsinek sem szólt „szíve titkáról", de önmagának már bevallotta. Amikor a békeívvel járt a munkások között, hogy pénzt gyűjtsön a koreai népnek, először Ferohoz ment, az üzem első élmunkásához. Pero gavallér volt és kétszáz koronát adott. Margit szíve repesett az örömtől, amikor meglátta ezt a nagy összeget. Olyan volt ez a pénzösszeg, mint egy vallomás. És Fero megkérdezte töle, vájjon itt tölti-e a karácsonyi ünnepeket. Margit azt válaszolta, hogy nem, mert Erzsi barátnője meghívta magához. Szót szó követett és Margit tanácsot kért töle, hogy mit vállaljon a békéért, a szocializmusért. Szerényen hozzátette, hogy neki a szocializmus jelenti az apját, az anyját, a rokont, a testvért. E pár hónap alatt, amióta a városban tartózkodik, munkája közepette sokat tanult, nevelődött és nagyon megszerette munkástársait. Fero erre azt válaszolta, hogy nem szükséges egyéb, mint ott falujában karácsony napján hívja öszsze a lányokat, asszonyokat és mondja el nekik, mit tapasztalt a városban, hasonlítsa össze eddigi szolgaságát a mai életével és mutasson rá arra, miért szükséges falun az Egységes Földműves Szövetkezet. 11 Ne haragudj, Palcsó elvtárs A füleki Kovosmalt húsőrlő-készítő műhelyében szorgalmasan folyik a munka. Férfi és női munkaerők versengve dolgoznak, hogy siettessék hazánkban a szocializmus felépítését és a békeharc győzelmét. A lelkes munkások közül is kiemelkedik Palcsó István élmunkás alakja. Lehet, hogy neheztelni fog rám, amiért beleegyezése és tudta nélkül a széles nyilvánosság előtt foglalkozom személyével, mert nagyon zárkózott és szerény ember. Es ennek ellenerő is elhatároztam, hogy nem hagyom figyelmen kívül eddig kifejtett nagyszerű tevékenységét, sem többi kiváló tulajdonságát, amelyeket a maga csendes, szerény módján magától értetődően bocsát munkatársai rendelkezésére. Bár Palcsó elvtárs irtózik a „sajtó" nyilvánosságától, mégis tudom, hogy rendkívül büszke „az üzem első él" munkása" címére. Elárulta ezt ragyogó szeme, amikor egy beszélgetésünk alkalmával kijelentette: — Szeretem a gépet, szeretem a munkát és ha valam új feladattal bíznak meg, mindjárt azon töröm a fejem, hogy is tehetne azt a legjobban és egyszerűbben megoldani, hogyan lehetne rövidebb idő alatt jobban és olcsóbban előállítani. Palcsó elvtárs 170%-ra teüjesíti normáját. Ha szombaton nem fejezheti be munkáját, akkor bemegy az üzembe vasárnap is, mert nem tűri a terv elmaradását. Iiyenkoi soha nem ír fej magának vasárnapi túlórabért, hanem csak a szokásos, hétköznapi járandóságot. Nem jöhet az ember olyan kora reggel az üzeimbe, hogy Palcsó elvtársat ott ne találja. A munkaszünet idején az ifjúság körül sürgölődik. Komoly, megfontolt módján tanítgatja őket. Ezt saját tapasztalatból mondhatom, mert én magam is nagyon sokat tanultam tőle. — Nem tudom máskép kifejjeznl örömemet, — mondta egyszer Palcsó elvtárs, — hogy végre a biztos kenyérért dolgozhatok és építhetem a szocializmust. Hogy nem kell többé Hulrta gyárigazgató úrnak és a többi kapitalistáknak munkáért könyörögni. Igy beszélt velem Palcsó elvtárs és bár tiltakozót az ellen, hogy mindezt megírjam, mégis bízom benne, hogy azért nem haragszik meg rám. Sőt. Remélem, őmaga si rájön, hogy mint igazán lelkes országépítőnek, mint az üzem egyik első élmunkásának, egyenesen kötelessége jó példaadásával odaállni az ország többi dolgozói elé. Kövessék példáját minél többen. És ha már ők maguk nem merészkednek kezükbe venni a munkáslevelező bátor kritizáló, harcos tollát, engedjék meg nefcünk, munkatársaiknak, hogy írjunk róttk. Balázs István Jenő, a munkásszerkesztő tanfolyam hallgatója. És itt derült ki, hogy Margit, a szerény kis Margit körültekintően és nagyvonalúan tud gondolkodni. Azt válaszolta Ferónak, hogy ö szívesen tartja meg falujában ezt az előadást, de a szöveget meg kell írnia, ezt pedig csak úgy teheti meg, ha valaki segítségére lesz. Ferónak eszébe sem jutott, hogy nem tud jól magyarul, habozás nélkül megígérte neki, hogy a következő estéken együtt lesznek és majd közösen megírják az előadást. Aznap, amikor várta Ferót, Margit elsöízben lépett a konyhában a falitükör elé és alaposan megnézte arcát. Mintegy számadást csinált, önkritikát gyakorolt, nézte, kémlelte az arcát és ugyanakkor megnézte a tavalyi fényképét is, amelyen makacsul össze volt húzva a szája, szigorú ráncokkal övezve, mint öreg aszszonyoknál látható, akik a szót, a mondanivalót évtizedek óta keserűen magukba fojtották. Képmása a tükörből, az arany hajkoronával övezett keskeny, öntudatos arc, mint súlyos arany húzta le a mérleg egyik serpenyőjét. Mosoly ragyogta be felszabadult arcát. Abban a pillanatban ösztönösenmegérezte, hogy szerelme egyik szerves része és alkotóeleme a tartós békének.