Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-23 / 297. szám, karácsony

í KARÁCSONY 1950 UJSI0 v Az utcán nagy a forgalom; az üzletek tele vannak emberekkel, mindenki vásárol, mindenki karácsonyra készülődik. Igy van ez már sok-sok éve, Iiyen a város és a falu képe karácsony előtt és mégis milyen óriási különbség. Emlékeztek?... 1939?... Édesanyám mesélte,. „Ahogy kiléptem a gyár kapujából, nagy, csillámló pelyhekben hullott a hó. Mellettem szépen felöltözött emberek, teáe csomagokkal, vidáman mentek. Körülöttem a kirakatok fényesen csllogtak. — Én is néztem a kirakatokat. A kislányomnak akartam valamit venni, hiszen annyira várja az ajándékot és a férjemnek is kellene valami. A táskámban pár fillér csörgött és a hólé becsurgott a cipőm talpán. Fáztam is a vékony kabátban, a számban nem volt még aznap meleg étel. de ezzeí most nem gondoltam. Csak bámultam azt a szép babát, ami a kirakatból rám nézettt; hogy örülne annak az én kicsi lányom... De nem lehet, akárhogy számoltam, kevés volt a pénz. — Milyen nehéz volt a szívem, milyen súlyos volt a lábam, ahogy hazaindultam, hónom alatt egy kenyérre!!, táskámban egy kis felvágottal... csak ennyi tellett karácsonyra." Pár év telt el, azóta már megnőttem és a kirakatok ellőtt állva azon gondolkozom hogy ezt a meleg kötött kabátot, vagy inkább azt a cipőt vegyem meg édesanyámnak. Mellettem munkástársak sietnek. Az egyiken még rajta van a kék zubbony, hóna alja tele csomagokkal, úgy látszik, nagyon siet. Hangosan, vidáman köszön: Szabadság! Egyszerre megtelik a szívem kimondhatatlan örömmel, végtelen hátával és szeretettel Népi Demokráciánk, vezetőink és a nagy Szovjetúnió iránt, akik lehetővé teszik nekünk, hogy boldogan készülődhessünk a karácsonya. — A nagy karácsonyi vásár keretében az üzletek hatalmas árukészlelttel! rendelkeznek. A Vesnák ellátogatnak a falvakra, gyárakba, üzemekbe, hogy a dolgozók minden igényét kielégítsék. Megjelent az új kenyér. Nincs éhség, nem fűtetlen a dolgozók lakása, úgy, mint nyugaton, ahol olyan nagy a munkanélküliség. Boldogan mondjuk édesanyámmal: „De jó is most élni!" Szabadság! Sipos Rózsa, Nitra, Molotovová 66. cA Lttyjöbb ôiztúJijxat Petya, Olga Ivanovna megbízásából átviszi a hatos lakásba a „Gasztronom" üzlet éjjeli őre feleségének a zeneiskola cimét. Feladatának végrehajtása után nem távozik, hanem hallgatja az éjjeli őr első osztályos leányána, Galljának dicsekedését, amint anyjának az osztályzatokat mutogatja iskolai füzetében. — Csillagos ötöst kaptam az írásbelire! — mondja büszkén Gálja. Petya belepillant a füzetbe, meglát egy ötöst és alatta egy csillagot. A betűket és a számokat már régóta ismeri... Petya nagyon irigykedik Galjára, de nem mutatja ki irigységét. 4 Még netm jár iskolába, ennek eilenére az egész negyed ismeri Pety'át: ismerik a karmesterek, a mellék-útcabeli szomszédok, a sarki rendőr, a villamos váltóőr, a parkőr, a tanítók és a diákok, egyszóval az utcában mindenki ismeri Petyát. A dolog úgy áll, hogy Petya nem egyszerű Petya, hanem: Petya az Olga Ivanovna lakásából. Olga Ivanovnát pedig mindenki ismeri. Olga Ivanovna mindent határozottan csinál: Azelőtt például az utcájukban nem jártak autóbuszok, most járnak. Azelőtt nem volt az utcájukban fa, most egész teret beültették fákkal és a gyerekek ott játszanak. Este az utcákban lámpák ragyognak. Ez is O g? Ivanovna müve ... Olga Ivanovna képviselő. Mindenki ismeri. Lám, ezért olyan ismert személy Petya. Amikor Petya sétálni megy, minden járó-kelő üdvözli. — Szervusz, Petya ... Hogy van a mi Olga Ivanovnánk, — j Petya szemeláttára zajlik le 0'ga Ivanovna egész élete. Ugy áll a dolog. hogy Olga Ivanovna kitette telefonját szobájából a folyosóra, hogy távollétében Petya is felvehesse a telefonüzeneteket. És így Petya be van avatva Olga Ivanovna minden dolgába. Petya anyja éjjeli műszakban dolgozik. Petya reggel felkel, megmelegíti a teát magának és a szomszédasszonyának, Oliga Ivanovnának. Nem nehéz dolog: Ma már minden lakásban van gaz! Azelőtt mindig petróleumért kellett szaladgálni, a konyhában állandóan füstölt a petróleum főző és az asztal alatt piszkos üvegek és bádogkannák álltak. Aztán Olga Ivanovna „meggyorsította a dolgot". Mindenki hálás érte Olga Ivanovna reggel 9-kor megy munkába. Az egyik ruhagyár mestere. Tagja a pártbizottságnak, a kerületi bizottságnak, az üzemi bizottságnak és még más Petya dött ismeretlen bizottságoknak. Olga Ivanovna este jön haza, amikor már kigyúlnak a fények. Kiül a kapu előtti kis lócára kissé pihenni. Szemjon bácsitól a házmestertől megkérdi, mi újság a házban, az utcában. Aztán beszélget a tanítónővel, aki esti tanításról tér haza. Iskolás gyerekek veszik körül Olga Ivanovnát és hangosan, egymást túlkiabálva mesélik neki az iskolában történteket: A mai napon új térképet kaptak, büffé nyilt az iskolában, egy bögre; édes tea tíz kopeik, van forró virsli és rakott kenyér. Petya meghallja, amint a tanítónő távozóban odasúgja Szemjon bácsinak: — Kiváló asszony a mi Olga Ivanovnánk, magas kitüntetésre méltó! Petya elégedetten hallgatja a dicséretet. Az utcában feltűnik nagy tömött táskával a levélhordó Pasa néni. Az esti postát hordja szét. Olga Ivanovnának átad egy csomó levelet. Olga Ivanovna hazamegy és elolvassa a leveleket, aztán telefonálgatni kezd: A poliklinikán a fogászati laboratóriumban miért tartják vissza a röntgen készüléket? Petya nehezen tudja kiejteni ezeket a szavakat.. Mikor költöztetik be az új házba a csecsemőotthont? Olga Ivanovna ezután a zeneiskola vezetőjével telefonál és arra kéri, hogy hallgassa meg a Gasztronom üzlet éjjeli őre feleségének a húgát, aki a kolhozból jött fel és szép hangja van. Olga Ivanovnának vasárnap fogadó napja van. Reggeltől estig mindenfele emberek feákeresik a lakásán. Mindegyiket meghallgatja, feljegyzi a kérésüket, aztán vagy telefonál, vagy leveleiket ír. Petya azután postára viszi ezeket a levelekt. Amikor lecsendesül az utcai zaj, Olga Ivanovna az asztalhoz ül, amelyen ott van a pipára gyújtó Sztálin képe, mellette a férje arcképe, akinek olyan bajusza volt, mint Csapajevé. Kard van a kezében. Mellette a matróz-ruhás mosolygó Vászja, fia arcképe, aki elesett a háborúban. Olga Ivanovna sóhajtva nyitja fel a könyvet és mondja magában. — Igen, de ki segít nekem? A vizsgák már a körmömre égnek ... — elkeseredve nézegeti az üres leckekönyvet. Petya átjön most Olga Ivanovnához. Csendesen ül a sarokban, onnan nézi, Olga Ivanovnát a hűség mély érzésével. Ha« felnő, feltétlenül segíteni fog Olga Ivanovnának „Feltétlenül", gondolja Peitya és a nép képviselőjének a lámpaernyő alá hajtott ősz fejét nézi. Olga Ivanovna leheveredik a pamlagra könyvet veisz a kezébe és elszundikál. Petya feláll, csendesen az asztalhoz megy és sokáig nézi Oliga Ivanovnát: Kész vo'na máris megtenni érte mindent a világon!..'. De mit tegyen? Petya gondol egyet, óvatosan leveszi az asztalróll Olga Ivanovna leckekönyvét, felnyitja, s minden oldalára piros ceruzává! egy-egy nagy görbe ötöst ír be s hozzá csillagot rajzol. Elégedetten becsukja a könyvet, be>teszi Olga Ivanovna táskájába és halkan. lábujjhegyen k'megy a szobából. Lelkébem nagy az öröm és a nyugalom. T. M. Beszá móló r~ " ! ž • f: % k . . V - J* t -.x. •• . v M ^ J*.^ f. •M A * - M •

•wfeitá

A - ŕ. «' . i.-. , s.. MTJUJHSS jíh^ -w/"- V iüs KABACSON? A vattás háztetőkön és a fákon kékesfehéren béke szendereg s az ünnepélyes jó meleg szobában a boldogság jár és a szeretet, a hó v lágít künn az éjszakában s itt benn a

z ezüstszínű kacagás, új játékát pióbálja ki Zsuzsám most s tündér szigetté lesz a kis lakás. Mert béke van. az otthonunk felépült, fészek-meleg pólyálja be szívünk. Sztálin serege hozta el a békét, Sztálin megmentőnk lett s tanítómesterük. A boldogságot hozta el minékünk, e karácsonyfát s vidám éneket, itt minden ajándék Sztálint dicséri, Zsuzsámnak ő ad fénvlő ünnepet. HAJNAL GÁBOR a starysmokoveci üdülésről Kolozsnémáról. a cgalovoi járásból indultunk el, hogy résztvegvünk egy tíznapos tátrai üdültetésen Reggel érkeztünk Poprádra és onnan villamos vitt bennünket Smokovecre. Itt már előttünk tornyosultak a gyönyörű havasok. Mivel mi a hegyen levő Hrebienok üdülőbe voltunk irányítva, elindultunk gyalog fel a hegyre, mert a fogaskerekű vasút ép javítás alatt volt. Egy kicsit nehezünkre esett a hegyre felmenni, de fáradságunkat elfelejtettük, mikor meghallottuk a szebbnél szebb magyar nótákat, melyeket a Hrebienok homlokzatán elhelyezett hangszóró sugárzott felénk. Bent kedves, vidám arcok fogadtak bennünket. Estére már benépesedett a hatalmas étterem. Együtt voltunk csehek, szlovákok és magyarok. Ezu árp kölcsönös bemutatkozás következett. Mindnváian örültünk, hogy megismerhettük eevmást. Az egymás iránti megbecsülés és egyetéi ;és végigkísért bennünket mind a tíz napon. A bemutatkozás után az elő"dó felolvasta a házirendet. Minden szavából a figyelem és gondosság áradt felénk. Nem lehet leírni, hogy a vezetőség mily nagy figyelemmel vett bennünket körül. Gondoskodtak róla, hogv mindenki jól érezze magát, kirándulásokat rendeztek szebbnél szebb helyekre. Esténként pedig mozielőadás vagy tánc vát. Száznál többen ültünk a nagy étteremben, hogy * elfogyasszuk a kitűnő ételeket, amikkel kiszolgáltak bennünke\ Elmondhatjuk, hogv az élelmezés elsőrendű volt. Délutánonként előadások voltak, melyeket közös megbeszélések követtek. Ilven alkalommal mi magyarok is kifeieztük hálánkat és hűségünket a Republika iránt. De nézzünk csak körül a tükrös, csilláros ragyogó ebédlőben mit látunk? Egyszerű, kérges kezű földművesek ülnek a fehér asztaloknál, mindegyiknek a kezében villa és kés, mindegyik ül rendesen az asztalnál, akárcsak hajdan a milliomosok Igy fest az élet a demokratikus országban, ahol a marxi-lenini eszmék diadalmaskodtak. A dolgozók ezrei pihenik ki egész évi fáradságukat és szereznek új erőt a további munkához. Tíz nap elmultával fáió szívvel vettünk búcsút az égigérő havasoktól, a kedves üdülőtől, annak vezetőségétől és személyzetétől, akiknek ez úton is köszönetet mondunk. De hálával mondunk köszönetet kormányunknak, elsősorban Gottwald elvtársnak, hogv ezt az akciót megindították. Köszönjük, hogv az állam nagy áldozatokat hoz értünk, mindnyájunkért, mert előbb-utóbb mindenkinek része az üdültetésben. S mi, akik már ebben részesültünk, azzal az elha'ározással jöttünk el onnan, hogy ezentúl még sokkal iobban dolgozunk a szocializmusért és harcolunk a világbékéért! A kolozsnémal asszonyok. télapó versenyez A hosszú forró nváron át Télapó elégedetlenül csóválta a feiét. Ki-kinézve hóval párnázott barlangja ablakán, bosszúsan dörmögte: — Huh, de mérges vagvok! Mindig csak úsznak, labdáznak, eveznek! Hej, az a Nyáranyó...! Alaposan elkényezteti őket! Beszólította a postást, örökzöldet és elküldte, vigyen üzenetet Nyáranyónak: — Jó meleget, Nyáranvó! — köszönt be a kis örökzöld. — Mi jót hoztál nekünk? — fogadták szívesen a miniszterek, Június, Július és Augusztus. — Télapótól hoztam üzenetet, — felelte és át akarta nvuitani Télapó jégdarabra, jégcsappal írt levelét, de az a nagy melegben piszkos vízzé'* olvadt. örökzöld a három miniszter csurgatta a vizet: — Ez volt az üzeneM — nevetett és elszaladt. Nyáranyó rettentő haragra gerjedt. — Irigyli az öreg Tél, hogy engem jobban szerednek a gyerekek! No várj csak, ezt az üzenetet még megemlegeted! Olyan nyarakat rendezek, hogy minden gyerek még télen is csak rám gondol maid! Gyorsan tanácskozásra hivatta öszsze minisztereit: — Figyeli ide. Június! — fordult első miniszteréhez. — Mától kezdve jobban ügyelj a vizsgákra! Jobb tanulmányi eredményeket kérek! Te Július, gondoskodj róla, hogv elég tornaszer és labda legyen! Te pedig Augusztus, sok gyümölcsöt hozol és ráparancsolsz a felhőkre, meg a vizekre, bánjanak figyelmesen a gyerekekkel! A napot majd én irányítom ... Csodálatosan szép, meleg és vidám nyarak következtek ezután. A gyerekek ősszel vágyódva sóhajtottak fel: — Bár csak újra kezdődnék a nyár! Télapó ezt nem tudta elviselni. — Versenyre hívom ki Nyáranyót! — mondta három hűséges miniszterének. — Gyertek körém. Decemner, Január, Február! Találiunk ki valami okosat! December igy szólt: — Üiítási javaslatot nyújtok be. Ajándékot kell adni a gyerekeknek. Télapónak tetszett a gondolat. És a telek azóta szebbnél szebbek. A gyerekek vidáman siklanak síléceiken a hófehér dombokon. Korcsolyáznak, szánkáznak, örülnek a télnek. S azó a Fenyőfácska, Télapó aiándéka ott díszeleg minden ház asztalán, ahol gyerekek vannak. És a fenvőfák alatt ötéves Tervjaték, képeskönyv, ajándék, ajándék hátán ... Télapó és Nyárauvó azóta is hadilábon állnak egymással. Minden évben versenyezve kedveskednek, mindketten elsők akarnak lenni a gyerekek szívében. És a gyerekek nem tudnak választani, melyiket szeressék iobban, a telet, vagy a nvarat. Hiszen a mi hazánkban, — akár süt a naü, akár a szél süvít, — minden nap szép, mert minden nap újabb örömöt hoz. A REPA A nagyapó répát ültetett és közben mondogatta: — Nőjj, nőjj, répa, nagyra, sízépre! Légy kertemnek ékessége! Megnőtt a répa. Nagy lett, szép lett. Nagyapó kiment répát szedni: húzza-huzogatja, nem bí'.'ja kihúzni. Hívja nagyapó nagyanyót segítségül. Nagyanyó nagyapót húzza, Nagyapó a répát húzza — Húzzák-huzogatják, nem tudják kihúzni. Nagyanyó unokáját hívja. Unoka nagyanyót húzza, Nagyanyó nagyapót húzza, Nagyapó a répát húzza — « Húzzák-huzogatják, nem bírják kihúzni. Unoka Bogár kutyát hívja. Bogár kutya unokát húzza, Unoka nagyanyót húzza. Nagyanyó nagyapót húzza, Nagyapó a répát húzza — Húzzák-huzogatják, nem bírják kihúzni. Bogár kutya macskát hívja. Macskg Bogár kutyát húzza, Bogár kutya unokát húzza, Unoka nagyanyót húzza, Nagyanyó nagyapót húzza, Nagyapó a répát húzza — Húzzák-huzogatják, nem bírják kihúzni. Macska aiz egeret hívja Az egér a macskát húzza, Macska Bogár kutyát húzza, Bogár kutya unokát húzza, Unoka nagyanyót húzza. Nagyanyó nagyapót húzza, Nagyapó a répát húzza — Húzzák-huzogatják... és kihúzták a répát. Az öregember és a farkas Egy öregembernek és a feleségének volt egy fiuk miéig egy lányuk, egy kis kakasuk meg egy tyúkocskájuk, öt juhuk meg egy csikajuk. Odaszaladt egyszer a házikójukhoz egy éhes farkas és elkezdett vonítani: — Egy öreg s a felesége Fent laknak egy dombon, Vályogból a házuk, Van fiúk meg lányuk. Kis kakasuk, tyúkjuk, Van nekik öt juhuk, Egy meg a csikajuk. A fiuk, az csizmában jár, Fülbevalót hord a leány. — Öreg, öreg. add nekem a kis kakast meg a tyúkocskát vagy megeszem az öregasszonyt? Nagyon sajnálta az öregember a kakast és a tyúkot, de "nem veit mi't tenni — odaadta őket a farkasnak. Másnap újból eljött a farkas: — Egy öreg s a felesége Fent laknak egy dombon. Vályogból a házuk, Van fiuk meg lányuk, Van nekik öt juhuk. Egy meg a csikajuk. A fiuk, az cszimába jár. Fülbevalót hord a leány. — öreig, öreg, add ide a juhaidat vagy megeszem az öregasszonyt! Sajnálta az öregeviber a juhait, de az öregasszonyt még jobban, — odaadta a juhokat a farkasnak. Harmadnap is eljött a farkas: — Egy öreg s a fa!esége Fent laknak egy dombon, Vályogból a házuk, Van fiuk meg lányuk, Egy meg a csikajuk. A fiuk, az cszimába jár, Fülbevalót hord a leány. — Öreg, öreg. add nekem a csikódat vagy megeszem! az öregasszonyt! Odaadta az öregember a csikót. Másnap reggdl újból beállított a farkas: — Egy öreg s a fe'esége i Fenit Jaknak egy dombon, Vályogból a házuk, Van fiuk meg lányuk, A fiuk, az cszimába jár. Fülbevallót hord a leány. — Örog, öreg, add ide a fiadat meg a lányodat vagy megeszem az öregasszonyt! Nagyon sajnálta az öregember a fiát meg a lányát, fogo'.t egy kuruglyát és elikeizdte verni a farkast. Addig verte, amíg a farkas hasa meg nem repedt és kiugrott onnan egymás után a csikó, az öt juh, utánuk a kis kakas a ,tyúkocskával.