Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-22 / 296. szám, péntek

U J SZU Nem parancsolgatni, hanem meggyőzni 1950 december 586 A veztés művészete bonyolult tudomány. A meggyőzés a tömegek vezetésének alapvető módszere. A Komszomolban, mint önálló nevelőszervezetben, megengedhetetlenek az adminisztratív, bürokratikus módszerek. Az a vezető, aki parancsol, rákiált, ráförmed az emberekre, elfojtja a tagok kezdeményezéseit: kárt okoz közös ügyünknek. A bürokráciát nem csupán a kiabálás, parancsolgatás, hanem a Komszomol-tagok jogainak megnyirbálása, az elvtársiasság megsértése, a Komszomol-szervezetek gazdag, sokoldalú életének direktívák és határozatok szűk keretébe való szorításának kísérlete is jelenti. A bürokratizmus a Komszomol-demokrácia egyenes ellentéte, a kritika és önkritika elfojtása, a Komszomol-öntevékenység jellegének figyelmen kívüli hagyása. Ismeretes, hogy a Komszomol vezető szerveinek legfontosabb kötelességei közé tartozik a káderek kiválasztása és nevelése. A kerületi bizottságnak joga van az alapszervezetek bizottságába olyan embereket javasolni, akik méltók és alkalmasak erre. Ha ez a jelölés megegyezik a Komszomol-tagok választásával, óhajával, jogosan mondhatjuk, hogy a kerületi bizottság helyesen cselekedett, ismeri ak tíváját. A javaslat azonban korántsem jelenti azt, hogy a komszomolistákra ráerőszakoljuk saját akaratunNagy tettek országa - a Szovjetúnió E hónapban adta ki a Tatran kiadóvállalat Nikolaj Michajlov szovjet író fenti című könyvét dr. Sas Andor fordításában. A kis formátumú és öszszesan 8 ív terjedelmű könyvecske pontos, rövid és tömör ismertetést ad a Szovjetúnióról, a nagy tettek országáról. Már a könyvnek első két fejezete, amelyek az ország területi és éghajlati viszonyait írják le, fogalmat ad az olvasónak a Szovjetúnió nagyságáról és életviszonyainak roppant változatosságáról. A következő fejezetek sorban tárják fel az olvasónak a szovjet természeti kincsek gazdagságát, az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés minden ágának rohamos fejlődését a nagy Októberi Forradalom óta. Külön fejezet szól a népesség számának nagy növekedéséről és gazdasági és kulturális színvonalának emelkedéséről, aminek egyik alapfeltétele a Szovjetúnióban lakó népek testvérisége. A nyolc ív terjedelemből teljes három ív közöl képanyagot, amely igen alkalmasan és felvilágítóan szemlélteti a könyv mondanivalóit, A fordítás a népszerű tudományos tartalomnak megfelelően könnyed és közérthető kifejezésekkel adja vissza az orosz eredetit. A könyv kellemes és vonzó olvasmányul szolgál és magyar olvasó közönségünk sokat okulhat belőle. Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért!" legújabb száma A „Tartós békéért, népi demokráciáért!" legújabb száma vezércikkének címe: „Az alapszervezet — a kommunista pártok pillére." A lap „Agresszorok összeesküvése" cimmel cikket közöl, amelyben a december 4—8 között Washingtonban lezajlott Truman—Attlee-órtekezletet kommentálja, Jean Pronteau, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja „Franciaország népe küzd a terror és fasiszta megtorlások rendszere ellen" címmel írt a lapba cikket. Alexandru Draghici, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagja a román népi tanácsválasztások eredményét méltatja „A dolgozók egységéneik nagyszerű megnyilvánulása a Román Népköztársaságban" című cikkében. Julián Kole, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának tagja arról számol be, hogyan fejlődnek a szocialista munkamódszerek a népi Lengyelországban. A lap közli Zsivko Zsizskov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága póttagjának cikkét, amelynek címe: „Titóék — az imperialista blokk nyilt cinkosai az ENSz-ben." A „Pártélet" rovatban a lap Kelen Béla cikkét közli, amelyben beszámol a Rákosi Mátyás Művek pártszervezetének munkájáról. Bőséges tájékoztató anyagban foglalkozik a lap az USA Kommunista Pártja decambar 28-án összeülő kongresszusának előkészületeivel. Ezenkívül newyorki levédet közöl „Amerikai politikusok a gengszterek szolgálatában" címmel, méltatja Albert Nordem haladó német újságírónak nemrégen Berlinben megjelent könyvét, végül közli Jan Marek „Politikai jegyzeteit" és különféle tájékoztató anyagot. ^leg jelettl n Biztosítsa már most példányát! kat, hogy érdemtelen jelölteket vegyünk védelmünkbe. Egészen másképp értelmezi feladatait a novográd-volhini városi Komszomol-bizottság. Votjuk elvtárs, a novográd-volhini vasúti pályaudvar Komszomol-bizottságának titkára elpazarolta a bizottság rendelkezésére álló anyagi eszközöket A városi Komszomol-bizottság ahelyett, hogy taggyűlésen felvetette volna ezt a kérdést és megkövetelte volna, hogy Votjuk elvtárs a Kojnszomol-tagok előtt feleljen tettéért, szép csendben felmentette munkája alól. Felvetődött az új titkár személyének kérdése. A városi bizottság Taraszov elvtársat javasolta. A szervezet tagjai ellenezték ezt a jelölést. Rámutattak arra, hogy a szervezetnek számos más olyan tagja van, aki méltóbb lenne elvtársai bizalmára. A városi bizottság kitartott a maga elgondolása mellett. És mi lett belőle? Teltmult az idő és kiderült, hogy a komszomolistáknak volt igazuk, nem pedig a városi bizottságnak. Taraszov keze alatt végkép széthullott a szervezet munkája. A titkár komoly károkat okozott a szervezetnek. A bolsevik vezetés művészete éppen abban áll, hogy minden útonmódon segítsük a Komszomol-szervezetek kezdeményező készségét és öntevékenységét. Épp azok a Komszomol-szervek érdemlik a legszigorúbb bírálatot, amelyek elbürokratizálják, „vasszabályok" közé szorítják a Komszomol-szervezetek munkáját, egységes napirendet írnak elő minden alájuk tartozó s zervezet számára. A dolog egészen odáig fajul, hogy van Komszomol-szervezet, melynek taggyűlései elé soha nem kerül olyan kérdés, melyet az ottani ifjúság vetett volna fel. Vagy vegyünk még egy példát: egyes kerületi bizottságoknál nagyban divatozik az a kifejezés, hogy „megbíztuk a kezdeményezéssel ezt és ezt a szervezetet". Kiderül, hogy még a kezdeményezést is felülről „irják elő". Ez az adminisztrációs módszerek legroszszabb formája. A káderek ilyen gyakorlat mellett helytelenül nevelődnek, megszokják a függőséget, félnek attól, hogy önállóan lássanak hozzá valamihez, felülről várják az utasításokat. Az elvtársiasság a Komszomol-élet egyik legfontosabb elve a vezetésben. A Komszomol-bizottság titkára nem főnök és nem parancsnok. Nem rendelkezhet önkényesen a szervezettel. A taggyűlések és konferenciák között a szervezet vezetését a bizottság gyakorolja. A plenáris ülések, értekezletek határidejének szigorú betartása áthághatatlan szabály. Sajnos, a Komszomol alapszabályainak ezt a követelményét gyakran sértik meg. Egyes Komszomol-vezetöket hatalmába kerítette az úgynevezett „kioktatás" szelleme — ahogy M. I. Kalinin mondta. A gyűléseken és értekezleteken mást sem tesznek, mint „kitűzik a feladatokat". Kedvenc szavaik a: „Kötelesek vagytok", „kell ...", „muszáj", stb. Valószínűleg ti is megfigyeltétek, milyen kellemetlen az olyan szónokot meghallgatni, aki öntelten kijelenti, hogy ezt vagy azt kötelesek vagytok megtenni. Egészen más hatást kelt, ha bebizonyítjuk a szóbanforgó rendszabályok szükségességét. Hiszen lehet tanácskozva is beszélni a hallgatósághoz: „Mit gondoltok, mi lenne, ha igy tennénk?" „Azt hiszem, ez jobb megoldása lenne a kérdésnek", „Adott esetben én így járnék el..." Az ilyen hangot aztán egészen másképp fogadják az ifjak" (Kalinin: A kommunista nevelésről.) Tanácskozzuk meg a kérdéseket az ifjúsággal, éberen figyeljünk szavára, állandóan tartsuk szem előtt szükségleteit és igényeit — erre tanít a Párt bennünket. A Komszomol-munkában nagy kárt okoznak az adminisztratív módszerek. Könyörtelenül bírálnunk kell azokat az embereket, akiket ez a szellem megfertőzött. Az egészséges kritika és önkritika segítségünkre lesz abban, hogy sikeresen harcoljunk a vezetés bolsevik módszereinek eltorzitói ellen. Ismert dolog, hogy a bürokratizmus, az adiminsztratív módszerek a kellő tudás hiányából és az önteltségből fakadnak. Jóval könnyebb kiadni a parancsot, mint meg is győzni a feladat helyességéről az embereket. Széles látókörrel kell rendelkeznünk, hogy meg tudjuk győzni a tömegeket és hogy vezetni tudjuk őket. Ezért legelső feladata a Komszomolszervezeteknek a káderek marxistaleninista nevelése. (Komszomolszkaja Pravda) FÖLDEÁK JÁNOS: Készülj s vigyázz! Készülj s vigyázz! Megmozdultak a trösztök, fenyít a tőkések rohama; Nyugat-Európát tapossa sarkuk, még testvéreinket sújtja ma veszett dühük, ellenünk gyülekeznek, mi vagyunk a vöröslő határ előttük, mert mögöttünk az örök bástya, a dolgozók igazsága áll; a dolgozóké, mint Romániában, mint egy velünk Csehszlovákia, Lengyelország és Kelet-Németország, Albánia és Bulgária ... Határ vagyunk s roppant lövészárok, felénk hiába örvénylenek — mint Kína népét is, az erőnket Sztálin elvtárs acélozta meg! Szélsők vagyunk s döntő a felelősség, de fölemelő a neheze!... Készülj! Truman és Churchill csőcseléke s a Vatikánék üzenete száz- és százezrek pusztulását szórja s vakult gőgjüket, vadállati gonoszságukat mi veri tönkre, ha nem a munkások csapásai? Készülj s vigyázz! S míg békére mozgósít milliókat a szovjet erő, dollárjával háborúra uszít az amerikar fegyverkező: « Kína fölött is vijjog repülőjük, Vietnamban ágyújuk dörög, Koreából már temetőt bombáznak s vádolnak a gyilkolt görögök; Tito képében is ők vicsorognak, Franco agya is az ő eszük; — a Vatikán és Wall Street egyet hisznek: dinamit és atom az istenük — Készülj s vigyázz! S ha fegyverrel is: békét! Készülj s vigyázz! a tőkés mocsok egyre dagad; készülj! hogy e mocsokba fulladjanak mind a gyilkosok! CSOHÄNY GABRIELLA: Tito, a háborús bűnös Bemocskoltad az Adria kéken sugárzó bársonyát, felégetted a dalmát földön a legédesebb fügefát; amerre jársz, farkasok járnak, pofájuk vérrel itatott, amerre jársz — sűrű sötét van, elfordulnak a csillagok. Az öregek szívében bánat, reszketve fonnyad tört kezük, a csecsemő kerek szeméből az éhhalál rémsége süt — Ha csak mozdulsz, már sokasodnak az árnyékok, a temetők, s minden sír után szolgamódra hajolsz meg Truman úr előtt. Hiába adtad hóhérkézre Göröghon hősi fiait, hiába tépnéd, taposnád szét Sztálin szépséges szavait, hiába gyűröd mély zsebedbe Truman úr véres aranyát: minden lépésed számontartják a megcsalatott hős apák! Idehallik, hogy Boszniában már megszólaltak a hegyek, a rohanó vizek tükrében csillámlanak a fegyverek; a bokrok közt, a sűrűségben a partizándal fellobog: parazsát szítják gyönyörködve öklömnyi piros csillagok! ... Azt hitted, elég börtönöd van? Azt hitted, elég lakatod? Hitted, a népek igazságát a rácsok mögé dughatod? Börtönözd be az Adriát is, s az égen minden csillagot: a víz kitör, a csillag szárnyal, a nép felkél és eltapos! ... A nép felkél és minden népek ítélőszéke elítél: mind ot leszünk, kik harcban állunk a békéért, az életért! — Hiába hazudsz, izzadsz, ágálsz! Rajtad már semmi nem segít — Nézd! a népek karéjban állnak! Nézzed a népek szemeit!