Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-16 / 291. szám, szombat

v GOTTWALD IFJÚSÁGA LEGYEN A MUNKA ÉS A BÉKEHARC HŐSE KÖNYVISMERTETÉS „Az acélt megedzik" A szoviet fiatalok hősi éposza, valójában önéletrajz is. Nikoláj Osztrovszkii saiát élményeit írja le ebben a könyvben. Bemutatja a cári elnyomás idejét és az el­lenforradalmi harcokat s azt, ho­gyan válik Pável Korcsagin agyonsanyargatott tanoncból ön­tudatos munkássá, hogy edződik acélos keménységűvé, igazi for­radalmárrá. Pável kiveszi ré­szét a fehérgárdisták elleni harcból, s a csaták tüzében, a forradalom viharában edződik acélos keménységűvé. Tanul a bolsevik katonáktól, a pariizá­noktól, a pártbizottság tag iáitól. Megtanulja legyőzni a félelmet s vérébe ivódik a szoviet ember bátorsága: a halálfélelmet is le­győző szovjet hazaszeretet. Igazi tudatos forradalmárrá kovácsolta őt a Bolsevik Párt. Harcos komszomolista. harcos bolsevik lett belőle. Bolsevik: akinek hazája, népe, a közösség iigye lebegett szeme előtt, s a népért kész volt meghalni. De a Párt megtanította arra is, hogy a hazáért, a népért élni kell, mert szükség van minden munkás­kézre az új ország felépítésé­ben. Pável Korcsagin nem retten vissza a nehézségektől, megáll­ta a helyéi a harcban, a munká­ban és a tanulásban is. Hatalmas akaraterővel bírt. Akkor is dol­gozott, amikor súlyos beteg volt, alig tudta vonszolni a lábát, de ereje megfeszítésével és össze­szorított fogakkal építette a bojarkai vasútvonalat, mert tud­ta, hogy ezzel a népet szolgálja, ezzel a vasúttal Iát tudnak szál­lítani az erdőtől távollévő város­kának. A forradalom évei után a'Párt azť a feladatot bízta rá, hogy nevelői munkát végezzen a Komszomolban. Éjt nappallá lé­ve dolgozott az ifjúsági bizott­ságban, míg egy napon rájött arra, hogyha munkáját továbbra is jól akarja végezni, tanulnia kell. Beiratkozik az egyik esti egyetemre levelező tagnak és éttől kezdve nappal dolgozott és éjjel tanult. Pável Korcsagin hősként élte le életét. Példás életéből niü­liók és milliók tanulták meg vi­lágszerte. hogyan harcoljanak az elnyomók ellen, milyen legyen a munkához való viszonyuk Pá­vel Korcsagin a népből jött, a nép nevelte, a munkásosztály formálta harcos szoviet ember­ré. S ő hű marad a néphez, a nép ügyéhez. Pável Korcsagin élete minden ifjúmunkás példaképe kell hogy legyen. Perjésen (Dražícén) megindult az élet A perjési ifjúságra azt lehet mondani, hogy még mind ez ideig aludt, mert még nem is igen sokan tudnak felöle, hogy Perjésen is létezik CsISz. Mégis, mi lehet az oka, hogy eddig a perjési CsISz-röl alig hallottunk valamit? A régi rossz vezetőség! Azok, akik nem törődtek a csoport előrehaladásával úgy, ihogy kellett volna. Ma már más a helyzet. Szer­vezetünkbe még ma is napról napra jelentkeznek az új ta­gok. Kultúrgárdánkat Kovács Piros elvtársnönkkel megerősí­tettük. Megalakítottuk az olvasó­kört, amelynek vezetője Bá­lint Emil elvtárs lett, aki Sas­tinban politikai iskolát végzett. Alakítottunk Szokol-kört, amelynek a vezetője Bálint János elvtárs. A mult héten az Októberi Forradalom 33. évfordulója tiszeletére brigádmunkát vé­geztünk és elültettünk 3000 da­rab csemetét (normán felül). A brigádmunka befejezése után Jahodnik elvtárs állami eidész megköszönte a CsISz helyicso­portnak a brigádmunkát és hangsúlyozta, hogy ezután még jobban segítségünkre lesz, mert látja, hogy most is sok tekin­tetben hátra vwgyunk és ezen segíteni akar. Október 30-án este tartot­tunk egy rendkívüli gyűlést és Jahodnik elvtárs meg is tar­totta ígéretét, minden meghí­vás nélkül megjelent a gyűlé­sen. Bálint András elvtárs, mint elnök megnyitotta a gyűlést, azzal, hogy a faluban nincs megfelelő helyiség, ahol kul­túrmunkát végezhetnénk és olvasókörünk lenne. Nehéz, nagyon nehéz problé­ma a helyiséghez jutás a mi falunkban, válaszolta Pásztor elvtárs, mert mi helyiséghez csak úgy juthatunk, hogy ha magunk csinálunk magunknak kultúrházat és a jelenlevők egyhangúlag kijelentették: ..Megpróbáljuk". Ezután Jahodnik elvtárs hangsúlyozta, hogy még van egy nehéz probléma, még pe­dig az, hogy nincs a falunkban egy rendes út, ami igen hát­ráltatja a forgalmat. Egy kis idei gondolkodás után feleltünk rá, hogy mi, a CsISz helyicsoportja felvál­lalunk belőle 300 métert és a falu lakosságára marad 600 méter. Már a napokban bele is fog- I tunk a munkába, arra töreked­ve, hogy minél hamarabb meg­csináljuk és segíthessünk a többi elmaradott részben is. Ezzel a gyűlést befejeztük s Jahodnik elvtársnak megkö­szöntük a megjelenését és ta­nácsát és megkértük, hogy ne csak most, hanem ezután is emlékezzen a perjési CsISz-re és ahol csak teheti, mindenütt segítse. Aztán vidám arccal ment haza minden tag, azzal a jel­szóval, hogy: „Falunkban épit­jük a szocializmust". Pásztor Béla, titkár. Büszkeségeink, éimunkásaink! A Nyugatszlovenszkói nyom­dák nemzeti vállalat komáromi üzeme az első a nyitrai kerü­letben, mely élmunkás könyvet adott át öt fiatal dolgozójának. Vasárnap délelőtt szokásos ha- ' vi gyűlésiinkot díszgyűléssé változtattuk át Üzemi dolgo­zóink szép számmal jelentek meg ezen a gyűlésen, ezzel is megmutatva azt, hogy a nyom­dászipar szocialista ipar. Először a vezetőség ismerteti az üzem terveit a nyomda ; dolgozók előtt. Majd elkezdődik az üzem egyik legnagyobb, ünnepe az élmun­kások kitüntetése, az élmunkás könyvek kiosztása. Bartek elv­társ az üzem igazgatója szót kér, mielőtt kiosztaná az élmun­kás könyveket. Szocialista államban élünk és dolgozunk, kezdi szavait Bartek igazgató elvtárs. Mi komáromi nyomdai munkások büszkék va­gyunk arra, hogy a nitrai kerü­letben elsőnek oszthatjuk ki a munka hőseinek és hazánk leg­jobbjainak a dolgozóknak járó legnagyobb megtiszteltetést je­lentő élmunkáskönyveket. Mi. mindnyájan dolgoztunk, hogy teljesítsük tervünket, de ez az öt elvtárs munkájával kiérde­melte a nekik járó tisz'ele'e* és megbecsülést. Mi munkával har­colunk a békéért. Jobb és ol­csóbb árúkkal válaszolunk az imperialistáknak mesterkedései­re. Mienk az üzem, magunknak dolgozunk benne. Azért dolgo­zunk, hogy boldogabb jövőnk legyen. Szavait befejezve Bar­tek elvtárs elkecd^p az élmun­kás könyvek kiosztását, melyet a következők kapták: Szombat Antal elvtárs, kinek múlt hónapi teljesítménye 146.8 százalék, Mejiczel Miklós 145 7%, mindketten gépmesterek. Mol­nár Agnes 156.8%. Goda Esz­ter 157.2% és Raékó Ilona 124.10%, mindhárman berakó­nők. Hatalmas taps követi min­den egyes név felolvasását. Ezután Mandák elvtárs, a Párt helyi szervezetének kikül­döttje beszélt Köszönteni jöt­tem közétek legjobb munkásai­tokat, az élmunkásokat, akik a mi hazánk és a ti üzemetek büszkeségei. Mi több termeléssel vá'aszolunk Bevin és Truman uraknak. Munkánkkal építjük a békét, tanulva a szovjet embe­rektől. Mi kommun'síák, segít­jük a dclgozó népet, hogy töb­bet és olcsóbban tudjon besze­rezni. Büszkék vagyunk rátok nyomdai alkalmazottak, hogy ti vívtok kerületünkben az első nyomdai élmunkások. Legyetek SZULIMAN SZTALSZKIJ: Je^HOfi és ma... Nézd életed gyűlölt korát, Az évek gyászba hullt sorát, A szenvedések ostorát, Mely szántott rajtad, elvtárs. Hol most a balsors, a gálád, Hol, Szulimán, sivár tanyád? Mitől derült hajnala rád Egy szebb jövőnek, elvtárs ? I.elkedbe sokszor visszafáj Éhség, nyomor, dögvész., aszály. Pusztult, fogyott), elhullt a nyáj S fonnyadt a g.vermeto elvtárs! Szívednek oly mély volt sebe, Hogy durva kéreg lepte be. Forr benned most is az epe, Ha eszedbe jut, elvtárs. Nyakadba gond és baj szakadt. Az törie, nyomta válladat, Mocsok, gyalázat rádtapadt, De most felejtsd el, elvtárs. Földünk kincsét ki ásta ki? Ördög cselét ki játszta ki? Sok vályogpadlós házba ki Hozott szőnyeget, elvtárs? E sok jó honnan állt elő? Honnan jött hoz/link ész, erő ? Nem mint folyó a völgybo jő — Mi vívtuk azt ki, elvtárs. Ki állt a gáton, mint I^enin, Hirdetve, mire int Lenin? Tiinának álnok ellenin Ki vett győzelmet, elvtárs T Ö tett azzá, ami ma vagy. Gyermeknek róla szól a nagy. Es az játékot abbahagy. Apjáról hallva, elvtárB. Ag terhe húzza már a fát, A tájon illat sulian át. Hagyd hullni könnyed harmatát, Nincs szégyen abban, elvtárs! Dalos madár, szállj szabadon, Frissülve jázminillaton. E szárnyra kelt kis dalt adom A nagy Sztálinnak, elvtárs. Fordította:' Gáspár E.idro Magyar főiskolások figyel­mébe! A CsISz főiskolás bizottsá­gának magyar osztálya de­cember 19-én, kedden est» hét órakor a szülészeti kli­nikán (Zochová u. 5.) gyű­lést rendez az összes magyar nemzetiségű főiskolások szá­mára. A gyűlésre mindefri magyar főiskolást elvárunk! hűek a néphez és a Párthoz, fe­jeizi be beszédét Mandák elv­társ. Hatalmas taps követi szavait és Menczel elvtárs befejezi az ünnepélyes gyűlést. Boldog öröm ragyog az üzem minden dolgozója arcán. Bízom abban, hogy rövidesen még több élmunkást fogunk ünne­pelni. Szabadság: Kacz János, az üzemi CsISz titkára. i £

Next

/
Thumbnails
Contents