Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-16 / 291. szám, szombat

UJSZO A Szovjetúnióban a tanácsok tagjai valóban a nép küldöttei 1950 december 16 Dolores Ibarruri 55 éves A kapitalista országok kizsákmányoló osztályai már évszázadok óta azzal az állítással áltat iák a néptömegeket, hogy a dolgozók nem alkalmasak egy állam vezetésére, igazgatására. Megkísérlik elhitetni az emberekkel, hogy az államvezetésre csak egy maroknyi „kiválasztott" alkalmas, akik a kiváltságos osztályokból származnak. Ezt azért teszi, hogy meggyőzzék a munkásokat, parasztokat és a dolgozó értelmiséget, hogy az, hogy a burzsoá pszeudodemokráciában minden államhatalom a kizsákmányoló osztályok képviselőinek szűk körében összpontosul, valami természetes és logikus. A szovjet emberek, akik a kommunista társadalmat kizsákmányolók és elnyomók nélkül építik, leálcázzák a kizsákmányoló osztályok gyalázatos alávalóságát a kapitalista országokban, bebizonyítják azt, hogv az igazi demokráciát nem lehet elgondolni a nélkül, hogy a dolgozók széles tömegeit be ne kapcsolják az államigazgatásba és pedig úgy, hogy abban állandóan és döntően vegyenek részt. A tömegek felett álló. a lakosságtól áthatolhatatlan fallal elszigetelt és a tömegekhez szellemében idegen burzsoá államgépezettől eltérően a szovjet állami apparátus egybeolvad a néptömegekkei. A Szovjetunóban az államigazgatásba a lakosság legszélesebb rétegei bekapcsolódnak. A szocializmus országában a munkások, parasztok és értelmiségi dolgozók igazgatják az államügyeket és ezek az egyszerű emberek országuk igazi urai. A szocialista társadalom felépítése, a szociális és nemzetiségi elnyomatás kiküszöbölése és minden előfeltétel megteremtése a kulturális élet és a jólét számára, ez az egész szovjet nép győzelrhének eredménye, amely népnek kezébem van az államigazgatás. A Szovjetúnióban megvalósult az, amit V. I. Lenin lángeszűen előre látott, amikor már az Októberi Forradalom előestéjén megállapította, hogy „az, hogy lelkiismeretesen, bátran és az egész vonalon megkezdjük a közIgazgatás áthelyezését a proletárok és félproletárok kezébe, a néptömegek oly soha a történet folvamán nem látott forradalmi lelkesedését hozza meg, és figy megsokszorozza a néo erejét a csapások elleni harcban, hogy sok minden, ami korlátolt régi bürokrata erőink számára lehetetlennek látszott, a milliós tömegek ereje számára megvalósíthatóvá válik, mely tömegek nem a kapitalistáknak, nem az úri fiúcskáknak, nem a hivatalnokoknak, nem iga alatt, hanem a maguk számára kezdenek dolgozni." A szovjetek országa a helvi tanácsok megválasztására készül. A Szovjetúnióban mindenütt lelkesen folynak a választási előkészületek P0"R alakban FOGÉKONYAN MINT KRÉM MATISUVSKE TUKOVÍ ävQPY N.P> tivoD Í3 KímttiKA Bunii*ya-wä a helyi tanácsok képviselőinek megválasztására. A helvi tanácsokban mostani összetételük alapján másfél millió képviselő a sztahanovista munkások, a legkiválóbb kolhozoarasztok és a dolgozó értelmiség legjobbjai közül került ki. A Szovietúnióban a választásokra az előkészületek mindig a legszélesebb össznemzeti gyűléseken történnek, ahol arról folvik a vita, hogy a képviselők miiven munkát végeztek és mit kell még elvégezniök. A szovjet választási rendszer a világ legdemokratikusabb választási rendszete és a sokmilliós lakosságnak a munkások és földművesek országában megengedi azt, hogv minden oldalról megvizsgálja és megbírálja képviselői munkáját. így az államigazgatásba millió és millió ember kapcsolódik bele. A szovjet demokráciában. amely valóban népi demokrácia, világosan tükröződik vissza a szoviet rendszer legkimagaslóbb demokratizmusa, amelynek értelmében nem a vagyoni viszonyok, .'nem a nemzetiségi származás, sem hivatalos állás, hanem az egyéni tehetség és minden polgár egyéni munkája határozza meg társadalmi állását." A szovjet demokrácia világtörténelmi jelentősége teljes mértékben megmutatkozik a Szovietúnió Legfelsőbb Tanácsának igazán népi összetételében, különösen ha összehasonlítjuk a burzsoá parlamentek összetételével, így az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának több mint 300 jogász tagia van, akik a nagv monopolok szolgálatában állanak, további 97 tőkepénzes vállalkozó, 46 nagybirtokos, 21 reakciós sajtóhoz tartozó újságíró, akik a háborús hisztériát terjesztik és más ilyenek Az Amerikai Egyesült Államokban az összes választók fele ipari munkás, de a kongresszusban ők maguk egyáltalán nincsenek képviselve. Az Amerikai Egyesült Államok néger lakosságé, több mint 14 millió ember, a kongresszusban két hellyel van képviselve. A kongresszus összetétele az „amerikai demokrácia" Igazi arcát mutatta! Nem a nép képviselői, hanem a kizsákmányoló osztályok bizalmi emberei uralkodnak a kapitalizmus országában az imperialista monopolisták kis csoportjának gazdagodása érdekében. Nem csoda, hát, hogy saját érdekükben és azoknak érdekében, akiket képviselnek és akiknek bizalmát élvezik, új világháborúra tesznek előkészületeket, hogv a háborús költségvetés összegeit fokozzák, szinte közvetlenül károsítva a dolgozók életérdekeit. Ezek a képviselők elfogadják mindazokat a törvényeket, amelyek az alapvető emberi jogok elnyomására irányulnak. / A szovjet szocialista demokrácia mint igazi népi demokrácia élen jár a demokrácia és a béke erőinek csapatában. A Legfelső Tanács képviselői a nép választottai és küldöttei és első ülésük alkalmával már tudatosan főcélul tűzték ki az egész szovjet nép nevében a béke megszilárdításának és védelmének kérdését. M I. Garsin. A „BICIKLITOLVAJOK" című nagysikerű olasz film főszereplője a Breda-gyár egyik munkása, Lamberto Maggiorani, egy küldöttség keretében a Szovjetúnióban járt. A Szovjetszkoje Iszkusztvo hasábjain beszámolt szovjetúnióbeli tapasztalatairól és egyben feltárta az olasz munkások helyzetét. Elmondotta, hogy miután eljátszotta a filmben a munkanélküli Ricci szerepét, kenyértelenné vált, mert a Brédagyár vezetősége 450 társával együtt elbocsátotta. Megírta azt is cikkében, hogy az olasz kormány nem engedi a szovjet filmek bemutatását Olaszországban. MUSZORGSZKIJ, a nagy orosz zeneszerző életéről szól a Szovjetúnióban most elkészült új színes filmalkotás. A Tilmen felvonulnak Balakirev, Rimski-Korsakov, Borodin és sokan mások az orosz zeneművészet kiemelkedő alakjai közül. A spanyol kommunisták, akik mély illegalitásban szervezik a nép szabadságharcát Franco e^len, vagy emigrációban küzdenek azért, hogy visszatérhessenek egy szabad hazába, rajongó szeretettel ünneplik Pártjuk főtitkárának, Dolores Ibarruri ellvtársnőnek 55. születése napját. És az egész világon elvtársi szeretettel gondolnak rá az öntudatos proletárok, a demokratikus nőmozgalomban tömörült aszszonyok miliői és a béke harcos hívei. Mert világszerte isnysrik a legendáshírű Pasionáriát, akinek neve elválaszthatatlanul összeforrt a spanyol nép szabadságharcával. Amikor 1936 júliusában az áruló tábornokok fellázadtak a köztársaság efflen, Dolores Ibarruri hívó szavára gyülekeztek a hazafiak a Köztársaság megvédelmezésére. A spanyol nép fegyvert ragadott. ,,No pasaranl" — »Nem fognak áttörni!« — Pasionária jelszava hőstettekre tüzelte azokat, akik Madrid határán szembeszálltak a Hitler és Mussolini által támogatott túlerővel. Pasionária lángoló beszédei nemcsak a spanyolokat lelkesítették a harcra, de a nemzetközi brigádok tagjait is, akik közül annyian életüket áldozták, tudva, hogy Spanyolországban az egész haladó emberiség ügye forog kockán. „Jobb hősként meghalni, mint gyáván élni" — mondotta Pasionária, amikor a személyes bátorság ragyogó példáját adva, a bombazáporban maga is résztvett a védelmi árkok építésében. A fasizmus átmeneti győzelme nem törhette meg a nagy forradalmár aszszonyt: „Egy legyőzött nemzeti szabadságharc — mondotta —, egy leWLADIMIK BRONIEWSKI: VAR-SO, 19 44 Lent sír a föld és fent sír az ég is, hazám és házam puszta rom, s én, a szabadság dalnoka, mégis a tiszta jövendőt dalolom! Üvölt a garázda, bitang had: belereszket a rög. A háború, mint gigászi tank népemen átdübörög. De népem, megérjük a békét! Számon a dal forrása kibuggyan s zeng, zúg; a szívem s agyam ép még, érzem, tudom én: minden kicsi zúgban fény gyullad és szikrázva ég! Varsó, fölötted ma még a pusztulás ördöge tombol, de romjaidon felépítjük a szocializmust — vasbetonból! Képes Géza fordítása. vert népi forradalom nem- örökre eltemetett forradalom, hanem csak későbbre halasztott forradalom, amely kiújul, mihelyt megszületnek szükséges eiőfeltéteilai." A spanyol kommunisták az illegalitásban, a spanyol partizánok a hegyekben, az öntudatos munkások és szegényparasztok ma nehéz körülmények között folytatják a harcot azért, hogy megteremtsék ezeket az előfeltételeket. Harcuk nem ismer lankadást, mert a kommunisták vezetik, akiket Pasionária nevelt és akik — mint ő maga mondja — „olyanok, mint az edzett acél". Hitler és Mussolini ültették a spanyol nép nyakára Francot; ma Truman és Acheson mindent megtesznek, hogy hatalmát a szuronyok hegyén fenntarthassa. Az amerikai agresszorok, akk a hitleri politikát folytatják, Franco Spanyolországát az Atlanti Blokkhoz készülnek csatolni. A spanyol kommunisták pedig a nép impevrialistaellenes és hazafias érzéseire építik nagy felszabadító harcukat. A spanyol kommunisták ma azért küzdenek, hogy hazájuk ne lehessen az amerikai monopólisták stratégiai bázisa, hogy a spanyd nép ne lehessen az amerikaiak ágyútölteléke. A spanyol nép nem fog a Szovjetúnió ellen harcolni, ameliy mindig védelmezője volt a spanyolországi demokráciának, a spanyol nép függetlenségének, szabadságának és haladásának. „Sztálin elvtárs neve — írta Pasionária az Októberi Forradalom 33. évfordulója alkalmából —, úgy él minden becsületes spanyol demokrata szívében, mint kiolthatatlan mécses, amely lelkesíti és ; erőteljessé teszi a nép ellenállását, valamint a béke és demokrácia holnapjába vetett hitét." Dolores Ibarruri 1943 márciusa óta főtitkára a Spanyol Kommunista Pártnak, lelke, irányítója a spanyol nép nehéz harcának, melyet Franco hóhérrendszere ellen vív. Dolores Ibarruri vezetése alatt a spanyol Kommunista Párt megőrizte egységét és fegyelmét, hűségét Marx, Lenin és Sztálin tanításaihoz, spanyol hazájához és a proletár nemzetköziséghez. Ez év elején, a Spanyol Kommunista Párt alapításának harmincadik évfordulója alkalmából, Dolores Ibarruri üdvözletet küldött a spanyol kommunistáknak. ,,A szikra — írta — melyet 30 esztendővel ezelőtt fellobbantottunk szenvedéseken és elnyomatásban megedzett tömegeink öntudatában, kiolthatatlan tűzzé lett, mely tovább ä a terror és nyomorúság hamuja alatt és holnap hatalmas lánggal fog kitörni a gyűlöletnek hatására, melyet népünk hóhérával szemben érez." Bizonyos, hogy amikor ez a szent tűz kitör, a hős Pasionária fogja győzelemre vezetni a spanyol nép szabadságharcát. Engedélyezve: Pio: 24.129/50 II/3. . 1798/v PETRE DRAGOS: IND) K CA1U Zivatar volt. A szürkület homályában a gyár kapujánál álló vörös téglákból épült kis ház távolról úgy tűnt fel, mint egy lehunyt szemű fehérsapkájú emberi tünemény. Néhány nap óta szüntelenül havazott. A gyár bejáratánál egy asszony állott meg. Leseperte a havat a kendő alól Kissé kibúj! barna hajáról s megdörzsölte széltől kicsípett arcát — Mit óhajt? — kérdezte egy hang a kis ablakok mögül. A házacskában kigyullad a fény. A kapus felhúzta az egyik ablakot — Jen lascan itt van? — kérdezte az asszony az ablakhoz közeledve. — Lascan? — melvik Lascan? Az esztergf.műhelyből? — Igen. igen, őt. Még itt van? — Az asszony szeme a bentlévő órára meredt. Kételkedett. Már öt óra volt. — If;en. itt van — mondta a kapus, kényelmesen elnyújtózva székében. — De ml dolga van vele? — Hangja únotl volt. Ügy tetszett, hogy csak azért állott vele szóba, hogy teljék az idő és eszében sincs, hogy beengedje — Beszélni valóm van vele — erősítette az asszony. — Ha itt van, kérem, hívja ide. A felesége vagyok. — A felesége? — A portás feljebb emelte az ablakot. — Kérem az igazolványát. Amint a kék könyvecskét lapozta, megváltozott a férfi arca. Gyorsan egészen feltolta a kis ablak üvegét kihajolt s a gyár udvara felé mutatott. — Látja azt az épületet? Ott. ahol világosság van? Menjen gyorsan oda, ott róla beszélnek! Dojna egy pillanatig hitetlenül nézte a portást. Aztán anélkül, hogy köszönt volna, arra felé indult Róla beszélnek? Ml lehet ez? Meggyorsította lépteit. Vére, amelvet oknéiküli és elientmondó nyugtalanság hajtott, forrón öntötte el arcát. Saját szemével akarta látni, mit csinál itt minden este Ion. Az utóbbi napokban mind később jött haza, mind kevesebbet beszélt és egyre morózusabb lett. De tegnapelőtt óta vidámabbnak látszott Kétszer hozzákezdett, hogy a találmányáról beszéljen Dojnának, valami hibáról, amelyet elkövetett. — Maid megtudod — ígérte. — Maid máskor elmondom. — Dojna azonban nem kérdezte többé. Az utóbbi két napon anélkül, hogy megvárta volna, lefeküdt és elaludt. Semmit sem akari hallani. A kétség emésztette. Most kétségét a portás szavai még jobban felkeltették. Dolna kinyitott egy ajtót, melynek nyílásán fény vetődött az udvar havára. Eleinte csak egv csomó embert látott állva, vagy asztalokon ülve. A műhelyben csend volt. Senki sem beszélt. Az ajtó nylkorgására a ben! ülők arra fordították fejüket s tetőtől talpig végignézték Doinát. Aztán valaki súgott valamit és anélkül, hogy észrevette volna, egyszer csak legelöl találta magát. Most mindent látott. A lakatosműhelv termében összegyűlt tömeg két ember körül csoportosult. Mindkettő dolgozott. Egyik a nagy munkaasztal sarkában, a másik egy fúrógép mellett, amelv ott zúgott nem messze az asztal sarkától. Az asztalnál Mihaita volt. az egyik jó szakmunkás. Kitüzesedve és megizzadva állott fekete gépe mellett, s lihegve forgatta a fúró forgantyúját. Ion, háttal Dojnának. kis széken ülve, lassan és biztosan vezette a fúrógép kerekét. Az egvik hosszú fúró, amelyet gumicsőből jövő. tejszerű folyadék állandóan nedvesített, gyorsan befúródott a szerkezet fedelébe, amely mögött mozdulatlanul lapult az anyacsavar. Ion és Mihaita között fiatal mérnök állt, aki vastag, feketekerekü szemüvege mögül, hol egyikre, hol másikra pillantott. A munkaasztalokról, a gépekről, az ablakok befeketedett kereteiből sok szem kísérte növekvő figyelemmel a kút ember munkáját. Legalább száz ember volt ott. Hol Mihaita kezeit és kipirult arcát, hol Ion gépezetéi s az esztergályos kemény arcát nézték. — Figyeld — súgta valaki rekedten, figyelve ahogyan Ion befejezi a következő csavart, miközben Mihaita erőlködött, hogy befogjon egy csavart a szorító kapcsokba és kifúrja. A vastagkeretű szemüveges mérnök most a kezében tartott óráiára nézett. — Kész! — kiáltotta olvan erősen, hogy mindenki felrezzent. Mihaita éppen befejezte egyik anvacsavar fúrását. Kinyitotta a gépet s nyögve ledobta a csavart a gép mellett álló dobozba. Ion is megállította gépét. Kezét a fúróra tette, hogy megnézze, forró-e. Aztán a mérnökre nézett és várt. A mérnök előbb Mihaita csavarjait számolta meg s ellenőrizte a csavarmenetet. Aztán Ion doboza felé hajolt s ugyanazt csinálta. Ion közben kivette a fúrót s hozzákezdett, hogy ronggyal megtisztítsa. — Öt! — kiáltott fel a mérnök, s Mihaita gépére mutatott. — öt darab és egy selejt. Tehát óránként 10 darab, két selejttel. A szélek el vannak görbítve. S az egyik csavart a lámpa erős fényébe tartva, megmutatta az embereknek. —• Harminckettő — fordult aztán a fúrógép szerkezetéhez. — Egyetlen selejt sincs. Semmi karcolás! Tehát óránként 64 anyacsavar, egyetlen selejt se... Az utolsó szavak egymásbacsapódó tenyerek zajába fúltak. A zaj nőtt, dörgött, zúgott, mint a váratlanul kerekedett vihar. Mert váratlanul jöttek rá az emberek, hogy Lascan szerkezete nem tréfa. — Brávó, Lascan — ordította valaki hátulról. — Élien a feltaláló! — hangzott más helyről. — Ezt iól csináltad. Lascan' Hogy tudtad megcsinálni, te? Az olajos ronggyal még mindig dörzsölte a fúrót, amelyen már semmi tisztítanivaló nem volt. A taps zaja megzavarta, így sohasem érezte magát azelőtt. Beiülről feszítette valami, ami az anva öröméhez hasonlított, akinek karjába teszik úiszülölt gyerekét. Arra vágyott, hogy kiállhasson, azt a vidám türelmetlenséget érezte, mint azon az estén, amelyen a szerkezet gondolata megfogant agyában. Csak most sokkal erősebb volt. Hirtelen felállott a kis székről és a tömegbe akart bújni, mintegy menekülve a zajtól. De az emberek nem hagyták. — Maradi csak ott. feltaláló! Látni akarunk! — kiáltották néhányan hátulról. — Elvtársak! — Baragía. az alapszervezet titkárának hangja, mint láthatatlan kéz. szórta szét a zajt. — Elvtársak, félórája vagyunk itt s két munkamódszert láttunk. Egyik régi, a másik új. Az egyiket a tőkések vezették be, a másikat mi. munkások. Az egyikkel tíz csavart lehet fúrni óránként. kettő közülük elgörbült, a másikkal hatvannégyet óránként, egyetlen elrontott darab nélkül. A zaj megint elszabadult. Barngia dühösen fordult meg. Aztán, elégedetlenül, hogy megszakították, folytatta a lármát túiharsogva. — Szép dolog tapsolni. De szebb dolog új munkamódszereket feltalálni. Azt mondom, hogv necsak tapsoljunk neki. Hanem tegyünk úgy, mint 5. Mit csínált Lascan? Nagy dolog? Igen is, nem is. Igen, mert megnövelte a lemezek fúrásának termelését 640 százalékra. Jó példát adott. Ez nagy dolog. De ez Lascannak nem került nagy erőfeszítésbe. Kicsit gondolkozott s aztán olyan egyszerű szerkezetet készített, mint az egyszeregy. A mérnök elvtársak kiszámították, hogy ez az egyszerű szerkezet évente a gyárnak mennyi nyereséget hoz ... Ion csak éppen most látta meg Dojnát. Csodálkozva nézett az asszony csillogó szemébe. Doina Baragiát nézte. Ion magában azt kérdezte: Mit keres itt az asszonv? De nem tudott más gondolattal foglalkozni. Fülébe tisztán csengtek Baragia kemény szavai. — De elvtársak, ez sem történt hibák nélkül. Lascan hibát követett el. Hibázott, mert titokban tartotta gondolatát, titokban akarta kidolgozni a szerkezetét anélkül, hogy a tervet más elvtársakkal is megosztotta volna. Elfelejtette, hogy nem a gyártulajdonosok