Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-12 / 262. szám, vasárnap

UJSZO 1950 novejnber 12 0;ert a béke generalisszimusza I l VALAMIKOR, hosszú idővel ezelőtt, esztendőket töltöttem Prágában. Egész fiatalságomat. Gyermekember koromban ismertem meg a cseh népet, a cseh dolgozók elszánt harcát, amelyet élete jobbátételéért vívott a cseh és a világ burzsoáziája ellen. Gyermekember koromban ismerkedtem meg a cseh burzsoáziával, a cseh kizsákmányoló osztállyal, amely ugyanolyan feneketlen éhséggel vetette rá magát a dolgozó népre és mindenre, amiből aranyat harácsolhatott, mint DélSzlovákia vidékein a magyar grófok, a letűnt arisztokraták s a világ egyéb részein a kapitalisták, a kizsákmányolók. Csodáltam a cseh dolgozó embereket, szívós és törhetetlen harci akaratukat, amellyel következetesen folytatták éveken, sőt évtizedeken keresztül küzdelmüket. Aztán jött a gyászos München, amely elszakított Prágától s a cseh dolgozóktól is. Most ismét közöttük voltam, több napot tölthettem közvetlen környezetükben. De nagy volt a különbség a múlttal összehasonlítva! Hisz az egykor kizsákmányolt dolgozó cseh nép ma saját ura már s nem keserítik családjának életét a Pecsekek, Kinskyek, Schwarzenbergek s az őket kiszolgáló Cemyk, Beranok és a burzsoá demokrácia hivatalai, öntudatos, szebb, szabad építőéletet 61. És ezt ott látod minden cseh dolgozónak arcán csillogó, mosolygó szemekben. Ott látod a jelent, amely az ötéves terv teljesítésének ragyogó eredményeiről, az iparban elért pozitívumokTói, a mezőgazdaságnak szocialista nagyüzemi termelésére való áttéréséről, a dolgozó nép élet- éa kultúrszfnvonalának emelkedéséről beszél. S ha beszélsz a dolgozó nép fiával, az új tervekről szól, a jövő szép távlatáról, amelyet napról napra egyre inkább megközelít és amelyet a szocializmust építő dolgozók egyeteme biztosít minden csehszlovákiai munkás és családja részére. A vinohradi Szokol csarnokban volt a Cseehszlovákiai-Szovjetbarátok Szövetségének II. kongresszusa. Több mint kétezer delegátus jött itt össze, hazánk minden részéről, hogy elhozza Csehszlovákia mindem falujának és -városának, minden munkásának, földművesének, dolgozó értelmiségijének köszönetét, háláját a Pártnak és nagy vezérének Gottwald elvtársnak, hogy itt kifejezze őszinte csodálatát és ragaszkodását a nagy szovjet nép iránt, kifejezze szívből jövő forró szeretetét a béketábor nagy vezére, az embe. riség nagy jóakarója Sztálin elvtárs iránt. Három napig tartott ez a kongresszus és e három napon át a jelenlévő delegátusok és a nagyszámú közönség tapssal, dübörgő hurrával, ütemes éltetéssel ünnepelte Sztálint, a Szovjetúniót, a szovjet dolgozókat. Minden mesterkéltségtől, minden előre kicirkalmazott szónoki hatástól mentesen, önfeüedten és spontánul ünnepelte a cseh dolgozó nép s vele együtt Szlovákia kiküldöttei azt, aki életéből kiseperte a burzsoáziát és uszályhordozóit, megteremtette annak a lehetőségét, hogy a dolgozó nép ebben az országban maga vezesse életét, munkáskezével szebbé alkossa jólétét, szabadságot és felemelkedést teremtsen minden becsületes dolgozónak. Elmondani vagy leírni azt a forró mélységes lelkesedést, amellyel a kongresszuson és magában Prágában a dolgozó nép a Szovjetúniót és a nagy Sztálint éltette, nem lehet. Legalább is a teli vagy ecset mesterének kellene lennünk, hogy azt a légkört, azt az emelkedett hangulatot, a csodálatnak és rajongásnak azt a fokát, amelyet ott tapasztaltunk, a valósághoz híven visszaadhassuk. iLrről a lelkesedésről beszélgettünk néhányan a kongreisszus szüne. tében, amikor Fehér Kálmán komáromi kikötőmunkás, élmunkás, a munka érdemrendjének tulajdonosa fellém fordulva ezeket mondotta: — Ügy érzem, hogy ezek a napok, amelyeket itt töltünk, akik Szlovákia déli részéből jöttünk, hogy kifejezésre juttassuk nagy szeretetünket és oda. adásunkat Sztálin és népe iránt, különösen köteleznek. Köteleznek arra, hogy kihangsúlyozzam, mit jelent a szocializmus világában munkásnak, élmunkásnak lenni. A Szov. jetúnióban erről beszélni már nem kell. Nálunk, ahol még csak Indulóban vagyunk, bár biztos léptekkel haladunk, mégis szükséges, hogy szüntelenül hangoztassuk, ma már a munkásember és munkája, becsületben és megbecsülésben részesül. Mindenki, aki ezt tudatosítja, egyszersmind azt Is jól tudja, hogy ma már a magunk világát építjük. Engem, akit a kapita. lista rendszer agyonnyomorított, ma különös öröm tölt el, hogy látom, nemcsak én szállok síkra a szocialista munkaversenyben az ötéves terv mielőbbi teljesítéséért, hanem napról napra emelkedik azoknak a munkástestvéreknek száma is, akik felismerték, hogy a szocialista versenyekkel még szebbé tesszük életünket, fokról, fokra szilárdítjuk a munkásember hatalmát, annak a tábornak a hatalmát, amely minden imperialista háborús uszításnak gátat vet. A hatalmas szál ember arcán a ráncok kisimulnak, bőre megfeszül, darabos keze ökölbe szorul, látszik, hogy most ebben a pillanatban még többet akar mondani, a maga és munkástársai legbensőbb gondolatait akarja tolmácsolni. Mindannyian lessük szavait s ekkor Fehér Kálmán folyamatos szabályos mondatokban még ezeket mondja: — Üzenem čepička és Kopjiva elvtársaknak, üzenem a népi hadsereg és a népi biztonsági testület tagjainak, mint a komáromi munkások, szocia. listák küldötte: mi dolgozók a leghálásabb érzéssel fordulunk felétek, akik az új hadsereget építitek, az új szocialista haza bátor és elszánt harcosai vagytok. Mi komáromi élmunkások, szlovákok és magyarok, akik egymás mellett élünk és dolgozunk, harcolunk a tervteljesítésért, a selejt csökkentéséért, mindenért, amivel csak az öt. éves tervünket elősegíthetjük, ígérjük nektek, hogy az építés vonalán továbbra is azzal a fokozott buzgalommal fogunk közreműködni, mint eddig, sőt azon leszünk, hogy buzgalmunkat még fokozzuk. £s tudjá. tok-e miért? Azért, mert buzdít és lelkesít annak tudata, hogy mellettünk ti álltok. Minden gondolatotokkal, érzéstekkel mellettünk sorakoztok fel. A nagy Szovjetúnió példájából merítettetek, éberen vigyáztok és őrzitek azt, amit mi a szoclalzmus megvalósítására alkotunk, hogy aljas, bitang, rabló kezek el ne pusztíthassák. A magyar elvtársak, akik körülöttünk ülnek, meg is tapsolják Fehér Kálmánt s a cseh elvtársak, bár szavait nem értik, maguk is bólogatnak, igazat adnak Fehér Kálmánnak, mert tudják és látják, hogy ez, a kitüntetését o!y büszkén viselő munkásember minden dolgozó közös eszményéről, a szocializmusról beiszél. De Fehér Kálmánnak még van egy pár szava a reakció felé is. Idézi Gottwald elvtársat, aki kongresszusi beszédében kifejtette, hogy a dolgozó a béke építését úgy segíti legjobban elő, ha a bujkáló és cselszövő reakció ellen következetes harcot folytat, ha leálcázza minden kísérletét, megakadályozza minden gátvetését. — A Trumanok és hazai cinkosaik ármánykodásait minden vonalon meg. akadályozzuk. A mi öklünk kemény munkás ököl, amely építeni tud, dolgozni a magunk és egész dolgozó népünk szebb életéért, de ez az ököl az atombombájuknál is megsemmisítőbb csapást mér azokra, akik a mi életünkre akarnak törni, akik a háború borzalmaira spekulálnak, anyák és családok szerencsétlenségéből akarnak maguknak milliókat harácsolni. Nézd elvtárs, azért dolgozol te, én és a többi ml'liók, százmilliók, hogy a magunk életét és főként a jövendő életet szebbé tegyük. S ahogy izmaink megfeszítésével és következetes harcunkkal nemcsak eltávolítottuk a romokat, de ma már építünk és építünk, úgy meg fogjuk akadályozni ennek az építő munkánknak lerombolását öklünkkel, tíz körmünkkel, ha kell életünk árán Is. Mi a harácsolok burzsoá világával a Szovjetúnió segítségével örök időkre leszámoltunk. MI Itt valamennyien a magunk, a dol. gozó nép jövőjét építjük és hadseregünkkel együtt meg is védjük. Liap István, a leleszi szövetkezeit tagja és instruktora szól közbe, ö tudja, hogy Fehér Kálmánnak szavai nemcsak a városi és üzemi munkások üzenetét és hitét tolmácsolják, hanem a falvainkban megindult szövetkezeti munkában megerősödött falusi proletárokét is. És Cap István egyben arra is rámutat, mi támogatta őket abban, hogy a falu népe a szocializmus építésében Leleszen és a többi szlovákiai falvakban ennyire megerősödött. — Bennünket munkánkban a legjobban azok a példák támogatnak, amelyeket a Szovjetúnió dolgozóitól veszünk át. Akár az építés vonalán, akár ipari, akár mezőgazdasági, akár kulturális vonalon fordultunk a Szovjetúnió felé, mindig azt tapasztaltuk, hogy a szocializmus nagy hazájának példájából merítve, magunk erősödtünk meg. Az a vidék, ahonnan én vagyok, kevertajkú vidék. Szlovákok, magyarok egyformán lakják. Ahogyan Fehér Kálmán mondotta, mink is közösen, vállvetve építjük a szocializmust, mert példát vettünk a nagy Szovjetúniótól, ahol több, mint 160 nemzetiség dolgozik, él, építi legszorosabb egyetértésben, egymást támogatva, egymást segítve a szocializmust. Amióta mi is ebből a példából merítve dolgozunk, a mi eredményeink is jobbak, sőt talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy kiemelkedők. Mi közösen szervezzük az ünnepélyeket, a kultúrelőadásokat, együtt építjük Egységes Földműves Szövetkezeteinket — szovjet mintára. Igen, közösen építjük, szlovákok és magyarok Egységes Földműves Szövetkezeteinket, hogy kis- és középparasztjainkat megszabadítsuk az eddig végzett embertelen nehéz munkától, hogy boldogabb, szebb életet teremtsünk falvainkon és ezt a munkát, ezt az építő lelkesedést, ezt a teremtő készséget falvaink népe a Szovjetúniónak, a szovjet példáknak s nálunk elsősorban a Pártnak köszönheti, amely mindig a legfontosabb pontra irányítja a figyelmet, az élet ütőerén tartja a kezét. A beszélgetést azonban abba kellett hagyni, mert a nagyteremben a szónoki emedvényre Nejedlý elvtárs, iskolaügyi miniszter, a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetségének elnöke lépett. Mindenki betódult a nagyterembe, hogy az ősz harcos, kemény, öntudatos szavait meghallgassa, irányelveit majd otthon valóssággá tehesse, hogy még nagyobb erővel, fokozott munkával teljesítse a Szovjetbarátok Szövetségének nagyfontosságú céljait. Közvetlenül a kongresszus befejezése előtt két régi ismerősömmel találkoztam. Kovács Imrével, az ógyallai gépállomás tagjával és Kovács Arpád tornaijai munkással. Kovács Árpád nagy lelkesedéssel mondta el, hogy a tornaijai járásban szaporodó fiókegyesületek milyen jó és egészséges munkát végeznek. — Fiókegyesületeink, mondhatnám a szocializmus kohóit jelentik falvainkban, — mondja Kovács elvtárs, — általuk ismertetjük meg a tagokat a Szovjetúnió gazdag tapasztalataival, a szovjet nép óriási sikereivel. MI dolgozók nagyon jól tudjuk, hogy a falu megnyerése nélkül a szocializmust hazánkban megteremteni nem lehet. Ezért különös hangsúlyt fektettünk arra, hogy a szövetkezeti gondolatot minél jobban elmélyítsük a járás falvaiban. Munkánkat, fáradozásainkat siker kíséri és ma már örömmel kő. zölhetem veled, hogy II olyan szövetkezet van a járásban, amely a második, illetőlsg a harmadik típus szerint dolgozik. Sőt őt olyan községünk van, ahol a falu összes kis. és középparasztjai a szövetkezetben aktive működnek. Kovács Arpád azt is közölte velem, hogy a tornaijai járás a II. kongreszszus tiszteletére kötelezettségvállalásokat tett: Ha községben megalakítják a Szov. jetbarátok Szövetségének fiókegyesületét, hogy így a já""ás minden községében legyen a Szövetségnek fiókegyesüleite. — Gondoskodni fognak egyben arról, hogy ezek a fiókszerve, zetek necsak papíron szereplő szervei zetek legyenek, hanem tényleg napról napra, hétről-hétre konaly munkát fejtsejnek ki, mutassanak rá léptennyomon a Szovjetúnió népeinek azokra a ragyogó eredményeire, amelyeket elsajátítva a magunk életét tehetjük könnyebbé. A tornaijai járás területén orosz nyelvtanulási tanfolyamokat szerveznek 25 csoporttal kezdők, 33 csoporttal haladók számára és ezekre eddig 820 polgár jelentkezett. Kovács Imrét, az ógyallai állami traktorállomás dolgozóját már nagyon régen nem láttam. Nagy volt tehát az öröm, amikor egyszerre csak egymásnak szaladtunk. A mozgékony kis, fekete ember pillanatok alatt beszámolt a legérdekesebb és legaktuálisabb ógyallai eseményekről. Elmondotta, hogy a traktorállomás dolgozói meig. kapták a téliruhákat, s az állam újból bizonyságot tett arról, hogy a dolgozó ember életének nemcsak szebbé tételéről gondoskodik, hanem arról is. hogy munkakörülményeit megkönnyítse, megjavítsa. Az ógyallai állami gépállomás dolgozói a múltban sokat panaszkodtak, hogy nyitott traktoraikon különösen így koratél idején nehéz a munkát százszázalékosan teljesíteni, ha nincs meleig ruhájuk. Kovács elvtárs beszámolt arról, hogy az ógyaHal traktorállomás tagjainak tervteljesítésében etz már ma nem akadály, mert a traktoristáknak a gépállomások központja meleg, széL és hidegálló ruhákat küldött. A szántással el vannak maradva ugyan, de Kovács elvtárs szerint ebben az időjárás játszott döntő szerepet s most, hogy az idő hidegebbre fordult, az ógyallai elvtársak mindent el fognak követni, hogy az eredményel<en javítsanak s bizonyára serkentően fog hatni ebben, a komáromi gépállomás példája is, hogy minél magasabb eredményeket tudjanak felmutatni. A prágai élményekről beszélgetve, Kovács Imre szeme felragyog. Boldogan számol be mindenről, amit itt látott, tapasztalt, amiben része volt, majd megfogja két karomat és csöndes meggyőző hangon s mélyen szemembe nézve mondja: — Tudód, mindazt, amit itt látsz, s mindazt, amit hallasz, hogy a dolgozó ember ma itt lehet, hogy füstölögnek a gyárak kéményei és a gyárakban szocialista versenyek vannak, hogy falvainkon megszűnnek a mezsgyék s nagyobb darab kenyér kerül a falusi gyermekek kezébe, hogy a dolgozó ember kultúr- és életszínvonala napról napra emelkedik, hogy te, én és nézd, hogy ez a száz és száz munkás- és parasztdelegátus itt elmondhatja építő terveit, beszámolhat munkájáról, hogy a beteg munkás és a fáradt paraszt nyaralni, üdülni mehet, elvtárs azt mind, mind a Szovjetúniónak és a mi drága nagy Sztálinunknak köszönhet, jük. Sztálinnak, akiről tegnap oly gyönyörű verset hallottam. A címe ez volt: A béke generalisszimusza. Valahogy úgy kezdődött a vers, annyit kell csak mondani, a béke generaliszszimusza s a világon minden dolgozó ember tudja, kiről van szó. S a feL szabadult országokban, a szocializmus felé menetelő népi demokráciánkban minden munkás, minden földműves, minden öreg és fiatal tudja, hogy mindazt, ami ma szebbé teszi az életét, azt mind a béke generalisszimusz ának köszönhetjük. Nagy Jenő.