Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-11 / 261. szám, szombat

1950 november 11 msm Ha a népek beszélnek — szavaik tettekké válnak Idan tavasszal. Berlin keleti utcáin bekedalbkat éneklő, békésen menetelő vidám lányokat láttam. Elmentem a nyugati kerületekbe is és ott páncélkocsik felvonulását láttam. Mintha egy lathataJan illuzórikus vonal által elválasztott két világ tüntetett vona módszereivel, törekvéseivel, tartalmával. A fasizmus évei Németország fölött nem multak el nyomtalanul; ezek az évek rombadőlt városokat és rombadolt államot hagytak hátra. Keleten az emberek elkeizdtek gondolkodni olvas, ni. igyekeztek megszabadulni a mult szégyenétől és felnőttek közben azok a fiúk és lányok, akiket már testvériségre tanítottak az iskolában. És mi történik ezalalt Nyugaton? A náci tisztek ezalatt hadjáratra készülnek, az iparbárók máris számolgatják jövendő háború? profitjukat, a kisemberek a rövil napok apró gondolataival, kisebb üzérkedésekkel foglalkoznak, mert félnek arra gondolni, ami vár rájuk. Mitől ijedtek meg úgy az amerikaiak, hogy harci készültségbe helyez, ték csapataikat? Talán a cseh diáklányoktól, vagy lengyel úttörőktől? Vagy az Internacionálé hangjaitól? Vagy talán az Unterden Linden hársfái fölött keringő békegalamboktól? Az egész világon élni akarnak az emberek Milyen nagyon is egyszerűen hangzik ez — és ez napjaink legnagyobb igazságává vált most, amikor az ember életét veszély fenyegeti, mert a tőzsdejáték eszeveszett haláltáncától, az uránérc keresletétől és kínálatától, a soronkövetkező őrült sajtófogadásától és a jobboldali gentlemanek balkezes 'munkájától függ. Mikor a washingtoni sajtókonferenciák mesterei először hallottak a stockholmi békefelhívásról, kacagni kezd. tek: »A kommunisták maguk szállítják nekünk a saját listájukat* — írta a New-York Times Azóta már tudják, hogy ez a békefelhívás nem csupán egyetlen párt tagjainak névsora, hanem minden jóakaratú ember szent esküje, bármilyen politikai és vallásos nézeteket valljon is é- bármelyik ország polgára legyen. Ki ne írná alá ezt a felhívást? Lehetséges, hogy egyesek azt mondják erre: mit érnek ezek az aláírásokkal teliszántott papírlapok a repülőerődökkel* szemben? A háborút vagy békét azortban az emberek döntik el és a stockholmi békefelhívás aláírásai nem 6zépírási gyakorlat vagy ritka autogramoic gyűjteménye, hanem milliók, tízmilliók, százmilliók esküje; minden kisember, az egész emberiség elszánt fogadalma, hogy útját állja a háborúnak. Egyesek dobálóznak a szavakkal, de vannak olyan szavak, melyeket nem képes elsöpörni semilyen vihar, mert a kőnél is súlyosabbak Ha a népek beszélnek, szavaik tettekké válnak. Láttam Nyugat-Európában azokat a dokkmunkásokat, akik megtagadták a fegyverek kirakását. Büszkén, kemény lépteikkel mentek az utcán, pedig lőttek közéjük. Nem ijedtek meg az éhség rémétől sem Az a törékeny francia nő a sínekre vetette nagát, hogy út ját állja a tankokkal megrakott szerelvénynek. Most Franciaország népe. Olaszország népe, Európa minden népe felkel és előretör hogy ne engedje be a háborút. _Láttam, hogyan épül Varsó és a Vág völgyében hogyan gyúltak fel az első villanylámpák. Beszéltem Szlovackij lengyel lírai költővel és láttam a vidám, bájos, cseh bábfilmeket... Láttam azt az életei, melyet ezek az emberek maguk építenek és senkinek oda nem adnak. Az embert egyszeriben megszállja a nyugalom, ha hosszú távollét után meg. látja Moszkvát- az iskolából hazatérő vidám, lármás, fehérruhás iskoláslányokat, az épülő házak álványrengetogé't, a munkást nagy csokor kamiHa. | virággal a karján és ? Dinamó zöld gyepén futkározó, lebarnult fiatal testeket — ezt az egész lüktető, lelke®, sokarcú világot. Ezt a magabiztos nyugalmat nem zavarhatja meg sem a nyugati városaink fölé belopódzó idegen földerítő repülőgép, sem a keleti határaink fölött repkedő idegen bombavetők. Ez a magabiztos nyugalom belső erőnk tudatából származik: mi a jövőnket építjük Mi kivívtuk magunknak a nyugodt élet jogát. Mikor ránklört az ellenség, nem vesztettük el a fejünket, visszavertük és a többi népet is megmentet, tük a dühödt zsarnok terrorjától. Azt mondtuk akkor: »A győzelem a mienk leszi* Pedig nem hadakozni, hanem élni akarunk — magunk számára, gyér mekeiíik $zámára. csodálatos földünk számára. Mi nem csupán szeretjük a békét, hanem helyt is állunk érte munkánkkal, kitartásunkkal, öntudatos akaratunkkal. És most azt mondjuk: a béke győzni fog! Mi sokan vagyunk, de nemcsak mr harcolunk a békéért, minden nép veíünK tart. ősszel kicipeljük a gabonát, leszedjük az illatos északi almát es a duzzadó déli szőlőfürtöket. A fiatat anya meghatottan kíséri elsőszülött kisfiát az iskolába, aki fejét oldalt hajtva, szájacskáját kissé eltátva, ügyetlen ujjacskái között a krétát markolva, felírja az első szót a táblára: »Béke.« ILJA EHRENBURG m 1ÍESY ffi»R&©T Oly fáradt vagyok, hogy nincs kedvem semmihez. Mindnyájan mondtunk már ilyesmit napi munkánk befejezése után. Kedvetlenül és fáradtan töltjük eü esténket, rohanva vacsorázunk, tanulásba kezdünk, házimunkába belekapunk és semmit >nem fejezünk be. Mire ágyba kerülünk, 11—12 óra is van, az esténket elfecséreltük és a másnap megint fáradtan, rosszkedvűen kezdődik. A helyes életmód, jó munkabeosztás s elegendő pihenés által a felesleges fáradtságérzés elmúlik s csak a nyári jól megérdemelt szabadság előtt jön ismé\ "^lő. A dolgozó nő reggele ne kezdoajön sohasem sietéssel, ez az első szabály-, néhány percnyi alvástöbblet nem éri meg a reggui kapkodást, mely egész napunkra rányomja bélyegét. Mindnyájan tudjuk, hogv a reggeli torna rendkívül helyes és egészséges s mégsem csináltuk, legföljebb elhatározzuk, hogy másnap elkezdjük. Legalább mosdjunk le hideg vízzel, eniiyit tegyünk meg saját testi frisseségünk érdekében és öltözzünk kényelmesen, sietség nélkül. Reggelinket ne állva fogyasszuk, rágás nélkül nyelve a félig megkent vajaskenyeret. Napi munka közben ne igyunk számtalan feketét, erős teát, s ne dohányozzunk mértéktelenül sokat. A túlzott teaés kávéfogyasztás növeli pillanatnyi munkaképességünket, de nyugtalan, álmatlan éjszakákhoz vezet s másnap a fáradtságérzés fokozott. Hétórai nyugodt alvás felnőtt ember számára elegendő, ennyi pihenőt feltétlenül kell azonban engedélyeznünk sajátmagunknak. Gyakran lép fel fáradtságérzés téli vitaminhiány következtében, főleg december és január hónapban, ilyenkor C-vitamiri tabletták, hetenként két-háromszori kvarckezelés sokat javít közérzetünkön. Napi munka után egyformán fáradtak vagyunk, de munkahelyünkről lehetőleg ne siessünk zsúfolt villamosokon hazafelé, hanem sétáljunk egyet, még akkor is, ha a hőmérő nulla fok alá süllyed. Útközben, ha megnézünk néhány kirakatot, ne legyen lelkiismeretfurdalásunk az esetleges otthon elmulasztott néhány percnyi munkáéit. Derűs tervezgetés. Likasunkba beszerzendő egy-egy új darabról, családunk új ruhájáról, pihenteti agyunkat s növeli a másnapi munkakedvet. Szellemi, irodai munka után, testi munka után másfajta, rendszeres mozgás fokozza az izmok rugalmasságát s csökkeinti a fáradtságérzést. Rendszeres torna, mely női sportklubokban, estj tornaórák keretében könnyen keresztülvihető, séta, korcsolyázás, úszá$ fokozza jó közérzetünket. Esti meghívások alkalmával kerüljük az alkoholfogyasztást, mely a pillanatnyi jó hangulat után a női szervezetnek fokozottan árt. Igyekezzünk hetenként egyszer-kétszer korán lafeküdni, s egy jó könyv társaságában megszerezni munkánk számára szükséges nyugalmat. JANA SMREKOVSKA: A leghasznosabb gyógyszer Messze tájon élt egy hatalmas király, akinek megvolt mindene, amit csak szeme-szája kívánt, mégsem volt megelégedve, valahogy betegesnek érezte magát. Habár íiatal volt, az életben nem talált örömet. Az ágyban heverészett és magához hívta a legjobb orvosokat. Hiába hajoltak össze az okos fejek, tanácskoztak éa gyógyították is: a király mégis egyformán érezte magát s néha még olyan unalom fogta el, hogy megharagudott reájuk és kikergette őket a várból. Ilyenkor mindenki csak a lábujjhegyen járt, senki sem merészkedett egy hangos szót ejteni. Mikor már a magánosság is terhére volt, behívatta leghűbb szolgáit és ezeknek kellett őt éjjel-nappal szórakoztatni 5k. Végr* kihirdette országában, hogy annak tvija királysága felét, aki öt kigyógyítja. Sokan jöttek el hozzá és ki amit p. legjobban látott, azt tanácsolta, oe a király csak nem gyógyult. ľ ihóben c? pkodott r :aga körül kis. Mit és utoljára kimerülve s: ' nézett és senkit sem talált a közelben. Egyedül volt és senki sem !tier' :r :edett hozzá közelíteni. Megrázta alaposan a csengőt Az ijedt szolba belesett az ajtón, de mikor mellárra a király haragos arcát, rögtön elfutott. Hiába csengetett, az egész vár mintha kővé vált volna. Az ablakhoz szaladt és kinézett a kertbe. A gyönyörű szép virágok látványa lecsendesítette. dühe elszállt. Egyszer crak összerezzent, a kertből valakit dalolni hallott. Erős kíváncsiság fogta el. '-.odllkozott — ki merészel ilyenkor énekelni, mikor ő, a király haragszik? Elindult, hogy megkeresse a vakmerőt. A szolgák, mikor látták, hogy feléjük tart, — szétszaladtak. A király a szépen kavicsolt utacskákon a merész éneklő felé közeledett. Nagy virágos bokrok mögött térdepelt egy fiatal kertész, új virágokat ültetett és vidáman énekelt. A király megállt előtte. — Miért énekelsz ? — kérdezte tőle keményen. •Erre a íiatal kertész talpra ugrott. — Bocsásson meg, felséges királyom, de a munka nekem így jobban megy. A király nem haragudott meg a feleletért. — Mennyit fizetnek neked a munkádért? — kérdezte tőle már barátságosabban. — Nem sokat kérem, de elég az élethez. És a fődolog, hogy meg vagyok elégedve és egészséges vagyok — felelt bátran a fiú. — Az egészségedet irigylem, odaadnám érte neked a királyságom felét. — De felséges királyunk nem is beteg, csak — és itt elhallgatott a fiú, mert eszébe jutott, hogy a gondolata túlságosan merész volt. — Csak ... mit akartál mondani ? — Bocsásson meg az csak úgy eszembe jutott. Gondolom, hogy önnek csak az hiányzik a betegségéhez. — Mi az? — A mupka — felelte a fiú. — A munka? — ismételte utána a király, nagyon meglepődve. — Igen, mert az embernek csak abban van igaz öröme és csak az teszi nyugodtá az életet. — Én so'ia nem dolgoztam, hiszen király vagyok. Hogy gondolhatsz Ilyet? A fiú a király kezébe nyomta a kapát. — Próbáljon utánozni engem. Mind a ketten munkához fogtak. Persze a király, akinek kapa sohasem volt kezében, kikapálta ugyan a virágocskák gyönge kicsi gyökérkéit, de a kapát mégsem adta ki kezéből. Kis idő múlva letörölgette izzadt homlokát ée belenézett puha tenyereibe, melyek kipirosodtak. — Nehéz munkád vaa, felemelem a fizetésedet. Elfáradtam, megyek pihenni. A király visszatért a várba és messziről még visszakiáltott a fiúnak: — Csak dalolj vígan tovább. Ezen az éjszakán a király sokkal jóízübben aludt, mint máskor. Másnap is odament a fiúhoz és segített neki. S ez így ment napról napra és és a király mindig egészségesebbnek érezte magát. Egyszer, mikor már teljes megelégedés töltötte el és maga is gyakran kezdett nótába, félbehagyta munkáját és rámosolygott a kertészre: — Te gyógyítottál ki engem — mondta — neked jár a királyságom fele. — De a legényke ennek egyáltalában nem örült. — Szabad nekem azt csinálnom, amit én akarok ? — kérdezte a fiú. — Természetesen, — felelte a király. — Akkor szétosztom ajándékodat a szegények között és felemelem a nehézmunkások fizetését. Én így is meg vagyok elégedve. A gazdagság csak lustaságra és naplopásra vezetne. f A király meghökkent a feleleten. Elgondolkodott és végül belátta, hogy bizony ennek az egyszerű embernek igaza van. Ránézett a tenyere bőrkeményedéseire és megnézte a munkát, melyet elvégzett s olyan boldognak érezte magát, mint még sohasem. Ettől a perctől kezdve nem volt többé szegénység az országában. Népe nagy megelégedésben élt, szeretettel dolgozott, mert munkájáért megfelelően volt jutalmazva. Csupán a lusták húzódtak mindentől vissza s kígyót-békát kiáltottak rá a királyra. A bátor kertészfiú pedig csak dalolgatta víg nótáit tovább is. A király is gyakran nótára gyújtott és vele együtt vigadozott egész országának boldog népe. A nagyvilág ezt a zországot az ének és munka országiknak nevezte el. íme az egyszerű munkásember olcsó gyógyszere segítette az ország népét elégedettséghez és örömhöz. MADELEINE RIFFAUD: fí-sszonyok Jönnek már kéz a kézben Anyák és asszonyok. Falvakból, városokból Gyűl a menet, csorog És messze idegenből! A vértes asszonvok Segítenek egymáson. Lendülnek a sorok. Cs jönnek kéz a kézbe Szép, hús-vér asszonvok Tisztábban látni végre S nem félünk, asszonvok! S a szikla-asszonvok Dacolnak szélviharral. S mögöttük táncba fog A gyermekhad és nyargal. Fölfogták a szelet Asszonyok és anyák! A hullámok felett Ott magasul a gát. A romlás vitorlása Bénultan egyre vár. Nincs e menetnek mása. Mely széllel szembeszáll. G. L. fordítása. A. PECSERNYIKOVA: A tanulás a gyermek legfontosabb dolga A szülők sohase felejtsék el, mikor a gyermeket munkára szoktatják és valami megbízást adnak neki. hogy az iskolás gyermek legfontosabb feladata és alapvető munkája a tanulás. Hogy a gyermek jól vagy rosszul tanul-e, az jórészt attól függ, hogyan szervezik meg ottlioni tanulását. Ha odahaza nyugodtan, idejekorán elkészíti leckéjét, . rendszeresen dolgozik, ha ezekben az órákban a szülők mindent elkövetnek, hogy figyelme munkájáról el ne terelődjék és ők maguk sem zavarják semmi más dologgal, természetes, hogy alaposabban tanul és jobban halad. De vannak szülők, akik nem egészen értik, hogy a tanulás a gyermek legfontosabb feladata és néha ők maguk zavarják munkájában a gyermeket. Előfordul például, hogy a gyermek otthon leckéjét írja és ugyanakkor a felnőttek bekapcsolják a rádiót vagy hangos telefonbeszélgetéseket folytatnak A szülők gyakran arra sem figyelnek. hogy a gyermekek leckéiket meghatározott időben végezzék el, hogy rendes munkahelyük legyen. A gyermekeknek gyakran nincs napirendjük, leckéiket kaokodva végzik el, kényelmetlenül ülve az asztal sarkánál. Ha a szülők ügyet sem vetnek arra, ami a gyermekek életében x legfontosabb. — az iskolai munkára, — ennek nemcsak az iskolai előmenetelre van rossz hatása, hanem a gyermek egész fejlődésére, jellemére is. Rászokik arra, hogy munkáját felületesen hanyagul, lelkiismeretlenül végezze. Vannak szülők, akik a* ellenkező hibába esnek. Abban az igyekezetükben, hogy az iskolai munkában a gyermek segítségére legyenek, felesleges módon, apróságokban gyámkodnak felette és üverházi légkört teremtenek a gvermek körül. Alig kezdett a fiú a leckefanuláshoz, anyja nyomban mellé ült Elég volt, hogy a legkisebb nehézségekben elakadjon és elgondolkozzék, ha csak egyetlen rövid percre is. az anya nyomban segítségére sietett, megmagyarázta. megmutatta a dolgot. A fiú rövid idő alatt annyira megszokta ezt a segítséget, hogy már meg sem kísérelte feladatát önállóan megoldani, hanem első" perctől kezdve gyámoltalan pillantással fordult anvja felé. „Nem értem, nem tudom, magyarázd meg", — e szavak szinte állandó refrénként szálltak ajkáról. Ha anyja elment otthonról és a fiú egyedül maradt. teljesen elvesztette feiét és a legegyszerűbb feladatot sem tudta elvégezni. Gyakran idegeskedett és folyton azt hajtogatta, miiven unalmas és nehéz a tanulás Természetesen egyre rosszabb osztályzatokat hozott haza az iskolából Tehát a felesleges, értelmetlenül túlzásba vitt anyai gondoskodás leszoktatta a fiút az önálló munkáról és az önálló gondolkodásról. S mikor az anya. a tanítónő tanácsára lemondott erről a kicsinves gyámkodásról, a hiba következményei még sokáig érezhetők voltak Nagy munkába került, amíg újból felébresztették a fiúban a kíváncsiságot, a tanulás iránti érdeklődést, amíg ránevelték az önálló, kitartó munkára. Ez az eset nem egyedülálló. Sok szülő tévesen értelmezi a iózan, komoly segítséget, amelyre az iskolai munka elvégzéséhez a gyermeknek szüksége van és felesleges, túlzott, káros gyámkodást gyakorol fölötte. Az ilyen szülőknek hasznos volna megjegyezni Piszariov bölcs mondását: „Nem az a fontos, hogy megkíméljük a gyermeket a munkától; erre egyáltalán nincs szükség. Azonban úgy kell rendezni a dolgot, hogy a gyermek a munkában, az erőkifejtésben, a megfeszített agymunkában gyönyörűségét találja. Ha ezt elértük, akkor teljes meggyőződéssel mondhatjuk: ebben a gyermekben már megvannak a jövő emberének csigái, — ennek a nagy szónak legjobb értelmében." SZÜLŐKNEK A GYERMEKKOZMETIKÁRÓL Minden szülő vágya az egészséges és szép gyermek s ezért az egészség, védelem mellett lehetőleg gondoljunk a szépség védelmére is A legtöbb esetben együtt halad e kettő, hiszen egészség nélkül szépség sem lehet. Az egészséges életmód, a torna, szabadtéri sportok, a tisztaság éppúgy szolgálják az egészséget, mint a szép. séget. E téren felbecsülhetetlen jelentőségű az a gondoskodás, melyet népi demokráciánk az Űttörő mozgalommal, a nyári üdültetéssel és táborozással nyújt gyermekeinknek. A kamaszkorig nincs külön útja a szépségvédelemnek az egészséges gyermeknél; mindössze két kozmetikai hiba van, amivel ilyen korban már orvoshoz kell fordulni. A szemölcsök, ameryek már kora gyermekkorban is igen nagy számban szaporodhatnak el a kézujjakon, térden, sőt az arcon is. Eltávolításukra ne próbálkozzunk házi marószerekkel, mert ezek már sok esetben helyrehozhatatlan hegeket okoztak. A másik feltűnő és bántó szépséghiba, mely a leggyakrabban már veleszíiletik a gyermekkel, vagy pedig a születés után néhány héttel jelentkezik: a tűzfolt, az arcon és a szem körül. Ezzel haladéktalanul forduljunk szakorvoshoz, ha idejekorán kerül kezelésbe, több lehetőség van nyomtalan eltávolítására. Figyeljük meg a bőr mellett a fogak állapotát is, mert az előreálló, vagy ferdén növő fogak szabályozását teljes sikerrel csakis a gyermekkorban megkezdett beavatkozással lehet elérni. Kamaszkorban a gyermek már tudatosan kezd foglalkozni szépséghibáival s épp ezért kell a szülőknek gondosan ügyelni gyermekükre, mert helytelen beavatkozással csak árthatnak önmaguknak. Sok esetet láttunk, hogy fiatal lányoknál valóságos férfibajusz nőtt ki azért, mert bakfis korában jelentkezett pihéket tudatlanságból kitépdesték, majd borotválni kezdték, vagy szőreltávolító szereket használtak. Fel' kell világosítanunk leányainkat, hogy ezek a pihék a későbbi korban maguktól szoktak elsorvadni s hogy az egyetlen helyes, amit tehetünk, hogy nem foglalkozunk yele, mert ebben a korban a beavatkozás csak inger azok erősítésére. Magyarázzuk meg. hogy a szálak eltávolítása csak erősíti a szőrözetet. Sok hiba történik a pattanásokkal is. A gyermekeik és Sajnos, sok szülő is azt hiszi, hogy a pattanás kinyomásával a baj megszüntethető, mert nem tudják, hogy a pattanások a szervezet belső zavarának következményei. Sok esetben okozott megmaradó hegeket a pattanások tisztátlan kezelése. A kinyomásuknál sokkal fontosabb. az emésztés szabályozása, sok friss főzelék és gyümölcs, a vérszegénység kezelése, friss levegő és napfény. Népi demokráciánk egyik nagy vívmánya a társadalombiztosítás kiterjesztése az összes dolgozókra és azok ellátatlan családtagjaira. A legjobb szakorvosok, gyógyszerek és gyógyeljárások díjtalanul állanak a dolgozók szolgálatára. Kuruzslással, háziszerekkel való próbálkozások helyett forduljunk bizalommal a társadalombiztosító orvosához, szí>lo-«ndeléséhez, ahcl komoly esetben n idén segítséget meg fogunk kapni.