Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-10 / 260. szám, péntek

1950 novombei 10 részt Gottwald elvtárs oldalán fasisztaellenes ellenállásunk s az új csehszlovák állam felépítése főkérdéseinek megszövegezésében. Sajnos, Šverma elvtárs nem érvényesíthette kiváló képességeit és tapasztalatait az új Csehszlovákiának építésében, mert 1944 november 10-ről 11-re virradó éjjel a Chabenec hegygerincen való emberfelettien nehéz átkelésnél — a gyilkosan hideg, jeges hófúvásban — életét a cseh és szlovák nép szabadságának ügyééit áldozatul adta és így hősiesen kiömlött vérével örökre megpecsételte a két nemzet megbonthatatlan testvériségét. A szlovák nemzet legnehezebb, azonban egyben legdicsöbb történelmi pillanataiban — Slánský elvtárssal együtt Banská Bystricába ment, hogy szlovák földön a derék szlovák nép oldalán harcoljon Csehszlovákia felszabadításáért, az új népi demokratikus köztársaságért, mindkét nemzet boldog életéért és szerencsés jövőjéért. És'ebben a szent küzdelemben pompás életét feláldozta a nemzeti szabadság és állami függetlenség közös és oszthatatlan ügyéért, a szocializmus felé haladás közös ügyéért. Életével, munkásságával és hősi halálával is Šverma elvtárs a cseheknek és szlovákoknak nagy példát adott: a csehszlovák hazafiasság és áldozatkészség példáját, amelyeket Pártunk is hozott a náci rémuralom és rabszolgaság elleni harcban. Mert az összes mérhetetlen csapás között, amelyeket Pártunk és nemzeteink elszenvedtek a nemzeti függetlenségért és a boldog szocialista jövőért folytatott küzdelemben, a legnagyobb és legfájdalmasabb áldozat Šveima Ján elvtárs, nemzeti hős halála volt. Bár Šverma elvtárs nem érte meg hazánk felszabadításának örömteli pillanatát a dicső Szovjet Hadsereg által és jóllehet nem tudott már résztvenni annak gyakorlati építésében, amit egész életével előkészített, a szocializmus építésében: jól tudjuk, hogy harcaival, munkájával s életművével kiváló mértékben hozzájárult népünk munkásosztályunk és Pártunk hatalmas sikereihez a Csehszlovák Köztársaság szocialista felépítésében. És ha e leiépítés alapvető feladatainak egyike Szlovákia gazdasági és kulturális elmaradottságának megszüntetése és a szlovák nép életszínvonalának kiegyenlítése a cseh országrészek életszínvonalával a nagyszerű iparosítás útján, új üzemek építése által és a meglévő üzemek termelésének kibővítésével, valamint a szlovák mezőgazdaság messziremenő gépesítésével, akkor ez teljesen összhangban van Ján Šverma elvtárs politikai hagyatékával. Az tehát, amiért Šverma elvtárs oly rendíthetetlenül és áldozatkészen harcolt, húsból, vérből való valósággá válik. Népünk ma teljes mértékben élvezi a bölcs és nagyszerű gottwaldi politika gyümölcseit, amely a szlovákiai városok és falvak életébe annyi örömöt vitt. A felszabadítás óta Szlovákiában körülbelül 50 nagy új ipari üzemet építettek fel. A Šverma elvtárs halála hatodik évfordulóját megelőző 10—14 napos időszakban kezdte meg az újonnan épített kysuckénovémestoi finommechanikai üzem működését, továbbá megkezdődött a termelés a nehéz gépipar két új üzemében, Kassán és Závadkában. Nem múlik el egy hónap sem, hogy Szlovákiában ne fejeznének be egy új üzemet hogy a szlovák nép rrazdagsága ne bővülne új gazdasági értékekkel és művekkel. Valóban nagyok a szlovák dolgozók építő sikerei, valóban örömteli életük a népi demokratikus köztársaságban! A csehek és szlovákok viszonyának új rendezése, amely a nemzetiségi kérdés sztálini elméletéből indul ki és amelyre Šverma elvtárs is törekedett, a CsKP érdeme folytán, mindenekelőtt Gottwald elvtárs érdeméből megvalósult, először a kassai kormányprogramban (amelynek kidolgozásában résztvett Šverma elvtárs is) és aztán az 1948. évi dicső februári győzelem után a Csehszlovák Köztársaság új alkotmányában is. Šverma elvtárs, akf mindig a szlovák nép önállóságának és egyenjogúságának elvét védelmezte, aki mindig a szlovák nép nagy alkotó erőinek teljes érvényesülési és fejlődési lehetőségéért küzdött, forradalmi munkásságával megteremtette Szlovákia mai hallatlan fejlődésének előfeltételeit, a cseh és szlovák nemzet testvéri és harmonikus együttélésének feltételeit. Šverma elvtárs egyike volt azoknak, akik mindig arra tanítottak bennünket, hogy a csehek és szlovákok viszonya helyes megoldásának, valamint a két nemzet szabadsága és állami függetlensége biztosításának legjobb útja a szocializmusért vívott harc, a szocializmus nagy hatalmával, a Szovjetúnióval való szorgs kapcsolat és barátság. Ezzel a švermai csehszlovák és szocialista hazafiúsággal éles ellentétben állottak a burzsoá-nacionalisták állásfoglalása és cselekedetei, akiknek a Szlovák Nemzeti Felkelés idejében az SzKP vezetésében döntő szavuk volt és akik következetlen ingadozásukkal a szlovákok jövő állami besorolásának kérdésében és más súlyos politikai hibákkal aláásták a szlovák nép forradalmi lendületét és harci elszántságát, elhomályosították a forradalmi távlatokat és megkönnyítették a kapitalista és nagybirtokos reakciónak, az angol-amerikai imperialisták szövetségeseinek, hogy pozícióikat előkészítsék és megszilárdítsák a haladó erők elleni jövő támadásukra a népi demokratikus rendszer ellen. A burzsoá-nacionalisták az SzKP akkori vezetőségében megsértették Gottwald elvtárs világos politikai irányvonalait és megfeledkeztek Šverma elvtárs tanácsairól is, aki többek között például ajánlotta, hogy a felszabadított területen legalább egy áruló nagybirtokát felparcellázzák és konfiskálják, hogy a dolgozó nep előtt az új köztársaság alapvető életkérdései demokratikus megoldásának legalább egy világos példája legyen. A helyes marxi-lenini és gottwaldi politikai irányvonal győzelme és a buizsoá-nacionalista elhajlás szétzúzása, amely az SzKP IX. kongresszusán tetőződött be, az új csehszlovák hazafiúság švermai hagyatékának diadala is volt, amely a haza iránti forró szeretetet összeköti a proletár internacionalizmus nagy gondolata iránti lelkesedéssel és a burzsoá-nacionalizmus mérge elleni tüzes gyűlölettel, az ellenséges osztály-ideológia minden formája és megnyilvánulása elleni gyűlölettel. És így Šverma Ján halálának hatodik évfordulója felhívás számunkra. hogy még jobban megszilárdítsuk a cseh és szlovák nemzet megbonthatatlan testvéri szövetségét a proletár internacionalizmus alapján, a szocializmus közös építésének és a Szovjetúnió iránti határtalan hűség és szeretetnek és az egész világ dolgozói nagy vezére és tanítója, Sztálin elvtárs iránti mérhetetlen odaadásunknak alapján. Alkossatok a mai nagy időkhöz méltó művészetet E. Sýkota iskolaügyi megbízottnak a színművészet feladatairól mondott beszédéből A feldíszített bratislavai Nemzeti Színházban szerdán este ünnepelte is megismertetik a színművészettel. a Színházi és Dramaturgiai Tanács a szlovák színház harmincadik évfordulóját. K. Bacílek, a Megbízottak Testületének elnöke, Štefan Bašíovanský, a SzKP főtitkára és közéletünk, valamint kulturális életünk vezető személyiségeinek jelenlétében Mikuláš Guba, a Színházi és Dramatur. giai Tanács elnöke nyitotta meg az ünnepélyt. Beszédében vázolta a szlovák színház eddigi fejlődését és rámutatott, hogyan találta meg a szocialista művészethez vezető utat. Az iskolaügyi miniszter nevében dr• Pavlášek beszélt, aki hangsúlyozta, hogy a cseh és szlovák színházi dolgozóknak meg kell kewsniök a szorosabb együttmunkálkodás lehetőségeit. E. Sýkora iskolaügyi megbízott tartotta a főbeszédet és kitüntetést nyújtott át A. Bagar, J. Borodáč, O. BOr

cdáčová-OrszághOvá, J. Kellő művéiszekkel az élen a szlovák színház legrégibb és legérdemesebb tagjainak, valamint a szlovák színházak műszaki személyzetének. Az ünnepség, amelynek keretében még A. Bagar beszélt a szlovák színház kezdeti nehézségeiről és a viszonyokról, amelyekkel a kapitalizmus idején küzdött, a cseh és szlovák színházaknak és színészeknek juttatóit díjak kiosztásával ért véget. E. Sýkora iskolaügyi megbízott beszédében többek közt így nyilatkozott: Az új nemzetközi és belpolitikai körülmények közepette ismételten és ez évben még világosabban vesszük tudomásul, hogy a Nagy Októberi Forradalom eszméi egyre nagyobb erővel hódítanak tért az összes világrészeken és befolysolják a gazdasági és kulturális élet minden ágazatát. Ha ma a szlovák színház harmincadik évfordulójának ünnepségei idején megkérdezzük, hogy hol kereshetők színházunk utolsó években elért nagy fejlődésének és a további ragyogó kilátásoknak forrásai, akkor azt hiszem, a felelet mindenki előtt világos: a Nagy Októberi Forradalom átformáló erejében. , v Szlovákia dolgozó népe a csen munkásosztály hathatós segítségével gyors ütemben iparosítja hazáját. Teljesítjük a terveket és fokozott feladatainkat is túlteljesítjük. Természetes, hogy ez az új dolgozó ember, aki jobban, szebben és boldogabban él, mint azelőtt, kultúráltabban is akar élni. Gyakrabban vesz könyveket a kezébe. Míg 1949-ben 19,738.257 könyvpéldányt adtunk ki, addig 1950-nek csak első felében már 12 millió könyv jelent meg. Až új, kiformálódásban lévő szocialista ember természetesen megtalálta új viszonyát a színházhoz is. A hivatásos Színészegyüttesek száma napjainkig 4-ről 12-re növekedett. Színházaink megtalálják a kapcsolatot a dolgozókhoz és a tájszinházak közvetítésével a falvak földműveseit Színházi dolgozóink becsületére válik, hogy új utakat kerestek és ketten közülük — Andrej Bagar és Janko Borodáč — már 1934 ben elkerültek Moszkvába. E moszkvai látogatásnak óriási jelentősége volt színházi munkásságunk tovább; fejlődésére. Nemcsak azért, hogy színpadjainkra szovjet darabok kerültek, hanem azért is, hogy világosabban nézhettek eddigi és jövendő fejlődésükre isMint egész életünkben, úgy a színháznál is egyedül a „bátrabban előre a szocialista színházért" jelszó érvényesülhet. Ez azt jelenti, hogy még többet kell tanulni a szovjet színművészettől és még inkább fel kell használni a szocialista realizmus módszerét. Bátrabban előre, ez azt jelenti, hogy politikailag, szellemileg céltudatos és az élettel szoros kapcsolat ben álló színházat kell létesítenünk A politikai színész öntudatos harcos, aki politikailag művelődik, mert Marx. Engels, Lenin, Sztálin, valamint a hazai és külföldi események állandó tanulmányozása nélkül visszamaradna. Budapesten átadták a forgalomnak a Sztúlin-hidat 1950 november 7-én adták át a forgalomnak Budapest új hídját, a Sztálin-hidat. A szovjetúniói és dániai hidak után Európának ez a legnagyobb hídja Budapest két munkásnegyedét, Óbudát az Angyalfölddel köti össze. A gerinclemezes rendszerrel épült egyszerű, esztétikailag jól megoldott JLET flz átigazolás [6 hatása a szenei állam! birtokon Az átigazolás segítségére van a párttagoknak és jelölteknek, hogy feltárják munkájukban á hiányokat és hibákat, és így segíti a Párt munkáját. De nem szabad megeiégedni csak azzal, hogy felltárjuk ezeket a hibákat és hiányokat. Kívánatos mélyrehatóbban átvizsgálni ezek okait és rá kell mutatni arra, hogyan lehet azokat kiküszöbölni. Ezért a párttagok és jelöltek átigazolását úgy kell vezetnünk, hogy munkájuk értékelésénél és a kötelezettségvállalásnál főleg munkájuk javítására összpontosítsák figyelmüket, arra a munkaszakaszra, ahová a Párt állította őket és a termelési feladatok jobb teljesítésére a munkahelyeken. A szenei állami birtok aránylag jó termelési eredményeket ér el, ami jelentős mértékbein az itt fejlődő szocialista munkaverseny és 'élmunkásmozgalom érdeme, habár ezek a mozgalmak még nincsenek tömegalapon kifejlesztve. A szocialista munkaversenybe 45 munkás kapcsolódott be és 12 közülök élmunkás. Azonban még nem lehet azt mondani, erről az állami birtokról, hogy a szocialista gazdálkodás mintája, habár meg van ehhez minden előfeltétele: elegendő gépieszköz áll rendelkezésére, amelyek segítségével sokkal jobban teljesítheti a termelési feladatokat, ha a munka megszervezése is jobb lesz. Annak előfeltétele, hogy ez az állambirtok a szociális gazdálkodás példája legyen, és így az EFSz-eknek a helyes utat mutathassa, az, hogy üzemi pártszervezete aktív tevékenységet fejtsen ki. A szenei állami birtokon az üzemi szervezet jó munkájától egészen az átigazolás kezdetéig nem lehet beszélni — mert alig fejtett ki tevékenységet. A taggyűléseket nem hívták össze rendszeresen, nem tartották meg a pártoktatás évének előadásait, mert a bizottsági tagak megelégedtek azzal, hogy »hiszen az elvtársak résztvesznek lakhelyeik helyi szervezeteiben a pártoktqtás évében«. De az elvtársak közül sokan nem látogatták a pártoktatás évét s ezért politikai ismereteik színvonala sincs a meerfelelő magasságon, nem értik eléggé a Párt politikájának jelentőségét. Csak így történhetett meg az, hogy egynéhányan. — különben jó munkások, kommunisták — nem kapcsolódtak be a szocialista munkaversenybe míg a pártonkívüli munkások közül többen sikeresen élmunkásként dolgoznak. A szervezetben a tízes bizalmiak sem működtek. A ^bizottság Herda elvtársat bízta meg vezetésükkel, de ő nem törődött a tízes bizalmiak működésével. A bizottsági tagok átigazolásánál azok önkritikájukban fejtárták a pártszervezet munkáinak hibáit és hiányait és a saját hibáikat is és kötelezettséget vállaltak, hogy jobb munkával kiküszöbölik őket. Ezeknek a hibáknak és hiányoknak idejében való kiküszöbölésévet az elvtársak igen sokat nyernek nemcsak szervezeti tagjaik poíitikai öntudatának emelése terén, hanem a termelési feladatok teljesítésében is az állami birtokon. Azonban még a kötelezettségvállalásnál is előfordult, hogv azok teljességgefl nem a pártmunka, vagy a termelési feladatok teljesítésének javítására voltak beállítva. Ez a járási bizottság oktatójának hibája is. aki nem tudta megfelelőképpen irányítani az elvtársakat munkájuk értékelésében és a kötelezettségek vállalásában. Az oktató ugyanis azzal könnyítette meg munkáját, hogv az átigazolásnál az elvtársaknak feltételeket szabott, a helyett, hogy tü "elmesen tanácsokkal látta volna el őket, hogy milyen kötelezettségeket vállaljanak. A bizottság átigazolása után megkezdődött az üzemi szervezetben a párttagok és jelöltek átigazolása. A bizottság tagjai átigazolásukból merített tapasztalataik .alapján az elvársakat úgy irányították, hogy munkájuk értékeäését, éppúgy, mint a kötelezettségvállalást a pártfeüadatoknak az üzemi szervezetben való teljesítése és a termeöési feladatoknak munkahelyeiken való teljesítése szem* pontjából végzik. Mert csak a t ilymódon helyesen irányított átigazolás, segíti elő nemcsak az egyének munkáját, hanem az egész pártszervezet munkáját is és ezzel az állami birtok munkáját is, hogy így az a szocialista gazdálkodás példájává váljék. Kívánatos volna, ha a szenei járási kihíd két év alatt készült el. Rendkívül gyors felépítését a szovjet hídépítési technika felhasználásával a magyar dolgozók munkalendülete tette lehetővé. Magyarország dolgozó népe a Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulóját jobb és több munkával ünnepelte meg. Ezt tették a Sztálinhíd építői is és az amúgy is rövid építési határidőt négy héttel csökkentették, hogy a nag->' évforduló ünnepére, november 7-re a világ egyik legkorszerűbb hídja elkészüljön. Budapestet, mielőtt a fasiszták valamennyi hídját felrobbantották, a „hidak városá"-nak nevezték. A Dunák két oldalán elterülő ipari negyed összekötését azonban évtizedeken át halasztgatták. Az uralkodó osztály városfejlesztő politikája a központ felé irányult és nem a munkáslakta részekre. Híd hiányában e gyárvidékek dolgozóinak naponta kilométereket kellett megtenmiök munkahelyeikre és onnan vissza. A Sztálin-híd pályaszélessége 27.6 méter. Középen elhelyezett villamosvágányok mellett két-két sorban haladnak az autobuszok és egyéb jármüvek, a kerékpárosok külön útvonalon közlekednek. A gyalogjárók kényelmes mozgását 3 méter széles út biztosítja. A Sztálin-híd jelentős mértékben lendíti előre a két iparnegyed fejlődését és ugyanekkor a Margitsziget melletti megoldással lehetővé teszik, hogy a híd mindkét végén elterülő munkáslakta negyed dolgozói Budapest egyik legszebb helyén, a Margitszigeten üdülést és szórakozást találjanak. A hidfelavatási ünnepségen résztvett Rákosi elvtárs és a Magyar Népköztársaság politikai, gazdasági és kulturális tényezői. A hídavatási beszédet Debrics elvtárs, közlekedésügyi miniszter mondotta. pártbizottság az átigazolásokhoz küldött oktatókat alaposabban ismertetné a rájuk váró felladatokkal, felhívná figyelmüket, hogy a párttagoknak és jelölteknek az átigazolásoknál ne feltételeket szabjanak, hanem úgy irányítsák őket, hogy maguk vállaljanak konkrét kötelezettségeket. A Biztonsági Tanács a koreai kérdésről tárgyalt (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet módosító javaslatot elutasították. A. J. Malik a szavazás okait magyarázva rámutatott arra, hogy — amint már az elején kijelentette, — a Szovjetúnió úgy véli, hogy a Biztonsági Tanács a kérdésről' nem tárgyalhat a Kínai Népköztársaság kormánynak részvétele nélkül. Ezért ő, Malik, a brit javaslat mellett fog szavazni. A Biztonsági Tanács elfogadta a brit javaslatot nyolc szavazattal kettő (Kuba és Kuomintang) elien. Egyiptom képviselője tartózkodott a szavazástól. Mivel Austir azt javasolta, hogy Mac Artnur jelentésének megtárgyalását azonna' kezdjék meg anélkül, hogy megvárnák a kinai képviselőt, J. A. Malik újból hangsúlyozta, hogy a Biztonsági Tanács nem kezdheti meg Mac Arthur egyoldalú és tendenciózus vádaskodásainak meg•TfSr í tárgyalását a Kínai Népköztársaság elíein a kínai kormány képviselőjének távollétében. A Kínai Népköztársaság képviselője meghívásával összefüggő kérdések rövid megvitatása után a Biztonsági Tanács ülése befejeződött.