Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-04 / 255. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! AC S E H S Z L O V A KIAI M A G Y A R D O L G O Z Ú K LAPJA Bratislava, 1950 november 4, szombat 3 Kčs ül. évfolyam, 255. szám Megvédjük az ENSz méltóságát és becsületét - mondotta Visinszkij, a Szovjetúnió külügyminisztere A. J. Visinszkij, a sjovjet küldött­ség vezetője az ENSz közgyűlésének 1950 november 1-i szerdai teljes ülé­sén a következő beszédet mondotta: A eddigi vta eléggé tartalmas volt és a napirenden lévő kérdéssel összefüggő problémák egész sorát rilágította meg. Ez lehetővé teszi nekem, hogy ne térjek vissza újból és újból azokra a kérdésekre, ame­lyek ugyan fontosak, de amelyekről már előbb részletesen tárgyaltam. A főtitkár kinevezésének megtár­gyalásánál a Biztonsági Tanácsban a szovjet küldöttség Mocelewszki urat, a Lengyel Köztársaság kü­lügyminiszterét javasolta a főtitká­ri helyre. Ez a jelölés nem kapott többséget. A szovjet küldöttség nem mutatott semmi felháborodást ezen. Nem jelentettük ki akkor, hogy ha nem vizsgálják felül ezt a kérdést, és nem szavaznak Mocelewszki re, akkor minden más jelölt ellen a vé­tó jogát használjuk. Az amerikai küldöttség azonban így tett és kü­lönösen Austin viselkedett így a töb­bi jelölésekkel szemben. Amidőn Trygve Lie jelölését be­nyújtják és mi a Biztonsági Tanács­ban ellene szavazunk, akkor köteles­sége a Biztonsági Tanács többi tag­jának, mindenekelőtt az állandó ta­gaknak, hogy tiszteletben tartsák álláspontunkat ebben a kérdésben és számoljanak vele. Hogyan kell ebben az esetben el­járni? Ogy, ahogyan mi jártunk el Mocelewszki jelölésénél. Ez a jelölés nem kapott többséget s ezért mi el­álltunk tőle. Tehát keressenek önök is egy harmadik utat, adják fel Trygve Lie jelölését és jelöljenek egy harmadikat. Ügy történt azon­ban, hogy nemcsak egy harmadik jelölés adódott, hanem négy „har­madik jelölés"-re került sor. Ha az egyik jelöltet a Biztonsági Tanács állandó tagjainak csak egy küldöttsége is nem fogadja el és a másik jelöltet a másik táborhoz tar­tozó állandó tagok valamelyike ki­fogásolja, akkor találunk egy har­madikat, negyediket, tizediket. Hat­van küldöttség, majdnem az egész világ ül itt. Nem lehetne találni em­bert, aki ezt a problémát normális úton, a chartában megállapított mó­don megoldja? Természetes, hogy ez lehetséges, annál is inkább, mert azok, akik a mi javaslatunk ellen tiltakoztak, nem tiltakoznak a többi jelölések ellen. Tehát találjanak módot a Biztonsági Tanácsban több­ség elérésére, leljék meg a harmadik utat, amelyet respektálnunk kell és mi hajlandók vagyunk azt elfogadni. Készek vagyunk bármilyen jelölést támogatni, ha megfelelő lesz. Mi akadályozza tehát az Egyesült Álla­mokat, hogy ezen az úton haladja­nak? A politikai elfogultság és a hamis politikai szempont akadályoz­za őket. Azt mondják, hogy Trygve Liet koreai politikája miatt ellenez­zük. Hol van itt a logika? Hogy tá­mogathatnék a főtitkári helyre bár­milyen személy jelölését, abból a tá­borból, amely támogatta azt a ko­reai politikát, amely ellen tiltako­zunk és amelyet ellenzünk. Romulo tábornok, aki Trygve Lie kinevezését javasolta, a Biztonsági Tanács aján­lata nélkül, nemcsak nem járul hoz­zá ahhoz, hogy a zsákutcából kiutat találjunk, hanem ellenkezőleg, még iobban beleszorít » zsákutcába. A tegnapi beszédek azt mutatják, hogy még azoknak sem teljesen megfele­lő személy Trygve Lŕe, akik a tizen­négy küldöttség törvényellenes ja­vaslatát védelmezik. Hol van tehát a probléma? A problé­ma az, hogy az Egyesült Államokat képviselő küldöttség ha törik, ha sza­kad, keresztül akarja vinni Trygve Lie kinevezését. A charta és így az ENSz iránti tiszteletlenséget jellegzetesen mutatta Romulo tábornok beszéde, amelyről már szóltam. Nyíltan kijelentette, hogy a Fülöpszigetek kormánya határozot­tan támogatja Lie kinevezését, jóllehet a Biztonsági Tanács nem ajánlhatta. Romulo a legkisebb ellenállás politi­kai vonalát javasolja és úgy véli, hogy így kiküszöbölhető lehet, amint kife­jezte mngáí — a tehetetlenség. Nem veszi azonban észre, hogv álláspontjá­val éppen ő árul el tehetetlenséget egy ilyen egyszerű, mint ahogy ő mon­dotta, adminisztratív kérdésben. Meg­enged iük, hogy ez valóban egyszerű adminisztratív kérdés. De ezt a kér­dést neg lehet oldani egyszerű meg­egyezéssel valamelyik felölt személyé­ben, aki mindenkinek megfelel. Ehhez azonbuu az szükséges, hogy ne je­lentsenek be vétót minden más jelölt ellen. Austin úr, az Egyesült Államok vétó használatával való fenyegetődzés­zött. Ha tehát a zsákutcából kivezető útat a vétó használatáról való le­mondás jelenti, amint azt Romuló úr mondotta, akkor el kelj tekinteni a vétó használatával való fenvegetődés­tői is. Es ebben az esetben Austinnak kell először nyilatkoznia, mert ő fe­nyegetődzött azzal, hogy vétót használ. Már nem egyszer mutattunk rá erre. Ha a charta útján haladunk, öt perc alatt megegyezhetünk, elfogadhatjuk egyikét a jelölteknek. Dulles „Háború vagy béke" című könyvében egyenesen arról beszél, hogy az amerikaiaknak nincs szüksé­gük a vétó használatára, mert ke­zükben van a többség. Ezért mindazok az érvelések, melyeket itt Romulo tá­bornok használt, nem állják meg a kritikát. Nincs bennük egy szemérnyi logika sem. Miiven kiutat ajánl Ro­mulo e zsákutcából? Szakadékról be­szél és hozzáteszi, hogy ezt a szaka­dékot a határozat elfogadásával kell kitölteni, amelyet a tizennégy kül­döttség javasolt. Mondottam' azonban már, hogy van ©gy j°bb mód is, amelyet a charta ál­lapít meg és mi ezt a módot védel­mezzük. Mi a mellett vagyunk, hogy a zsákútcából ki kell jutnunk és a szakadékot a chartánk által megálla­pított módon kell kitöltenünk. Az én véleményem szerint, ha a charta út­ján haladunk, öt perc alatt megegyez­hetünk és elfogadhatjuk a jelölések bármelyikét És mi lenne, ha az ügyet 14 nappal vagy akár négy héttel el­halasztanánk? Még akkor is van elég időnk december 10-ig szavazni, önök azonban azért nem akarnak ebbe be­lemenni, mert nem akarják lehetővé tenni további tárgyalásunkat és meg­egyezésre irányuló igyekezetünket. Megnyílt a Szovjetúnió építőmunkájának kiállítása A Szovjetunióval védjük dolgozóink békés munkáját — mondotta Bacilek elvtárs megnyitó beszédében A Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulója ünnepségeinek alkalmá­ból csütörtökön, november 2-ián este Karol Bacilek, a Megbízottak Testü­letének elnöke, tájékoztatási és nép­művelésügyi megbízott, A Csehszlo­vák-Szovjet Baráti Szövetség szlová­kiai bizottságának elnöke a Szlovák egyetem csarnokiban megnyitotta a Szovjetunió építőmunkájának kiállí­tását. Bacilek elvtárs beszédében ki­emelte a Szovjetúnió békepolitikájá­nak és a kommunizmus építőmun­kJájának óriási jelentőségét. — A Nagy Októberi Szocialista For­radalom kiállításának megnyitásával — mondotta —. hivatalosan megkezd­jük a szovjet hatalom megalakulása 33- évfordulójának ünnepségeit. 33 évvel ezelőtt az emberiség tör­ténelmében először rázta le a mun­kásosztály Oroszországban a kapita­lizmus bilincseit. Az emberiség történelmében először küszöbölték ki a kizsákmányolást. A nép az egész nemzeti vagyon birto­kosa lett, gazda lett üzemeiben, bá­nyáiban és földjein és a technika, valamint a tudomány teljes kihasz­nálásával széleskörű kilátást nyújt az emberiség boldog jövőjének. A 33 év előtti dicső novemberi na­pok a munkásosztálynak megadták a kapitalizmus feletti győzelem biz­tonságát. A kapitalista világ korhadt erkölcsi és kulturális csökevényeivel, az igazságtalan kizsákmányolás rend­szerével, alapjaiban megrendült. Et­től az időtől számítódik a szocializ­mus nagy gondolatának, Marx, En­gels, Lenin és Sztálin gondolatainak győzelmes előretörése. Az imperialista viíág intervenciós hadseregei rátörtek a Szovjetúnióra. Mindenáron igyekeztek meggátolni, hogy a Nagy Októberi Forradalom gondolatai át ne jussanak országaik határain. A kapitalisták megvásárol­ták a szociáldemokrata vezetőket, sőt a vallással is visszaéltek kizsákmá­nyoló érdekeik és a szocializmus el­leni harc számára. Hiába! A szocializmus gondolatát nem lehet elnyomni sem hazug propagandával, sem vérbefojfani Az 1918—20. évek intervenciós há­borúi az intervenciósok vereségével végződtek. A fiatal szovjet hatalom támaszra talált a nemzetközi mun­kásmozgalomban is­A dicső Vörös Hadsereg, amelyet Lenin és Sztálin parancsára szervez­tek, felmorzsolta a forrada.lomelle­nes hadseregeket. A szovjet hatalom dicsőséggel győzött minden támadás és az összes intervenciós háborúk fe­lett. A fiatal szovjet állam aztán sa­ját erejéből kiküszöbölte a hiányokat. Az ötéves tervekkel a régi, fából és szalmáiból való Oroszországot átvál­toztatta a vas és acél, a fejlett ipar és mezőgazdaság országává. A kapita­lista országok ekkor kémeket és ügy­nököket küldtek a Szovjetúnióba, hogy a belső reakció maradványának segítségével szabotázsokat szervezze­nek és megakadályozzák a szocializ­mus felépítését A munkásosztály tényekkel bizonyította be, hogy job­ban tud gazdálkodni, mint a kapitalisták Az angol-amerikai politika akkor _ sem változott meg, amikor Hitler 'i 1941-ben megtámadta a Szovjetúniót, Világos és szigorú kötelezettségeik el­lenére sem alakították meg a máso­dik frontot, még akkor sem, amikor a németek már Moszkva és Sztálin­grád előtt álltak, ellenkezőleg, az amerikai újságok úgy írtak, mintha (Folytatás a 2. oldalon.); Üdvözlet a Szovjetunió dolgozóinak A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33-ik évfordulója alkalmából a zsolnai kerület dolgozó népe figyelmét az ötéves terv feladatainak fokozott teljesítésére irányítja és munkahelyeiről az üzemekben és a földeken forró harci üdvözletét küldi a Szovjetúnió hősi népének. A turč. sv. martini J. V. Sztálin-üzem dolgozói a hős szovjet népet békeharcában a következő levél­lel üdvözlik: A SzMfetútttó munkás, koChozpaiaszt és énUlmiségi elvtársainak l Nehéz gépipari üze|münk úgy kelet- | kezik, mint a szovjet népnek a máso­dik világháborúban a. nemet fasizmus felett aratott győzelmének közvetlen forradalmi eredménye. Ma, amikor egész népünk, a mun­kások, a technikusok és a tisztviselők hatalmas gyártermeket építenek, ami­kor ezeket a termeket gyönyörű gé­pekkel rendezik be, amelyek csakha­mar meghozzák gyümölcsüket. Rátok gondolunk elvtársak, a Ti gigászi har­cotokra, amelyet országotok kiépítésé­ért folytattok és amelynek eredménye­ként oly alapvető változások álltak be nálatok gazdasági és szociális téren egyaránt. Tanulunk tőletek elvtársak, a szocialista munka hőseitől, élmunká­saitoktól, technikusaitoktól, tudósai­toktól és sztahánovistáitoktól és foly­tonosan szem előtt tartjuk azt a fény­lő célt, amelyet a Szovjetúnió dolgozój már elértek a kommunizmushoz vezető útjukon. Pár nap múlva Veletek együtt meg­ünnepeljük a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulóját és ez alkalommal újra tudatára ébredünk an­nak, hogy kinek köszönhetjük azt, hogy népünk ma szabadon építi boldog jövőjét: Nektek, elvtársak, szovjet dolgozók, a Tiétek ma a mi hálánk, akik az emberiség történelmében első­nek valósítottátok meg azt amiről ál­modtak és álmodnak e földkerekségen az összes elnyomottak és kizsákmá­nyoltak. Csodálattal és tisztelettel adózunk ma Pártotoknak, Lenin és Sztálin Pártjának, a kommunizmus ügyéért küzdő hős harcosoknak. Ahogy Ti 33 évvel ezelőtt bátran megindultatok a szocializmus felé ve­zető úton, ma mi is szilárdan menete­lünk előre a nagy cél felé. Teljefsítjük első gottu-frldi ötéves tervünket és Ti elvtársak újra példaként álltok előt­tünk, mint teljesítitek túl a Ti dicső­séges sztálini ötéves terveiteket. A Ti és a mi legnagyobb ünnepünk, az első szocialista állam megszületé­sének évfordulója alkalmával üdvöz­lünk benneteket és újra biztosítunk arról, hogy oldalatokon minden erőn­ket harcba vetjük a tartós világbé­kéért. Éljenek a Nagy Októberi Szocialista Forralalom vívmányai! Előre a kommunizmus győzelme felé a Ti gyönyörű hazátokban! Éljen az egész világ dolgozóinak tanítója, a nagy Sztálin! A martini J. V. Sztálin nevét viselő üzem dolgozói*. NAGY ÜNNEPÜNK ELŐESTÉJÉN Csehszlovákia népének szeretete a Szovjetúnió, Lenin és Sztálin e hatal­mas és dicsőséges országa és népe iránt végtelen. Hiszen a Szovjetúnió volt az, amely nemzeteinket a fasiszta iga alól, a ha­lálos veszedelemből kiragadta. Az ő segítségével és atyai támogatásával kezdtük meg hazánk történelmének legdicsőségesebb lapjait ími. A Szov­jetúnió oldalán országunk szabadon halad és gazdagon virul és ott van a békeszerető emberiség első soraiban. A dolgozók legnagyobb ünnepének, a Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulójának előestéjén Köz­társaságunk fővárosában a csehszlo­vák nép kiküldöttei a Szovjetbarátok Szövetsége második országos kon­gresszusára jönnek össze. Utoljára 1948 februárjának dicsőséges napjai­ban jöttek Itt össze. Akkor e kiküldöt­tek ajkáról népünk határozott akara­tával összhangban hatalmasan felzú­gott a reakciós cselszövők és állam­csíny-tervezők felé: »A Szovjetúnió oldalán haladunk és soha sem más­ként*. A történelem homályába vesztek mindazok, akik népünket a Szovjet­unióval és népével való barátság és szövetség útjáról el akarták téríteni. A Kommunista Párt vezetésével, amelynek élén Klement Gottwald elvj társ áll, népünk szétzúzta a reakció sötét terveit, melyek megvalósítása függetlenségünk elvesztését, ú.ira ka­pitalista rabszolgasorsba döntésünket jelentette volna és hazánknak az ame­rikai háborús uszítók gyarmatává vál­tozását. Ilyen terveket szőttek a reak­ciós államcsínyre készülők és ez vilá­gít rá hazánk ellen irányuló hazug gyűlöletes úszításukra. Hogy mi nekünk a Szovjetúnió, az mélyen bevésődött népünk szívébe ak­kor, amikor a reakciós cselszövők gaz terveket szőttek ellene 1948 február­ban, az ma fénylőn ragyog szívünk­ben és gondolatainkban, amikor ren­díthetetlenül menetelünk újabb, na­gyobb sikerek felé szocialista hazánk építésében. Ezért zárkóztunk fel oly szorosan a Szovjetúnio' mellett, ezért haladunk felbonthatatlan barátságban vele együtt továbbra is előre. Ma valósággá váltak hazánk leg­jobb fialnak és leányainak álmai, akik a múltban az orosz népre tekintettek fel, benne látták nemzeteink jövendő szabad életének reményét. Ezek az ál­mok kezdtek megvalósulni, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom a világ egyhatodát kiragadta az Imperialista rendszerből, amikor az orosz munkások és parasztok és ve­lük együtt a nemzetek nagy család­jának munkásai és parasztjai, akik a Szovjetúnióban laknak, országukban úrrá lettek. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom döntő csapást mért a nemzetek osztrák-magyar börtönére, példája nyo­mán nemzeteink megindultak a sza­badság felé. És amikor népünket áru­lással és terrorral eltérítették útjáról a kapitalista jogtalanság ellen folytatott küzdelem legnehezebb idejében, a Szovjetúnió, mint lángoszlop, mint az új remény, az új jövő fáklyája vilá­gított előttünk, amely felé népünket már akkor a Kommunista Párt vezet­te. Népünket mérhetetlen erővel és ha­tározottsággal töltötte el az a tudat, hogy München napjaiban a Szovjet­únio az imperialista háborús tervekkel és a burzsoá árulással szemben egye­dül állt melléje. Amikor a müncheni árulás március 15-én elérte csúcspont­ját, azokban a legnehezebb időkben, amelyek országunkra és nemzeteinkre következtek, az egyetlen, sziklaszilárd és biztos reményünk: a Szovjetúnió és annak Sztálin zsenialitásával veze­tett dicsőséges hadserege volt. Hiába uszítanak a reakciós hajótö­röttek és azok imperialista urai, hiába törnek a Szovjetúnlóval való szövetsé­günk és népünknek felszabadítói iránti végtelen szeretete ellen. Kitörölhetik-e vájjon nemzeteink tu« datából ezeket az élő emlékeket, váj­jon lemoshatják-e azt a vért. amelyet a hős vörös katonák a mi szabadsá­gunkért ontottak, elfeledtethetik-e a Prága utcájára berobogott első fel­szabadító szovjet tank képét, amely új életünk, szabadságunk jelképévé vált. A Szovjetúnió jelenti szabadságun­kat, országunk függetlenségét, nem­zeteink boldog és gazdag életét, a szo­cializmus felé vezető útunkat, hazánk és az egész világ békéjét Erről nagy bizonyságot tettek azok­nak az éveknek eseményei, amelyek azóta teltek el, mióta hazánkat a di­csőséges szovjet hadsereg felszabadí­totta. Hála ennek a ténynek, népünk sza­badon határozhatta meg további útját és úr lett hazájában. A Szovjetúnió barátsága országunk Iránt a felszaba­dulás első percétől kezdve megakadá­lyozta az imperialisták beavatkozását nálunk, akik országunkban igen szíve­sen fejtettek volna kl olyan tevékeny­séget, mint Görögországban és más országokban. És nemcsak ezt köszönt­hetjük a Szovjetúniónak. A Szovjet­únió az első perctől kezdve mellettünk állt minden nemzetközi kérdés meg­oldásában, a ml függetlenségünk mel­lett. Felmérhetetlen az a segítség, amif a testvéri Szovietúnió nyújtott és nyújt nekünk országunk építésé­ben. Nyersanyag szállítmányai, a köz­lekedés terén nyújtott támogatása elő­segítette hazánkban a termelés gyors­ütemű kifejlődését. Amikor 1947-ben a borzalmas szárazság éhínséggel fe­nyegette országunkat, amikor ezt a helyzetet ki akarták használni a szá­mító kapitalista ügynökök, hogy sza­bad országépítésünket hátbatámadják, akkor a szovjet gabonaszállítmányok oszlatták el a ránkboruló sötét két­ségek felhőjét és tették semmivé a kapitalisták reményét is. És ma a Szovjetúnió további foly­tonos segítségével, a szovjet sztahano­visták újabb és újabb tapasztalataival fegyverkeznek fel élmunkásaink, hogy egyre sikeresebben teljesítsék az ötéves terv feladatait, ho£v idejében, sőt idő előtt túlteljesítsék őket és megismerve a legmodernebb munka­módszereket, munkahelyeiken a leg­szélesebb méretekben felhasználják és Ismereteiket ezen a téren egyre in­kább elmélyítsék. Az, hogy földjeinken egyre gazda­gabb termés érik be és egyre gazda­gabb hektárhozamra készülünk — a világ legmodernebb mezőgazdasága hatalmas tapasztalatainak köszönhető, amelyekből EFSz-eink tagjai és min-

Next

/
Thumbnails
Contents