Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-28 / 275. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! Bratislava, 1950 november 28, kedd 2 Kčs III. évfolyam, 275. szám A dolgozó tömegek harcos egysége a béke legnagyobb erőssége A jihtavai keiüíet }öídmuue&~küCdöttség£ a b'áz tátsaság. einäkénéí Szilárdítani és biztosítani kell az EFSz-ek további fejlődését Ismét bebizonyult, hogy a közös erőfeszítés sokkal hathatósabb, mint az egyén erőfeszítése Klement Gottwald, a Köztársaság elnöke, szombaton, november 25-én fogadta Jihlava kerület földműve­seinek és mezőgazdasági dolgozóinak küldöttségét. A küldöttség jelentette neki, hogy a jihlavai kerület maga­san túlteljesítette a burgonyafelvá­sárlási tervet. A küldöttség tagjait a köztársasági elnöknek a CsKP ke­rületi bizottságának elnöke s a kerü­leti Nemzeti Bizottság elnöke, Vác­lav Pašek mutatta be. A fogadáson megjelent a köztársa­sági elnöki hivatal elnöke, B. Csérví­csek és az elnöki hivatal nemzetgaz­dasági szakosztályának képviselői. František Randa földműves átadta a köztársasági elnöknek a jihlavai kerület földműveseinek üdvözletét és a következőket mondotta: — Tisztelt elnök elvtárs! Kerüle­tünk október 19-én teljesítette 100 százalékban a burgonyafelvásárlási tervet. Most az első alkalommal tel­jesítette a jihlavai kerület a burgo­nyafelvásárlást. Mi azonban nem elé­gedtünk meg ezzel a sikerrel, ha­nem köteleztük magunkat, hogy no­vember 23-ig, születésnapodig még további 10.000 vagon burgonyát vá­sárolunk fel a terv fölött. — Ma azért jöttünk, hogy örömmel jelentsük neked, hogy kötelezettsé­günket nemcsak teljesítettük, hanem 590 vagonnal túl is haladtuk. A ve­töburgonya felvásárlásában sem ma­radtunk hátra, hanem a tervet 1850 vagonnal túlteljesítettük. Kerületünk burgonyafelvásárlási tervét tehát egészben véve 12.440 vagonnal telje­sítettük túl. — Egyben azt is jelentjük neked, hogy elvégeztük az őszi mezei mun­kákat is a kedvezőtlen időjárás elle­nére. — Egységes földműves Szövetke­zeteink a közös munkánk során szer­zett tapasztalatoktól indíttatva át­térnek tehénistállók adaptálására és magasabb típusú EFSz-eket alakíta­nak. Azt akarjuk, hogy példás mun­kánkkal és jó eredményeinkkel ál­landóan meggyőzzük kerületünk kis­és középföldmüveseit a közös gaz­dálkodás előnyeiről az Egységes Földműves Szövetkezetekben. Tud­juk, hogy ezzel lényegesen hozzájá­rulunk a szocializmus kiépítéséhez hazánkban és a világbéke megszilár­dításához. A köztársasági elnök átvette a kü­lönféle fajtájú burgonyamintákat, amelyeket a küldöttség feldíszített kosárban nyújtott át és a küldöttség vezetőjének beszédére a következő­képpen válaszolt: — Drága barátaim, elvtársak! Mindenekelőtt szívből köszönöm nektek azt az örömteli hírt, hogy kerületetekben a burgonyafelvásárlás tervét 12.440 vagonnal túlteljesítet­tétek. Kérlek, adjátok át köszönete­met mindazoknak, akiknek ez érdeme volt, különösen az Egységes Földmű­ves Szövetkezeteknek és a kis- és középföldmüveseknek. — örömmel vettem azt a jelentés­teket is, hogy sikerrel végzitek az őszi munkákat. — Az idei őszi időjárás valóban nem kedvezett a mezei munkáknak. Ott azonban, ahol nem várták és nem várják, hogy az időjárás talán megjavul, hanem harcba szálltak a kedvezőtlen természeti viszonyokkal, ott épúgy, mint nálatok, bebizonyít­ják, hogy a feladatokat teljesíteni lehet. Ezért meg vagyok győződve, hogy azokban a kerületekben is, ame­lyekben elkéstek a vetéssel és szán­tással, megtesznek minden lehető in­tézkedést, hogy a tervet, különösen az őszi búzavetési és szántási tervet teljesítsék. — Engedjétek meg, hogy ezzel kapcsolatban egy bíráló megjegyzést tegyek. Az idei jó termés és a siker­rel végrehajtott felvásárlás a beho­zatallal együtt, amelyet szovjetúnió­beli barátaink és a népi demokrá­ciák biztosítanak, biztosítják a köz. ellátást a jövő termésig. Mindennek ellenére azonban helytelen és köny­nyelmü dolog volna, ha a behordott termést, gabonát, burgonyát, lisztet vagy kenyeret pazarolnánk. Mert minden feleslegesen eltékozolt kilo­gramm gabona, liszt vagy kenyér helyett több gabonát kell behozni. A behozott gabona helyett azonban más termékeket, nyersanyagokat és gé­peket kaphatunk, amelyek segítsé­günkre vannak a szocializmus felépí­tésében és az életszínvonal emelésé­ben. — Az idei tapasztalataitok újból igazolják, hogy a mezőgazdasági termelésben és felvásárlásban elért sikerekből főleg az Egységes Föld­műves Szövetkezetek veszik ki ré­szüket. Ezért szükséges és helyes most arra összpontosítani a figyel­münket, hogy minden kerületben, minden járásban megszilárdítsuk és biztosítsuk az EFSz-ek további fejlő­dését azzal, hogy állandóan segítjük és irányítjuk őket, különösen a ma­gasabb típusú szövetkezeteket. Kell hogy a szövetkezetek rendesen elszá­molják a munkákat tagjaikkal és ál­talában rendet teremtsenek pénzügyi gazdálkodásukban. Továbbá szüksé­ges, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetek jól felkészüljenek a jö­vő évi közös munkákra úgy, hogy a munkákat az egész évre tervezik. — Az istállók számára történő épületadaptáció most folyamatban levő akciója új alapot teremt a ma­gasabb típusú szövetkezetek megszi­lárdítására és jobb gazdasági ered­mények elérésére. B besztercebányai bányavidék másodízben szerezte me g a szovjet bányászok vándorzászlaiá 1 Gyorsabban haladunk előre, ha a szoviet bányászok tapasztalataiból merítünk A besztercebányai kerület másodízben nyerte el a szov jet bányászok zászlaját. Az októberi versenyben ez a bányavidék érte el a legjobb ered­ményeket és ezért nem volt meglepetés az, hogy ezt az értékes zászlót éppen ez a kerület viszi el ismét. Az ünnepélyes átadásra Selmecbányán jöttek össze a bányászok, a Párt és a bányaigazgatóság kiküdüttei, a tö­megszervezetek, a népi igazgatás vezetői. Teper képviselő, az országos Bá­nyászszövetség elnöke is megjelent ezen az ünnepi ülésen és többek kö­zött bevezető beszédében a következőket mondotta: ,,Az októberi hónapban a beszter­cebányai bányavidék érte el a legjobb eredményeket. A termelés tervet 106.6 %-ra teljesítették. Az egy före és egy műszakra eső teljesítményt 128%-ra emelték és a termelési költ­ségeket így 5.4%-kai csökkentették. Ezt a sikert azért érték el, mert a köz­társaság elnökének zászlajáért folyó versenybe az összes alkalmazottak 80 százaléka bekapcsolódott. Azonban a zászlóért folyó harcnak még bátrabb­nak és még erősebbnek kell lennie és e célból meg kell nyerni az összes bányászokat és műszakiakat, mert ez a nemes küzdelem a béke ügyéért, a haladásért és szocializmusért folyik. A szovjet bányászok ajándékzász­laja, amely a kommunista társadalom építői legjobbjainak zászlaja, segíte­ni fogja a besztercebányai vidék dol­gozóit is abban, hogy a szovjet bá­nyászok mintájára öntudatosan és lelkesen termeljék az ércet és a sze­net a boldogabb élet kiépítéséért. A szovjet bányászok a szénért és az ércért folytatott harcban sokkal nagyobb nehézségeket és akadályo­kat küzdenek le,, mint mi. A háború, amelyet a fasiszta barbárok vívtak a Szovjetúnió népei ellen, nagyon erősen sújtotta a szovjet bányákat. A szovjet bányászok azonban rövid időn belül legyűrték az összes nehéz­ségeket és biztosították a termelés rendszeres fokozását, mert tudatában voltak annak, hogy munkájuk és har­cuk az egiész emberiség legnemesebb céljait szolgálja. Az ötéves terv sze­rint az 1950-es évben a szénterme : lésnek 51 százalékkal kellett volna emelkednie az 1940-es színvonallal szemben. A szovjet bányászok szocia­lista munkaversenyükkel ez év első 10 hónapja alatt a háború előtti szin­vonalat már 56 százalékkal lépték túl és a szénbányászatban ezért máá­sodik helyre jutottak a világ rang­listáján. A háború által elpusztított Donyecmedence ismét dolgozik és a bányászok több szenet termelnek, mint a háború előtt és mint ameny­nyit a terv feltételezett. A moszkvai szénmedencében, amely a háborúban szintén teljesen elpusz­tult, háromszor annyi szenet vájnak most, mint a háború előtt. így dol­goznak azok a szovjet bányászok a moszkvai szénmedencében, akik ne­künk ezt a gyönyörű zászlót ajándé­kozták. A szovjet bányászok zászlaja, mondotta Teper elvtárs, állandóan fi­gyelmeztessen bennünket arra, hogy könnyebben elérjük céljainkat, ha a munkában és a harcban meríteni tu­dunk a szovjet bányászok gazdag és dicsőséges tapasztalataiból. Az elegendő vasércért és szénért folytatott nagy harcunk közepette kaptuk kézhez az URO elnökségének kritikáját, amely szövetségünknek elvtársi segítséget nyújtott, hogy ké­pesek legyünk becsülettel teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a Bányászok Napján ajánlottunk fel a Köztársaság elnökének. Az URO el­nökségének kritikáját szövetségünk munkájáról vitassák meg minden szervezetünkben, hogy így lényegesen javítani lehessen a Bányászszövetség kerületi bizottságának munkáját. Teper elvtárs beszéde után a Rosic­ko Oslaváni bányavidék bányászai­nak küldötte átadta a szovjet bányá­szok vándorzászlaját, a besztercebá­nyai vidék legjobb élmunkásainak kezébe. A besztercebányai bányavidék bá­nyászai bizonyára szívügyüknek te­kintik majd e dicsőséges zászló meg­tartását és megtesznek mindent azért, hogy a szovjet bányászok, a moszkvai bányavidék hőseinek zász­laja a besztercebányai vidék dolgo­zóinak kezében maradjon. Nyolcvan nemzet' képviselője az egész világból a Béke Hivei varsói világkongresszusán határozottan ki­jelentette: A háború nem kikerülhe­tetlen! Háborúnak nem kell lennie, a háborút megakadályozhatja a nem­zetek egyesült ereje! Hogyan lehet megakadályozni a háborút ? A háborút meg lehet akadályozni, ha minden ember, aki nem akar há­borút, hatalmas, egységes arcvona­lat alkot az ellen a maroknyi kapita­lista hatalmaskodó ellen, aki háborút akar. A varsói békekongresszus bizo­nyítéka annak, hogy ezen az alapon különféle politikai meggyőződésű, nemzetiségű és fajú, vallásfelekezetü, foglalkozású és különféle társadalmi réteghez tartozó emberek találkoz­nak. Világszerte országról országra, városról városra, házról házra ter­jed a varsói üzenet: Mindent lehet, csak akarni kell! A háborút meg leliet akadályozni, ha ez a Szovjetúnió vezetese alatt álló egységes erö a békeharcosok ak­tív frontjává alakul át, akik nem fog­ják a békét többé csak óhajtani, ha­nem azt lépésről lépésre kiharcolják. Ez azt jelenti, hogy a kapitalista oi­szágokban a dolgozó nép még jobban kifejleszti a háborús előkészületek el­leni mozgalmat, országuk fegyverke­zése, marshallizálása és fasizálása el­leni mozgalmat, még hatalmasabbá teszi országa nemzeti és allami füg­getlenségéért vívott harcát az ameri­ka imperialistákkal szemben. Ez azt jelenti, hogy a Béke Hívei a függő és gyarmati országokban nemzetük függetlenségi és szabadságharcát új győzelmekre vezetik. Ez azt jelenti, hogy a Béke Hívei a Szovjetúnióban, Kínában s a népi demokráciákban még jobban megfeszítik erejüket, hogy építő munkájukkal országukból az egész világ' békeeröinek szilárd, be­vehetetlen, győzelmes támaszát ko­vácsolják. Az egész világon minden országban házról házra terjed tehát a varsói üzenet: A békét nem várni, hanem ki­vívni kell! És mit teszünk mi? ,,Nem nézhetjük összetett kezekkel a dolgok fejlődését a világon. Fokoz­nunk kell éberségünket s a békehar­cosok arcvonalának első sorába kell állnunk. Nálunk az arcvonalnak ez az első sora a munkahelyünk.'' így felel a Béke Hívei világkongresszusának határozatára Holecska elvtárs, a dub­nicai Skoda-üzemekből és vele együtt a munkások és földművesek egész sora, akik készségesen jelentik be munka-, tehát békekötelezettség­vállalásaikat. És ugyanígy intézte felhívását ,,a falusi emberekhez, akik békét akarnak" Magdolen István fel­sőpatonyi szövetkezeti tag: „Bátran a szocializmus épitésére a falvakon, építsetek magsabb típusú EFSz-eket, mert csak így biztosíthatjuk a bé­két!" A munkások és földművesek e fel­hívása helyes. Ez bebizonyult a Béke Hívei világkongresszusán is, ahol oly nagy lelkesedéssel fogadták a trvna­vai Zatĺkaj élmunkás bcszdét, amely­építő munkánkról számolt be, amely­lyel hozzájárulunk a békéhez. A vi­lág összes nemzeteinek képviselői örülnek építő sikereinknek, mert ezek a békés építés, a béketábor sikerei. Az a lelkesedés, amellyel az egész bé­keszerető világ helyeselte építő mun­kánkat a béke megszilárdítására, kell, hogy kötelezettséget jelentsen számunkra, hogy még bátrabban és határozottabban haladjunk ezen a be­vált úton. Mi következik ebből ránk? Mindenekelőtt az a feladat, hogy meg kell gyorsítani iparunk, mező­gazdaságunk, társadalmunk átépíté­sét. A munkások számára ez azt jelen­ti: betartani a munkaváltásokat, kel­lően kihasználni a munkaidőt s a gé­pek kapacitását, valamint ismeretei­ket és tapasztalataikat, hogy a gyár még többet, jobbat és olcsóbban ter­melhessen. A mesterek és techniku­sok számára ez azt jelenti, hogy min­den téren támogassák a munkásokat, hogy érvényesüljön alkotó kezdemé­nyezésük. Azt mondhatná talán valaki: nem dolgozunk jól. vagy nem dolgozunk eleget? Vegyünk csak egy kis példát: A považskábystricai Klement Gott­wald élmunkásüzemben a normákat már megszilárdították, a tervet jól teljesítik és úgy tetszik, mintha itt már nem lehetne semmit sem javítani. De ez a felfogás helytelen! Kitűnt, hogy a munka jó felülvizsgálásával még itt is feltártak tenmelési tartalé­kokat. Természetesen ezek a tartalé­kok még máshol is mutatkoznának, mert még távolról sincs minden úgy, ahogy lennie kellene. Bátran mond­hatjuk, hogy , a Szovjetunióban, ahol a dolgozók átmentek a sztahanovi mun­kaiskolán, magas a termelékenység. És mit látunk? Továbbra is bővül az anyagmegtakarításra irányuló mozga­lom, a termelési eťjárások meggyorsí­tására irányuló törekvés, harcot foly­tatnak a hosszú raktározási időtarta­mok ellen, a nyersanyagok és árúk­gyors forgalmáért. Ezért valóba-n ne­vetségesen hat, ha némely üzemben fejüket törik a fölött hogy milyen kötelezettséget vállaljanak és d mellett pl. a raktárban sokáig áll az anyag, amelyet máshol már régen használ­hattak volna, hogy teljesítsék a tervet, vagy amikor az elosztásban vagy könnyű iparban ugyan „mindem jól megy", azonban — feleslege? számú munkaerővel, amelyeket máshol, pl. az új ipar felépítésében sokkal jobban felhasználhatnának, sokkal többeJt te­hetnének a társadalomért, a békéért s végül sajátmagukért és családjukért is, mert többet keresnének. Tehát sok a feladat és a lehetőség, csak jobban és mélyebben kell a dolgokat elemezni! Mi következik ebből a falu dolgo­zóira? Kis- és középföldműveseink erre maguk válaszolnak, amikor felszánt­ják a mezsgyéket, a földeket nagy tagokban egyesítik, amikor közös istállókat építenek, magashozamú ál­lattenyésztés számára. Ez az az út, amelyen tovább kell haladnunk, mert ez vezet a békéhez és a jóléthez. Nagy feladat vár különösen a földműves­asszonyokra és ifjúságra. Veronika Duszkievicsová, kamienkai földműves­asszony, amikor visszatért a Béke Hí­vei viágkongresszusáról, a következő­ket mondotta: — Mi, szabad országok anyái, fér­jünk oldatán fogunk dolgozni hazánk felvirágzásáért és megerősödéséért. Mindegyikünk a maga helyén meg­tesz mindent a béke győzelméért! Ez talán azt jelenti, hogy az asszonyok­nak, anyákna még nehezebben kell dolgozniok? Egyáltalán nem! Hanem arról van szó, hogy még több nő ve­gyen részt az EFSz-ek felépítésében, több gyermek legyen az óvódákban és bölcsődékben, több asszony és leány az iparban. És melyik anya ne teljesí­tené ezeket a feladatokat, ha tudja, hogy ezzel gyermdkei, családja b<A­dogságát és békéjét segít kiépíteni? A Béke Hívei világkongresszusából nem kis feladatok hárulnak azonban többi dolgozóinkra is. A hivatalnokok békekötelezettségvállalásai kell, hogy arra irányuljanak, hogv fürgén fogják elintézni az iratokat. Minden bürokra­tát ki kell pellengérezni, mint a béke­mozgalom szabotálóiát. Az elosztás, a kereskedelem, az elárusítóhelyek dol­gozóinak kötelezniök kell magukat á béke megszilárdítására azzal, hogy a fogyasztók megelégedésére fognak dolgozni. Mindenkit, minden haszonta­lan embert az elosztásban is mint né-^ pünk békemozgalmának szabotálóját kel kipellengérezni. Az összes dolgozók békeköteíezetl­ségvállalása kell, hogy legyen minden szakaszon: hogy még jobban cfolgoz­nak, mint eddig, felfedik a tartalékokat és megszilárdítsák a köztársaságot. És mi legyen azokkal, akik szándé­kosan szeretnének hazánkban elége­detlenséget kelteni: a falusi gazdagok­3 gal, a különféle spekulánsokkal, a le­csúszott burzsoázia tagjaival? Láttuk őket a Zsingor gonosztevő bandája el­leni bűnügyben. Fényesen leleplezték őket, mint háborús uszítókat, mint né­pünk ellenségeit azoknak a szolgálatá­ban, akik új háborús vérontást szeret-" nének. Lehetünk irántuk elnézők? Hisz kiméletességünkkel éppen dolgozóink békés törekvéseit ásnók alá! Ezért a béke nevében továbbra is könyörtele­nül leleplezzük s ártalmatlanná tesszük" a dolgozók osztályellenségeit. Es kell, hogy egész népünk békekötelezettség­vállalása legyen, hogy még jobban fo­kozza az éberségei! Ezek tehát a feladataink a Béke Hí­vei világkongresszusa után, amely utunkat helyesnek bizonyította. Ezek nemcsak a kommunisták feladatai, akik mint a dolgozó nép legjobb tag­jai, a békemozgalom élén állanak ná­lunk és az egész világon. Ezek minden ember feladatai, akik békét akarnak* az egész nemzeti front feladatai. A béketábor iránti hűség próbaköve a Szovjetunióhoz való viszony. Aki a Szovjetúnió ellen van. aki nem támo­gatja a szovjet békekülpolitikát, az a béke ellen van, az háborús uszító, a nép ellensége. A békemozgalomhoz való valóban pozitív helves viszony további próbaköve nálunk a szocializ­mus építéséhez való viszonv is. Nálunk mindenkinek lehetősége nvilik bebizo­nyítani azt, hogy akarja a békéi, azzal, hogy résztvesz a szocialista tár­sadalom építésében. A békét nem várni kell. hanem ki­pán nézők! A békét nem várni-kell. hanem fit vívni!

Next

/
Thumbnails
Contents