Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)
1950-11-26 / 274. szám, vasárnap
1950 november 26 UJSZ0 Büszkeségünk a Néphadsereg Hadseregünk életének mostani időszaka nagyon jelentős a jövő kiképzési év szempontjából. A ránk váró hatalmas feladatokat akkor oldhatjuk meg zökkenőmentesen, ha már most felkészülünk és ezt a rövid időt az új kiképzési év sikerének megalapozására hasznosítjuk. Alakulatainknál ennek tudatában élnek és dolgoznak a harcosok. A parancsnok bajtársak jól tudják, hogy most van a vetés ideje. Azt is tudják, hogy: „ki mint vet, úgy arat". Ezért dolgoznak fáradhatatlanul az alapos előkészületeken. Pártpolitikai munkánk odahatott, hogy leszámolhattunk azzal a néhol jelentkező káros nézettel, amely szerint Ilyenkor természetes bizonyos lazaság. Ehelyett az a felfogás kerekedett leiül, amely a nehézségek leküzdésével, fokozott erőfeszítéssel néphadseregünk új sikereit kovácsolja. Parancsnokaink és harcosaink egyaránt arra törekszenek, hogy idejüket maradéktalanul jól kihasználják. Az idő helyes megszervezésével biztosítják, hogy a nap egyetlen percét sem töltik haszontalanul. Az idő jó kihasználása parancsnokainktól merész kezdeményezőkészséget és nem utolsó sorban rugalmasságot követel. A nap minden szakában a helyzetnek megfelelőeen kell irányítaniok tevékenységüket. A nagy gondossággal elkészített kiképzési tervek maradéktalan végrehajtása mellett legalább ekkora figyelmet szenteljünk a körletrendre és a rendszeres anyagkarbantartásra. A pártpolitikai munkának a szervezetszerű foglalkozások alátámasztása melett a szabadidő alapos kihasználására is gondolnia kell. Ezzel biztosítsuk szakmai és ideológiai képzettségünk színvonalának szakadatlan emelését. Tekintsük ennek a időszaknak minden feladatát Is igazi harcfeladatnak. Harcoljunk a sikerért úgy, hogy mostani munkánk eredményei hosszú időn át gyümölcsöket teremjenek az új kiképzési évben. JO PARANCSNOKOK AKARUNK LENNI. A tisztes iskolákra a munkások, kisés középföldművesek, valamint a dolgozó értelmiség legérdemesebb és legfejlettebb fiait válogatjuk ki, akik bebizonyították a munkásosztály harci elvei iránti hűségüket és odaadásukat. Az iskolára önként jelentkezett katonák felfogták a katonai szak- és politikai képzettség toyábbi elmélyítésének jelentőségét. „Jó parancsnokok akarunk lenni" — hangzottak a kötelezettségvállalások a századból való elinduláskor. Most készülődnek az iskolákra. Ismételgetik az átvett gyakorlóanyagot, tanulmányozzák a politikai irodalmat, hogy valóban jól felkészüljenek. Mikula elvtárs újonckatona, civil életében lakatos, így nyilatkozott: „Az iskolának nagyen örülök és szeretnék a katonaságnál maradni. Mesterségemtől ugyan nehezen fogok búcsúzni, mert szívesen dolgoztam a gyárban. Meglátom milyen eredményt érek majd el az iskolán" Króupa elvtárs az Ifjúsági Szövetség tagja, élmunkás szintén jelentkezett a tisztes iskolára. Azt mondja, hogy a tisztes iskolán sokat kell tanulnia, hogy továbbmehessen az altiszti iskolára. Krba újonc, aki civú életében bányász volt, ezt mondja: „Jó parancsnok akarok lenni, hogy példás katonákat nevelhessek. Tanulnunk kell, mert csak Igy fokozhatjuk hadseregünk harcképesA magyar nemzetiségű katona-bajtársak Is szép számmal jelentkeztek a tisztes iskolába. A legjobbak közülük már az alapkiképzésnél megmutatták képességeiket és a további katonai képzéshez való kedvüket. Ezek a katonák kihasználtak a parancsnokok, oktatók, pártemberek és Ifjúsági Szövetség nyújtotta lehetőségeket. Szorgalmasan tanultak szlovákul és ma már annyit tudnak, hogy elvégezhetik a tisztes iskolát. Ilyen katona például Chudik közkatona, aki az alapkiképzésnél a, legjobbak egyike volt. Kedve volt parancsnokká válni, de félt a tanulástól, mert nem tudott szlovákul. Arra törekedett, hogy ezt a hiányt kiküszöbölje. Ma már Így nyilatkozik: „örülök, hogy a tisztes iskolába kerültem. Tovább akarok tanulni és a katonáskodás idejét arra akarom felhasználni, hogy minél többet tanuljak. Hogy eddig aránylag kevés magyar nemzetiségű katona jelentkezett a tisztes iskolákra, ennek főleg az az oka, tisztes iskolákra, ennek főleg az az oka, hogy mi magyar nemzetiségűek még nem tudatosítottuk eléggé, hogy az új népi hadseregben szolgálunk, amelybein a magyar fiúk teljesen egyenrangúak a szlovák és cseh elvtársakkal. Ferenci, Tatai és Spalek magyar nemzetiségű közkatonák szintén jelentkeztek a tisztes iskolára. Ferenci közkatona a kérdésre, hogy miért megy a tisztes iskolára, ezt felelte: „Munkásember vagyok és kötelességem. hogy jó katona legyek. Kedvem van hozzá és ve'em együtt minden helyes gondolkozású bajtársam kihasználja a dolgozó nép nyújtotta lehetőségeket. Hogy jó parancsnok legyen belőlem, már ma fokozott figyelmet kel! szentelnem a tanulásnak. Sutor őrvezető, a szoba parancsnoka és oktatója elégedett a fiúkkal. Arra törekszünk — mondja —, hogy a fiúkból jó együttest neveljünk. Remélem. ho'ry e feladatot teljesítjük. A katonák szilárd elhatározása és a parancsnokok, oktatók, pártemberek és Ifjúsági Szövetségi tagok gondoskodása biztosíték arra, hogy a tisztes iskolákra jelentkezett katonákból jó parancsnokok lesznek. Minden egyes embertől függ, hogy milyen lesz az fi békeharc minden nemzet legfőbb feladata A Béke Híveinek II. Világkongresszusa a nemzetek békevágyának hatalmas megnyilatkozása volt. Az egész világ nagy figyelemmel kísérte a kongresszus munkáját, amelynek folyamán a békeszerető emberiség hatalmas érővel hallatta hangját Nyolcvan állam nemzeteinek képviselői közös nyelven beszéltek itt — a béke és a békés együttműködés nyelvén. A kongresszus lefolyása bebizonyította, milyen mélyen áthatja mind en ország néprétegeit az a meggyőződés, hogy a békéért folyó harc a világ minden nemzetének feladata, hogy a békét meg lehet védeni, hogy az imperialisták hazudnak, amikor azt állítják, hogy a háború elkerülhetetlen. De, hogy a békét megvédhessük, a béke védőinek még nagyobb erőfeszítést kell kifejteniök, még egységesebben kell felzárkózniok és jobban szerv ezkednlök. Az egész világon a jóakaratú embereknek még nagyobb éberségére van szükség. A szovjet nép, mely Lenin és Sztá- lágkongresszus történelmi határozalin pártjának Vezetésével építi a kommunizmust, a legnagyobb megelégedéssel fogadta a inásodik Békevitát, — írja a moszkvai Pravda „A békeharc minden nemzet legfőbb feladata" című kommentárjában. A varsói kongresszus lecke a háborús uszítóknak Iskola eredménye. Gyakorló köröket kell szervezni, amelyekben a katonák készülhetnek és tökéletesíthetik magukat a tananyagban. Nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik egy kissé nehezebben haladnak. Csak kölcsönös segítséggel érhető el siker. A tisztes iskola eredményes lefolyásának biztosításával elérjük, hogy öntudatos és magas harcképzettségű katonák kerülnek ki belőle. LEVELEK ÜJONCAINKTÖL. „Boldogan írhatom a helyőrségünknél szolgáló összes magyar nemzetiségű katonák nevében, hogy az a nagyszerű bánásmód, amelyben részesülünk minden várakozást felülmúl. Igazi bajtársias szellem uralkodik új népi demokratikus hadseregünkben és semmiféle súrlódás, legkevésbé pedig nemzetiségi súrlódás nincs köztünk. Fölötteseim, a fiatal tisztek már a néphadsereg tiszti iskolájáról kerültek ki és nem sajnálják szabadidejüket sem felhasználni, hogy taníthassanak minket Ml, a dolgozó nép katonái, ígérjük, hogy a legnagyobb figyelemmel és szorgalommal fogjuk az oktatást elsajátítani, hogy ezzel megmutassuk — egyek vagyunk a néppel. Tisztjeink közül főleg Nemec és Bestok hadnagy elvtársakat, továbbá Német aspiráns szakaszvezető elvtársat kell kiemelnünk, akik maguk is munkáscsaládból származnak és akiket még este féltízkor is magunk között látunk. Csak ha már tőlük telhetőleg eleget foglalkoztak a legénységgel, akkor mennek íróasztalaikhoz, hogy kidolgozzák a gyakorlati kötelességek rendszerét. Életünk sokkal szebb és könnyebb, mint a kapitalista rendszerben volt, ugyanakkor azonban fokozott felelősséget és kötelességtudást érzünk. Az oktatást kedvvel és őrömmel hallgat, juk, mert tudjuk, hogy képzettségünkkel a dolgozó nép érdekeit védjük és a békét szolgáljuk. A laktanyákban ma már az ételt sem úgy osztják, mint azelőtt, amikor belemérték a saikákba és aki kikapta adagját az félreállhatott. Ma szépen és ragyogó tisztán berendezett ebédlőkben fehér tányérokból és evőeszközökkel eszünk, minden falat ételnél forró hálával gondolunk felszabadítónkra, a Vörös Hadseregre, Sztálin, Gottwald és Široký elvtársakra, akiknek új életünket köszönhetjük. / Fazekas István közkatona." KEDVES ELVTARSAK! A magyar nemzetiségű katonák politikai és kultúrköreinek megszervezése helyőrségünknél sikerrel járt. A körökben már meg is kezdtük az oktatást és a hallgatók igen nagy érdeklődést tanúsítanak, főleg a politikai kérdések iránt. Már az első héten élénk vita fejlődött ki az ejvtársak között és úgy veszem észre, hogy nem maradunk el szlovák és cseh bajtársaink mögött. Az első két órán a katonai eskü lényegét vettük át, a további órán peľ dig a Nagy Októberi Forradalomról voit szó. Legutóbb pedig az Októberi Forradalom alkalmából kiadott hadseregparancsot tanulmányoztuk. Természetesen minden órán sajtóbeszámolót tartunk és csak aztán fogunk hozzá a tanuláshoz. Tervünk szerin' következő tananyagunk a társadalomfejlődésének története és a nemzeti?'' gi kérdés lesz. mert az érdeklődés kérdések iránt napról napra fokoz< dik. Az eredményről legközelebb kül dök beszámolót. Tolmácsolom többi magyar nemzetiségű bajtársaim üdvözletét is. Pásztor Zoltán közkatona. | 1711/y — Azt hiszem. — mondotta Pablo Neruda békeküldött, a kongresszus elnökségének tagja, — hogy a kongresszus bebizonyította, hogy a béke védőinek ereje hatalmasabb, mint az imperialistáknak a békevédők mozgalma megsemmisítésére irányuló akarata. A kongresszus igen fontos eseménye a békéért folyó harc történei-, mének. Az, hogy a kongresszuson a világ minden részébői küdöttek vannak jelem és az a tény, hogy a küldöttek a lakosság legszélesebb réte-. geit és a legkülönfélébb politikai irányzatokat képviselték, e kongreszszus munkájának és határozatainak különös jelentőséget ad. — Vannak itt katolikusok, kommunisták és pártonkívíMiek. Mindezeket az embereket eggyé forrasztja a békeakaTat. Sokan közülük óriási nehézségek leküzdésével jöttek el a kongresszusra, mint például a délamerikai küldöttek Ügy hiszem, hogy mas megnyilatkozása volt. Az egész mindazok a küldöttek, akik itt őszszejöttek, erélyesen és egyöntetűen fogják népszerűsíteni a kongresszus határozatait és harcolni fognak megvalósításukért. — Vannak pillanatok, amikor az embert pesszimizmus keríti hatalmába. De itt a kongresszuson mindanynyiunkat az optimizmus ipély érzése hatotta át. — A varsói kongresszus lecke a háborús uszítóknak! — fejezi be szavait Pablo Neruda. Minden ország kormányának egyet kell értenie a varsói kongresszus javaslataival — jelentette ki Hevlett Johnson, canterbury-i dékán, a Béke Hívei Világbizotttságának tagja, majd így folytatta nyilatkozatát: — A második békekongreisszus mnukájának rendkívül nagy a jelentősége. A mérnökök úgy számítják ki a gépek erejét, hogy femérik azt az erőt, ami működésük leállításához szükséges. Az az erő, amelynek meg kellett vollna akadályoznia a kongreszszust, abban nyilvánult meg, hogy ne|m adták meg a beutazási vízumokat és a sajtóban hazugságokat és rágalmakat terjesztettek, amelyek a békemozgalom ellen irányultak. Ez az erő, felmérhetetlenül nagy volt. Amint azonban az események meigmutatták, ez az erőkifejtés hiábavaló volt. De a kongresszus meghiúsítására kifejtett erőfeszítés mértékadója a kongreszszus hatalmas voltának, és mindannak, amit a kongresszus képvisel és amiért harcol. Teljesein azonosítom magam — mondotta Johnson — a kongresszus minden határozatával. Megfelelnek az előzőleg . hozott határozatoknak és egyszersmind logikus és értékes továbbfo!ytatói és elmélyítői azoknak. Minden ország kormányának egyet kell értenie a varsói kongresszus javaslataival. Ha bármely kormány viszszautasítja ezeket a javaslatokat, ezzel azt mutatja, hogy fél a békétől és ellenséges a magatartása iránta — mondotta befejezésül H. Johnson. Varsó hangja a nemzeteknek a béke győzelmének reményét hozza Végétért a Béke Védői második kongresszusának ülésezése — mondja Borisz Polevoj az ismert nagy szovjet író. — Azok a napok, amelyeiket a kongresszus résztvevői a kongresszuson töltöttek, a megfeszített és gyümölcsöző, munka napjai voltak. A kongresszus Varsóban, Lengyelország Sa jtónkkal a szocializmusért (Folytatás a 3. oldalról.) munista és munkáspártok tájékoztató irodájának lapja, a „Tartós békéért, népi demokráciáért" helyesen reagált az első pillanattól kezdve mindvégig, egészen a helyzet megváltozásáig az imperialisták támadására. Nem ebben az egy esetben, de minden olyan lépésnél, amikor a világ dolgozóinak békéjét a háborús uszítók, az imperialista kérnek veszélyeztetik, ez a lap az első, amely azonnal reagál, leleplezi a béke ellenségeit, mint ahogy jól emlékszünk, első volt ez a lap Tito és bandájának leleplezésénél. Éppen ezért nagyon fontos, hogy Csehszlovákia minden magyar dolgozója olvasója, előfizetője legyen a „Tartós békéért, népi demokráciiáért" című hetilapnak, éppen úgy, mint a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapjának, az U j Szónak. — Meg vagyok győződve — fejezte be zárószavát Lörincz elvtárs —, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók segítségével és közreműködésével megteremtjük azt a csehszlovákiai magyar sajtót, amely erős fegyver lesz a dolgozók kezében a béke frontján, valamint hatalmas segítséget nyújt hazánk szocialista építésében, amely egy a békével. Síxrbó Béla, fővárosában ülésezett, de állandó összeköttetésben állt a világ mind az öt részével. A kongresszus munkájáról a rádió hullámain sok nyelven számoltak be és az emberek millió: a földgömb legtávolabbi vidékein is hallgatták, hogy mi történik ezekben a napokban abban a teremben, amely igazán történelmi emlékű az ülésezés óta. Az utóbbi napokban a posta, a távírógépek, a rádió leveleket, táviratokat, rádiógrammokat hozott Varsóba, amelyeket a kongresszus elnökségének címeztek. Ez az óriási levélforgalom szemléletesen mutatja, hogy a reakciós sajtónak bizonyos országokban kifejtett rosszakaratú uszítása és némely országokban hallgatása ellenére is a kongresszus a világ közvéleménye figyelmének állandóan középpontjában állt és a világ minden egyszerű embere reményteljesen figyelte munkáját. Igen, a nemzeteik nagy békegyűlése volt ez, amely rendkívüli gyümölcsöző munkájával hozzájárult az emberiség reményeinek teljesüléséhez. A kongresszus résztvevőinek tevékenysége rendkívüli volt. A vitába 150-en jelentkeztek és egyik esti ülésezése egész másnap délig húzódott el. Bár a küldöttek természetesen fáradtak voltak, figyelmük még sem lankadt. A teremben ott voltak teljes létszámban. A hallgatók rendkívül aktíve reagáltak a szónokok beszédeire. Az esti ülésen rendkívül izgalmas jelenet folyt le. A békeharcosok egyik legaktívabb tagjáé, Paul Robensoné volt a szó. Nem vett részt a kongresszuson, mert az amerikai hivatalok gyűlölik a Béke Védői mozgalmát, félnek tőle és ezért megtiltották, hogy Robeson elutazzék az Amerikai Egyesült Államok határain túlra. Paul Robeson beszédét grammofon-lemezről adták. Az emelvény üres volt, de a termet betöltötte az a mély hang, amelyet az egész emberiség ismer. Onnan, az Oceán másik oldaláról, abból az országból, melynek urai gyűlölik már magát a béke szót is, felhívta Robeson az emberséget, hogy harcoljon az egész világon a békéértés kérlelheietlenü! leplezze le a háborús uszítókat és szilárdítsa a Békevédők sorait Majd az emelvényről felhangzott az amerikai négerek népdala. A távollévő művészt a kongresszus küldöttei viharos tapssal ünnepelték. Ezután Robeson egy népszerű szovjet dalt énekelte, amelynek szövegét Alexej Szurkov írta. Szurkov, a költő, a szovjet békeharcosok egyik legtevékenyebbike, ott ült a teremben. És az énekes, aki nem volt jelen, akit az amerikai hivatalok visszatartottak, az ő dalát énekelte. A távollévő Paul Robenson beszéde az éljenzés, a taps egyre újabb és újabb viharalt váltotta ki. Mélyen jelképes volt ez. mert megmutatta azt, hogy semmiféle rendőri rendelkezés, sem a reakciós hivatalok terrorja, sem az üldözés nem némíthatja el a béke védőinek szavát. Szavuk a varsói teremből az egész világba elhallik, lángra lobbantja az emberek szívét és a nemzeteket reménnyel tölti el, hogy a béke az egész világon győzedelmeskedni fog. rtW MI r tlI MI MMM Mi m tt MI tHWMM ttl tW A CSEMADOK bratislava! helylcsoportjának vezetősége felkéri mindazokat a kultúrtársakat. akik eddig még nem vették át tagkönvvecskéiket, hogv (elenjenek meg minél előbb Nádler pénztárnok kultúrtársnál a Vazov-utca 2. sz. alatti kultúrhelvségben ezek átvétele céljából Hivatalos órák minden hétfőn és csütörtök este 19—21 óráig. Akár gép melleit dolgozik. akár konyhában, szívesen dicsekszik jólápolt Kezeivel. . Frisseségeról, egészségéről gondoskodik, bőrét megpuhilja a hagyományos Az amerikaiak Thorez elvtárs életére törtek — mondotta Lecoeur elvtárs, aki egy repülőgépen utazott Thorezzal Auguste Lecoeur elvtárs, a Francia Kommunista Párt Moszkvából most visszatért titkára nyilatkozatot adott a l'Humanité-nek a beteg Thorez elvtársat szállító szovjet repülőgép ellen intézett amerikai támadás körülményeiről. Lecoeur maga is együtt utazott Thorez elvtárssal a megtámadott repülőgépen. A Francia Kommunista Párt titkára kijelentette: az amerikaiak Thorez elvtárs életére törtek, ami a minden bűnre képes lelkiismeretlen kaandorok teljes erkölcsi züllésére mulat. Lecoeur kiemelte: az amerikaiaknak semmiféle vadászrepülőgépre vagy radar-készülékre nem volt szükégük ahhoz, hogv Thorez repülőgéét felismerjék. Hiszen a repülőgép lig ezei méter magasságban repült, ipen Thorez egészségi állapotára való "hintettél Az igazság az. hogy az merikaj vadászgép pilótája utasítást kapott: manővereivel idézze elő, hogy Thorez repülőeén^ elveszítse egyensúlyát és Így provokáljon ki szerencétlenséget. Hogy ez a szerencsétlenség nem következett be, egyedül a szovjet pilóta ügyességének köszönhető. Az amerikaiak úgv látszik abban is reménykedtek, hogv ha esetleg a szerencsétlenséget nem sikerülne kiprovokálnlok, a gyors magasságváltoztatás és a rázkódtatások végzetessé válhatnak a betegre. Ezeket a bűnös terveket azonban sikerült meghiúsítani. Lecoeur ezután megállapította: Thorez elvtársat a Szovieetúnióban a legjobb körülmények között kezelik és bizonyos abban, hogv hamarosan teljesen gyógyultan térhet vissza Franciaországba. ..Még egyszer teljes szívből köszönetet mondunk . a Szovjetuniónak és Sztálin elvtársnak, aki személyes érdeklődést tanúsított Thorez elvtárs kezelésének körülményei iránt" — hangsúlyozta Lecoeur. / \
