Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-26 / 274. szám, vasárnap

1950 november 26 UJSZ0 Büszkeségünk a Néphadsereg Hadseregünk életének mostani időszaka nagyon jelentős a jövő kiképzési év szempontjából. A ránk váró hatalmas feladatokat akkor oldhatjuk meg zökkenőmentesen, ha már most felkészülünk és ezt a rövid időt az új kikép­zési év sikerének megalapozására hasznosítjuk. Alakulatainknál ennek tudatában élnek és dolgoznak a harcosok. A pa­rancsnok bajtársak jól tudják, hogy most van a vetés ideje. Azt is tudják, hogy: „ki mint vet, úgy arat". Ezért dolgoznak fáradhatatlanul az alapos előkészületeken. Pártpolitikai munkánk odahatott, hogy leszámolhattunk az­zal a néhol jelentkező káros nézettel, amely szerint Ilyenkor természetes bizonyos lazaság. Ehelyett az a felfogás kerekedett leiül, amely a nehézsé­gek leküzdésével, fokozott erőfeszítéssel néphadseregünk új sikereit ková­csolja. Parancsnokaink és harcosaink egyaránt arra törekszenek, hogy idejüket maradéktalanul jól kihasználják. Az idő helyes megszervezésével biztosít­ják, hogy a nap egyetlen percét sem töltik haszontalanul. Az idő jó kihasz­nálása parancsnokainktól merész kezdeményezőkészséget és nem utolsó sorban rugalmasságot követel. A nap minden szakában a helyzetnek meg­felelőeen kell irányítaniok tevékenységüket. A nagy gondossággal elkészített kiképzési tervek maradéktalan végrehaj­tása mellett legalább ekkora figyelmet szenteljünk a körletrendre és a rend­szeres anyagkarbantartásra. A pártpolitikai munkának a szervezetszerű foglalkozások alátámasztása melett a szabadidő alapos kihasználására is gondolnia kell. Ezzel biztosítsuk szakmai és ideológiai képzettségünk színvonalának szakadatlan emelését. Tekintsük ennek a időszaknak minden feladatát Is igazi harcfeladatnak. Harcoljunk a sikerért úgy, hogy mostani munkánk eredményei hosszú időn át gyümölcsöket teremjenek az új kiképzési évben. JO PARANCSNOKOK AKARUNK LENNI. A tisztes iskolákra a munkások, kis­és középföldművesek, valamint a dol­gozó értelmiség legérdemesebb és legfejlettebb fiait válogatjuk ki, akik bebizonyították a munkásosztály harci elvei iránti hűségüket és odaadásukat. Az iskolára önként jelentkezett kato­nák felfogták a katonai szak- és poli­tikai képzettség toyábbi elmélyítésé­nek jelentőségét. „Jó parancsnokok akarunk lenni" — hangzottak a köte­lezettségvállalások a századból való elinduláskor. Most készülődnek az is­kolákra. Ismételgetik az átvett gya­korlóanyagot, tanulmányozzák a poli­tikai irodalmat, hogy valóban jól fel­készüljenek. Mikula elvtárs újonckatona, civil életében lakatos, így nyilatkozott: „Az iskolának nagyen örülök és szeretnék a katonaságnál maradni. Mestersé­gemtől ugyan nehezen fogok búcsúzni, mert szívesen dolgoztam a gyárban. Meglátom milyen eredményt érek majd el az iskolán" Króupa elvtárs az Ifjúsági Szövetség tagja, élmun­kás szintén jelentkezett a tisztes isko­lára. Azt mondja, hogy a tisztes isko­lán sokat kell tanulnia, hogy tovább­mehessen az altiszti iskolára. Krba újonc, aki civú életében bányász volt, ezt mondja: „Jó parancsnok akarok lenni, hogy példás katonákat nevel­hessek. Tanulnunk kell, mert csak Igy fokozhatjuk hadseregünk harcképes­A magyar nemzetiségű katona-baj­társak Is szép számmal jelentkeztek a tisztes iskolába. A legjobbak közülük már az alapkiképzésnél megmutatták képességeiket és a további katonai képzéshez való kedvüket. Ezek a ka­tonák kihasználtak a parancsnokok, oktatók, pártemberek és Ifjúsági Szö­vetség nyújtotta lehetőségeket. Szor­galmasan tanultak szlovákul és ma már annyit tudnak, hogy elvégezhetik a tisztes iskolát. Ilyen katona például Chudik közkatona, aki az alapkikép­zésnél a, legjobbak egyike volt. Kedve volt parancsnokká válni, de félt a ta­nulástól, mert nem tudott szlovákul. Arra törekedett, hogy ezt a hiányt kiküszöbölje. Ma már Így nyilatko­zik: „örülök, hogy a tisztes iskolába ke­rültem. Tovább akarok tanulni és a katonáskodás idejét arra akarom fel­használni, hogy minél többet tanuljak. Hogy eddig aránylag kevés magyar nemzetiségű katona jelentkezett a tisztes iskolákra, ennek főleg az az oka, tisztes iskolákra, ennek főleg az az oka, hogy mi magyar nem­zetiségűek még nem tudatosítot­tuk eléggé, hogy az új népi hadsereg­ben szolgálunk, amelybein a magyar fiúk teljesen egyenrangúak a szlovák és cseh elvtársakkal. Ferenci, Tatai és Spalek magyar nemzetiségű közkatonák szintén je­lentkeztek a tisztes iskolára. Ferenci közkatona a kérdésre, hogy miért megy a tisztes iskolára, ezt felelte: „Munkásember vagyok és kötelessé­gem. hogy jó katona legyek. Kedvem van hozzá és ve'em együtt minden helyes gondolkozású bajtársam kihasz­nálja a dolgozó nép nyújtotta lehető­ségeket. Hogy jó parancsnok legyen belőlem, már ma fokozott figyelmet kel! szentelnem a tanulásnak. Sutor őrvezető, a szoba parancsnoka és oktatója elégedett a fiúkkal. Arra törekszünk — mondja —, hogy a fiúkból jó együttest neveljünk. Remé­lem. ho'ry e feladatot teljesítjük. A katonák szilárd elhatározása és a parancsnokok, oktatók, pártemberek és Ifjúsági Szövetségi tagok gondosko­dása biztosíték arra, hogy a tisztes iskolákra jelentkezett katonákból jó parancsnokok lesznek. Minden egyes embertől függ, hogy milyen lesz az fi békeharc minden nemzet legfőbb feladata A Béke Híveinek II. Világkongresszusa a nemzetek békevágyának hatal­mas megnyilatkozása volt. Az egész világ nagy figyelemmel kísérte a kon­gresszus munkáját, amelynek folyamán a békeszerető emberiség hatalmas érővel hallatta hangját Nyolcvan állam nemzeteinek képviselői közös nyelven beszéltek itt — a béke és a békés együttműködés nyelvén. A kongresszus lefolyása bebizo­nyította, milyen mélyen áthatja mind en ország néprétegeit az a meggyő­ződés, hogy a békéért folyó harc a világ minden nemzetének feladata, hogy a békét meg lehet védeni, hogy az imperialisták hazudnak, amikor azt állítják, hogy a háború elkerülhetetlen. De, hogy a békét megvédhessük, a béke védőinek még nagyobb erőfeszítést kell kifejteniök, még egységeseb­ben kell felzárkózniok és jobban szerv ezkednlök. Az egész világon a jóaka­ratú embereknek még nagyobb éberségére van szükség. A szovjet nép, mely Lenin és Sztá- lágkongresszus történelmi határoza­lin pártjának Vezetésével építi a kommunizmust, a legnagyobb megelé­gedéssel fogadta a inásodik Békevi­tát, — írja a moszkvai Pravda „A békeharc minden nemzet legfőbb fel­adata" című kommentárjában. A varsói kongresszus lecke a háborús uszítóknak Iskola eredménye. Gyakorló köröket kell szervezni, amelyekben a katonák készülhetnek és tökéletesíthetik ma­gukat a tananyagban. Nem szabad meg­feledkezni azokról sem, akik egy kissé nehezebben haladnak. Csak kölcsönös segítséggel érhető el siker. A tisztes iskola eredményes lefolyásának bizto­sításával elérjük, hogy öntudatos és magas harcképzettségű katonák kerül­nek ki belőle. LEVELEK ÜJONCAINKTÖL. „Boldogan írhatom a helyőrségünk­nél szolgáló összes magyar nemzeti­ségű katonák nevében, hogy az a nagyszerű bánásmód, amelyben része­sülünk minden várakozást felülmúl. Igazi bajtársias szellem uralkodik új népi demokratikus hadseregünkben és semmiféle súrlódás, legkevésbé pedig nemzetiségi súrlódás nincs köztünk. Fölötteseim, a fiatal tisztek már a néphadsereg tiszti iskolájáról kerültek ki és nem sajnálják szabadidejüket sem felhasználni, hogy taníthassanak minket Ml, a dolgozó nép katonái, ígérjük, hogy a legnagyobb figyelemmel és szorgalommal fogjuk az oktatást elsa­játítani, hogy ezzel megmutassuk — egyek vagyunk a néppel. Tisztjeink közül főleg Nemec és Bestok hadnagy elvtársakat, továbbá Német aspiráns szakaszvezető elvtár­sat kell kiemelnünk, akik maguk is munkáscsaládból származnak és akiket még este féltízkor is magunk között látunk. Csak ha már tőlük telhetőleg eleget foglalkoztak a legénységgel, akkor mennek íróasztalaikhoz, hogy kidolgozzák a gyakorlati kötelességek rendszerét. Életünk sokkal szebb és könnyebb, mint a kapitalista rendszerben volt, ugyanakkor azonban fokozott felelős­séget és kötelességtudást érzünk. Az oktatást kedvvel és őrömmel hallgat, juk, mert tudjuk, hogy képzettségünk­kel a dolgozó nép érdekeit védjük és a békét szolgáljuk. A laktanyákban ma már az ételt sem úgy osztják, mint azelőtt, amikor belemérték a saikákba és aki kikapta adagját az félreállhatott. Ma szépen és ragyogó tisztán berendezett ebéd­lőkben fehér tányérokból és evőesz­közökkel eszünk, minden falat ételnél forró hálával gondolunk felszabadí­tónkra, a Vörös Hadseregre, Sztálin, Gottwald és Široký elvtársakra, akik­nek új életünket köszönhetjük. / Fazekas István közkatona." KEDVES ELVTARSAK! A magyar nemzetiségű katonák politikai és kultúrköreinek megszerve­zése helyőrségünknél sikerrel járt. A körökben már meg is kezdtük az ok­tatást és a hallgatók igen nagy ér­deklődést tanúsítanak, főleg a politikai kérdések iránt. Már az első héten élénk vita fejlő­dött ki az ejvtársak között és úgy veszem észre, hogy nem maradunk el szlovák és cseh bajtársaink mögött. Az első két órán a katonai eskü lé­nyegét vettük át, a további órán peľ dig a Nagy Októberi Forradalomról voit szó. Legutóbb pedig az Októberi Forradalom alkalmából kiadott had­seregparancsot tanulmányoztuk. Ter­mészetesen minden órán sajtóbeszá­molót tartunk és csak aztán fogunk hozzá a tanuláshoz. Tervünk szerin' következő tananyagunk a társadalom­fejlődésének története és a nemzeti?'' gi kérdés lesz. mert az érdeklődés kérdések iránt napról napra fokoz< dik. Az eredményről legközelebb kül dök beszámolót. Tolmácsolom többi magyar nemzeti­ségű bajtársaim üdvözletét is. Pásztor Zoltán közkatona. | 1711/y — Azt hiszem. — mondotta Pablo Neruda békeküldött, a kongresszus elnökségének tagja, — hogy a kon­gresszus bebizonyította, hogy a béke védőinek ereje hatalmasabb, mint az imperialistáknak a békevédők mozgal­ma megsemmisítésére irányuló akara­ta. A kongresszus igen fontos ese­ménye a békéért folyó harc történei-, mének. Az, hogy a kongresszuson a világ minden részébői küdöttek van­nak jelem és az a tény, hogy a kül­döttek a lakosság legszélesebb réte-. geit és a legkülönfélébb politikai irányzatokat képviselték, e kongresz­szus munkájának és határozatainak különös jelentőséget ad. — Vannak itt katolikusok, kommu­nisták és pártonkívíMiek. Mindezeket az embereket eggyé forrasztja a békeakaTat. Sokan közülük óriási ne­hézségek leküzdésével jöttek el a kongresszusra, mint például a délame­rikai küldöttek Ügy hiszem, hogy mas megnyilatkozása volt. Az egész mindazok a küldöttek, akik itt ősz­szejöttek, erélyesen és egyönte­tűen fogják népszerűsíteni a kon­gresszus határozatait és harcolni fog­nak megvalósításukért. — Vannak pillanatok, amikor az embert pesszimizmus keríti hatalmá­ba. De itt a kongresszuson mindany­nyiunkat az optimizmus ipély érzése hatotta át. — A varsói kongresszus lecke a háborús uszítóknak! — fejezi be sza­vait Pablo Neruda. Minden ország kormányának egyet kell értenie a varsói kongresszus javaslataival — jelentette ki Hevlett Johnson, can­terbury-i dékán, a Béke Hívei Világ­bizotttságának tagja, majd így foly­tatta nyilatkozatát: — A második békekongreisszus mnukájának rendkívül nagy a jelen­tősége. A mérnökök úgy számítják ki a gépek erejét, hogy femérik azt az erőt, ami működésük leállításához szükséges. Az az erő, amelynek meg kellett vollna akadályoznia a kongresz­szust, abban nyilvánult meg, hogy ne|m adták meg a beutazási vízumokat és a sajtóban hazugságokat és rágal­makat terjesztettek, amelyek a béke­mozgalom ellen irányultak. Ez az erő, felmérhetetlenül nagy volt. Amint azonban az események meigmutatták, ez az erőkifejtés hiábavaló volt. De a kongresszus meghiúsítására kifejtett erőfeszítés mértékadója a kongresz­szus hatalmas voltának, és mindan­nak, amit a kongresszus képvisel és amiért harcol. Teljesein azonosítom magam — mondotta Johnson — a kongresszus minden határozatával. Megfelelnek az előzőleg . hozott határozatoknak és egyszersmind logikus és értékes to­vábbfo!ytatói és elmélyítői azoknak. Minden ország kormányának egyet kell értenie a varsói kongresszus ja­vaslataival. Ha bármely kormány visz­szautasítja ezeket a javaslatokat, ez­zel azt mutatja, hogy fél a békétől és ellenséges a magatartása iránta — mondotta befejezésül H. Johnson. Varsó hangja a nemzeteknek a béke győzelmének reményét hozza Végétért a Béke Védői második kongresszusának ülésezése — mondja Borisz Polevoj az ismert nagy szov­jet író. — Azok a napok, amelyeiket a kongresszus résztvevői a kongresszu­son töltöttek, a megfeszített és gyü­mölcsöző, munka napjai voltak. A kon­gresszus Varsóban, Lengyelország Sa jtónkkal a szocializmusért (Folytatás a 3. oldalról.) munista és munkáspártok tájékozta­tó irodájának lapja, a „Tartós béké­ért, népi demokráciáért" helyesen reagált az első pillanattól kezdve mindvégig, egészen a helyzet megvál­tozásáig az imperialisták támadásá­ra. Nem ebben az egy esetben, de minden olyan lépésnél, amikor a vi­lág dolgozóinak békéjét a háborús uszítók, az imperialista kérnek veszé­lyeztetik, ez a lap az első, amely azonnal reagál, leleplezi a béke ellen­ségeit, mint ahogy jól emlékszünk, első volt ez a lap Tito és bandájának leleplezésénél. Éppen ezért nagyon fontos, hogy Csehszlovákia minden magyar dolgozója olvasója, előfizető­je legyen a „Tartós békéért, népi de­mokráciiáért" című hetilapnak, ép­pen úgy, mint a csehszlovákiai ma­gyar dolgozók napilapjának, az U j Szónak. — Meg vagyok győződve — fejezte be zárószavát Lörincz elvtárs —, hogy a csehszlovákiai magyar dolgo­zók segítségével és közreműködésével megteremtjük azt a csehszlovákiai magyar sajtót, amely erős fegyver lesz a dolgozók kezében a béke front­ján, valamint hatalmas segítséget nyújt hazánk szocialista építésében, amely egy a békével. Síxrbó Béla, fővárosában ülésezett, de állandó összeköttetésben állt a világ mind az öt részével. A kongresszus munkájá­ról a rádió hullámain sok nyelven számoltak be és az emberek millió: a földgömb legtávolabbi vidékein is hall­gatták, hogy mi történik ezekben a napokban abban a teremben, amely igazán történelmi emlékű az ülésezés óta. Az utóbbi napokban a posta, a táv­írógépek, a rádió leveleket, távirato­kat, rádiógrammokat hozott Varsóba, amelyeket a kongresszus elnökségé­nek címeztek. Ez az óriási levélforga­lom szemléletesen mutatja, hogy a reakciós sajtónak bizonyos országok­ban kifejtett rosszakaratú uszítása és némely országokban hallgatása elle­nére is a kongresszus a világ közvé­leménye figyelmének állandóan közép­pontjában állt és a világ minden egy­szerű embere reményteljesen figyelte munkáját. Igen, a nemzeteik nagy békegyűlése volt ez, amely rendkívüli gyümölcsöző munkájával hozzájárult az emberiség reményeinek teljesüléséhez. A kongresszus résztvevőinek tevé­kenysége rendkívüli volt. A vitába 150-en jelentkeztek és egyik esti ülé­sezése egész másnap délig húzódott el. Bár a küldöttek természetesen fárad­tak voltak, figyelmük még sem lan­kadt. A teremben ott voltak teljes létszámban. A hallgatók rendkívül ak­tíve reagáltak a szónokok beszédeire. Az esti ülésen rendkívül izgalmas je­lenet folyt le. A békeharcosok egyik legaktívabb tagjáé, Paul Robensoné volt a szó. Nem vett részt a kon­gresszuson, mert az amerikai hivata­lok gyűlölik a Béke Védői mozgalmát, félnek tőle és ezért megtiltották, hogy Robeson elutazzék az Amerikai Egyesült Államok határain túlra. Paul Robeson beszédét grammofon-lemezről adták. Az emelvény üres volt, de a termet betöltötte az a mély hang, amelyet az egész emberiség ismer. Onnan, az Oceán másik oldaláról, abból az országból, melynek urai gyű­lölik már magát a béke szót is, fel­hívta Robeson az emberséget, hogy harcoljon az egész világon a békéért­és kérlelheietlenü! leplezze le a hábo­rús uszítókat és szilárdítsa a Béke­védők sorait Majd az emelvényről felhangzott az amerikai négerek népdala. A távol­lévő művészt a kongresszus küldöttei viharos tapssal ünnepelték. Ezután Robeson egy népszerű szovjet dalt éne­kelte, amelynek szövegét Alexej Szur­kov írta. Szurkov, a költő, a szovjet békeharcosok egyik legtevékenyebbi­ke, ott ült a teremben. És az énekes, aki nem volt jelen, akit az amerikai hivatalok visszatartottak, az ő dalát énekelte. A távollévő Paul Robenson beszéde az éljenzés, a taps egyre újabb és újabb viharalt váltotta ki. Mélyen jel­képes volt ez. mert megmutatta azt, hogy semmiféle rendőri rendelkezés, sem a reakciós hivatalok terrorja, sem az üldözés nem némíthatja el a béke védőinek szavát. Szavuk a varsói teremből az egész világba elhallik, lángra lobbantja az emberek szívét és a nemzeteket reménnyel tölti el, hogy a béke az egész világon győzedelmes­kedni fog. rtW MI r tlI MI MMM Mi m tt MI tHWMM ttl tW A CSEMADOK bratislava! helyl­csoportjának vezetősége felkéri mind­azokat a kultúrtársakat. akik eddig még nem vették át tagkönvvecskéi­ket, hogv (elenjenek meg minél előbb Nádler pénztárnok kultúrtársnál a Vazov-utca 2. sz. alatti kultúrhelvség­ben ezek átvétele céljából Hivatalos órák minden hétfőn és csütörtök este 19—21 óráig. Akár gép melleit dolgo­zik. akár konyhában, szí­vesen dicsekszik jólápolt Kezeivel. . Frisseségeról, egészségéről gondosko­dik, bőrét megpuhilja a hagyományos Az amerikaiak Thorez elvtárs életére törtek — mondotta Lecoeur elvtárs, aki egy repülőgépen utazott Thorezzal Auguste Lecoeur elvtárs, a Francia Kommunista Párt Moszkvából most visszatért titkára nyilatkozatot adott a l'Humanité-nek a beteg Thorez elv­társat szállító szovjet repülőgép ellen intézett amerikai támadás körülmé­nyeiről. Lecoeur maga is együtt uta­zott Thorez elvtárssal a megtámadott repülőgépen. A Francia Kommunista Párt titkára kijelentette: az amerikaiak Thorez elv­társ életére törtek, ami a min­den bűnre képes lelkiismeretlen ka­andorok teljes erkölcsi züllésére mu­lat. Lecoeur kiemelte: az amerikaiak­nak semmiféle vadászrepülőgépre vagy radar-készülékre nem volt szük­égük ahhoz, hogv Thorez repülőgé­ét felismerjék. Hiszen a repülőgép lig ezei méter magasságban repült, ipen Thorez egészségi állapotára való "hintettél Az igazság az. hogy az merikaj vadászgép pilótája utasítást kapott: manővereivel idézze elő, hogy Thorez repülőeén^ elveszítse egyen­súlyát és Így provokáljon ki szeren­cétlenséget. Hogy ez a szerencsétlen­ség nem következett be, egyedül a szovjet pilóta ügyességének köszön­hető. Az amerikaiak úgv látszik abban is reménykedtek, hogv ha esetleg a szerencsétlenséget nem sikerülne ki­provokálnlok, a gyors magasságvál­toztatás és a rázkódtatások végzetes­sé válhatnak a betegre. Ezeket a bűnös terveket azonban sikerült meghiúsítani. Lecoeur ezután megállapította: Tho­rez elvtársat a Szovieetúnióban a leg­jobb körülmények között kezelik és bizonyos abban, hogv hamarosan tel­jesen gyógyultan térhet vissza Fran­ciaországba. ..Még egyszer teljes szívből kö­szönetet mondunk . a Szovjetuniónak és Sztálin elvtársnak, aki személyes érdeklődést tanúsított Thorez elvtárs kezelésének körülményei iránt" — hangsúlyozta Lecoeur. / \

Next

/
Thumbnails
Contents