Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-26 / 274. szám, vasárnap

1950 november 26 U J SZO A vita oly érdekes és változatos volt, hogy az éjféli órákig elhúzódott, de senkinek még eszébe sem jutott, hogy elhagyja helyét. Az értékes est bebizonyította, hogy Kassa városa továbbra is őrzi régi szocialista hagyományait és olyan elvtársak szállnak síkra a szocialista kultúráért és a szocialista sajtóért, akik áttörik a közönyt és fásultságot, amely a kassai üzemi munkásságot látszólag hatalmába kerítette. A sajtóest megnyitása Az ülést dr. Perényi elvtárs, a helyi CSEMADOK elnöke nyitotta meg. Párszavas bevezetésében üdvözölte Fábry elvtársat, a Központi Pártbizottság tagját, Lőrincz elvtársat, az Uj Szó főszerkesztőjét és a jelenlevő közönséget. Röviden rámutatott ennek a gyűlésnek a célkitűzésére és kérte a jelenlévőket, hogy véleményükkel és közreműködésükkel járuljanak hozzá a szocialista sajtó megerősítéséhez. Ezután a CsISz fiataljai a katonákkal együtt műsorszámokkal, orosz, szlovák és magyar népdalokkal, szavalatokkal léptek felA fiatalok fegyelmezett előadásmódjukkal elevenséget vittek a közönség közé. Egy-egy szám utón felhangzott e taps és ez a taps akkor érte el csúcspontját, amikor a nyolcesztendős Dénes Évi elszavalta Petőfi „A SAJTÓNKKAL A SZOCIALIZMUSÉRT Jla p ja in U h i t) afása hazánk szocialista ügyét szolgálni A sajtóösszejövetel, amely Kassán azt a célt kívánta szolgálni, hogy a kassai dolgozók és a szocialista sajtó között SZOTOS kapcsolatot teremtsen, úgy zajlott le, hogy az üzemi dolgozók képviselőinek a zöme nem volt, jelen. Ezért a felületes szervezőmunkáért tisztán a CSEMADOK helyiszervezetének vezetőségét terheli a felelősség. A CSEMADOK eljuttatta ugyan az üzemekbe a sajtóankétról szóló nyomtatványokat, de arról nem gondoskodott idejekorán, hogy villámgyűléseken megmagyarázza a munkásságnak a sajtóest fontosságát. Érthető, hogy ilyen körülmények között csak azok jelentek meg, akik tényleg szívükön viselik Kassa városában a magyar szocialista sajtó ügyét. A „Veritas" helyiségében a jelenlevők alig töltötték meg a fél termet, mégis olyan heves és élénk vita fejlődött ki az est folyamán, hogy azok, akik tájékozatlanságból vagy közönyből távolmaradtak, őszintén sajnálhatják, hogy nem voltak jelen ennél a drámaian izgalmas eszmecserénél, amikor a kassai dolgozók nyiitan megmondották, mit kívánnak az U j Szótól és általában a szocialista sajtótól. szabadsághoz" című költeményét. Amikor a varázsos gyermekhang azt szavalta „És lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni vagy diadalt nyerni", akkor eláradt a teremben Petőfi derűje, hite és szabadságszeretete. Lőrincz főszerkesztő elvtárs beszéde már ebben a légkörben hangzott el. Felszólalását így kezdte: — Kedves elvtársak és kultúrtársak! Most, hogy végignézek ezen a féligüres termen, úgy érzem, hogy másképp kell kezdenem, mint ahogy azt előre megterveztem. Megjegyzem, voltam már ilyen helyzetben. Tudniillik, amikor az Uj Szó megjelent, olyan rohamosan növekedett az előfizetők száma, hogy később, hetek múlva, amikor a közel százezres példányszám egyszerre ugyanolyan rohamosan zuhanni kezdett, hasonló zavarban voltam, mint most, itt előttetek. — És emlékszem, abban a kínos helyzetben, amikOr azt kerestem, hogy hol követtük el a hibát, egyszerre csak olvasni kezdtem a megmaradt előfizetők névsorát. És íme, kutatás közben olyan nevekre bukkantam rá, amelyek megnyugtattak, hogy helyes úton járunk. A névsorban csupa értékes élmunkás nevére bukkantam, a Furindák, a Virághok és a Nagy Istvánok neveire. Mintha fény, világosság gyúlt voln

a az agyamban, határozottan azt éreztem, hogy megnyertük a csatát. Most is, ahogy nézlek benneteket, joggal állíthatom, hogy megtörjük a jeges közönyt és igenis, eltávolítjuk a ti segítségtekkel mindazokat az akadályokat, amelyek gátolják a keletszlovákiai dolgozók és a magyar szocialista sajtó közeledését. — Az U j Szó előfizetőinek rohamos zuhanásánál jöttünk rá arra, hogy csak azok távolodtak el tőlünk, akik azt hitték, hogy a magyar dolgozók lapjában ellenzéki hangot ütünk majd meg. Mi azonban ezt nem vállaltuk, mert feltétlenül bíztunk Pártunkban és feltétlenül bíztunk G°ttivald és Široký elvtársak vezetésében. A mi bizalmunk továbbra is rendületlen Pártunk irányvonalában. — A kérdés ma az, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az U j Szóból olyan lap legyen, amely átütő erővel hat a munkásságra. Nos, mi erre azt feleljük, hogy minél több munkás- és parasztlevelezőt kell bevonnunk a lap szerkesztésébe. Csakis ők azok, akik hivatva vannak arra, hogy az Új Szó teljesítse feladatát E célból állandó kutatásokat végzünk üzemeinkben, hogy ráakadjunk öntudatos munkásainkra és hogy felnevelhessük az új szerkesztőgárdát. Csak egy esetet említek itt meg. Mult évben felvettünk egy parasztgyereket a kiadóhivatalba mint altisztet és ma azt mondhatom, hogy minden reményünk megvan arra, hogy ebből a gyerekből az Uj Szó kiváló munkatársa lesz. Ma ott tanul szorgalmasan az újságíróiskolában huszadmagával munkás- és parasztifjak között. A húsz fiatal között egyetlenegy sincs a kassai üzemekből, holott Kassa gazdag iparváros. Nos, mi most ezt helyre akarjuk hozni. Mi azt akarjuk, hogy a kassai üzemi munkások segítsenek bennünket. Mi jól tudjuk, hogy az Uj Szó még nem az a lap, amilyennek lennie kéne, de azzá válhat, ha a kassai munkások és Kassa környékének a parasztjai is hozzájárulnak a lap fejlődéséhez. Lőrincz Gyula főszerkesztő végül arr

a kéri a jelenlévőket, hogy szóljanak hozzá, miként, milyen módszerekkel lehetne elősegíteni a sajtó terjesztését és fejlődését. Mosolyogva teszi hozzá, hogy lehetőleg ne névtelenül szóljanak hozzá, mert Kassáról eddig csak egy névtelen levélíró jelentkezett rendszeresen, de az is reakciós nézetekkel. Ez a levélíró isabbahagyta az utóbbi időben szorgalmas működését. Holott levelei révén pontos képet kaptunk a reakció „reményeiről". Nilván az a helyzet, hogy az utóbbi időben megcsappantak ezek a remények, ami a többi, egyre gyérebben jelentkező névtelen levélíróknál is tapasztalható. A vitaest kezdetét veszi Az első felszólaló Stein elvtárs volt, aki hangsúlyozottan rámutatott arra, hogy az Uj Szó kassai gyérszámú elterjedésének okát abban látja, hogy az emberek közönyösek és nincsenek eléggé felvilágosítva. Szemléltető példával bizonyítja állítását. A múltkor ugyanis felkért egy jómódú polgárt, hogy terjessze az Uj Szót. A polgár erre azt válaszolta, hogy minek is terjessze ezt a lapot, ha abban soha sincsen kultúra, hanem állandóan az üzemekről és az Egységes Földműves Szövetkezetekről ír. Azonkívül — mondotta a polgár — híreket sem közöl. Stein elvtárs erre megkérdezte őt, vájjon tud-e arról, hogy a városban most egy nagy üzemet nyitottak meg ünnepélyes keretek között. A jómódú polgár csodálkozását fejezte ki és azt válaszolta, hogy ő erről mitsem tud_ Nos — fejezte be gúnyosan Stein elvtárs —, az a kérdés merül fel most, hogy mit tegyünk? Terjesszük-e azt a kultúrát, amit ez az úr kíván, avagy hirdessük továbbra is az ötéves tervet? Semmi kétség, hogy az utóbbi mellett döntünk. Mert a többtermelés életszínvonalunkat emeli. Bizonyítja ezt a számtalan új üzem, iskola, egyetem, kultúr- és gyermekotthon. Éppen ezért én magamra vállalom huszonöt előfizető megszerzését az Uj Szónak és kérem a jelenlevőket, hogy hasonlóképp cselekedjenek. A második felszólaló Fábry István elvtárs volt. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy a füleki dolgozók magatartása bizonyítja azt, hogy az U j Szó helyes úton halad s a Stein elvtárstól felhozottak pedig azt bizonyítják, hogy a polgárság még mindig habozik, még mindig nem ismerte föl azt a fontos tényt, hogy a munkásosztály ép úgy biztosítja a polgárság megélhetését, mint minden dolgozóét. Fábry elvtárs ezután a szovjet példára hivatkozik, ahol már aktivizálták a polgárságot. Tehát itt is végbe kell mennie ennek a folyamatnak, mert az, aki nem szolgálja cselekvően az építőmunkát, az előbb-utóbb az ellentáborba kerül. Fábry István végül a következő szavakkal fejezi be hozzászólását: A szocialista sajtó vezet, szervez és tanít A dolgozók lapja akkor lesz teljesen a miénk, ha nemcsak olvasni fogjuk, hanem elősegítjük a fejlődését isEz pedig csak úgy lehetséges, ha mi magunk is beküldjük az üzemeinkből az újságba eredményes munkánkról szóló beszámolóinkat. Tehát a dolgozók lapját maguknak a dolgozóknak kell írniok. És itt végül hangsúlyoznom kell, hogy nem arról van szó, hogy magyar-e vagy szlovák-e ez a lap, hanem arról, hogy szocialista legyen. Fábry István elvtárs ismételten felkéri a jelenlévőket, hogy nyiitan közöljék véleményüket, hogy mikép lehetne meggyorsítani a szocialista sajtó terjesztését és ezzel együtt megerősödését és fejlődését. Ekkor Novotný, az építkezési vállalatok élmunkása állt föl és csodálkozását fejezte ki, hogy ezen a sajtóösszejövetelen alig vannak képviselve az üzemi munkások. Meg volt győződve, hogy ilýen fontos gyűlésen zsúfolva lesz a terem munkásokkai, mert hiszen a szocialista sajtó a dolgozók érdekeit képviseli. A minap az üzem egyik gyűlésén az új Magnezitüzem egyik élmunkása panaszt emelt a szlovákiai magyar dolgozók lapja, az Uj Szó ellen, mert nem hozta le a válaszát az őt ért támadásra. Novotný úgy véli, az az élmunkás, aki most jelen van, helyesen tenné, ha panaszát előadná. Novotný felszólalása után egy percig néma, feszült csend uralkodik a teremben, aztán szólásra emelkedik Német Andor élmunkás és elmondja az Uj Szó elleni vádját. A vád arról szól, hogy az Uj Szó egyik munkatársa igazságtalanul megtámadta. Erre ö válaszolt, de levelét az Uj Szó nem közölte. Német Andor azt kívánta, hogy a hallgatóság engedje meg, hogy levelét most felolvassa. E sorok írója, aki a támadást hónapokkal ezelőtt Német ellen intézte, határozottan tiltakozott a levél felolvasása ellen. Tiltakozását azzal indokolta, hogy a levél támadásokat tartalmaz olyan elvtársak ellen, akik becsülettel teljesítik kötelességüket és éppen azért nem tartja helyesnek az ilyen levél felolvasását a nyilvánosság előtt. Lőrincz' elvtárs 'azonban Német mellett száll síkra. Az az álláspontja, hogy ez az összejövetel azt a célt szolgálja, hogy mindenki nýiltan közölje mondanivalóját, tehát Németnek joga van levelét felolvasnia. A levél felolvasásával felszínre kerültek mindazok a hibák, amelyek Német Andor magatartását jellemzik. Német nem látja a fától az erdőt Az ellenzéki magatartás, amely a háború előtt a kapitalista rendszer ellen fűtötte, ma is fűti. A levélben tisztán tárgyi tévedésekre hívja fel az ember figyelmét, de az őt ért támadások egyetlen lényeges pontjára sem válaszol érdemben. Az Uj Szó jóakaratú magatartását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Német munkáslevelét leközölte teljes egészében, amikor beszámolójában a közösség szolgálatába állította képességeit, . Mózes elvtárs felszólalásában rámutatott arra a fontos, tényre, hogy az Uj Szó már megindulásakor nem volt úgy megszervezve, ahogy kellett volna. A CSEMADOK feladata, hogy ezt a hibát helyrehozza és mind a szakszervezetben, mind az üzemekben oda kell hatnia, hogy terjesszék a magyar dolgozók lapját. Hangsúlyozza, hogy ma még csak a szervezés elején állunk, de az eredmény máris látható- Három nap leforgása alatt 50 előfizetőt szereztek és mincten remény megvan arra, hogy ezt/a számot sokszorosan megnövelik. A hiba az Uj Szó szerkesztésében egyébként ott van, hogy kevés cikke szól a kassai üzemek munkájáról. Abban is súlyos hibát lát Mózes elvtárs, hogy a lap nem érkezik pontosan az előfizetőkhöz. Egyébként a lap elárusítóinál is olyan közönyt tapasztalt, ami rendkívül meglepte. Minap például megkérdezte az egyik árusítót, hogy hány példány fogy az Uj Szóból naponta. Erre azt válaszolta, hogy húsz darab, illetve éppen annyi fogy, mint amennyit kap. Amikor kérdőre vonta, hogy miért nem rendel többet, közönyösen megvonogatta a vállát. Mózes elvtársnak az a nézete, hogy ezeken a kirívó hibákon sürgősen változtatni kell, mert csakis e hibák eltávolításával juttathatjuk el a kassai dolgozókhoz a szocialista sajtót. Megjegyzi végül, hogy Német Andor panasza nem helytálló, mert személyesen ismeri azokat az elvtársakat, akiket levelében rossz színben tüntet fel. Olyan kiváló elvtársak ezek, hogy ő büszke kitartó és eredményes munkájukra. Tehát az Uj Szó helyesen cselekedett, amikor nem közölte Német Andor válaszát. Egy másik elvtárs megelégedését fejezi ki a felett, hogy Német elvtárs igen is, elolvashatta levelét, legalább mindenki meggyőződött most, hogy az Uj Szó helyesen járt el. Egyébként az egész ügyet magánügynek tekinti és most arról kell tárgyalni, milyen módon juttassuk el dolgozóinkhoz napilapunkat. Dénes elvtárs szólal fel ezután. Elismeri, hogy súlyos hibákat követtek el a lap terjesztése körül s ebben a hibában ő maga is részes, de azzal menti magát, hogy az építőmunka hatalmas tempójában sajnos, a magyar sajtó terjesztése elkerülte a figyelmét. A hibát súlyosnak tartja és az a nézete, hogy minél előbb helyre kell hozni. Szerinte a leghelyesebb az lenne, ha az Uj Szó Kassán egy fiókszerkesztőséget nyitna és így a lap közvetlen érintkezésbe kerülne a kassai dolgozókkal. Dénes elvtárs további felszólalásában rátért a Német-ügyre és súlyosan elítéli azt az ellenzéki kritikát, amit Német gyakorolt, mert az nem építő kritika. Elismeri, hogy Német elvtársat sérelmek érték, de ezeket más módon kell elintézni és semmiképp sem a nyilvánosság előtt. Ha Német elvtárs továbbra is ezt a magatartást fogja tanúsítani, hogy olyan elvtársak munkáját fogja megtámadni, akik kiváló munkásai a Pártnak, rövidesen teljesen letér a Párt irányvonaláról. DéÄes elvtárs hangsúlyozza,,hogy nem szívesen teszi ezeket a súlyos kijelentéseket, de kötelességének tartja figyelmeztetni Német elvtársat, hogy rossz úton jár. Egyébként nem helyesli ugyan, hogy Szabó Béla hónapokkal ezelőtt az Uj Szóban megtámadta Német elvtársat, aki régi harcosa a munkásmozgalomnak, de Szabó kritikájával azonosítja magát. Eichenhom elvtárs hibáztatja a felszólalókat, hogy a Német-üggyel anynyít foglalkoznak. Az a nézete, hogy ilyen ünnepi alkalomkor nem volna szabad egyébbel foglalkozni, mint konkréten az Ug Szó terjesztésének a módjával. Azt ajánlja, hogy most a „Jó Könyv és Sajtó Hetén" fejtsenek ki a kassai dolgozók óriási szervező mim. kát az U j Szó érdekében, amely . mindannyiunk érdekeit szolgálja. Jó munka esetén tisztán Kassa városában húszezer előfizetőt is lehetne szerezni Tóth elvtárs felszólalásában megemlíti, hogy a szocialista sajtónak ma merőben más feladata van, mint a polgári sajtónak volt valaha. Míg a polgári sajtóban megjelent cikkek 95 százaléka hazugság volt, addig a mai sajtó a valóságra, az építömunkára támaszkodik. Ezért a munkásságnak arr

a kell törekednie, hogy minél többen olvassák. Több olvasóval a lap megerősödik és maguk a dolgozók is elősegítik fejlődését lelkes beszámolóikkal. Egy szocialista lapnak serkentőleg, kell hatnia az építőmunka fokozására. Csakis olyan kritikákat közölhet, amelyek elősegítik szebb és boldogabb jövőnk fejlődését. Hibákra rámutatni és azokat kimélyíteni semmiesetre sem az Uj Szó feladata. Az ilyen kritikák légből kapottak, rosszakaratúak és a reakció célkitűzéseit támogatják. Ezzel kapcsolatban egy példával szemlélteti állítását. Elmondja, hogy minap egy úr, mint valami nagyon fontos eseményt azt súgta neki meggyőződéssel, hogy hazánkban az emberek éheznek. Szerencsére abban a pillanatban éppen elhaladt mellettük két szekér roskadásig megrakva párolgó, barna ke- | fektetnünk. nyerekkel. Erre Tóth elvtárs rámutatott a kenyerekre és azt felelte: — Hát kérem, uram, itt a kenyér, annyit kaphat, amennyit akar. Ha maga itt nálunk éhezik, ha az ilyesmit meri előttem állítani, akkor valóban megérdemelné, hogy a mi kenyerünk a torkán akadjon. — Nos, folytatta Tóth elvtárs, nekünk az ilyen kritikákra nem kell adnunk, nem kell törődnünk velük. Semmj kétség, felépítjük a magunk országát. Minden okunk megvan ar* ra, hogy optimisták legyünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy üzemeinkben kiváló élmunkásaink száma egyre nő. Biztos, hogy az ötéves tervet még az öt év leforgása előtt teljesítjük. De hogy még jobban meggyorsítsuk az építőmunkát, szükséges, hogy dolgozóinkat ömtudatosítsuk és ezért halaszthatatlanul fontos, hogy sajtónkat dolgozóink minél szélesebb körében terjesszük. Még a szervezés elején vagyunk, de ez a munka máris ereď-, ménnyel jár, ami azt igazolja, hogy a szervezést szélesebb alapokra kell Lőrincz elvtárs válaszol a felszólalásokra Lőrincz elvtárs megelégedését fejezi ki a vitaest felett. Hangsúlyozza, hogy a szervezés minden hibája ellenére a sajtóest jól sikerült. Az Uj Szóvei kapcsolatosan elhangzott hibákra a következőket válaszolja: — Tényleg megfelel a valóságnak az, hogy keveset foglalkoztunk a kassai üzemekkel- Mi is sokszor éreztük ennek a hiányát. Gyakran küldtük is ide riportereinket, de belátjuk, hogy ez nem volt elegendő, mert nem alakult ki állandó és szoros kapcsolat az Uj Szó és a kassai üzemek dolgozói között. Azzal a gondolattal, hogy nyissunk ebben a városban egy fiókszerkesztőséget, még tavaly foglalkoztunk. Sajnos, csak azért nem valósíthattuk meg, mert még nem volt elegendő újságíró káderünk. Most azonban húsz fiatal munkás- és parasztifjút képezünk ki újságírónak, összes magyar nyelven megjelenő lapjaink számára. Remélem, hogy az újságíró tanfolyam befejezése után sikerül itt egy fiókszerkesztőséget nyitnunk. Tudom, hogy az u j Szó még nem. az, aminek lennie kellene. Egyet azonban nyugodtan és bátran állíthatok, hogy az Uj Szó még sohasem hazudott. Arra, hogy az Uj Szó igazat mondjon, arra mindannyian lelkiismeretesen ügyeltünk. Itt ugyancsak a szovjet sajtót tartottuk szem előtt és további fejlődésünkben még fokozottabb mértékben ügyelnünk -kell arra, hogy az igazat közöljük, a valóságot tárjuk fel, a szocialista valóságot. Az igazság feltárásának meggyőzően és átütő erővel kell hatnia. •— Fontosnak tartjuk a kritikát, de csek az olyant, ami mindannyiunk közös érdekét szolgálja- A kritikának áttekintőnek kell lennie, határozottnak, szem előtt tartva szocialista jövőnk fejlődését. Bátor, világos és ön-> tudatos hangnak kell lennie. Itt volt például a koreai eset. Amikor az amerikai banditák partraszálltak, mi egy pillanatra megtorpantunk. No, akom(Folytatás a

i 5. oklalon) \ r