Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-25 / 273. szám, szombat

1950 november 25 ANNA BÁNOVSKÁ: Jjqil $zät9ôŕtÄ eneke Ma egy lészekpuha pólyát szövök ... Vájjon ki log aiudni benne? Zömök, Közülünk való gyermek, avagy egy dundi Svéd egy négerke, vagy tán egy szeleburdi Krimi kis vadóc? Szövök .. . szövök s hogy A szál a csévékről mind gyorsabban iogy, Minden darabbal, mik kezemből kinőnek. Üzenetet küldök a boldog szülőknek! Magamnak pólyát vájjon mikor szőhetek? Amikor erről beszéltem veled. Azt mondtad, olyan szép vagyok. Mint örökzöld fenyő, melyen hó ragyog Tömött pelyhekben, mint most itt puhán A pamutpihék a kék kartonruhán. Az üzem kapujában, a munka után Hogy vártál reám, talán bután Viselkedtem. — Azt mondtam: nincs időm, Meg, hogy hímezni akarok az új terítőn. Azt is mondtam, hogy korán lefekszem . . De ezen, a számomra legszebb esten Nem tudtam aludni és így nyiltan Ezt a verset neked megírtam. * Ó, tártkarú szerelem! — A munka után Mikor a pihenés vár reánk csupán, Mikor a szívünk ütemre dobban, Ki taníthat meg náladnál jobban Szeretni a napot és a virágot? Égő szemekkel nézni a világot? Tenyerünkbe egy marék gyapotot venni Egy maréknyi napot s együtt ívelni Egyre magasabban, mint az illat. Amely a virágok kelyhóből elillant. S most, hogy a pamutpihék ismét puhán Tapadnak p kék munkaruhán, Anyaszíveknek sok-sok kis lakója. Aludjatok csak, készül a pólya ... Peregnek az orsók, zakatol a gép: „Erős és hatalmas lesz majd az a nép. Ahol a pólyák száma egyre nő. A pólya: béke, — a gyermek: erői" Mától kétszerannyi pólyát szövők, Mint eddig s ha egyszer majd nem jövök Dolgozni az üzembe egy rövid időre, — Egy nekem is jut majd bizton belőle. K. K. PETŐFI SÁNDOR: ARANY LACINAK Laci te. Hallod-e? Jer ide. Jer, ha mondom. Rontom-bontom. Üli meg itten az ölemben. De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igv JJj! Ügy-e fái? Hát ne kiabáli. Szájadat betedd. S nyisd ki füledet. Nyisd ki ezt a kis kaput: Majd meglátod hogy mi fut Rajta át fejedbe ... Egy kis tarka lepke. Tarka lepke, kis mese. Szállj be Laci feibe. Volt egv ember, nagyba luszos. Mit csinált? Elment a kúthoz. De nem volt víz a vederbe Kapta magát telemerte. És vájjon minekr Mer tette meg Azt a vedret? Tán a kertet Kéne meglocsolnia? Vagy ihatnék? . Nem biz' a Telt vederrel a kezében A m"7Őre ballag srépen, O t <- "'llt és körülnézett: Einve vájjon mit szemlélhet? Tán a fénves déľbábot? Hisz olvat már sokat látott . Vagy a szomszéd falu tornvát? Hisz azon meg nem sokat lát... Vagv tán azt az embert. Ki amott a kendert Áztatóba hordja? Arra sincsen gondja Mire van hát? Ebugattát! Már csak megmondom, mi végett Nézi át a mezőséget. A vizet mért hozta ki? Ürgét akar önteni. Ninini: Ott az ürge. Hű, mi fürge. Mint szalad. Pillanat. S odabenn van. Benn a lyukban. A mi emberünk se rest. Odanyargal egyenest A lyuk mellé, S beleönté A veder vizet: Torkig tele lett. A szegény kis ürge Egv darabig tűrte. Hanem aztan csak kimászott. Még az inge i« átázott. A lyuk száján nyakoncsípték. Nyakoncsípték, hazavitték. S mostan ... Itt van ... Karjaimban. Mert e fürge, Paiko* ürge. Te vagy, Laci, tebizony,' ül szo A Nőszövetség első magyarnyelvű politikai iskolájának megnyitása A Harmónia egyik barátságos házában, meleg családias környezétben 22 magyar dolgozó asszony jött öszsze, hogy az eddjg előttük még ismeretlen elmélettel megszabaduljanak azoktól az ismeretektől, amelyeket a burzsoá iskola és nevelés beléjük plántált. 22 magyaraikú asszony könnyektől fátyolos szemmel vesz részt a 2ivena Csehszlovákia; Nőszövetség kétheles magvarnyelvű politikai iskolájának ünnepélyes megnyitásán. Az iskola megszervezése Tokár elvtársnőnek, a Nőszövetség kultúrreferensének érdeme, aki akadályokat nem ismerő fáradhatatlan munkával telte lehetővé a szövetség magyaraikú dolgozóinak politikai iskolázását. A megjelentek mind átérzik, mit jelent az egyenjogúság törvénye, amely egyenlőséget biztosít a dolgozóknak a munkához és tanuláshoz Tanulni fognak, hogy ezekkel a tanokkal megerősödve teljesítsék hazafias kötelességüket a szocializmus építésében, az Eev=épes Földműves Szövetkezetek kiépítésében, az üzemekben és minden vonalon, ahol nők dolgoznak. Ez a lehetőség ismét megerősíti a szocializmus építőinek táborát, mert ezek az asszonyok, akik az iskolázásban résztvesznek, mint kicserélt emberek térnek viszsza otthonukba és munkahe'vükrp, en-ész más szemmel néznek ? kérdésekre és feladatokra, és lelkes agitátorai lesznek az építő munkánnk. A megnyitó ünnepségen Huíífcfwä Vera elvtársnő, az iskola ve'ze'őie üdvözölte a vendégeket és a hallgatókat. mijd H Bachratá képviselőnő a Nőszövetség szlovákiai elnöknője szólt meleg hangon a hallgatókhoz és sok sikert kívánt nekik tannlmányaikhoz. A hallgatók .megígérték, hogy ki fogiák használni ezt az időt arra, hogy minél többet elsajátítsanak a szocialista tudományból. A ióízű ebéd alatt elbeszélgetünk a hallgatókkal. Mo'nái Regina a kolozsnémai .EFSz-ből már a vita során feltűnt hozzászólásaival. — Nehezen jöttem el otthonról. Két gyermekemről és a férjemről kell gondoskodnom, — kezdi el beszélgetésünket Molnár Regina. — Férjem az állami birtokon dolgozik, én az EFSz-ben. Amikor megkaptam a meghívót, hogy politikai iskolán vehetek részt, lázas öröm fogott el, de aztán szomorúan mondtam férjemnek, hisz én nem mehetek el, nem hagyhatom cTíoqqan lett a c&acsikát — szamát Fiúk, lányok, tudjátok már? Hogyan lett a csacsi — szamár? Figyeljetek, elmesélem, úgy, ahogy ez történt régen: Hány éve már? Tudja az ég! Csak egy csacsi élt akkor még! Ö volt a csacsinép őse, erdők, hegyek büszke hőse. Szép állat volt e csacsi-ős! Esze éles, teste erős! A hangja meg olyan szép volt, hogy — táncra kelt tőle a holt! Am, ha jól is ment a sora, mégsem volt ô boldog soha. Az volt őneki a híre, hogy irigy volt mindenkire Irigy volt ő füre-fára, őzre — lóra — a madárra. Irigyelte a kis nyúltól, hogy miért tud futni oly* jól? Am a legjobban a kis mókus miatt volt a vén csacsi bús! Elnézte sóváran, vágyón, mint ugrál az a faágon. Egyszer aztán nagyot gondolt! Nem szakad le tán az égbolt, hogyha o i a megpróbálja, fel tud-e mászni a fára? Szándékát tett is követte. Kiszemelt egy fát egy este s addig szökdelt, ugrált rája — amíg feljutott a fára. Hej, örült is csudamódra! Ebből lesz a csuda móka! A kis mókus, ha meglátja, tátva marad szeme-szája! Igen ám, csakhogy a végzet fönt az égben másképp végzett! Nem akarta, hogy a sógor túl sokat kapjon a jóból. Megrázta hát a szakállát s e tettből szörnyű vihar vált. Tombolt a szél, az ág roppant — s csacsink a fáról lepottyant! Feji e esett szegény pára s ütődött lett aggságára. A nyelvét is elharapta (azóta „i—

á" a hangja). Igy Isett meg sok-sok éve a csacsiős bús meséje. Azóta a csacsinépet — „szamárnak" hívják a népek! V. Olga. itt a házat ellátatlanul. Férjem szinte haragosan válaszolt: mit gondolsz, az ^jsztályharcot más valaki fogja' helyetted megharco'.ni meg kéül tanulnod a módját, menned kell és menni fogsz az iskolába. Én gyorsan elkészítettem mindent, el is jöttem. Férjem segít otthon, hogy minden rendben legyen, ha kell, legfeljebb, egy-két órával kevesebbet fog dolgozni a munkahelyén. örömmel jöttem, mert nekem nem volt még alkalmam a tanulásra és nálunk a Nőszövetségnek 117 tag^a van és bizony nagyon sok hiány mutatkozik a szervezés körül. Most, amit itt tanulok, át fogom adni otthon az asszonytársaimnak és egész biztosan szép eredménye lesz és nagy hasznunk lesz belőle. A Nőszövetség jegyzője vagyok, minden feladat al.végzésében résztveszek, ide is azzal az elhatározással jöttem, hogy tudással megerősödve sokkal jobban fogok tovább dolgozni a falu munkájában. A'másik 'élénk vitatkozó a szelőcei, Mandák Valéria, aki a Vesnában dolgozik, elsősorban a Nőszövetség közős munkájáról számol be. — Nálunk a Nőszövetség ,jól dolgozik. Az EFSz harmadik típusú és vándorzászlót kapott a vetési és szántási munkálatokért. És ebben, hogy az EFSz ilyen eredményes munkát végez, nagy részük van a Nőszövetség tagjainak, mert ők a mi vidékünkön nagyon segítenek a szövetkezeti mozgalomban. Nagy örömmel jöttem ide, most vagyok először iskolában, erre vártam egész életemben, hogy megtanulhassam, mindazt amit eddig elmulasztottam. A Pártnak régi tagja vagyok és most. amikor ide jöttem az iskolába, úgy éreztem, hogy megint megvalósult valami, amiért a mozgalomban harcoltunk Minden eredmény. amit a falunkban elérünk, ezt az érzést váltja ki belőlem, hogy nem hiába harcoltunk. Mielőtt eljöttem, a falu autóbuszt kapott a jó szövetkezeti munkáért. Onneoé ves keretek között vettük át és bizony úgy simogattuk a szép fénves autóbuszt, m:nt egy gyermek a fénves csil'ogó karácsonyi ajándékot. Minden percét ki akarom használni ennek a két hétnek, hogy minél gazdagabban térhessek haza és tovább dolgozzam a szocializmusért. T. M. Én bizony nem mentem volna hozzá // . * feleségül, elvtársnő —- hangzik fel meggyőző erővel Lukács Mária fiatal munkásnő hangja az átigazolás izgalomtól telített csendjében. A második kerület párttagsága ad kérdéseket az egyik párttagnak, aki feleletül elmondja: „Férje volt kapitalista. nem tagja a Pártnak". Erre a tényre tör ki önkéntelenül Lukács Máriából a fenti vélemény, mert őt a férjével a közös vonzalom az egyetlen igazságos eszméhez, a szocializmushoz hozta össze. — Amikor férjemet megismertem, azt kérdezte tőlem: „Hogy nézel te a másnemzeliségű és másvallású em berekre"? Én azt feleltem, mindenkinek joga van az élethez és a munkához! 'E kijelentésem után kezdtünk összeb ar átkozni. Mi is, Lukács Mária elvtársnő, éreztünk olyasfélét a közbeszólásod után, hogy régi barátok vagyunk és egy családhoz tartozunk. Éppen ennek alapján szeretnénk veled közelebbről megismerkedni. Az elvtársaidtól, akikkel egy alapszervezetben dolgozol, tudjuk, hogy egyik legaktívabb tagja vagy a szervezetednek, családi éeleted példás, gyermekedet kommunistához méltóan neveled és bár egye. temet nem végeztél, ösztönszerűleg mindig olyan kérdést teszel fel az átigazolásoknál, amely elevenre tapint és a legjellemzőbb a tagra. — Gyermekkorom óta a szocializmust szívtam magamba. Amikor az első republikában a választások voltak — sohasem felejtem el ezt a jelenetet —, apánk letörten jött haza és kérdésünkre szomorúan legyintve ke zével, válaszolta: „Megint a „hlinkások" győztek. Nekem nagyon szegény és szomorú gyermekkorom volt. Az én apám sokszor volt munkanélküli és bizony, gyakran mentünk éhesen az iskolába. Jól tanultam, mégsem tanulhattam tovább. 1945-ben léptem be a Pártba, mert a fasiszta uralom borzalmai meggyőztek arról, hogy nem elég szimpatizálni az eszmével, hanem dolgozni is kell érte. — Hol dolgozol elvtársnő a Pártért? — Sajnos, az építőmunkában az üzemben vagy szövetkezetben nem vehetek részt krónikus betegségem miatt. Azonban mint háztartásbeli asszony, feleség és anya, megtalálom a módját, hogy aktíve dolgozzam a Pártért. Hogy mást ne említsek, a bevásárlásoknál milyen fontos öntudatosan fellépni az elégedetlenekkel szemben. H

a pillanatnyi hiányok vannak a piacon, a reakció ezt mindjárt kihasználja és a vásárló asszonyok szidják rendszerünket. Én megmagyarázom nekik, miért 0>annak ezek az átmeneti nehézségek, beszélek nekik az első republikáról, amikor az embereknek nagyon kevés pénzük volt, munkanélkül voltak sokan, nem tudtak úgy vásárolni, mint ma, vas)árnap legfeljebb egy félkiló húst vettek egy egész család részére. A dolgozók gyermekei nem ismerték a vajat, a gyümölcsöt, a csokoládét. Most mindenki dolgozik, rendesen megfizetik a munkájáért és ez hozza magával, hogy mindent meg tudunk venni. Az igényeink is nagyobbak és ez nagyon szép, ennek örülni kell. De meg kell érteni, hogy ez az oka annak, hogy néha elfogy az áru, azonban senki sem éhes, nem látni rongyos embereket. — Minden brigádmunkán résztvettem — folyatja Lukács Mária —, de a békebrigádokra különös lelkesedéssel elsőnek jelentkezem. A fiama.t kommunistának nevelem, neki simább útja lesz az életben, mint nek em volt és ezt a lehetőséget amu a szocializmus nyújt, értékelni is tudja A fiam természetesen úttörő, most nagy izga',ómban él, mert a közeljövőben teszi le az esküi és állandóan ennek szövegét gyakorolja. Ha a rádióban a szovjet himnuszt hallja vigyázzállásba vágja magát. Izgatottan figyeli a koreaiak szabadságharcát. Érdekes esetem volt a szülői értekezleten az iskolában. Gyüjtöttünk a koreai szabadságharcosok részére és voltak olyan szülők, akik zúgolódtak ezért. Én csak arra kértem őket, hogy egyszer ne menjenek moziba és ezt adják ide és végre értsék meg, hogy a koreaiak hősi harcát támogatnunk kell, mert ez a mi életünkre és munkánkra is kihatással van. — Hogyan harcolsz a békéért, elvtársnő? — Mivel nem vágyok alkalmazásban, igyekszem minél aktívabban dolgozni a Pártban, mert tudom, hogy a Kommunista Párt az, amely a legszilárdabban áll a béke mellett és ha hű vagyok a Párthoz úgy érzem, erősítem a békefrontot. Az asszonyokat, akik még politikailag tudatlanok, felvilágosítom, mit jelent ránk, asszonyokra, anyákra nézve a háború és miért akarják az imperialisták a háborút. Elmondom nekik, hogy a béketábor Sztálin vezetésével harcol a dolgozók nyugodt és békés életéért. Ha mégis sikerülne a nyugati imperialistáknak háborúba vinni a vi'.ágot, a férjemmel együtt mennék harcolni! — És mit csinálnál a gyermekeddel? — A mult háborúban a partizánok a gyermekeket is vitték magukkal és ha ez nem lesz lehetséges, állami intézetbe adom. Befejezésül csak anynyit üzenek asszonytársaimnak, h&gy ha mindenki megértené a. szocia'izmus eszméjét, gyönyörű lenne az élet! Tur i Mária. <i Szolgálunk jObbán 0y©rsa6ban • Tanácsolunk 1681 V