Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-23 / 271. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! m 3 ÍÄÍPK •HM ; ! á t, A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 november 23, csütörtök 3 Kčs III. évfolyam, 271. szám / ^Cienteni 0/oUwald <Jrásai <Hudol4 Slánskij Klement Gottwald elvtárs írásai Pártunk élő történelmét jelentik. Ezeknek együttes kiadása igen nagy­jelentőségű egész népünk számára, amely Klement Gottwald müveiben ismerkedik majd meg a Kommunista Párt és elnökének nagy történelmi szerepével. Népünk Klement Gottwald írásaiból ismét tudatára ébred annak, hogy mit jelentett nemzeteink számá­ra a Kommunista Párt és annak di­csőséges harcai a dolgozó nép jogai­ért, a köztársaság megvédéséért a fasizmus ellen, a haza felszabadítá­sáért és a végső győzelemért, a szo­cializmus felépítéséért. Klement Gottwald írásainak tanulmányozásá­ból egész népünk megtanulhatja azt, hogy mennyi szerencsétlenségtől és szenvedéstől lehettek volna megkí­mélve, ha a köztársaság a kommu­nisták által végigharcolt úton haladt volna és egyszersmind megértjük be­lőle, milyen nehéz lenne országunK sorsa ma, ha élén nem állt volna a Kommunista Párt. Klement Gottwald írásainak kiadása nagy jelentőséggel bír mindenekelőtt a Párt szempontiából. A kommunisták ebből megtanulják nemcsak Pártjuk múltját, de egyszersmind tanulmányo­zásukkal megtanulják megérteni a marxizmus-leninizmus alkotó lénye­gét, amelyet nálunk Lenin és Sztálin diákja oly kiválóan érvényesített. Hiszen Gottwald tevékenvsége — lényegében Pártunk története, annak a Pártnak története, amelvet ő edzett meg és vezetett győzelemre. Mi a fontos Klement Gothvaldnak, mint munkásmozgalmunk vezető sze­mélyiségének tevékenységében? Min­denekelőtt az, hogy helyesen fogta föl a Kommunista Párt szereoét a mun­kásosztály harcában, megértette azt, hogy a legfontosabb feladat, kiépíteni, megszervezni, felnevelni és vezetni Pártunkat úgy, hogv képes legyen el­söpörni a színtérről a burzsoáziát. Ez a Párt bolsevizálását jelentette, amely megvolt fertőzve a szociálde­mokratizm-us befolyásával és amely­nek vezetésében egészen az 1929. esztendeig opportunista és pártidagen elemek érvényesültek. Ez annyit je­lentett, hogy megtanította a Pártot arra, hogy hogyan vezesse a. munkás­osztályt a mindennapi harcokban és ne csak részgyőzeilmeket érjenek el, hanem hogy ez a vezetés egyidejűleg a forradalom iskolája is legyen. Ez annyit jelentett, hogy a kommunisták­ból a forradalom valóban aktív kato­náit kejlett kialakítani, biztosítani kel­leltt a munkásosztály számára szövet­ségeseket, meg kellett nyerni a leg­szélesebb tömegeik bizalmát a Párt iránt és tudni kelíett meggyőzni és vezetni őket, nem csak amúgy az árral úszni, hanem mindig az élein len­ni. Nem véletlen áz, hogy Klement Gottwald írásai első kötetének 1925 májusi első cikke „A kommunista mozgaümat bolsavizálni keli", címet viseli és éppen ezt a legfontosabb feladatot tűzi ki és boncolja. . Gottwald elvtárs érdeme az, hogy már a Párt ötödik kongresszusán 1929-ben győzött ez a valóban forra­dalmi vonal. .Klement Gottwald tevékenységének második fővonása a nemzetközi for­radalmi tapasztalatok felhasználásá­nak bolsevik művészete mindenekelőtt a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának tapasztalatai alapján. Gottwod elvtárs híres beszédében, amelyet 1929 december 21-én mondott a csehszlovák nemzetgyűlésben, a kia­báló polgári képviselőkkel folytatott vitában büszkén nyilatkoztatta ki, hogy. Moszkvába járunk tanulni, az orosz bolsevikiektől tanul iuk meg azt, hogyan kell kitekerni a mi burzsoáziánk nyakát. Gottwald elvtárs arra tanította a Pártot, hogyan kell az orosz bolsevi­kiek példája nyomán a mi munkás­osztályunkat is győzelemre vezetni. Gottwald elvtárs . művészete abban áll, hogy a Szovietúnió Kommunista (bol­sevik) Párt iának tapasztalatait alkotó módon tudta alkalmazni a mi viszo­nyainkra. , Már a konkrét helyzetben meg tudta határozni azt, hogyan tűzze ki a Párt sztratégiai céljait és hogyan keresse meg a legjobb taktikai eljá­rást. Gottwald elvtárs arra tanította a Pártot, hogy nem az az alkotó mar­xista-leninista, aki gépiesen ismétli a marxizmus-leninizmus egyes tételeit, hanem az, aki ezeket alkalmazni tud­ja az osztályharc adott feltételei kö : zepette úgy, hogy ez hasznára legyen a munkásosztály érdekeinek. Vezetése alatt ezért tudott a Párt oly kiválóan helytállni a történelem sorsdöntő keresztútjain és ezért tud­ta 1948 februárjában győzelmesen szétrombolni a reakció erőit. Gottwald elvtárs írásai tagjaink iskolázásának fő tankönyvévé válnak a mi Pártunk történetében. A mar­xizmus-leninizmus elsajátítására nincs semmiféle külön tankönyv, amely ól talános tanításokat és előírásokat tartalmazna. A Szovjetunióban sin­csen semmi olyan általános tankönyv a marxizmus-leninizmus tanulmá­nyozására és igazi tankönyvévé Vált nemcsak a szovjet népnek, hanem az összes országok népeinek a Szovjet­únió Kommunista (bolsevik) Pártjá­nak története és Lenin meg Sztálin írásai. A marxi-lenini tanítást elsa­játítani ennyit jelent, hogy meg kell tanulni mindenekelőtt marxi-lenini módra gondolkodni. Ehhez a legjobb út tanulmányozni az SzK(b)P történe­netét és Lenin meg Sztálin műveit úgy, hogy elsajátítjuk azt, hogyan, mi­lyen körülmények és viszonyok kö­zött választottak ilyen vagy olyan in­tézkedést és hoztak ilyen vagy amo­lyan döntést. Bizonyos tanításokat kiragadni ezekből az összefüggések­ből és felhasználni őket mint irányvo­nalat, tekintet nélkül a megváltozott helyzetre és más körülményekre, any­nyit jelent, hogy az illető talmudis­tává Válik és nem marxistává. Ezért nálunk is az SzK(b)P törté nete, Lenin és Sztálin írásai mellett Gottwiald elvtárs írásainak tanul­mányozása szintén főikulcsa lesz a marxizmus-leninizmus elsajátításá­nak. Klement Gottwald. írásainak ki­adása Pártunk világnézeti színvonalé nak emeléséhez vezet. Gottwald elv­társ írásai, amelyekben Pártunk 1 di­cső múltja testesül meg, így válik népünk fontos segítőjévé a népi de­mokratikus köztársaság építésében, minden akadály legyűrésében, amely a szocializmus felé vezető győzelmes útunkban áll. <A Rudé Právo 1950 november 234 cikke.) Az EFSz-ek betegsegélyző Köztársaságunk kormánya kedden tanácskozásra ült össze, amelyen Zá­potocký miniszterelnök elnökölt. A minisztertanácson Erban munkaügyi és népjóléti miniszter a kormánynak jelentést terjesztett elő a harmadik és negyedik típusú Egységes Földműves Szövetkezetek tagjainak nemzet­biztosítási illetékeiről. A földművesek eddig rokkantság és öregség esetére voltak biztosítva és külön balesetbiztosításuk volt A beterjesztett javaslat szerint , a harmadik és negyedik típusú szövet­kezetek tagjai számára szintén beve­zetik a rendes betegsegélyző biztosí­tást. A mezőgazdasági termelés ma­gasabb formái, ameiiyek kedvezően befolyásolják a munka termelékeny­ségét, ezekben a szövetkezetekben megteremtik annak előfeltételét, hogy a szövetkezetek eme típusainak már ma biztosítást nyújtsanak. Mivel azonban e szövetkezetek munkaviszo­nyai és az ipari munkaviszonyok kö­zött jelentős különbségek vannak, a betegbiztosítást az adott helyzethez keli alkalmazni, hogy a szövetkezetek­nek ne jelentsen nagy megterhelést. Ezért a harmadik és negyedik típusú szövetkezeteknek lehetőséget adnak arra, hogy választhassanak a beteg­biztosítás két fajtája között. A két fajtájú biztosítás között a különbség egyrészt az ületék magas­ságában, másrészt a nyújtott segít­ség terjedelmében nyilvánul meg. A betegbiztosítás bevezetéséve? a har­madik és negyedik típusú szövetkeze­tek tagjai 'mindenekelőtt ingyenes orvosi kezelést kapnak megbetegedés esetén. A biztosított szövetkezetes feleségé ugyanazokat az előnyöket élvezi, mint az egyenesen biztosított,, termé­szetesen csak akkor, ha ő is tagja a szövetkezetnek és ledolgozza a meg­állapított minimális . munkaegységet. Ugyanez vonatkozik a gyermekekre, ha 16 r'vnél idősebbek. Különben a feleségeket és a gyermekeket 16 éves- korig csak mint családtagokat biztosítják A biztosítási díjat a szövetkezet a szociális alapból fedezi. Mivel a harmadik és negyedik tí­pusú szövetkezetek tagjai betegbizto­sítást kaptak, ame'- érvényes mun­kában történt bali és rokkantság esetére is, az eddi. külön baleset­biztosítás megszűnik. A harmadik és negyedik típusú szövetkezetek számára változások állnak be a szociális biztosításban is. Választhatnak, vagy megmaradnak az eddigi szociális biztosítás keretében, amelyet még a szövetkezetbe való belépés előtt kezdteik fizetni, vagy pedig úgy döntenek, hogy elfogadják az új biztosítást. Ebben a biztosítás­ban három kategória lesz, amely a biztosítási illeték és a jövedelemi ma­gasága szerint tagozódik. Az új biz­tosítás 1951 január elsején lép ér­vénybe. Ezzel lehetővé tették, hogy a sze­rencsétlenség után nem egészen egy héttel már kifizethették a törvény ál­tal előírt legmagasabb segélyt, amely az elhunyt átlagos évi jövedelmének kb. 90%_át tette ki, azonkívül felül, vizsgláliták az elhunytak családtag­jainak családi és szociális viszonyait és megfelelő esetekben a rendkívüli segélyalapból azonnali gyors segélyt nyújtottak. A pénzügyminiszter előterjesztésé­re a kormány jóváhagyta az eddigi pénzbüntetési előírások megszünteté­séről szóló törvényjavaslatot, mert a régi elavult előírásokat új modern és a népi demokratikus berendezésnek megfelelő előírásokkal helyettesítik. A kormány elfogadta az igazságügyi miniszter és az egységesítő miniszter javaslatára az új váltó és csekktör­vény javaslatát. A továbbiakban a kormány még néhány munkaügyi és fizetési viszonybeli határozatot ho­zott egyes állami hivatalok, intéze­tek, alapok alkalmazottainak ügyé­ben. Úgyszintén rendezték a közpon­ti nemzeti biztosító intézet és az Egységes Földműves Szövetség al­kalmazottainak fizetését is. A feketenyéki szövetkezeti tagok már találtak mefelelő épületet az 56 darab tehén befogadására alkalmas szövetkezeti istálló részére. Szövetkezeti állattenyésztéssel életszínvonalunk emeléséért (b. I.) A szövetkezeti istállók létesí­téséről hozott kormányhatározat le­rakta a szövetkezeti közös állatte­nyésztés alapjait. A nagyfontosságú határozat lehetőséget adott arra, hogy a magasabb típusú szövetkezetek^ ame­lyek bevezették a közös gazdálkodást, necsak a növényi termelésben, a föld megművelésében tud iák hasznosítania nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, hanem az állattenyésztésben is. Sok magasabb típusú szövetkezet már régebben is áttért volna a közös állattenyésztésre, mivel azonban az ehhez szükséges istállók nem állottak rendelkezésre, a legnagyobb jóakarat és igyekezet mellett sem tudták meg­tenni. A közös állattenyésztés megte­remtése pedig mlndenképoen fontos voit számunkra. Amilyen fontos volt nemzetgazdasági szempontból a föld közös megművelése és a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás. hogy a többtermeléssel, szükségleteinket ki­elégítsük és a dolgozó parasztság nagyobb jövedelemhez és iobb élethez jusson, épp oly fontos, mert ugyan­ezeket a célokat szolgálja a szövet­kezeti közös állattenyésztés is. A növényi termelésben a nagyüze­mi szövetkezeti gazdálkodás már meg­hozta a maga eredményeit. Kenyér­ellátásunk zavartalan és biztosítva va­gyunk arról, hogv szükségleteinket ezen a téren továbbra is ki tudjuk elé­gíteni. Nem ez a helyzet az állati ter­mékekbet, különösen pedig a hús- és a '^ellátásban Hogy az ellátást ezen a téren is állandóan és zavarmentesen biztosítani tudjuk, bizonyos korlátozá­sokat még rrirdig kénvtelenek va­gyuk érvényben tartani. Ez viszont inig nem azt i< lenti, mintha húsban és tejben szűkölködnénk, mert hiszen az ellátás jegyre i-> van olvan bőséges, hogy fogyasztásunk ezekből a cikkek­ből többszörösen túlhalad ia a háború előtti fogyasztást. De mert a célunk az, hogy a dolgozó nép ellátását min­den téren korlátlan mennyiségben biz­tosítsuk, főleg pedig, hogv az állan­dóan emelkedő életszínvonallal a ter­melésben is lépést tudiunk tartani, ez­ért most egyik legfontosabb felada­tunk a magasabb típusú szövetkeze­tekben a közös állattenyésztés beve­zetése. Ezenkívül pedig, mint már előbb is említettük, a szövetkezeti gazdálko­dásnak ez az ága is újabb ielentős jö­vedelmet biztosít a szövetkezetekben dolgozó parasztságnak. A föld közös megmunkálásában, ál­talában a szövetkezeti gazdálkodásban szerzett tapasztalatokból meggyőződ­hettünk arról, hogy miiven sok mun­kaerő szabadul fel ezzel és találhat ma­gának az iparban vaev bárhol másutt foglalkozást és becsületes megélhetést és ezzel még nagyobb mértékben hoz­zájárulhat hazánkban a szocializmus építéséhez. Nagyon sok dolgozó pa­rasztot, szövetkezeti tagot sok eset­ben csak az akadályozott meg, hogy az iparba menjen dolgozni, hogy meg­lévő állatállományával nem tudott mit kezdeni. Elpusztulni nem hagyhatta, tehát etetni és ápolni kellett őket, vi­szont a néhánv darab állat etetése és ápolása idejének csak egvrészét kö­tötte le, a többi pedig, a nap nagyobbik része munka s így jövedelem nékül telt el. Ezt a kérdést is megold ja a szövetkezeti állattenyésztés, mert mint ezt az állami birtokokon is látjuk, egy munkaerő 15—20 állat etetését és ápolását is el tudja látni, tehát majd­nem azt lehetne mondani. — a kis földműves állatállományának mennyi­ségét tekintve —, hogy egy ember 5—6 ember munkáját végezheti el. Azt viszont mondani sem kell, — mert az állami birtokok és a már kö­zös állattenyésztést űző szövetkeze­tek is a legfényesebben bizonyítják, — hogy milyen nagy a különbség az egyénileg gazdálkodó áilattenyés-iés* nek a jövedelmezősége é,s a nagyban üziött állattenyésztés jövedelmezősége között. Amíg a kisparaszt tehene jó, ha eléri a napi 4—5 literes tejátlagot, az állami birtokokon egyáltalán nem ritkaság ennek kétszerese, sőt há­romszorosa sem. ,,A fejőstehenek tenyésztése — mondja a kormányhatározat — a ma­gasabb típusú EFSz-ek keretében az állattenyésztés hallatlan felvirágzá­sát teszi lehetővé, amit egyszersmind a nagy szövetkezeti földterületeken termelt takarmány is támogat. így fokozódik a fejó'stehenek hasznossá­ga, lényegesen csökkentett költségek, valamint jelentős munkaerő és fárad­ság megtakarítása mellett. A fejős­tehenek közös elhelyezése lehetővé teszi, hogy alkalmazhassák a sikeres állatorvosi tenyésztési intézkedéseket, amelyeket a földművelésügyi minisz­térium törvényei már előkészítenek a szovjet tudomány gazdag tapasztala­tai alapján." A kormányhatározat, amely a szö­vetkezeti közös istállók létesítéséről intézkedik, jelentős állomása mező­gazdaságunk újjászervezésének. An­nál is nagyobb jelentőségű, mert az az eddig szinte megoldhatatlannak látszó kérdés, hogy a szükséges is­tállók építése hogyan válna lehetsé­gessé, a majdnem minden községben lévő kihasználatlan, sőt pusztulásra szánt épületek adaptálásával, most a a leggyorsabban és ja legkisebb költ­séggel megoldódik. ' A kormányhatározat részletesen intézkedik arról, hogy a szövetkezeti istállóknak alkalmas épületek adap­tálása hogyan történjék meg. Az adaptálás gyors és zökkenésmentes végrehajtására a kerületi és járási nemzeti bizottságok építészeti osztá­lyai külön munkatervet dolgoztak ki és a szövetkezeteknek minden segít­séget biztosítanak és megadnak. A járási nemzeti bizottságok külön ok­tatókat, szakembereket állítottak be ezekre a munkákra, akik a szövetke­zetet a szükséges tanácsokkal és se­gítséggel ellátják. Meggyorsítja az adaptálások gyors végrehajtását a kormányhatározat­nak az a része is, amely arról intéz­kedik, hogy az adaptált épületek rendbehozásához szükséges építő­anyagot a szövetkezetek elsősorban is a háború által megrongált épüle­tekben található építőanyag felhasz­nálásával szerezzék be. A kormány­határozat ezenkívül biztosítja a szük­séges új építőanyagok gyors és zök­kenőmentes kiutalását is. Az EFSz-ek feladta az adaptációs munkában az, hogy az istállónak al­kalmasnak talált épületeket a lehető legkisebb költséggel, a saját erejük­ből hozzák rendbe. Ügyszólván min­den községben találni megrongált, már használhatatlan épületeket, ame­lyekből sok anyagot fel lehet hasz­nálni az adaptált épület rendbehozá­sára. Szó szerint kell vennünk a kor­mányhatározatnak azt a pontját, amely azt mondja: „Minél nagyobb a takarékosság, annál nagyobbak az előnyök/' Fontos, hogy a szövetkeze­tek az adaptálások munkáira külön munkacsoportokat szervezzenek fő­leg azokból a szövetkezeti tagokból, akik mint mondani szokás, ezermes­terek és mindenhez értenek és akik sokoldalú tudásukat, egy ilyen mun­kánál nagyon eredményesen fel tud­ják használni. Ezekre a munkákra is munkaegységet kell megállapítani, úgyhogy minden egyes tag, aki ebben a munkában résztvesz, munkájának megfelelően legyen jutalmazva. A szövetkezeti istállók adaptálása a soron lévő feladatok közül a legfon­tosabb. Ennek sikeres végrehajtása a szövetkezeti állattenyésztés alap­jait rakja le, ami viszont újabb lépé­sekkel viszi előre dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését.

Next

/
Thumbnails
Contents