Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-22 / 270. szám, szerda

1950 november 22 wsm A békeharc salát életünkért folytatott küzdelem En és egész liépám, mmi a ra&s*o.gaá uMa, fe emel a nap, a béke világa felé fordítom - mjnao ía rioward amerikai bakekövet A varsói Lenivel Szó Házának szónoki emelvényén hetvenegy nemzet bekekövetei váltják egymást, hogy ki-ki beszámoljon a Béke Hívei moz­galmának hazájában elért sikereiről, hogy a beszámolók kélcsönös kicseré­léséről, a tapasztalatok leszűrésével új tervek felállításával és határozatok meghozatalával mée erősebbé és elhn 'llóbbá tegyék a békemozgalom' nagy hatóerejét. Az elmúlt naook során a legjelentősebb felszólalások közé tar­tozott de la Vigere francia, Bernal professzor, a világhírű angol atomkutató, Charles P. Howard amerikai jogász, Liu-Nin kínai, Pooovida tábornok, Abbé Bouiler, Walter Diehl. dr. Hevlett Johnson felszólalása. Bernal professzor, az ismert angol atomkutató, beszédében rámutatott arra, hogy a mai háborús veszedelem még borzalmasabb, mint az a hitleri időkben volt, de ugyanakkor meg­állapítható, hogy a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok minden erejükből a békéért küzdenek. Senki sem hallott még afelől, hogv a Szov­jetúnió hadserege olyan „rendcsinálás­hoz" fogott volna Írországban, mint ahogyan az amerikai hadsereg Koreá­ban beavatkozik. Az imperialista álla­mok a béke sajátos formáját akarják létrehozni, olvan békét, amelyet az imperialisták hadserege kénvszeritene rá az emberiségre, amelvet minden szabadság és demokratikus mozgalom­mal szemben a fegvverek ereiével kényszerítenének ki Az imDerialisták a Béke Hívei világmozgalmától sokkal jobban félnek, mint bármelv katonai erőtől. Bernal professzor ezután azzal az imperialista állásponttal foglalkozott, hogy a békemozgalom kommunista mozgalom. Ezzel .kapcsojatosan a kö­vetkezőket szögezte le: Természetes, hogy a Béke Híveinek táborában kom­munisták is vannak Hathatós béke­mozgalmat a kommunisták nélkül el­képzelni sem lehet, hisz a világ lakos­ságának fele kommunista. Mi olyan egységes békemozgalmat akarunk letrehozni, mely egybekapcsolja a bé­két óha itó egész emberiséget. Charles P Howard. az amerikai ha­ladópárt kiváló tagja, a nagvnevű ame­rikai jogász, felszólalásában hang­súlyozta, hogy az Egyesült Államokban sckmillióra tehető azon emberek szá­ma. akik hisznek abban, hogv a koreai nép rövidesen békében élhet. Howard ezután átadta a kongresszusnak Paul Robeson üdvözletét, akinek az ameri­kai külügyminisztérium nem adott ki­ucazási engedélyt. Az amerikai béke­követ ezután megemlékezett út iáról és ezek során megállapította, hogy Csehszlovákiában és Lengyelországban való utaztában látta még a háboi ú pusztításának nyomait, de látta az embeiek és a gyermekek örömteli ar­cát is. Szemembe könnvek szöktek, amikor az egyik oldalon láttam a há­ború borzalmainak kiáltó maradvá­nyait, másrészt a boldog, békétépítő életet, hálás vagyok a csehszlovák és lengyel népnek és Ígéretet teszek, hogy életem hátralevő részét minden erőmből a békeharc ügvének fogom szentelni. Howard ezután megemlékezett az amerikai haladó tömegek harcáról, amelyet Truman és Acheson kormá­uya ellen folytatnak. Mi ellene va­gyunk ennek a kormánynak. mert ez a háborút kivánja, mert a háború kor­mánya. A békemozgalom Amerikában naprói napra nő és lelkes hívei főleg az amerikai négerek sorából sorakoz­nak fel A néger nép nagvon jól tud j-i mi a háború A háborúban a négereket kiilcn katonai csoDortokba osztották és n Vont legveszélyesebb szakaszaira állították. Az amerikai kormány néger egységeket küld ma a koreai frontra cs ugyanez az amerikai kormány hol­nap Afrikába fogja őket küldeni saját testvérek ellen. A békéért folytatott harc sajátmagunk életéért folytatott küzdelem. A Tito-bérenc Rogge felszólalásával is fog'alkozotl Howard Megállapítot­ta. hogy a kongresszus kiküldötteiben Rogge értelmetlen állításai mély un­dort váltottak ki Én már régen is­merem Rogge urat. Rogge nem be­szélt a haladó amerikaiak nevében, nem beszélt az Északamerikai Egye­sült Államok feketeszínű lakói nevé­ben Könnvebb elutasítani hat ártatlan néger védelmét és a jugoszláv nagy­követség jogi tanácsosának lenni, ahogy ezt Rogge úr tette. Howard békekövet ezután Rogge állításéinak további részleteit boncolgatta, bebizo­nyítva, hogy azok egvtől-egyig mind hazugságok, rágalmak. Beszélt az Egyesült Államokban folvó faji disz­kr minációról. Sem én. de más néger sem kapna Washingtonban kávét, vagy gyógyszert, ha beteg. Az amerikai négerek harca közös a gvarmati né­pek harcával Howard beszédéi a kö­vetkező szavakkal feiezte be: „Mint a rabszolgák utóda, én és egész né­pem afelé a nap felé fordulunk, amikor majd nálunk az Egyesült Államokban is ugyanolyan testvéri szeretettel jö­hetünk egybe, mint azt tehettük Cseh­szlovákéban és Lengyelországban Ez azonban csak a béke világában történ­hetik meg." Bouiler abbé. a béketábor nagy francia harcosának beszédét hatalmas tüntető tapssal fogadták a békekong­resszus tagjai. Azonosítom magamat Ilja Ehrenburg megállapításával, hogy a háborús propaganda a legsúlyosabb támadó bý'nténv. E háborús propa­gandának a legsúlyosabb formája az, amelyet a vallás köpönyege alatt csempésznek a népek nflliói közé. A mi kongresszusunk — folytatta beszédét Bouiler abbé, — a béke díjait osztja ki. Jó lenne, ha egy jelentős összeget a világ ideggyógyászainak munkásságáért juttatnánk, akiknek témáját is megjelölném. A kommu­nistaellenesség, mint lelki betegség. Azt hiszem, hogy e betegség fajai között jelentős helyet foglalna el az úgynevezett Forestal-betegség. Bouiler abbé ezután a propaganda legkülönbözőbb formáit említette föl, a fajgyűlölet, vallási és nemzetiségi gyűllö'et, a zsidók üldöztetése, a sza­badkőművesek rémhistóriáin keresztül az áruló Kravcsenko esetéig, Mussolini fasiszta keresztes hadjáratát az abes­szin nép ellen, katolikus püspökök áldották meg úgyanúgy, ahogy Fran­co gyilkosait is megáldották. E ke­resztes hadjáratok egyik legutóbbi esete a koreai háború és főszereplője, az anyák es gyermekek gyilkosa Mac Arthur. A támadó háború nemzetközi bűn­tény. A nürnbei gl perben Gőrlng és a föbbi vádlott bűntényeikért felel­tek és akasztófán végezték az éle­tüket. Az igazság győzött. Hiszek abban — fejezte be beszédét Bouiler. abbé, — hogy a Béke Híveinek II. világkongresszusa becsületesen fog­ja teljesíteni nagy feladatát és a béke nevében elsöpri a földről a há­borús propagandát és Igazolja az emberiség szent jogát, az élethez és a békéhez. Bouiler abbé után Belgium ké^ise­lője, Marx Cosyns tarjái emelkedett szólásra, aki hangsúlyozta, hogy a béketábor elég erős ahhoz, hogy meg­szabja azt az utat, amelv az emberi­ség szebb jövőjéhez vezet. Walter Diehl, Nyugat-Németország békehíveinek elszántságáról tett tanú­bizonyságot. Nyugat-Németország dol­gozó népe — mondotta Diehl — az angol-amerikai háborús blokk politiká­ját elutasítja, mert a háború ellen és a felfegyverzés ellen van. Nyugat­Németországban főleg az ifjúság tet­tekkel juttatja kifejezésre azt, hogy a háború eÜlensége és hogy minden erejével a békéért kíván harcolni. • Dr. Hewlett Johnson, a canterbury-i dékán felszólalásában élesen bírálta az angol kormányt. Attlee és kormánya meg akarta akadályozni azt, hogy a béketábor hullámai elérjék hazánk földjét. Csak az ostoba vagy őrült állíthatja azt, folytatta azután beszé­dét dr. Johnson, hogy a Szovjetúnió és a népi demokratikus államok, ame­lyek oly nagy lelkesedéssel építik, boldog holnapjukat, a háborút készítik elő. A Szovjetúnióban ési a népi de­mokratikus országokban a gyermeke­ket arra tanítják, hogy szívük mélyé­ből szeressék ezt a szót: Béke. Be­szédének befejező részében a canter­bury-i dékán annak a meggyőződésé­nek adott hangot, hogy a béke győ­zelme feltartóztathatatlanul közeledik. Huszonnégy óra alatt 27 vagont raktak ki A trnavai Május 1. malomüzem ben a munkások minden en.ioHzité­sükf t arra összpontosították, hogy kötelezettségüket teljesíthessek és az ötéves terv második évét a Nagy Októberi Forradalom S3-ik évfordulójáig befejezhessék. Az élmunkások példájára az egész üzem munkássága fo­kozta ütemét és az egyes munkahelyeken jobban szervezték meg a munkát. Teljesítménynormákat vezettek be, amivel még jobban lehetővé tették a szocialista munkaverseny kiterjesz­tését. Ezekkel az intézkedésekkel el­érték azt, hogy az ötéves terv máso­dik évét nem november 7-re, hanem már november elsejére befejezték és teljesítésük eredménye 103.18 száza­lék volt. A legnagyobb teljesítményt ebben a versenyben Kalinai elvtárs élcsapa­ta érte el, aínely a malomtermékek berakásánál normáját 60 százalékkal emelte. Magában az őrlésben el kel­lett érni a választerv teljesítését, amely jelentősen magasabb volt, mint az eredeti terv és amely sikerrel vég­ződött Hornyák elvtárs élcsapatának közreműködésével. A versenyzők ez­után sem csökkentettek iramukon, hogy bebizonyítsák azt, hogy a mi munkásaink kezében az imperialisták elleni harcban a legjobb fegyver a jól végzett munka. Üjabb kötelezett­ségeket vállaltak, amelyek szerint folyatják a pőtterv teljesítését, ame­lyet már eddig is túliéptek. Munkalelkesedésüknek fényes pél­dáját nyújtották a mult héten, ami­kor a malom iparvágányára az állam­vasutak 27 vagon gabonát állítottak be, bár rendszerint csak ötöt szoktak egyszerre. Gyorsan kellett cselekedni, mert a munkások semmiképpen sem akarták tartóztatni a vagonfordulót hosszabb ideig, hiszen az őszi csúcs­forgalmi időszakban minden vagonra nagy szükség van. Az üzemtanácshoz fordultak, mozgósították a testvér­üzem munkásságát is, az irodákat is s az embereket három csoportra osz­tották szét. A vagonokkal Šafárik elvtárs úgy manövrirozott, hogy si­került elérnie azt, hogy egyszerre rakhatott ki mind a három csoport. A munka a késő éjszakai órákig tar­tott, de a munkások hangulata olyan lelkes é^ örömteli volt, hogy meg sem érezték a különlegesen nagy teljesít­ménnyel járó fáradságot és esti 10 órakor befejezték a 27-ik vagon kira­kását. A malom munkásai így járul­tak hozzá a béke megerősítéséhez hazánkban. \ • A kassai vasutasok példás békekötelezetfségváüalása A kassai vasutasok megértették Bránik elvtárs megbízott felhívását, amelyet az SzKP gazdasági konferenciáján tett közzé. Tisztában vannak azzaJ, hogy azok a feladatok, amelyek elé gazdaságunk a vasutakat állítja, napról napra növekednek. Ezeket a feladatokat csak úgy lehet időben és jói végrehajtani, ha vasutasaink teljesen bekapcsolódnak a jobb munka­megszervezésbe, ha jobban és^észszerűbben kihasználnak minden lehető­séget, amely számukra nyílik. A kassai vasutasok alkalmazottal ezért terjedelmes békekötelezettség­vállalást jelentettek be, a Béke Védői Jugoszláviában éhség és nyomor, korrupció és Jogtalanság uralkodik Popivod jugoszláv tábornok, a kiváló Tito-el enes harcos beszéde a II. Békevilágkongresszuson Amint sok más békeszerető nem­zet, úgy a jugoszláv nemzet is átél­te a második világháború minden borzalmát. Országunk városait és falvait elpusztították. Országunk földjét mintegy kétmillió háborús ál­dozat vére itatta. Ezért érthető, hogy népünk nem akar háborút, a béke ügyéért harcol és harcolni fog to­vábbra is az egész világon­A mostani jugoszláv kormány azon­ban egészen más célokat tűzött ki. Küldöttségünk felhasználja részvéte­lét a nemzetközi békekongresszuson arra, hogy beszámoljon a mai jugo­szláviai helyzetről, e helyzet komoly ságáról és arról, hogy hogyan visel­kedik ebben a helyzetben a jugoszláv nép többsége. Jugoszláviában ma olyan kormány van hatalmon, amely a népet meg fosztja minden jogától. A népet ter roriz^lja, pusztítja, háborús hangula­tot idéz elő az országban, határmenti viszályokat provokál, hogy katonai konfliktust idézzen elő a Balkánon. Ez a kormány a béke hívei nemzet­közi mozgalmának legmegrögzöttebb ellensége nemcsak szóban, hanem tet­tekben is. A Tito-Rankovics-klükk talpnyaló módon mindent végrehajt, amit az imperialista 'ti'madók parancsolnak, Jugoszláviát katonai támaszponttá tette, számos katonai repülőteret és erődítményt építenek. A lakosságot kielepítik a határmenti vidékekről, katonai határövezetet építenek, az if­júságot és a tömegszervezeteket mi­litarizáljék. Az utóbbi időben moz­gósították a tartalékos tisztek és le­génység új évfolyamait, valamint a közlekedési eszközöket Js. A jugoszláv hadsereg állományára való tekintettel hadiállapotban lévő hadsereg. A rendőrséggel együtt több, mint egymillió férfit sz; ml'ál. A hadsereg költségvetése az 1950-es évben az egész jugoszláv állami költ­ségvetés több, mint egyharmadát tet­te ki. Hadikémkedésre és katonai propagandára a Tito-klikk több, mint 15 millió dinárt áldozott, ami az egész állami költségvetés több, mint 9 százaléka és kétszerese annak az összegnek, amelyet a költségvetés a népművelésre irányzott elő az 1949-es évben­Az imperialista támadók érdeké­ben és utasítására a titoisták ebben az évben 8 hónap alatt szomszédaik határán több, mint 200 hacármentj in­cidenst. és provokációt idéztek elő. amelyek számos emberi életet köve­teltek áldozatul. A belgrádi rádióban és a titóista központi lapokban külön hivatalokat létesítettek, amelyek hazug állításo­kat gyártanak a béke hívei és a bé­ke mozgalma ellen, katonai informá­ciókat gyűjtenek, háborús pánikot és zavart terjesztenek. Tito valamenyi beszédében kétel­kedést igyekszik kelteni a béke ügyé­nek győzelmével kapcsolatban és mentegeti a háborús uszítókat, az angol-amerikai támadókat. Tito és Rankovics klikkje a jugo­szláv népet kegyetlen terrorral üldö­zi, amely nem hasonlítható még a hit­leri terrorhoz sem, amely a mult há 4 borúban megszólott országokban dü­höngött. Jugoszláviában megszüntették a nép legalapvetőbb szabadságát és jogait, tömeggyilkosságokat hajtanak végre, birósági ítélet és kivizsgálás nélkül Az országban éhség és nyo­mor, korrupció és jogtalanság ural­kodik. A koncentrációs táborokban több, mint 150.000 jugoszláv hazafi sínylődik. Nemrégiben Jugoszláviából elme­nekült egy koncentrációs tábor pa­rancsnoka, Vesszelin Fopovics. Be­Sizámolt arról, hogy csak azokban a táborokban, amelyeket ő ismer, több, mint 100000 fogoly van. A foglyo­kat kegyetlenül kínozzák. A titoisták különösen a békie híveit üldözik ke­gyetlenül. A stockholmi felhívás köz­zététele után való nap betiltották a felhívás terjesztését. Aki a felhívást aláírja, azt kegyetlenül üldözik. Az a borzasztó terror, amelyet a békét óhajtó és azért küzdő nép ellen alkal­maznak, jelentős mértékben akadá­lyozta a békemozgalom fejlődését. Ennek ellenére azonban nem lehet azt mondani, hogy a titóista klikk si­kert ért el. A jugoszláv nép tömegei békét akarnak. Harcolnak a békéért s a titóista klikknek sohasem sikerül a jugoszláv népet táimadó háborúba vinni az angol-amerikai imperialis­ták oldalán. A jugoszláv nép tisztá ban van a béke értékével, mert az utolsó két háborúban viselnie kellett a háború rendkívül nehéz következ­ik!,; nagy jelentősége van a nemzetkö­zi békemozgalomban, mert a titóista klikknek lehetetlenné teszik, hogy a Balkánon új háború tűzvészét lob­bantsa lángra. A jugoszláv nép jól tudja, hogy Tito és Rankovics klikkje elleni harc az egész világ békeharcá-' nak része a háborús gyujtogatók el­len­Azonban tekintet nélkül a nagy nehézségekre, a békemozgalom Ju­goszláviában mind erősebben terjed. Ezt a mozgalmat a titoisták semmi­lyen eszközzel sem tudják megtörni és elpusztítani. A jugoszláv emigráció egy ember­ként írta alá az atomfegyver eltiltá­sáról szóió felhívást és a békéért kész bárhol és bármi módon harcolni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a békemozgalom Jugoszlá­viában különösen azóta fejlődött si­keresen, amióta a Béke Hívei állan­dó bizottságálból kizárták a titóista képviselőket, akik hallatlan szemte­lenséggel és álszentséggel félrevezet­ték a tömegeket, nyugtalanságot idéz­tek elő és ártottak a békemozgalom szervezeteinek. Tito és Rankovics klikkjének nincs semmi közössége a jugoszláv nép vá­gyaival és igyekezeteivel. Ez a klikk az imperialista támadás eszköze, a nép ezt tudja és mindent megtesz, hogy ez a klikk ne sérthesse meg a békét. Annak ellenére, hogy minden be­csületes ember látja és ismeri a hely­zetet Jugoszláviában, akadt egy ügy­véd, aki Tito klikkjét megkísérelte védelmezni. Miről van itt szó? Rogge úr minden másra való tekintet nél­kül miért vette át ezt az irigylésre nem méltó feladatot, hogy védelmé­be vegye azokat az embereket, aki­ket nem lehet semmivel sem védel­mezni akik ellen saját nemzetük kelt fel? Rogge úr hazugságokat kezdett ter­jeszteni Jugoszláviáról, azzal a szán­dékkal, hogy megzavarja a világ de­mokratikus közvéleményét azzal, hogy az egekig magasztalja Titot és második világkongresszusának tiszte­letére. A kötelezettség november 1-én lépett életbe és 1951 május elsején ér véget. Az egyes pontok teljesítését az üzemi tanács és az SzKP üzemi szervezete együttműködésével havon­ta ellenőrzik. Az első pontban kötelezik magu­kat, hogy átvizsgálják az összes ed­dig megkötött szocialista felajánláso­kat, amelyekkel a kocsiforgalom gyorsítását akarták elérni. A manipulációs kocsik tartózkodá­sának megrövidítésével és a vonatok gyorsabb és célszerűbb összeállításá­val és a mozdonyok vontatóerejének jobb kihasználásával biztosítják a kötelezettség második pontját. A munkásvonatok nemzetgazdálkodá­sunk fontos tényezői, ezért a kassal vasutasok kötelezték magukat, hogy ezeket a vonatokat időben, rendesen fűtve és tisztogatva állítják össze. A kötelezettség további pontjában a kassai vasutasok ígérik, hogy a munkaerők tervét az irányszámok alapján női munkaerők iskolázásával és megnyerésével teljesitik és így 75 férfi munkaerőt szabadítanak fel a nehézipar számára. Gondoskodni fog­nak a várótermek péidás karbantar­tásáról is. Megoldják a vontatómoz­donyok vízzel való ellátásának kér­dését ls. Eddig a mozdonyokat a vá­rosi vízvezetékből látták el vízzel. Ez egyrészt sok időt vett igénybe, más­részt kilencszer többe kerül, mintha saját vizükkel látják el a mozdonyo­kat. Ezért darukat állítottak fel, me­lyek a mozdonyokat nem egészen 10 perc alatt megtöltik vízzel. Igy na­ponta 8—10 gépórát takarítanak meg. ményeit. Jellemére és hagyományaira a nép iránt ellenséges rendszerét. nézve a jugoszláv nemzet szabadság­é 3 békeszereő. Teljesen tisztában van a helyzet komolyságával, amely áru­ló kormánya hibájából keletkezett és egész szívével és minden igyekezeté­vel a haladó erők oldalán áll, amelyek a békét védelmezik a támadókkal szemben. A Jugoszlávia függetlensé­géért folytatott felszabadító harcnak, amely mind sikeresebben bontakozik Ez év márciusában személyesen ta­lálkoztam Rogge úrral az ő kívánsá­gára. Azt mondotta, hogy érdekli őt az igazság Jugoszláviáról Megtettem minden lehetőt, hogy Rogge úr meg­tudja az igazat az országban uralkodó valódi helyzetről. Rámutattam olyan tényekre, amelyeket ő maga helyben felülvizsgálhatott volna. Ezt nem tet­te meg és amint létható, nincs is szán­dékában megtenni. Azonban Rogge úr ügyvédi képességei elégtelennek bizonyultak. Titot nem tudta megvé­delmezni.. Ismeretes, hogy Tito hadiál­lapotban áll saját nemzetével. A nép ellen háborút viselni azonban azt je­lenti, hogy teljes bizonyossággal ve­reséget szenved. Ami Rogge úr azon kísérletét illeti, hogy a jugoszláv nép barát iának adja ki magát, e nép képviselői nemzetük nevében kijelentik, hogy a jugoszláv nép Rogge urat mindennek, csak nem barátjának tartja. Ami az igazságot illeti, a helyzet Jugoszláviában a következő: Igaz az, hogy a jugoszláv nép békét akar és a békét kész megvédelmezni és senki­nek sem sikerül a jugoszláv nemze­tet elszakítania a többi békeszerető nemzettől, a haladó, békéért harcoló erőktől. Igazság azonban az is. hosv a mos­tani jugoszláv kormánv néne érdekei­nek és törekvéseinek ellensége és ezért Rogge úr nem védelmezi a jugo­szláv nép érdekeit, hanem Tito klikk­jének érdekeiért száll síkra Még egy­szer hangsúlyozzuk, hogv Rogge úr­nak és Tito klikkjének nincs semmi közössége sem a jugoszláv nemzettel, sem a béke harcosaival. Éljen a Béke Hívei második világ­kongresszusa! Éljen a béke az egész világon!

Next

/
Thumbnails
Contents