Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-19 / 268. szám, vasárnap

Mielőtt hozzáfognánk beszámolónkhoz, a szeredi cukorgyári munkások elnezesét kell kérnünk a sajtóhiba miatt, amely diószegi cikkünkbe becsúszott. Nem kell nagy fejtörés hoz zá, hogy az olvasó maga rájöjjön az értelemzavaró tévedésre. Ha az olvasó ,,utolsó helyre" helyett azt olvassa, hogy „utolsó helyről'' akkor az egész monaat megkapja a maga helyes értelmét. Reméljük, hogy a hibát kiküszöböltük és rátérhetünk mondanivalónk lényegére. Miután a szeredi cukorgyár nyerte meg a verseny harmadik fodulójában a békezászlót, első sorban a munkaverseny felől érdeklődünk. Sirchich igazgató ezzel kapcsolatosan a kővetkező felvilágosítást adja — A békekampány első két fordulójában üzemünk az utolsó, illetve a kilencedik helyen állt és pedig azért, mert be kellett tanítanunk munkásainkat az új gépek kezelésébe, ami sok időt és fáradságot vett igénybe. Tehát alapvető hiba nem történt nálunk, sőt dicsérnem kell munkásainkat. akik hamarosan belejöttek a munkába és az ő igyekezetükneK köszönhető ma az, hogy a verseny harmadik fordulójában az utolsó helyről, ugrásszerűen az első helyre kerültünk és a versenvzászlót sikerült magunkhoz ragadnunk. — A zászló elnyerése őszinte örömet szerzett üzemünk dolgozóinak. A cukorgyárak között folyó békeverseny komoly lendületet adott a kampánynak. Ezt leginkább a munkateljesítmény állandóan emelkedő százalékarányaival tudom bebizonyítani Míg a békekampány első fordulójában csak 84.64 százalékot értünk el. addig a második fordulóban már 93.5 ujs

m — A cukorgyárak békekampánya vándor zászlajának nyomában százaléknál tartottunk és végül a harmadik fordulóban már 116.53 százalékkal lettünk a győztesek. Erre a teljesítményre munkásaink büszkék és mindent elkövetünk, hogy az elsők között maradjunk. — A verseny — folytatja az igazgató — a három műszak közt állandóan folyamatban van. A műszakok munkateljesítményét naponta ellenőrizzük, de most egyelőre korainak tartjuk közölni, hogy melyik műszak a lejobb. A verseny jelentősége egyre nagyobb fontosságot nyer dolgozóink körében, amit az bizonyít legjobban, hogy egyre többen jelentkeznek szocialista munkakötelezettség vállalására. A kampány előtt 34 élmunká! sunk volt, de a közeli hetekben ez a i szám rohamosan megnövekszik. Munkásainkat, eltekintve attól, hogy többet keresnek a verseny révén, az a becsületes vágy is serkenti nagyobb teljesítményre, hogy részt akarnak venni közös építőmunkánkban. — A munkateljesítmény fokozásával arra is komoly gondot kell fordítanunk, hogy a minőség elsőrangú legyen. Lehetetlen, hogy ezúttal meg ne említsem cukorfőzőink nevét és pedig Polák Józsefet, Slobod Imrét és Hecsko Ferencet, akik szaktudásukkal és becsületes hozzáértéssel állnak őrt a munkahelyükön és ügyelnek a cukorgyártás minőségére. Aki Piozzái 'cuC a texmeVé^enyséq. emeíéséfiez Az eíutátsak működést az üzem&en Arra a kérdésre, vájjon az újítók bekapcsolódtak-e a munkaversenybe, igenlő választ kapunk. Itt áll előttünk a 65 esztendős Konecsny József esztergályos-lakatos, aki újításával elősegítette a munka lendületes iramát. Egyébként 14 éves kora óta dolgozik a szakmában, szülei ugyancsak munkások voltak. Prostejov környékéről származik, de már 31 esztendeje dolgozik itt és úgy szereti az üzemet, mintha szülőhelye lenne. Konecsny boldogan beszél a munkájáról. — Nézetem szerint — mondja — az újításokat csakis a műszakiakkal együttműködve lehet megvalósítani. Mivel állandóan a gépek között járok, minduntalan újabb és újabb ötletek merülnek fel bennem, hogy megkönnyítsem és leegyszerűsítsem a munka folyamatát. Az ötleteket aztán megbeszéljük közösen Pinics Rudolffal és Vlk Metóddal, akik ugyancsak arra törekednek, hogy munkánk minél elevenebb legyen. — Őszinte öröm nekünk, ha látjuk. hogy módosításunk révén többet és olcsóbbat termelünk. Ez olyan öröm, amit csak olyan munkás érezhet, aki tudja, hogy a gyár és a munkaeszközök már a munkásság birtokában vannak és hogy ma minden, a gyár, a gep, a munkaereamény a miénk, a mi jövőnket szolgálja. Bevallom neked, hogy mi munkások a múltban is szerettük a gépeket, a munkaeszközöket, mert hiszen segítőtársaink voltak, de újítások bevezetésére semmi sem serkentett bennünket. Csak egy példát mondok el neked. A háború előtt a szivatytyúk olyan állapotban voltak, hogy mint használhatatlanokat egyszerűen ki akarták őket dobni. Sok ezresekbe került volna természetesen újakat vásárolni. Erre a néhai igazgató úr volt olyan kegyes és tanácsot kért tőlem. En pedig egy komoly operációt hajtottam végig rajtuk és bizony még ma is működnek. De mit kaptam ezért, semmit, még ennél is kevesebbet, mert magamban a méreg evett, hogy a tengerbe vizet öntöttem, hogy szaporítottam a gazdagok vagyonát. — Ma azonban — folytatja Konecsny önérzetesen — a szocializmusért küzdünk, ezért pedig érdemes minden erőfeszítéssel küzdenünk, hogy minél előbb megvalósuljon. A szocializmus nem ismeri a kizsákmányolást, nem ismeri a károkozást, akár munkaerőről, akár anyagról van szó. A szocializmus alapja a tartós béke. Mint murkásnak az a véleményem, hogy nincs szebb felfedezés, mint a szocialista. építőmunka, amely mindanynyiiink közös ügyét szolgálja. Én ma 65 esztendős vagyok és már unokáim is b» vannak kapcsolva az építömunkába, de nyugodtan állithatom, hogy nem vagyok ma sem fáradt, hanem Ferenc Lajos elvtárs, az üzemtanács alelnöke, azt magyarázza, hogy mikép vezették be az élmunkásmozgalmat az üzembe. — Állandó előadásokat tartunk és felvilágosítjuk dolgozóinkat a munkateljesítmény állandó fokozásának a jelentőségéről. Megmondjuk mi őszintén: ha termelni tudtunk cukrot a kapitalistáknak, akkor munkáshazánknak kétszer, sőt háromszor annyit kell termelnünk. Minél többet termelünk, annál több jut nekünk. Nem kell félni, jó elvtársak vigyáznak az elosztásnál. — Az ilyen gyűléseken — folytatja Ferenc elvtárs —, ha valaki nem ért valamit, akkor ugyancsak nem resteli magát és kéri, hogy magyarázzák meg neki. És mi aztán szívesen magyarázunk, mert jó jel, nagyon jó jel az, ha valaki kérdez. így fejlődnek ki aztán nálunk a viták, amelyek tisztáznak minden homályos pontot. — Eddig az üzemünkben már 400an írták alá a szocialista szerződéseket, ami azt jelenti, hogy 400 munkás magára vállalta a norma túlteljesítését. Ezekből lesznek aztán a kiváT.ó élmunkások. Mindezt az előadások révén tudtuk megszervezni, amelyeílzemerkélő esőben, az alkony óráiban érkezünk a trnavai cukorgyár kapujához. A gyár hátsó kapuja tárva nyitva áC'l és egymásután nyeli be a cukorrépával roskadásig megrakott fogatokat és teherkocsikat. A munkások ott állnak a répahegyeken, sárosan, nedvesen és szakadatlanul hányják a répát rendeltetési helyére. Itt-ott egy munkás letörli verejtéktől és esőtől nedves homlokát. A munka iramát nem akarjuk megzavarni, az irodába megyünk, ahol Misovits István elvtárs, munkásigazga ó szolgál felvilágosítással a gyárban folyó békekampányról. Nehezen lehet ugyan vele zavartalanul beszélni, mert minden ötpercben megszólall a telefon, de Misovits őszinte lelkesedéssel dolgozom ma is a szocializmusért. A Vörös Hadsereg, amely felszabadított bennünket, megkettőztette az erőmet és megkettőztette mindannyiunk erejét. Ezért mi munkások őszinte hálával és szeretettel gondolunk a Szovjetúnióra. Konecsny elvtárs újítási javaslata a szivattyúk gyorsabb és zavartalanabb működését biztosítja. ket pártszervezetünk irányításával és segítségével rendeztünk. Vlk Metod gépész, aki az üzemi szervezet elnöke és a pártszervezet alelnöke, ezeket mondja. — Nem akarok sokat beszélni, röviden csak eninyit: Hat gyermek apja vagyok é» 1927 óta tagja vagyok a Pártnak. Sejtheted, hogy nem volt arany doCgom a kapitalista rendszer alatt. Hajszoltak, kergettek és kizsákmányoltak, ahogy csak tudtak. így hát megértheted azt, hogy én tényleg szabad embernek érzem magamat ma és mindent elkövetek, hogy szabadságunk tartós is legyen. Ezt csakis a munkateljesítmény fokozásával érhetjük el. Ennek érdekében fáradságot nem ismerve dolgozom és mint szakember igyekszem módosításokkal megkönnyíteni a munka folyamatát. 49 esztendős vagyok ma, de fáradtságot nem érzek. Nyugodtan megírhatod. hogy boldog ember vagyok és a boldog embert nem fárasztja el a munka. De azt is tudom, hogy boldogságom és munkásaink jóléte elválaszthatatlan a Nagy Októberi Forradalom vívmányaitól és ezt minden öntudatos munkásnak tudnia kell, mert csak így küzdhetünk eredménynyel a tartós békéért. elvtárs rendkívül türelmes és kérdéseiimre a legnagyobb készséggel Váilaszol. így tudom meg, hogy a farkasdi .cukorgyárban dolgozott, mint lakatos- E mellett négy évig a Nemzeti Tanács elnöke is volt. Farkasdon. a pártszervezetet ő alakította meg. Hűséges munkájával elnyerte a Párt bizalmát. Közgazdasági tanfolyamra küldték és ennek sikeres elvégzése után a trnavai cukorgyár élére került. — Sok a gondom — mondja mosolyogva —, de szívesen vá'llaCom. Végül is nem azért állítottak az üzem élére, hogy szórakozzam. Azért állítottak ilyen felelős posztra, hogy eredményesen vezessem az üzemet. Az eredményes munka felmutatása jeszakadt a szívem utána. Miért is engedtem oda, miért fogadtam el azt az átkozott pénzt érte, — vádoltam magam. Aludni sem tudtam, mert mindig csak őrá gondoltam. Végre egy szép ünnepnapon eljöhetett meglátogatni bennünket. Nem mesélt semmit, nem is panaszkodott, csak megfogta a kezemet és zokogni kezdett. És én vele együtt sírtam. Még későn este sem akartam visszaengedni a szolgálatba. De a fiam sem kívánt még viszszamenni. Otthon maradt éjszakára, de ezen az éjszakán megbetegedett. A földesúr pedig haragosan várta, már elküldte az egyik szolgáját is érte. A k

;sfiún láz ütött ki, nem mehetett. Másnap maga a földesúr felesége jött el érte és kiabálva követelte, hogy dolgozzék tovább a fiú, hiszen fizettek érte Én a szomszédokhoz fordultam segítségért, de a földesúr parancsával nem mert senki szembeszállni. Csendben nézték végig, hogyan hurcolják el a beteg gyereket fektében vergődve a porban. Másnap meghalt a kisfiam ott a közömbös Idegenek közt, amíg anviát hívta sírva... Akkor megfogadtam, hogv nem leszek gyenge többé. És ígv szóltam Lao-Su-hoz, az idősebbik fiamhoz: — Eredj te is a hegvek közé, oda, ahonnan tegnap egv fiatal katona jött el hozzánk és azt mesélte, hogy rengetegen harcolnak ott a iaoánok és a gazdag urak ellen. Ezek a harcosok azt akarják, hogv mindnyájunknak jusson elég ennivaló és senkise sanyargathassa agyon munkával a szegény ember gyermekét. És Lao-Su követte a partizánokat, sokáig hírt sem hallottam felőle. * Eső ufán mindig felfénvlik a nap újra és minden tavasszal fű borítja el a sárga kopár földet Az én életem is keserves és szerencsétlen volt sokáig, nem ismerhettem mégcsak árnyékát 1950 nov

ember 11 msm lenti nekem a legnagyobb kitünteSésí. Mindenesetre igyekszem. Ki igyekezzék, ha én nem, aki élvezem a Párt és a m/unkásslág bizalmát. Hisz az úri demokráciában a munkás akárhogy is törhette magát munikiáj'áival, még sem juthatott igazgatói rangra. Az igazgatói széket az urak maguknak biztosították egymás között és annak szánták, aki a legjobban értett a kizsákmiárayolá shoz. — Ma azonban — folytatta Misovits elvtárs — az igazgatónak ép úgy keil dolgoznia, mint akármelyik munkásnak itt az üzemben. Munkám sikeres végrehajtásiában segítségemre vannak az üzemi párt- és tanácsszervezetek. A szervezés munkáját tervszerűen felosztottuk egymás között és így karöltve Simák elvtárssal, a káderessel, Kris elvtárssal, a pártszervezet elnökével és Martinovics elvtárssal, az üzeimitanács elnökével együttesen tartunk poütikai és közgazdasági előadásokat a munkásságnak. Ezenkívül szovjet filmeket is vetítünk a munka menetéről, hogy a munkásságnak fogalma legyen arról, mit jelent a munkaverseny. Ezek a felvilágosító előadások öntudatosítják dolgozóinkat, amit azzal is tudok bizonyítani, hogy az üzemi munkásság 81.1 százaléka aláírta a szocialista szerződéseket. Élmunkásaink száma már eddig is meghalladja a százat. Ezután Holecsek Vladimír versenyelőadó veszi át a szót. — Mult hónapban 103.9 százalékos eredményt értünk el. A műszakok közti versenyt naponta ellenőrizzük és grafikonnal szemléltetjük. Ennek a grafikonnak óriási sikere van. A munkások hazafelé menet a munkából állandóan nézik, tanulmányozzák a fel- és lefelé szökő vonalakat. A műszakokat különféle színű vonalak jelképezik. Eddig a legjobb a második műszak volt, amely 104.3 százalékos teljesítményt nyújtott. Misovita igazgató-elvtárs folytatja: — A szervezőmunkának óriási szerepe volt abban, hogy az első héten sikerült elnyernünk a béke zászlaját. Egy példával fogom ezt neked bizonyítani. A tavalyi kampánynál csak a 16-ik napon tudtuk azt az eredményt felmutatni, amit most mindjárt a második napon elértünk. Munkásságunk nagy örömmel ünnepelte a zászló megszerzését és bizony nehezen vált meg tőle. De nem baj, minden reményünk megvan arra, hogy még viszszahódítóuk. Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy az esős napok kissé késleltették a munkát, de a lakosság a legnagyobb készséggel mellénk állt és a katonai egységekkel s a milícistáfckall karöltve brigádmunkával segítségünkre sietett a répahányás munkálatainál. Meg kell még jegyeznem, hogy a magyar munkások, akik bekapcsolódtak a békekampányba, becsületes munkájukkal kitüntették magukat. Szabó Béla. sem az örömnek. De az öröm mégis elérkezett egyszer már a kisírtszemű aszszony életébe. Eljött az az óra, amit kis falunk minden lakója olvan türelmetlenül várt: — ideért a felszabadító néphadsereg! Mindenki elébük szaladt a kertek kapujából, örömrivalgással üdvözölték a dicsőséges katonákat Ki mit tudott, azt ajándékozott nekik. Én is ott álltam a kis kunvhóm kapujában, úgy néztem a nép vidám arcát és köszöntöttem a katonákat Közben a fiamra gondoltam. Egyszerre csak nagy kocsi állt meg ott a kunyhóm előtt, egy fiatal katona szállt ki belőle, nagyon hasonlított az én fiamra. Megállt előttem és inni kért. Mohón megitta azt a nagv csésze friss vizet, amit azonnal odanvuitottam neki. Napbarnított, poros arcáról vere jték patakzott. Megköszönte a vizet, aztán elmondotta, hogy jó úton iár már a dolgunk, a felszabadító hadsereg győzedelmesen halad előre és a nép fog ezentúl határozni saját sorsa felett. Boldog élet következik mindannyiunkra. Azután visszatért a kocsi iához, de én utánaszóltam: — Ide gyere fiam. akarok neked mondani valamit. Amikor újra hozzám forduít, letörtem egy almafavirágos ágat, odanyújtottam neki és azt mondtam: — Fogadd el ezt a virágot és tudd meg, hogy ezek a gyönyörű fehér szirmok ürömnél keserűbbek voltak rz én fiatakoromban, mert ezeket ettük, hogy éhségünk csillapodjék és a virág szépsége nem okozott akkor semmi örömöt. De csodálatosan szép a te fiatalságod és gyermekeinké is azzá lesz. hiszen elhozzátok számunkra már a boldogabb jövőt .. És tudd meg, hogy ma először veszem észre én is, hogv miiven gvönvörű az almafa virága és nem sírok már a fáidalmas emlékektől, ha felénézek Fordította: Nyúl Lidia. cAlmalüüivag, ZSEN-CSIN-PO ELBESZÉLÉSE. Lü-Szü-Ing-nek hívnak. Csungufu nevű falucskában születtem, gyakran elnézegetem a vidám kis gyermekeket, akik zácslócskákkal szaladgálnak az utcán, csak nézem őket és már úgy tűnik előttem, mintha nekem sohasem lett volna gyermekkorom. Tizenhái om éves voltam. amikor meghalt az édesapám Anvám sokáig siratta és sehogyan sem tudott megnyugodni Mit is kezdhetett négy gyermekével egyedül ő, a szegény, védtelen vak asszönv Sem földünk, sem ruházatunk, még egv marék szójebabunk sem maradt Eladtuk kicsiny földünket még apám temetésekor, azután nem maradt semmi. Szomszédasszonyunk. Van anyó, aki cselédszerzéssel foglalkozott, ajánlotta anyámnak, hogy elhelyez engem 'S gazdag úri polgárokhoz vidékre. De anyám ezt nem akarta. Ott töltötte inkább egész napját a piactéren, ott nyújtogatta sovány, sárga kezét az alamizsnáért, nrközben a dobot verte. Néha-néha odadobtak valami aprópénzt. ilyenkor azon szóiababot és zöldséget vásárolt, azt hozta haza nekünk Csakhogy igen ritkán került erre sor. De szépséges is tavasszal a halvány szelíd almafavirág. amikor elborítja az ágakat és a fiatal lánvok ha iát ékesíti! És én mégis gvű'öltem ezt a virágot. Mézes liata útálatol keltett bennem és szerettem volna összetinorni mindenütt. amerre csak megláttam ezeket a hí'lvánv rózsaszínű szirmokat. Hiszen mi úf?v ettük ezt a virágot is, mint a fűüfa'evelet vagv m'nt a vadonnőtt d-hánv gyökerét.. Ettől a táoláléktól sorvadt, betegedett édesanyám és kis testvéreim még éjszaka is sírlak az éhségtől. Most esténkint, ha odaülök az ablak elé és nézem a nénet az utcán, nem tudok betelni a sok csodálatos vál ozással, ami végbement itt azóta. Ô, ti vidámszemű, rövidhajú fiatal leányok, akik vígan, szabadon jártok, könyvekkel a kezetekben, mintha táncolnátok! Elnézegetlek benneteket kedves gyermekeim és könny szökik öreg szemembe Áldom a fiatalságotokat, amely nem ismer már sem éhséget, sem félelmet, sem a nyomor szörnyű szégyenét. Nem remegtek a gazdagoktól és nem haiollok meg szolgamódra a férfi előtt. A mi falunk községi bírája egv fiatalasszony: LuShi. De milyen értelmes, bátor és lóságos ez az asszony! Még az aggastyánok is megha'lgat ják a tanácsait és ő tudja mindig a legjobban, hogy mit kell tenni. Nekem már rég elmúlt a fiatalságom, jaj azok a küzdelmes és megalázó ifjú évek! De nem kesergek már a mult fölött. Annak örülök inkább, h^v örökre elmúlt végre. Tizenhét éves voltam, amikor férjhez ado't az anvám. Elvezettek egy messzi faluba, ahol apósom házában először kellett a tériemmel találkoznom... — Tatfasz volt. az almafa virágzott .. Amint a kunvhó felé közeledtem. leszakítottam egv virágos ágat, hiszen ez a menyegzőm napia, most a boldogság vár talán — gondoltam — Dobd el azt a virágot, fogd a vödröt és eridj vízért — kiáltott rám mérgesen egv ráncos kis öreganyó, amint be'éptem a kunyhóba Az anvóka a földön ült és pipázott egv idős, marconakülseiű férfi állt mellette, aki alattomos tekintettel nézett felém: ez volt a férjem. Az első három napig, míg ünnepeltünk, volt valami kevés ennivaló, de anikor elfogyott a lakodalomra készült fekete kalács, úira csak éhezett a család. Apósom a városba járt teherhordásra várni, de nem akadt mind g munka, hiszen sok kuli volt ott még rajta kívül. Engem vert el este haragjában, ha kimerülten és éhesen hazaérkezett. A férjem egv tá! levesért dolgozott napszámba a földesúrnak é-s nem hozott semmit a házhoz Ha gyötört az éhség, magamnak kellett a nagybirtokosok szántóföldiére járni, hogy felszedtem a lehullott magvakat. Sokszor keresgéltem ott a sár kőzött, szakadó esőben is. Egvszei a mezőőrök észrevettek és szidalmazni, fenyegetni kezfek engem. Annvira megijedtem, hogv nem mertem többé arra se járni, hanem újból fűvel és vad növények gyökerével kellett beérnem. Két év múlva kislányom született. Férjem és apósom haragos szemrerehánvásokal tettek, hiszen fiúsegít-ég kellett volna, nem pedig egy haszontalan leánygyermek. Füvekből és bogyókból főztem levest A rossz táplálkozás miatt nem is tudtam szoptatni a gyereket. Szegényke mindig kiabált az éhségtől és anyósom nagyon haragudott ezért Fériem testvérei már élve el akarták temetni a gyenge, beteg gyereket. De nemsokára kiszenvedett és magam temettem el szegényt. Amikor a japánok megszállták a vidékünket, öt gyermekem volt már és a férjemet elszakította tőlünk a háború. Egyedül maradtam a gyerekekkel és koldulni kellett mennem, mert nem volt mást tenni. Nemsokára elhelyeztem Siao-Lu-t. kilencéves kisfiamat szolgálatba a földesúrhoz. Nehezemre esett megválnom a gyermektől, mindig aggódtam a sorsáért. Da csak szomorú híreket hallottam róla. Verték az én kisfiamat és szüne'nélküli robotmunkával gyötörték. Majd megA twcwai cufzovqifáx a éékekampánif eísa yyaztese