Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-19 / 268. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek ! tjárom n A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 november 19, vasárnap 2 Kčs III. évfolyam, 268. szám emzet ifjúsága tüntet a békééit C7£ o vttt á n y U iitdötti lg n á ro i u n U h n tt Fierlinger, Šefčik, Kopecký, Ďuriš, Šlechta, Rais miniszterek a Szlovák Nemzeti Színház 30 éves jubileumának ünnepségein Szombaton a kor a déhttámi órákban Szlovákia fővárosába érkezett a csehszlovák kormány küldöttsége Fierlinger elvtárs miniszterelnökhe­lyettes vezetésével, hogy résztvegyen a Szlovák Nemzeti Színház harminc­éves jubileuma alkalmából rendezett záróünnepségeken. A kormányküldöttség fogadtatására az állomáson Karol Bacílek, a Megbízottak Testületének elnöke, Štefan Bašťovanský, a SzKP főtitkára, Gaíik elvtárs, a SzWvák Nemzeti Tanács alelnöke jelentek meg, t°vábbá Mjartan, a Megbízottak Testületének alelnöke, Faltan elvtárs földművelés­ügyi megbízott, Janečková asszony megbízott, Holdoš, Sýkora, Okáli, Gi­reth. Polák, Lukačovič megbízottak és Koloman Moško elvtárs, a SzKP szervezési titkára. A hadsereg képviselőit Marcelli tábornok vezette. Megjelent továbbá a Živena Csehszlovák Nőszövetség, a CsISz és a többi tömegszervezetek kiküldöttei. Röviddel egy óra után gördült be a feldíszített bratislavai főpályaud­varra a kormányküldöttséget hozó különvonat. Elsőnek Fierlinger elv­társ miniszterelnökhelyettes lépett ki, majd Šefčik miniszterelnökhelyet­tes és a kormányküldöttség többi Q^aaileh. elvtárs : A cseh mankásosztáiy testvéri segítségével olyan műveket alkotunk, amelyek elképzelhetetlenek tervgazdálkodás nélkül tagjai, Kopecký elvtárs, tájékoztatás­ügyi miniszter, dr. ing. Slechta mű­szak; miniszter, Ďuriš elvtárs föld­művelésügyi miniszter, dr. Rais elv­társ igazságügyminiszter, vaCamint dr. Pavlik elvtárs, az iskolaügyi mi­niszter első helyettese. Fierlinger miniszterelnökhelyettes fo­gadta a díszszázad tisztelgését, majd a kormánydelegáció tagjaival a fő­pályaudvar várócsarnokába ment, ahol Bacílek elvtárs, a Megbízottak Testületének elnöke a következő sza­vakkal üdvözölte: — Tisztelt miniszterelnökhelyettes úr, miniszter urak! Engedjék meg, hogy a Megbízottak Testületének, valamint a szlovákiai dolgozó nép nevében a legszívélye­sebben üdvözöljem önöket, mint népi demokratikus Közt' írsaságunk kor­mányának képviselőit. Engedjék meg, hogy ez alkalommal örömömnek ad­jak kifejezést, hogy módunkban nyí­lik önöknek bemutatni legjelentősebb kultúrmunkásainkat, a bratislavai üzemek éhnunkásait és a bratisCavai kerület földműveseit. Szeretnénk többet is megmutatni önöknek, mint amire rövid ittartóz­kodásuk ideje módot ad. Szeretnénk megmutatni önöknek, miként élünk azokkal a hatalmas lehetőségekkel, amelyeket kormányunk nyújt Szlo­vákia felvirágoztatásának érdekében kifejtett gondoskodásával, örömmel bemutatnánk önöknek a Viíg, Ga­ram, Nyitra és Hernád völgyét, hogy személyesen meggyőződhessenek azok­ról a nagy változásokról, amelyeken népi demokratikus rendszerünk rö­vid időtartama alatt Szlovákia át­ment. A cseh munkásosztály testvéri segítségével, a szlovákiai munkások, műszakiak szorgalmas keze oly mű­veket alkot, amelyek elképzelhetetle­nek tervgazdálkodás nélkül. Folyóin­kon, amelyeket hosszú kilométeren át vasbetongátak megzaboláznak, ha­tai'.mas, új és modem vízierőművek épülnek, hogy a legutolsó kis szlo­vákiai faluban, a legutolsó kunyhó­ban is világosságot gyújthassunk. Országútaink mentén tucatjával nő­nek az új, modern üzemek, amelyek­ben cseh és szloviák mérnökök, mes­terek, műszakiak, élmunkások és munkások, akik még tegnap a faluról jöttek, népünknek a jobb, szebb és örömtelibb holnapot építik. A szlová­kiai munkás a cseh gyárakban készí­tett gépekkel a cseh és szlovák dol­gozó nép testvéri együttmunkálkodi­sát teremti meg. — Az Árváról valamikor népünk azt énekelte, hogy fájdalmas a hely­zete. Ám rövid pár év leforgása alatt az árvái sebek is behegedtek, kikü­szöböltük az ősi nyomort és a nép éhségét. Ma az Árvában új gyárak nőnek, ott épül Köztársaságunk egyik legszebb erőműve. Jó lenne megtekinteni a Testvériség Vasútvonalát, ahol azokat a vág» nyokat rakjuk le Szlovákia területén, amelyeket a vítkovicei vasművek gyártottak, hogy az aranyos Prágát, a mi Vítkovicénket, Szlovákián át a Szovjetunióval, a krivojrogi bányák­kal és a nekünk oly drága Moszkvá­(Folytatás a 2. oldalon.) A nemzetek törhetetlen gátat emelünk A Béke Hívei II. Világkongresszusának küldöttei élesen elítélik a nyugati hatalmak háborús politikáját A Béke Hívei második világkongresszusán Joliot Curie elnök beszéde után vita kezdődött, amelvben számos küldött résztvett. közöttük Don An­drea Geggers olasz katolikus pap is. Az olasz katol kusok — mondotta, — és az alsóbbrendű papság többsége a békét óhajtja és a háború ellen van. A délutáni ülésen Eugénia Cotton a Nemzetközi Demokratikus Nőszö­vetség elnöknője emelkedett szólásra. 91,000.000 nő nevében szólok önök­höz, — mondotta Cotton asszony, — akik el vannak szánva arra, hogy minden áron megakadályozzák a háborút. Hiszem, hogy valamennyi küldött a sok szenvedést próbált Varsó város falai között még jobban tudatosítja feladatát és megtalálja az eszközöket a háború megakadályozására. Az új háború vészéivé sohasem volt olyan nagy, mint a koreai háború kitörése után. Nem válik nekünk embereknek becsületünkre, hogy ismét anyákat és gyermekeket gyilkolnak le. Más küldöttek is. akik pénteken fel­szólaltak, egyérteíműleg a Béke Hívei világbizottságának programm ja mel­lett foglaltak állást és egyetértettek a bizottság tevékenységével, a Béke Hívei első és második kongresszusa közötti időben. Dr. C. R. VVoodard brit küldött, a konzervatív párt tagja, a következőket jelentette ki: Azok akik háborút akar­nak, mind iobban elsz'geteló'dnek. Meg vagyok győződve, hogv azon emberek akarata, akik a békét óhaitiák, ural­kodni fog Britanniában. Ezután a 72 éves indiai küldött. Bá­lától lépett a szónoki emelvényre. Jól lehet életében először hagvta el a szülőfaluját és beteg, nem habozott, hogv e magas korban megtegye a hosszú utat Varsóba, hogv csatla­kozzék a bókét akarók millióihoz. Bala'ol felolvasta a Béke Hívei má­sodik világkongresszusának tiszteleté­re írt költeményét Egyszerű szavak­kal azt ír ja benne, hogv az emberek nem akarják, hogy új katasztrófára kerüljön sor, az emberek igazságossá­got, békét akarnak. P1ETRO NENNI OLASZ KIKÜLDÖTT BESZÁMOLÖJA Pietro Nenni beszédében rámutatott arra, hogy a világ két táborra oszlik. Ezt a megosztást azok okozták, akik megalakították az Atlanti Tömböt. Hangsúlyozta, hogv az Atlanti Tömb államainak versengése a fegyverke­zésben és a katonai intézkedésekbon, állandó háborús veszélvt idéz elő. Ma már háború dúl Koreában és Kína ve­szélyben forog. A Maláii Köztársaság­ban, Burmában és Vietnamban az im­perialisták fegyveres akciót kezdtek azon népek ellen, amelyek szembeszáll­tak az imperializmussal. Az Atlanti Tömb katonai szövetséggé vált. amely teljesen alá van vetve az amerikai fennhatóságnak. Az amerikai beavat­kozás Koreában a háborút egész Kína határáig terjesztette ki. Az Atlanti Egyezmény országai a fegyverkezés érdekében feláldozzák a szociális re­formokat, a nép életszínvonalát és országuk felépítését. Ezzel kimélyí­tik ezekben az országokban a szociá­lis harcot. Nyugat-Németország úiból felfegy­verzése komoly problémákat vet fel, amelyek nagy visszhangot keltenek az egész világon. Ezek a problémák egy­formán érintik magát Németországot és az egész világot is. A Wehrmacht felújításával a bonni kormánv teljesen a hitleristák ellenőrzése alá kerül és ezáltal Nyugat-Németországban tel­jesen lehetetlenné teszik a demokrati­kus fejlődést. Nagv problémát jelent ez Németország szomszédainak — Lengyelországnak, Csehszlovákiának, Franciaországnak és másoknak is. Ez európai probléma, mert Európa nem­zeteinek érdeke Németország egysége, demokratizációja és denacifikációja. Küldötteink megegyeznek abban, hogy akciót kell kezdenünk mindenütt, ahol szükség van rá. Elég erősek va­gyunk, mert mozgalmunk gyorsabban növekedik, mint a háború veszélye. Pietro Nenni ezután foglalkozott az Egyesült Államok politikájával, mfcly válságot okozott az Egyesült Nem­zetek Szervezetében. A Szovjetúnió „bekerítésének"' politikája nem azt célozza, hogy meghiúsítsa ,,a Szov­jetúnió és a népi demokráciák táma­dó szándékait", mert ilyen szándékok nem léteznek. E politika kezdeménye­zőinek az a célja, hogy eszközt nyer­jenek a gyarmati nemzetek szabad­(Folytafás a 2. oldalon.) (b. 1.) Az utóbbi két heti kedvező időjárás lehetővé tette, hogy az el­maradt őszi munkákat befejezzük. A legnagyobb elmaradás az őszi termé­nyek betakarításában volt, főleg az állami birtokokon és ezt a feladatot, amely a legtöbb emberi munkát igé­nyelte, brigádok segítségével rövid néhány nap alatt ezen a héten min­denütt befejezték. A CsKP Központi Bizottsága elnök­ségének felhívására dolgozó népünk magáévá tette a jelszót: „Az őszi munkák gyors befejezése egész dol­gozó népünk ügye." Az őszi termé­nyek betakarítási munkáiba a tár­sadalom mindazon dolgozói bekapcso­lódtak, akikre ezekben a munkákban szükség volt, mert minden becsüle­tesen gondolkodó dolgozó ember fel­ismerte, hogy nemcsak az egyes álla­mi birtokokat éri veszteség, ha a cukorrépa termése a földben marad és ott tönkremegy, hanem egész köz­ellátásunkat. Az pedig igazán nem közömbös egyikünknek sem, hogy cukorellátásunk továbbra is zavarta­lan marad-e vagy pedig az elhanya­golt répamunkák miatt cukorszűke köszönt be nálunk. Ugyanez vonatko­zik a krumplira is, ami egyik legfon­tosabb közellátási cikkünk és a lehe­tő legnagyobb veszteség ért volna bennünket, ha az idei jó burgonya­termésünk egy része a földben ma­rad. Ezeket a hibákat mind helyrehoz­ták. Brigádmunkák segítségével min­den szem krumplit és répát betakarí­tottak és ellátásunk most már ezen a téren is biztosítva van. Nyugodtan nézhetünk a jövő elé. mert nem kell attól félnünk, hogy közellátásunkban zavarok keletkezhetnek. A másik dolog, amivel el voltunk maradva s aminek a befejezése ugyancsak sürgős volt mindnyájunk­nak, a vetés volt. Vetésben elmara­dás, főleg az egyéni gazdálkodóknál és néhány szövetkezetben volt. Az ál­lami birtokok túlnyomó többsége a vetést még idejében befejezte. A be­érkezett jelentések szerint a vetés is befejeződött ezen a héten. A gépállo­mások fokozottabb segítsége a szö­vetkezeteknek és az egyénileg gaz­dálkodóknak. a munkáknak a körül­ményekhez alkalmazott azonnali meg­szervezése, a hibák kiküszöbölése és nem utolsósorban a politikai felvilá­gosító munka eredményének tekint­hetjük azt, hogy a vetési tervet min­denütt végrehajtották és minden szem mag, amely jövő évi kenyérellátá­sunkat biztosítja majd, ha talán megkésve is, de még nem elkésve, mind a földbe került. Ezen a téren sincs semmi aggodalomra okunk. A novemberben vetett búzából is jó ter­mésünk lesz, ha a szokottnál nasyobb műtráfryanienn.viséget kapott és ha majd tavasszal megfelelő ápolást és ha szükség lenne rá, újra műtrágyát kap. Különben is a novemberi vetést csak azok tartják megkésettnek, akik a fejlődéssel haladva tapasztalatból tudják, hogy minél előbb történik a vetés, annál biztosabb és jobb a ter­més. Még mindig elég sok egyénileg gazdálkodó, sőt szövetkezeti tag is azt az idejétmúlt és elavult elvet vallja, hogy a búza ráér majd a hó alatt is kikelni. Persze az ilyen hó alatt kikelt búzának aztán csak olyan volt a termése is. De ezek a földmű­vesek, a helyett, hogy rájöttek volna arra, tulajdonképpen mi az oka a rossz termésnek, azzal vigasztalták maglikat, hogy nem kedvezett az idő­járás. Igen jól van az már úgy, hogy a szövetkezetekben dolgozó parasztság mind nagyobb számban szakít ezzel a legegyszerűbb elintézési móddal, hogy minden rossz termést az idó'já­| rás rovására írjon fel, hanem e he­lyett inkább azt mondja és teszi is, hogy dacolni is lehet az időjárással. I A parasztember már nájött arra. hogy ľ sokféle olyan eszköz áll rendelkezé­sére, meg sok olyasmit lehet" termel­ni, amivel a kedvezőtlen időjárást legyőzheti. J Meg kell állapítani azt is, hogy nemcsak ez a többhetes esőzés volt az oka annak, hogy megkéstünk az őszi munkákkal. Bizonyítja ezt az is, hogy voltak helyek, ahol mind az EFSz-ek < és állami birtokok, mind pedig az egyénileg gazdálkodók még jóval az • esőzések megkezdése előtt elvégezték nemcsak a kapások betakarítását és a vetést, hanem még az őszi mély­szántást is. Ezek szerint tehát van oka annak, miért maradtak el egyes helyeken a munkákkal. A kapások Í betakarításában az állami birtokok voltak elmaradva. Tekintve, hogy ez a munka igényli a legtöbb emberi munkaerőt, tehát felületesen azzal lehetne a dolgot elintézni, — mint ahogyan tették is ezt több helyen —, hogy nem volt ember és így nem volt kivel dolgozni. Persze ezeken a helye­ken úgy képzelték el a szükséges munkaerők előteremtését, hogy majd a faluban kidoboltatják, hogy az álla­mi birtokon cukorrépát lehet szedni ennyiért meg ennyiért hektáronként, s amikor a szükséges száz ember he­lyett csak öten jöttek, hát ki tehet arról. Mit lehessen tenni, ha nincs ember. Ez a legkényelmesebb állás­pont. Erre a kényelmes álláspontra helyezkedtek, a helyett, hogy utána néztek volna a szükséges munka­erőknek, amelyeket ma úgyszólván minden faluban meg lehet találni. Azokban az EFSz-ekben, amelyek az őszi munkákkal elmaradtak, en­nek oka. a legtöbb helyen egyrészt a munka rossz megszervezése volt, másrészt pedig a szövetkezeti föl­dek tagosítása hátráltatta a munká­kat. A tagosításból származó elmara­dás még csak érthető — ugyan sok helyen ezt is rugalmasabban végre le­hetett volna hajtani — ellenben most bebizonyult, hogy ,,rend a lelke min­dennek''. A rend pedig ebben az eset­ben a tervszerű munka lett volna. Nem hinném, hogy egy szövetkezet is akadna, ahol ha munkatervet készí­tettek, ebben a vetés november hó­napra lett volna beállítva. Nem elég viszont a tervet elkészíteni és nem ér semmit az a munkaterv, amelyet nem úgy állítanak össze, hogy annak minden pontja megvalósítható is le­gyen. Ezért is fontos, hogy a szövet­kezet munkatervét ne csak a vezető­ség néhány tagja állítsa össze, hanem készüljön az a szövetkezet egész tag­ságának a javaslataival és beleegye­zésével. Ott, ahol az így elkészített munkatervek szerint dolgoztak, a munkában nem igen történhetett el­maradás. Ay egyén leg- gazdálkodók munkáját ugyancsak több helyen hátráltatta a tagosítás. A tagosítást végző szervek nem fordítottak elég nagv gondot ar­ra, hogy az egyénileg gazdálkodók idejében megtudják, hogy a tagosítás ŕlkamával melyik parcellákat kapják. Több helyen megtörtént, hogy az egyénileg gazdálkodókat csak október végén vagy november eleién értesí­tették a tagosítás eredményéről s így persze azok a vetési munkákat is csak megkésve kezdhették meg. Ugyancsak a tagosítás hátráltatta a munkákat több helyen azért, mert a tagosítás végrehajtását, illetve annak szükséges voltáról a meggyőzést az illetékes szervek politikailag nem készítették elő. Ezt a hiányosságot pedig a falusi reakció igyekezett a maga hasznára kiaknázni. A dülő szélére kiszorított kulákok több helyen egyszerűen kije­lentették, hogy a nekik kiielölt parcel­lákat nem fogadják el. Ez még nem lett volna baj, mert hiszen adva van a lehetőség, hogy a szabotáló kulákokat, ha kell, le is hűtsék. hanem ráadásul még ezek a kulákok a iószándékú és becsületes kis- és közéoföldműveseket, az egyénileg gazdálkodókat is arra kényszerítettek, hogv ők se fogadják el tagosított földjeiket és ne is dolgoz­zanak rajtuk, mert ha elfogadják, ak­kor „változás" esetén raita lesznek a „feketelistán" és leszámolnak majd velük. Persze ezek a félrevezetett dol­gozó parasztok, amikor az esőzés be­köszöntött, már látták, hogy mekkora hibát követtek el. amikor csak egy pillanatra is hallgattak a népbudító ku­lákok rémisztgetéseire. mert rájöt­tek arra, hogy ebből csak magukra és az egész dolgozó népre származnának helyrehozhatatlan károk és csak a naplopó, mások bőrén élősködő kulá­kok malmára hajtanák vele a vizet. Hogy ez mennyire így volt, kitűnt ab­ból is, hogy az egyénileg gazdálkodók az esőzés megszűntével Szlovákia­szerte mintha lidércnyomástól szaba­dultak volna meg, önmagukat hajszol­va igyekeztek, hogv az elmaradotta­kat m'előbb helyrepótol iák. Igaza van a közmondásnak, hogy minden kárból van haszon is. Ha meg is késtünk az őszi ter énvek betaka­rításával és a vetéssel. a*ért mégis be­végződtek azok, ellenben a késésen szerzett tapasztalatokat mindnyájan felhasználhatjuk a iövőben. hogy ha­sonló esetek többé elő ne forduljanak. Ezeket a tapasztalatokat elsősorban is a most soron lévő mtinkáb-n. a r ugyan­csak elmaradt őszi mélyszántás mi­előbbi és gyors elvégzéséb?n kell hasznosítani. Szlovŕk'ában a mély­szántásnak ediíg rr*ír cs-k f*'"t vé­gezték Arra Ml most mír töre­kedni, hogy ezt a munkát is éípen olyan gyorsan, a legröv'debb időn be­lül mindenütt irľeló'bb elvégezzék, mint a terménybetakarítást és a ve­tést.

Next

/
Thumbnails
Contents