Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-17 / 266. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! tjárom nemzet ifjúsága tüntet a békééit Bratislava, 1950 november 17, péntek 2 Kčs III. évSolyam, 266. szám A Párt és tagsága komoly elszántsággal lép felelősségteljes munkájához a Pártiskolázás második évében A Pártiskolázás második esztendejébe léptünk. Mindnyájan tudjuk, mily rendkívül fontos jelentősége van annak, hogy a szocializmus felé vezető utunkon és az imperializmus elleni harcunk során párttagságunk, a dolgozók széles rétegei a szocializmus minél öntudatosabb harcosai legyenek. Fokozott munkateljesítményre, harcos edzettségre és éberségre a marx-leninizmus tanainak minél tökéletesebb elsajátítása képesít bennünket. Most, hogy a Pártiskolázás második esztendejébe léptünk, a Párt minden szervezete, minden tagja komoly elhatározással indul az új iskolaév elébe. A Rudé Právo, a Csehszlovákiai Kommunista Párt központi lapja, e heti szerdai számában a Pártiskolázás kérdéséven foglalkozva ezeket állapítja meg: A Béke Hívei világmozgalmának feltartóztathatatlan megnövekedése, amely a Szovjetunióval az élen a demokratikus államok táborának hatalmas gazdasági, erkölcspolitikai és katonai erejére támaszkodik, rányomja bélyegét a mai nemzetközi helyzetre. A világ békeharcosai szervezetének állandó szélesedése és megerősödése megijesztette az imperialisták táborát. Ezért akadályozták meg a Béke Hívei II. világkongresszusának shieffeldi összejövetelét. A béke ellenségei ismét bizonyságát adták sötét arculatuknak, megmutatták magukat teljes meztelenségükben a háborús uszítók. Ma még megakadályozhatják, hogy a több százmilliónyi becsületes, egyszerű ember legelemibb követelményeiről beszélő békekövetek Angliába való belépési vizumát megtagadják. Nem tudják azonban elnyomni a dolgozó népek céltudatos akaratát. Varsóból felhangzik a béke hangja, amely erőteljesebb minden ágyútüznél, az imperialisták minden háborús ordítozásánál. Az igazságos felháborodás hulláma fokozódik hazánkban is. Szilárdabban; határozottabban fogják kezükbe szerszámaikat Csehszlovákia gyáraiban a munkások és az új erő érezteti hatását a földművesek épitö munkájában, az Egységes Földműves Szövetkezetekbén. Állami és gazdasági apparátusunk dolgozói kötelezik magukat, hogy még odaadóbban szolgálják népünket a békéért, a hazáért és a szocializmusért. E nemzetközi helyzetben a Párt tanítói. tagsága, pártjelöltjei komoly elszántsággal és lelkesedéssel lépnek a felelősséges munkához, a Pártiskolázás második évében. Tudatában vannak, hogy a Marx-lenini önképzés feltétlen kelléke a békeharcnak, köztársaságunk szocialista felépítése meg. Varsó lobogódíszben fogadja a béke küldötteit Varsó népe határtalan lelkesedéssel fogadja az egész dolgozó világ békeszerető népeinek követeit. Míg nyugaton a delegátusokat a rendőrség és a brit hivatalok ellenséges magatartása fogadta, Lengyelország népe és a főváros virággá? köszönti a béke követeit. Varsóban löbbezres tömeg sorakozott fel az állomás előtt, hogy a legszeretetteljesebb fogadtatásban részesítse a külföldről érkező békeharcosokat. A külföldi vendégekhez a Lengyel Népköztársaság államtanácsa, valamint a lengyel szejm nevében Barczikovszki szólott. — Az imperialisták a békét nem akarják. Nem kívánják, hogy Sheffield történelmi szerepet játsszék háborús kísérleteiknek megakadályozásában. Lengyelország büszkeséggel ad helyet a Béke Hívei II. világkongreszszusa kiküldötteinek, hogy azok a lengyel fővárosban, Varsóban tartsák meg ezt a nagyszerű kongresszust. A lengyel nép a béke valamennyi követének teljes szabadságol és véleménynyilvánítási jogot biztosít. A fogadtatáson résztvett a Szovjetunió nagykövete, Lebegyev elvtárs, Pen-Min-Csih nagykövet, a Kínai Népköztársaság lengyelországi nagykövete. valamint a Lengyelországban akkreditált népi demokratikus köztársaságok képviselői. gyorsításának. A Pártiskolázás tananyagából megtanuljuk, mik a mai imperialista politikának gyökerei, ame. lyekből új háború fellobbantását akarják kisarjadztatní, miként térnek át az imperialisták a támadás előkészítésének politikájáról a tényleges támadásra. Megvilágosodik előttünk, hogy a Szovjetúnió, amely a világ béketáborának, a demokráciának és szocializmusnak vezető ereje, milyen elvekből kiindulva irányítja következetes békepolitikáját. Arról fogunk tanulni miként változik a világban a viszony a béketábor erejének javára, miként lehet megtörni a háborús uszítók erejét és miért legyőzhetetlen a Béke Híveinek mozgalma. Megvan minden előfölíételiink ahhoz, hogy a Pártiskolázás második vében még gazdagabb eredményeket djunk felmutatni, mint a múlt évben. A pártnevelés kérdése az egész Párt ügye. A kerületi, járási és körzeti aktívák bebizonyították, hogy a Pártiskolázás a pártszervezetekben felelősségteljesen volt előkészítve. Szükséges, hogy a pártbizottságok továbbra is állandóan irányítsák a pártnevelést, fáradhatatlanul segítsék kiküszöbölni az esetleges elégtelenségeket A mult év tapasztalatai azt bizonyítják. hogy a Pártiskolázás első esztendeje sikeres volt ott, ahol a szervezet az iskolázássá

1! rendszeresen foglalkozott, nemcsak formálisan, nemcsak úgy. hogy meghallgatta, »tudomásul vette* a kultúrpropagációs munkatárs jelentését, hanem a Pártiskolázás Esztendejét alapos részletes, séggel megvitatták és minden hónapban politikailag értékelték az iskoláztatás lefolyását. A Pártiskolázás második évébe Pártunk a felülvizsgálással megerősödve lép. Megtere|mtette az előföltételeket ahhoz, hogy a marx-ienini nevelés terén is határozott lépéssel haladjunk előra. Az 1950—1951. évi Pártiskolázás, amelyet bátran kezdtünk meg, hozzásegít bennünket ahhoz, hogy Pártunknak és köztársaságunknak Gottwald elvtárs példája alapján egyre további kádereket adhassunk, olyan munkatársakat, akik világos aggyal, forró szeretettel, vasakarattal fognak segédkezni a szocializmus és a világbéke további százezernyi és milliónyi harcosának és építőjének nevelésében. Attlee. angol miniszterelnök: A parancsot teljesítettem — a vasfüggöny leeresztve SHEFFIEID—VARSÓ Munkával harcolunk Textilüzemeink dolgozói fo'-szőtt munkateljesítménnyel erősítik a béke frontját Varsó a II. világbékekongresszus lázában ég. A világ minden részéből elindultak már a békeküldöttek a lengyel főváros felé, hogy ott hangot adjanak az üzemek, a szervezetek és az egész dolgozó nép békeakaratának. Ugyanakkor a munkahelyükön maradt dolgozók šem tétlenkednek. A munka hősei tudják, hogy minden kalapácsütés, minden kapalendítés a szellemi munka minden terméke a békekongresszus sikerét, a világ béketáborának erejét szilárdítja. Nehézipari üzemeink mellett a ki s munkaerő létszámú üzemek is teljes erejükből arra törekednek, h°gy helytálljanak a békéért folyó harcban, . A beérkezett jelentések közül kiemeltük a rimaszombati textilszövetkezet lelkeshangú levelét, amely ékesen tanúsítja hazánk dolgozóinak állásfoglalását a béke kérdésében: A rimaszombati text:.szövetkezet dolgozói taggyűlésükön foglalkoztak a II. világbékekongresszus történelmi lentőségével. Ez alkalomból a következő levelet intézték a Béke Hívei csehszlovákiai bizottságéhoz, Prágába: A rimaszombati textilszövetkezet dolgozói igaz szeretettel köszöntik a II. világbékekongresszust és mélységes felháborodásuknak adnak kifejezési azon. hogy az angol kormány fasiszta módszerrel lehetetlenné tette a kongresszus Sheffieldben való békés megrendezését. Mi tudjuk, hogy a nyugati imperialisták félnek az igazságtól és ezért akadályozták meg, hogy a 800 milliós' béketábor kiküldöttei angol földön hallassák az igazság szavát és hogy a békekongresszus ott teljesíthesse történelmi hivatását. Nem akarták imperialista földön hallani a kiküldöttek beszámolói tarról, hogy a népi demokratikus országok dolgozói becsületes, szorgalmas és áldozatos munkával épitik a szocializmust hazájj-ukban. Nem akartáklmeghallani az intő figyelmeztetést, hogy a Szovjetúnió vezette verhetetlen béketábor minden eszközzel megvédi a békét. Mi, a rimaszombati textilszövetkezet dolgozói, szocialistaa munkaversennyel védjük a béke frontját. Többet, olcsóbban és jobban igyekszünk termelni, hogy gyorsabban és bátrabban építhessük ki hazánkban a szebb és boldogabb jövőt — a dolgozók szabad szocialista országát. Mi békét akarunk és ezért még jobban akarunk és fogunk dolgozni magunkért, gyermekeinkért, családunkért és az egész haladó emberiségért. Üzemünk dolgozói egyhangúlag elhatározták, hogy a H. világbékekongresszus tiszteletére külön műszakban ledolgoznak 130 órát, hogy munkájuk termelékenységét fokozzák és idő előtt teljesítsék az ötéves tervben előírt feladatokat. A textilszövetkezet dolgozói. A bratislavai Danubius-gyárban eddig 200 egyéni és 8 kollektív békekötelezettséget vállaltak- E kötelezettségek alapján most megkezdték az összüzemi kötelezettségvállalás kidolgozását, amelyben a Danubius dolgozói kötelezték magukat, hogy az 1950. év termelési tervét ez év -végéig .(Folytatás a 2. oldalon.) SHEFFIELD, a munkásság városa, a füst és korom városa. Az alacsony háztetők felett gyárkémények emelkednek, mindenütt korom, füst üli meg az utcákat, nélkülözés, munkanélküliség jellemzi életét. A munkáscsaládok ezrei és ezrei nedves szobákban élik nehéz életüket, küdzve az alacsony bérrel, a munkanélküliség rémével és a kizsákmányoltság minden tünetével. Ebben a városban kellett volna a Béke Hívei II. kongresszusának végbemennie. Nem történt így, A brit kormány megakadályozta a kongresszus sheffieldi lefolyását. S ezzel az újabb tettével bizonyságát adta annak, hogy gyűlöli a békét, gyűlöli a dolgozó embert. A félelem és a kétségbeesés késztette arra, hogy megakadályozza a sheffieldi kongresszust, mert nem akarta, hogy a sheffieldi, — angliai dolgozó nép a szabad országok munkás, paraszt és értelmiségi polgáraitól közvetlenül hirt kaphasson arról a hatalmas prespektivók elé néző jövendőről, amely a népi demokratikus országok népeire vár. Az angol kormány féltve őrzi „erkölcsi" tőkéjét, amely hazugságokon alapul, aljas csa/lárd ígérgetéseken. A „munkáskormány" Angliában tudja, miként hatna a sheffieldi munkásokra, ha a népi demokratikus országok sztahanovista küldötteivel, bányászaival, élmunkásaival közelebbi kapcsolatba kerülnének, ha elbeszélgetnének a mi küldötteinkkel arról, milyen az élet ott náluk és hogyan fest az nálunk. Az angol kormány azonban az igazságtól félt. Hisz, ha a népi demokratikus országok követeit beengedte volna, nem tudna tovább hazugságokat terjeszteni arról, hogy itt éhség és nyomor van. mert hisz a sheffieldiek kinevetnék. Attlee nagyon jól tudta, hogy a sheffieldi kongresszus az angliai munkásság helyes véleményének kikristályosodásához vezetett volna és ettől féltek Angliában és ettől félnek Amerikában. Ezért vált tilalmi övezetté Nagy-Britannia, ezért vált tilalmi övezetté Sheffield. A felszabadult dolgozó nép hősies erőfeszítéssel építi fővárosát, Varsót VARSÓ, Lengyelország szíve, a Béke Hívei világkongresszusának színhelye, a béketábor fővárosa, minden Jengyei apának, nőnek és gyermeknek drága Varsója, a békés építő munka jelképe. A tőkésvilág, az imperialista és fasiszta bandák halálra akarták ítélni. Az emberiség szabadságáért küzdő hős Szovjet Hadsereg azonban megmentette Varsót és népét a végpusztulástól. Felszabadította nemcsak a lengyel fővárost a náci-gyilkosok rémuralma alól, hanem az egész lengyel népet a kizsákmányolás és elnyomás alól. A szabadság és az új élet fáklyáját gyújtotta meg, amelynek fénye mellett hatalmas munkalendülettel indult el a lengyel nép, hogy szebbé tegye életét, jövőjét, hogy megteremtse a maga és a béke után áhítozó népek biztonságát a nagy Szovjetúnió támogatásával. S ma már a porba sújtott Varsó romjai felett új város épül, izmosodik és hatalmasodik. Megszűnt az agónia, Varsó él és tele van erővel, akarással. A lengyel gyári munkás, a városba szakadt falusi paraszt, a dolgozó értelmiségi, az emberi kezek lázas munkája csodálatos dolgokat végeztek. A lengyel nép hatalmas lendülettel, minden erejével hozzálátott a pusztító háború befejezte után a romok eltakarításához, az építéshez, hogy fővárosa, Varsó méltóan képviselhesse a megújhodó, romjaiból feltámadó és a szocializmus útjára térő Lengyelországot. Hiába volt az imperialisták minden aljas felháborító kísérlete, hogy a lengyel nép fővárosát megsemmisítsék, Varsó ma ismét él, külső képe hónapról hónapra, hétről hétre és napról napra szépül. Lengyelország fővárosát, Varsót az egész lengyel dolgozó nép építi. Az áldozatvállalásban egyik dolgozó a másikat megelőzi. Eletének egy darabját áldozza itt a munkás, a mérnök, a tanár, a diák, a vasútas, a kovács, az ács, a földműves, egyszóval minden hazáját szerető lengyel dolgozó, minden a szocializmus és a béke ügyéért elszántan küzdő építő munkás. Mindnyájan egyformán dolgoznak és mindnyájan egy ügyért fáradoznak, keményen, elszánt küzdelemmel és forró szeretettel: a lengyel nép nagy békeszimbolumának, a felszabadult, a népi demokratikus Lengyelország fővárosának, Varsónak felépítésén. És ebben a városban ült össze a mai napon a Béke Hívei II. világkongresszusának ülése, hogy a világ 700 milliós béketáborának nevében szembeszálljon az Imperialista háborús uszítók maroknyi őrült csapatával, hogy megtörje a vérontásra és pusztításra uszító törekvéseiket, hogy megteremtse az emberiség leghőbb vágyát, a tartós és oszthatatlan békét a világ minden becsületesen dolgozó népe és nemzete számára. Varsót ma a legnagyobb kitüntetés érte, Varsó e napokban a béketábor fővárosa, amire a lengyel nép lángoló hazaszeretete, a szocializmusért indított harca, a béke ügyéért t

ett nagy áldozatvállalása tette érdemessé.