Uj Szó, 1950. november (3. évfolyam, 252-277.szám)

1950-11-16 / 265. szám, csütörtök

UJSZO A jó könyv és a szocialista sajtó hódító úlra indul A Tájékoztatásüevi Megbízotti Hivatal. arml'iií*L <ílŕn R^.'íi^l- . aru\ f —.:.. 1950 novejnber 12 A Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatal, amelynek élén Bacilek elvtárs áll, t hó 25-től december 3-ig terjedő időtartamra megrendezi a »Jó könyv és sajtó hetét*, amely Szlovákia városaira, küzségelie és falvaira kiterjed. A hatalmas méretíi előkészítő munka lendületes iramban halad elíre. A szocialista eszme a betűn, a könyvön, a sajtón kei észtül eljut dolgozóink munkahelyére és otthonába, mint a villanyfény a huzalokon és drótokon keresztül. Egye I -n munkáscsalád sem szabad, hogy nélkíll'izze a szocia­li>U könyvel, újságot vagy folyóiratot. A jó könyv és sajtó hetének ren­dezősége gondoskodott arról, hogy a szervező munkába bevonja a népfront összes szervezeteit, a CsISz-töl, FFSz-lol kezdve a CSF.M ADOK-lg, .bele­értve az iskolákat, kaszárnyákat és a népnevelési !iii>tiirtényezől<et: mind. annyian együttműködve terjeszteni fogják a szoc< !i 'a kulWát. A CsISz fiataljai akik eddig brigád­m« n kával ragyo^o eredményeket tud­tak felmutatni az építőmunkában, most bebizonyíthatják. Itogy ők szocialista kultúr? fáklya vi vői. Rájuk hárul most az a főfeladat, hogy ter­jesszék a fényt, a világosságot és házról házra járva eljuttassák a köny­vet. az újságot dolgozóink otthonába, meri mind munkásaink erőfeszítése a szocialista munkaversenyben, mind íróink, költőink, művészeink törekvé­se a kultúrában r.z ifjúság, a növekvő, fejlődő nemzedék szebb és jobb jövő­jét szolgálja. A Tájékoztatásügy' Megbízotti Hi­vatalban a rendezés előkészítő mun­kájának lázas tevékenysége folyik. Dél már rég elmúlott, de az elvtár­saknak eszébe sem jut, hogy ebédelni menjenek, annyira lefoglalja őket a gondos, körültekintő munka, bogy a szocialista eszme utat tálát Kín Szlo­vákia legtávolabbi faiujába is. A szervezés munkáját a legapróbb részletekig kidolgozzák, nehogy vala­mi hiba csússzék bele a számítások­ba. Célunk: a szocialista kultúra alkotásai jussanak el dolgozóink munkahelyére és otthonába. Dr Vajda elvtárshoz, a propagan­daosztály vezetőjéhez fordulunk fel­világosításért. hogy miképp rendezik meg magyarlakta falvainkban a jó könyv és sajtó hetét. ' Dr. Vajda elvtárs a következőket mondja: — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a magyar dolgotfék kezébe elegendő magyarnyelvű könyv, újság és folyó­irat jusson Mindent elkövetünk, hogy a Magyar Könyvtál és a Tátra kiadó­vállalal ki"' 1 ványait népszerűsítsük g magyar dolg zók széles köreiben. Az itt megjelent könyvénél és füzetekei kiegészítjük tel mé.szetesen a Magyar Népköztársaság kiadványainak a be­hozatalával. Az a eéitink, hogy a ma­gyarajkú lakosság anyanyelvén olvas­hassa a szocializmus lanitit. Föfelada­tunk arra irányul, hogy dolgozóink megfelelő szakkönyvekhez jussanak. Ez leginkább' földműveseinkre vonat­kozik. ho»y közelebb hozzuk őket a magasabb termelés módszereihez, hogy megértsék a gépekkel való gazdálko­dás óriási előnyét. — A nagyméretű akció — folytatja Vajda elvtárs, — amelyhez hasonló nálunk még ntm volt. elsősorban azi a célt szolgálja hogy dolgozóink munkahelyére és otthonaiba eljussa­nak a szocialista kultúra alkotásai és a marxi-lenini tanok népszerűsítő mü­vei Mert nagyon fontos, hogy dolgo­zóink széles rétegeiben minél nagyobb lért hódítson a szocialista eszme. Ez vonatkozik azokia a do'gozókra is. akik nem párttagok. A öntudatosítás munkájánál Pártunk komcly gondot fordít minden dolgozóra, tekintet nél­kül arra, párttag-e vagy sern. — Továbbá «zeme'őtt tartjuk azt a fontos lényt, hogy földműveseink és üzemi munkásaink számára elegendő szakkönyv álljon rendelkezésre, hogy kimélyíthessék szaktudásukat. A nép­szerűen megírt marxi-'enini tanok ismerettárának lerjesz'ésére ugynn­csak nagy gondol fordítunk. Igy pél­dául R D Kunszki. T. V. Konštantí­nov. Mrhailov, Obrucsev. I.íszenko. P. F. Judin Malinovszkij, Umanszkij rendkívül értékes füzeteit juttatjuk el dolgozóinkhoz. Szépirodalmi téren pe­dig a hazai haladó tró'nk művei mel­lett megismertetjük do'gozóipkat a szovjet irodalom remkmüveivel, ame­lyek szemlél'ctőfcri bemutat'ák a szov­jet dolgozó hatnltm alko'óképessé­gét. amely példiképül s«olgál szá­munkra. A szervezés sikere* végrehajtásá­ban segítségünkre lesznek a Népfront összes szervezetei. Az Egységes Fö'dmú've.s Szövetkezeteket éppúgy bekapcsoliuk a terjesztés munkájába, mint a CsISz szervezetét karöltve az összes kultúi fényezőkkel Eddig több mint «gy mll'ió példányszámban küld­tünk szét könyveket. 3500 városba, községbe és faluba kivá'ogatva és ará­nyosan felosztva, hogy a kiillúr­anyag a legfélreesőbb fälubq is eljus­son. A jó könyv és sajtó hete akció sikeréről cs«k 'akkor számolhatunk be érdemben, ha feladatunkat teljesítet­tük és minden munkáscsalád .otthoná­ba H juttattuk "a jó könyvet, újságot és folyóiratot. nagyméretű szervezés részletei. Ružiak és Orlovský elvtársak adnak felvilágosítást a jó könyv és sajtó hete rendezésének részleteiről. 1.250.000 példányban adnak ki könyv- és újságkatalógust, ezenkívül 600.01X1 plakát és jelszó fogja hirdetni mind szlovák, mind magyar nyelven a jó könyv jelentőségét. l\özségeinK­ben és ta vainkban hangszórók ismer­tetik majd dolgozóinkkal a szocialista művek és alkotások értékét. A meg­nyitás napjan a rendezőbizottság gondoskodik arról, hogy fényes ünne­pi keretek között nyiljon meg üze­meinkben és falvaink kultúrhelyisé­geiben a könyv és sajtó kiállítása, l.esz egy filmhíradó is. amely pontosan he fogja mutatni a mult és jelen el­lentéteit. Bemutatja, hogy inig a inujtb'n az uraknak egyetlen gondjuk volt, hogy .a dolgozókat félrevezessék és sötétségben tartsák, addig most népi demokráciánknak egyetlen tö­rekvése, hogy minél szélesebb körben végezze el a felvilágosító munkát és minden dolgozót részesítsen a szocia­lista kultúra áldásában A jó könyv és sajtó ünnepén ismer­tető előadásokat rendeznek színmű­előadásokkal egybekötve Ezeket az e'őadásokat íróink, művészeink fog­ják megtartani városainkban és köz­ségeinkben n megjelent és "ajtó alatt levő műveikről. Bárki, aki dolgozóink közül nem értené meg a szocialista művészet célkitűzéseit, felvilágosítást kérhet. Ilymódon a vita hevében tisz­tázódnak a felmerült problémák és dolgozóink közelebb jutnak a szocia­lizmus megértéséhez. A rádió egy kocsija ugyancsak út­ban lesz ezen a héten, és hangfelvé­teleket készil doílgoeóinkkal. Öntuda­tos munkásainknak és földműveseink­nek módjukban lesz közölni, hogy egy-egy kiváló mű, újságcikk, be­széd mi'yen hatást tett rájuk Mód­jukban lesz közölni azt is. hogy mit kívánnak íróinktól és művészeinktől. Ružiak és Orlovský elvtársak nagy lelkesedéssel számolnak be az akció előkészítéséről. Hangsúlyozzák, hogy a Népfront összes szervezeteinél a legnagyobb megértéire találtak. A népművelési felügyelők kerületeinkben és járásainkban komoly munkát fejte­nek ki és biztosítják az akció sikerét. A népművelési felügye'ők háziagitá­lókat is beszerveznék, akik házrél­házra járnak majd és így viszik be dolgozóink otthonába a szocialista könyvet és sajtót. Ezenkívül a posta és a vasút a legnagyobb áldozatkész­ségei állt az akció mellé: A posta például a saját kocsijait küldi ki a könyvraktár elé. hogy meggyorsítsa a szállítást és sikerre vigye a szocia­lista sajtó és könyv diadalát. A posta egyébként azzal is kedveskedik a bé­Ivftgfrvfiftőknek. hogy november 25­tői december 3-ig külön bélyegzővel fogja lebélyegezni a postai küldemé­nyeket, mintegy kidomborítva az ak­ció komoly jelentőségét. És végül megjegyzik hogv a könyvek tízszá­za'ékos kedvezménnve' kerülnek a kultúrhét folyamán eladásra. Sz. B. Pudovkin a „Berlin eleste" című filmről Pudovkin, a többszörös Sztálin-díjas nagyszerű filmrendező a „Berlin ebste" című flmről. amelv a karlovéváry-i filmfesztiválon a Béke nagy­diját nyerte, a szovjet sajtóban nagy cikket írt a film moszkvai bemutatója után. A „Berlin eleste"-t. a szovjet filmművészetnek ezt a kimagasló alkotá­sát. most Szlovákiaszerte játsszák filmszínházaink. Pudovkin cikkének né­hány részletét ezért közel iük. hogy olvasóinknak, akiknek alkalmuk nyílik a filmet megnézn., útmutatóul szolgáljon. .MIT OLVASSUNK?. Borisz Polevoj „Egy igaz ember" című regényének hőse, Alexej Me­reszjev a sztálini korszak embere. Komszomol szellem, szovjet rend és iskola formálta jellemét. Alig hu­szonhárom esztendős, amikor a Nagy Honvédő Háború forgószele elkapja és repülőtisztként harcol azokért az eszmékért, amelyek rendíthetetlen hittel élnek szívében. A háború ki­éget belőle minden salakot, jellemét teljesen kibontja, gyémántkéménnyé edzi, „igaz" embert formál belőle a ezó legnemesebb értelmében. Polevoj tudatosan kerüli a „hős" jelzőjét; Alexej Mer esz je v valóban nem köznapi hőse a Honvédő Háború nak, úgy érezzük, jóval több annál és mégis típus marad. A szovjet em­ber típusa, aki hazáját a jellemnek azzal az acélos szilárdságával és cél­tudatosságával védte, amely nem is­mer lehetetlent, meg nem oldhatót. Bámulatba ejtő ez az önfeláldozó bajtársiassággal és elragadó embe­riességgel és bátorsággal párosult szilárdság és akaraterő- Több illik rá a hősi jelzőnél, igaz ember, ahogy az író szemérmes büszke*éggel talá­lóan jellemzi. * Mereszjevet repülőbaleset éri és kimondhatatlan fáradalmak után kór­házba kerül. Az önfeláldozó ápolás megmenti az életnek, azonban mind­két lábát amputálni kell. Repülőnek lenni láb nélkül, — annyi, mint ele­ven holtnak lenni. Mereszjev szenve­délyes erővel gyűlöli az ellenséget, aki telhetetlen hódító vágyában gyö­nyörű hazáját lábbal tiporja és mil­lió boldog szovjet tűzhelyet rombol össze, őt magát pedig rokkanttá tet­te. az ágyhoz láncolja, amikor min­den idegszálával küzdeni akar. hogy visszaüssön és megfizessen a nácik minden gonoszságáért. És most megindul az emberfeletti küzdelem az élet értelméért, Mer esz­cUjtp Ujaz ember jev esetében azért, hogy rokkantsága ellenére is újra repülhessen és felve­hesse a harcot az ellenséggel. Legen­dás akaraterő kell ahhoz, hogy meg­közelítse a célt: csonkon, műlábak­kal vadászrepülőgépet vezetni! Ehhez nem elég csupán az, hogy legyűrje a test roppant fájdalmait, izmait össze­harapott foggal kényszerítse, hogy új mozdulatokkal pótolják az elvesztett lábakat, ezzel együtt növekednie kell Mereszjev jellemerejének is, nőnie kell hitének, hogy az elérhetetlent elérhesse ée « lehetetlent megváló sítsa. j Mereszjev hitét és erejét az a szov­jet életforma és társadalmi rend táp­lálja, amely olyan fénylő jellemű embereket teremt, mint amilyen a re­génynek legrokonszenvesebb alakja: Vorobjov komiíaaárius- Vorobjov a közösségért élő eszményi ember, az élet szenvedélyes igenlője. Halálos betegen jön a kórházba és így bete­gen is, az utolsó órájáig mély embe­riességével, drágakőként viláyító szovjet jellemével környezetét for­málja, életörömöt, alkoió kedvet áraszt és bolsevista akaratának szin­te mágikus erejével a magit nyomo réknak érző és életunt Mereszjevben is felcsiholja az élet szeretetét, úgy­szólván a sír szélétől rántja vissaa és életének tartalmat ad. Vorobjov alakjában Poievojnak si­került a szovjet haza igaz emberé nek olyan fénylő emléket állítani, amely páratlan még az ilyen példaadó jellemekben igen gazdag szjvjet iro dalomban is. Vorobjov a szovjet haza fia, azé * népé, amely a sötétség erőinek megállít parancsolt és meg­mentette « világot. * Mereszjev lábainak amputálása utan elveseti életkedvét, Napról nap ra rosszabbodik állapota és menthe­tetlen volna, ha Vorobjov nem ven­né észre lelki válságát. Tanácsára Osztovszkij „Az acélt megedzik" cí­mű könyvét olvassák fel a kórterem­ben, ám ez is keveset segit. Hiszen Osztrovszkij regényének hőse nem volt repülő és ha Mereszjev nem ül­het többé vadászgépébe, akkor sem­mi értelme nincs kínlódásának. Vorobjevnek. aki a kórterem sebe­sültjeit csaknem fiainak érzi, ekkor kitűnő gondolata .támad. Egy régi fo­lyóiratból megszejrzi azt a leírást, amely hírt ad arról, hogy az első vi­lágháborúban egy félljbú repülő hosszú gyakorlat után újra felszáll" hatott gépével. Mereszjev érdeklődé­se felébred, még kételkedik, az a re pülő aligha lehe' uéldakép. hiszen egy ép. egészséges lába volt- Hogyan re­pülhet ő újra teljesen csonk'n? És Vorobjev kimondja azt, ami Meresz­jevet megmenti: — De te szovjet ember vagy! Csoda történik ? Nem, a szovjet élet nem ismer „csodákat' 1. Es Po­ievojnak, a szovjet írónak nmes szüksége rá, hogy valami természet­fölötti erővel misztikusan magya­rázza Mereszjev újjászületését. Egy­szerűen a realitás síkján marad. Regényének példaadó igaz embere. Vorobjev, csupán felcsiholja Meresz­jev szunnyadó energiáit, felébreszti akaraterejét., hogy a lehetetlennek tűnőnek nekigyürkőzzék. A komisz­szár meghal, de embersége, igaz szovjet emberi mivolta tovább él A legfontosabb. amit elöljáróban meg akarok említeni, hogv ez a film a szovjet filmművészetnek mélysége­sen igaz népies alkoíása. A valóság az. hogy a film hősei, a fiatal acélöntő, később a szovjet hadsereg kitűnő har­cosa: Alexej Ivanov és ieaz barájja, a tanítónő: Natasa Rumiancova nem is Pavlenko és Csiaureli alkotó elkép­zelésében született meg. Ezeket az alakokat maga az élet sugalmazta. Ügv tűnik, mintha már valahol egy gyárban vagy gyűlésen találkoztunk volna ezzel a jólelkű, szenvedélyesen szeretni tudó férfival, aki az ellensé­get, ahogy megérdemli, szenvedélye­sen gyűlölni is -tud ia. Sokszor láttuk jellegzetesen tiszta és becsületes ar­cát. Sokszor láttuk az életben ezt a tisztalelkű leánvt is. akinek van ereje nrra, hogy- munkával és teltei épitse nemcsak a saját, de az egész közös­zösség életét is. Akinek van ereje, hogy az élet nehézségeit ne csak el­viselje, hanem megküzdjön azzal Ilyen férfiak és Iven asszonvok milliói élnek a Szovjetúnióban. akik szeretik gyá­raikat, iskoláikat, házaikat, de mind­ennél még jobban, még erősebben sze­relik szülőhazájukat és hatalmas ve­zérüket, aki a kommunizmus felé ve­zeti őket. A nézők sokasára ismerhet magára ezekben az alakolíTian, mert megpillantják bennük saiát vonásai­k-it. szavaikban felismerik saját sza­vukat és azt tapasztalják, hogv az ér­zések. amjveket kifejeznek a film hő­sei: nem hiányoznak az ő lelkűkből. Világosan és nagv művészi bátor­sággal oldották meg a film alko'ói azt a jelenetet, amikor i kénen először je­lenik meg előttünk Sztálin elvtárs. Ha­t;i|mas fák zöld koronáit lát iuk. ezek­ről siklik a kép a kert gviimölesfa­csemetéire, amelvek közölt ott áll egyedül a nagy Sztálin, lapát!al a ke­zében. A csemet.fákat gondozza Az életet, a valóságos életet látjuk a film képein, az első jeleneitől az utol­sóig. Az imént emli'ett ielenet a kö­vetkezőképpen bontakozik ki: Sztálin­hoz megérkezik az általa vendégül hí­vott Ivanov acélöntő Azokban a jele­ne ekben, amelvek soron következnek, amikor a munkás! Sztálin elvtárs fo­gadja és ezen a fogadáson résztvesz­nck a Párt és a kormánv vezető sze­mélviségei: a a nézőt hatalmába keriti film alapeszméje. Ez az alapeszme: nép és vezére közötti mélv kapcso­lat a nép határtalan szeretete Sztálin elvtárs iránt és odaadása, amellyel a kommun'zmus hatalmas ügve iránt iseltetik. Amikor a f :ltn eseménvei hirtelen és váratlanul a háború tárgvkörébe for­dulnak, amikor Alexei és Natasa han­gulatos sétája közben bombák robban­nak az aranyló búzatengerben, a szovjet emberek szívében feltámad a gyűlölet ugyanolyan hirtelen és szen­vedélyesen, mint ahogy ez a valóság­ban. az éleiben történt. 1911 júniusá­nak emlékezetes naniáiban. Az a ten­gernyi érzés, amit népünk álélt a há­ború alatt: a vesztesének nyo­mán támadt fájdalom és keserűség, a harc megvívásához szükséges kemény akarat érzése, a végső győzelembe ve­tett rendíthetetlen hit. a milliók soha nem látott hősiessége az élet igazság­nak hatalmas ereiével támad lel ebben a filmben. Csak olvan művészek tud­nak ilyen hűséges alkotást létrehívni, akiknek egész lénvíik összeolvad a néppel, akikel ugyanazok a rpélvséges érzések hatnak ál, mini az egész szov­jet népet Ennek a filmnek talán leg­nagyobb értéke az, hogy olvan elgon­dolásokat és érzésekel iuitat kiíeie­zésre. amelyeket az egész nép képvi­sel. A film hősei csak abból a megér­tésből és szeretetből születhettek, amelyet minden szoviet emher érez népe iránt. A film alkotóművészei a milliók szemével nézték az életet és átérezték mindaz!, ami végbement a milliók szívében. Érez i ezt mindenek­előtt a film központi alak iának ábrá­zolásakor. amikor a film Sztálin elv­társat eleveníti meg. A művész szere­tete Sztálin elvtárs iránt egybeolvad azzal a nagv általános szeretettel, amelyet a nép érez hatalmas vezére iránt. Ez az érzés adott a film alkotói­nak elég. erőt a halalmas vezér alak­jának mélyen realista, igaz és ugyan­akkor k :emelkedő epikus megfogalma­zására Nem sikerülhetett volna ezzel a feladattal kapcsolatban ilven hatal­mas sikert elérni, ha a film alkotóit nem hatja át a vezér iránt érzett mély­séges szeretet, ha a rendezői és a színészt nem liatia át az a meggyőző­dés. hogy a szerepen keresztül ki kell fejezni a nép szeretetét Sztálin úgy áll előttünk, an.nvire kö­zel és oly atyai és testvér 1! módon, ahogyan őt valamennyien ismerjük és szeretjük Ilyennek látjuk őt a film minden jeleneiében, amikor fogadja Ivanovot, amikor a Kremlben dolgo­zik íróasztalánál, ahonnan a grandiózus küzdelmet iránvít ja. Ilven közelségben érezzük a tanácskozásokon, amikor megbeszéléseket folytat a Párt és a kormánv vezetőivel, a hadvezérekkel. Ilyen közeli, ilyen atvai és testvéri Sztálin nagv alakja, amikor a szovjet hadsereg dicsőséges győzelme után megjelenik Berlinben, ahol a szovjet emberek sokezernyi tömege fogadja üdvrivalgással és a rabságból felsza­badított népek üdvözlik niélv tiszte­letei és hálával, mint életük és jövő­jük megmentőjét, mint a béke vezé­rét. egyszerű szovjet ember a hitleri ,, felsőbbrendű" ember felett. Nem lesz érdektelen, ha itt ma­gát Polevojt idézzük, mi inspirálta az ..Egy igaz ember története" című regénye megírására. Polevoj jelen volt Nürnbergben, a Népek I télőszéke ülésein. Hermann Göring kihallgatása végéhez köze­ledett. A vád szovjet képviselőjének kérdéseitől falhoz szorítva elmond ta, hogyan morzsolódott fel a Vörös Hadsereg ütései alatt az eddig ve reséget i hadsereg — Elismeri-e hogy áruló módon megtámadva a Szovjetuniót, a leg­nagyobb gonosztettet követték el? kérdezte Göringet Roman Ruden­kó, a vád szovjet képviselője — Ez nem gonosztett, hanem hi­ba volt -— mondta Göring komoran s lehajtotta fejét — csak azt ismer­hetem be. hogy meggondolatlanul jártunk el. mert mint a háború fo­lyamán kiderült. mi sokról nem tudtunk s sokat még csak nem is gyanítottunk. A legfontosabb, hogv nem ismertük és nem értettök meg a- szovjetorosz embereket. Rejtélyek voltak és azok is maradtak. Semmi­féle, még a legkitűnőbb kémügynök­ség sem kéoes kimutatni a szovjetek Mereszjevben. A lehetetlen sikerül. | valódi ha^potenciáját. Nem az Mereszjev legyűrve a különféle elő­írások akadályait, újra csapattes­téhez kerül és felveszi a harcot a sztálingrádi vereség után visszavo­nulásira kénvszerített. de még ha­talmas erejű ellenfél. Göring hír­hedt ..Richthofen" vadászrepülő* el­len. Es Mereszjev alnkjflian sryőz a hazáját védő szovjet katona, az ágyúk, repülőgépek, tankok óriási számára gondolok. Ezt mi nagyjá­ban .tudtuk. Nem beszélek az ipar hatalmas fejlettségéről és mozgósí­tásra való készségéről. Az emberek­ről beszélek, az orosz ember mindi? relté'v volt az ideeenek s7Prr>éhpr> Napoleon sem értette meg Mi osnk megismételtük Napoleon tévedését. Büszkén hallgattuk kényszerű el­ismerését »a rejtélyes orosz ember«­ről, hazánk »íe! nem fedezett hadi­potenciáljárók — írja Polevoj. — El is hisszük, hogy a szovjet ember, aki tehetségével, önfeláldozásával, hősies­ségével ámulatba ejtette az egész világot, valóban végzetes talány volt és maradt a Göringek szemében. De, 'hogy is érthették volna meg a német »úrifaj« fertelmes .,e!mélet"-ének e kitalálói a szoci?lizmusban nőtt ember lelkét és erejét! És ekkor egyszerre eszembe jutott ",'lexej Mereszjev. A komor, szigorú, tölgyfaborításos te­rip'cen tisztán e/őttem állt félig már elfelejtett arculata. És kedvem támadt ebben a Nürnbergben, a fasizmus böl­csőjében, ama milliónyi egyszerű szov­jet emberek egyikérő 1 beszélni, akik szétzúzták Keitel hadseregét, Göring légi ármáríiáját. akik a tenger feneké­re süllyesztették Raeder csatahajóit, és hatalmas csapásaikkal összetörték Hitler rabló államát. A sárgafedelű iskolairkák, melyek egyikére Mereszjev ráíita, hogy »a harmadik század harci kirepüléseinek naplója«, velem jöttek Nürnbergbe. A törvényszéki tárgyalásról szállá­somra térve, újra nekiültem a kopott jegyzeteknek és hozzáfogtam, hogy híven leírjam Alexej Mereszjevet és elmondjak mindent, amit saját elbe­széléséből megtudtam A könyv címe- »Egy igaz ember története« — mert Alexej Mereszjev igaz szovjet ember, akit Hermann Göring sohasem értett és gyalázatos haláláig sem volt képes megérteni. Nem értik meg Mereszjevet azok se, ükik hajlandók elfeledni a történelem leckéit s titokban most is arról álmo­doznak. hogy Napoleon és Hitler út­jára lépjenek. Egri Viktor.

Next

/
Thumbnails
Contents