Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-11 / 235. szám, szerda

ttJ S23 1950 október 11 IUA EHRENBíiR€: A BÉKE HÍVEI Mit láttunk a Szmfetámáémi Vagy másfélévvel ezelőtt a »Daily Mail* azt írta, hogy »az úgynevezett »béke hívei* nem más, mint vörös agitátorok jelentéktelen csoportja, akikre aligha érdemes egyetlen szót is vesztegetni*. Az amerikai és ameri. kaiasító Lapok akkoriban igen sok magasztos dologról írtak: például Mr. Truman emberiességéről és az atombomba költészetéről, a fontainebleaui kastély termeiben pengő sarkanytyúkról és Luxemburgnak arról a szilárd elhatározásáról, hogy »majd ő megmutatja, hol a Szovjetúnió helye* Tito első szégyenlős mosolyáról és Csang Kai Sek utolsó légies csókjáról; minderre elég heiy akadt a lapokban, de makacsul hallgattak a béke híveinek mozgalmáról. Ma már bármelyik amerikai vagy amerikaiasító lap minden számában találni olyan cikket, tudósítást vagy legalábbis egy karikatúrát, mely i béke híveinek stockholmi felhívása el len irányul. Amit a »Daily Mail* olyan fölényesen nevezett el a »vörös agitá torok jelentéktelen csoportjának*, ar ról kiderült hogy száz és százmilliós tömegek mozgalma, mellyel igenis kénytelenek számolni az újabb hábow rúról ábrándozok, akiknek óriási példányszámban megjelenő újságjaik és hatalmas hangerejű rádióállomásaik, megszámlálhatatlan aranyuk és gigantikus fegyvertáraik vannak — csak egy valami nincs és nem is lehet soha birtokukban: a népek támogatása. Eleinte hallgatni próbáltak, de beszédre kényszerítették őket Most arra kell kényszeríteni őket, hogy elhallgassanak. »Hadd frogassák csak alá a kommunisták a maguk határozatait, egy csomó papírtól úgysem változik meg semmi* — így vélekedtek még nemrégiben az atombomba rajongói, a pestises bolhák tisztelői és a kolorádóbogarak hívei. A »Monde« című francia lapot senkinek sem jutna eszébe azzal vádolni, hogy a béke híveivel rokonszenvez; ebben az újságban egy. másután jelentek meg a stockhormt békefelhívás elleni dühös cikkek. És éppen ebben a »Monde«-ban olvastam egy washingtoni tudósítást, mely azt próbálja megmagyarázni, miért nem dobtak atombombát eddig az amerikaiak Koreára. A tudósító azt írja, hogy az amerikaiak azért nem szánják el magukat az atomfegyver hasz nálatára, mert »ez kedvezőtlen hatást tenne egész sor országban*. A »papír, halmaz* ilyenformán nagyon is reális kerítésnek bizonyult. A béke hívei már elkönyvelhették mozgalmuk első sikereit: ezeknek a sikereknek azonban senkit sem szabad megnyugtatniok. A bűnösök ugyan még nem dobtak Koreára atombombát, de ez még korántsem jelenti azt, hogy nem is ť bnak akár Koreára, akár valamelyik más országra — ha a népek nem lesznek eléggé éberek. És ez még azt sem jelenti, hogy nem követik el és nem fogják elkövetni ezentúl is ugyanabban a Koreában a legszörnyűbb rémtetteket, mint ahogy azt sem jelenti, hogy lemondtak volna az újabb viszályok szításáról és annak az elképzelhetetlen szörnyűségnek előkészületeiről, melyet olyan tárgyilagosan és egyszerűen egy adott »harmadik világháborúnak* neveznek. Szörnyű dolgok mennek végbe a szerencsétlen Koreában. »Amerika Hangjának* bemondói nap mint nap nyugodt nangon közlik, hány tonna robbanóanyagot zúdítottak az apró koreai városokra és falvakra. A papok és professzorok, »munkáspártiak« • és diplomaták, költök és az Ô- és Üjvilág minden álszentjének áldásával és beleegyezésével folyik ennek az országnak felháborító elpusztítása, mely alig szabadult fel a japán iga alól és kezdte meg a békés életét Ujtípusú idegenlégiót szerveztek meg a különböző országok kalandot aibó' és söpredékéből, asszonyokat és gyermekeket gyilkoló — és az Egyesült Nemzetek zaszlaját viselő — bombázókat vetettek be ebbe a gyalázatos hadjáratba, mely egy sen. kit sem fenyegető, békés kis nép ellen folyik. Koreában tartanak főpróbát az amerikaiak a sharmadik világháborúból*. A kínai földhöz tartozó sziget elfoglalása is csak azt bizonyítja, hogy evés közben jön meg az étvágy. Magában Amerikában egyre jobban terjed a gyűlölködés járványa. Az atomenergiabizottság a kongresszusnak tett beszámolójában nagyvígan jelenti, hogy példát'anul magas színvonalat ért el az atombombagyártás és folynak már a kísérletek a »hidrogénbomba* és egy bizonyos »méregbomba* előállítása érdekében. Az »Atomic scientíst* című folyóirat egy újabb tömegpusztító fegyverről a »halálthozó homokról* ír. Az *európai problémák tanulmányozására* alakult bizottság memoranduma azt mondja, hogy bombákat, mikrobákat, mérgeket és bogarakat egyaránt kell alkalmazni az emberek, állatok és növények együttes elpusztítására és bizonyos »meteoro!ógiai háborúról* is beszél. Nem vagyok hajlandó most azon tanakodni, hogy mindebből mennyi a sötét valóság és mennyi a vérszomjas fantázia szüleménye — csupán újra ismétlem azt, hogy egyetlen rendes, becsületes ember sem nyugodhat mindaddig — bárhol is éljen —, míg ezek a _ gyalázatos bizniszmenek és dühöngő őrültek szabadon garázdálkodnak és nem helyezik őket akár az ügyész, akár az elmegyógyász felügyelete alá-. Ót évvel ezelőtt még csak a bizniszmenek legbelső szooáiban beszél tek egy újabb háborúról. Három évvel ezelőtt már a diplomaták, politikusok és újságírók is beszélni kezdtek róla. Most pedig másról sem beszélnek a nyárspolgárok, másról sincs szó a tejeskocsikon, a helyiérdekűvasutakon, az utcákon és kifőzdékben. Öt évvel ezelőtt a Görögországban eldödült sortüzet a befejezett háború utolsó lövéseinek hitték. Három évvel ezelőtt már zavartan figyelték az emberek az indonéziai és kínai robbanásokat, nem tudván, hogy mit jelentenek. Most pedig aggodalommal várják a koreai híreket. Honnan van ez a félelem? Miért hasonlítanak a háborúutáni évek egyre inkább a háborúi megelőző évekhez? Miért beszélnek annyit a hábórúró'? Hiszen egyetlen nép sem akarja, hiszen nemcsak Európában, hanem Amerikában is milliók és milliók gyűlölik a háborút. Talán valóban sikerül a lelkiismeretlen, kőszívű üzletembereknek és a kapzsiságukban és fé'elmükben fejüket vesztett esztelen őrülteknek újra ilyen szörnyű megpróbáltatásokba sodorni az egész emberiséget? Felháborodik a józan ész és a lelkiismeret. A béke híveinek mozgalma sokmillió egyszerű ember félelmének, haragjának és reményeinek legtermészetesebb és legjogosabb megnyilvánu'ása. Ez a mozgalom hónapról hónapra, napról napra, óráról órára nő és tanúi vagyunk annak az újabb fellendülésének, melyet éppen a koreai háború, a fegyverkezési hajsza egyre eszeveszettebbé válása váltott ki A stockholmi felhívás az atomfegyver betiltását követeli. Mr. Acheson és európai seriffjei álszent képpel kérdezték: »Miért pont az atombomba ellen lépnek fel a béke hívei és miért nem bszélnek a többi fegyverekről?* A béke hívei az atomfegyver betiltásának követelésével kezdték, de csak azért, mert az atombomba a polgári lakosság tömeges elpusztításának 'egszörnyűbb fegyvere. Az atomfegyver betiltásának követelése volt az első lépés — és az álszent szemforgatóknak kell a legjobban tudniok, hogy anélkül nem lehet végigmenni egy úton, hogy ne tegyük meg az első lépést. A béke hívei azonban soha nem gondoltak arra, hogy az első lépés után megálljanak. Mikor az atombomw ba ellen harcolunk, egyetlen percre sem voltunk a közönséges bombák, tankok és aknavetők hívei, hanem mindig is a béke hívei voltunk és azok is maradunk. A Béke Hívei Állandó Bizottsága legutolsó ülésén felvetette az összes fegyverek gyártása csökkentésének kérdését. A kongresszus kétségtelenül ezzel a kérdéssel is foglalkozni fog. Ez gyengíti majd a háború veszélyét. Ha Sainí-Nazare lakói jéghideg barakokban kínlódják át a .telet, ha London népe keserűen issza a teát, ha a nápolyi emberek egy tál makaróniról is csak ábrándozhatnak, ez mindenekelőtt azért van, mert mindenütt fokozódik a fegyverkezés. Az álszent szemforgatók "azt mondják erre: »Ti az atombomba ellen vagytok — persze, mert az oroszoknak sók tankjuk van; dehát miéit nem vagytok a tankok ellen? A béke hívei a fegyverkezés általános csökkentésének megvitatását javasolják — és ez egyaránt vonatkozik Amerikára és a Szovjetunióra. Angliára és Franciaországra és a többi országra is. Az álszent szemforgatók azt bizonygatják, hogy a béke hívei csupán egyik-másik fegyvert ité'ik el, de nem ítélik el magát a háborút és nem tárták bűnösöknek azokat, akik kezdeményezik. Az álszent szemforgatók szívesen ítélik el az agressziót — nyilánvalóan megfeledkeznek arról, hogy nem valami szerencsés akasztott ember házában kötélről beszélni. Semmi kedvem mosd; vitába szállni a»okkal a szemfényvesztőkkel, akik az amerikaiak koreai behatolását úgy akarják feltüntetni, mint a koreai nép megvédését az agresszióval szemben. Az egész világ láthatja, hogyan »védik« a koreai asszonyokat és gyermekeket a »bátor* amerikai repülök. Az egyszerű emberek nem ismerik ugyan a nemzetközi jognak azokat a paragrafusait, amelyeket egyre másra idézgetnek az álszent szemforgatók — de azt tudják, hogy nem a koreaiak szálltak partra Saníranciscóban és hogy nem bombázzák se Phüadelphiát, semChicagót. Az egyszerű emberek azt is tudják, hogy a kínaiak sem foglalták el Kaliforniát, vagy Oregont, míg az amerikaiak, miközben álszent szemforgatással ítélték e> az agressziót, szép csendbtn megkaparintották Tajvant. A béke hívei második kongreszszusának hangosan kell mondania, hogy minden népnek joga van arra, hogy a saját életét élje és hogy egyetlen népnek sincs joga ebbe beleavatkozni. A második kongresszus kétségtelenül támogatni fogja Joliot Curie javaslatát és elítéli azokat az esztelen vagy lelkiismeretlen üzletembereket, akik újabb háborúra uszítanak. Nincsenek sokan ezek a vérszomjas gazemberek, de az ő kezükben vannak az újságok, a rádióállomások és az ő jelszavaikat hallani mindenütt. A szelet még azelőtt kell megfékezni, hogy kitör a vihar. Ha összegyűjtjük a békeivek millióit, a legmagasabb felhőkarcolóban sem férne ei ez a rengeteg tonna papír. De ta'án itt az ideje már, hogy egy szóval szerényebb névsort is összeállítsunk — azokét, akik a háborút akarják! Ez egy eljövendő nemzetközi bíróság vádlottainak névsora lesz. Rajta lesz mindazoknak a gyűlölködőknek neve, akik aláírták az »Európai problémák tanulmányozására ala- „ , . , , . . .... kult bizottság* memorandumát; a vi- fí Tejhozam (egy tehéné egy év alatt) lág megtudja ró'a, kik azok, akik ki Gyapjúnyírás (egy juhé egy év alatt) Hl. Alejszkaj állomásáról autóbusszal az Július 20. A délelőtti órákban el- ,.Iljics hagyománya" kolhozba. „Nagy búcsúztunk a helyi szovjet einökétöl érdeklődéssel várjuk, hogy mit hoz és elindultunk Bijskból Barnaulon keresztül Alejszkaj Da. Ebben a járásban körülbelül 74.000 szántóföld van. Meglátogattuk az „Iljics üzenete" kolhozt. Itt a szántótöldeken kivül kb. 250.000 hektár erdőség van. Régente ezen a viciéken egyáltalán nem termeltek cukorrépát. Az idén 4000 hektár cukorrépavetésük van. Tavaly 350 mázsát takarítottak be hektáronként. Ezen a vidéken háromfajta búzát vetnek, még pedig tavaszit, közép és kései búzafajtákat, hogy minél jobban meghoszszabbíthassák az érés idejét, mert nem tudnák a gabonát egyszerre learatni munkaerőhiány miatt. A kolhozoknak körülbelül 50 százaléka foglalkozik gyümölcstermeléssel. Nyolc-tízéves vetésforgó szerint vetnek. Annak ellenére, hogy ez a vidék még nincs benne a nagy termeszetátalakító tervben, mégis több vedöÖvezetet létesítenek. Az állattenyésztés nagyon fejlett. Főleg lő, juh, sertés és ozarvasmarhatenyésztéssel foglalkoznak. A moszkvai vidékről különféle jlajtákat hoztak ide, amelyeket kereszteznek az eredeti szimenthali fajtával. Ebben a járásban összesen 78 kolhoz van. Éppen most van folyamatban a kisebb kolhozok egyesítése, hogy kiegyenlítsék a földalapban az eddigi különbségeket. (Némely kolhoznak 3—^4000 hektár földje is volt, míg másoknak csak 600 hektárnyi.) Ez lehetetlenné tette a traktorok és a többi mezőgazdasági gépek teljes mértékben való kihasználását. Július 21. Kora reggel elindulunk a mai nap", írja Hudec, csoportunk tagja. A kolhoz az állomástól körülbelül 38 km távolságra fekszik. Ütünk sztyeppéken keresztül vezet. Itt-ott lovak láthatók. Megérkeztünk a kolhozba. A csinos házak fából épültek és szalmafedelesek. Mindenütt nagy a tisztaság. Belépünk a klubhelyiség előszobájába. Az egyik oldalon mosdó van. Éppen úgy, mint nálunk — gondolhatnánk. De hosszú gondolkodásra nincs idő. Krivics elvtárs, a kolhoz elnöke, a szocialista munka hőse fogadott bennünket. A fogadtatáson még Faladejev brigádos, Janin, a revíziós bizottság elnöke, Jerovsky könyvelő és Sterbakov segédkönyvelő is résztvettek. Krivics elvtárs mindenekelőtt megismertet bennünket a kolhoz rövid történetével. A kolhoz 1928-ban alakult. A régi település a mai községtől kb. 4 km távolságra feküdt. Ezt lerombolták és új lakóházakat építetettek. Krivics elvtárs már 1937 óta áll a kolhoz élén. Az alapítólevél kidolgozásánál maga Sztálin elvtárs is jelen volt. Az alapítólevélben pontosan fel van tüntetve a kolhoz birtokállománya. Meg van állapítva benne az is, hogyan kell végezni a munkát, melyik kolhoztagnak milyen a kötelezettsége s hogy mivel tartozik a kolhoz az államnak. Beszélgetésünk további során részleletesen kikérdeztük a munka folyamatát, megszervezését, stb. Láthattuk, hogy a kolhoz nagyon szépen fejlődik. Erről a fejlődésről a falon lévő diagram is tanúskodik. A mázsánkénti hozam Lóállomány Tehénállomány Juhállomány Sertésállomány mérgesgázokkal akarják megfojtani a gyermekeket, akik kolerabacillusokat akarnak zúdítani a városokra, akik pestissel akarják megfertőzni a kutakat és kalászokat. A háborús bűnösök névsora rajta lesi azoknak a politikusoknak és újságíróknak neve is, akik j , ... , , . , . . az atombamba bevetését vagy a »pre- f v A kol

hf jövedelmével kapcsolatventív háborút* sürgetik. És ameny- ? ban m

eS kell jegyezni azt hogy a nyiben a stockholmi felhívás egy kis penzreform utan a gabona ára Kórulelgondolkodásra késztette az atom- , belül egyharmadára csökkent, úgy, fegyver rajongóit, talán egyik-másik is bogy a kolhoz jövedelme 1947—1949 szónokot arra készteti majd ez a béke ^ k«aKtt més- vnltakémien sokkal nahíveitől származó fé'elmetes figyelmeztetés, hogy elharapja a megkez dett mondatot és egyik-másik újságírót arra, hogy félbehagyja a megkezdett szót. Az elmúlt év folyamán különböző országokban jártam, különbözőképpen élnek bennük az emberek. Semmiben sem hasonlít egy svéd technikus háza az olasz paraszt kunyhójára; különböző erkölcsöket val'anak, különböző dalokat énekelnek De bárhol is jártam — akár London zajos utcáin, akár Svájc hegyi falvaiban — az emberek riadtan figyelték az új háborúról szóló szavakat. A kőműves tudja, milyen nehéz munka egy ház felépítése. A kertész is tudja, milyen nehéz munka egy fiatal almafa fe'nevelése. Az anya is tudja milyen nehéz és fájdalmas megszülni és felnevelni egy gyereket. És nem azért dolgoznak az emberek — akái oroszok vagy amerikaiak, franciák vagy kínaiak, angolok, vagy olaszok —, hogy a lelketlen bizniszmenek egyetlen őrült intésére rommá változzanak a házak, szélvész döntse ki az almafákat és egyetlen fémdarab elég legyen ahhoz, hogy megállítsa egy ifjú szív dobogását, akiből talán ~ egy második Tolsztoj, egy új Newton vagy egy új Marx lehetett volna. Augusztusban körkérdést intézett olvasóihoz az egyik francia lap: »Lehetségesnek tartja-e ön a közeli háborút?* Éppen azok az emberek válaszoltak igennel, akik Franciaország bukásában bűnösek: Paul Reynaud és Flandin. De a háború rajongóinak maroknyi bandáján kívül száz és százmillió békét akaró ember van. akik nem fogják megengedni a szörnyű vérontást. Afrika doímé népe is egyöntetűen írja alá a stockholmi békehatározafot A Le Democrate. az afrikai demokratikus mozga'om lapja írja, hogy az Elefántcsont-part francia gyarmatban eddig majdnem 100.000 aláírást gyűjtöttek a stockholmi békehatározatra. gyarmatnak békemozgalma hatalmas fejlődést mutat. Az aláírási kampány sikerre! folyik mind a gyárakban, mind a vidéken is. Az írni nemtudók egyetértésüket keresztecskével vagy ujjlenyomatukkal bizonyítják. Binger WiU egyik gyárában a békehatározatot az üzem minden dolgozója aláírta. Adzsam városában a stockholmi békehatározatot néhány nap leforgása alatt 4603 személy iVta alá. Kátékra és Bonikro falvakban a felhívást a lakosság kivétel nélkül aláírta. így felelnek a gyarmati zsoldosoknak, akik ez év kezdetén falvaikat rombadöntötték é« felgyújtották. »»«•»«*»•»+»»»»***•» •«»»•«»» »»•«»»**•< A CSEMADOK bratislavai belvlcsoportjának vezetősége felkéri mindazokat a kultúrtársakat, akik eddig még nem vették át tagkönyvecskéiket. hogy jelenjenek meg minél előbb Nádler pénztárnok kultúrtársnál a Vazov-utca 2. sz. alatti kultúrhelvségben ezek átvétele céljából Hivatalos órák minden hétfőn és csütörtök este 10—21 óráig. között még voltaképpen sokkal nagyobb volt, mint a diagram mutatja. Ezek után elbeszélgettünk a kolhoz vezetőségével az agrotechnikai kérdésekről. Ebben a kolhozban főleg búzát, cukorrépát, fűféléket termelnek. A földmunkák gépesítve vannak. Az aratást itt kizárólag kombájnok végzik. A kolhoznak saját villanj- telepe van, amely nemcsak a villanymotorokat látja el árammal, hanem a kolhoztagok lakóházait is. A kolhoz kertjében az úgynevezett Lysenko-búzával kísérleteznek. Hatalmas kalászai vannak ennek a fajtának, az itteni kedvezőtlen viszonyok ellenére is hektáronként 35—40 mázsa termést ad. A munkabrigádok terve a következő: 310 dolgozó 47—50 tagból álló brigádokra van felosztva. A brigádok váltásokban dolgoznak. A szarvasmarhákkal dolgozó brigád 40 emberből áll. A gyümölcstermelő és kerté' szeti brigád 14, az építészeti 17, a téglagyárban dolgozó brigád pedig 120 tagból áll Az ugar felszántását kb. 20—22 cm mélyen végzik. A cukorrépaföld előkészítésénél 25—26 cm mélyen szántanak. Különös gondot fordítanak a téli nedvesség megőrzésére. Kultivátor segítségével dolgozzák a trágyát a földekbe. Istállótrágyát, hamut, baromfitrágy&t és műtrágyákat használnak. A vetőmagot gondosan előkészítik. Először megtisztítják, aztán csávázzák és vetés előtt felmelegítik. Egy hektár keresztvetéséhez 1.6 mázsa gabonára van szükség. A vetést traktor végzi. Az idén cukorrépát 75 hektár területen vetettek. 330 hektárnyi területen pedig búzavetés van. A kolhozban állandóan építkeznek. Megemlítjük a tehénistállót, amelyben 130 darab szarvasmarhának lesz helye. Ezenkívül több új lakóház van épülőben. Azután elbeszélgettünk a kolhoz tagjaival, meglátogattuk őket lakásukon is. így pl. Anatol Gavrilovics kol'noztag házában láthattuk, hogy mennyi élelmiszer van kamrájában. Búcsúzás közben átadtuk a kolhoztagoknak dolgozó népünk ajándékait és visszatértünk Alejszkajba. Az „Iljics hagyománya" kolhozból a sipunovoi állomásra mentünk, hogy innét elinduljunk a ..Molotov" kolhoz megtekintésére. A Molotov-kolhoz a vidék legnagyobb kolhozai közé tartozik. Elnöke Hrinko elvtárs, aki egyúttal a Legfelsőbb Szovjet Tanács képviselője és a Sztálin-díj birtokosa is. A kolhoz segítségére ós megszer1940 1947 1948 1949 1610 1760 1800 1814 2.03 2.05 2.06 3.02 6.5 10.5 10.8 14.4 129 86 109 134 102 210 256 288 260 638 671 702 62 62 70 160 89.247 418.843 619.923 622.612 r. vezésére egy 9 tagból álló bizottság alakult. Mindenekelött megismerkedtünk a kolhoz történetével. Hrinko elvtárs többek között a következőket mondotta: 30 évvel ezelőtt ezen a helyen, ahol a kolhoz áll, nagy puszta volt és csak itt-ott lehetett bokrokat látni. 1921ben az alkotmány megjelenése után hét család megalakitotta az ú. n. „Üj világ" kommunát. Ez a kommuna 1934-ig tartott. Ekkor a kolhozból artélt kezdtek építeni. A munka bérezését szigorúan a teljesítmények szerint állapították meg, tehát munkaegységek szerint. Ez a munkateljesítmények emeléséhez vezetett és lehetővé tette a kolhoz jó fejlődését. A cári Oroszország sok analfabétát hagyott maga után. A szovjet kormány ebben a kolhozban új iskolát alakított, amely körülbelül olyan színvonalú, mint a mi gimnáziumaink. Ebből az isklából kikerillt 60 tanuló most kvíönféle egyetemeken, főiskolákon tanul. Ma már a kolhozban egyetlen olyan ember sincs, aki ne tudna írni és olvasni. Ebben nagy érdemet szereztek a komszomolisták is, akik különféle tanfolyamokat rendeztek az írni-olvasni nem tudók számára. A munkák kollektivizálása előtt semilyen gépet sem használtak. Még a legnehezebb munkákat is kézzel végezték. Az emberek nem tudták, hogy mi a villany. Ma már a kolhozban egyetlen olyan ház sincs, amelyben ne lenne villanyvilágítás. A nehéz munkákat gépek segítségével végzik. Azelőtt a kolhoz főleg gabonatermeléssel foglalkozott, amely azonban hektáronként legfeljebb 4—5 mázsa termést hozott. A kolhoztagoknak nem volt idejük arra, hogy a természettel harcoljanak, vagyis, hogy fenntartsák a téli csapadékot és széltörőket építsenek és hogy az állattenyésztési termelésről is gondoskodjanak. Azelőtt egy fejőstehén 600— 1000 liter tejet adott évente, a juhokról másfél kg gyapjút nyírtak le, s a sertéseknél a legnagyobb súly 150 kg volt. Ma, amikor a földműves megszabadult a nehéz robottól, a fejősteheneknél átlag 3500 liter 3.8—4 százalékos fajsúlyú tejet érnek el. A juhokról évente 4—5 kg tiszta gyapjút nyernek. A sertéseket 2 és fél mázsa élősúlyra is ki tudják hizlalni. Az egész gazdálkodás jövedelmezőbbé vált. A „Molotov" kolhoznak 6625 hetktár birtoka van. Ebből 33125 hektár szántóföld, 800 hektár mezőt a füves vetésforgóra használnak fel. A többi föld még nincs elég intenzíven kihasználva. Juhcsordák legelésznek rajtuk. A szántóföld terjedelme évről évre növekszik. A vetésforgó 10 táblás.