Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-07 / 232. szám, szombat

1950 október 6 II J SWS ERIK AZ UJ BOR Beszámoló a Szőlőtermelő Szövetkezet munkájáról (V. I.) A Stollwerck-gyárral szem­ben, a Kiskárpátok alján, hatalmas szöllőtáblák terülnek el Ezek a szöJ­lők mind az első Szöllőtermelő Szö­vetkezet tulajdonában vannak. Az ok­tóberi reggeli napsütésben a szürete­lő lányok, asszonvok vidám éneke hangzik. Mosny elvtárs, a szövetkezet ve­zetője, visszaemlékezik az alapítás és szervezés nehézségeire és harcaira: — Néhányan közülünk, szöllőterme­lők közül láttuk, hogy az egyéni kéz­ben levő szöllők nem elégségesek Bratislava szöllőellátására. Az is hiba volt, hogy a szöllők mindig más kéz­be kerültek és a gondnokok csak sa­ját zsebükre gondoltak. Mi néhányan, Kardos, Opavský, Kulifav elvtársak arra gondoltunk, hogy szöllészeti szö­vetkezetet alapítunk. 1949 januárban összeült az előkészítő bizottság és február 28-án meg is alakult a szö­vetkezet 90 taggal. Akkoriban öt autóval, kevés szerszámmal rendel­keztünk. A tagok 70.000 koronát bo­csátottak a szövetkezet rendelkezésé­re. Kezdetben nagy nehézségeink vol­tak mind szervezési, mind pénzügyi, mind pedig más téren. Az első évben tulajdonképpen csak kísérleteket foly­tattunk. Három hónap múlva új bi­zottságot választottunk. Az év végén oly jók voltak az eredménvek, hogy megvehettük • a tagok autóit s három traktort és négy pár lovat vásárolhat­tunk. Eredmények 1950. évben. Az 1950-es év mindenben nagyobb sikereket hozott. Kéthetes munkakon­ferencián vettünk részt Pőstvénben s ott kitűztük a munkát. Telies munka­programot állítottunk fel Megállapí­tottuk o normákat, az elosztást, vala­mint az időnormákat a munkáknál. Az 1950 február 17-én megtartott üzemi gyűlés elfogadta az előirányzott ter­veket. Ez alkalommal negyven új ta­újabb száma Iliin, a híres szovjet író cikkét közli a földről és az emberek röl. fljin — jól ismerjük nálunk is megjelent könyveiből — tudós ember, nem az ábrándozok közé tartozik, mindig a valósághoz, a tudományos valósághoz köti mondanivalóját. Eb­ben a cikkben sincs semmi, amit csak az író képzelőereie síűlí volna; min­den betűje elért ereilménvekre, tu­dományos kutatásokra támaszkodik. Mégis azt mondom: nemigen olvas­tam még ilyen költői művet. Pedig csak azt mondja el — s elég tárgy­szerű hangon —, miiven munkákra készül a felszabadult ember, s milyen új tartalékokat aknázhat ki sziilőany­jából, a temészetből. Ebben a cikkben a megváltozott éghajlatú Északi és Déli Sarkon hatalmas mennyiségben terem a kaucsuk és a textiliák számá­ra a nyersanyag, ebben a cikkben a föld belső melege felolvasztja Grön­land-örök havát, s a szelek és viharok az ember teremtő akaratához kezesed­nek, a földrészeken roppant széntarta­lékoló tárnák lesznek. A felhők vize itt úgy kanyarok a tengerbe, hogy út­közben mindent megtesz, amit az em­beriség kedvére, boldogulására és életének megszépítésére megtehet. A szovjet ember, — ahogy Lenin írta, — szeret álmodozni. Iliin azon-' ban ezúttal nem álmodozik. Minden szavát számítások, kutatások erősítik. A költők elmaradlak. az élet mögött. Az álmodozók ilyen korról még nem álmodoztak. Marx és Engels, az em­beriség nagy tanítói, látták csak a történelem útjának korlátlan távlatait. — „A társadalmi termelés anarchiája helyébe — írta Engeb — a tervszerű, tudatos szervezés lép. Megszűnik az egyéni létért való küzdelem. Csak ez­zel válik el. bizonvos értelemben, az emberiség végleg az állatvilágtól, csak ezzel lép a lét állati feltételeiből való­ban emberi feltételek közé... Csak ettől kezdve csinálják maid az embe­rek teljes tudatossággal a maguk tör­ténetét ... Az emberiség ugrása ez a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába." Ilyen a látomás, amelvet a marxis­mus tudományának nagy megalapítói láttak. A látomás megvalósítója: Sztálin. Az ő vezetésével lépett a szovjet nép a szabadság birodalmába. Az emberiség igazi története a Szov­jetúnióban már megkezdődött. Karinthy Ferenc got szereztünk. így 130 taggal kezd tűk az évet. Tizenöt hektáron új mun kamegszervezéssel és aí trágyázás új módszereivel jártunk el. Mindazokat a trágyának alkalmas anyagokat, me lyoket csak össze tudtunk gyűjteni megszereztük és a földekre vittük Elsősorban azt a trágyát, amely álla tok szállítása" után a vagonokban ma radt. Ilymódon 15 hektár helyett 30 hektárt tudtunk megtrágyázni. A trá gyázásra alkalmas üzemi hulladékot is felvásároltuk, 250 vagón trágyát sze reztünk eddig. A termesztésnél alkal mázzuk a legújabb agrobiológiai módszereket és reméljük, hogy tíz év múlva teljesen újjáteremtjük és meg változtatjuk a szöllőtermesztés jelle gét. 1951-ben négy repülőgép fogja végezni a földeken a permetezést. A szövetkezet munkamódszerei. Az első Szöllészeti Szövetkezetnek 130 tagja van. A tagok öt munkabri gádban dolgoznak. 34—35 hektárra mintegy 30 ember jut. Vannak élmun káscsoportjaink is. Eddig élmunká­saink száma 86. Az állandó tagok sze­mélyes birtokában egyharmad hektár maradt. A termelés jobb megszerve­zésével 30 százalékkal emeltük a ter­méshozamot. Az élmunkások közül Časný márciusban 144 százalékos Barlek májusban 171-os eredményt ért el. A szövetkezetben asszonyok is dolgoznak. A foglalkoztatottaknak mintegy egyharmada nő. A szocialis­ta szerződéseket 120 tag írta alá. A szövetkezet kultúrtevékenysége. Szövetkezetünk birtokában vannak az európai és a szovjet írók azon mű­vei, amelyek szőlészeti kérdésekkel foglalkoznak. Elméleti tudásunkat így gyarapítjuk és a szovjet tapasztalato­kat értékesítjük. Ebből a célból kul­túrköröket alapítottunk, amelyeknek célja a szakkérdések tanulmányozása Oj kádereket is szeretnénk nevelni, ezért megkezdtük az érettebb tagok iskolázását. Eddig az iskolázáson U tag vett részt. Ezek matematikával, szlovák nyelvvel és geometriával fog­lalkoznak. Erre azért van szűkség, hogy kalkulátorokat akarunk belőlük nevelni. Mindén héten két órán ke­resztül folyik az iskolázás. Ezenkívül tervbevettünk téli politikai tanfolya­mokat is. Könyvtárunkban megtalál ható a számunkra olv fontos politikai és szakművek egész sora. Magyar tagjaink is vannak, ezért magyar­nyelvű szakkönyveket is beszereztünk. Mit mondanak a szövetkezeti tagok? Časný elvtárs, aki az idén lett a szö­vetkezet tagja és tavaly még munkás­ként dolgozott, így jellemzi a hely­zetet: — Két éve dolgozom ezekben a sző­lőkben. Most mint a szövetkezet tag­ja, azóta megkeresek 6000—7000 ko­ronát is. A/eiőtt, ha esett az eső, nem dolgozhattunk. Most mindig van munka a szövetkezet keretében. Ami­kor az urak dolgoztattak, akkor haj­naltól késő estig kellett dolgoznunk, most meg reggel hétre állunk munká­ba és délután ötkor végzünk a napi­munkával. Vidra Júlis, aki május óta dolgozik a szövetkezetben. 3000—4000 koro­nát keres havonta. — örömmel dolgozom itt. — mond­ja. — A munka nem nehéz és mégis megkeressük, mondhatom iól megke­ressük a mindennapira valót. Télen át is dolgozunk, úgyhogy elég munkánk van mindenkor. Más szemDontból is gondoskodik a szövetkezet a tagokról. Kitűnő ebédet és vacsorát kaphatunk pár koronáért. A szövetkezet tervbe­vette, hogy huszonkét lakást épít. még pedig árammódszeres építkezés­sel. Eddig hat lakásegység késztilt el és gyorsított ütemben igyekszünk a többi lakásokat is befeiezni, hogy azok a tagok, akiknek nincs jó laká­suk vagy messzebb laknak, közelebb kerülhessenek a szövetkezet területé­hez. Azok az új agrobiológiai módszerek, amelyeket a szövetkezet alkalmaz, be­bizonyították, hogy csak ilven módon lehet sikereket elérni a szőlőtermés terén. A vezetők szem előtt tartják az orosz szőlőtermesztési eredménye­ket, amelyeket folvton tanulmányoz­nak és igyekeznek minél terméke­nyebben hasznosítani szövetkeze­tünkben. - uj sm yPiií láiiunk a ^Szovjelúnióban ii. Július 12. Délelőtt megtekintettük Moszkva városát, délután pedig kül­döttségünk megkoszorúzta Lenin mauzóleumát. Lenin mauzóleumánál tett látogatásunk felejthetetlen em­lék marad küldöttségünk minden tag­jának. Július 13. Délelőtt meglátogattuk a Luberec-üzemet, ahol mezőgazda­sági gépeket gyártanak. Első benyo­másunk az, hogy itt a termelés nagy­mértékben gépesítve van. A gépesí­téssel eltávolították a robotszerü munkát, úgy, hogy a legnehezebb munkahelyeken, mint például az ön­tődében is dolgozhatnak nők. A ne­héz tárgyal: emelését darú végzi. Az üzemben a futószalagtermelést hasz­nálják. Az üzem megtekintése után a bölcsődét látogattuk meg. Itt egészséges, víg gyerekek fogadtak bennünket. A lubereci üzem ötven év­vel ezelótt keletkezett. Ma Időszerű berendezéssel van felszerelve. Este küldöttség-ünk a híres moszkvai cir­kuszt látogatta meg. A nagyszerű műsor teljesen lekötötte figyelmün­ket. Július 14. Délélött továbbutazásra készülődtünk. 12 óra 54-kor a jaros­lavl üzemből külön kocsinkba száll­tunk be, amelyet a Moszkva—Irkutsk között közlekedő gyorsvonathoz csa­toltak. Alexandrovig körülbelül 100 kilométer hosszúságban a vasút vil­lamosítva van. Velünk tartott Jev­genij Grigorievics Ljasenko^, a szov­jet mezőgazdasági minisztérium ki­küldötte, valamint Szima Olsanszká­ja, csehszlovák részről pedig Ema Panová mint tolmács és két szovjet újságíró. Szovjet vezetőnk vázolta utunkat: Moszkva, Alexandrovszk, Rosztov Paroszlavszki, Buj Szvjcsa, Kirov, Baljezino, Veresjazsin, Men­deljejevo, Molotov, Szverdlovszk, Tju­men, Tomszk, Novoszibirszk. A Mosz­kva—Szverlovszk közötti távolság 1800 kilométer és a Szverdlovszk— Novoszibirszk közötti távolság 1524 kilométer. Július 15. Az esti órákban vona­tunk Verescsagin városán haladt ke­resztül, Verescsagin híres festő szü­lővárosán. J " — v Július 16. Ütünk az Urálon keresz­tül vezet. Óránkat két órával előre igazítjuk. Mindenütt az erdők vég­telenségét látjuk. Ügy tűnik fel, mintha nem is az Urálon keresztül haladnánk, mert sehol sem látni ma­gas hegyeket. A vidék természetesen nem olyan sűrűn lakott, de azért nem lehet azt mondani, hogy puszta. Ellenkezőleg. Mindenütt gondosan megművelt földeket látni. A délelőtti órákban elhagytuk Szverdlovszk vá­rosát. Egy pár kilométerrel a város előtt hatalmas tó van és egyúttal nagy üdülőtelep. Gyönyörö kilátás. A város fölé több torony emelkedik. A sok ipari vállalat és ezek füstölgő kéményei arról tanúskodnak, hogy itt lázas munka folyik. Rögtön az állomás után trolejbusz megálló van. A vidék aztán egészen egyhangú. Alacsony erdőségek, nagy gabonatáb­lák-és legelők láthatók. Július 17. Ázsiában ébredtünk fel. A n_ip annak ellenére, hogy még csak reggel hat óra van, magasan fent van. Ez pedig azt mutatja, hogy már nagyon messze vagyunk. Ko­csinkon már reggeltől kezdve meleg volt (tegnap 31 fokos meleg volt). A gyönyörű festői erdők között hatal­mas búzaföldek láthatók. Egy széles folyón haladtunk keresztül. A szov­jet újságírók közölték velünk, hogy ez az Omszk foly£>. Szovjet veze­tőink azon iparkodnak, hogy min­dent megmagyarázzank, hogy az út ne legyen fárasztó és hogy ebből az egyhangú utazásból is legyenek él­ményeink. A szovjet mezőgazdasági minisztérium kiküldötte pedig .csopor­tunk egészségi állapotát figyeli, mert bizony, ha csoportunk valamelyik tagja ezen a vidéken megbetegedne, ez nem lenne könnyű eset. De mind­nyájan egészségesek és vígak va­gyunk. Szovjet dalokat tanulunk, megismerkedünk vezetőinkkel és megbeszéljük, hogyan adjuk át azo­kat az ajándékokat a szovjet kolhoz­tagoknak, amelyeket dolgozó népünk küld a szovjet népnek. Vannak köz­tünk olyanok is, akik kora reggeltől késő estig figyelik az ablakon keresz­tül a vidéket. Omszk városa. Sok üzem, hatal­mas raktárak — ez mind a vidék gazdagságáról és feilett gazdasági életérőt tanúskodik,. Ebben a város ban hosszabb ideig tartózkodtak ha zánk forradalmi történetének szé gyenteljes árulói, akik a nemzetközi kapitalizmus és a cseh burzsoázia zsoldosaiként összeesküvést szervez tek. hogy felforgassák az új, éppen születésben levő szovjet köztársasá­got. Július 18. Reggel 2 órakor a moszk vai időszámítás szerint Novoszibirszk ba érkeztünk. Itt reggel 6 óra van, tehát négy órával kevesebb, mint a moszkvai időszámítás szerint. Nálunk Prágában most éppen éjfél van. Ki lépünk kocsinkból. Előttünk hatalmas fehér épület, amelynek homlokzatán fényes betűkkel van kiírva: Novo­szibirszk. Az állomást 1938-ban épí tették. A város némely régi épüle tel még azokról a viszonyokról tanús kodnak, amelyek között az akkori uralkodók építkeztek. Sok park és fasor van az utcákon. Az utcák asz faltozottak. A város nyolc kerületre van felosztva. Itt a könnyű, a nehéz és az élelmiszer ipar virágzik. A for­radalom alatt ez a város Kolcsak és társai központja volt. Ehhez a cso­porthoz tartozott több csehszlovák légionárius is. Az egész város arról tanúskodik, hogy milyen gyorsan fej lődík a szovjet haza. Délután csoportunk tagjainak Szer gej Vasziljevics Sevcsenko, az altáji tartomány helytartója mutatkozott be, aki aztán egész altáji tartózkodá­sunk alatt velünk tartott. Sevcsenko elvtárs mindenekelőtt megismerte­tett bennünket a vidék történetével Az altáji vidék körülbelül olyan ter­jedelmű, mint hazánk, tehát 1000 km hosszú és 600" km széles. Kazach sztannal, a Mongol népköztársasággal és Kínával határos. A vidéket a fo lyók egész sora öntözi. Többek kö zött Szibéria föfolyója, az Ob. Déli irányban aránylag magas hegyek húzódnak. A síkságokon különféle gabonafajtákat, lent, kendert, sőt még dohányt és gyümölcsfákat is te­nyésztenek. Az éghajlat elég hűvös Télen kemény fagyok vannak. A hő mérséklet több helyen a — 50—55 fokra csökken. Nyáron általában ha­talmas szárazságok szoktak lenni Tehát nagy a vízhiány. A munka­erőkben is hiány van. Ezt természe­tesen a gyors fejlődés okozza. Az egyre szaporodó vetési területek mel­lett az állattenyésztés ls egyre nö­vekszik. A fejlődő Iparral arányosan a mezőgazdasági munkákat is gépe sitik. A mezőgazdasági munkák gé­pesítése a Szovjetúnió e vidékén kü­lönösen fejlett. A vidék keleti és déli részén arány­lag már több a csapadék. Ezért ez a terület már termékenyebb. A kb. millió hektár szántóföldön összesen 4000 kolhoz dolgozik. Minden mun kaképes kolhoztagra átlag 12—40 hektár szántóföld esik. A kolhozok segítségére összesen 200 helyi trak­Hogyan áll a Mórica- és burgonyafelvásárlás október 1-én A DHPV igazgatóságának jelentése szerint a burgonvafelvásárlás Szlová­kiában október l-ig az előírt rpennyi­ségnek 16 százalékát érte el Az egyes kerületekben a helvzet a következő: Bratislavai kerület 23 4 százalék, besztercebányai 21.6 százalék, zsolnai 17.3 százalék, kassai 16.7 százalék és az eperjesi kerület 15.4 százalék. A nyitrai kerületben a burgonyafelvásár­lást még nem kezdték meg. A kukoricafelvásárlásban az első helyen a nyitrai kerület áll. amelyben október l-ig a kukoricafelvásárlási tervet 58.1 százalékra téliesítettek. A nyitrai kerület után a bratislavai ke­rület. következik 45.9 százalékkal, majd az eperjesi 29.6 százalékkal, vé­gül a besztercebányai kerület 21.8 százalékkal. A gabonafelvásárlás kerületi verse­nyében még állandóan a bratislavai kerület vezet. amelv beszolgáltaiá^i kötelezettségének október l-ig 113 százalékra tett eleget. Utána a nyitrai kerület következik 112 száza­lékkal. A kassai kerület október l-ig 107 százalékos, az eperjesi 106.5 szá­zalékos, a zsolnai 106.3 százalékos, végül a besztercebányai 101.2 száza­lékos teljesítményi ért el. A beszol­gáltatás!' versenyben a legtöbb pontot a bratislavai kerület érte el. összesen 113 pontot. A nyitrai kerület 106, a kassai 98. az eperjesi 89. a zsolnai 88. a besztercebányai pedig 25 pontot mu­tat fel. torállomás van megszervezve. Az aliatteny eiztés eí.en a vidéken na­gyon fejtett, itt tenycSztiK most a vi­lág legjoDD jUiiiajuajat, az u. n. szib­niennosz junokat. íiizek a juiiok ki­váló minőségű gyapjút aanak, amely­ből a iegiinomaob anyagot ienet sző­ni. 1'ejnozamuk is magas, ugy, hogy egy anyajuh több bárány felnevelése­re is képes. A juhtejet emberi fo­gyasztásra nem használják. Sev­csenko elvtárs, minekutána ieirta a vidéket, megemlékezett a hatalmas vízművekről, amelyeket az ötéves terv alatt fognak felépíteni. Az Ob folyón hatalmas gátat epitenek, mely a víz színét 50 méterrel emeli. Az Obot 300 km li^sszú csatornával ösz­Szekötik az Irtys folyóval. Ezekután Sevcsenko elvtárs megismertetett bennünket útunk további tervével. Július 19. Kora reggel Bijskba ér­keztünk, kb. 260 km távolságra No­voszibirszktől. Az éjjelen át tehát nagy távolságot hagytunk magunk után. Bísjkben a helyi szovjet elnöke fogadott bennünket. Elindultunk Felsö-Altájra, egy hosszú fahídon ha­ladunk keresztül és ezután kiérünk a jő aszfaltozott országútra. Érde­kes, hogy nemcsak a vasutak mel­lett, hanem az országút mellett is vannak hőellenzök. Útközben megál­lunk egy 200 hektáros őszi rozstáb­lánál. A rozs szépen fejlődik, a szá­rakon hosszú kalászok vannak. Egy kalászon 80 szem is van. Később egy 5 hektárnyi „pohánka" táblánál ál­lunk meg. A pohánka embermagas­ságot is elér. Hektáronként 8—10 mázsát fizet. Körülbelül délben Felső­Altájba értünk. A kutatóintézetben küldöttségün­ket dr. Lysovenko, az állomás .veze­tőbe, fogadta. Röviden megisifierte­tett bennünket az állomás történeté­vel, amely nagyon rövid, de annál ne­vezetesebb. Lysovenko elvtárs elbe­szélte, hogy hogyan folyik az állo­máson a munka és hogy milyen ered­ményeket értek el. Többek között a következőket mon­dotta: „A forradalom előtt senki se hitte volna, hogy Szibériában lehet­séges a gyümölcstermelés. Micsurin munkája azonban bebizonyította, hogy itt Szibériában is lehet gyü­mölcsfákat ültetni. A kolhozrendszer lehetővé tette a gyümölcstermelést, amely itt a forradalom után nagysze­rűen bevált. Ma már az összes kol­hozok 25 százaléka foglalkozik gyü­mölcstermeléssel. Az állomáson több kísérlet után sikerült különösfajtájú almát, körtét, ribizlit és málnabok­rokat termelni." Azután csoportokban megtekintet­tük a kerteket, amelyek kb. 80 hek­tárnyi területet foglalnak el. A meg­lepetéstől alig bírtunk szóhoz jutni. Hudec, földműves küldöttségünk tag­ja, azt jegyezte be naplójába, hogy Itt Szibériában, ahol 6 hónapig ke­mény tél van és ahol a nyár száraz, a zöldségfélék és gyümölcsfák ösz­szes fajtájának tenyésztése lehetsé­ges s ezenkívül láthatók itt mindazok a virágok is, amelyek odahaza nálunk. A ribizlibokrok egész sorát láttuk Megkóstoltuk a pirosló ribizlifürtö­ket, ízük kitűnő. Vezetőnk megmu­tatta az egyes fajtákat: van itt szi­bériai, európai és keresztezett fajta. Az almafák alacsonyak, kúszó ágaik lehetővé teszik, hogy télen a hótaka­ró megvédje őket a megfagyástól. A kisérletek folyamán olyan szép ered­ményeket is elértek, hogy több he­lyen már rendesnövésü gyümölcsfá­kat is termelnek. Ezek ágai ellenáll­nak a fagynak, a nélkül, hogy hóval lennének betakarva. Sikerült kitermelni olyan almafaj­tát is, amelynek egy-egy fája 80 kg termést ad. Míg a szibériai almafá­nak a gyümölcse csak féldekát nyom, dr. Lysovenko elvtársnak sikerült elérni a 9 deka súlyú almát. Milyen hatalmas különbség ez. Nagy gondot fordítanak a ribizlitermésre is. Ezen­kívül epertermeléssel, valamint bur­gonya, paradicsom, szőlő és különféle virágom termelésével is foglalkoznak.* Virágok és dísznövények kb. 5 hek­táron vannak ültetve. A fák közül fő­leg fenyőfa, mandzsu diófák, mogyo­rófák, jávorfák, azonkívül hársfák is láthatók. Ebéd közben megismerkedtünk a Szovjetúnió hősével, Šťastlivý elv­társsal, akinek mellén sok kitüntetés tündöklik. Šťastlivý elvtárs részt­vett a Prága felszabadításáért foly­tatott harcokban is. Azt mondotta, hogy Prágáról a mi népünkről és egész hazánkról a legszebb emlékei vannak. Elbúcsúztunk az állomás al­kalmazottaitól. Visszafelé megálltunk a Katune folyó nartján. Itt küldött­ségünk nagyobbrészt megfürdött. Csak éifél után 1 órakor értünk visz­sza Bijskba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents