Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-06 / 231. szám, péntek

Ho* tart Komárom? A bratislavai pedagógiai gimnázium munkájáról már olvastunk lapunk hasábjain. Diák elvtársaink azó'a a legrészletesebben megtárgyalták elképzeléseiket, megbeszélték szükségleteiket és mindennek alapján ledolgozták az iskolai ČSM. csoport munkatervét, amelyet az évi közgyűlés egyhangúlag jóváhagyott: >Megteremtjük s fenntartjuk a tanári kar és a diákság közti seoros kapcsolatot; megszervezzük a haladó irodalom olvasását, filmek rendszeres látogatását; együttműködünk valamennyi tömegszervezetttel (CSEMADOK, Sokol, SP SSSR); fenntartjuk a tisztaságot; résztveszünk az iskolánk típusának megfelelő különleges munkában (Pionírmozgalom segítése, stb); csökkentjÜK a hiányzásokat, megszilárdítjuk az önfegyelmet; elintézzük a tagsági igazolványokat és az új elvtársakat ünnepé'yes kereteik között avatjuk a Szövetség tagjaivá; november végéig rendezzük tagdíj-hátrálékainkat; meghatározzuk a taggyűlések időpontját; megünneplünk minden jelentősebb eseményt, évfordulót; a II. Világbéke-kongresszus tiszteletére csoportunk minden tagja kétórás brigádmunkát végez, mega'akítjuk a ČSM politikai köreit, hogy elmélyítsük tudásunkat a marxi-lenini tudományokban; megszervezzük a Jilemnickýjelvényszerző verseny nyolc olvasókörét, amelyekbe bevonjuk á tanulóifjúság ötven százalékát: a tanulmányi átlag-színvonal emelése céljából az osztályokon belül megalakítjuk a tanulóköröket: megszervezzük az intézet falujáró csoportját, amelynek célja a szocialista, népi kultúra fejlesztése és terjesztése lesz; ének- és szavaló-versenyeket rendezünk, ahol a tehetséges elvtársakat kiemeljük, hogy iskolánkat az Ifjúság Alkotó Ver. senyében képviseljék; a diákság hetven százalékban kopcsolóük be a TOZ-versenyekbe* Ezt a kerettervet az iskola osztálybizottságai osztályokra, körökre, élcsoportokra és egyes tanulókra bontják majd fel. Amint látjuk a gimnazisták szén kötelezettségeket vállaltak s ha Ígéretüket mindenben teljesítik, nem maradnak el a komáromi, kas^a' és más iskoláink mögött, amelyek ezidáig — -"ég -hírt sem adtak létezésükről ... LatHce w neveli — a lettek mezején ÚtUlUiiWWl "OJ UM—>MUU IN y ura ieie a n.uz.^oau ponuKai isKoia hallgatóival. ivattugva roiianu veiunü a gyors. Az állomáson ozomotiek a bevonuló UJUK es szolt a zene. Luzi&nkyiiai kiszálltam a vonatooi. ivemeny Keziogassai bucsuztunK ei egymuatoi, Viumszky eivuiratoi, aki visszatért, hogy banyaüzemükben jó üzemi szervezetet alakítson, fcranKovits elvtárstól, aki az első magyarnyelvű politikai kór megalakítója volt es most visfazatert, hogy a rozsnyói járasban ezt a munkát továbbfolytassa, Kiszel esitae ... Es a tóobieKtól, aKik most az iskola elvégzsse uiáu lelüesen siettek munKahelyúkre, hogy tKoásukat továbbadhassák, hogy megiioicijtst if júsa„'nk szocialista aeviiéíó: A'ásik vo mtra szálltam. Aprócska áKomasois, r/iklas hegyoldalak között vitt ZlateMoravce felé. Néha erőlködve, szinte lassan mozogva húzott a mozdony. Az emelkedők, a kanyarok lassították az ütemet. Egyszer csak gyors kattogással megindult a lej tön es befutott az egyik völgybe. Megállt. Ladice! Kiszálltam. A völgyet bezázáró Gyimes vára komoran tekintett felém. Elfordultam. A másik, szembeniévő hegy aljában szinte hívogatólag tűnt szemembe egy kis község. Ez Ladice. Elindultam a íalu felé. Keskeny, letarolt földek mellett vezet az út a község felé. Látszik, hogy a lakosság errefelé még mindig az elavult, egyéni gazdaság alapján dolgozik. , Végre megérkeztem. A hegyoldal emelkedőjén lévő iskolába mentem. Beléptem a negyedik, ötödik összevont osztályba. Az osztály vezetője Drapák Valéria elvtársnő, aki a nyáron a bratislavai pedagógiai tanfolyam hallgatója volt. Az üdvözlés után a gyermekek „Szabadság" köszöntése hangzott, majd élénk, vizsgálódó tekintettel néztek rám. önkéntelenül is beszédhez kezdtem. — No gyerekek! Mit gondoltok, miért köszönünk úgy, hogy „Szabadság"? A válasz kissé késett, de később a beszélgetés folyamán megtudtam a gyermekektől, hogy felejthetetlenül megbecsülik azt, hogy most magyar iskolába járnak és tudják, hogy a „Szabadság" köszöntésben ez benne van. Tudják, hogy a szabadság az új élet éltető eleme. Erről beszélgettünk a gyerekekkel. Majd Drapák elvtársnő vette át a beszélgetés irányítását. Egyszer csak a magyar nyelvtannál tartottunk. A mondat elemzésnél. Varga Jenő, egy csillogó szemű szőke fiúcska jött a táblához. „Tanuljunk élni és harcolni a szovjet embertől" — irta fel példának az elemzésre szánt mondatot. Mikor azt a szot íri.a, iiugy „szovjet", egy kissé bizonytalan volt. — Tanító elvtársnő, én úgy tudom, hogy a szovjetet nagy betűvel illik Írni. És furcsa pillantással nézett körül az osztályban. Hamarosan megkapta a magyarázatot és továbbment a mondat elemzésben. Feladatát ügyesen és jól oldotta meg. Varga Jenő jó tanuló és szorgalmasan tanul. Drapák elvtársnő azt is elmondta, hogy ő fog vasárnap a Hadsereg Napján szavalni. Szorgalmasan készül is erre a napra. A szünetben a terem díszítését nézegettük. Ezt a gyermekek majdnem önállóan készítették. Nagyon szép. Közben bejött az igazgató elvtársnő, Hrotkó Mária is. A következő órát az ö osztályában töltöttem. Itt a kicsinyek, az első és második osztályosok tanulnak. Az elsősök kedvesek és ügyesek. Jól tanulnak. A másodikosoknál már nehézségek vannak, mert tavaly még szlovák iskolába jártak s az idén bizonytalan még előttük sok minden. Még a szlovák betűket az š-et és t'-ét sem gyakorolták annyira, hogy biztosak legyenek és most egészen különös nekik magyarul olvasni. De Hrotkó elvtársnő ismeri a gyermekek e bizonytalanságát és jól felkészült pedagógiai tudással irányítja munkájukat, hogy tudásuk tökéletes legyen. A következő órát az óvodában töltöttem. Itt Lengyel Margit elvtársnő neveli a gyermekeket. Ö is a bratislavai pedagógiai tanfolyam hallgatója volt. És eddig is figyelemmel kísérte a Drenkó Margit és Földes Livia által kezdeményezett versenyt, mert az üdvözlés után megmutatta a félig kész munkatervet és figyelme* pontossággal beszámolt az óvoda életéről. 24 fiúcska és 6 leány iratkozott be az óvódába. De a napi létszám általában 32—33 — tudtam meg elbeszéléséből. Befejeztük rövidesen a beszélgetést te megnéatük • gyermekeket A teremben meglepődtem. Egy mintaszerű óvóda tárult a szemem elé. Hosszú kisasztalok mellett ültek az apróságok. Előttük építőkockák. Építettek. A terem másik részében falovacskákon hintázott néhány gyerek. Fiúk, lányok vegyesen. A falon alacsonyan függő táblán rajzolgatott egy kisfiú. Mi lesz ez? — kérdeztem. — Taktojl felelte és komoly szakértelmet mutatva tovább rajzolgatott. Amott a tábla mellett egy szekrénykéből játékokat szedett ki néhány gyerek. És a speciálisan óvodák számára készített mosdócskánál a pesztonka néhány uzsonnától maszatos gyermeknek • segédkezett a mosakodásnál. Kissé meghatott ez a kép. Eszembejutott, hogy én nem járhattam óvódába. És eszem; be jutott hogy kint a falu hatarában még apró táblácskákon dolgoznak a felnőtte*, de itt az óvódában már formálódik az új ember... A traktorista, a gépész, az agronómus, a tanító, a tanár ... Hirtelen, ötletszerűen levetettem magamról a komolyságot. Leültem a gyerekek köze. Kockákból vasutat, hidat, felhőkarcolót építettem. Szorgalmasan hordták a kockákat. Közben beszélgettünk. Sokan erősítették, hogy ők is fognak ilyet építeni, ha nagyok lesznek ... Aztán a táblához mentem. Rajzoltam nekik traktort, autót... És közben a gyermekek velem együtt örvendtek, Gondolatomban pedig óriássá nőtt köröttem az óvóda. Életté változott. A játszó gyermekek valóságos építőkké, tervezőkké, valódi lovakon vágtató katonákká és gondos aszszonyokká lettek szemem előtt. Egy pillanatra megláttam a jövőt. Igen! Mi ifjú szocialisták, mi itt építjük a jövőt! — szóltam Lengyel elvtársnőnek és befejeztem a játékot. — Igen! felelte mosolyogva és beszámolt arról is, hogy a falu CSM tagjai is így tudják, mert már eljöttek és felajánlották segítségüket a díszítéshez és minden más munkához. Visszatértünk az iskolához, Ott Ladice község nevelői egy rövidke értekezletet tartottak. Természetesen közösen, a szlovák iskola vezetőjével. Itt megtudtam, hogy már tartottak szülői értekezletet is és most készülnek a Hadsereg Napjának méltó megünneplésére. Az értekezlet végén elbúcsúztam tőlük. Néhány könyvet, Makarenkót Krupszkáját otthagytam számukra. Bízva és örömmel tekintettem szemükbe a búcsúzásnál. — Elvtársak! Boldog vagyok. Valóra váltottátok, amit Bratislavában a tanfolyam végeztével népünk ne ében Tőletek kértem, — Elvtársak! Most a tettek mezején találkoztunk ... H. B Ifjú ktbásztk jelentkeséM Az Ifjúsági Szemle multheti számában közölt cikk nyomán többen érdek,odtek, hol lehet kohásztancncnak jelentkezni. Tájékoztatásul közöljük, hogy a tanév megkezdése végett a illetők késedelem nélkül jelentkezzenek a Járási Nemzeti Bizottság (ONV) szociális és munkaügyi osztályán azzal, hogy kohásztanoncok (hutnícki učni) szeretnének lenni. Említsék meg jeler»kezésük alkalmával, hog-y T

y-inec-en akarnak tanulni. Két évet töltenek ebben a csehorszá"- városban, ahol otthont fiatot, jó ellátást és zsebn»^' szüleik pedig nevelés áruiékot kapnak. Tanulmánvak elvégzése után a szlovákiai kohóművekben nyernek alkalmaztatást.