Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-05 / 230. szám, csütörtök

UJ SRI 1950 október 5 A dolgozók nem felejtenek! Vitágos utón Arad jött, Petőfi, Görgey és Kossuth után — H a y n a u. A szabadságharc után a győzelem nemtelen bosszúja: a hóhér. Zúgott, tiltakozott, forrt és könnyezett a világ: a sírt, hol nemzet süllyedt el, tényleg népek milliói vették körül. 1849 őszén a magyar szabadság ledorongolt ügye a haladó világ elsőszámú gondja volt: világgyász, szabadság siralma és keserve. Marx és Engels reménye omlott itt össze, Heine úgy sírt, mintha szerelmét temetné, Ibsen, Lamartine, mindenki lerótta kegyeleti adóját a világszabadság magyar sírjiánál. De az élet rohan és a világ felejt. Egy év múlva 1850 őszén — a bukásra, temetésre már csak a közvetlen hozzátartozók gondolnak: özvegyek és árvák, büjdosók és örök reménykedők. A világ gyásza egy év múlva magyar gyásszá szürkült, ellapozott történelmi eseménnyé. Es ekkor... És ekkor történt valami. Amikor már mindenki elfelejtette az egyéves magyar gyász ügyét, kérgeskezű, idegennyelvű munkások, messze Aradtól, Pesttől és Világostól, ököllel vágtak a hóhér arcába. Tiltakoztak, büntettek. íté'.tek: a magyar szabadságharc ügye újra a világ ügye lett. munkásököl kényszerítette a könnyen felejtőket, a napirendretérőket, hogy visszafordítsák a fejüket, hogy mégegvszer látva lássák a nemtelen bosszú halhatatlan áldozatát és leköpött hóhérját. És ha a világ egy év előtt még keserűségben könnyezett, most pillanatra fellélegezve tapsolt a bosszulóknak, a dolgozók tettének, a Londoni sörgyári munkások Haynau-lincselésének. kk a haláltól csak a rendőrség gyors közbelépése mentett meg. , A hóhér lemossa a vért a kezéről, keztyűt húz és utazni vágyik. Aki egy év előtt még utiálát és megvetés tárgya volt, elérkezettnek l

!átja az időt, hogy rangrejtve világot lásson. Metternich eltanácsolja Haynaut a pro vokációtól. mások arra kérik, hogy legalább hatalmas sárga bajuszát Vágassa le, de a bresciai hiéna, az aradi hóhér nem hajlandó marcona díszétől megválni. A hóhér provokálni akar. Haynau próbát tart: saját személyében akarja lemérni a világ feledékenységét és ördögi módon önmagát használja fel hőmérőként. És íme, a higanyoszlop nem mozdul: a világ nem reagál, a hóhér előtt szabad az út, a világnak nincs szava, köpete, nyála, ökle, a hóhér győztesen mosolyog, tette, személye senkit sem zavar többé. Már Angliában van, szeret; és nyakalja a Porter-sört. Egy szép nap Londonban meglátogatja az ősforrást, a híres Barklay Perkins sörgyárat. És itt megmozdul a higanyoszlop: a munkások felismerik és — elverik. Szidják, köpik, öklözik, rúg ják. Ha a rendőrség ki nem szabadít ja kezeik közül, Haynaut sííiszerűen itt éri el végzete. Haynau — sajtit szavait idézve — „a gyalázatos eset miatt útáia'rtail eltelve" hagyja el Angliát és Schwarzenberg herceg, osztrák külügyminiszter a „szabadság jogrendjére" hivatkozva követel elégtételt. Érthetőn, hisz Schwarzenberg legszemélyesebb ügyéről volt szó: Haynauban őt is meglincselték, a cinkost. Mikor egyszer arra figyelmeztették, hogy könyörületességgel sokkal biztosabban le lehetne csillapítani a magyarokat, ezt felelte: „Ez egészen helyes, de előbb egy kicsit akasztatni akarunk". És ezeik felett tért napirendre a világ és ezek sétálhattak szabadon és provokálva! De a történelem ítélete ténylegesen és jelképesen ott sújtott le rájuk, ahol nem felejtenek és ahol meg nem bocsátanak. A szabadság-szolidaritás, a hóhér-undor a dolgozókban hamvadt ed legkevésbbé. Itt élt és pislákolt a zsarátnok, idejére, órájára várva. Itt és nem máshol. Természetszerűen. A szabadságiharc a szabadságnélküliek ügye elsősorban. Minden elvesztett harc az ő szivükön tép egyet- ök azok, akik nem felejthetnek, akik az ítélet óráját várják: a visszaütés, az igazságvevés napj'át. A Haynaut elverő sörgyári munkások esete mutatja, hogy a magyar szabadságharc ügye náluk nem került le a napirendről. A szabadság-szolidaribás ébren tartotta a bosszút és amikor a hóhér magabiztosan megjelent, a világ legtermészetesebb dolga volt a spontán lincsítélet, mely összegezése volt a világ undorának és utálatának, de melyet kinyilvánítani, tetté váltan; senki más nem mert és nem tudott, mint a munkás! A magyar szabadságharc a. londoni munkások legszemélyesebb ügye lett. A tudatos, szervzeett szolidaritásitól még messze voltak, de a társadalmi rangifetra alsó fokán állva, mindenkinél jobban érezték, hogy minden volit és leendő szabadságharc az ő ügyük, az ő útjuk, mely közelebb viszi őket az emberi jogokhoz, a biztosított kenyérhez és kizsákmányolásnélküli munkához. A magyar szabadságharc legjobb katonái nem véletlenül voltak az ép felszabadult jobbágyok!! Haynaut, a magyar szabadságharc hóhérját, a londoni dolgozók népbírósága büntette jogérvényesen. Haynau a világ minden elnyomottjának volt a hóhéra. Haynau volt a megtestesült szabadsággyilkos! A sörgyári munkások Haynauban minden önkény hóhérát verték meg. Tiltakozás és figyelmeztetés volt ez vissza és előre: mi nem felejtünk, velünk számolni kell! Nem felejtettek és nem felejthettek! A tiltakozók, a bélyegzők sorában ma változatlanul — de összehasonlít SZTOJAN e. DASZKAROV: Gafea raeue a békeíven Galina most hatéves és össze! indul az iskolába, hogy megtanuljon írni és olvasni. Apja halála után anyja beállott dolgozni és nem volt ideje előkészíteni gyermekét az iskolába: ezt az előkészítést a gyermekotthonban kapta meg. De ott inkább játékokra és énekre tanították őket. Ö nem bírta türelemmel és egyedül megtanulta 'eírni a nevét, apja nevét, meg anyja nevét. Mikor eljött anyjához a békealáírásokat gyűjtő bizottság hosszasan állott elsápadva s hol apja fényképét nézte, hol a lapot, amelyre anyia szomorkodva írta alá a nevét és egyszerre csak sírvafakadt és rángatni kezdte anyját: — Anya, én is alá akarom írni... anya ... a papáért .. Az anya összerezzent, mintha megégették vo'na. Gyermekének hangja eszébe juttatta a háború minden szörnyűségét: a bombázókat, a barakot, gyermekének apját, aki nem kapta meg a levelet, amelyre rárajzolta a kislányka kezét. — Neki is szabad, elvtársam... — nem bírta visszatartani könnyeit az anya. — ö is a békét akarja .. Hiszen eddig jóformán csak a háború rémségeit ismerhetne... — elcsuklott a hangja és többet nem tudott mondani. Az elvtársak közül néhányan határozatlanul vállukat vonogatták. — Nem tudjuk, elvtársnő, mert még gyermek, még öntudatlan ... — Hogyan lenne öntudatlan!... — hördült fel Ve-lko bátya, a városnegyed pártfelelőse. Tudják, mit élt át ez a gyermek?!... Kis úttörő dimitrovi gyermek, szóval öntudítos. Rajta, Gale, rajta — az öreg Velko bátya megfogta ujjacskáját benyomta tintába és megmutatta neki, hová tegye az ujjlenyomatát. De a gyermek sértődötten húzta el magát: — De én tudok írni! Galína ragyogó arccal apja fényképére nézett, vette a tollat és kilógatva piros nyelvecskéjét, ráborulva az asztalkára, szép, nagy betűkkel kirajzolta nevét: »Galina Sztámenova .. .« A bizottság tagjai mélyen meghatódva mentek ki. Jegyzékük teljes volt most. A sokezer harcos, apa és lánya, leány és if jú közé bekapcsolódott a gyermekek hangja is. ' Bolgárból fordította: Bödey József A szovjet filmművészet új virágzásáról A szovjet film dolgozói állandóan érzik Sztálin elvtárs atyai gondoskodását. Az ő bölcs útmutatásai mindenkor a forrásai annak a hatalmas lelkesedésnek, amelivel a szovjet filmgyártái valamennyi dolgozója, rendezői, siínészei. technikusai egyaránt azon dolgoznak, hogy a Szovjetúnió filmművészetét a legmagasabo színvonalra emeliék. E gazdag forrásból fakadó lelkesedés, a világ fimgyártásának történelében példa nélkül álló olvan. valóban hősi, a nép szeretetétől áthatott új filmek megszületését teszik lehetővé, mint amilyenek a „Sztálingrádi csata", a „Harmadik csapás" vagy a „Berlin eleste" című szoviet művészi dokument-filmek. Ezekberi a filmekben egész fenségükben állnak előttünk a szovjet népnek á Nagy Honvédő Háború éveiben kivívott halhatatlan győzelmei. A szovjet ember nemes, emelkedett embersége mutatkozik meg az „ifjú gárda", az ,.Egy igaz ember" és a „Kubáni kozákok" c. filmekben. A békéért folvó hatalmas küzdelemben is bőségesen kiveszi részét a szovjet filmművészet. Erről a harcról adnak hü képet a „Találkozás az Elbán", az „Orosz kérdés", a „Kárhozottak összeesküvése" című filmek, amelyek lerántják a leplet az imperialista háborús uszítók alias gondolkodásmódjáról és tevékenységéről. A szovjek filmek nemcsak szórakoztatnak, hanem tanítanak is. Nagy nevelő erejük van azoknak a filmeknek, amelyek páratlan hitelességgel elevenítik meg a nézők előtt a haladó tudomány és művészet megteremtőinek alakját. A szovjet filmművészet az utóbbi időben nagyszerű sikereket ért el a dokument-filmek. a tudományt népszerűsítő filmek és az útirajz-filmek gyártásában is. A film dolgozói előtt itt az a nagyszerű lehetőség állott, hogy a nézők milliói előtt a szovjet országnak az életét mutassák be. megmutassák a természet világát, városait, üzemeit, kolhozfalvait. a szovjet emberek lelkes munkáját, amelvlyel megvalósítják a kommuhizmus építésének sztálini tervéi. Hála a Párt és a nagy Sztálin gondoskodásának. a szoviet film az utóbbi időkben nagy sikereket ért el. A szovjet filmművészet legutóbbi nagy alkotásával valóban az egész világ dolgozó tömegeinek művészetévé vált és altalános elismerést, számos első díjat érdemelt ki a nemzetközi filmfesztiválokon. A szovjet film dolgozói átérezve hivatásuk nagyszerűségét és fontosságát, tudatában vannak annak, hogy az eddigi sikerek arra kötelezik őket, hogy még lelkesebben, szenvedélyesebben és igényesebben dolgozzanak az új filmeken, amelvek a szovjet emberek életét ábrázolják. A nézők milliók tömegeit nevelik a kommunizmus szellemében és úi. alkotó hőstettek megvalósítására buzdítják. Az „Igazat mondunk a népisek

1* új száma Ezekben a napokban jelent meg az egyéni agitáció céljaira kiadott „Igazat mondunk a népnek" ötödik száma, a központi pártbizottság titkársásága kultúrpropagációs osztályának kiadásában. E szám ismerteti a békeharc eredményeit és méltatja a Csehszlovák Hadsereg Napját és a Rudé Právo és Pravda harmincéves évfordulóiát. A Béke Hívei Világbizottsága elnökségének határozatát, amelyet II. világkongresszusára vonatkozólag a prágai ülésén elfogadtak, teljes egészében közli a szám. A. HodinováSpurná, a Béke Hívek csehszlovákiai bizottságának elnöknője a „Béke erői legyőzhetetlenek" cimű cikkében hatatlan nagyobb potenciával — a I dolgozók vezetnek. A békefrontot ők jelentik és Koreáért ök túlóráznak. Akik tegnap csak spontán lincselök lehettek, azok ma a legfőbb történelmi erőt jelentik. Megnyilvánulásuk súlyosan esik latba és dolgok menetét változtatja. A munkásság tegnap és ma egyformán figyelmeztet, ébren vétózik, tiltakozik, ró és büntet. Senkinek nincs rá nagyobb joga és okaCsak aki dolgozik, csak aki teremt, ítélheti el a szervezet rombolást a gátlásnélküli barbarizmust, a háború embergyilkolását és hóhérmunkáját! A dolgozók nem felejtenek, nem felejthetnek. A történelem ma a dolgozóik ügye. Aki kihagyja őket számításaiból, az vulkánokra épít! Fábry Zoltán. azokról a sikerekről számol be, amelyeket a tartós békéért folytatott harcban elértek a világon, továbbá a Szovjetúnió által vezetett béketábor növekedéséről és ereiéről. „A néphadsereg — a haza békéjének, szabadságának és felvirágoztatásának őre" című cikkben Č. Hruska beszámol a Csehszlovák Hadsereg Napjáról, amelyet az idén először ünnepel népünk, továbbá azokról a sikerekről, amelyeket néphadseregünk kiépítésében a szoviet hadsereg hatalmas példája nyomán elértünk. „A Rudé Právo története elválaszthatatlanul összefügg a Párt történetével" cikkben kiemelkedik az, hogyan vezette a Rudé Právo a munkásosztályt, a dolgozó népet a kapitalisták elleni harcban, a fasiszta elnyomók elleni küzdelemben és most a népi demokráciában a Párt fővonalának teljesítéséért a szocializmus felépítéséért hazánkban folytatott harcban. Az „Igazat mondunk a népnek" új száma nagy segítségére iesz az agitációs bizalmiaknak, a Párt mindén tagjának és jelöltjének az egyéni politikai munkájukban. Mit Cáttimk a Szavíetáuiá&aa A Szovjetunióban iárt csehszlovák parasztküldöttség egyik csoportja moszkvai tartózkodásuk után a szov jet mezőgazdaság tanulmányozására Szibériába utazott. A csoport. — amelynek Kugler János és Nagy Ferenc is tagjai voltak — a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól az alábbiakban számol be. 1. 1950 július 7. Búcsúzunk a prágai Wilson-pályaudvaron. Jelen van Ďuriš földművelésügyi miniszter, gen. Svoboda, a kormányelnök helyettese. Silin nagykövet, Frank és Dávid képviselők, valamint a csehszlovákiai Szoviet Barátok kiküldöttei. Duriš miniszter beszédében hangsúlyozta, hogv küldöttségünk azért megy a Szovjetunióba, hogy tanulmányozza a termelési viszonyokat a szocializmus hazájában és hogy az ott szerzett tapasztalatokat átadja földműveseinknek. Svoboda hadseregtábornok többek között arra mutatott rá, hogy ez a tanulmányút a szovjet kormánynak és a mi kormányunknak köszönhető. Fontos, hogy nagy figyelemmel kisérjük a Szovjetunióban elért sikereket és hogy tanuljunk ezekből a sikerekből. Küldöttségünk nevében Drobáň vezető búcsúzott el a megjelentektől. Július 8 Vonatur>K elindult. A reggeli órákban Szlevákián keresztül haladunk Előreláthatólag 14 órakor érkezünk a határszélen lévő csapi állomásra. És valóban. 12.30 órakor vonatunk utoljára állt meg Csehszlovákia területén, a Csap melletti čiernei állomáson Itt az előírt formalitások után 17 órakor átléptük a határt. Első benyomásunk a Szovjetúnióban az volt. hogy eltűntek szemünk előtt a kis szétparcellázott földek. Egy újonnan épített állomásépület kötötte le figyelmünket. Itt megint az előírt formalitások sima és gyors lefolyása után megindultunk a Szovjetúnió belseje felé. Július 9. A korareggeli órákban már mélyen bent a Szovietúnióban ébredtünk fel. A vasút mellett mindkét oldalról a Kárpátok utolsó nyúlványainak erdősége volt látható. Itt-ott kis völgv húzódik az erdők között, bennük itt-ott gazdasági épületek. Óráinkat a moszkvai időszámítás szerint igazítjuk be, mert itt két órával előbbre vannak a középeurópai időszámításnál. Lvovba érkezünk. Aránylag kevés ember látható. Mindegyikük arcán öntudat és biztonság tükrözik, egészségesek és jól öltözöttek. 14 órakor Tarnopolba értink, ahol naftaforrások vannak. Vonatunk most széles síkságokon halad keresztül, csak itt-ott láthatók dombok. Egyre több és nagyobb és nagyobb gabonatáblák terülnek el szemünk előtt. Áthaladunk Zimierka és Vinice állomásokon. Kiev és Brjanszkon keresztül Moszkva felé tartunk. E mellett az út mellett vívta a szovjet hadsereg a Nagy Honvédő Háborúban a legnagyobb harcokat. A háború nyomai már-már egészen eltűntek. Nem látni romokat, csak a sok új épület tanúskodik arról, hogv a tönkretett gazdasági épületek és lakóházak helyett újakat kellett építeni. Azon az úton haladunk, amelven nemrég a szovjet hadsereg nyomult előre, hogy kiűzze országából az ellenséget és bennünket is felszabadítson Ma mi haladunk ezen az úton, hogy tanuljunk a szovjet kolhoztagoktól, hogyan kell építeni szebb és boldogabb jövőt. Hatalmas tábla vetéseket látunk. Helyenként hatalmas legelők terülnek el szemünk előtt. Raituk nagy szarvasmarhacsordák. főleg feketefehér vagy sötétvörös színűek, lovak és csikók legelésznek. A nagy táblák és a csoportos munkamódszer a kollektív gazdálkodásról tanúskodnak. A táblák egyre nagyobbak, különböző terményfélék váltakoznak raituk: búza, rozs, árpa és zab. valamint burgonya, répa, napraforgó, stb. Helyenként már learatták a gabonát. Már mindenütt betakarították és célszerű kazlakba rakták, hogy biztosítsák az esőzés ellen. Ezek a kazlak kb. 50 méter hosszúak és 15 méter magasak. Egy sorban 10, sőt még több kazal is látható. Azokon az állomásokon, amelyeken vonatunk megáll, küldöttségünk tagjai elhagyják a kocsikat és megpróbálnak érintkezésbe lépni a szovjet emberekkel. Hudec csoportja egyik tagjának jegyzeteiben a következőket olvashatjuk: „Arra a kérdésre, hogy hogy vannak megelégedve milyen az életük, mindnyájan ezt felelik: Charaso." Július 10. A korareggeli órákban elhagytuk Kievet. Küldöttségünk tagjai nagyobbrészt csak a Dnyeperen való átkelésnél ébredtek fel. Szemünk előtt hömpölyög a hatalmas, nagy folvó. Szokatlan számunkra is az a merészépitésű nagy híd, amely a folyót átöleli. A folyóban több félsziget látható. 13 órakor elbúcsúztunk Ukrajnától és beérkeztünk a nagy orosz szovjet szocialista köztársaság területére. Nagy erdőségek között haladunk. Némely helyen a fákon még láthatók a heves tűzharcok nyomai. Ütünk további részén, amint az ablakokból kitekintettünk, végeláthatatlan síkságok terültek el szemünk előtt A nagv táblákon érett vagy félérett gabona hullámzott. A házak aránylag szétszórtak. Amikor aztán egyre továbbhaladunk, újrn feltűnnek az erdőségek. Ezen a vidéken már a házak is fából épülnek. A talajon sehol sem látni köveket, csak kövér, fekete földet. Brianszk városában a gyárkémények egész sora látható. Július 11. Moszkvához közeledünk. 6.45 órakor kb már a moszkvai pálvaudvaron leszünk. A reflektorok és a filmapparátusok egész sorával találjuk magunkat szemben. Hatalmas kiállítási termen haladunk keresztül. Innét rövid fogadtatás után autóbuszokkal a hotelokba mentünk. A Metropol hotelban szállásoltak el bennünket. Rögtön, amint megérkeztünk küldöttségünk több tagja a városba sietett, a közeli Vörös térre. Ezen a téren szokták megtartani május 1-én az ünnepséget és november 7-én itt vonulnak fel a moszkvai lakosok, a munkások, kolhoztagok, katonák és tjúság százezrei a nagv és szeretett Sztálin előtt, hogy megünnepeljék a világ első szocialista államának ünnenét Először a Vörös téren! Életedben először látod a Kremlt Először is a Lenin-mauzóleum tűnik szemünkbe Ott a nehéz márványtáblák alatt fekszik az. aki a földművesek és munkások államának bölcsőiénél állt. Ott látható még Iván Blazseni temploma. Átmegyünk a Moszkva folyócskán levő hídon. A széles híd egyik felén állandó közlekedés folyik, a i íd másik fele javítás alatt van. Hatalma* Jŕp tép' fel az aszfallot és Vnerautókra r^kja. Amikor négy hét (n>ii> a v.sszatéi lünk ide. a híd már ismM egészen rendben volt. Ez a ténv azt poliatia, hogy milyen gyorsan halad a °zov;et nep hazájának építésében Nagyon jóleső látvány volt Moszkva utcáinak Í'f/ía&iga. Rögtön reggel, ári kor a hotelbe értünk, láttuk, amint tisztították a lépcsőket és a folvosókat. Az utcákat állandóan söorik. Hatalmas és séles utcákat és tereket látunk itt. Sok autó, autóbusz és trolibusz közlekedik. A kocsik a legidőszerűbben vannak berendezve. Az utca két oldalán mindenütt szép. tiszta, új házak láthatók. A régebbi épületeket javítják. így tűnik el napról napra a régi fa-Moszkva. Az emberek szerények, de öntudatosak. Ez a benyomásunk róluk. Általában jólültözöttek. Különösen a társaságban szentelnek figyelmet öltözetükre. Számunkra nagyon furcsa volt még az is, hogy a trolibuszokon nincs tolakodás. hanem az emberek szépen sorba állnak. A földalatti vasút a szovjet technika remekmüve. Gyönyörű állomás, mindenütt márvány és fény. Délután csoportunk Benediktov földművelésügyi miniszternél tett látogatást. A fogadtatáson Benediktov többek között a következőket mondotta: örülök, hogv Sztálin elvtárs kívánsága szerint felelhetünk kérdéseitekre, amelyek mezőgazdaságunk fejlődésére vonatkoznak. Mezőgazdaságunk a nagy elmaradottságból ma már a mai gépesített mezőgazdasági nagytermeléssé emelkedett, a tudomány legidőszerűbb ismeretei alapján. A múltban a föld hektáronkénti hozama 6—7 mázsa volt. tehát egész Európában a legkevesebb. A szovjet kormány alatt a vetési terület 30 millió hektárra nőtt meg. Például a mult évben 6 millió hektár vetésterületet nyertek. Nagyon jó előfeltételeket teremtettek az állattenvésztés fejlődésének is. így például a mult évben a szarvasmarhaállománv 22 százalékkal, a sertésállomány 78 százalékkal, a juhállomány pedig 97 százalékkal emelkedett. A gépesítés is egyre hatalmasabb méreteket ölt. 80.000 helyi traktorállomás végzi a különféle földmunkckat, még pedig a szántásnak 90 százalékát, a vetésnek pedig 60 százalékát. Az aratás 50 százalékát kombájn végzi. Ennek köszönhető a szovjet falu magas kutúrális színvonala. A mult évben a szoviet falvakból több, mint 27 millió tanuló látogatott iskolákat. 60.000 úi könyvtárat, 95.000 klubot és több mint 20.000 mozit alapítottak. A mult évben 1 millió kolhoztagot, trakloristát és kombájnost ajándékoztak meg rendkívüli teljesítményéért." Beszéde befejeztével Benediktov megemlékezett azokról a feladatokról, amelyek a jövőben a Szovjetúnió mezőgazdaságára várnak. Ide tartozik mindenekelőtt az állattenvésztés fejlesztése és a falvak villamosítása. Az ünnepség végén megismertettek bennünket az egyes csoportok látogatásainak tervével. A mi csoportunk megy a legmesszebb útra. Szibériába, ahol meglátogatja az altáji vidéket.