Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-05 / 230. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek l VI. '.ÍV __i> ' 1 A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPIA Bratislava, 1950 október 5, csütörtök 3 Kčs III. évfolyam, 230. szám Široký elvtárs az ENSz politikai bizottsága előtt leszögezte Csehszlovákia álláspontját a koreai kérdésben „A koreai nép eivitathatatlan joga, hogy Önállóan és szuverénül dönthessen sorséról és állami berendezéséről" Az ENSz közgyűlésének politikai bizottságában Viliam Široký, Csehszlovákia küldöttségének vezetője, köztársaságunk miniszterei nökehelyettese és külügyminisztere a koreai kérdéssel kapcsolatos csehszlovák álláspontot tolmácsolta a bizottság hétfői ülésén, široký elvtárs rávilágított arra, miért szavaz a csehszlovák delegáció az ausztráliai javaslat ellen, amely Korea népére az amerikai megszállást akarja ráerőszakolni. Ez a megszállás megfosztja a koreai népet attól a jogától, hogy saját elhatározása szerint demokratikus és független módon egyeséges kormányt alakítson a koreai állam egész területére. Egyszersmind kifejtette, hogy a csehszlovák delegáció a Szovjetunió delegációját követve, miért nyújtja be határozati javaslatát a koreai kérdés békés elintézésére, a koreai függetlenség biztosítására. A politikai bizottság tárgysorozatán két dokumentum szerepel — mondotta Široký elvtárs — az egyik az ENSz bizottságának jelentése a koreai kérdésről, a másik az erre vonatkozó határozati javaslat, amelyet Ausztrália és további hét állam terjesztett elő. Az ENSz bizottságának jelentése vádirat jellegű az északkoreai kormány ellen, de egyben védőbeszéd az amerikaiak mellett, akik a koreai népet megtámadták. A rövid határozati javaslat az egész koreai nemzeti területet megszállás alá akarja vonni és meg akarja fosztani o koreai népet attól a természetes jogától, hogy sajátmaga dönthessen jövő állami életének formájáról. E két irat mellett most egy harmadikkal is van dolgunk. Ez pedig a Szovjetunió és több más ország bizottságainak határozati javaslata, amely mellett a csehszlovák delegáció is állást foglal és amelynek célja, hogy a koreai kérdést békésen és demokratikus módon rendezzék. Ezekről a nagyfontosságú kérdésekről tárgyal s ezekben hoz döntést a politikai bizottság, még pedig a koreai nép döntő többsége képviseletének távollétében, ami annál súlyosabb, mert a benyújtott jelentés és e jelentés alapján előterjesztett határozati javaslat kizárólag a délkoreai kormány köreiből szerzett értesülésen alapszik. A politikai bizottság szeptember 30-án leszavazta azt az indítványt, hogy az információkat a szembesítés módszerével összeegyeztessük az északkoreai kormány álláspontjával, jelentésével. Az ENSz koreai bizottságának elfogultságát, azt, hogv a tárgyilagosságtól messze áll, bizonyítja mindenekelőtt az a tény, hogy az északkoreai kormányt céltudatosan állandóan támadónak mondia. Az ENSz bizottságának jelentése ennek megállapítására nem az obiektív tények, a. kivizsgált helyzet alapján jutott, hanem eleve abból a tételből indult ki, amelynek igazolására későb érveket, bizonyítékokat keres, de ezek korántsem felelnek mee a valóságnak. A bizottság tudatosan kerüli azoknak a tényeknek és bizonyítékoknak leszögezését, amelyek éppen az ellenkezőjét bizonyítanák annak, amit mesterséges úton igyekeztek megszerkeszteni, hogy álcázzák a tényleges támadót. A koreai bizottság bizonyára már régen megefeledkezett előző jelentéseiről, amelyekbe minden elővigyázatosságuk ellenére is sok olv tény csúszott be, amelyek leleplezik a valódi támadó előkészületeit. így a A/936 irat első pót jegyzékéből megállapítható, hogy a Li-SzinMan kormány határozottan vonakodik bárminemű tárgyalást folytatni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányával az ország békés egységesítése végett és hogv Li-SzinManék már régen előkészítették a háborút. E bizonyítékok első kötetében olvashatjuk, hogy a szöuli kormány már régen megtette az előkészületeket a- háborúra és hogv — szó szerint idézzem most ezt — „háborús előkészületeinek kiteriesztésére törekszik és sürgősen kéri az USA-t. hogy katonai segítséget nyújtson azon felül is, amit eddig adott." E bizonyítékok lajstromának 32-ik oldalán pedig ezeket olvashatjuk: „Olv értesülések vannak, hogy a kormánv felkérte az Észak-Amerikai Egyesült Államokat, biztosítson fegyvert és felszerelést négyszázezer ember számára, akik közül kétszázezer tartalékos.' Ugyané jelentés 31. oldalán a koreai bizottság beismeri, hogy a LiSzin-Man-féle kormány fokozta fegyverkezési tempóját. Katonai felszerelést és fegyvereket kapott az amerikai megszálló hadseregtől és erélyes lépéseket tett, hogy az Kszakamerikai Egyesült Államoktól a jövőben még nagyobb mennyiségben kapjon katonai fölszerelést. Továbbá fel szeretném hívni a figyelmet arra, ami a nemrég nyilvánosságra hozott okiratokból derült ki, amelyeket az északkoreai hadsereg a harcok során zsákmányolt. Ezekben teljes mértékben lelepleződik a délkoreai kormány támadójeüegű politikája és háborús előkészülete Észak-Korea ellen. Ilyen például Li-Szin-Man levele helyetteséhez, Cso-Bjon-okhoz. 1949 április 9-ével keltezett levelében instrukciókat ad neki, miképpen lehet az Egiyesült Államok legmesszebbmenő segítségét megnyerni. Szó szerint ez áll benne: „A kötelességekből eredően, amelyeket az Ľszakamerikai Egyesült Államok irányunkban vállaltak, jogunk nagyobb mennyiségű felszerelés követelésére sokkal nagyobb, mint bármely más nemzeté . .. Elégségesen felszerelt erőkkel kell rendelkeznünk, hogy megindíthassuk előrenyomulásunkat észak felé ..." További bizonyítékul szolgál CsoBjon-ok levele Li-Szin-Manhoz 1949 október 12-i kelettel. Ebben a levélben Cso-Bjon-ok Li-Szin-Mannak Washingtonból azt jelenti, hogy tervét az északkoreai kormány felszámolására azonnal meg kell kezdeni, amint az előkészületek mégtörténtek és ahogy az első kedvező pillanat erre bekövetkezik. Az Észak-Korea elleni támadás előkészületeit igazolják az egyes hírügynökségek és napilapok jelentései is. így például 1949 július 31-én a Associated Press ügynöksége Szöulból jelentette, hogy »a/ amerikaiak kezdeményezésére létrejött déikoreai kormány egyes befo'yásos tényezői az ÉszakKorea elleni támadást követelik.« Ugyanazon napon az United Press ügynöksége »nagy« összeütközések lehetőségét jelezte a legközelebbi időkre. A Times 1950 július 5-én Észak-Korea megtámadása előtt húsz nappal azt írta, hogy a li-szin-mani rendszer Délkoreában »két év leforgása alatt kiképzett és felszerelt elsőosztályú hadsereget kapott. Nagy érdeme van ebben az amerikai hadsereg tanács-csoportjának ... Ezen új koreai hadsereg legjobb tisztjei, mint őrnagyok vagy parancsnokok szolgáltak a japán hadseregben.* És most figyeljük meg az egyes eseményeket, amelyek közvetlenül a háború kitörése előtt bekövetkeztek. Ez év május 19"én Johnson úr, a koreai amerikai igazgatás vezetője, az amerikai kongresszus költségvetési bizottságában kijelentette, hogy a délkoreai hadsereg százezer tisztje és katonája, akik amerikai fegyverekkel vannak felfegyverezve és akiket az amerikai katonai misszió képezett ki, előkészületeit befejezte és bármikor megkezdheti a háborút. Pontosan egy hónappal később, július 19én, tehát öt nappal a konfliktus kitörése előtt, Li-Szin-Man, Dél-Korea el nöke, John Foster Dulles, az Északamerikai Egyesült Államok külügyminiszteri tanácsadójának jelenlétében kijelentette: )

rH

a nem sikerül a demokráciánkat megvédeni hidegháborúval, a győzelmet forróháborúval fogjuk kivívni". Végül John Foster Dulles úr ugyanazon a napon Szöulban ezeket mondotta: „Az Északamerikai Egyesült Államok készek a kommunizmus ellen harcoló Dél-Koreának minden tekintetben anyagi és erkölcsi segítséget nyújtani" Végeredményben az úgynevezett Koreai bizottság jelentése sem tudja elhallgatni a délkoreai kormány t á madó előkészületeit. Itt csak rá szeretnék mutatni az orosz szöveg 23. és 24. oldalára, amit most idézek: „A koreai köztársaságnak az ENSz ré széről történt elismerése után 1948 december 12-én a köztársasági kormány fokozatosan arra a meggyőződésre jutott, hogy az egységesítés csakis az északkoreai kormány megbuktatásával, ennek államvédelmi osztagainak feloszlatásaival lehet elérnünk, ami lehetővé tenné a köztársasági kormánynak, hogy jogerejét egész Koreára kiterjeszthesse-" Mint tehát a koreai bizottság jelen téséből. amelyet most idéztem, valamint azokból a fontos iratokból kiviláglik, amelyek közé az Ľszakamerikai Egyesült Államok és a Li-Szin Man rendszer felelős tényezőinek megnyilatkozásai tartoznak, nem egészen úgy áll ez a problematikus kér' dés, amelyét oly könnyen elfogadott a politikai bizottság többsége, hogy a támadó állítólag az északkoreai kormány. Ellenkezőleg: ezen okiratok és tények megvilágításában kártyavárként dől össze a délkoreai kormány és katonaság békeszeretetéről, az északkoreai kormány és katonaság támadó magatartásáról szóló tétel. Azonban ez a valótlan tétel képezi alapját az Egyesült Nemzetek Szövetsége bizottsági jelentésének, ez képezi alapját a közös határozati javas latnak, ez volt a főtény, amellyel operáltak az igazságos követeléssel szemben, hogy erre a tárgyalásra hívják meg mindkét harcoló fél képviselőit is, tehát Észak-Korea kormányának küldötteit is. Kinek a sugalmazására provokálták ki a koreai konfliktust A Biztonsági Tanács június 25. és 27-én elfogadott ismert határozatai alapján, amelyek az amerikai bizottság javaslatai voltak, hozzálátott a koreai nép elleni katonai szankciók érvényesítéséhez és jóváhagyta az USA részéről kezdett intervenciót a koreai polgárháborúban Li-Szin-Man reakciós kormányának oldalán. A katonai szankciók érvényesítésére az államok közötti konfliktus esetére az ENSz alapokmánya megállapítja, hogy a Biztonsági Tanács a 106 fe jezetben előírt feladatainak teljesítését akkor kezdheti meg, ha az 1943as moszkvai konferencián résztvevő nagyhatalmak, azaz a Szovjetúnió az USA, Nagy-Britannia, Kína és Franciaország tanácskoztak egymással. Az USA természetesen nem hivatkozhatik az 51. fejezetre sem, az egyéni vagy kollektív önvédelem jogára, mert a fentnevezett fejezet kizárólag csak az ENSz tagállamaira vonatkozik. Délkorea nem tagja az ENSz-nek. Ehhez az illegális ponthoz, azaz Dél-Koreának amerikai megsegítéséhez, mint legjelentősebb tény csatlakozik az, hogy a Biztonsági Tanács mindkét döntése a Biztonsági Tanács két állandó tagjának, a Szovjetuniónak és Kínának távollétében történt, mert a 27. fejezet értelmében a Biztonsági Tanács minden érdemleges kérdésben csakis a hét tag pozitív szavazatával, beleértve az óllandó tagok szavazatát, dönthet. Ezek az okok, amiért a csehszlovák kormány, amelynek politikája minden nemzet szabadságának és függetlenségének teljes tiszteletbentartasán alapszik, bejelentette az ENSz főtitkárának, hogy a Biztonsági Tanács két állandó tagjának, a Szovjetuniónak és Kínának távollétében és a képviseletre nem jogosult Kuornintang-csoport jelenlétében hozott döntést érvénytelennek minősíti, mert a Biztonsági Tanács valamennyi tagja egyhangúságának kötelező elve nem volt betartvaA Csehszlovák Köztársaság delegációja a mellett a vélemény mellett tart ki, hogy a koreai kérdést illetően a Biztonsági Tanács minden döntése illegális és törvényellenes és éppen ezért, amennyiben a közgyűlés a továbbiak során döntéseit e határozat alapján kívánja meghozni, akkor véleményünk szerint az érvényes jogszabályok elvei alapján először az alapokmány értelmében nyomatékosan kell megvizsgálni és megítélni jogérvényességüket. Elnök úr, tisztelt delegátus urak! A koreai nép iránti tiszteletről, demokráciáról és békeszeretetről beszélnek itt. Ezek a fenkölt sza 'ak azonban elveszítik konkrét tartalmukat abban a pillanatban, amikor a koreai néptől megvonják a jogot, hogy szabadon dönthessen a maga sorsáról. A koreai kérdés független megoldásának első előfeltétele: a megszálló és intervenciós katonaság távozása. Ez a próbaköve a koreai néphez való jóviszonynak. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatosan egy-két tényre hívjam fel figyelmüket. Ismeretes, hogy a Szovjetúnió kormánya még 1947-ben javasolta, hogy adják meg a koreai népnek annak lehetőségét, hogy független kormányt alakíthasson az Észak-Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetúnió befolyása nélkül, azaz az amerikai és szovjet katonaság Koreából' való kivonásának előfeltétele mellett. Ez azután történt, hogy az amerikaiak teljesen lehetetlenné tették a szovjet-amerikai bizottság munkáját, a moszkvai egyezmény megvalósítását, amely szerint Koreát saját demokratíkus kormány vezetése alatt egy egységes államban kell egyesíteni. Tény az is, hogy az Észak-Amerikai Egyesült Államok el- j utasította megszálló csapatainak vissza- [ hívását, valamint, hogy az 1948-as | úgynevezett független választásokat | az amerikai megszálló egységek felügyelete alatt hajtották végre. Tényki'nt kell megállapítani továbbá azt, hogy a koreai polgárháború kitörése után az Észak-Amerikai Egyesült Alla- j mok fegyveres erővel lépett közbe az | egyik harcoló fél támogatására, közbe- 1 lépett a Li-Szin-Man bábkormány megsegítésével és ennek következtében tá- . madóháborút viselnek a koreai nép ellen. Ezt a nyers tényt semmi mesterségesen létrehozott jogi konstrukció megváltoztatni nem tudja. Ache-son úr, Austin úr biztosítanak, hogy az USA nem követ Koreában sztratégiai célokat és hangsúlyozzák rokonszenvüket a koreai nép iránt. Nagyon egyszerű ezt az álláspontot és ezeket az érze'meket praktikusan igazolni: rendeljék vissza az amerikai katonai erőket az USA-ba, rendeljék haza azokat az erőket, amelyek ma a koreai városokat és falvakat a földdel egyenlővé teszik és bombázzák a civil lakosságot, Koreában a halált és a pusztulást terjesztik és erőszakos módon elnyomják a koieai nép szabadságharcát. A koreai nemzet elvitathatatlan joga, hogy önállóan és szuverénül dönthessen saját sorsáról és állami berendezéséről. Nem áll senkinek sem jogában a koreai népnek előírni, milyen kormánya legyen és milyen államberendezkedéssel rendelkezzék. A nyolc ái'am közös határozati javaslata abbőJ a feltevésből indul ki, hogy Korea területén pusztán egy kormány, van, Li-Szin-Man kormánya, nem veszi tudomásul az ÉszakKoreai Népi Demokratikus Köztársaság létezését. Erre a fikcióra vonatkozik azonban az a durva javaslat, amely a koreai népre ráakarja erőltetni Li-SzinMan kormányát, tekintet nélkül arra, hogy a nép kívánja-e ezt, avagy sem. Ám miiyen ez a kormány és milyen a rendszer? Remélem, nem vádolnak meg engem nem megfelelő propagandával, ha e rendszer jellemzésében főleg az ENSz koreai bizottságának előterjesztett javaslatára fogok támaszkodni és az amerikai sajtóra hivatkozni. A koreai bizottság előterjesztett jelentése zavaros képet ad arról a gazdasági és pénzügyi süllyedéséről, amelyben az amerikai tőkének elárendelt ország van, amelyet a Li-Szin-Man-kormány korrupciós rendszere zsarol. A jelentés elismeri, hogy az ipari termelés nem tesz ki többet, mint a termelési kapacitás 50%-át. 1949-ben a pénzügyi helyzet Dél-Koreában — ahogy ezt a jelentésben olvashatjuk — állandóan rosszabbodott. A rendőrség és a hadsereg-fenntartására kirótt hatalmas utólagos adóztatások következtében beállott infláció, a költségvetésben roppant hiányokat idézett elő. A rizs ára 1949 decemberétől 1950 júniusáig 300%-kai emelkedett. A bizottság a gazdasági nehézségeket azzal magyarázza, hogy Koreát kettéosztották. E mellett megállapítja, hogy 1949 áprilisában a délkoreai kormány lezárta önkényesen határait Észak-Korea felé azzal a megokolással, hogy a kereskedelmet felforgató célokra használták ki. »Dél-Korea tragédiája abban áll, — olvashatjuk a jelentésben szórói-szóra, — hogy távol áll attól, hogy saját szükségleteit fedezhesse a mai alacsony életszínvonal mellett is.« A jelentés Dél-Korea gazdasági helyzetét tarthatatlannak minősíti és teljes mértékben igazolja egyes konzervatív lapok, mint a Neue Zürcher Zeitung következtetéseit, hogy LiSzin-Man kormánya az összeomlás kikerülése céljából a támadást és Korea erőszakos „egységesitését" választotta. Milyen az ENSz bizottságának jelentése szerint a Dél-Koreában olyanannyira feldicsért „demokrácia"? A jelentés számot ad a Li-SzinMan kormány diktatórikus módszereiről, a durva rendőrségi módsze-