Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-03 / 228. szám, kedd

UJSZO 1950 október 3 Kétezer tanító tanácskozásának második napja Iskoláink váljanak a szocialista nevelés tűzhelyeivé Bareá és Bašťovanský elvtársak beszédei az országos konferencián A szlovákiai tanítóság konferenciájának szombat délutáni ülésén to­vábbi beszédek hangzottak el. Többek között a bratislavai állami peda­gógiai intézet igazgatójának, dr. Gustáu Pavloviénak, előadása: „A szocia­lista pedagógia elveinek felhasználása iskoláinkban" címmel. Az ülésen politikai és kultúréletünk több kimagasló képviselője mellett résztvett a SzKP főtitkára, Štefan Bašťovanský képviselő, aki a Pári Központi Bi­zottság nevében köszöntötte a konferenciát. De a ml szocialista hazafiságunk elválaszthatatlanul össze van kapcsol­va felszabadítónkkal, a Szovjetunióval való örök egység és barátság gondo­latával, a nagy Sztálin iránti forró szeretet és hála érzéseivel, valamint az imperialista leigázók ellen szabad­ságukért küzdő nemzetek iránti sze­retettel és szolidaritással. A mai jskola feladata. Iskoláink feladata növendékeiket a világbéke aktív harcosaivá nevelni, ami egyszersmind önfeláldozó és bá­tor honvédőknek nevelését is jelenti, iskolánk: az előadások, a tanítók ma­gyarázatai, a tankönyvek, segédesz­közök, a feldíszítés és az egész lég­kör mindazok az elemek, amelyeknek összessége alkotja az iskolai neve­lést, kell, hogy át legyenek hatva a mi új, nemzeti és állami ideológiánk­kal. Szöges ellentétben áll ezekkel az elvekkel és gondolatokkal a burzsoá nacionalizmus, kozmopolitizmus és klerikalizmus. A CsKP és az SzKP IX. kongresszusai könyörtelen harcot hirdettek a burzsoá ideológiának az emberi gondolkozásban levő marad­ványai ellen, amelyek veszélyesek ál­talában és ellenségesen állnak szem­ben népünk törekvéseivel. A burzsoá gondolkozásnak e gyomát ki kell ir­tani iskolai nevelésünkből is. Termé­szetesen tudatosítanunk kell. hogy ezt nem lehet megvalósítani egyszeri in­tézkedéssel, hanem csakis állandó igyekezettel, a marxi-lenini tudomány folytonos elsajátításával és terjeszté­sével. Az SzKP IX. kongresszusa után az iskolaügy terén jelentős léoést tet­tünk előre. Most arról van szó, hogy ne maradjunk egy helyben, hanem az elért eerdményeket céltudatosan to­vábbfejlesszük. A haladószellemű szo­cialista iskoláért folvó munkátokat, valamint minden becsületes embernek munkáját, minden a néphez és rend­szerhez hű tanítóink munkáiát Kom­munista Pártunk hathatósan támogat­ni fogja. Mint a szocializmus építésének min­den szakaszán, úgy az iskolai rend­szer kiépítésében is mintaképünk a szovjet iskola, nevelés, a szovjet ta­nító. Tapasztalataikat becsületesen tanulmányoznunk kell és alkalmaznunk kell a mi viszonyainkra. Kívánom nektek, drága elvtársnők és elvtársak, hogy ez a konferencia az iskolaügy terén további lénveges ja­vulást hozzon, hogy megvilágítsa az utat és segítségére legyen minden becsületes tanítónak, aki jóakarattal, tevékenyen részt akar venni népünk hatalmas építő művében. Kívánom nektek, hogy Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagy tanításának szellemében ifjúságunkból a harcosok, építők és hazafiak olyan nemzedékét neveljé­ték fel, amilyen a mi szeretett' elnö­künk és tanítónk Gottwald elvtárs és leghívebb munkatársa. Široký elvtárs. Štefan Bašťovanský szombat dél­utáni nagy beszéde után a szlovákiai tanítók konferenciáján felszólalt még dr. M. Falt'an földművelésügyi meg­bízott. A konferencia első napjának zárórészében a pionírok küldöttsége üdvözölte Szlovákia egybegyűlt taní­tóságát. Társaik nevében megígérték, hogy segíteni fog iák tanítóikat mun­kájukban, hogy jól és szorgalmasan fognak tanulni, hogy országunk ön­tudatos polgáraivá válianak, akik mindig készek építeni és védeni hazá­jukat. A szombati ülés után a konfe­rencia résztvevői résztvettek a Nem­zeti Színház előtt lefolvt békemani­fesztáción. Bareg elvtárs beszéde a konferencia második napján. Vasárnap délelőtt folvt le a szlová­kiai tanítók kétnapos konferenciájá­nak záróülése a bratislavai kiállítási csarnokban. Az ülés vitával folytató­dott. Tanítóink nagy figyelemmel kí­sérték Gustáv Bareš elvtársnak, a CsKP központi titkárlielvettesének nagjelentőségű beszédét. Gustáv Ba­reš mély elemzését adta a jelenlegi külpolitikai helyzetnek, kifejtette az új szocialista iskola feladatait és kül­detését, rámutatott tanítóink szak- és politikai ismeretei kibővítésének, az iskolai és iskolánkívüli munka meg­javításának fontosságára és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szlová­Baštovanský elvtárs a következő­ket mondotta: Elvtársak és elvtársnak, kedves barátaim! Az a kellemes és örömtel­jes feladat jutott nekem osztályré­szül, iiogy nektek, haladószeillemű taní­tóknak és tanítónőknek, a boldog szo­cialista nemzedék nevelőinek átad­hassam a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának forró üdvözleteit. A SzKP IX. kongresszusától, amely az iskolaügyi politika terén is kitűz­te Szlovákiában a feladatokat és ameüy az előbbi állapotokat éles kri­tika tárgyáivá tette, ez az első ily szé­les keretű tanítókonferencia. Azért tulajdonítunk neki olyan nagy jelen­tőséget és azért vár tőle nyilvános­ságunk oly sokat. Különösen jelen­tős az, hogy ezen a konferencián üd­vözölhetjük a munkásosztályból szár­mazó tanítóinkat és tanítónőinket, valamint az ukrán és magyar nem­zetiségű tanítókat és tanítónőket. Népi demokratikus társadalmunk, amelyben, la munkásosztály szilárd egységben a kis- és középparasztság­gal gyakorolja a hatalmat, megalkot­ta tanítóságunk sikeres munkájának is minden előfeltételét. Felszabadí­totta dolgozóinkat, akik a lakosság óriiási többségét alkotják, a tőkések rabságából és kizsákmányolásától és mentesítette a családot az éhség félelmétől, a nyomortól és megélhe­tése biztosítását szilárd alapokra he­lyezte. Hazánk ipari felépítésének nagy­szerű politikájával felszabadította né­pünk gazdag alkotó erejét, lehetővé tette a hatalmas kulturális fejlődésit, a tényleges kulturális forradalmat. A földreform, a mezőgazdaság gépesí­tése, az Egységes Földműves Szövat­kezetek szervezése biztosítja « föld­műves nép jólétének állandó növe­kedését, falunk új, gazdag kulturális életét. Ilyenek a társadalmi feltételek is­kolaügyünk fejlődéséhez. Népi de­mokratikus rendszerünk azonban nem marad meg ennél az általános keretnél, amely már magáiban is mély hatású forradalmi változást je­lent és hatalmas segítséget a tanító munkájában, hanem hozzálátott to­vábbi konkrét intézkedésekkel az is­kolai nevelés széleskörű fejlődésének biztosítósához. Hazánk felépítésének keretében rendszeresen és hathatósan gondoskodik iskolaügyünk felépíté­séről, helyes ideológiai beállítottsá­gáról, gazdag munkatartalmáról és jó anyagi ellátásáról és végezetül a tanítóság anyagi helyzetének bizto­sításáról. A fizetésrendezés nemcsak megszüntette a régi hibákat, hanem egyszersmind kiemeli azt is, milyen nagy jelentőséget tulajdonít társadal­munk a tanítóság munkájának. A ta­nítói hivatás nálunk ma igazán érde­mes és jelentős. HALADÓSZELLEMÜ ISKOLÁKÉRT Tanítóinknak tehát megvan min­den módjuk és lehetőségük, hogy fe­lelősségteljes munkájukat nyugodtan és lelkiismeretesen, idegesség, bi­zonytalanság és mellékgondok nél­kül, örömteljesen és sikeresen végez­hessék- Tanítóságunknak azonban szem előtt kell tartania, hogy új népi demokratikus társadalmunk új típusú és valóban haladószellemű iskolát kí­ván, amely művelt és alkalmas nem­zedéket, becsületes, önfeláldozó és romlatlan polgárokat, vasjellemű em­bereket, öntudatos hazafiakat nevel, a szocializmus új arculatú építőit. Tanítóinknak meg kell érteniök, hogy ilyen embereket- és ilyen nem­zedéket — szocialista embereket és szocialista nemzedéket, csak a tudo­mány és szocializmus szellemével át­itatott iskola, csak a marxi-lenini ta­nítás elveire támaszkodó iskola ne­velhet ki nekünk. És ilyen iskolát természetesen csak szocialista, marxi­lenini tudománnyal felfegyverzett ta­nító építhet ki. Az iskola és az iskolai nevelés nem ötletszerű. Kell, hogy szorosan összefüggjön az élettel, kell, hogy szükségleteit szolgálja. Kell, hogy a mi konkrét helyzetünkben a felépí­tésnek, a szocializmus építésének és főhordozójának, a dolgozó népnek, elsősorban a munkásosztálynak ér­dekeit képviselje. Ezért beszélünk is­kolánkról, mint építő és hazafias is­koláról. kiai tanítók teljes jóakaratukkal, éle­tükkel a szocializmus úttörőinek és építőinek soraiba állnak munkahelyü­kön. Bareš elvtárs, a CsKP központi titkárhelyettese, üdvözölte a konfe­renciát és nagyjelentőségű beszédét így folytatta: Miben láthatjuk ennek a konferen­ciának főjelentőségét? Hogy kell fel­fognunk értelmét? Minden bizonnyal úgy, hogy ahhoz az óriási társadalmi újjászüetéshez, az új, szocialista életfelépítéséhez, melyet a CsKP ve­zetése alatt sikeresen megkezdtünk, szükséges az iskola alapvető újjászü­letése, az iskolai nevelés szocialista átépítése és megszervezése. Világo­san kell látnunk, hogy az új iskolát vastag válaszfal választ ia el a régi burzsoá iskolától. A régi iskola a dol­gozók széles rétegei számára csupán céltudatosan körülhatárolt ismerete­ket nyújtott, az akkor uralkodó ki­zsákmányoló osztályok szükségletei szerint vékony réteg értelmiséget ne­velt és a népet általában a nyomorral, a munkanélküliséggel, éhséggel, ki­zsákmányolással. fasiszta erőszakkal, szociális és nemzeti elnyomással, im­perialista pusztítással, válságokkal és háborúkkal szembeni passzivitásra ne­velte. Ezzel szemben az úi. szocialis­ta iskola célja általános műveltséggel rendelkező munkást és földművest nevelni, aki politikailag öntudatos, aki országának tényleges gazdája, új ér­telmiséget nevelni, amely egybe van kapcsolva osztály és ideológiai szem­pontból a munkásosztállyal, amely hü a népi demokratikus rendszerhez úgy, ahogy ezt elnökünk. Klement Gottwald a CsKP IX. kongresszusán meghagyta nekünk. Széles fronton előre a szocialista nevelés feladatainak teljesítésére. A szocialista felépítés győzelméhez nemcsak a gyárakra, tagosított föl­dekre, hanem új erkölcsű fiatal nem­zedékre van szükségünk, olyan embe­rekre, akik Ismereteikkel és munká­jukkal be tudnak hatolni a természet titkaiba, meg tudják azt változtatni és uralkodni fölötte az emberek bol­dogságáért. Ez okból konferenciátoknak legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy isko­lánk szocialista iskolává való újjá­születésének módjairól és feladatairól tárgyal, hogy bírálja a fogyatékos­ságokat és segít megszüntetni őket, és tanácsokat ad, hogy lehet ezt az átépítést meggyorsítani. Általánosan elismert tény, hogy az iskola központi lényege a tanító. Ezért nem lehet iskoláink újjászüle­tését megvalósítani tanitósa^unk át­alakulása nélkül. Népi demokratikus Köztársaságunk ennek az átalakulás, nak minden előfeltételét biztosította. Kiterjesztette és állandóan terjeszti az iskolák hálózatát. A múltnak nyo­morából és elnyomásából erkölcsileg, társadalmilag és gazdaságüag ki­emelte a tanítóságot úgy, hogy képes legyen teljesíteni a szocialista nem­zedék nevelőjének tisztes feladatát. Tárgyalástoknak főértelmét és si­kerét abban kell látni, hogy tanítósá­gunk megértette a népünk nevelésére vonatkozó sürgős követelményeket és széles fronton felsorakozik a szo­cialista nevelés magas fedadatainak teljesítéséhez. Ez nem kicsi és nem könnyű feladat. Ehhez elsősorban is­merni kell a társadalmi fejlődés tör­vényeit, úgy, ahogy ezt nekünk Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanítják. A történelmi fejlődés nem torpant meg. Számunkra, tanítók számára ezek­ből a törvényekből mi a leglényege­sebb? Egyrészt az, hogy a társadal­mi fejlődés történelmi törvényei épp olyan érvénnyel hatnak, mint a ter­mészet törvényei. Továbbá az, hogy a tőkés társadalmi rendszer bár a fasiszta erőszak és a háborús kalan­dok injekcióival igyekezett és igyek­szik megerősíteni hatalmát, feltar­tóztathatatlanul hanyatlóban van és az új társadalmi rendszer, a szocia­lizmus, melynek alapereje nemzetkö­zi viszonylatban a Szovjetunió, fel­tartóztathatatlan előrenyomulásban van. Ezt bizonyítja a XX. század egész történelme. A történelmi fej­lődés nem torpant meg. A második világháborúból a győztes Szovjetúnió megerősödve került ki. Nem állt már egymagában, körülötte ott voltak a testvéri, népi demokratikus államok, amelyek közé Köztársaságunk is tar­tozik. A tőkés nagyhatalmak közül ezzel szemben Németország, Japán, Olaszország a legyőzöttek soraiba tartoztak, Anglia és Franciaország pedig másodrendű hatalmakká vál­tak. A kínai nép imperialisták ellen folytatott felszabadító harca győze­lemmel végződött és ma a hatalmas népi Kína ott áll a béke és a haladás táborában. Ehhez a nagy táborhoz csatlakozott a Német Demokratikus Köztársaság is, melynek megalaku­lását Sztálin elvtárs Európa történel­me fordulópontjának jelölte meg. Miért kell felhoznunk ezeket a té­nyeket? Csak azért, mert segítenek megértetni velünk a nemzetközi ese­ményeket és rámutatnak arra, hogy milyen csalhatatlanul érvényesül a kapitalista rendszer hanyatlásának törvénye. Az imperialista tábor étén az amerikai imperialistákkal, most nyilt agresszióra tért át és új hábo­rút akar kihívni. Ezt látjuk Koreá­ban, Tajvanon, a Fülöp-szigeteken, ezt látjuk' a német zsoidosihadsereg megszervezésében Nyugat-Németor­szágban. Még Nehru indiai minisz­terelnök is látja, hogy az amerikai imperializmus új világháborút akar kirobbantani. A különbség csak az, hogy ma nem tartunk 1938-náí, ha­nem 1950-nél, hogy a gonosz tervek ellen hatalmas békemozgalom fejlő­dött ki, feltartóztathatatlan és meg­dönthetetlen, olyan, amilyennek a vi­lág még nem volt tan/úja. Ez a béke­mozgalom a mai helyzetnek komoly tényezője. A békemozgalom élén ott áll a Szovjetúnió gigantikus béke­építkezéseivel, amelyek önbizalmat, nyugodt termelőmunkáit jelentenekés mellette állnak az ötszázmilliós népi Kína, a népi demokráciák államai és a szabadságukért harcoló gyarmati népek. Tanúi vagyunk a Szovjetúnió hatalmas békeharcártak az Egyesült Nemzetek Szövetségében. Látjuk, hogy mi is abba a táborba tartozunk, amely nemcsak igazságosabb, de erő­sebb is. Az amerikai imperialisták Koreában minden erejüket bevetik a szabadságszerető koreai nép ellen, de egyszersmind látjuk azt is, hogy az amerikai imperializmus számiára, amely a kapitalizmus egyetlen hatal­mas támasza maradt a világon, ne­héz egyidőben játszani a csendőr szerepét a földgolyó minden részén. Mint reális feladat áll előttünk: a háborús uszítók kezéből kiütni a há­ború gyújtó csóváját. A társadalmi fejlődés törvényei­nek ismerete nevelőink hitét meg­erősíti, hogy a jó oldalon, a Szovjet­únió, a népi Kína és a béketábor ol­dalán, a történelmi igazság és a fel­tartóztathatatlan fejlődés táborában állunk. A szovjet emberek azt mond­ják: Ahofl Sztálin van, ott az igazság és ott a győzelem is! És mi azon az oldalon vagyunk, ahol Sztálin van. A nevelőmunka békéje s biztonsága nem támaszkodhat átmeneti jelensé­gekre, csak állandó és tartós törté­nelmi fejlődésre, amely megmutatja a viillágos jövőt. Aki az ifjúságot visz­sza akarná rántani, gonosztettet kö­vet el ifjúságunkkal. Nem tűrhetjük a reakció ilyen gaztetteit iskoláink­ban. Nevelőinknek tudatosítaniok kell világos álláspontjukat. Az ifjúságot nem lehet félre­vezetni. Az ifjúság megérti, hogy a tanító igazat beszél-e, az ifjúság mé­lyen belelát nevelőibe és nem bocsájt meg semilyen igazságtalanságot és hazugságot. Mivel járulhat hozzá tanítóságunk a békeharchoz? Látjuk, hogy dolgozó népünk ter­melő, építő munkájával erősíti a bé­két és meggyorsítja utunkat a szo­cializmus felé. A munkások, mérnö­kök iparunk átépítését gyorsabb iramban folytatják, látjuk SzT.oVákia iparosításának hatalmas fejlődését, a nehéz gépipar fejlesztését, tanúi va­gyunk a választervek kidolgozásának. Falvainkban megszűnt az ezeréves rabszolgamunka és közös mezőgazda­ság; munkákkal, közös föld-megmű­veléssel valósítjuk meg az új és ma­gasabb termelékenységű mezőgazda­ságot. Tanítóságunk a békéért folyó harc­ban, a szocializmus felépítésében is­koláink átformálásának meggyorsí­tásával vehet részt. Iskoláinknak szo­cialista ijellege 'azonban annyit je­lent, hogy a gyermekeknek olyan is­mereteket kell adnunk, amelyekre szükségük lesz az életben. Mindenütt szükséges lesz tanulmányozni a le­hetőségeket, hogyan lehet ebben a szellemben az iskolák munkáját meg­javítani. Szükséges, hogy a helyi nemzeti bi­zottságok behatóbban foglalkozzanak az iskolák munkájával és hogy az is­kolaigazgatók számoljanak be a pol­gárságnak munkájukról. Tehát első­sorban meg kell gyorsítani iskoláink­nak szocialista átformálását, másod­sorban fokozni a tanítók szak- és po­litikai műveltségét, harmadsorban ja­vítani kell az iskolai nevelőmunkát, negyedsorban pedig fokozni a taní­tók részvételét a közéletben az is­kolán kívül is, különösen Egységes Földműves Szövetkezeteink szervezé­sében. Beszéde befejező részében Gustáv Bareš elvtárs a következőket monr dotea: — Rendszerünk ellenségei ifjúsá­gunkat romlottnak és rossznak festik le- Gottwald elvtárs a CsISz kon­gresszusán elutasította fiatal nemze­dékünknek ezt a becsmérlését. Olyan ifjúságunk van, amilyen eddig még nem volt. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és iskoláink magas erköl­csű, újtípusú ifjúságot nevelnek. Ti tanítók, kell, hogy ennek az új szel­lemnek őrzőivé váljatok. Ifjúságunk e nemes szelleméről az ifjúsági épít­kezések tanúskodnak. A proletár-nemzetköziség szellemében előre a szocializmus felé! Üjabb kérdés az, hogyan vezessünk harcot a burzsoá nacionalizmus ellen. Néhányan azt állítják, hogy a burzsoá nacionalizmus a nemzet érdekeit a munkásosztály érdekei fölé helyezi, mintha valamilyen ellentét léteznék a szlovák nemzet és a munkásosztály érdekei között. Ez teljesen helytelen! Éppen a hitlerizmus volt az, amely Szlovákiát a hitleristák igája alá kény­szerítette és végezetül zsákutcába ve­zette. A burzsoá nacionalizmus feb­ruárig és amennyiben február után is lehetősége vot, gátolta Szlovákia ipa­rosítását. Nevezhetjük ezt a nemzet érdekeinek? Nem, a burzsoá naciona­lizmus nemcsak a munkásosztály el­lensége, hanem a szlovák nemzet fő­benjáró ellensége is. Szlovákia virágzását biztosították a proletár-nemzetköziség zászlaja alatt minden tekintetben: a legszorosabb együttműködésben a cseh és a szlovák munkásosztály között és szövetkezve a szocializmus legfőbb világhatalmával — a Szovjetúnióval. Amikor a szlovákiai tanítók a szo­cialista nevelés tevékeny harcosai és szervezői, a szocializmus építői a váro­sokon és a falvakon, a legjobb haladó szellemű nemzetépítők, Štúr, Hviezdo­slav, Janko Kráľ, valamint a többi ha­zafias tanító nyomdokaiban haladunk. Amint a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a szlovákiai tanítók biztosítják a szlovákiai iskolák felsora­kozását a szocializmus építése mellett. Szlovákia népe szilárdan rátért a Cseh­szlovák Köztársaság szocialista felépí­tésének útjára a: Sztálin-Gottwald­Široký jelszóval. Meggyőződésem, hogy Szlovákia tanítói hűségesen együtt ha­ladnak a néppel. Gustáv Bareš nagy lelkesedéssel fo­gadott és gyakori tapsviharral félbe­szakított beszéde után tovább folytató­dott a szlovákiai tanítók konferenciájá­nak vitája. A vita során sok új javas­lat, bírálat, tapasztalat hangzott el. A konferenciát a vasárnap folyamán több küldöttség üdvözölte. Szlovákia tanítóinak konferenciája Klement Gott­wald köztársasági elnöknek levelet küldött, melyben a szlovákiai iskolák tanítói és tanárai kötelezik magukat, hogy iskoláikat még ez iskolaév folya­mán a szocializmus tűzhelyéivé teszik. Udvöz'ő táviratokat küldtek Zápotocký kormányelnöknek, Viliam Široký kor­mányelnökhelyettesnek és külügymi­niszternek, dr. Zd. Nejedlý tanár isko­laügyi miniszternek és Rudolf Slánský képviselőnek, a CsKP központi főtitká­rának. További táviratokat a Béke Vé­dők világbizottságának, valamint a Csehszlovákiai Béke Védők bizottságá­nak küldtek. Ülésezésükről tiltakozó táviratot küldtek az ENSz Biztonsági Tanácsának, a koreai imperialista be­avatkozás ellen. A kétnapos konferen- . cia az Internacionále eléneklésével feje­ződött be. A csehszlovákiai magyar dolgozók lap­jának feiszava az 1950. évre az UJ SZÓ minden magyar tfolpié leiéiíe

Next

/
Thumbnails
Contents