Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-27 / 249. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek

! A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 október 27, péntek 2 Kčs III. évfolyam, 249. szám u Ne ernyedjünk egy pillanatra sem, ha továbbra is teljesíteni akarjuk ötéves tervünket és fokozott feladatait KI. Gottwald * A kongresszusi határozatok következetes teljesítésével készüljünk fel a terv fokozott feladataira Minden erőnket összpontosítsuk a szocialista országépítés fő pontjaira! - Bránik és Puli elvtársak beszámolója a gazdasági élet dolgozóinak konferenciáján Október 26-án délelőtt 9 órakor kezdődött meg Bratislavában az üzemek és pártszervezetek gazdasági dolgozóinak kétnapos konferenciája, amelyet Pártunk Központi Bizottságának elnöksége hivott össze. A tanácskozást a Szlovák Kommunista Párt központi titkárának helyettese, Koloman Moskó elvtárs nyitotta meg, aki üdvözölte az össz-szlováklai gazdasági konierencián résztvevő Frank elvtársat, a CsKP főtitkárhelyettesét. A tanácskozás első napjának napirendjén Bránik és Púll elvtársak beszámolói szerepeltek. Bránik elvtárs beszámolójában képet adott a terv teljesítéséről és az 1951-es évi terv előkészületeiről. Púll elvtárs beszédében megjelölte az épíikezési beruházások gyorsabb teljesítésének útját és az új gyárak építésének gyorsabb befejezését sürgette. A beszámolók után élénk vita keletkezett, amelyben az egyes gyártási ágazatok képviselői nagyszámban felszólaltak. Egész Szlovákia gazdasági életének vezetői, az üzemi pártszervezetek képviselőinek részvétele a bratislavai össz-szlovákiai konferencián jelentős hozzájárulást jelent gazdasági tervünk nehézségeinek kiküszöböléséhez és biztosítja azt, hogy Szlovákia iparosításának terve minél gyorsabban és határozottabban teljesüljön. A gazdasági funkcionáriusok bratislavai konferenciája a kritika és önkritika alkalmazásával kicseréli a munkában szerzett tapasztalatokat és biztosítja a gottwaldi ötéves terv második évének m inéi előbbi teljesítését. Bránik és Púll elvtársak beszámolóit elvi fontosságuk miatt teljes egészében közöljük. Bránik elvtárs beszámolója Pártunk elnöksége elhatározta, hogy összehívja esi a konferenciát, hogy ezen hazánk gazdasági felépítésének további munkáját, illetőleg ennek néhány fontos kérdését megtárgyalhassuk. A fokozott felelősség tudatában jöttünk össze, ameäy a világ békemozgalmában való tevékeny részvételünkből fakad. Azokban a pillanatokban, amikor Korea hős népe állhatatosan veri vissza az amerikai imperiatiijmus vérszomjas bandáinak őrjöngő támadásait, azokban a pillanatokban, amikor a Szovjetúnió vezette béketábor mindem erejét a háborús imperialista kalandorok megfékezésére mozgósítja, fokozott energiával és erőfeszítéssel akarunk hozzájárulni ahhoz, hogy hazánk gazdasági és politikai ereje még jobban megerősödjék. Bevezetőül foglalkoznunk kell a terv eddigi tejesítésének kérdésével. Azt hiszem azonban, hogy ma nem szükséges részletesen felsorolni az elért eredményeket és megelégedhetünk a terv teljesítésének rövid értékelésével, valamint annak megállapításával, hogyan fejlődik a szocializmus felépítése és főleg hogyan teljesítjük az SzKP IX. kongresszusának határozatait. Még mindannyiunk élénk emlékezetében vannak a dicsőséges TX kongresszusnak felejthetetlen napjai, amelyek új, hatalmas lendületet vittek Pártunk munkájába az építés minden szakaszán és amelyek oly jelentékenyen növelték Pártunk politikai és világnézeti színvonalát. Ennek köszönhetjük azt, hogy az országépítés minden szakaszán igen jelentős sikereket értünk el. Ez mindenekeüőtt az Ipari termelésre vonatkozik. Amint a már nyilvánosságra hozott jelentésből ismeretes, az első kilenc hónap és a szeptemberi terv fokozott feladatait teljesítet ük és túlléptük. A tervet fejlődésünk állandóan növekvő üteme közepette teS jesítettük Az ipari termelés növekedése a harmadik negyedévben az 1949-es év harmadik negyedévével szemben 22.8%-ot tett ki, míg a nehézipar termeilése 23.9%-líal nőtt. Különösen gyors a nehéz gépipar termelésének növekedése. Az 1948-as év havi százas átlagát véve alapul az 1949.es évben a szám 117.2re

k az 1950.es év első felében pedig 192.2-re, és az 1950-es év harmadik negyedében 204.2-re emelkedett, vagyis az 1948-as termeíés több mint kétszeresére. A barnaszén bányászata az utolsó negyedévben 1949 harmadik négyedévével szemben 19.29%-kal, a kénsav gyártása 32.2%-kal, a cementé 23.5%kal, a falemezé 67.3%-kal, a lenvászoné 143.3%-kai és a vaj termelése 69.9%-kai nőtt. A termelés ily gyors növekedését csupán a dolgozók növekvő politikai öntudatának és tevékenységének köszönhetjük. A vasúti szállítás lénye-gében jól teljesíti a fokozott feladat ríkat. A vasút teljesítménye az utolsó negyedévben az 1949-es év harmadik negyedévével összehasonlítva tonnakilométerekben 23.2%-kal és az első kilenc hónap alatt 18.4%-kal nőtt és közben a beállított kocsik száma az eimúllt évvel szemben az utolsó kilenc hónap alatt több, mint 20%-ka! emelkedett. Ez azt bizonyítja, hogy jól szervezett, tervszerű munkával sikeresen uralhatjuk az öszi csúcsforgalmi időszakot, jóllehet az ez évi követelmények összehasonlíthatatlanul magasabbak, mint a tavalyiak. A beruházási tevékenység ez évi nagy terjedelmét bizonyítja az, hogy az építészet az efcő kilenc hónap alatt változatlan árak mellett termelését az 1949-es évvel szemben 32%-kal növelte. Az ipaiban, szállításban és építészetben elért termelési sikereink, amelyekhez csatlakoznak a mezőgazdasági termelés sikerei és főleg az EFSz fejlődése, a dolgozók életszínvonalának további szakadatlan emelkedésében tükröződnek vissza. Egyrészt emelkednek a bérek és fizetéseik, másrészt csökken a szabadpiacon az árucikkek ára. Ennek következménye az. hogy ez év első kilenc hónapjában a dolgozók 112.9%-kal több élelmiszert vásároltak a szabadpiacon, mint tavaly az egész év foSyamán. E mellett lényegesen javult a húsellátás, főleg füstölt áruk terén. A dofgozók az utolsó kilenc hónapban 47%-kal több iextilt vásároltak a kötött és a szabadpiacon, mint a mult év ugyanezen időszaka alatt és például a kerékpár eladása ez alatt az időszak alatt több, mint háromszorosára nőtt. A szabadpiac árleszállítása az 1950-ets évben az 1949-es évi árakhoz viszonyítva Szlovákia dolgozóinak több, mint 736 millió korona megtakarítást hozott. Nagy sikerrel fejeződött be a bányászakció is, amelynek keretében a szocialista kereskedelem a kifizetett hűségpótlékokért és a bányászok más megtakarított pénzéért a legkülönfélébb árukról tudott gondoskodni. A mozgó elárusítók közelebb viszik az árút a faluhoz, hogy az EFSz tagjai minéfl többet és minél kényelmesebben bevásárolhassanak. Ezen iš, no meg az üdültetési akción, az iskolázás, az egészségügyi és más szolgálatok egyre emelkedő színvonalán meggyőződnek dolgozóink leginkább arról, hogyan hozza meg erőfeszítésük gyümölcsét az anyagi és kultúrélet állandóan növekvő és magasabb ^színvonalában és hogy Pártunk, meg kormányunk mily módon nyilvánítja igazi gottwaldi gondoskodását dolgozó népünk ellátása érdekében. A termelésben elért eredményeket annál magasabbra kell értékelnünk, mivel sok ágazatban, főleg a bányászatban, a nehéz gépiparban, a kerámiai iparban és részben más ágazatokban is a termelési feladatokat ez évben jelentősen fokoztuk. Azonban főleg e fokozott feladatok tükrében sikerült felfedni a kongresszusi határozatok te jesítésének hiányait, amelyek — amennyiben nem távolítjuk el őket — komoly akadályt képezhetnének további előrehaladásunkban. Miben állnak ezek a hiányok? Abban, hogy még nem tanultuk meg kellő módon felfedni és kihasználni a tartalékokat a termelési erők további fejlesztésében. Az adott pillanatban főleg olyan tartalékokról van szó, amelyeket tervszerűen és helyesen kell besoroznunk a munkafolyamatba, továbbá üzemeink kapacitásának jobb kihasználásáról és a gépek észszerűbb felhasználásáról, a műszaki, gazdasági normák bevezetéséről és a szocialista munkaverseny kifejlesztéséről a munka termelékenységének fokozása érdekében. Szlovákia iparosítása tervszerű kifejlesztésének biztosítása azonban megköveteli, hogy megtanuljuk ezeket a tartalékokat megfelelőbben kihasználni az összes gazdasági szakaszokon, elsősorban pedig a kulcsiparágakban. Bekapcsolódás a munkafolyamatba Elsősorban a munkafolyamatba való bekapcsolódás kérdésével kell foglalkozni. Ismeretes, hogy a munkaerők munkafolyamatba való bekapcsolásának kérdésével már igen gyakran és bőségesen foglalkozott Központi Bizottságunk és kongresszusunk is. Široký elvtárs 1949 november 9-én és 10-én a Központi Bizottság ülésén hangsúlyozta azt, hogy a munkaerők hiányára sokkal mélyebben kell tekintenünk, mint a szocialista tervgazdaság törvényszerű jelenségére, amely nem ismeri a munkanélküliek tartalékhadseregét, mint munkaerőforrást és amelynek elvszerüen másképpen kell megoldania a munkaerők kérdését, mint ahogyan azt a tőkések oldották meg. Ez idö óta a munkaerők tervszerű bekapcsolásában jelentős eredményeket értünk el. Mindenekelőtt sikerült igen lényegesen emelnünk a termelésbe bekapcsolt nők számát. Ez év kezdete ót# szeptember 30-ig 124.470 munkaerőt kapcsoltunk be, közöttük 56.650 nőt, vagyis 23.000 személlyel többet, mint tavaly az egész év folyamán. A további siker az, hogy az újonnan bekapcsoltak nagy része, 30.000 ember, az ipari termelésbe ment és e szám fele a nehéziparban dolgozik. További sikerként könyvelhetjük el a bányászok toborzását és a lány-i akció keretében folytatott bányászutánpótlás kampányát. A tanoncok nélkül a bányászatban dolgozók számá ez évben a mult évvel szemben háromszorosára növekedett. Ez annak a tervszerű gondoskodásnak eredménye, amely a mult évben kezdett megmutatkozni mind a népi igazgatás, mind a munkaelőadói hivatalok és az ipari tervek részéről. Ezt a tervszerű gondoskodást főleg a kongresszus óta tapasztalhatjuk. Azonban mindezek ellenére sem sikerült teljesen ellátni munkaerőkkel a kulcsiparágakat és a fontos építkezéseket. így például ismeretes, hogy az építészetben néhány fontos ipari és erőmű építkezésen álandó jellegű munkaerőhiány volt észlelhető. Ismeretes, hogy néhány új üzembe csupán igen nagy erőfeszítéssel sikerült munkaerőket szereznünk és állandóan érezhető hiányuk van ott, ahol ezt legkevésbbé szeretnők. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy ezen a szakaszon igen komoly gyengéink vannak és a legnagyobb hiba az, hogy sok elvtársunk és egész szervezeteink nem értették ipeg, hogy a munkába való bekapcsolás Szlovákia iparosítása szempontjából elsőrendű politikai folyamat. Konkrét politikai munka nélkül elkerülhetetlenül süllyedünk és végezetül elmerülünk a szervezési intézkedésekben és az adminisztratív eljárásokban. Szlovákia iparosításának programja, amelyet Pártunk kitűzött, népünk óriási többségének helyeslésével találkozott, lelkesedéssel és az öröm tudatával, a boldog jövő érzésével tölti el a dolgozók százezreit. Azonban még sok olyan ember van, közöttük kommunisták is, akik nem értik meg. hogy Szlovákia iparosításához való viszonyuk mindenekelőtt konkrét tettekben, az iparosításban való tevékeny részvételben kell, hogy megnyilvánuljon. A politikai munkát irányítsuk konkrét feladatokra Ezért a jó politikai munka első és fő feltétele a sikeres toborzásnak és itt nem elegendő az, ha a politikai, munkát és agitációt általánosan irányítjuk az iparosítás fejé. Konkréten kell irányítani ezt arra az építkezésre, vagy arra az üzemre, amely az országépítés bástyája és a járás összes pártszervezetei az üzem körzetében kell, hogy fontolóra vegyék a megsegítés konkrét intézkedéseit. Ezzel elérjük azt, hogy a kommunista ifjúság, de nemcsak^ a kommunisták és az ifjúság, hanem az összes tevékeny épitők becsületbeli kérdésnek fogják tekinteni, hogy a szocialista országépítés kulcspontján dolgozhatnak. Vegyék példának azokat a kommunistákat és azt az ifjúságot, akik önként jelentkeznek és kérik, hogy az országépítés azon szakaszán dolgozhassanak, amely a legnehezebb, a legbonyolultabb és éppen ezért ott járulhatnak hozzá legjobban ehhez az építéshez, bár nincs meg a legnagyobb kényelmük. A jövö évben sok munkaerőre lesz szükségünk a bányászatban. Egyrészt teljesíteni akarjuk Gottwald elvtárs utasítását és a brigádosokat állandó munkaerőkkel akarjuk pótolni, másrészt a bányászat feladatai erősen növekszenek, A nehéz gépiparnak is magas követelései vannak ez irányban. A nehéz gépipar üzemei lényegében nagyobbára még mindig egy váltásban dolgoznak. Arról van szó, hogy a lehető legnagyobb gyorsasággal bevezessük a két- és háromváltásos üzemi munkát, de legalább is a teljes műszakot. E feladat teljesítése, az óriási szervezési kérdések megoldása mellett, megköveteli, hogy ezeket az üzemeket a szükséges számú munkaerővel lássuk el. Éppen ezen a két fontos szakaszon vannak ma a legnagyobb nehézségeink a munkaerőkkel. Nincs fontosabb, mint az, hogy már most felkészüljünk a munkaerők toborzására és ezeket a feladatokat, mint konkrét politikai feladatokat állítsuk minden szervezetünk elé. Ez annyit jelent, hogy tárgyaljuk meg a Párt, a népi igazgatás és a Nemzeti Arvonal szerveiben is és ha a körülmények megkövetelik, szervezzünk széleskörű mozgalmat a ma kulcsfontosságú üzem vagy építkezés megsegítésére. E mellett most nemcsak a mezőgazdaságból való munkaerők megnyeréséről van szó, hanem a munkaerőknek szabaddá tételéről a könnyűiparból és az elosztás néhány üzeméből úgy, hogy ezek pótlására nőket, vagy szakképzetlen munkaerőket nyernek meg. Továbbá azt is jelenti, hogy a Párt üzemi szervezetei, főleg abban a bizonyos kulcsüzemben kell, hogy tudatában legyenek nagy felelősségüknek és gondoskodjanak a munkaerők hullámzásának korlátozásáról, a munkaerők megtartásáról, szakneveléséről és ebben fontos politikai feladatot lássanak. Továbbá szükséges az, hogy a különféle szakaszon dolgozó kommunisták megértsék, hogy a Párt irányvonalai számukra is érvényesek és semmiképpen sem szabad megnehezíteniük a kulcsüzem számára végzett toborzás feladatait. Meg kell, hogy értsék azt, hogy a versengő munkáscsábítás, vagyis a munkaerők elszipkázása jogtalan előnyök nyújtásával pártellenes és ártalmas eljárás és éppen ellenkezőleg, elvárjuk tőlük azt, hogy a kulcsfontosságú ágazatoknak azzal is segítenek, hogy a rájuk rótt feladatokat kisebb számú munkaerővel is teljesítik. Még néhány szó a szakmunkásokról. Ebben az évben e téren is jelentékeny javulás áilott be. Ma már rendszeresen gondoskodunk a szakmunkás-káderekről és pedig nemcsak utánpótlás megnyerésével, hanem átképző és iskolázó tanfolyamokkal, valamint más akciókkal is, amelyeket széles és egyre növekvő terjedelemben valósítunk meg. Ez iparosítási erőfeszítéseink jellegzetes és nagyon kedvező vonása. A mellett a legnagyobb hiány ezen a téren az, hogy a szükséglet mögött messze elmaradunk. Az iparosítás üteme megköveteli a szakkáderek még intezivebb nevelését. Részben még nincs biztosítva a tanfolyamok és iskolák szükséges szak- és politikai színvonala. így van ez sok szakiskolánkon is és nem törődnek eléggé azzal, hogy a szükségleteket ne csak általánosságban, hanem szakágazatok szerint is fedezzék. Ezért van olyan nagy hiány öntőkben, olvasztárokban, szerelőkben és néhány munka számára valósággal lámpással kell keresnünk szakembereket. Ezért törekednünk kell arra, hogy a szakkáderek nevelésében mutatkozó hiányokat minél előbb kiküszöböljük. /