Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-22 / 245. szám, vasárnap

támasztanak íróinkkal és művé­szeinkkel szemben. Ennek köszönhető, hogy az eszté­tizáló formalisták, a „tiszta művé­szet" hívei, a rothadt burzsoá­mű'vészet utánzói alapos vere­séget szenvedtek irodalmunkban és művészetünkben. Ma olyan íróink, képzőművészeink, színé­szeink vannak, akik a béke­harcot, a szocializmus felépítését és a tömegek kommunista nevelését szolgáló, magas művészi értékű műveket alkotnak. Az utóbbi idők­ben megjelent ilyen nagyszerű iro­dalmi alkotások közül ki kell emel­nünk Mihail Sadoveanu „Mitrea Kőkor útja" című könyvét, amelyet a mezőgazdaság szocialista átalakí­tásáért vívott harcnak szentel, to­vábbá A. Toma költő versgyűjte­ményét, Dan Desüu és Maria Banus költök verseit, Maria Banus és M. Davidoglu színdarabjait, Alexandra Zsavnak, a munkásmozgalom tör­ténetéből vett „Vége a panaszok­nak" című regényét és más műveket. Ámde ezek még csak az első sikerek. Sokat kell még e téren dolgoznunk mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében. A Pártnak állandóan arra kell irá­nyítania és arra is fogja irányí­tani irodalmunk és művészetünk képviselőinek figyelmét, hogy ala­posan tanulmányozzák népünk éle­tét és harcát, az osztályharc folya­matát, s a társadalom legforradal­mibb osztályát — a munkásosz­tályt —^valamint ez osztály élhar­cosainak, a kommunistáknak életét és harcát. A Pártnak arra kell tanítania az irodalom és művészet képviselőit, hogy a formalizmus és naturalizmus maradványainak ki­irtásáért folyó harcot egybekap­csolják az alkotások művészi érté­kének emelésére irányuló fáradha­tatlan munkával. A Párt fáradsá­got nem ismerve fog ha-co'ni az olyan kozmopolita irányzatok ellen, amelyek nem értékelik kellőképpen a munkásosztály és a do'gozó tö­megek soraiból kiemelkedő f'atal >rók és művészek alkotó munkáiát. A Pártnak neveln'e kell a kritiku­sokat és az alkotó és elvhű kritika feilesztésének útjára kell őket ve­zetni. Az imperialisták —- akiknek nézeteit országunk egykori ural­kodó osztályai szolgai módon ma­gukévá tették és terjesztették — népünket „alacsonyabbrendű" nép­nek tartották, olyan népnek, amely nem alkalmas magasabbfokú kul­túra megteremtésére, amely örökös gazdasági és kulturális elmara­dottságra van kárhoztatva; olyan népnek tartották, amely csak arra jó, hogy rabja legyen az imperialista országoknak, amelyek a „kultúra és civilizáció — egyedüli hordozói­nak" babérjait követelték önmaguk­nak. A valóság alaposan rácáfolt erre a gyalázatos felfogásra: a valóság azt mutatja, hogy míg a tudomány és a kultúra a mi népünk és a mi államunk életében egyre nagyobb szerephez jut, addig az USA-ban és a többi imperialista országban a kultúra a kapitalista monopóliu­mok és az új háborúra uszítók bérencének szerepére van kárhoz­tatva, s mind mélyebbre zuhan a hanyatlás és a züllés lejtőjén. Jugoszláviában, amelyet ismét impe­rialista rabságba döntöttek a Tito— Gyilasz—Rankovics-kémbanda, a fasizálás és az amerikai „kultúra" mérgezett termékeinek importja útján azzal próbálkozik, hogy el­fojtsa Jugoszlávia népeinek a saját haladó kultúrára irányuló törekvé­seit. A mi kulturális felszabadulásunk és haladásunk útját a nagy szovjet kultúra tapasztalata és vívmányai világítják meg. Ez a kultúra a sztálini tanítás fennkölt humaniz­musán épül fel, amely minden faj és nép kultúrájának egyenértékű­ségét és egyenlő kulturális adott­ságát hirdeti. Ez a fölbecsülhetet­len értékű tapasztalat és az a köz­vetlen testvéri segítség, amelyben a Szovjetunió részesít bennünket, lehetővé teszi számunkra, hogy el­kerüljük a tévelygéseket és a sötét­ben botorkálást, meggvorsítja kul ­túrforradalmunk ütemét. Dolgozó népünk, valóra váltva Lenin és Sztálin zseniális útmutatását, bebi­zonyítja, hogy szét tudja törni a ku'­turális elmaradottság bilincseit hogy új, élenjáró, tartalmára nézve szocialista, formájára nézve nemzeti kultúrát alkosson, olyan kultúrát, amely magán viseli népünk nemzeti sajátosságait és hagyományait, s amely népünk hozzájárulását jelenti a világkultúra kincsestárához. Az új kultúra megteremtésének e folyamatában, amely a Párt és a népi demokratikus állam hatalmas kulturális és felvilágosító munkájá­nak eredménye, a munkásosztály, amely önmagát és az egész dolgozó népet a szocializmus szellemében neveli — egyben átalakítja, újjá­teremti a társadalmat. Az anyagi feltételek megváltoztatásával egy­idejűleg változik a nép társadalmi tudata, megváltozik a nemzet egyik legfőbb jellemvonása, szellemi ar­culata. Ilymódon a munkásosztály, a Párt vezetésével, az élen halad abban a nagy munkában, amelynek során a román nép szocialista nem­zetté alakul át. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a kapitalizmus megdöntését köve­tően a proletárdiktatúra megterem­tése után, a régi burzsoá nemzetek alapján új, szocialista nemzetek jönnek létre és fejlődnek, „...ame­lyek mind osztályösszetételükben és szellemi arculatukban mind pedig társadalmi-politikai é lékeik­ben és törekvéseikben gyökeresen különböznek a régi, burzsoá nem­zetektől ..." Sztálin elvtárs az új szpcialistfi nemzetek lelki és társadalmi-poli­tikai arculatának meghatározása­kor ezt írja: „A munkásosztály és internacionalista pártja az az erő, amely ezeket az új nemzete­ket összeforrasztja és vezeti. A nemzeten belül a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége, melynek az a célja, hogy a szocia­lizmus győzelmes építése érdeké­ben felszámolja a kapitalizmus maradványait; a nemzeti elnyomás maradványainak megsemmisítése a nemzetek és nemzeti kisebbségek egyenjogúsága és szabad fejlődése érdekében; a nacionalizmus marad­ványainak megsemmisítése a népek közötti barátság megteremtése és a nemzetköziség megvalósítása érde­kében; egységfront valamennyi el­nyomott és nemteljesjogú nemzettel a hódító politika és a hódító hábo­rúk elleni harcban, az imperializ­mus elleni harcban — ilyen ezeknek a nemzeteknek szellemi és társa­dalmi-politikai arculata." Sztálin elvtárs helyesen mutál rá, hogy az új, szocialista nemze­tek „... sokkal jobban egybeforr­tak és életrevalóbbak, mint bárme­lyik burzsoá nemzet". A román nép most a szocia­lista nemzetté való átalakulása fo­lyamatát éli. Ez átalakulási folya­mat során mind erősebbé válik, egyre alkalmasabb lesz arra, hogy megvédelmezze békés alkotó mun­káját, szabadságát, függetlenségét és a világbékét. A nép hazaszere­tete így mélyebb tartalmat kap, egyre hatalmasabb erővé válik, amely szárnyakat ad népünk előre­haladásának. A kultúrforradalom a nemzeti megújhodás e hatalmas fo­lyamatának alkotó része. Ahhoz, hogy a kultúrforradalom feladatait sikeresen valósíthassuk meg, mindenkeppen fokozni kell a harcot a burzsoá, imperialista ideo­lógia ellen, kitartóbban kell ter­jeszteni a tömegek körében a marxi­lenini tudományt, fokozni kell a pártszervezetek és a népi állam hatalmi szerveinek vezető és szer­vező szerepét a kulturális fejlődés terén. Sztálin elvtárs mondotta: „Min­den munkást és minden parasztot kulturálttá és műveltté akarunk tenni, s idővel meg is tesszük ezt." Lenin-Sztálin eszméitől vezérelve, országunkban is megvalósítjuk a kultúrforradalomnak e nagyszabású sztálini programját. feleben több rn.nt /20.000 paraszt kereste fel. Ugyanez idő alatt a kultúrházakban körülbelül félmillió műkedvelő előadást rendeztek, ame­lyeket 36.5 millió paraszt tekintett meg. A kultúrTiázak mellett mint­egy 10.000 színjátszókor, ének- és táncegyüttes működik. Igen sok kultúrházat rádióvevő és filmvetítő berendezéssel szereltek fel. Pártunk, miközben a falusi kultúrmunka terén fölveszi a har­cot mindennemű apolitikus meg­nyilatkozással szemben, a kultúrhá­zakat a kulákság, valamint a ba­bona és a háborús rémhírek ter­jesztése elleni harc központjaivá alakítja át és a békéért folyó küz­delem, a munkások és a dol­gozo parasztok közötti szövetseg megerősítésének, a mezőgazdaság szocialista átalakításáért vívott harc ügyének szolgálatába állítja. Igen nagy figyelmet fordítunk a más nemzetiségű népek kulturális színvonalának emelésére. E népek országunk lakosságának jelentős százalékát képviselik. 2169 általá­nos iskolában és 81 középiskolában a nemzetiségek nyelvén tanítunk. 17 főiskolai fakultáson* magyar nyelven folynak az előadások. Az ország különböző nemzetiségei szá­mára az utóbbi két évben több mint ÓÜO tankönyvet adtunk ki, összesen 3 millió példányban. Számos-nem­zetiségi nyelvű újság, folyóirat és Könyv jelenik meg. A nemzetiségek egyre fokozottabban fejlesztik nem­zeti irodalmukat és művészetüket. A népi demokratikus rendszer biz­tosítja számukra a formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra fejlesztését és küzd mind a román sovinizmus, mind pedig a nacionalista elszigetelődés minden legcsekélyebb megnyilvánulása el­len. A tömegek kulturális és politikai színvonalának emelésében óriási jelentősége van a kulturális nevelő­inunkának, amelyet Pártunk a párt­oktatás rendszere és népnevelői út­ján végez. Ezidén a pártoktatás 323.862 párttagra terjed ki. A Párt­nak ez a közvetlen kulturális és nevelőmunkája a szocializmus fel­építéséért vívott harc folyamán az új vállalatvezetőknek, felelős párt­munkásoknak és szakszervézeti funkcionáriusoknak, valamint az államapparátusban dolgozóknak tízezreit neveli ki: annak az új értelmiségnek a képviselőit, amely a munkásosztály és a dolgozó nép soraiból került ki. Az emberek mil­liói körében a < tömegszervezetek: a szakszervezetek, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, a Demokratikus Nőszö­vetség végzik a kulturális és neve­lőmunkát. Különösen értékes ebből a szempontból a Román-Szovjet Társaság (Arlus) munkája, amely fáradhatatlanul népszerűsíti az élen­járó szovjet kultúra és a szovjet sztahánovista tapasztalatok, a szov­jet szocialista mezőgazdaság stb. sikereit; valamint a Tudomány és Kultúra Terjesztésére Alakult Tár­saság működése is. Ezek a társa­ságok tevékeny munkát végeznek az üzemekben, a városi kerületek­ben, de főképen a falvakban. * Országunkban a tudománynak a kormány figyelmét és gondoskodá­sát élvező emberei,, akik Pártunk vezetésével a Román Népköztársa­ság Akadémiája körül tömörülnek, a szovjet tudomány éltető forrásá­ból merítve erőt és lelkesedést, mindinkább ahhoz a tudományhoz igyekeznek közeledni, „ .. . amely nem keríti el magát a néptől, nem tartja magát távol a néptől, hanem kész szolgálni a népet, kész a nép­nek a tudomány összes vívmányait átadni..." (I. Sztálin: „Beszéd a főiskolák tudományos munkásainak fogadásán a „Kremlben".) Ekesen­szóló bizonyíték erre a Román Nép­köztársaság Akadémiájának a na pókban megtartott kibővített ülése, melyen a Román Népköztársaság villamosításának és folyói kiakná­zásának tervezetét vitatták meg. A tudomány és technika legkiválóbb szakembereinek' százai vettek részt e nagyszabású terv kidolgozásában és megvitatásában, s "ilymódon megtalálták a béke szolgalatának és a szocializmus felépítésébe való bekapcsolódásnak konkrét útját. A! landóan bővül a tudósok köre, akik a Párt vezetésével harcolnak a pár­tosságért a tudományban, a még meglévő olyan irányzatok ellen amelyek az elméletet el akarják szakítani a gyakorlattól, a kozmo­polita behódo'iás ellen, ama nyugati idealisztikus és reakciós áltudo­mány előtt, amely az imperialista háborús gyújtogatok szolgálatába szegődött. A Párt és a kormány különösen nagy figyelmet fordít az irodalom és művészet fejlesztésére. Az RMP vezetősége a művészet és irodalom kérdésében rendezett több elvi vita segítségével közvetlenül irányította n harcot a burzsoá ideológia ellen hz irodalomban és a művészetben, a szocialista realizmusnak párt­szerűségtől áthatott művészetéért. A Párt Központi Vezetősége az író­kat és művészeket rávezette arra az útra, amelyen haladva alkotó módon magukévá tehetik az SZK(b)P Központi Bizottságának az ideológiai és a kultúra kérdé­seiben hozott történelmi jelentőségű határozatait. A kultúrforradalom kibontakozá­sának eredményeként a dolgozó tö­megek soraiból a kulturális érté­kek iránt érdeklődőknek új serege nőtt fel, akiknek ízlése főképpen a szovjet irodalom és művészet remekművein csiszolódott ki. Ezek az emberek nagy követelményeket ista provokátort, a „Borba" című titóista szennylap dühös szitkozó­dásban tört ki. A „Borba"-nak ezt a cikkét, együttérző kommentárok­kal kísérve, már másnap feltűnő helyen közölték az osztrák Néppárt­nak — a nagytőkések pártjának — összes lapjai. A jobboldali szocialista árulók Szovjetunió elleni háborús propa­gandájuk egyik fő forrásául hasz­nálják a titóista fasiszták szovjet­ellenes rágalmait. Az újnáci sajtó is gyakran idézi a titóista fasisz­tákat, mint „szavahihető szemtanú­kat" és mint szövetségeseit támo­gatja Titóékat. Az osztrák Néppárt •— a szélső reakciósok pártja —, az Osztrák Szocialista Párt jobb­oldali vezetőkörei, valamint az újnáci „Függetlenek Szövetsége" — ezek a fasiszta Tito-klikk ausztriai barátai. A haladás iránt érzett gyű­lölet, a Szovjetunióval és a béke­táborral szemben táplált vad ellen­séges érzület egyesítette valameny­nyiöket amerikai uraik égisze alatt s tette őket egymást kölcsönösen támogató barátokká. Az ausztriai vezetőköröknek és a titóistáknak rről a barátsár •'> tanúskodik a következő tény: a Tito-klikknek Zágrábban rendezett kiállítása alkalmából Jugoszlá­viába érkezett Kolb osztrák kül­kereskedelmi miniszter. A Tanjug tudósítójának adott nyilatkozatá­ban Kolb megdicsérte a zágrábi kiállítást és annak az óhajának adott kifejezést, hogy „még széle­sebbkörű gazdasági kapcsolato­kat kell létesíteni Jugoszlávia és Ausztria között". „Ausztriát nagyon érdeklik a ju­goszláviai export-lehetőségek" — mondotta Kolb $s hozzátette, hogy „Ausztria viszont Jugoszláviának hengereltárut, magnezitet és csak­nem valamennyi iparágból szár­mazó gyártmányokat tud szállí­tani". Az osztrák reakciósok — termé­szetesen wallstreeti uraik áldásá­val — így nyújtanak „baráti se­gítő kezet" Titóéknak és cserébe ki fogják szivattyúzni Jugoszláviából az ország nyersanyagát és félgyárt­mányait. Közben pedig dicsérik Titóékat. Ámde a dicséretek, amelyekkel az osztrák reakciósok elhalmozzák Titóékat és „barátságuk" azt ered­ményezi, hogy a haladó osztrákok­nak egyre szélesebb körei kezdik felismerni a belgrádi árulók és ausztriai ügynökségük szerepét és funkcióit. A titóisták befolyása nem lépi át egy szűk kör kereteit, amely a forradalmi munkásmozga­lom ádáz ellenségeiből: a reakciós burzsoá pártok és a jobboldali szocialisták képviselőiből tevődik össze. Hiba volná azonban lebe­csülni az amerikai kémszolgálat pénzén élő és az osztrák reakció­sok által támogatott belgrádi ügy­nökség tevékenységét. Ausztria haladó erői fokozzák éberségüket a titóista ügvnökök ausztriai üzelmei vei szemben, és kemény harccal tö­rik szét az osztrák munkásosztály érdekei ellen irányuló provokáció­kat. Ebben a harcban az osztrák kom­munisták hívatottak vezetőszerepet játszani. A kommunisták feladatai ma a következők: kíméletlenül lelep­lezni a titóista ügynökséget, meg­mutatni az osztrák dolgozóknak a Tito-klikk és osztrák ügynökeinek igazi arcát, nap, mint nap meg­magyarázni e tömegeknek, kinek a szolgája a kémeknek és gyilkosok­nak ez a gonosztevő klikkje. Ezzel egyidejűleg mindenképpen fokozni kell a párttagok ideológiai nevelé­sére irányuló munkát a proletár­internacionalizmus iránti hűség szellemében, a .narxizmus-leniniz­mustól való elhajlásokkal szembeni engesztelhetetlenség szellemében, bármiképpen tála'ják is azt fel, bár­mily köntösben is jelennék meg. és hívek toborzására. Nyomást gya­korolnak azokra a karínthiai szlo­vénekre, akiknek hozzátartozóik Jugoszláviában élnek, letartóztatás­sal fenyegetik őket. Ha ez nem használ, pénzzel igyekeznek meg­vásárolni a szlovéneket. Ezenkívül az angol megszálló hatóságok és az ausztriai közbiztonsági szervek tudtával átcsempészik a határon a z úgynevezett állambiztonsági ható­ság (UDB) keretében szolgáló banditáikat. Ezek aztán terrorizál­ják a határvidék szlovén lakossá­gát, és gyakran erőszakkal Jugo­szláviába hurcolják azokat, akik ellenállást tanúsítanak velük szem­ben. Karinthiában senki előtt sem titok, hogy az Ausztria területén működő UDB ügynökök az angol titkos szolgálat papírjaival vannak ellátva, amikor pedig jugoszláv területre érnek át, akkor az UDB igazo'v nyát veszik elő. De sem az ügynökök terrorja, sem pedig a megvesztegetés, amire a belgrádi fasiszták jelentékeny pénzösszegeket költenek, — nem tudja biztosítani befolyásukat a karínthiai szlovének között. A volt partizánok és haladó gondolkodású karínthiai szlovének átlátják, hogy az úgynevezett Demokratikus Front­nak, amelyet Petek, a jólismert reakciós vezet és a hóhér Ranko­vics banditái és terroristái pénzel­nek — semmi köze a demokráciá­hoz és a haladáshoz. A'fenyegeté­sek, rágalmak és megvesztegetési kísérletek ellenére is növekszik az olyan esetek száma, hogy a Demo­kratikus Front tagjai szakítanak a titóista árulókkal. Noha a titóista ügynököknek azok a kísérletei, hogy behatolja­nak az osztrák munkásmozgalomba, ritka kivételekkel sikertelenek is maradtak, az osztrák reakció és a jobboldali szocialisták között mégis mindinkább növekszik a fasiszta Tito-banda tekintélye és népszerű­sége. Amióta leleplezték a Tito­klikket, azóta az osztrák reakciósok kedvence lett. Amikor Tito nemrég a jugoszláv-osztrák határra uta­zott, a reakciós osztrák lapok tele voltak hízelgő nyilatkozatokkal „a magas vendégről és látogatásáról". Valahányszor a belgrádi titóista söpredék beszédet mond a Szovjet­unió, a kommunista pártok, vagv : a békemozgalom ellen, az osztrák reakciósok mindig nagy igyekezet­tel propagálják ezeket a beszédeket. Amikor az Osztrák Kommunista Párt egyik szervezetében lelepleztek és kidobtak a Pártból néhány titó-

Next

/
Thumbnails
Contents