Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-22 / 245. szám, vasárnap

támasztanak íróinkkal és művészeinkkel szemben. Ennek köszönhető, hogy az esztétizáló formalisták, a „tiszta művészet" hívei, a rothadt burzsoámű'vészet utánzói alapos vereséget szenvedtek irodalmunkban és művészetünkben. Ma olyan íróink, képzőművészeink, színészeink vannak, akik a békeharcot, a szocializmus felépítését és a tömegek kommunista nevelését szolgáló, magas művészi értékű műveket alkotnak. Az utóbbi időkben megjelent ilyen nagyszerű irodalmi alkotások közül ki kell emelnünk Mihail Sadoveanu „Mitrea Kőkor útja" című könyvét, amelyet a mezőgazdaság szocialista átalakításáért vívott harcnak szentel, továbbá A. Toma költő versgyűjteményét, Dan Desüu és Maria Banus költök verseit, Maria Banus és M. Davidoglu színdarabjait, Alexandra Zsavnak, a munkásmozgalom történetéből vett „Vége a panaszoknak" című regényét és más műveket. Ámde ezek még csak az első sikerek. Sokat kell még e téren dolgoznunk mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében. A Pártnak állandóan arra kell irányítania és arra is fogja irányítani irodalmunk és művészetünk képviselőinek figyelmét, hogy alaposan tanulmányozzák népünk életét és harcát, az osztályharc folyamatát, s a társadalom legforradalmibb osztályát — a munkásosztályt —^valamint ez osztály élharcosainak, a kommunistáknak életét és harcát. A Pártnak arra kell tanítania az irodalom és művészet képviselőit, hogy a formalizmus és naturalizmus maradványainak kiirtásáért folyó harcot egybekapcsolják az alkotások művészi értékének emelésére irányuló fáradhatatlan munkával. A Párt fáradságot nem ismerve fog ha-co'ni az olyan kozmopolita irányzatok ellen, amelyek nem értékelik kellőképpen a munkásosztály és a do'gozó tömegek soraiból kiemelkedő f'atal >rók és művészek alkotó munkáiát. A Pártnak neveln'e kell a kritikusokat és az alkotó és elvhű kritika feilesztésének útjára kell őket vezetni. Az imperialisták —- akiknek nézeteit országunk egykori uralkodó osztályai szolgai módon magukévá tették és terjesztették — népünket „alacsonyabbrendű" népnek tartották, olyan népnek, amely nem alkalmas magasabbfokú kultúra megteremtésére, amely örökös gazdasági és kulturális elmaradottságra van kárhoztatva; olyan népnek tartották, amely csak arra jó, hogy rabja legyen az imperialista országoknak, amelyek a „kultúra és civilizáció — egyedüli hordozóinak" babérjait követelték önmaguknak. A valóság alaposan rácáfolt erre a gyalázatos felfogásra: a valóság azt mutatja, hogy míg a tudomány és a kultúra a mi népünk és a mi államunk életében egyre nagyobb szerephez jut, addig az USA-ban és a többi imperialista országban a kultúra a kapitalista monopóliumok és az új háborúra uszítók bérencének szerepére van kárhoztatva, s mind mélyebbre zuhan a hanyatlás és a züllés lejtőjén. Jugoszláviában, amelyet ismét imperialista rabságba döntöttek a Tito— Gyilasz—Rankovics-kémbanda, a fasizálás és az amerikai „kultúra" mérgezett termékeinek importja útján azzal próbálkozik, hogy elfojtsa Jugoszlávia népeinek a saját haladó kultúrára irányuló törekvéseit. A mi kulturális felszabadulásunk és haladásunk útját a nagy szovjet kultúra tapasztalata és vívmányai világítják meg. Ez a kultúra a sztálini tanítás fennkölt humanizmusán épül fel, amely minden faj és nép kultúrájának egyenértékűségét és egyenlő kulturális adottságát hirdeti. Ez a fölbecsülhetetlen értékű tapasztalat és az a közvetlen testvéri segítség, amelyben a Szovjetunió részesít bennünket, lehetővé teszi számunkra, hogy elkerüljük a tévelygéseket és a sötétben botorkálást, meggvorsítja kul túrforradalmunk ütemét. Dolgozó népünk, valóra váltva Lenin és Sztálin zseniális útmutatását, bebizonyítja, hogy szét tudja törni a ku'turális elmaradottság bilincseit hogy új, élenjáró, tartalmára nézve szocialista, formájára nézve nemzeti kultúrát alkosson, olyan kultúrát, amely magán viseli népünk nemzeti sajátosságait és hagyományait, s amely népünk hozzájárulását jelenti a világkultúra kincsestárához. Az új kultúra megteremtésének e folyamatában, amely a Párt és a népi demokratikus állam hatalmas kulturális és felvilágosító munkájának eredménye, a munkásosztály, amely önmagát és az egész dolgozó népet a szocializmus szellemében neveli — egyben átalakítja, újjáteremti a társadalmat. Az anyagi feltételek megváltoztatásával egyidejűleg változik a nép társadalmi tudata, megváltozik a nemzet egyik legfőbb jellemvonása, szellemi arculata. Ilymódon a munkásosztály, a Párt vezetésével, az élen halad abban a nagy munkában, amelynek során a román nép szocialista nemzetté alakul át. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a kapitalizmus megdöntését követően a proletárdiktatúra megteremtése után, a régi burzsoá nemzetek alapján új, szocialista nemzetek jönnek létre és fejlődnek, „...amelyek mind osztályösszetételükben és szellemi arculatukban mind pedig társadalmi-politikai é lékeikben és törekvéseikben gyökeresen különböznek a régi, burzsoá nemzetektől ..." Sztálin elvtárs az új szpcialistfi nemzetek lelki és társadalmi-politikai arculatának meghatározásakor ezt írja: „A munkásosztály és internacionalista pártja az az erő, amely ezeket az új nemzeteket összeforrasztja és vezeti. A nemzeten belül a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége, melynek az a célja, hogy a szocializmus győzelmes építése érdekében felszámolja a kapitalizmus maradványait; a nemzeti elnyomás maradványainak megsemmisítése a nemzetek és nemzeti kisebbségek egyenjogúsága és szabad fejlődése érdekében; a nacionalizmus maradványainak megsemmisítése a népek közötti barátság megteremtése és a nemzetköziség megvalósítása érdekében; egységfront valamennyi elnyomott és nemteljesjogú nemzettel a hódító politika és a hódító háborúk elleni harcban, az imperializmus elleni harcban — ilyen ezeknek a nemzeteknek szellemi és társadalmi-politikai arculata." Sztálin elvtárs helyesen mutál rá, hogy az új, szocialista nemzetek „... sokkal jobban egybeforrtak és életrevalóbbak, mint bármelyik burzsoá nemzet". A román nép most a szocialista nemzetté való átalakulása folyamatát éli. Ez átalakulási folyamat során mind erősebbé válik, egyre alkalmasabb lesz arra, hogy megvédelmezze békés alkotó munkáját, szabadságát, függetlenségét és a világbékét. A nép hazaszeretete így mélyebb tartalmat kap, egyre hatalmasabb erővé válik, amely szárnyakat ad népünk előrehaladásának. A kultúrforradalom a nemzeti megújhodás e hatalmas folyamatának alkotó része. Ahhoz, hogy a kultúrforradalom feladatait sikeresen valósíthassuk meg, mindenkeppen fokozni kell a harcot a burzsoá, imperialista ideológia ellen, kitartóbban kell terjeszteni a tömegek körében a marxilenini tudományt, fokozni kell a pártszervezetek és a népi állam hatalmi szerveinek vezető és szervező szerepét a kulturális fejlődés terén. Sztálin elvtárs mondotta: „Minden munkást és minden parasztot kulturálttá és műveltté akarunk tenni, s idővel meg is tesszük ezt." Lenin-Sztálin eszméitől vezérelve, országunkban is megvalósítjuk a kultúrforradalomnak e nagyszabású sztálini programját. feleben több rn.nt /20.000 paraszt kereste fel. Ugyanez idő alatt a kultúrházakban körülbelül félmillió műkedvelő előadást rendeztek, amelyeket 36.5 millió paraszt tekintett meg. A kultúrTiázak mellett mintegy 10.000 színjátszókor, ének- és táncegyüttes működik. Igen sok kultúrházat rádióvevő és filmvetítő berendezéssel szereltek fel. Pártunk, miközben a falusi kultúrmunka terén fölveszi a harcot mindennemű apolitikus megnyilatkozással szemben, a kultúrházakat a kulákság, valamint a babona és a háborús rémhírek terjesztése elleni harc központjaivá alakítja át és a békéért folyó küzdelem, a munkások és a dolgozo parasztok közötti szövetseg megerősítésének, a mezőgazdaság szocialista átalakításáért vívott harc ügyének szolgálatába állítja. Igen nagy figyelmet fordítunk a más nemzetiségű népek kulturális színvonalának emelésére. E népek országunk lakosságának jelentős százalékát képviselik. 2169 általános iskolában és 81 középiskolában a nemzetiségek nyelvén tanítunk. 17 főiskolai fakultáson* magyar nyelven folynak az előadások. Az ország különböző nemzetiségei számára az utóbbi két évben több mint ÓÜO tankönyvet adtunk ki, összesen 3 millió példányban. Számos-nemzetiségi nyelvű újság, folyóirat és Könyv jelenik meg. A nemzetiségek egyre fokozottabban fejlesztik nemzeti irodalmukat és művészetüket. A népi demokratikus rendszer biztosítja számukra a formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra fejlesztését és küzd mind a román sovinizmus, mind pedig a nacionalista elszigetelődés minden legcsekélyebb megnyilvánulása ellen. A tömegek kulturális és politikai színvonalának emelésében óriási jelentősége van a kulturális nevelőinunkának, amelyet Pártunk a pártoktatás rendszere és népnevelői útján végez. Ezidén a pártoktatás 323.862 párttagra terjed ki. A Pártnak ez a közvetlen kulturális és nevelőmunkája a szocializmus felépítéséért vívott harc folyamán az új vállalatvezetőknek, felelős pártmunkásoknak és szakszervézeti funkcionáriusoknak, valamint az államapparátusban dolgozóknak tízezreit neveli ki: annak az új értelmiségnek a képviselőit, amely a munkásosztály és a dolgozó nép soraiból került ki. Az emberek milliói körében a < tömegszervezetek: a szakszervezetek, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, a Demokratikus Nőszövetség végzik a kulturális és nevelőmunkát. Különösen értékes ebből a szempontból a Román-Szovjet Társaság (Arlus) munkája, amely fáradhatatlanul népszerűsíti az élenjáró szovjet kultúra és a szovjet sztahánovista tapasztalatok, a szovjet szocialista mezőgazdaság stb. sikereit; valamint a Tudomány és Kultúra Terjesztésére Alakult Társaság működése is. Ezek a társaságok tevékeny munkát végeznek az üzemekben, a városi kerületekben, de főképen a falvakban. * Országunkban a tudománynak a kormány figyelmét és gondoskodását élvező emberei,, akik Pártunk vezetésével a Román Népköztársaság Akadémiája körül tömörülnek, a szovjet tudomány éltető forrásából merítve erőt és lelkesedést, mindinkább ahhoz a tudományhoz igyekeznek közeledni, „ .. . amely nem keríti el magát a néptől, nem tartja magát távol a néptől, hanem kész szolgálni a népet, kész a népnek a tudomány összes vívmányait átadni..." (I. Sztálin: „Beszéd a főiskolák tudományos munkásainak fogadásán a „Kremlben".) Ekesenszóló bizonyíték erre a Román Népköztársaság Akadémiájának a na pókban megtartott kibővített ülése, melyen a Román Népköztársaság villamosításának és folyói kiaknázásának tervezetét vitatták meg. A tudomány és technika legkiválóbb szakembereinek' százai vettek részt e nagyszabású terv kidolgozásában és megvitatásában, s "ilymódon megtalálták a béke szolgalatának és a szocializmus felépítésébe való bekapcsolódásnak konkrét útját. A! landóan bővül a tudósok köre, akik a Párt vezetésével harcolnak a pártosságért a tudományban, a még meglévő olyan irányzatok ellen amelyek az elméletet el akarják szakítani a gyakorlattól, a kozmopolita behódo'iás ellen, ama nyugati idealisztikus és reakciós áltudomány előtt, amely az imperialista háborús gyújtogatok szolgálatába szegődött. A Párt és a kormány különösen nagy figyelmet fordít az irodalom és művészet fejlesztésére. Az RMP vezetősége a művészet és irodalom kérdésében rendezett több elvi vita segítségével közvetlenül irányította n harcot a burzsoá ideológia ellen hz irodalomban és a művészetben, a szocialista realizmusnak pártszerűségtől áthatott művészetéért. A Párt Központi Vezetősége az írókat és művészeket rávezette arra az útra, amelyen haladva alkotó módon magukévá tehetik az SZK(b)P Központi Bizottságának az ideológiai és a kultúra kérdéseiben hozott történelmi jelentőségű határozatait. A kultúrforradalom kibontakozásának eredményeként a dolgozó tömegek soraiból a kulturális értékek iránt érdeklődőknek új serege nőtt fel, akiknek ízlése főképpen a szovjet irodalom és művészet remekművein csiszolódott ki. Ezek az emberek nagy követelményeket ista provokátort, a „Borba" című titóista szennylap dühös szitkozódásban tört ki. A „Borba"-nak ezt a cikkét, együttérző kommentárokkal kísérve, már másnap feltűnő helyen közölték az osztrák Néppártnak — a nagytőkések pártjának — összes lapjai. A jobboldali szocialista árulók Szovjetunió elleni háborús propagandájuk egyik fő forrásául használják a titóista fasiszták szovjetellenes rágalmait. Az újnáci sajtó is gyakran idézi a titóista fasisztákat, mint „szavahihető szemtanúkat" és mint szövetségeseit támogatja Titóékat. Az osztrák Néppárt •— a szélső reakciósok pártja —, az Osztrák Szocialista Párt jobboldali vezetőkörei, valamint az újnáci „Függetlenek Szövetsége" — ezek a fasiszta Tito-klikk ausztriai barátai. A haladás iránt érzett gyűlölet, a Szovjetunióval és a béketáborral szemben táplált vad ellenséges érzület egyesítette valamenynyiöket amerikai uraik égisze alatt s tette őket egymást kölcsönösen támogató barátokká. Az ausztriai vezetőköröknek és a titóistáknak rről a barátsár •'> tanúskodik a következő tény: a Tito-klikknek Zágrábban rendezett kiállítása alkalmából Jugoszláviába érkezett Kolb osztrák külkereskedelmi miniszter. A Tanjug tudósítójának adott nyilatkozatában Kolb megdicsérte a zágrábi kiállítást és annak az óhajának adott kifejezést, hogy „még szélesebbkörű gazdasági kapcsolatokat kell létesíteni Jugoszlávia és Ausztria között". „Ausztriát nagyon érdeklik a jugoszláviai export-lehetőségek" — mondotta Kolb $s hozzátette, hogy „Ausztria viszont Jugoszláviának hengereltárut, magnezitet és csaknem valamennyi iparágból származó gyártmányokat tud szállítani". Az osztrák reakciósok — természetesen wallstreeti uraik áldásával — így nyújtanak „baráti segítő kezet" Titóéknak és cserébe ki fogják szivattyúzni Jugoszláviából az ország nyersanyagát és félgyártmányait. Közben pedig dicsérik Titóékat. Ámde a dicséretek, amelyekkel az osztrák reakciósok elhalmozzák Titóékat és „barátságuk" azt eredményezi, hogy a haladó osztrákoknak egyre szélesebb körei kezdik felismerni a belgrádi árulók és ausztriai ügynökségük szerepét és funkcióit. A titóisták befolyása nem lépi át egy szűk kör kereteit, amely a forradalmi munkásmozgalom ádáz ellenségeiből: a reakciós burzsoá pártok és a jobboldali szocialisták képviselőiből tevődik össze. Hiba volná azonban lebecsülni az amerikai kémszolgálat pénzén élő és az osztrák reakciósok által támogatott belgrádi ügynökség tevékenységét. Ausztria haladó erői fokozzák éberségüket a titóista ügvnökök ausztriai üzelmei vei szemben, és kemény harccal törik szét az osztrák munkásosztály érdekei ellen irányuló provokációkat. Ebben a harcban az osztrák kommunisták hívatottak vezetőszerepet játszani. A kommunisták feladatai ma a következők: kíméletlenül leleplezni a titóista ügynökséget, megmutatni az osztrák dolgozóknak a Tito-klikk és osztrák ügynökeinek igazi arcát, nap, mint nap megmagyarázni e tömegeknek, kinek a szolgája a kémeknek és gyilkosoknak ez a gonosztevő klikkje. Ezzel egyidejűleg mindenképpen fokozni kell a párttagok ideológiai nevelésére irányuló munkát a proletárinternacionalizmus iránti hűség szellemében, a .narxizmus-leninizmustól való elhajlásokkal szembeni engesztelhetetlenség szellemében, bármiképpen tála'ják is azt fel, bármily köntösben is jelennék meg. és hívek toborzására. Nyomást gyakorolnak azokra a karínthiai szlovénekre, akiknek hozzátartozóik Jugoszláviában élnek, letartóztatással fenyegetik őket. Ha ez nem használ, pénzzel igyekeznek megvásárolni a szlovéneket. Ezenkívül az angol megszálló hatóságok és az ausztriai közbiztonsági szervek tudtával átcsempészik a határon a z úgynevezett állambiztonsági hatóság (UDB) keretében szolgáló banditáikat. Ezek aztán terrorizálják a határvidék szlovén lakosságát, és gyakran erőszakkal Jugoszláviába hurcolják azokat, akik ellenállást tanúsítanak velük szemben. Karinthiában senki előtt sem titok, hogy az Ausztria területén működő UDB ügynökök az angol titkos szolgálat papírjaival vannak ellátva, amikor pedig jugoszláv területre érnek át, akkor az UDB igazo'v nyát veszik elő. De sem az ügynökök terrorja, sem pedig a megvesztegetés, amire a belgrádi fasiszták jelentékeny pénzösszegeket költenek, — nem tudja biztosítani befolyásukat a karínthiai szlovének között. A volt partizánok és haladó gondolkodású karínthiai szlovének átlátják, hogy az úgynevezett Demokratikus Frontnak, amelyet Petek, a jólismert reakciós vezet és a hóhér Rankovics banditái és terroristái pénzelnek — semmi köze a demokráciához és a haladáshoz. A'fenyegetések, rágalmak és megvesztegetési kísérletek ellenére is növekszik az olyan esetek száma, hogy a Demokratikus Front tagjai szakítanak a titóista árulókkal. Noha a titóista ügynököknek azok a kísérletei, hogy behatoljanak az osztrák munkásmozgalomba, ritka kivételekkel sikertelenek is maradtak, az osztrák reakció és a jobboldali szocialisták között mégis mindinkább növekszik a fasiszta Tito-banda tekintélye és népszerűsége. Amióta leleplezték a Titoklikket, azóta az osztrák reakciósok kedvence lett. Amikor Tito nemrég a jugoszláv-osztrák határra utazott, a reakciós osztrák lapok tele voltak hízelgő nyilatkozatokkal „a magas vendégről és látogatásáról". Valahányszor a belgrádi titóista söpredék beszédet mond a Szovjetunió, a kommunista pártok, vagv : a békemozgalom ellen, az osztrák reakciósok mindig nagy igyekezettel propagálják ezeket a beszédeket. Amikor az Osztrák Kommunista Párt egyik szervezetében lelepleztek és kidobtak a Pártból néhány titó-