Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-22 / 245. szám, vasárnap

UJ S7G ­1950 október 22 Igazságos ítélet a hazaárulók felett ((Folytatás ez 1. oldalról) Bég sem, amely felé a mi vádlottaink is oly sóvárgó tekinteteket vetnek. Szlovákia fiatal, de rohamosan nö­vekvő munkásosztálya, kisparasztsá­gunk, dolgozóink széles tömegei, há­la a cseh munkásosztály hathatós támogatásának és a Kommunista Párt előrelátó vezetésének, a Szov­jetunióval való szövetségre támasz­kodva saját burzsoáziájuk ellen a februári napokban megnyerték a har­cot. Itt is, a tárgyalás folyamán em­lítés történt a dicsőséges februári napokról, a ml győzelmünk és a bur­zsoázia katasztrófája napjairól, mely elszigetelten állt mindennemű támo­gatás nélkül, a tömegek nélkül. Dol­gozó népünk legszélesebb tömegei, amelyek a történelem folyamán meg­győződtek a marx-leninizmus nagy eszméinek helyességéről, a Kommu­nista Párt politikájának helyes vol­táról, annak vezetésével határozot­tabban és bátrabban megnidultak a dolgozók boldogabb életének felépíté­se felé, a szocializmus felépítése fe­lé, amelyet Szlovákiában az a soha nem látott ipari fellendülés jellemez, amit mi átéltünk, továbbá a nép leg­szélesebb rétegeinek kulturális fejlő­dése, az életszínvonal folytonos emel­kedése, ami a szocialista építés tör­vényszerű következménye. Annak a burzsoáziának, amely a tömegektől el van szigetelve és egész nemzetünk előtt le van álcázva, sem­mi reménye nincs arra, hogy köztársa. Ságunkban a maga erejéből fordulatot érjen el, hogy népünket eltérítse a bé­kés szocialista építéstől és uralma alá hajtsa, ami feltétlenül egybe van kötve válságokkal és munkanélküliséggel, éhséggel és nyomorral és főleg Szlow vákiában az ipar leépítésével, népünk fokozottabb elszegényedésével. Ezért a burzsoázia egész figyelmét államunk határain túlra irányítja, köz­társaságunkban és az egész világon a szocializmus egyre növekvő erőinek láttán való kétségbeesésében, őrült szenvedélyéban és megszázszorozott gyűlöletében a harc új módszereit ke­resi, élesebb és alattomosabb módsze­reket, mint eddig bármily más alka­lommal, Hogy milyenek ezek a mód­szerek, azt megmutatta ez a per is: ész nélkül az Imperialista háborús uszítók kémközpontjainak szolgála­tába állni, terrorista akciókat, sza­botázscselekményeket és gyilkossá­gokat előkészíteni. Miben látja a burzsoázia megváltá­sát? Erről hallottunk itt a per folya- I mán. A háborúban. És nem akármiilyen háborúban. Mint* ahogy itt a per fo­lyamán a vádlottak említették, egy atombombaháborúban, amely az ártat­lan emberek, asszonyok és gyermekek százezreinek borzalmas halálát jelente­né, az egész emberiségnek pedig szen­vedést, hogy ezzel fenntartsák és az egész világra kiterjesszék a Wall Street burzsoá nagytőkéjének uralmát és hogy a trebostrovi Kubík továbbra is »nagyságos úr« maradjon és féktele­nül kizsákmányolhassa 720 hektárnyi földjén a béreseket és a mezőgazda­sági munkásokat. íme itt áll egy ma­•oknyi elhagyott, kétségbeesett kapi­talista, egész nemzetünkkel és az atomfegyver betiltásáért és a világ­békéért harcoló emberek százmillióival szemben. A háborúra spekuláltak és ezért szegődtek az imperialista háborús uszítók szolgálatába és azok ösztön­zésére kezdték a szabotálást. a kém­kedést, felforgató tevékenységet szer­vezni. Leálcázódik itt a burzsoázia, a reakció undok arca. Azoknak, akik is­merik az emberi társadalom fejlődésé­nek törvényeit, ez nem meglepetés. Azoknak, akik most tanítják megis­merni őket, szolgáljon ez okulásul. Tisztelt tanács! Vizsgáljuk meg, kicsoda Viliam Zsingor és mit akart elérni. E per folyamán is bebizonyosodott, hogy tipikus aszociális elem, hogy népiesen fejezzem ki magamat, „bü­dös neki a munka". Ezt több tény bizonyítja, amit a per során is meg­állapítottunk. Főiskolai tanulmányait nem fejezte be, gyakorta változtatta munkaadóját, helyesebben a munka­adók tették ki a szűrét, gazdag és kéyelmes élet után vágyott, termé­szetesen muaka nélkül akarta ezt el­érni. ezért /azdagon nősült és mint mgaa is beismerte, felesége gazdag szüleitől hagyta magát eltartani. Feleségét a gyermekekkel együtt otthagyta, a gyermekeiről nem gon­doslcodott, szétrombolta második házasságát is, az asszonyt otthagy­ta a gyermekekkel és könnyelműen élt tovább egy férjezett asszonnyal. Ez is, az is bizonyítja aszociál-s mi­voltát, nem tudja az emberi társas­élet legalapvetőbb követelményeit sem betartani. Maga ia bevallja, 1943-ban a hegyekbe nem azért ment, hogy harcoljon a fa­siszta betolakodók ellen, hanem ké­nyelmi szempontból, hogy megbúj­jék a front elől mindaddig, amíg rá nem találtak a partiz'nok, akik a Szlovák Nemzeti Felkelést szervez­ték. De még később, amikor parancs­nok lett, sem szüntette be kényelmes életét Gyáva maradt. Partizán „tevékenysége" abban me­-ült ki. hogy az egész idő alatt mind­addig, amíg a Szovjet Hadsereg fel nem szabadította, búvóhelyeket és bunkereket épített. Harci akciókra nem adott parancsokat, nem is érde­kelte őt, hogy a partizánok milyen harci megmozdulásokat végeznek. Az egyetlen, ami érdekelte, a jó fede­zék, a jó bunker volt, ugyanakkor, amikor a partizánok ezrei és azok, akiknek dicsőségével önmagát övez­te, hősiesen harcoltak a fasizmus el.­len. Ezek a partizánok szovjet baj­társaik oldalán becsületesen kitartot­tak és a nép joggal büszke rájuk. Ugyanakkor ez a Zsingor, mint ahogy ezt maga is mondja, sohasem vett részt partizán-akciókban, a há­ború után visszaélt a harcosok jó hírnevével, a partizánokat mellőzve, dicsfénnyel övezve személyét, jelen­tős pozícióba verekedte fel magát. Hogy célját könnyebben elérhesse, aljas ösztönöktől indíttatva belépett a Kommunista Pártba. Mi vezette őt erre? Láta azt, hogy becsületes par­tizánjaink és fasisztaellenes harcosa­ink valamennyien meggyőződésből léptek a Pártba Egész életén át, amely egybekapcsolódott az agrár burzsoáziával, látta, hogy a partizá­nok között, mint a Demokrata párt tagja, nem érvényesülhet, ezért lé­pett hát a SzKP-ba határozott felfor­gató céllal. Bár a SzKP tagja volt, sohasem viselkedett mint párttag, mindig, még a februári események előtt is, a Demokrata párt irányvo­nalét követte egész reakciós környe­zetével. Mit várt a burzsoázia Zsingortól 7 A burzsoázia jól tudta, hogy be­csüle!es partizánjainkban. akik a Kommunista Párt vézetése alatt ha­ladtak, legnagyobb ellenfeleiket kell látniok. Hisz partizánjaink azért har­coltak, hogy a Szovjet Hadsereg ol­dalán megtörjék a burzsoázia hatal­mát. Am a burzsoázia érezte, hogy a partizánok soraiba egy trójai falo­vat kell becsempésznie. Ezért alkal­mas személyt keresett, ez volt Zsin gor, az elv nélküli, gerinctelen em­ber, aki pénzért, karrierért, a könnyű életért képes volt a partizánokat elad­ni A burzso:zi a arra használta, hogy a partizánokat, az ellenállási mozga­lom tagjait elválassza tényleges hi­vatásuk lói, attól, hogy támogatói le­gyenek a Szlovák Nemzeti Felkelés forr:.rKmi hagyománya 1 biztosításá­nak elmélyítésének. Zsir.gornak e pari nokat úgy kellett ír nyítania, hogy • zok ne tájékozódjanak a főcé­lok u tán, de elégedjenek meg a nem­zeti gondnoki állásokkal, engedélyek­kel és hasonló előnyökkel. Zslngor­nak megbízatása az volt, hogy meg­gyöngítse partizánjaink forradalmi hagyományait, hogy eltérítsék tanító­juktól és vezetőjüktől, a Kommu­nista Párttól ' Éppen ezért, ahogy Zsingor vád'ott maga is előidta, a partiz 'nok között engedetlenséget szított és figyelmüket nem a nép tényleges ellenségeire, a kapitalisták­ra irányította, hanem pogromakciók­ra A partizánok tömegei azonban el­utasították maguktól „tanácsadóju­kat" és a Kommunista Párt vezetése alatt a Szlovák Nemzeti Felkelés ha­gyományainak diadalrajuttatását, a dolgozó nép februári győzelmét segí­tették elő. Zsingor, a kapitalisták kiszolgálója, azonban még február előtt leleplezte magát, amikor 1947 őszén kiélesedett az osztályharc, amikor közeledett a döntés órája, hogy közcársaságunk milyen irányban fog tovább halad­ni, vájjon a Kommunista Párt vezeté­se alatt a szocializmus felé, vagy visz­sza a kapitalizmushoz. Akkor Zsin­gor provokatív módon kilépett a Kommunista Pártból. Zsingor azonban Zsingort leplezi le, mint elv- és jellemnélküli embert, mint egy megvesztegetett árulót. Ha­sonlítsuk csak össze, miként mutat­kozott február előtt és minek mutatta magát február után? 1946 május 14­én a Szlovák Nemzeti Tanács plénu­ma előtt tartott egyik beszédében igazságos megbüntetését követelte azoknak, akik az emberi életekben oly súlyos háborús veszteségeket okoztak. 1946 február 26 Ján hason­lóan beszélt a Szlovák Nemzeti Ta­nácsban, hogy a partizánok voltak azok akik kitüntették magukat ez államért és akik köztársaságunkat fönn is fogják tartani. Zsingor vádlott úr! Vájjon nem ér­zi, hogy Zsingor Viliam már 1946 má­jus 14-i nyilatkozatával, amelyben az 'árulók megbüntetését követelte, elő­re ítéletet hozott az itt álló Zsingor felett? Ha a vádlott Zsingor áruló és fel­forgató tevékenységét vizsgáljuk, meg kell említeni, hogy személye az imperialista lakájnak, Titonak, a ju­goszláv nép hóhérjának kicsinyített mása. Maga Zsingor mondotta, hogy csodálta és példaképnek tartotta Ti­tot. Mi ezt örömmel elhisszük, Tito­hoz hasonlít abban, hogy elárulta az antifasiszta elesett hősök hagyatékát. Hasonló Titohoz abban, hogy jogta­lan dicsőséggel övezte körül magát, hogy a partizán hösök érdeme mögé bújt, hasonló abban Titohoz, hogy ugyanolyan céljai és ambíciói vol­tak, diktátor akart lenni és az impe­rialistáknak szolgálni. Abban is ha­sonló, hogy önző céljaiért a háborút kívánta. Ián Lichner Tisztelt tanács! Lichner János személyében önök előtt egy „folytonosan miniszterkedő" ember áli, Kormánytényező a bur­zsoázia minden rendszerében és 1948 februárja után vonult csak vissza, amikor a dolgozó nép véget vetett karrierjének. Innen származik gyű­lölete és haragja a dolgozó nép ellen. A tárgyalás eredményei alapján megállapítható, hogy Lichner János a dolgozó nép testén kullancs volt. Amikor köztársaságunk ve­szélybe került, eladta népünket a fa­sizmusnak, szövetségre lépett a né­met imperialisták „ludák" segítőivel és aláírta velük az úgynevezett zsili­nai egyezményt- Ismét csak aljas, ön­ző érdekeit követte. Miniszter; bár­sonyszékben akart ülni és hogy ezt miképpen éri el, az teljesen mellékes volt számára. Árulásáért lett a Tiso­kormány minisztere. Amikor a ludák miniszterek kitqlták a kormányból, mert már elvégezte áruló feladatát, Lichner ismét lehetőséget keresett, miként lehetne miniszter. Londonba r-"kött, ahol az emigráns burzsoá kormány tagja lett. A felszabadulás után ismét a kormány tagja lett. Re­akciós politikusok, a háborús uszí­tók mostani ügynökei vitték' ezt ke­resztül. Beosztásában, ahogy azt a múlt­ban tette, Ismét csak a burzsoázia érdekeit szolgálta, mind a külkereskedelmi minisztériumban, mind később a nemzetvédelmi minisztériumban. Köztársaságunk biztonságát veszé­lyeztette azzal, hogy előmozdította a reakciós tisztek előléptetését, akik közül a legtöbb most emigrá­cióban van és az imperialistákat szolgálja. A külkereskedelmi mi­nisztériumban állásával ugyancsak visszaélt, felforgató tevékenységet pénzelt, amit a demokrata párt re­akciós vezetői folytattak. Mivel a dolgozó nép februári győ­zelme örökre lehetetlenné tette mi­niszteri karrierjét, a népi demokrá­cia megrögzött ellensége lett. Ennél a tyúkfarmernél, ahogy ö saját ma­gát nevezte, futottak össze az ellen­séges kém- és felforgató tevékeny­ség szálai, amelyet a külföld irányí­tott. Informálva volt az államellenes akciókról, a felforgatónak politikai tanácsokat adott, szövetséget kötött a Zsingor-féle bűnszövetkezettel, hogy államellenes tevékenységükben irányítsa őket, külföldre szökni ké­szült hogy onnan darabolja fel az államot. Ennek érdekében utasításo­kat fogadott el Lettrichtől és hábo­rús uszjtó társaitól. Lichner vádlott engesztelhetetlen ellensége a dolgozó népnek, tipikus burzsoá politikus, aki bűnös útra lé­pett. Most itt áll a bíróság előtt. Mivel tudja védeni burzsoá világnézetét, ha ugyan a haldokló burzsoáziának egy­általában világnézete van? Nem tud­ja semmivel sem védeni működését, népellenes tetteit, mert nincs igaza, így hallottuk kihallgatása során be­szélni: akarva, nem akarva leleplez­te, helyesebben igazolta azt, amit népünk már azelőtt jól tudott: hogy a burzsoázia politikája a nép alapve­tő érdekei ellen irányult, hogy min­dig önző, haszonleső céljait tartotta szem előtt és hogy e nép ellen irá­nyuló piszkos munkában politikai ténykedésével ő is aktíve segédke­zett. Tisztelt tanács! Ha Lichner János vádlott felett íté­letet fognak mondani, ne feledkezzenek meg mindarról a rosszról és a kapita­lizmusból eredő haiokról. amiket Lich­ner akart itt előidézni a külföldi im­perialistákkal való egyetértésben. Küblik József vád'ott Kubik tipikus megszemélyesítője annak a szűk néprétegnek, amely köz­társaságunkat nem szereti. Az ő ese­te, ahogy azt már hallottuk, igazolja, hogy a burzsoázia önként soha sem adja föl előnyeit és zsákmányolás út­ján szerzett vagyonát. Igazolja, hogy a deklasszált burzsoázia népellenes gyűlöletében hazárdjátékot képes kez­deni és köztársaságunk ellen a külföl­földi burzsoáziával szövetségre lépni. Ki ez a Kubik? Nagybirtokos, való­ságos földbáró. 700 hektár szántó­földdel rendelkezett, amit kizsákmá­nyolással szerzett. Nagyszámú depu­táns és idénymunkás kínlódott ezen a birtokon. Ez az ember magát olyan „tiszteletreméltónak" tartotta, hogy még a demokrácia ideie alatt is mun­kásaitól és deputánsaitól megkövetel­te, hogy „nagyságos úrnak" szólítsák, csak az hiányaott, hogy kezet csókol­tasson magának. A londoni rádióból megtudta, hogy állítólag a felújított Csehszlovák Köz­társaságban is megengedik a nagy­vállalkozásokat. Ezért biztosítani akar­ta magát a másik oldaról is és a pénz­tengerből egy cseppnyit a Felkelésre is áldozott. Természetesen ezt aztán a háború után rendesen meg akarta fizettetni, sőt kitüntetést is szerzett magának, mert hisz mostani társa, Zsingor ebben is hathatósan támo­gatta. Kubik úr azonban rossz kártyára tett, mert Zsingor sem tudta megvé­den attól, hogy kizsákmányolás útján szerzett földiét ne kelljen visszaadnia azoknak, akik rajta dol­goztak. És mivel tudomást szerzett arról, hogy a külföldi tőkéseknek sincs kedvére mai rendszerünk, ezért ba­rátiával Zsingorral és társaival az im­perialisták szolgálatába állott és ez hozta őket ide a dolgozók bírósága elé. Vladsszláv Noszák vádlott Alantas személyi tulajdonságokkal rendelkező ember, akár csak Zsingor. Nem véletlen tehát, hagy öt évvel ezelőtt és most is Zsingor őt válasz­totta maga mellé. Zsingor helyettese volt és vezérkari főnöke. Ugyancsak olyan személy, aki az életnek csak a könnyű, a kényelmes módját kereste, aki munka nélkül akart élni. Életcél­ját kétes örömökben, vadászatban és ivászatban, hasonlókbar látta A polgári típusú emberekkel való érintkezés során elsajátította azok életmódját. Látta, hogy ezt az életmó­dot csak akkor folytathatja, ha a ki­zsákmányoláshoz szükséges eszközö­ket megszerzi. Az állandóan gyorsuüó szocialista folyamat meggyőzte őt, hogy nincs már reménye, hogy va­vyont szerezhessen, amelynek segít­ségével kizsákmányolhat Szövetkezett az osztályellenséggel és osztályszár­mazása ellenél e az osztályellenség célját tette magáévá: erőszakos úton megakarta fosztani a munkásosztályt az államhatalomtól és a kapitalizmust restaurálni. Az ő terrorisztikus »kezdeményezé­se« a per folyamán világosan bebizo­nyult és Noszák vádlott, mint tipikus és veszélyes terrorista mutatkozott be. aki mindenre, politikai gyilkossá­gokra, vonatszerelvények kisiklatására kapható. Hrusák József vádlott Ez az úr is gyáros. Nem csoda te­hát, hogy esete hasonló a többi gyá­rosokéhoz és nagybi rtokosokéhoz, akik államellenes akciókban szerepeltek. Csak azzal a különbséggel, hogy na­gyobb pénzügyi támogatást nyújtott államél'enes akciókra. Saját maga val­lotta itt be, hogy 300 ezer koronát fordított államfelforgató tevékenység támogatására. Azt a pénzt, amelyet a dolgozó emberek véres verejtéj<ének munkájából szerzett, felforgatásra használta, gyilkosságok és háborúk előkészítésére. Ez az úr tudatában volt annak, hogy neki van pénze és bérelt gyilkosokat lehet találni, akik segíteni fognak abban, hogy ő a va­gyonához jusson. Amikor a tisztelt Tanács, ítáni fog e gyáros felett, tartsa szem előtt, miként zsákmányol­ta ki a munkásokat, miként ólt azok­nak véres, verejtékes munkájából és mire akarta felhasználni a pénzt, ame­lyet nem becsületes munkával szer­zett. Sámuel Bftza vádlott Bibza úr, ugyancsak azon embeírek közé tartozik, akiknek a kapitalista rendszer tetszett. Neki vannak bizo­nyos tapasztalatai arról, hogy ott job­ban lehet élni, kizsákmányolni. Hisz ezért alapította 1938-ban üzemét. Ami a háborút illeti, Bibzát csak annyiban érintette a háború, hogy lehetővé tette neki az üzem megnagyítását. Amikor azt látta, hogy a fasiszta Németország napjai meg vannak számlálva, ugyan­azt tette, amit vádlot-társa és barátja, Kubík, az agrárbáró: »segítette« az ellenállási mozgalmat. Ugyanis azt hitte, hogy a felszabadulás után to­vább is űzheti kizsákmányoló politiká­ját. Amikor pedig azt látta, hogy ezt már tovább nem űzheti, mert hatalom­ra jutott a dolgozó nép és a Kommu­nista Párt, nát belépett a KSS-be, hogy ott felforgató tevékenységet fejtsen ki. De amikor meggyőződött, hogy ez nem sikerül neki, akkor ép­pen úgy, mint társa Zsingor, 1947­ben kilépett a pártból, nyiltan a köz­társaság ellenségeinek táborába állt, Zsingorral és társaival együtt felfor­gató tevékenységet fejtett ki, terro­rista akciókat készített elő és a hábo­rúra törekedett Bibza gyáros esetéber b láthatjuk, hová vezeti a nagybirtokosokat és gyárosokat a dolgozó néppel szemben tanúsított gyűlvletük. Államellenes ak. ciókhoz, amelyek a bíróság előtt feje­ződnek be. Alexander Pavlisz Ez az ember, aki vonatokat akart kisiklatni és kémtevékenységet akart kifejteni, a bíróság előtt azt akarta elhitetni velünk, hogy vallásos. Mi tudjuk, hogy sok ember vallásos és mégsem ál a bíróság előtt. Mi tud­juk, hogy sok ember vallásos és mégsem áll a bíróság előtt. Mi tud­állhatatosan dolgozik köztársasá­gunk felépítésén a munkásosztály ve­zetése alatt. Látjuk, hogy egyre több és több pap csatlakozik tevékenyen a népi demokrácia építéséhez, mert eb­ben látják a szociális kérdések igaz­ságos megoldásának biztosítékát. Igaz, ezektől a papoktól, ezektől a hívőktől Pavlisz úr nem vesz példát Ami őt államellenes tevékenységre ragadta, az kommunista-ellenes neve­lése volt és az, hogy ellenséges uszító propagandával irányíttatta magát, olyan propagandával, amelyet a külföldi kapitalisták űztek. Államellenes tettei vitték őt a vád­lottak pad iára. Tisztelt bíróság! Ha ítéletet hoznak majd Pavlisz vádlott fölött, ne feled­kezzenek meg arról, hogv ez az em­ber cinikusan ismerte be itt előttünk, hogy tudomása volt arról, milyen go­nosztettet követ el. Hiszen ő maga mondta itt nekünk, hogv amikor a vo­natok kisiklatására készült, tudta, hogy ezzel nemcsak a dolgozók va­gyonát károsítja meg, de emberéletek eüen is tör. A vádlott Pavlisznak ebben a köz­társaságnak mint állami alkalma­zottnak, mint egv vasútállo­más főnökének megfelelően biz­tosított egzisztenciája volt és mégis terrorista akciókra határozta el magát. Legyen az ő esete tanulság és figyel­meztetés azok számára, akik mind­ezideig nem értették meg azt, hogy a munkásosztály semminő téren nem engedi meg az ország felforgatását. Bulubás Ilona Személyi és politikai arculatát ed­digi tevékenysége alapján úgy hatá­rozhatjuk meg, hogy mint reakciós személy obstrukcióval és a haladó szocializmusnak és a köztársaság iránt odaadó munkások aljas befeke­títésével foglalkozott. Az államügyész a továbbiakban az egyes vádlottak gaztetteinek jogi jel­legét boncolgatta és vádbeszédét a következő szavakkal fejezte be: Tisztelt állambíróság! A bűn és büntetés megítélésében szem előtt kell tartanunk azt, hogy a népi demokratikus büntetőjog fel­adata mindenekelőtt az, hogy védje államunkat, jogrendjét, a szocialista országépítést és a dolgozók minden jogát a társadalmunk számára ve­szedelmes tettekkel szemben. A büntetés kiszabásával nevelő ha­tást kell elérnünk nyilvánosságunk­nál, de főleg az ingadozó elemeknél. A büntetésben nyerjen kifejezést a szigorú igazságszolgáltatás. És ezért a vádlottak büntetését egész köztársa­ságunk, dolgozó népünk', sokezer el­esett partizánunk és szabadságharco­sunk, az összes békéért harcoló em­berek és gyermekeink nevében kö­vetelem, akiknek népünk boldog szo­cialista jövőjét építi. Ezért szigorú büntetést" kérek, amely olyan legyen, mint a tisztító vihar és semmisítse meg a gonoszte­vők e bandáját, akik dolgozó népünk és sajiát nemzetük ellen a legsúlyo­sabb gaztettet követték el. Éljen az állambíróság az igazság' szolgáltatás hathatós eszközével, amelyet az állam és dolgozó népünk adott kezébe. Dolgozó népünk megmondta a ma­gáét. Megmondotta a határozatok százaiban, amelyekben felháborodása és ítélete nyilatkozott meg és amely­ben követeli a gonosztevők szigorú megbüntetését. Tisztélt állambíróság! Dolgozó népünk akarata váljék tetté. És dolgozó népünk azt az ítéle­tet, amely akaratának kifejezése lesz, meg fogja köszönni.

Next

/
Thumbnails
Contents