Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-21 / 244. szám, szombat

UJSZO .MIT OLVASSUNK?. 1950 október 21 Jókai Mór: SZABADSÁG A HÓ ALAH Az utolsó évtizedek burzsoá iroda­fomkritikusa meglehetősen mostohán bánt a nagy magyar mesemondó egész életművével. A századvég pá­thoszellenes és a XX. század roman­tikaellenes hangulata ellene fordult, csakúgy mint a francia kritika Vietor Hugó vagy az angol Byron ellen Hi­báit felnagyoiták, szemére vetették regényei szerkezetének gyakori pon­gyolaságát, meséi valószínűtlenségét és jellemrajzai egysíkúságát. Hősei vagy angyalok vagy ördögök, mesé ben, a helyzetekben, az eszmény'tŕs­ben és torzításban túlságosan szereti a végletességet. A nagy mesemondónak hatalmas ol­vasótábora ezt a túlzott kritikát, amely vállvaregelően a szenzációt ke­reső, hatásvadászó idősebb AIxandre Dumas-val, a Három testőr és a Monte Christo szerzőiével állította egy vonalba, — sohasem fogadta el és egészséges ösztönnel mindig öröm­mel nyúlt Jókai művei után. Meglát­ta beflne azt, hogy a magyar nemzeti léleknek halhatatlan kertésze, akinek virágoskertjében járni öröm és pihe­nés. A z öregek szerették, mert utol­érhetetlen kedvvel és édességgel me­sél és szeretetet áraszt, a fiatalok pe­dig, mert romantikus hevületében mindig ott izzik a nemes, a szép és a jó vágya. A magyar népi demokrácia az utol­só évtizedek burzsoá irodalom-kritiká­jának hibáit teszi jóvá. amikor .lókai legjellegzetesebb műveit úiból kiadja. Az „Aranyemher", „Es mégis mozog a föld", „Politikai divatok", „Rab Ráby", „Egy magyar nábob" budapes­ti kiadásai után mindenképpen dicsé­retes feladatot teliesít a Magyar Könyvtár, amikor most e napokban a regényírás nagy magyar klassziku­sának „Szabadság a hó alatt" című kétkötetes művét juttatja dolgozóink kezébe. * A „Szabadság a hó alatt" több mint nyolcvan esztendővel ezelőtt íródott, amikor a nagy orosz írók és költők korszakos mesterművei kezdtek is­mertté válni Magyarországon. Puskin­nak, a halhatatlan orosz költőnek, a regény egyik főhősének alakja külö­nösen mély rokonszenvet ébresztett Jókaiban, aki mint a magvar szabad­ságharc résztvevője az 1825-ös orosz dekabrista fölkelést is a rokonszenv érzésével figyelte. Valóban nemes ma­tériát talált itt Jókai nagv történeti freskója számára. A feudális cári Oroszország erőszakon és önkényen felépült társadalmában akadt a nemes­ségnek egy maroknyi kis csoportja, amely magába szívta a felvilágosult­ság eszméit és az emberiesség szavá­ra hallgatva reformokat, rendszervál­toztatási áhított. A cár eltávolítása, jobbágyfelszabadítás, igazságos tör­vényhozó testület, a cenzúra eltörlése, — ezekért a reformokért küzdöttek a hazafiak. Megmozdulásukat ' az 1625-ös dekabrista-fölkelés nevén is­meri a történelem és Lenin maga a Nagy Októberi Forradalomhoz veze­tő fejlődése első elindítóit látja benne. A fölkelést a cárizmus roppant ember­telenségébe vérbe fojtotta Törvény­szerű következetességgel el kellett buknia, rnert hiszen nem támaszkodott semmiféf.? tömegre és szervezetlen volt. Egv maroknv* kis csoportnak lá­zongása volt csupán, de az első fény a mély sötétségben és a romantikus Jókai dialektikus éleslátását dicséri, hogy a tragikus bukásban is meglátta a jövő szabadságának hó alatt telelő csiráit. Jókai ebben a regényében is kifogy­hatatlan mesélő Kid v vei szórakoztat. Gazcfag képzelő ereiének színeit bőven pazarolja női alakjaira. Puskin köré I >rduIatos meseke­retet szerkeszt, el jegyzi a köl őt Nariskin Zsófiával. I. Sándor cár természetes lányával cári parancs­ra, majd Zsófia korai halála után Bet­sába grúliai hercegnőt véteti el vele. Ugyanilyen eszménvesített és törté­nelmi hitelességet nélkülöző Zenaida. a bűvöshangú finn csalogány alakja, a konspirációs munka egyik főmozga­tója, az összeesküvők tervei! és név­jegyzékét tartalmazó ..Zöld könyv" őrzője. E fénvalakokkal szemben ott állnak az árnyalakok, köztük a történel­mileg már hitelebb Arakcseiev, a cári reakcó legvéresebb kopója. aki tűzön­vízen át nyomozza a „Zöld könyvel", de Zenaiďának a felkelés összeomlása után sikerül a könyvet megsemmisíte­ne és ezzel ezer hazafi életét, köztük Puskinét is megmentenie. Jókai képzelete" a történeti tények felett csapong egy nagv lélek minden hevületével. Naiv ez a hevület, de mélv köHőiségével magával ragad és ei­bájol Idealizálása se válik sehol bán­tóvá, hiszen tele van rajongással és lelkesítő elemmel. . Sas Andor, a re­gény kitűnő előszavában találóan jel­lemzi Jókai romantikáját: „A történelmi részleteket és a teljes költői szabadsággal megalkotott re­génymese romantikus vonalát sok öt­letes anekdótaszerü részlet és szelle­mes párbeszéd élénkíti. Ha van is a műben romantika és rendkívüliség a meglepetések halmozásának értelmé­ben, megtaláljuk benne a romantikát a szó forradalmi értelmében is. A /fan­tasztikus részleteket kivétel nélkül át­járja kapcsolatuk azzal az elkesere­dett mérkőzéssel, amelv a szabadság­mozgalom hősei és a reakció poroszlói közt folyt... A regény romantikus meséjének sodra Oroszországnak a feudalizmus kötelékeiből való fölszabadulása felé visz és az olvasóban tiszteletet és lel­kesedést ébreszt a forradalmi bátor­ság, elszántság és önfeláldozás iránt." * A szabadság apostolainak rajongó óhajait Jókai Puskin száiába adja. A költő elmondja őket mind a cárnak és e merész beszédre mintha a cár a sza­badéi vüség útjára térne. De ez csu­pán közjáték. A szabadság gondolata az abszolutizmus sötét korában csu­pán pillanatokra izzott fel. Szibériai száműzetés, • katorga, vagyonelkobzás és bakó az osztályrésze a lázadóknak. Szürke, ólomnehéz égmennyezet' borul a jobbágynyomorílx cári Orosz­ország láthatárára. Alatta minden el­csendesült. „Hanem a mélv hó alatt most is zöldül még valami, aminek a gyökere nem vész ki soha." Ezzitl a képpel zárul Jókai történelmi freskó­ja a dekabrista lázadókról Jövőbelátó szemmel ime megérzi, .hogy az orosz feudalizmus sivár, terméketlen tala­ján ki fog zöldülni egykor a szabadság áldott tűzpiros virága. És még egy példát ragadunk ki an­nak igazolására, hogy Jókai ebben a regényében is előre tudott mutatni. Említés történik arról, hogy a szám­űzetés földjén, a jegesnek, kietlennek és terméketlennek mondott Sz'bériá­ban bort készülnek termelni és belter­jes kertgazdaságot létesíteni. íme, a költő megálmodja azt, ami nyolc év­tizeddel később az immár minden kö­töttség alól felszabadult Urálon túli földön a szovjet tervgazdálkodás jó­voltából megvalósul. Mondhatjuk ezek után. hogy apáink nagy mesemondóiának nincs számunk­ra teljesen korszerű mondanivalója? * Sas Andor előszava kimerítően elem­zi a „Szabadság a hó alatt" történel­mi hátterét, kiemeli Puskin szerepét a dekabristák megmozdulásában és így szélesebb távlatot nvit Jókai nagy regényének megértéséhez, mai szem­mel való megítéléséhez. Jókai a fülé­vel írt, a nyelvezete olvkor pongyola­sága ellenére is behízelgő, lágy mu­zsika, amelyben gyakoriak azonban az idegen hangok. Ezeket az idegen han­gokat gondosan magyarázza a csatolt idegen szójegyzet. A két kötet kiállí­tása is igen gondos, a regénv kezdeti hangulatát és befejezését jó! érzékel­tető borítólap Lőrincz Gvula művészi munkája. EGRI VIKTOR tÜihavi QátiašL emlékezete M. A, Nexő nemes gesztusa a magyar népi írók felé Tavasszal a Magyar Népköztársa­ságot meglátogatta Martin Andersen Nexő, a világhírű dán író és béke­harcos.; Ez alkalommal megbízta kia­dóját a »Szikra« vállalatot, hogy ma­gyar 'nyelven megjelent könyveinek tiszteletdíjából osszon ki két ötezer forintos jutalmat, két magyar írónak, akik irodalmi tevékenységükkel a dol­gozó népet szolgálják. E héten ezt a díjat Kamjén István írónak és Szüdi György költőnek osztották ki. A csehszlovákiai magyar dolgozók lap­Iának jelszava az 1950. évre az UJ SZO minden magyar dolgozó kezébe 186 évvel ezelőtt, október 21-én egy nagyabonyi szegényes cigányházban született Bihari János, minden idők legnagyobb cigányprímása, akinek zenetörténeti jelentősége elvitathatat­lan. A verbunkos zene az ő keze alatt vál k igazán nemzeti magvar muzsi­kává. Dallamaiban megüti a nagyvo­nalú pátosznak és a hősi lírának azt a magával ragadó, ittasult hangját, mely a XIX. század magvar zenéjének mindvégig alaphangja és eszményké­pe maradt. Jelemőségét fokozza az a tény, hogy megtalálta a kapcsolatot a magyar népi zenével, amint azt nép­dal feldolgozásai bizonyítják. Emel­lett Bihari az, aki verbunkos (toborzó) zenéjével tudatosan nvúl vissza a ku­ruckorszak hagyományához s ennek „a magyar hőskornak" zenéjét pro­pagálja, amivel igen jelentékenyen hozzájárult a kétféle zenei hagyo­mánynak köztudatban egyetlen nem­zeti hagyománnyá való összeolvadá­sához. A ZENEIRODALOM CSASZARA BIHARINAL. A bécsi „Aranvsas" vendéglőben játszott Bihari zenekarával. Nagy híre volt a virtuóz hegedűsnek, csodálói magyar Paganinek nevezték. Zeneka­rának többi tagja is kiváló zenész volt: Bakos Feri a cimbalmos, Bunkó Pista klarinétos-tárogatós, az érsek­újvári Ficsúr kisbőgős, Sárközy János második hegedűs. Bakos József és Magyari Imre kontrások. mind-mind nagyszerű muzsikusok. Beethoven, aki annakideién megbí­zást kapott egy magyar tárgyú szer­zemény megírására (Szent István nyitány), felkereste Biharit az emlí­tett vendéglőben, de nem sikerült a találkozás, .mert éppen aznap valaki Biharit feljelentette forradalmi dalok játszásáért. Bihari bandájával Pestre költözött. Beethoven, aki ha csak pár percre is, de már hallotta muzsikáját, érdemesnek találta őt Pesten is felke­resni. A szemtanúk úgv mesélik el a találkozást, hogy Beethoven először jegyzeteket akart készíteni, de csak­hamar megállt kezében a toll. A már nagyothalló Beethoven füléhez húzla B'hari hegedűjét s lecsukott szem­mel, visszafogott lélekzettel hallgatta a muzs :kát. Szárnya kelt a dalnak és a különleges zene lebilincselte a „zene császárát", ösztönösen megérezte a kottát nem ismerő cigányprímás is, hogy minden idők legnagyobb zené­szének muzsikál. És megérezte Beetho­ven is, hogy nagy tehetséggel áll szemben, aki a Csermák. Czinka Pan­na. Lavotta építtette lépcsőfokokon el­jutott a verbunkos muzsika legmaga­sabb fokára. Mózsi Ferenc. Népi orosz nyelvtanfolyamok A Szovjetúnió a béketábor és a Italadószellemti erők mozgatója. Mi a szocializmus építésével erősítjük köz­társaságunkat és megszilárdítjuk a Szovjetúnió vezette béketábort, amely­ben köztársaságunk fontos helyet foglal ei. A békéért folyó harc legfontosabb feladata részünkre mindem erőnkből építeni a szocializmust, teljes igyeke­zettel résztvemni ebbeni munkánkkal az üzemekben, földeken, hivatalokban, a laboratóriumokban és az iskolákban. A szocializmust nálunk csak a Szov­jetúnióval együttműködve, az ő segít­ségével és tapasztalatai alapján lehet építeni. A szovjet emberektől kell ta­nulnunk élni és dolgozni, tanulnunk kell a szovjet ellet kiapadhatatlan for­rásaiból, meg kell ismernünk azt a rendszert, amely minden dolgozónak biztosítja a magasabb életszínvonalat és a jólétet. Mindez akkor valósul meg, ha minden dolgozó megsokszo­rozza ismereteit a Szovjetúnióról, ha mindnyájan példaképet találunk a szovjet dolgozókban. Ebben a munkában a legjobb segí­tőtárs. az orosz nyelv ismerete. így közvetlenül nyerjük tudásunkat, ta­pasztalatainkat, a Szovjetúnióról, ol­vasva a szovjet újságokat, szaklapo­kat és könyveket, megértve az elő­adásokat és filmeket. E célból rendezik az orosz nyelv ingyenes oktatásának tanfolyamait. Csak a beíratási díjat, 20 Kčs-t kell befizetni. A tervbevelt tanfolyamok három hónaposak lesznek és a tanítás október második felében kezdődik. A tanfolyamoknak két foka lesz, kezdők­nek és haladóknak A tanfolyamokon rendelkezésére állnak az új tanköny­vek. amelyeket a lefolyt népi orosz nyelvtanfolyamok tapasztalatai alapján készítettek a!. A magyar nemzetiségű polgárok számára novemberben adják kí a népi orc sz tanfolyamok magyar tankönyveit. Mindenütt — az üzemekben, gyá­rakban, hivatalokban, vagy más mun­kahelyekan, alkossátok meg az orosz nyelvköröket. Egy ilyen kör 15—20 résztvevővel indulhat meg. Mielőtt megkezdődnék a tanítás, jelentsétek be a kört a köz­ponti nemzeti bizottság népművelő­dési osztályának vagy az illletékes járási nemzt-ti bizottságnak, amely kijelöli az orosz nyelvtanfolyam taní­tóját és pontos felvilágosításokkal szolgál az orosz nyeűv népi tanfolya­mairól. •ti A gyilkos amerikai impe- | rialisták híven követik tanító­mestereik, a Hitler-fasiszták gyilkos példáját. De a népek ellenállása velük szemben sem kisebb, mint hitleri elődeikkel szemben volt. S a szabadságért harcolók most is erősebbek lesz­nek, mint a háborús zsarnokok. Biztosíték erre. hogy harcukat a Hitler-fasizmust szétzúzó, le­győzhetetlen Szovietúnó vezeti. A cseh nép ellenállásának egv megható ielenetét örökíti meg Jan Drda remekszéo írása. A nyár illatos teljessége áradt a bokrok mézdús virágaiból, melyek há­rom oldalról szegélvezték a tanító kertiét. A tarka-barka méhes a há­zacska előtt állt. verőfényes helyen. A •néhkasokból szüntelenül, hosszú osz­lopban özönlöttek ki a méhek s legye­zőformára oszolva repültek szét mind a három irányba, a hímporra! telt vi­rágokhoz és büszkén cipelve sárga­poros hasacskáiukat. szakadatlan kör­repiilésben vissza-visszatértek idilli csilagokkal, szívekkel s iuharlevelek­kel díszített otthonukba Havlik igazgató, szürke fején szé­les szalmakalappal, a virágzó bokrok közt állt. a méhek legsűrűbb rajzásá­ban s gyenge, öreg szemét a naptól "löntött hrusovici mezőkre szegezte. Biztos volt benne, hogv az az izga­lom. mozgolódás, melv a búzaföldekről áradt, nem az aratás sürgés-forgása. Lovak, melyek üres létrásszekerekkel a falu fe'é síágu'dsnak. marokszedő lánvok, akik a délelőtti órákban vis­kóikba szaladnak, ez bizonv nem a fa­lusi élet békés üteme, amit az itteni emberekkel való negvvenesztendei "gviittélés alatt megszokott. Ez a nvu^l'nság. ló'ás-futás nem érte váratlanul Az a három ember, aki tá­jékozva volt a helyzetről, már t Par nao 'trdta. hogv ezen a vidéken különös szürke autók kószálnak s érthetetle­A MIE Iffl SE IRTA: JAN DRDA. N riül sokáig álldogálnak a keresztutak­nál, miközben soffőrjük javítást szín­lelve, csak úgy találomra babrálja a motort, — Alighanem befütenek nekünk ... minket keresnek... — mondta az Igazgató három vendége. É i jel vala­mennyi poggyászukat kihurcolták a tremosnici erdőbe. Valamennyit, kivé­ve egyetlen, kicsiny, sárga bőröndöt. — Oda kell vinnem az egész anva­got. Ki tudja lesz-e rá idő És az er­dőben nem tudom megcsinálni, az ak­kumulátorok végleg kikészültek. Ketten tegnap éjjel elszeleltek Csak h lávirász maradt itt. A lehallgatás átkozottul rossz volt. ..Ismételd, is­inételt, nem értem" — kopogtatta a másik oldal. Vörösen az erőlködéstől, elgémberedett ujjakkal ült a méhes­ben a kulcs mellett. A hurok közepén, amely egyre szorosabbra húzódott kö­rülötte. Máskép nem ment. Az igazgató magas, verejtékes homloka hirtelen ráncba verődött. A gyertyánligetek körül, a még lekaszá­latlan árpában, a lóheretábla sötétzöld­iében haj'ók lánca húzódott. Katona katona mellett, még alig látha'óan, de máris fenyegetően. A mezőről haza­szaladó. lányok kiáltozása egyre ért­több lett: — * ' :k . . . Jézusmária . . .! Náci-k , vonulnak a faluba! Legfőbb ideje volt cselekedni. Az igazgató tíz gvors lépéssel a méhes­hez futott, kinyitotta az ajtót s fél­hangon mondta: — Baj van. Meneküljön a szérűs­kerten át Horka felél A távírász kiszaladt a méhesből: — Rákion e! gyorsan mindent, én majd csak átcsúszok valahogy. — El­mos"!yodott, minden nyugtalanság nélkül s a gyöngybogyóbokrok közé szaladt, mitsem törődve a méhekkel s könnyedén, fiatalos lendülettel átve­tette magát a sövényen. Havlik igaz­gató bement a méhesbe. A kisasztalon ott állt az egyszerű kis sárga bőrönd, benne a leadó. A kulcs csavarral volt odaerősítve az asztal lap iához. Min­dent összeszedett, összerakta a beren­dezést, rácsapta a fedelét. Aztán fel­nyitotta az egyik kas hátsó lapját — szorongása ellenére sem tudott el­nyomni egy mosolyt, amit a ió rejtek­helf feletti elégedettsége csalt az aj­kára — a bőröndött betolta a reitek­be, végül figyelmesen körülnézett, vaijon nem feledkezett-e meg vala­miről. A szérűskert felől három lövés csat­tant. Havlik igazgató minden erejét összeszedve, befejezte munkáját. A kas hátsó lapját visszatette.\ a villany­körte foglalatából kicsavarta a tolda­lékot, összetekerte az antenna veze­tékdrótját s egy gerenda mögötti rej­tekhelyre dugla, olyan ügyesen, hogy nem szakította szét a pókhálót, mely a sarkot bevonta. Már ióval előbb át­gondolt minden mozdulatot, melyet kénytelen lesz megtenni, ha esetleg ... Ennek a korábbi meggondolásnak kö­szönhette, hogv minddent pontosan elintézett és semmi áruló nvomot nem hagyott hátra. De úgy érezte, ereje fogytán van. Azelőtt éjszakai virrasztásai alatt, mi­kor szorongás nélkül latolgatta, mi minden történhet, azt hitte, szemtől­szemben az ellenséggel olyan nyugodt lesz majd, mint ahogy illik. Amikor az a három ember a padláson aludt, őr­szem nélkül, csík abban bízva, hogy ez az eldugott kis falu távoles :k min­den fontos úttól, az öreg virrasztott felettük. Özvegyi magányában Pa­lacky Történelmét lapozgatva kis könyvtárában, a sokat tanasztalt em­ber bölcs nyugalmával számot vetett életével. Tudta, mit kockáztat, mikor azt a hármat a házába fogadta. Ha az ellenség most véletlenül iött a fa­luba, csak úgy vaktában, akkor sem­mit sem talál. De ha meglepetéssze­rűen biztosra jöttek, akkor vandégei visszavonulását fedeznie kell. Mind­végig. Elővette a reitekből serétes puskáját, melyet a rendeletek ellenére sem szolgáltatott be és a homályos ablakoknál próbálgatta,. vaj ion ellát-e öreg szemével a célpontig. De most . . . hogy megváltozott egyszerre minden a három gyors lö­_vés után, amelyeknek csak egyetlen rettenetes célpontja lehetett. Bezárta maga után a méhes ajtaiát s szeme remegő kezére tévedt. Mikor a bok­roknál arra a helyre ért. ahol a mene­külő áívetette magát, öregkora min­den súlya egyszerre a vállára sza­kadt. Széthajtotta az ágakat és pró­bálta elhitetni magával, hogy az a há­rom lövés csak vaklárma volt s hogy rsak belül, feldúlt, izgalomtól kalimpá­ló szívében dördült el a rémület sor­tüze, melyet fülével hallott. Félú'on a kert és a fenvveserdő kö­zött, az igazgatónak olv icfsmert gye­pen, azon a helyen, amelyeket a tavasz sárga virágokkal futott, be. arccal a fíibeborulva feküdt az. aki menekülni akart. Mert a koponvavadászok ezen az oldalon már régen elkészítették lő­réseket, hogy elvágják a menekülés egvetlen útját. Az öreg behúnvta szemét. Egy életen át hozzászokott a falusi halál­hoz, mely enyhülést hozó barát, sebet nem ütve közelít. Mos! először pillan­totta meg a halál bőszült és vérszom­jas arcát. És ez olyan váratlanul érte, úgy elborzasztott.-!, hogv elveszítette ur.-'mát teste fölött. Bénult ujjaival a h"' r ágaiba kapaszkodott, hogy csz­7 n ne essen. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents