Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-19 / 242. szám, csütörtök

1950 október 19 A Szovjetunióról való beszámoló nyomán új tagok léptek be a szövetkezetbe Amint a gabonabeszolgáltatások statisztikájából kitűnt, a besztercebányai kerület volt a leggyengébb, éppúgy az ószi vetéseknél is azt tapasztalhatjuk, hogy ez a kerület kissé le van maradva a munkákban. A feledi járásban voltam és ahogyan láttam, ez a járás a kerület leggyengébb pontja. A Párt magyar' titkárával, Bozó Jenövei beszélgettem. — Bizony egy kissé le vagyunk maradva — mondja Bozó elvtárs. — Az egyik hiba az, hogy idáig nem volt elegendő politikai oktató, akik a földműveseket felvilágosító munkájukkal meggyőzték volna a nagyüzemi gazdálkodás előnyösségéről, a másik pedig, hogy a járás falvaiban pártszervezeteink csak nagyon nehezen tudják legyőzni a reakciót es a kulákok aknamunkáját. A földniü\-e«ekkel csakis meggyőző és felvilágosító munkával lehet elfogadtatni a nagyüzemi gazdálkodást — folytatja Bozó elvtárs. — Amely faluban már beszámolót tartottam a Szovjetunióban nyert tapasztalataimról, ott hatalmas erővel megindult az élet a szövetkezeti gazdálkodás terén, így pl- Visk községben tartott beszámolóm után nagyon sokan beléptek a szövetkezetbe és megalakult a harmadik típusú szövetkezet. Nagy figyelemmel hallgatták a beszámoló azon részeit, amelyekben a szovjet földműves magas színvonalú életéről és a termelésben elért eredményekről beszéltem. Bizony a szovjet parasztok életszínvonala majdnem magasabb az ipari és a gyári munkásokénál. Ezt pedig csak a földek hektáronkénti hozamának folytonos emelésével tudták elérni. Meg kell itt említeni az egyik kolchoz munkacsoportjának nöi vezetőjét, Marcinka elvtársnőt, aki csoportjával 90—95 mázsás hektáronkénti kukoricatermést ért el. (A csoportvezető épp úgy dolgozik, mint a többiek, csak ő a felelős a munkáért.) Ugyanakkor kötelezettséget vállalt Sztálin elvtársnak, hogy a jövő évben száz mázsára emeli hektáronkénti hozamát. Nagyon szép eredményeket érnek el az ágasbúza-termelésben is, amely hektáronként 75—80 mázsa búzát hoz. Valami húsz szálat magammal is hoztam, hogy beszámolóim alatt legyen mit megmutatni a még hitetlenkedőknek, hogy láthassák a szép, dús, búzakalászokat. Soha életemben nem volt még oly gyönyörű látványban részem — fejezi be beszédét Bozó elvtárs — amilyent a szovjet kolhozokban láttam. Mindenhol szívesen fogadtak bennünket s néha úgy összecsókoltak, mintha a testvéreik lettünk volna. De hát még búcsúzáskor! Bizony soknak kicsordult a könnye, olyan nehezen tudtunk elválni azoktól a megelégedett és boldog szovjet parasztoktői, akik nem ismerik az egymás közötti gyűlöletet és minden munkájukkal építik a kommunizmust a szovjet hazában. (m. f.) Miért késett meg az öszi munkákkal az egyházbástai EFSz? Egyházasbáston, a volt egyházi birtokon ezen az őszön kezdték meg a közös gazdálkodást. — Nem csekély nehézségeink voltak a szövetkezet megalakításában — mondja Adám Mátyás, a szövetkezet alelnöke, — mert a reakciósok és a zsíros parasztok nagyon el vannak hatalmasodva fajunkban. Bizony ez részben a mi hibánk, mondia beismeréssel Adám elvtárs, meg aztán az is az oka, hogy nagyon ritkán kapunk politikai oktatót a faluba és dolgozóink nincsenek tisztában a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségével. De most, hogy az őszi vetés alá már traktorokkal szántottuk a földet, más lett a hangulat, mert sokkal előbb elvégeztük a szántást és a rozsvetést, mint tavaly. A búzát is már elvetettük volna, csak ne uralkodna még mindig annak a kutya bürokráciának a maradványa, ami sainos nálunk is előfordul. Tudniillik nekünk elegendő vetőmagunk nem volt s kiutaltak 12 q búzavetőmagot Feledről a földműves raktárszövetkezettől. Hát, ahogy mondom, megkaptuk az engedélyt a búza átvételére. A levélen három pecsét és három aláírás volt. A helvett, hogy kiadták volna a vetőmagot, amit már rég elvetettünk volna, mert a föld már egy hete készen várja, hogy a mag belekerüljön, a levéllel ide-oda küldöztek, hogy még hiányzik egy aláírás, így bizony nagyon sok időt vesztettünk a búza vetésénél — Amint megkapjuk a vetőmagot, azonnal elvetjük, mert csakis a korai vetéssel tudunk iobb termést elérni. És ha majd fogják látni azok, akik még mindig félnek a szövetkezeti munkától, hogý nekünk kevesebb munkával több lesz a földieink terméshozama, bizonyosra veszem, hogy a jövőben jelentősen fog szaporodni szövetkezetünk tagokkal. Akiknek savanyú leit a szőlő A napokban Kis- és Nagykövesd határán mentem keresztül, ahol meglehetősen szokatlan, de szomorú kép tárult elém. A tarlószántást itt ugyanis csak a falu disznónyája végezte. Furcsa egy dolog ez, gondoltam magamban és meg is kérdeztem az éppen arra járó gazdától, hogy mi ennek az oka. — A szőlő, — mondja az öreg. Mivel ezt a feleletet éppenséggel nem értettem meg, újra csak megkértem az öreget, hogy magyarázza meg bővebben a dolgot. — Nézze, — mondta az öreg és az előttünk elterülő disznónyájtúrta nagy tábla tarlóra mutatott — egykét hektár szőlő több jövedelmet hoz, mint az az egész dülő itten. Jó, jő, — mondom én az öregnek —, de azért a szőlő kedvéért sem lehet elhanyagolni a földmunkákat, annál is Inkább, mert az elhanyagolt földmunkáért büntetés jár. Erre az öreg nagyon jóízűen, egyenesen a szemembe nevetett és azt mondja, hogy hát kedves öcsémuram, ebből a mi kövesdi szőlőnkből igen jó borocska terem és a bort mindenütt szeretik. Egy-két demizson bor elintézi még az elmaradt tarlószántást is. Szeget ütött a fejembe a dolog. Utána is jártunk és nagyon meglepő dolgokra jöttünk rá. Egy jókora terület eltitkolt szőlő is a napvilágra került — legalább a naptól most már megédesedik a szőlő"— meg olyan szőlők is, amelyek tulajdonosainak másutt rendes megélhetésük van. Ezek között aztán olyan is akadt aki csak megfogott egy szölőtáblát, mint valami kóbor kutyát és úgy magához kötözte, hogy alig tudtuk tőle elvágni. Erre pedig a következőképpen jöttünk rá. Kobák elvtárs, a Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetségének titkára, mezőgazdasági előadást tartott Csamaho községben, ahol beszédében többek között azt is mondotta, hogy a föld ma azé, aki azt megdolgozza. Erre felszólal az egyik gazda, aki azt mondja, hogy akkor hogyan lehet Valkovszky borsai jegyző úr már három éve bortermelő, pedig sohasem látták még szőlőt kapálni. Persze, mi rögtön kivizsgáltuk ezt az egész ügyet és akkor bebizonyult az is, hogý a borsai helyi Nemzeti Bizottságra még a legnagyobb ellenségei sem kenhetik rá, hogy olyan nagyon építené a szocializmust. Most is, mint már több esetben, megint csak a Párt járási titkárságának kellett rendet teremtenie ebben a szölölabirintusban. Viszont ezzel is csak ismét bebizonyult, hogy a Párt a dolgozó nép érdekeit védi, a spekulánsokat pedig, legyen az bárki, a jegyzői hivatalból a sóhivatalba helyezi át, vagy ha éppen ez nem tetszik neki, akkor mehet „Kukutyinba zabot hegyezni". Palágyi János szövetkezeti előadó, Lelesz Gyümölcsfa-iskolát létesítenek Szencen A bratislavai kerületi Nemzeti Bizottság kerületi tanácsa Szencen gyümölcsfaiskolát létesít. Az iskola egészséges oltások növesztésével fog foglalkozni, amelyeket aztán az állami utak szélére ültetnek ki. Az iskolát szakemberek fogják vezetni, hogy az oltások tényleg megfeleljenek a helyi, éghajlati és gazdasági feltételeknek. Az országutak melletti gyümölcsfák bizonyára nagy jövedelmet biztosítanak, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy olyan területen termesztjük őket, melyet nem lehet más gazdasági célra kihasználiíi. UJSZÖ Détér községben is le kell törni a ku ákok szarvát A feledi járáshoz tartozó Détér községben gyalázatos dolgok történtek a mult hét folyamán. Feledtől körülbelül húsz kilométerre, egy eldugott helyen van ez az úgynevezett kulák-falu. A helyett, hogy rátérnének a helyes útra, még azokat is akadályozzák munkájukban, akik a szocializmus felépítésén dolgoznak. Bizony nehéz a sorsuk a kis- és középparasztoknak is az ilyen faluban, ahol még mindig a kulákok akarnak parancsolni. Egy évvel ezelőtt került a faluba Németh Zoltán tanító. A falu nagyon el volt maradva mind kulturális, mind szociális téren. Keménv munkával fogott hozzá Németh tanító, hogy a faluban meginduljon a szocialista élet. Többször előfordult már, hogy a kulákok megfenyegették a tanítót azért, hogy az iskolás gyerekeket a „Szabadság" köszönésre tanította. A faluban tartózkodásom alatt magam is fültanú ja voltam, amikor az utcán az egyik fiú a „Szabadság" köszönéssel fogadta a mellette elmenő embert, mire az illető nagy mérgesen „bújj az anyádba" szavakkal válaszolt. Ö is azon kulákok közé tartozott, akik minden erejükkel gátolják a falu tanítóját a nevelő munkában. De a falu tanítója nem riadt vissza s Lenin elvtárs szavai szerint törekedett „a dolgozókat emelni s minden erővel harcolni azok ellen, akik ezt akadályozni akarták". Minden ereje latbavetésével sikerült is megalakítania a CsISz-t 36 taggal. Nagyon szépen haladtak. Kulturális előadásokkal és színdarabokkal már több ízben szerepelt a CsISz csoportja s így sikerült pár koronát megtakarítani, amelyen a CsISz elnök indítványára meg is szavazták, hogy rádiót vásárolnak a CsISz csoport részére. A nyári szünidő alatt a CsISz helyi elnöke Németh tanító elvtárs Bratislavába került politikai-pedagógiai iskolára. Ezen idő alatt befurakodtak a CslSzbe a kulákok. úgyhogy a CsISz elnöke Habodász Elemér kulákflú lett. Napról napra kevesebb lett a csoport taglétszáma, mert ezek a kulákok a színielőadások alkalmival is kivételezték a szereposztással. A szegényebb kisparasztoknak soha sem adtak szerepet azért, hogv az arra buta és egyéb lekicsinylő szavakkal nézték le a szegényeket. Ennek következtében annyira szétzüllött a CsISz csoportja, hogy alig pár kulákfiú maradt benne, akik a CsISz megtakarított pénzéből teaestéket rendeztek. — A politikai iskola után — mondja Németh elvtárs, — még több tudással megerősödve hazatértem és teljes odaadással fogtam hozzá, hogy az ifjúságot újra szervezzem. Megalakítottam a Sokol egyesületet is a CsISz keretén belül. Szóval szépen fejlődtünk. Ezt látva, a kulákok szövetkeztek ellenem s bizonv sokszor megfenyegettek, hogy vigyázzak, mert egyszer megkapom a magaméi. Azt már tudtam, hogy a kulák-bosszú rettenetes, de nem féltem, mert mindig azt tartottam szem előtt, hogy ha sokan is vannak ellenségeim, de a szocializmus megvédéséért mindig síkra szállok. Hárman voltak az ellenségeim. Az egyik Habodász Elemér, aki kétezer koronát sikkasztott el a CsISz pénzéből, a másik Zagyi Arpád 150 hektáros kulák, aki mint ismeretes, már a háború alatt „meghalt". Meghalt egv hízó disznóért s így sikerült az egész háború ideje alatt otthon tartózkodnia. így spekuláltak a kulákok, a szegénylegények pedig mentek a harcba, hogy megvédjék a kulák vagyonát. Ami majdnem úgy is van, mert az a 150 hektáros kulák, még mindig cselédeket tart és hatalma alatt tartja a falu kisparasztjait. A harmadik ellenségem pedig Zagyi Elemér kisgazda, teljesen a kulákok hatalmában van és féldeci pálinkáért minden aljas tettre képes. Ugyanígy a másik pálinkás vitéz Borbás János, a kisbíró, aki szintén a kulákok parancsa szerint cselekszik. — Most, hogy a CsISz-ben már újra helyre igazodtunk. — folytatja Németh elvtárs. — Borbás Istvánnal, a SzKP helyi elnökével összefogva azon dogoztunk, hogv minél előbb megalapítsuk a faluban az Egységes Földműves Szövetkezetet. Erre aztán annyira nagy volt a félháborodás a kulákság körében, hogv nekem este jóformán már ki sem lehetett mennem az utcára, mert azzal fenyegettek, hogy leütnek. A sikkasztó kulákflúk. — Október 7-ikén. a Hadsereg Napján, a kultúrházban ünnepélyt rendeztünk. Az iskolásgyerekek szavalatokkal, a CsISz csoport pedig énekszámokkal járult hozzá az ünnepélyhez. Az ünnepély vége után megbeszélést tartottunk az eddig végzett munkákról a CsISz keretén belül Ekkor sor került azután a pénz ellenőrzésére is. Bizony a pénzből hiányzott kétezer korona. Mikor én a pénzt köveleltem, Habodász azt felelte, hogy semmi közöm hozzá és hogy neki mindig^ volt annyi pénze, hogy a hiányzó- összegei pótolni tudja. — Vasárnap azulán a CsISz tagok kívánságára egy kis táncmulatságot rendeztek. Szépen ment minden s én is örültem, hogy mégis csak sikerült az ifjúságot újra összehozni. — Amint ott ülök a padon, s néztem a vidám ifjúságot, egyszer csak odajönnek a kulákfiúk s kezdtek velem vitatkozni, hogy miért mondtam azt, hogy a pénznek meg kell lenni. De én még akkor is erős voltam s azt mondtam, hogy igen, a pénz a CsISzcsoporté s nem pedig a tiétek. Azután nekem rontottak, mint a vadállatok. De ez nem volt elég. Hajamnál fogva kihúztak az utcára s ott már nem is tudom mennyit kaptam, de azt még hallottam, amikor az egyik azt a kijelentést tette, hogy addig üssük a büdös kommunistát, míg szuszog. A ruhát teljesen összetépték rajtam s a testemet összeharapdálták. mint a vadállatok. Súlyos ütések vannak a testemen, de az nem fáj, mert tudom, hogy a szocializmusért előttem is már sokan szenvedtek. Csupán csak az fáj, hogy ezek a kulákok továbbra is nyugodtan vannak, és büszkén beszélik, hogy hiába jelentettem az esetet Feleden, még sem csináltak smmit és még köszönhetem azt, hogv élek. Ilyen aljasan, állatok mód iára mentek egy védtelen emberre az esztelen kulákok, azért, mert Németh Zoltán nem az ő kedvük és parancsaik szerint tanította a gyerekeket és követelte jogosan a CsISz megtakarított pénzét. Reméljük, az illetékes hatóságok minél előbb ártalmatlanná teszik a békésen dolgozó kis- és középparasztjaink ellenségeit, az ilyen vérszomjas, aljas kulákokat. A gömörpanyiti szövetkezetben már befejezik az őszi munkákat A feledi járás szomszédságában van a tornaijai járás. Míg a feledi járás egyes falvaiban vérszomjas és szabotáló kulákokkal találkozunk, a tornaijai járás falvaiban, egy másik világ öntudatos dolgozója áll előttünk. Gömörpanyit határában vagyok. Nagy tábla földek tárulnak a szemem elé. Néhol már látszik a rozs vörösen bújó csírája. Közben vidám nóta üti meg fülemet, ami azt hirdeti, hogy erősebbek voltak a kis- és középparasztok a kulákoknál, mert ahogyan a nóta is mondja, hogy ... „nem bízzák a szántást a kulák lovára ...", hanem „ .. elmennek a gazdák a gépállomásra, onnan hívnak traktort, onnan visznek traktort, a gömöri határba." De nemcsak a nóta mondja, hanem bármelyik tagját megkérdezhetjük a gömörpanyiti szövetkezetnek, hogy mennyire vannak már az őszi vetéssel, lelkesen azt fogja felelni, hogy október 10-re már el is végeztük. Az egyik udvarban vidám beszélgetésre lettem figyelmes. Közelebb megyek s látom, hogy nagy rakás burgonyából lányok és asszonyok kosarakban hordják a burgonyát a már elkészített vermekbe. — Ezt a burgonyát Csehországból hozattuk — mondja Istók Lászlóné, aki szintén kosárral a kezében jön a veremből. Nagyon gondosan kell eltakarni — jegyzi meg Istókné —, hogy aztán tavasszal egészséges, csíraképes burgonyát ültethessünk. Azok a deszkákból készült kéményforma valamik, a szelelőlyukak. Tíz hektár burgonyát fogunk tavasszal ültetni. A szövetkezetben minden munkát közösen végzünk. Mennyivel más ez már, mint régen volt. Bizony, ha kevés föld volt s nem lehetett annyi burgonyát termelni, mint amennyire az embernek szüksége volt, el kellett menni a kulákhoz, ahol csak minden kilapcedik zsák volt azé, aki a burgonyát a földből kiszedte. Ez már a szövetkezetben nem így lesz. Közben egy négyév körüli gyermek jön oda s ő is akar segíteni az édesanyjának a burgonyahordásban. — Nagyon jó volna, — mondja Istókné —, ha kapnánk valamilyen épületet, amit óvodának használnánk. Már óvónőnk van, csak helyiség nincs, ahol berendezhetnők az óvodát, mert ez így nagyon kellemetlen, hogy ha a munkába megyünk, a gyereket is magunkkal kell vinni. Különösen olyanoknak, akiknek nincsen odahaza, akire rá lehetne bíznia a gyereket. Míg melegebbek voltak, csak el volt az a gyerek a szabadban, de most már jönnek a hidegek és bizony a kis gyerekeknek már nem jő ilyenkor kint lenniök. Csík Dezső, a szövetkezet könyvelője mondja, hogy mindent el fognak követni az óvoda létesítésére, mert a Iegkltartóbban dolgoznak az aszszonyok, ahogy ezt többféle munkánál már be is bizonyították. A vetés előtt ők keverték össze a műtrágyát, négyen 224 mázsát 160 óra alatt. Nagyon ügyesek s kitartóan dolgoznak a lányok. Későn este érkezett ez a 150 mázsa burgonya is, ezt kellett a vagónokból kirakni. Körülbelül éjjel egy óráig tartott a munka. A férfiak között akadtak olyanok, akik nem szívesen kartak éjjel dolgozni. A lánýok pedig vidám nótaszóval egész végig kitartottak. Név szerint Terpák Júlia, Pásztor Magda és Lehotai Irén, akik a legvidámabb és legjobb tagjai a csoportnak. Zsóri Zoltán, a szövetkezet titkára is öremmel mesél a szövetkezet megalakulásáról és rohamos fejlődéséről. — Nem mondom, kezdetben voltak némi nehézségeink, aminek egyik oka az volt, hogy nem voltak a falu földművesei eléggé tisztában a szövetkezeti gazdálkodás előnyeivel. Nagyon sokat fejlődött szövetkezetünk, amióta Benkó János politikai oktató jár a faluba. Benkó pelsőcdaróci kisgazda, aki előzőleg már politikai iskolát végzett és gazda létére nagyon jól ismeri a határt. A szövetkezet ma már 117 taggal dolgozik a második típusú szövetkezet szabályai szerint. A rozs- és búzavetést már befejeztük. Szeptember 19-én kezdtük el az ősziek elvetését, beleértve már a szántást is. Ilyen rövid idő alatt még sohasem tudtunk elvetni. Ment ám a munka, mint a karikacsapás. Barázdák nélkül, hatalmas táblákon bizony öröm dolgozni a traktorral. A vetőgépet is traktorral vontattuk és csak a könnyű boronátást végeztük lovasfogattal Még 40 hektár őszi takarmányt vetünk. Az is már a földben volna, csak nem volt vetőmagunk. Most már, amint megkapjuk, elvetjük, mert a föld már készen várja. Pár nap múlva aztán bevégezzük az összes öszi munkákat. (m. r.) Hogyan folynak az őszi munkák az állami birtokokon Az állami birtokokon az őszi árpa és az őszi takarmánykeverékek elvetését befejezték. A rozs vetését október 16-ig- 89%-ra. a búzáét pedig 41 %-ra teljesítették. Az őszi vetés alá való szántást 88%, az őszi mélyszántást 17%. a rétek és legelök felszántását 39%, a tavaszi komló alá való szántást pedig 43%-ra hajtották végre. A földek trágyázását 46%-ra, a rétek és leged ők trágyázását pedig 8%-ra végezték el A kapások felszedésében a helyzet október 16-ig a következő: Burgonya 61%, kukorica 83, cukorrépa 20%, takarmányrépa 15%. A zöldségfélék betakarítását is megkezdték már, a szőlőszedés pedig közvetlenül a befejezés előtt áll.