Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-19 / 242. szám, csütörtök

UJSZO 1950 október 19 Leleplezték a titóista háborús uszítókat »,A jugoszláv árulók, teljesítve az imperialistáik akaratát, feladatúi tűzték ki, hogy a népi demokrácia országaiban a reakciós nacionalista, kle. rikális és fasiszta elemekből politikai bandákat alakítanak, hogy ezekre támaszkodva ' ezekbein az országokban ellenforradalmat készítsenek elő, hogy elszakítsák őket a Szovjetúnió tói, az égése szocialista tábortól és alávessék az imperialisták erőinek, (A kommunista és munkáspártok Tájékoztató Irodájának 1949 novemberi határozatából.) E határozat helyessége niálunk, Csehszlovákiában is az utolsó betűig megerősítést nyert. Minit már jelentettük, Köztársaságunkban az állambiztonsági szervek lelepleztek és ártalmatlanná tettek egy felforgató hálózatot, amelyet Belgrádból irányítottak, ahol ezidőszerint a Tito-kMkk, a háborús uszítók kémügynöksége székel. Az Állami bi. róság Prágádban szeutember elején és Bratislavában e hó első felében kimondta az igazságos ítéletet a letartóztatott felforgatók felett. Ez az ítélet népünk ítélete a béke, boldogságunk és a mi jövőnk nevében, azoknak asz áldozatokinak a nevében, amelyeket népünik meghozott, hogy a Szovjetúnió segítségével kiépíthesse jobb életét. Háború és a kapitalizmus visszaállítása — ezek voltak a céljaik Mi volt a céjja a felforgató bandának, amelyet nálunk a jugoszláv titóista diplomáitok szerveztek meg? Nézzük meg, mit mondottak erről ezek a béke elleni összeesküvők maguk a prágai és a bratislavaj tárgyaláson: Kraker vádlott a bírósági elnök kérdéseire ezeket mondotta: „Abban az időben, amikor Sztrbáinyová tartotta fenn a kapcsolatokat a konzulátussal és közvetítette nekem a feladatokat, az egyik legfőbb feladat a fasiszta rendszer propagálása, a titoiista törekvések támogatása volt, hogy megdőljön a népi demokrácia rendszere és az esetben átvehessük a sajtót. Ehhez nacionalista, soviniszta elemeket kellett felhasználnunk Szlovákiában és ki keleltt használnunk az egyházi köröktől f el bujtogatott rétegeket. A rendszer esetleges megdöntése utiäm Csehszlovákiát a dunamenti államok sorába kellett volna besorozni a Tito-klikk vezetése alaitt. Ide kellett volna tartoznia Albániának, Magyaronszágnak, Bulgáriának, Csehszlovákiáinak, sőt Lengyelországnak és Romániának is. Ezt a federációt azért kellett volna megalakítani, hogy ezek az éllamok a nyugati államokkal szövetkezzenek, bekapcsolódjanak a Marshall-tervbe és általában bekapcsolódjanak a marshallizált nyugateurópai országok rendszerébe. Tehát a Szovjetuniótól és a többi népi demokráciáktól való elszakadás volt a cél." Ugyanezt megerősítette a m'ásiík vádlott, Peitrovics is: „Embereket kellett felkeresnem és nekik a dunamenti államok federációjáiól beszélnem, arról, hogy a Csehszlovák Köztársaságot ki kell tépni a Szovjetúnióva'l és a népi demofaráciálkfcal való szövetségből, mert e cél elérése volt Tito politikáj.ának alapja. A Tito vezette Dunamenti federációba Bulgáriát, Csehszlovákiát, Magyarországot és Lengyelországot akarták bekapcsolni." Dr. J. Sirácky vádlott a bratislavai tárgyaláson a következőket mondta a Tito-politükia igaza céljairól: „Azt hiszem, hogy Tito Csehszlovákiáiban a következő célokat tűzte ki. Először politikai célokat. A csehszlovák és jugoszláv nép hagyományos barátságának alapj'án Csehszlovákiához fordult és arra akarta kihasználni, hogy a népi demokráciák Jugoszláviával az élükön egyesüljenek. A következő cél gazdasági volt. Fel akarta újítani a kapitalizmust és erre akarták előkészíteni a talajt. Határozottan szlratégiai céljaik is voltak. így használták ki a csehszlovák és jugoszláv nép baráti érzéseit." Ilyen parancsokat adtak a jugoszláv diplomaták csehszlovákiai ágenseiknek: felfordulást okozni az Ellámban és előkészíteni a talajt a tőkés rendszer visiszatérésére, amelyben jó dolguk volt a könyökkel tülekedőknek, míg a munkásosztály, a kisparasztok és az egész dolgozó nép nyomorban élt és éhezett. A jugoszláv diplomat a-kémek parancsaikat a belgrádi kémközponttól kapták- Milyenek voltak ezek a parancsok? Jugoszlávia volt bratislavai vicekonzulja, Kevics vádlott erről ezeket mondta: „Az ügynököknek a feladatokat a belgrádi" parancsok szerint adtuk. Ezeket a parancsokat két csoportba oszthatjuk. Egy részük azt szorgalmazta, hogy propagáljam az emberek között Tito azon politikájának jogosultságát, hogy a népi demokratikus államok elszakadjanak a Tájékoztató Irodától és a Szovjetuniótól és csatlakozzanak az imperialista államok csoportjához. Ezt a működést néhány ebben érdekelt ember kívánságára hajtottam végre. A parancsok másik része alkotó eleme volt az elsőknek. Ez a kémtevékenységre vonatkozott. Politikai és gazdasági híreknek kémtevékenységgel való megszerzéséről volt itt szó." Ezeknek a felforgatóknak saját világos vallomásai, akik a bizonyítékok terhe alatt vallottak, önmagukra rábizonyították a dolgokat és így önmagukat leplezték le, amint azt már régen azelőtt, utoljára a magyar Raijk-féle Tito-ügynökséggel lefolyt budapesti tárgyalás után a kommunista és munkáspártok Tájékoztató Irodája megállapította. A Tito-ügynökök így elismerték a Tájékoztató Iroda határozata állításának helyességét arról, hogy befejezést nyert a Titoklikknek a burzsoá-nacionalizmustól a fasizmusra és Jugoszlávia nemzeti érdekeinek közvetlen elárulására való áttérésié", továbbá pedig, hogy „a belgrádi fizetett kémek és gyilkosok klikkje nyiltan megegyezésre jutott a kapitalista imperialista reakcióval és annak szolgálatába áll." Igen, a titoisták a háborús gyújtogatok szolgájatóba álltak, akik azt akarniáik, hogy újra folyjon nemzeteink vére, akik vissza akarnának térni az államosított gyárakba, a szétparcellázott nagybirtokokra, az államosított kereskedelemibe, hogy újra szipolyozzák népünk vérét. _ Hogyan akarták elérni céljaikat nálunk Felfongaitással, kémkedéssel, gyilkosságokkal, terrorral, a nemzetiségi gyűlölet szításával, a munkásosztály hatailmánaik meggyengítésével. Hogy népünk biztonsága szempontjából fontos dolgokat kémlelhessenek ki, megvásárolták Lancsarics árulót, aki az SNB szolgálatáiba került. A szlovákiai Skoda-üzemek munkásai jól ismerik ezt a „werkschützert", aki a háború alatt hajszolta és üldözte a munkásokat a felkelésben való tevékenységükért. Kémfőnöke, Kevics szolgálataiért „megajándékozta" 15 ezer koronáival leánya esküvője és születésnapja alkalmával. Vierda főiskolásnak az volt a feladata, hogy a reakciós tanulóik soraiból további kémeket szerezzen a tkodstáknak. Dr. J. Sirackynak, afci már 1946-ban, amikor Jugoszláviáiból Szlovákiáiba jött, kötelezettséget írt alá a jugoszláv kémszolgálatnak, hogy szolgálni fogja, az volt a feladata, hogy bekerüljön a politikai körökbe, ott fontos politikai híreik után kémkedjen •és befolyásolja ezeket a köröket. Az éberség szempontjából' tanulságos számunkra, hogy mi minden látszólag apró és „ártatlan dolgok" iránt érdeklődtek a titóista kémek. A kémek saját vallomásai alapján Krakernefc a lakosság közvéleményéről, a katonai helyőrségekről, valamint az elbocsátott katonatisztiekről és igazgatókról, kerülete közellátási és árhelyzetéről és miás hasonló dolgokról kellett jelentéseket tennie. Az is érdeíkelte őket, hogy előre, még mielőtt a közvélemény tudomást szerez róla, kezükbe kaparintsanak minden kiadványt, amit a nyomdákban nyomtatnak. Puszt kémjelentéseket adott egy bizonyos tipográfiai üzemről, az alkalmazottak számáról, politikái és nemzetiségi tagozódásukról, az üzem egyes osztályairól és arról, hogy mit nyomtattak. Figyelemreméltó, hogy különösen az alkalmazottak és a katonaság nemzetiségi rétegeződése iránt érdeklődtek, hogy ott aztán nemzetiségi viszályokat szíthassanak. Pere kémnek figyelemmel kellett kísérnie azokat a polgárokat, akiket kijelöltek, meg kellett állapítania a volt demokrata pánt funkciortáriusainak állásfoglalását. A Titoklikk felforgató szerepét kiegészítőén jellemzi az a tény is, hogy már régen, 1948 februárja előtt, a Tájékoztató Iroda a ,Jugoszláv Kommunista Párt viszonyairól" szóló első határozatának megjelenése előtt összeköttetébe kerültek a szlovákiai demokrata párt reakciós képviselőivel. Különleges feladata volt e téren a demokrata párt volt képviselőjének, Ján Myjavecnek, ekinek a demokrata párt vezetőségén meg kelett állapítania, hogy mi ott a vélemény Tiito politikájáról, a belpolitikai és külpolitikai helyzetről. Petrovics, a következő vádlott bevallotta, hogy dr. Zibrin, népünk ismert ellensége, a gazdagok ügyvédje tudomására adta neki, hogy a jugoszláv konzulátussal megegyeztek a Szlovákiában elkövetendő szabotázstettekre. Vaila kém a titoistátanak rádiókészülékek tervrajzát is átadta, habár tudta, hogy ez gyártási titok. Fülöp volt szerkesztőtől olyan jelentéseket követeltek, amelyek az ipari üzemeknek Csehországból Szlovákiába való áthelyezéséről, az üzemek valamint az ifjúság erkölcséről szóloiitiak. Főnöke, Kevics a megbízhatatlan személyek felől is érdeklődött, akiknek főleg a megszállás idejéből valamilyen bűnük volt, hogy fenyegetéssel a jugoszláv kémszolgá. lattal való együttműködésire kényszerítse őket- Az is érdekelte őket, milyen árucikkek érkeznek hozzánk, sőt ügynökeiknek feladatul tűzték ki, hogy naponta adjanak jelentést az árukról. Felforgatás, terror, kémkedés — ezek voltak a módszereik Gazdaságunk felforgatását is tervezték, Vierda Kevics parancsára az Ifjúság Vasútvonalára azzal a szándéklkai jelentkezett, hogy ott szabotázst hajítson végre, rontsa a munkaerkölcsöt és megállapítsa a szabotálós lehetőségét a további építkezéseknél. A bratislavai tárgyaláson elítélt csoport további vádlottainak is szabotáló feladataik voltak, főleg a Szövetségi és a kassa—bohumini vasútvonalon. Petrovics és Veres parancsot kaptak, hogy prédikációikban és a földművesekikel folytatott beszélgetéseikiben arra ösztönözzék őket, hogy ne szolgáltassák be a szerződéses terményeket, vagy pedig értéktelen, romlott dolgokat adjank be, hogy így a lehető legnagyobb mértékben gátolják a lakosság ellátását és ezzel elégedetlenséget keltsenek. Mindegyiknek külön feladata volt mindenütt, minden lépésnél folytonosan hangsúlyozni és túlbecsülni a jugoszláv partizánoknak Jugoszlávia felszabadításában való részvételét, másrészt pedig tagadni a Szovjet Hadseregnek a fasizmus felett aratott győzelemben való döntő befolyását. A szlovákiai Tito-ügynökök egyik vezetője, dr. Ján Sinácky a bratislavad tárgyaláson ezeket mondotta: „Már a Kommunisita Pártok Tájékoztató Irodája határozatának, megjelenése előtt Tiwnpus a konzulátusról rámutatott arra, hogy Jugoszlávia „önálló" úton fog toviibb haladni. Azt kívánta, hogy kezdeményezéseinkben éljünk vissza azokkal a baráti érzésekkel, amelyekkel Csehszlovákia népe a jugoszláv nép iránt hagyományosan viseltetik. 1947-ben a Szovjetbarátiok Szövetsége még nem volt olyan tömegszervezet, mint most. Akkor kezdte működését a jugoszláv banátök szövetsége és az volt a törekvés, hogy hamarább váljék tömegszervezetté, mint ahogy az a Szovjetbarátok Szövetségének sike rült volna. Ez alávaló aknamunka volt." Vagy pl. dr. Sirácky vallomásának további része: „Kevics alkonzul várt ránlk és útmutatást kaptunk egy röplap összeállítására, amelyben ki kellett emelnünk Jugoszláviát, lebecsülnünk a Szovjetuniót és felhívnunk a szlovákokat, hogy Jugoszláviához igazodjanak". A titoisták így szándékosan el akarták szakítani Köztársaságunkat a Szovjet.únióról, mely bennünket felszabadított, a szocialista társadalom felépítésében megsegít, amely szabadságunk és a béke biztosítéka nemcsak nálunk, hanem az egész világon. A nemzetiségi gyűlölet — segítőtársuk Külön említést kell tenni arról, hogyan próbálták a Tito-ügynökök Szlovákiában meggyengíteni a munkásosztály befolyását és egymás ellen uszítani lakosainkat. Erre rámutatunk az egyik legbefolyásosabb Titoügynöknek, Ernest Ottónak esetével, aki beférkőzött jelentős párt- és állami funkcióba. Már 1946-ban erirtkezésbe lépett Muravec konzullal, az iskolaügyi megbízotti hivatal egyik alkalmazottjának, Vitéznek közvetítésével, aki már régen kém volt. Es így Ottó is kémjelentéseket szolgáltatott: rágalmazó híreszteléseket a szlovákiai vezető személyiségekről és politikai híreket is, amelyeket hivatali funkciója révén szerzett be. Ezenkívül közbiztonsági híreket is szerzett és ezeket a jugoszláv konzulátusnak adta át. Vitézzel együtt Tito-propagandát terjesztett a főiskolások között. Mint az .akolaügyi megbízotti hivatal koordinációs osztályának vez tője, kémtevékenységén klívül minden eszközzel megakadályozta azt, hogy a munkások gyermekei művelődhessenek és hogy munkás értelmiséget nevelhessünk fel. Amikor arról volt szó, hogy főirkoláinkból kizárják a reakciós diákokat és a gazdagok fiacskáit, amikor arról volt szó, hogy főiskoláinkon a munkásosztály szelleme uralkodjék, akkor Ottó, Tito ügynöke minden igyekezettel akadályozta a főiskolák demokratizálását. Sőt közvetlenül támogatta a nép ellenségei eltávolításának megakadályozását és keresztülvitte, hogy újra felvegyék őket a főiskolákra. Olyan emberekről, akik uszítottak és nyíltan romboló munkát folytattak a főiskolások között, úgy nyilatkozott, hogy ez éppen jó jel, hogy „morognak" és hogy egyáltalán nincs ok arra, hogy valamely módon megbüntessék őket. Természetesen főleg a nagyrészt főiskolások soraiból toborzott Tito-ügynökökkel lefolytatott prágai és bratislavai per folyamán megmutatkozott, hogy ezt miért csinálta. így akarta fedezni és lehetővé tenni felforgató tevékenységüket. Azt, hogy hogyan védte a nép közvetlen ellenségeit, számos eset közül ez is bizonyítja: Egy Alexander Kautnyik nevű embere összesen már 20 éve (húsz éve) volt főiskolán. Minden eredmény nélkül 8 évig orvostanhallgató volt aztán átment a jogra, ahol további 12 évig tanult. Emellett a fasizmus idejében Rózsahegyen, Mikulásban és Zlaté Moravcén a Hlinka-párt járási titkára volt. A felszabadulás után a Demokrata párt egyik imperialista ügynökének, dr. Kempnynek titkára lett. Sőt még a legfelsőbb fegyelmi bizottság előtti tárgyaláson is védelmezte Kempnyt és a Demokrata párt politikáját. Ottó teljes félévig elodázta esetét, törvényellenesen lehetővé tette, hogy vizsgáit letegye és megszerezze a doktorátust. Sok ilyen eset volt és Így munkásdiákságunk a főiskolákon Jogosan látta Ottó tanárban ellenségét. Amikor a kormány határozatot hozott hogy fiatal tehetséges munkásoknak külön előkészítő iskola elvégzésével lehetővé teszik a főiskolákra a belépést Ottó tanár hibájából a munkásfiatalok nem használhatták ki teljes mértékben ezt az előnyt. Ottó, Tito ügynöke mindenképpen lehetetlenné tette a munkásoknak az iskolába lépést, elodázta és szabotálta a munkások számára az előkészítő tanfolyamok megszervezését A tárgyalásokon gyakran lenézően viselkedett a munkásosztállyal szemben. Megsértette a munkásokat hogy az nem megy csak úgy, hogy ők főiskolára kerüljenek. Csinálják csak azt Cseh' országban, de nálunk ez csökkentené a főiskolák színvonalát. Az iskolaügyi megbízotti hivatalba bekerült az üzemi pártszervezet bizottsági elnöki funkciójába. Ezt a funkciót is arra használta, hogy a bizottságban a szavazások alkalmával a reakciós beállítású, ludák tevékenységgel kompromittált embereket a Párt tagjaivá tegye (a kém Vitéz, Beniak. Lukács és mások). Ezzel a funkciójával is úgy élt vissza, hogy megtöltse az iskolaügyi megbízotti hivatalt a nép ellenségeivel. A burzsoázia a nemzetiségi viszályokat gyakran arra használja fel, hogy egymás ellen uszítsa a dolgozó népet hogy így könnyebben a hatalmába kerítse, figyelmét el te re j et a kizsákmányolók elleni harcról. Ugyanezt tette Ottó titóista ügynök is, aki sajnálatosan ismert magyar-, ukrán-, csehellenes és antiszemita állásfoglalásáról. Megvetéssel és gúnyos mosollyal mondott véleményt a csehországi iskolaügyi ügykör munkájáról, igyekezett „felszabadulni" a kormány iskolaügyi politikájának vonalától és szándékosan nemzetiségi viszályokat szított és kiélezte őket. Habár nem volt ok arra, hogy az ő hatáskörébe tartozzék a keletszlovákiai ukrán iskolaügy, mégis fenntartotta a jogot, hogy erről az iskolaügyről személyesen határozzon és kitűnt, hogy minden egyes ukrán iskola ellen foglalt állást és minden ukrán tanfelügyelő ellen. Így akarta Kelet-Szlovákiában az imeprialisták terveivel össszhangban megteremteni a bizalmatlanságot és a lakosság közötti meg nem értést. Nem állt a dolog másként a magyar nemzetiségi iskolákkal sem Szlovákiában. A Párt világos vonala ellenére mindenképpen megakadályozta, hogy magyar polgártársaink gyermekei anyanyelvükön tanulhassanak, szüleiket, akik magyar iskolákat kívántak, üldözte és terrorizálta. Lehetetlenné tette a magyar iskolák felállítását Dél-Szlovákiában és ha ott sikerült legalább magyar párhuzamos osztályokat felállítani, másfelöl külön rendeletekkel betiltotta, hogy a magyar gyermekek polgári neveléstant és honismeretet anyanyelvükön tanulhassanak. Az iskolaügyi megbízotti hivatalon való basáskodása ŕ'eje alatt tendenciózusan olyan tanítókat küldtek DélSzlovákiába, akik nem voltak rendesen átigazolva és ezeknek az embereknek közvetlen feladatuk volt, hogy akadályozzák Dél-Szlovákiában a magyar kultúrélet fejlődését. I Ezek voltak azok a módszerek, amelyekkel a titoisták nálunk egymás ellen akarták uszítani az embereket, elégedetlenséget akartak kelteni és fenyegették biztonságunkat és a ^ Szovjetunióval való Szövetségünket. Gaz célok, gaz módszerek Azokat a gaz célokat amelyekre a titóista klikk és annak kémei Csehszlovákiában törekedtek, ugyanolyan gaz módszerekkel juttatták érvényre. Igen, ezek a módszerek bizonyítják a Tito-klikk jellemét, amelyről maga Kevics mondotta, hogy fasiszta. A Tito-kémek egyike a másikát vagy megvásárolta, vagy azzal a brutális fenyegetéssel kényszerítette kémmunkára, hogy vagy elárulják a háború alatt folytatott titkos fasiszta tevékenységüket, vagy családjukkal együtt elpusztítják őket. A jugoszláv vicekonzul azt vallotta, hogy elöljárói kényszerítették a kémtevékenység megszervezésére. És ezért mit tett? Myjavec kém és volt demokrata párti képviselő erről a kővetkezőket mondotta: „Fenyegetni kezdett engem, hogy tudomásuk van arról, mit tettem a szlovák állam alatt hogy a ludákokkal és a Gestapoval együtt dolgoztam, hogy államellenes csoportban dolgoztam és hogy tudom-e, ki az a Frastacky?" Myjavec ezért írta alá a kémkötelezettséget. Macura ügynök a kémkedés egy másik szervezőjéről, Gorskyról a következőket mondja: „Azzal fenyegetett, megöl. Azt mondotta, hogy a keménvfejűeknek majd beütjük a fejét." Kraker kém vallomása Moravec, volt iugoszláv vicekonzulról a következő: „összevesztünk, amikor visszautasítottam az együttműködést és erre az íróasztalából elővett revolverrel fenyegetett, amellyel a fejem körül hadonászott " A bartislavai püspöki hivatal volt alkalmazottja, Petrovics. ezeket mondotta: „Azzal fenyegettek, hogy lezárnak és családomat ingóságommal együtt a jugoszláv határokon kidobják a transzportvonatból. Vierda ezt mondotta Moravecről: ..Erre rámutatott a kabátjában levő revolverre és azt mondotta, hogy nincs mit gondolkoznom. Csucsevics soffőr felesége óvott Kevicstől és Moravectől... Azt mondotta, hogy egyszer Varsóból Jugoszláviába egy autóbusz érkezett, amelyben félholtra vert emberek voltak. mert Milakovics és Moravec már útközben ütlegelték őket." Amikor Vierda kémtevékenységét elhanyagolta, behívták Kevics lakására, ahol már ott volt a belgrádi ellenőr is Vierda erről ezeket mondotta a bíróság előtt: „Megparancsolta nekem, hogy üljek le és öklével az arcomba és a nyakamba vágdosott. Aztán azzal fenyegetett, hogy szüleim sorsa Jugoszláviában és az én sorsom is az ő kezükben van. Kérdezte tőlem, miért gyűlölöm őket, én pedig azt kérdtem, hogy miért tesznek engem tönkre. Erre az ellenőr azt mondotta, hogy bíróság elé állítanak. Azl válaszoltam, hogy a bíróságtól nem félek, hogy van még igazságosság. Ezután azt mondotta nekem, hogy nekik az igazság nem számít és hogy mindenkire azt bizonyítanak rá. amit akarnak. Ezéit- dolgoztam tovább Kevicsnek." Eugen Fülöp kémet, aki a háború alatt a horvát fasiszta kormánnyal együttműködött és a fasiszta kémszolgálat kommunistaellenes osztályának iagja volt, ugyanilyen erőszakos módszerekkel szerezték meg az együttműködésre: Azzal fenyegették, hogy elárulják eltitkolt fasiszta tevékenységét. Fülöp ezután az állami bíróságunknak sok bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy már a háború alatt „Tito hadseregében hogyan likvidálták a kommunistákat, akik nem értettek egyet az angol vezetéssel, akik nem éríelteK egyet az óriási veszteségekkel, amit a partizánok elszenvedtek." Amikor Milakovics visszautasította a velük való együttműködést, lakásába az OZNY hat tagja jött, akik közül kettő automata fegyverekkel volt felfegyverezve és az ablakhoz álltak, a többiek pedig berontottak, összekötözték és elhurcolták. Tanulság a békeszerető embereknek A Tito-ista kémtevékenység szervezőit, az ügynököket, akik fef akarták forgatni építésünket, ártalmatlanná tettük. Ez Gottwald elvtárs köztársasági elnökünk szavainak szellemében történt, amelyeket a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén mondott: »Mi a béke védelméért folyó harcban főleg azza' veszünk részt, hogy építjük nálunk a szocializmust és felfedünk mindent, ami a háborús uszítást segíti.« Az amerikai-angol urak szolgálatában álló Titóista ügynökök nálunk fel(Folytatás a 7. oldalon.)