Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-18 / 241. szám, szerda

Az ifjúsági irodaíom tansntnaüyozösa A Szovjetúnióban nagy gondot fordítanak az ifjúsági irodalom fejlesztésére, felvirágoztatására és tanulmányozására. A szoviet főiskolaügyi minisztérium nemrégen elhatározta, hogy a moszkvai és leningrádi egyetem nyelvészei és irodalomtörténészei a jövőben mint külön szakot az ifjúsági irodalom elméletének és történelmének tanulmányozását választhatják. E tárgy tanítása és tanulmányozása kötelező tárgyként már be van vezetve a pedagógiai főiskolákon és pedagógiai intézetekben is. Moszkva új látképe A rosztovi kerület SzaJszki sztyeppéin az élet nem volt irigylésre méltó. Ez a vidék, amerre csak a szem ellátott, vízhiányban szenvedett. A különben jó föld a szárazságtól repedezett Az esővizet, ami itt bizony sohasem volt nagy bőségben, a föld Olvasóinkat lapunk hasábjain több- gyorsan magába szívja szinte elnyeli, szőr tájékoztattuk a moszkvai felhő- és a sztyeppe a nedvességet nem karcolókról, amelyeket a Szovjeúnió- bírja megtartani. Ügy eltékozolja, ban „sokemeletes" épületeknek ne- mintha nem is élet és haláS kérdése veznek. Ma Moszkva különféle részei- lenne itt a nedvesség E vidék legnaben egyszerre 8 ilyen hatalmas épüle- gyobb csapása azonban a Kaspi tentet emelnek. E felhőkarcolók sziluetjei ger fejői reá zúduló száraz, égető egyre élesebben rajzolódnak ki a szélviharok. Ezek nemcsak kiperzseSzovjetúnió fővárosa fölött. A Szmo- lik a földet, hanem a legtermékenyebb lenszk-téren a felhőkarcoló váza n jr felső talajréteget elhordják a föideka 26-ik emeletet is elérte. Az alsó 11 röl. emeleten megkezdődtek már a belső ;; Világos, hogy ilyen körülmények berendezési munkálatok, beállítják a közöt a mezőgazdaság itt nem igen fűtőtesteket és bevezetik a villamos' A „Gigant" - IIJS20 a szocialista mezőgazdaság nagyüzeme 1950 október 18 Ebben a kis riportban röviden vázolva beszámolunk a Gigant nevű óriási szovhozról, a szociaľsta mezőgazdálkodás e felsőbb iskolájáról. A Gigarrt szovhoz sikerei évről-évre emelkednek, élete és munkája olyan szétágazó, hogy lehetetlen ilyen röviden kimerítő képet nyújtani róla Néhány számadattal mutatnak rá a legkimagaslóbb eredményeire, továbbá arra, milyen küzdelmet folytatott ez a mezőgazdasági nagyüzem a természet mostoha előfeltételeivel és hogyan győzedelmeskedett felettük. és telefonhálózatot. Szokatlanul nagyhatású impozáns képet nyújt a Lenin-maeraslaton a moszkvai egyetem új épülete. Itt széltében és magasságban egyszerre nő a moszkvai egyetem sokemeletes központi épülete és a mellékszárnyak. Az egyetem épülete messziről óriási hangyadombra emlékeztet. Az éoülő egyetem körül a munkások csoportjai hemzsegnek, akik a gáz- és vízvezetékeket lerakják és a botanikai kertet berendezik. Egymásután nőnek ki a földből a gazdasági épületek. A sokemeletes épületek fémvázait ott látjuk a Moszkva folvó partja mentén, a Felkelés terén, a Vörös-kapunál, a Komszomol-téren. ahol a szovjet főváros villamosvasútvonalainak három irányból főkereszteződése van. Néhány szám a szovjet iskolák életéről Az idei tanévben a Szovjetúnióban a nép- és középiskolákon a tanulók száma elérte közel a 38 milliót. A Szovjetúnióban az iskolák össz-száma túlhaladja a 220.000-et. Több mint 1 millió 250.000 tanító végzi nevelő munkáját ezeken az iskolákon. Szoviet-Ukrajna 29.000 iskoláját 6.5 millió tanuló látogatja. Fehér-Oroszországban 400 új iskola nyilt meg. A háború óta FehérOroszország területén 3500 iskolaépületet javítottak meg vagy építettek teljesen újjá. így az iskolák száma a háború előtti számot jó néhány százzal túlhaladja. Ezenkívül Karagandban és Rizában új orvosi egyetemek nyíltak. A moszkvai, charchovi és kazánt egyetem mellett a röntgenológia tanulmányozására új fakultásokat állítottak fei. '< virágzott. A cári földművelési szak emberek meg voltak győződve, hogy a termén y hozam hektáronként itt alig-alig érheti eil az egy vagy két mázsát. A 28-as évben, ami a gyakorlatban a sztálini ötéves terv első évét jelentette, a Szovjetúnió támadást intézett mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a régi életformák ellen. És ebben az esztendőben a sivár Szalaszki sztyeppéken megvetették a Szovjetúnió és az egész világ legnagyobb mezőgazdasági nagyüzemének alapjait. Ez a hatalmas mezőgazdasági üzem — állami birtok — azon a sztyeppén, amelynek természeti előfeltételei a legkedvezőtlenebbek voltak és azokon a földeken, amelyek iránt a földművesek soha semmiféle érdeklődést nem tanúsítottak, a Gigant nevet kapta. Méreteibein méltó volt a névre, hiszen 48.470 hektár terület tartozott hozzá. Hogy hozzávetőleges képünk legyen e kiterjedésről megemlítjük, hogy ez a teiület majdnem háromszor akkora, mint 9 nagy Prága egész területe. A Gigamtnák 10 és félezer ha-ral több földje volt, mint ugyanabban az időben az Amerikai Egyesült Államok és az egész világ leghatalmasabb nagybirtokának, a Campbell gazdaságnak. Tehát a Gigamtnak elegendő földje volt, nagyon is elegendő, a nehézség itt csak az volt, hogy a föld nagy része szűz föld volt és csak 10 százaléka volt felszántva. A kezdet nem volt könnyű, de a kormány és a Párt A szovjet ipar és a Volgamsüti víHanvfeiepek kiépítése A szovjet vállalatok alkalmazottai, akikre azt a nagy feladatot bízták, hogy a Volgamenti új óriás villanytelepek számára gyártsák a szükséges berendezést, kijelentették, hogy a megrendeléseket idejében és minőségileg a legjobban teljesítik. A kujbisevi vízierömü építéséhez az építőanyagot ezer és ezer vagon szállítja egymásután. Az új villamosmüvek terjedelméről némi fogalmat alkothatunk a következő adatok alapján. Mindkét villamosmü gépberendezésének összsúlya eléri a 124.000 tonjiát, a turbogenerátor forgó része 800 tonna súlyú és a forgórész alkatrészeinek leszállításához 40 tehervagonra lesz szükség. A különös magasfeszültségű áram vezetése az óriási transzformátorok különös felépítését követeli meg a technika újabb vívmányainak kihasználásával. Mindkét villamos erőmű teljesen automatikus berendezésű lesz. A feányafotyasék Riéfvitésé&ea új reftarrfereMüYf értek el A szovjet sajtóban e napokban megjelent rövid riportbeszámoló rámutat arra, hogy Nizamo sztahanovista brigádja, amely a Mosz-medencében dolgozik, a legutóbbi hónap folyamán a bányafolyosó vonalát 473.8 méterrel hosszabbította meg. Ezzel túlhaladta Lebegyet, a szocialista munka hőse brigádjának összszövetségi ós világrekordját 10.3 méterrel. segített. A Gigant traktorokat, mezőgazdasági gépeket, kiváló földműves szakembereket kapott és így már léte első évében nagy sikereket ért el: kétszer annyi termést takarított be, mint a kis felaprózott gazdaságok. A további sikerek felé az út azonban nehéz volt és nem mindig mutatott haladást. Volt olyan időszak, amikor a gazdaságban új módszerekkel próbálkoztak, tapogatóztak így három különböző földmegművelési módot próbáltak ki. Az első hat évben gyakorlatilag semmiféle rendszert nem honosítottak meg. 1932-től 1937-ig az ötéves kapásforgót vezették be és csak 1937 után, amikor a föld termőképessége csökkenni kezdett, vezették be a helyes tíztáblás füves forgó rendszert. Ezzel a rendszerrel erősen emelték a föld termékenységét és biztosították a takarmányalapot is. A terméshozam, ami a legnehezebb időszakban hektáronkénti 5 métermázsára csökkent, most a következő évek folyamán elérte a 15—20 mázsa hektárhozamot. A Gigant, amely eredetileg kizárólag növénytermelő szovhoz volt, most hatalmas állattenyésztő üzemmé is vált. A száraz kártevő szelek problémája azonban továbbra is fennállt és a szárazság továbbra is pusztulással fenyegette a vidéket, annak ellenére, hogy számos kisebb ellenintézkedést tettek. Ezért 1936-ban hozzáláttak e probléma alapvető megoldásához. Még ugyanabban az évben 500 hektáron védő erdőövezetet ültettek ki, átlag 15 méter szélességben. Mindéin egyes további évben újabb 300 hektár erdősávot ültettek. Ezenkívül megkezdték a nagy halastavak építését A Gigant évi produkciója gyorsan emelkedett. 1940-ben pénzre "átszámítva 7 millió rubelt tett ki és a szovhoz 3,746 ezer rubel tiszta hasznot jelentett az államnak. De jött a háború. A megvadult német fasiszták hordái behatoltak a Szalszki-sztyeppe mélyébe és hatalmukba kerítették a Gigantot. Amit nem lehetett ellopni, azt tönkretették. Az óriás üzem roppant nagy hajtóanyagkészlettol rendelkezett. A fasiszták szétverték a tartályokat, felszaggatták a csővezeték-hálózatot. Röviden több, mint 10 és félmillió rubel kárt tettek. A szovjet hadsereg kiűzte a hitleristákat az országból, de a rombolás, amit ezek végeztek, sajnos valóság maradt. De nem sokáig. A szovjet gazdasági rendszer, a munkások és szakemberek lelkes és áldozatkész munkája és nem utolsó sorban az állam és a Párt támogatása segítséget nyújtottak a Gigantnak, úgy, mint a kezdet éveiben és ez lehetővé tette, hogy a feldúlt gazdaságot rövid időn belül felújítsák. Már 1946-ban a háború utáni első évben elérte a Gigant a háború előtti színvonalat az alaptermelésben. A Gigant-szovhoz gépesítés és haladó gazdasági rendszer dolgában első pillanattól kezdve példaként áll a kolhozok előtt. A Gigantba messze földről jötek tanulni a kolhozparasztok. Ez a nagyüzem mindig fáklyát jelentstt, ami a szovjet földművesek előtt világított a szocializmus felé vezető úton. A végeláthatatlan földekre újra kifutott 72 traktor, összesen 2352 lóerőt képviselve és 75 kombájn más gazdasági gépekkel együtt. Megindult a szovhoz villanytejepének működése, amelynek kapacitása meghaladta a 600 lóerőt. Minél nagyobbak volatk a háborúokozta károk, most annál több munkára volt szükség. De itt volt a szovjet kormány és az nem hagyta a munkásokat segítség nélkül. Harminchétben a Gigant 3000 hektárnyi területet javított fel műtrágyával. Egy évre rá 7000 hektárt. Az emberek gépek nélkül nem bírták volna ezt az eredményt elérni. Est a munkát igen könnyen elvégezték repülőgépek segítségével. Már a háború előtt repülőgépek emelkedtek a Gigant földjei föle és a legkülönfélébb kártevők ellen harcoltak. És most még nagyobb segítségeit nyújtottak a szovhoznak, hogy a 'á háruló feladatokat a szocialista mezőgazdaság terén megoldhassa. 1948-ban a Gigám több, mint 20.000 hektárt vetett be gabonával és 19 mázsát takarított be hektáronként. Sőt 2300 hektárnyi őszi vetésű búzatábláról hektáronként 25—30 mázsa búzát takarított bel. A Gigant az idén további 25 nagyteljesítményű Diesel-traktort kapott az államtól és 10 kombájnt. Ezért az aratás után 32 tonna terményt szolgáltatott be. Ma bárki is nehezen ismerne rá az egykori Szalszki sztyeppóre, amefly víz- és csapadék hiányban szenvedett. Az óriási búzatáblákat zöíd erdősávok szelik hosszában, ezek az erdősávok erős falat képeznek a száraz szetfekkel szemben, védelmezik a termékeny legfelsőbb földréteget és az életadó nedvességet. A halastavak, amelyeknek terjedelme összesen 300 hektárt tesz ki, tükörként verik vissza az ég kékségét. A 109 hektárnyi kertben gyönyörű zamatos gyümölcs érik és a 19 hektárnyi szőHlőbői a szovhoz gazdag bortermést takarít be. A munkák gépesítése egyre inkább előrehalad és messze felülmúlja a háború előtti színvonalat. Az istállók vízellátása és a takarmányszállítás teljesein gépesítve van. Ugyancsak gépesítve van a tehenek fejése. így egy munkás van a motor mellett és egy fejő munkás 230 tehenet is megfej. A háború utáni ötéves terv előirányozza az állattenyésztés fejlesztését és ezt a tervet a Gigant rekordidő alatt teljesítette éspedig egy év alatt. Már 1948-ban 12.360 darab volt az állatállománya, volt 3000 tyúkja, libája és kacsája. Ha megfontdjuk, hogy 1944 január elsején össze-vissza 84 lova, 70 sertése, 231 tehene volt a szovhoznak, bizony elmondhatják, hogy a fejlődés az állattenyésztés terén csodálatraméltó A szovhoz ma kétszer annyi húst és tejet szolgáltat be, mint a háború előtt 8500 darab a juhállománya, azaz 20 százalékkal több, mint a háború előtt A méhcsaládok száma az 1944es évvel szemben megkétszereződött Az idén a Gigant több, mint 6000 pekingi kacsát és 2000 leghorn-tyúkot tenyésztett. Az idén a szovhoz fejőstehenei mind mentes tiszte állatfajtából kerültek már ki. Tudjátok, hogy ez mit jelent? A 43-as évben egy tehén átlag 416 liter tejet adott, 48-ban, bár a szovhoznak még nem minden tehene volt tisztavérű tejelő, már 2300 litert, az 1950 év fejési átlagát még nem tudják pontosan megállapítani, de előzetSs becslés szerint tovább emelkedett. A Gigant a háború előtt a szovjet szocialista mezőgazdaságnak igen sok szakembert nevelt E dicső hagyományhoz ma is hű Nemcsak saját középiskolája van, hanem mezőgazdasági szakiskolája is és igen sok esti tanfolyamot rendeznek a traktoristák kombájnvezetők és gépkocsivezetők számára. A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950. évre az öi SZÓ minden magyar dolgozó kezébe (J)arhoittesiUe ÚÍQCL Az alábbi két részleteit V. I Lenin felvette a telefonkagylót. MegIvanov szovjet író »Parhome.n- I hallgatta a beszélőt és így szólt; ko útja« című regényéből közöl- | — Tökéletesen igaz, elvtársam, Cajük. | ricin helyzete javult, de az ellenséget teljesen szét kell zúzni. Ez a történelem törvénye. Ragaszkodom hozzá, hogy kiadjanak minden hadianyagot, amit Parhomenko kér. Mindent! Itt áll és felháborodva kiabál... Lenin elfedte tenyerével a kagylót és mosolyogva, halkan mondta. — Nehogy arra hivatkozzanak, hogy maga finoman beszél velük. — Borotválkozott ma? — kérdezte a telefonbeszélgetés után Lenin. — Borotválkoztam — felelte Parhomenko. — Én még nem. Gyerünk a borbélyműhelybe. Egyben sétálunk is. Lenin gyors léptekkel haladt, köszöngetett jobbra és balra, egy-egy szót vetett oda a szembejövő ismerősöknek. Parhomenko csodálkozott, hogy Lenin — noha Lenin volt — az az egyszeirű ember, aki elbeszélgetett, eltréfálgatott vele. figyelmeztette a szembejövő elvtársakat, hogy pontosan jöjjenek el a félhétórás ülésre, érdeklődött egészségük iránt, emlékeztette őket a gyógykezelés szükségességére — ez a Lenin ugyanakkor magasztos és lelkes vezér is, akinek alakja élni fog késői utódainak emlékezetében és ott áll majd unokáink, dédunokáink, milliók és milliárdok előtt! Lementek a hegylejtőn. néha megálltak. Lenin elnézte a Mbszkva-folyó tiisó partját. — Ott, ha jól tudom, tó is van — Caricintől délre. Mondták magának, hogy kitűnően lehet ott. vadászni? Parhomenko nem érteitte meg mindjárt milyen vadászatról van szó. — Sós tavak vannak arra — mondta esetlenül. — Sós víz mellett talán nem élnek vadak? Parhomenko nem sokra becsülte a vadászat örömeit és ezért lekicsinylően váüaszaltt ölbe bimavan Lenin egyedül volt. Mikor Parho. menko belépett, gyorsan becsapta a könyvet, amelyben lapozgatott és felemelte fejét — Azok ott megint késleltetik a lőszerszállítmányokat? — Ma sikerült elküldenem egy szállítmányt, Vlagyimir Iljics. — És mi újsáig Caricinben? Parhomenko szólni akart Sztálin táviratáról, de Lenin felállt és közbevágott. — Látja, ha nálunk valami egy kicsit jobban megy, az emberek mindjárt ölbe teszik a kezüket! Ismét rácsapott a könyvre. — Semmiképpen sem szabad tenni a kezünket, mert nyomban lincset raknak rá! — Elnevette gát. — Ma odatelefonáltam: mi a lőszerszállítmányokkal? Felolvassák a Parhomenkönak küldött táviratot — »a helyzet javult«. Ugy látszik, amíg maga másutt járt, valami tapasztalatlan munkatársa megmutatta nekik a táviratot — s ők most boldogok. Ha egyszer a helyzet javult, minek a lőszer? Szerintem éppen ellenkezőleg áll a dolog! Az ellenségeit nemcsak vissza kell vernünk, hanem el kelí törölnünk a föld színéről. Magának mi a véleménye? Parhomenko vigyázzban állt, arca izzott szégyenében: alighogy kitette a lábát, oíthen minden fenekestől felfordult! És ami a legnagyobb baj — azt. ami az ö kötelessége lett volna, Lenin végezte el helyette! — Helytelenül cselekedtem. Elküldtem a vonatot és azt hittem, máris rendben van minden. Lenin nevetett. — Hm! De, tudja, mégis csak van szovjet hatalom, nem igaz? Ha a szovjet hatalom igazán ragaszkodik hozzá, hogy maga lőszert kapjon, mégis csak elérünk egyet-mást. nem? Felgyulladt egy kis piros lámpa. — Gyerekek járnak oda Lenin elnevette magát. »Megpróbált vadászni, de bizonyára bakot lőtt« — gondolta Parhomenkóról. "S mivel az alkonyi pára, az előttük eflterülő, bronzosan fénylő háztetők valami vers homályos emlékét idézték feS benne, bár hirtelenében nem tudta, melyik versét, így szólt: — Ki a kedvenc írója? — Mamin-Szibirják. Lenin mégeigyszer jól megnézte Parhomenkót. — Jó író. — És ismét a túlsó part fölött lebegő párát nézte, majd lassan hozzátette: — De Tolsztoj jobb. Ajánlom, olvassa el a müveit. paEzerküencszázhuszonnégy. A felgyújtott és felrobbantott lyaudvarokat már helyreállították. Felhúzták a tetőket, beállították az ablakkereteket, minden erős és szilárd. Netm messze új vasúti műheSy emelkedik, dohogó mozdonyok gördülnek ki, ragyog rajtuk a réz meg az acél. Átrobognak az új, szürkére festett hidakon, amelyek mint furcsa nagy halak tükröződnek a víz színén. A földeken új barázdát szánt az eke. 1924 nyarán egy félénk ifjú lépett be abba a házba, ahol az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottsága székelt. A fiatalemberen hosszú, elnyűtt bőrkabát volt, amely szemlátomást felnőtt emberről került le. Ványa volt az a fiatalember, Alekszandr Parhomenko nagyobbik fia. A fiatalember tanulni jött Moszkvába, be akart iratkozni valamelyik főiskolára. Nem volt se szobája, se ösztöndíja, se ismerőse. Levetet írt Sztálinnak és most eljött a válaszért. Egy nagy szobában titkárok jegyezték fel azok nevét, akik Sztálinnal akartak beszélni. Beáradt a város illata, — olajszag, frissen sült kenyér illata, szekerek, gépkocsik szaga. Mintegy negyvenen várakoznak, láthatóan igen tekintélyes emberek. »Bizonyára elülhetek itt vagy hat órát, amíg sorra kerülök* — gondolta a fiatalember. A kárpitozott ajtón kijött egy titkár. Odament a fiatalemberhez. — Ványa Parhomenkót kéri Sztálin elvtárs. Sztálin az asztal mögött állt, karosszéke mellett kezében fehér borítékot tartott. Tűnődő arcán még ott derengett a visszaemlékezés csendes fénye. Leültette a fiatalembert Parhomenko családjáról kérdezősködött. Haritina Grigorjevnáról, meg a fiatalember öccséről. — Tudja maga Ványa, hol van a Kreml? — kérdezte Sztálin a maga csendes hangján. — Fogja ezt a levelet, menjen oda, az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottsághoz. Ugy gondolom, elrendeződik majd az élete. Tanulmányait mindenképpen folytatnia kell. Sztálin kimieintt a fogadószobába és a titkárhoz: — Van magánál űrlap, hogy kiállíthassunk egy belépési engedélyt a Kremlbe? E "nélkül talán nem engedik be ezt a fiatalembert Mialatt a titkár kiállította a belépési engedélyt, Sztálin Ványát nézte. Mintha édesapja vonásait kutatná rajta. — A maga édesapja kiváló ember és kiváló forradalmár Hazánk nem fogja elfelejteni a nevét. Ványa átvette a belépési engedélyt. Ekkor Sztálin a fiatalember vállára tette a kezét és részletesen elmondta, hogyan juthat el a Kremlbe: kimegy a házból, jobbra fordul, ott meglátja a Kutafja-bástyát, majd átmegy a hidon és a kapun át bemegy a Kremlbe. LépésrőlJépésre elmagyarázta az utat és egész a Végrehajtó Bizottság épületéig vezette el Ványát. Levette kezét a fiatalember válláról — mintha kinyitná előtte az ajtót — és nyájasan így szólt: — Tanuljon, Ványa. Ugy tanuljon, mintha élne az édesapja, ö tudta, hogy ha az apák elesnek a harcban — Ht maradnak gyermekeik és akkor a nép lesz az édesapjuk A nép pedig halhatatlan, kiharcolja a maga jogát és győzni fog. Nem így van-e Parhomenko elvtárs?